304/B/2002. AB határozat
a területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény 4. § (1) bekezdése egyes rendelkezései, valamint (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálatára irányuló indítványok alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény 4. § (1) bekezdésének "a helyi önkormányzati általános választás évének kivételével" szövegrésze, valamint (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozók a területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Tersz. tv.) 4. § (1) bekezdésének "a helyi önkormányzati általános választás évének kivételével" szövegrésze, valamint a (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezték.
Az indítványozók álláspontja szerint a Tersz. tv.-nek ezek a szabályai sértik a település választópolgárai számára az Alkotmány 42. §-ában és 44. § (1) bekezdésében biztosított önkormányzáshoz való jogot, mivel e szabályok miatt a választópolgároknak évekig kell várniuk arra, hogy általuk helyi népszavazáson kezdeményezett községalakítás megvalósulhasson és önkormányzáshoz való jogukat önállóan gyakorolhassák.
Az indítványozók álláspontjuk alátámasztására előadták azt is, hogy Pálosvörösmarton 2001. szeptember 23-án, Ipolyszögön 2002. február 3-án tartottak helyi népszavazást a községegyesítés megszüntetésének kezdeményezésére. A községegyesítés megszüntetésére irányuló kezdeményezést - az általános választás évének kivételével - minden év április 30-ig lehet benyújtani a belügyminiszterhez. Tekintettel arra, hogy 2002. választási év, kezdeményezésük alapján ügyükben leghamarabb 2003-ban születhet döntés, amely a Tersz. tv. 4. § (3) bekezdése alapján csak a következő önkormányzati általános választás napján léphet hatályba. Így az érintett települések további négy évig ugyanabban a hátrányos helyzetben maradnak, amely miatt a községegyesítés megszüntetését kezdeményezték.
II.
Az Alkotmánybíróság döntése során a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
Az Alkotmánynak az indítványozók által hivatkozott rendelkezése:
"42. § A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi Önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása."
"44. § (1) A választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselő-testület útján, illetőleg helyi népszavazással gyakorolják."
A Tersz. tv.-nek az indítványozó által vitatott 4. §-a:
"4. § (1) A köztársasági elnök hatáskörébe tartozó ügyben - a várossá nyilvánítás kivételével - a kezdeményezést a belügyminiszterhez a helyi önkormányzati általános választás évének kivételével minden év április 30-áig lehet felterjeszteni.
(2) A belügyminiszter november 30-áig nyújtja be a javaslatát, a köztársasági elnök december 31-éig dönt, döntését a Magyar Közlönyben közzéteszi.
(3) A döntés az önkormányzati általános választás napján lép hatályba."
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvénynek (a továbbiakban: Ötv.) a községegyesítés megszüntetésére vonatkozó szabályai:
"46. § (1) A képviselő-testület helyi népszavazást köteles kiírni a következő kérdésekben:
a) a településnek a területével határos másik megyéhez történő átcsatolására irányuló kezdeményezése,
b) a községegyesítésnek és a községegyesítés megszüntetésének kezdeményezése,
c) új község alakításának kezdeményezése,
d) társult képviselő-testület alakítása, a társult képviselő-testületből való kiválás, továbbá
e) abban az ügyben, amelyet az önkormányzati rendelet meghatároz.
(2) Az (1) bekezdés a)-c) pontjában foglalt esetekben a helyi népszavazásban az érintett településrész, község választópolgárai vehetnek részt."
"52. § (1) A helyi választópolgárok kezdeményezésére új község alakítható az olyan elkülönült, legalább háromszáz lakosú lakott településrészből, amely feltételei alapján képes az önkormányzati jogok gyakorlására, a 8. § (4) bekezdésében meghatározott feladatok teljesítésére a szolgáltatások színvonalának csökkenése nélkül.
(2) Új község alakításának a kezdeményezése esetén a falugyűlés legalább háromtagú előkészítő bizottságot választ a településrészen lakó települési képviselőkből, ha nincs elég települési képviselő, vagy azok a megbízatást nem vállalják, akkor más választópolgárokból. Az előkészítő bizottság javaslatot tesz az új község területére, szakértői vélemény alapján a község elnevezésére, a vagyon, valamint a vagyoni jogok és kötelezettségek megosztására, a költségek viselésére. A javaslat elkészítéséhez - az előkészítő bizottság felkérésére - a megyei közigazgatási hivatal vezetője szakmai segítséget ad, más szerv pedig szakmai segítséget adhat.
(3) Az előkészítő bizottság a javaslatát ismerteti a lakossággal. Az előkészítő bizottság javaslatára a képviselő-testület határozatába foglalja az új község alakításának a kezdeményezését. Az esetleg eltérő kisebbségi véleményt is tartalmazó községalakítási kezdeményezésről a köztársasági elnök dönt.
(4) Az új község külterülete a belterülethez kapcsolódó, egybefüggő terület. Eltérő megállapodás hiányában a település külterületét a belterületi népességgel arányosan kell megosztani.
53. § Községegyesítés megszüntetése esetén - eltérő megállapodás hiányában - a községek területe azonos a községegyesítést megelőző területükkel. Községegyesítés megszüntetésének a kezdeményezése az 52. §-ban foglalt feltételekkel és eljárással történhet. Eltérő megállapodásnak különösen akkor van helye, ha a községegyesítést megelőző terület meghatározása az érintett település működőképessége szempontjából aránytalanul nagy hátrányt jelentene."
Az Ötv. 94. § b) pontja alapján a köztársasági elnök dönt az érintett önkormányzatok kezdeményezésére a városi cím adományozásáról, továbbá a község alakításáról, egyesítéséről, a községegyesítés megszüntetéséről, a város, község elnevezéséről.
III.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozók által vitatott rendelkezések tekintetében az Alkotmány 42. §-ában szabályozott helyi önkormányzáshoz való jog sérelme nem állapítható meg.
Az Alkotmány 42. §-a alapján a helyi önkormányzáshoz való jog a község, város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét illeti meg. Az Alkotmány e szabálya alapján - eltérően az indítványozó értelmezésétől - az önkormányzáshoz való jog nem minden település, településrész választópolgári közösségét, hanem csak a törvényben szabályozott eljárásban a községi jogállást elnyert települések választópolgári közösségét megillető jog. Az önkormányzáshoz való jog értelmezését illetően hasonlóan foglalt állást az Alkotmánybíróság a 17/1991. (IV. 23.) AB határozatában (ABH 1991. 66., 67-68.) és az 1147/B/1993. AB határozatában (ABH 1994. 649., 651.), valamint a 15/1998. (V. 8.) AB határozatában (ABH 1998. 132., 135.).
Az indítványozók által kifogásolt rendelkezések a községgé nyilvánítást, a községi jogállás elnyerését megelőző eljárási szabályok, így azok nem érintik az Alkotmány 42. §-ában és 44. § (1) bekezdésében szabályozott önkormányzáshoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság fent megjelölt határozataiban ugyanakkor rámutatott arra, hogy az Ötv. 52. § (1) bekezdése egyfajta "települési önrendelkezési jogot" biztosít az önálló község alakítását kezdeményező választópolgári közösségnek.
A 17/1991. (IV. 23.) AB határozatában kimondta:
"Az Alkotmánybíróság elvi jelentőséggel mutat rá: az önkormányzati törvény 52. § (1) bekezdésében meghatározott települési önrendelkezési jog nem tekinthető az állam által korlátozhatatlan szabadságjognak. Az államnak ugyanis jogában áll egyfelől törvényben megszabni az önállósulási törekvések realizálásának feltételeit, másfelől a lakosság kezdeményezése nyomán egyedileg vizsgálni e feltételek fennállását és dönteni a kezdeményezés tárgyában." (ABH 1991. 66., 68.)
A 15/1998. (V. 8.) AB határozatának rendelkező részében értelmezte is ennek a jognak a tartalmát:
"1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: a törvényi feltételek fennállása esetén az érintett település választópolgárai közösségének joga van az általa kezdeményezett községi közjogi jogállás elnyerésére." (ABH 1998. 132.)
Az indítványozók nyilvánvalóan erre a jogra utalnak akkor, amikor a helyi önkormányzáshoz való jog "temészet-jogias" felfogására alapítják indítványukat.
Az Alkotmánybíróság, amint arra az idézett határozatok is rámutatnak, ezt a települési választópolgári közösséget megillető jogot nem tekinti alkotmányos alapjognak. Így az nem minősül olyan jognak, amely korlátozza a törvényhozó döntési szabadságát a községalakítás feltételeinek és eljárási rendjének meghatározásában.
A Tersz. tv. 4. §-ához fűzött indokolása rámutat arra, hogy a területszervezési döntések közvetlenül érintik a választási rendet, a kialakult választási eredményt. A területszervezési döntéseknek a választásra, illetőleg a képviseletre gyakorolt hatása indokolja azt, hogy a Tersz. tv. az általános választások évében kizárja a területszervezési döntés meghozatalának lehetőségét és kimondja, hogy a területszervezési döntés csak az önkormányzati általános választás napján lép hatályba.
A vitatott szabályok nem akadályozzák meg a települések választópolgárainak közösségét abban, hogy a törvényi feltételek fennállása esetén a községi közjogi jogállást elnyerjék, pusztán a községi jogállás elnyerésére irányuló eljárás rendjét szabályozzák.
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a területszervezési eljárás vitatott szabályai nem érintik az Alkotmány 42. §-ában, valamint 44. § (1) bekezdésében szabályozott helyi önkormányzáshoz való jogot, és nem korlátozzák alkotmányellenesen a települések választópolgárainak közösségét a községi közjogi jogállás elnyerésére megillető jogot sem.
Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tersz. tv. 4. § (1) bekezdésének támadott szövegrésze és (3) bekezdése nem alkotmányellenes, így az indítványt elutasította.
Budapest, 2002. december 17.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s, k.,
alkotmánybíró