BH 2021.12.338 A jegyző előtt a vadászatra jogosult és a kárért felelős alperes közötti egyezség létrehozására irányuló kárbecslési eljárásban beszerzett szakértői vadkárbecslés önmagában nem feltétlenül alkalmas a kereset megalapozására, ha nem felel meg a rögzítésére rendszeresített szakértői vadkárbecslési jegyzőkönyv a jogszabályi követelményeknek. A jegyzőkönyv a későbbi elemzések alapjául sem szolgálhat a szakértő által elvégzett munka a vadkárfelmérés, a termésbecslés módszertana megfelelő minőségben és minél pontosabb részletezettségű dokumentálása, az információk időtálló módon történő rögzítése nélkül, a vadkárral érintett területekre vonatkozó adatok hiányában [1996. évi LV. tv. (Vtv.) 75. § (1)-(2) bek., 81. § (1) és (8) bek., 84. § (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes vadászterületéhez tartozó és a felperes által művelt b.-i 0148/1 és 0148/2 hrsz.-ú, összesen 6,25 ha nagyságú, valamint a b.-i 0141/12, 13, 21, 22 és 0156 hrsz.-ú, összesen 23,9 ha nagyságú területen termesztett repcében 2011 telén és 2012 tavaszán szarvas, vaddisznó és őz túrási, taposási, legelési kárt okozott. A felperes a vadkárról értesítette az alperest, a jegyzőnél kárbecslési eljárást kezdeményezett. N. I. kárbecslő a károkozást és a vadkár mértékét megállapította, a felek között azonban egyezség nem jött létre.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperes a keresetében az alperes kötelezését kérte 3 799 030 forint vadkár megtérítésére.

[3] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az általa felkért vadkárbecslő véleménye alapján 274 000 forintot megfizetett a felperesnek.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság - a másodfokú bíróság végzése alapján megismételt eljárásban meghozott - ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolásában a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 75. § (1)-(2) bekezdései és a 81. § (1)-(8) bekezdései alapján a keresetet megalapozatlannak találta. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján a vadkár mértékének bizonyítására köteles felperes csatolta N. I. vadkárbecslő jegyző előtti eljárásban készült véleményét, fotófelvételeit és a kontrollterületről betakarított termés mérlegjegyét, indítványára a perben szakértői bizonyítás történt. Az elsőfokú bíróság a szakvélemények közül ítélkezése alapjául a perben kirendelt V. I. igazságügyi szakértő és az A. Igazságügyi Szakértői Testület szakvéleményét fogadta el, azok szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a vadkár összege nem állapítható meg. A felperes ahhoz, hogy a szakértői testület alacsonyabb valószínűsítési módszerrel megbecsülje a vadkár mértékét, nem szolgáltatta a kért adatokat.

[5] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás kiegészítésével az elsőfokú bíróság döntésével egyetértett. A felperes által szolgáltatott bizonyítékok közül elsődleges bizonyítási eszköznek a kárbecslő helyszíni tapasztalatain, közvetlen észlelésén alapuló véleményt kellett tekinteni (Kúria Pfv.VI.22.253/2017/4.). Egyetértett azonban a másodfokú bíróság azzal, hogy N. I. kárbecslői véleménye nem volt alkalmas a kár mértékének a megállapítására, így nem képezhette az erre irányuló szakértői bizonyítás alapját sem. A kárbecslő csak a végleges becslését rögzítette - a felek által alá nem írt - jegyzőkönyvben, az ezt megelőző helyszíni szemlékről, a becslés alapjául szolgáló mérésekről jegyzőkönyvet nem vett fel. Az alig követhető feljegyzései a kár megállapítása alapjául nem szolgálhattak. Nem dokumentálta a mintavétele módszerét, sem annak eredményeit. A becslés alapjául szolgáló tényszerű adatok dokumentálása hiányában a becslés helyessége ellenőrizhetetlen. A felperes nem szolgáltatott bizonyítékot a károsult területek nagyságára, az azokról betakarított termés mennyiségére, a kárbecslői vélemény alátámasztására. A terméskiesés megállapításához csak N. I. tényszerű adatokkal alá nem támasztott, ellenőrizhetetlen becslése állt rendelkezésre, dr. V. G. szakvéleménye pedig azért nem képezhette bírósági döntés alapját, mert a kárszámítása az aggályos kárbecslői véleményen alapult. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor, amikor ítélkezése alapjául V. I. igazságügyi szakértő és az A. Igazságügyi Szakértői Testület másodfokú bíróság szerint is aggálytalan szakvéleményét fogadta el, amelyek ezen okokból kimunkálhatatlannak találták a vadkár összegét. A bizonyítás eredményéből az elsőfokú bíróság megalapozottan vonta le azt a következtetést, hogy a kár mértéke a felperes részéről nem bizonyított. A bizonyítatlanságot a kereset elutasításával kellett a terhére értékelni még akkor is, ha a felek között a vadkár okozása, a felperes károsodása nem volt vitás. A bizonyítás hiányosságainak korrigálására ugyanis sem a Pp. 206. § (3) bekezdése szerinti mérlegelés, sem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 359. § (1) bekezdésében rögzített általános kártérítés nem alkalmazható. Az alkalmazásuknak csak akkor van helye, ha a kár mértéke objektíve nem megállapítható, objektíve bizonyíthatatlan (Kúria Pfv.VI.21.594/2015/5., Pfv.VI.22.253/2017/4.). A jogerős ítélet szerint a felperes élhetett volna az előzetes bizonyítás lehetőségével, a perben a károsult területek terméshozamát is igazolhatta volna mérlegjegyekkel. Végső soron a vadkár mértéke a szakértői testület által felajánlott becsléssel is meghatározható lett volna, de a felperes ahhoz sem szolgáltatott adatokat.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[6] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az első- és másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályként a Pp. 206. § (1), 164. § (1) bekezdését jelölte meg. Indokai szerint az érdemi döntéshez minden szükséges tény (felek előadása, jegyzői eljárás iratai, szakvélemények, tanúvallomások) rendelkezésre áll. A jogerős ítélet a bizonyítékok okszerűtlen, logikailag ellentmondásos és súlyosan hiányos mérlegelésén alapszik. A jegyzői kárbecslési eljárásban készült, a Vtv. végrehajtásának szabályairól szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (továbbiakban: Vtv.vhr.) 84. § (2) bekezdése szerinti előzetes vadkárbecslési jegyzőkönyvnek csupán a szakértőnek felróható formai (aláírás) hiányossága a vadkárbecslési eljárást, annak eredményét nem érvényteleníti. A szakértői szemléken, méréseken az alperest képviselő Cs. B. jelen volt, vita a szakértővel a termésátlagon volt, azonban a termésátlag tisztázására alkalmas aratáson már nem vett részt. Ennek ellenére a felperes az aratáson GPS dátumos fényképezőgéppel adatokat rögzített, az aratás eredményét Cs. B.-vel is közölte. A felperes kifogásolta a jogerős ítélet utalását az előzetes bizonyítás lehetőségére. Felhívta a Kúria Pfv.22.253/2017/4. számú határozatának az indokolását, miszerint a jegyző kárbecslési eljárásában készült, a helyszíni megállapításokon alapuló szakértői vélemény a bizonyítás elsődleges eszköze. A szakértő kompetenciájával kapcsolatos észrevétel, kifogás is csak a jegyzői eljárásban adható elő, utóbb, a peres eljárásban ennek elmaradása már nem értékelhető a másik fél terhére (BH 2013.343., Legfelsőbb Bíróság Pf.III.27.036/2004/8.). A szakértői eljárásban alkalmazott becslés módszerét sem az alperes, sem a perben kirendelt igazságügyi szakértő, V. I. nem vitatta (5.P.20.975/2012/22. szakértői vélemény 9. oldal). Az alperesnek ezért a jegyzői eljárásban beszerzett szakvéleményben megállapított kár összegét kell megtérítenie.