A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30445/2010/10. számú határozata szerződésből eredő követelés tárgyában. Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Vezekényi Ursula

Gfv.IX.30.445/2010/10.szám

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Varga István ügyvéd által képviselt I.r., II.r., III.r., valamint IV.r. felpereseknek, dr. Gaál Zsolt ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződésből eredő követelés megfizetése iránt a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság előtt 7.G.40.173/2008. szám alatt indult és másodfokon a Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.170/2010/11. számú ítéletével befejezett perében az említett jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. március 29-én megtartott tárgyaláson meghozta következő

í t é l e t e t :

a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.170/2010/11. számú ítéletének az I.r. és III.r. felperesre vonatkozó rendelkezései tekintetében a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasítja.

A II.r. és IV.r. felperesek vonatkozásában nem érinti a jogerős ítéletnek a le nem rótt kereseti és fellebbezési illeték leletezés terhe melletti megfizetését tartalmazó rendelkezését. Egyebekben a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 7.G.40.173/2008/40. számú ítéletét részben, a perköltségre is kiterjedően megváltoztatja;

kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II.r. felperesnek 981.462 (Kilencvennyolcvanegyezer-négyszázhatvankettő) Ft, a IV.r. felperesnek pedig 7.587.176 (Hétmillió-ötszáznyolcvanhétezer-egyszázhetvenhat) Ft tőkét, valamint ezen összegeknek 2008. január 1-től a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatait. Ezt meghaladóan a II.r. és a IV.r. felperesek keresetét elutasító rendelkezést helybenhagyja.

Az alperes és a II.r. felperes egymás közötti jogviszonyukban maguk viselik a felmerült első-, másodfokú és felülvizsgálati perköltségeiket.

Az alperes és a IV.r. felperes egymás közötti jogviszonyukban ugyancsak maguk viselik elsőfokú felmerült perköltségeiket.

Kötelezi a IV.r. felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 31.260 (Harmincegyezer-kettőszázhatvan) Ft együttes másodfokú és felülvizsgálati részperköltséget.

A II.r. felperes 120.300 (Egyszázhúszezer-háromszáz) Ft, a IV.r. felperes 927.000 (Kilencszázhuszonhétezer) Ft, az alperes 523.700 (Ötszázhuszonháromezer-hétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket köteles az államnak az adóhatóság felhívására megfizetni.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

2002-től kezdődően a felperesek mint integrált termelők külön-külön kötöttek az alperessel mint integrátorral szerződéseket cukorrépa termelésével és forgalmazásával kapcsolatos tevékenységük összehangolására. E szerződések alapján a felperesek a saját maguk által termelt cukorrépát átadták az alperesnek, az alperes pedig azt felvásárolta és értékesítette. Az évente megkötött szerződésekben az alperes azt is vállalta, hogy az általa integrátorként igénybe vehető és a felpereseket megillető agrárágazati támogatást a felperesek felé "továbbérvényesíti".

Az alperes Európai Uniós forrásból - az 1782/2003/EK tanácsi rendelet, illetve a 48/2006.(VI.22.) FVM rendelet alapján - 2006. és 2007. évekre is kapott területalapú támogatáshoz kapcsolódó, elkülönített cukortámogatást. Ennek összegét a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (a továbbiakban: MVH.) 2007. március 30-án kelt határozatában 2006. évre 133.576.530 Ft-ban, 2007. évre pedig 2008. március 31-én kelt határozatával 145.216.057 Ft-ban jelölte meg, mely összegek kifizetése az alperes részére megtörtént. Az alperes a 2006. évre kifizetett támogatás összegéből semmit nem juttatott a felperesnek, a 2007. év vonatkozásában 2008. április 23-án hozzá befolyt 145.216.057 Ft-ból 2008. május 8-án az I.r. felperesnek 313.404 Ft-ot a II.r. felperesnek 1.060.168 Ft-ot, a III.r. felperesnek 313.404 Ft-ot, a IV.r. felperesnek pedig 8.195.595 Ft-ot megfizetett.

A felperesek arra hivatkozással, hogy az alperesnek az általa igényelt és hozzá befolyt 2006. és 2007. évi támogatás teljes összegét a felperesek részére kellett volna továbbítaniuk, de a felperesek az alperestől csak összesen 9.882.571 Ft kifizetésben részesültek, az alperes marasztalása iránti keresetet terjesztettek elő. Végleges keresetükben - a szakvélemény kiegészítése után - azt kérték, hogy a bíróság az alperest az I.r. felperes javára 892.954 Ft, a II.r. felperes javára 3.008.877 Ft, a III.r. felperes javára 892.954 Ft, a IV.r. felperes javára pedig 23.175.523 Ft és ennek kamatai megfizetésére kötelezze.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság 40. sorszámú ítéletében teljes terjedelmében elutasította a felperesek keresetét.

Az elsőfokú bíróság szerint a per tárgyát képező - uniós -támogatásra a 48/2006.(VI.22.) FVM rendelet az irányadó, melynek 2. § /1/ bekezdéséből következően a támogatásra a répaszállítási jogosultsággal rendelkező alperes volt a jogosult. Mind a 88/2001.(X.29.) FVM rendelet 6. §-ának /1/ bekezdése, mind a 2007. november 2-ig hatályos 28/2004.(III.10.) FVM rendelet 4. §-ának /4/ bekezdése értelmében cukorrépa szállítási jogot csak olyan földtulajdonnal, vagy érvényes földhasználati szerződéssel rendelkező személyek kaphattak, akik tagjai egyben a Cukor Termék Tanácsnak is és a felperesek is elismerték a perben, hogy a répaszállítási jog jogosultja mindvégig az alperes volt.

Rámutatott az elsőfokú bíróság arra, hogy a 48/2006.(VI.22.) FVM rendelet 2007. július 15-ig hatályos 2. § /1/ bekezdése értelmében csak a répaszállításra jogosultakat illetett meg támogatás, és bár e rendelet 2007. július 16-tól módosult szabályai már kötelezték az integrátort a kapott támogatás megfelelő mértékű továbbítására a termelők felé, e rendelkezéseket csak az elsőfokú határozattal még le nem zárt ügyekre lehetett alkalmazni. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság arra a következtésre jutott, hogy a 2006. év tekintetében a felperesek támogatásra nem voltak jogosultak.

A 2007. év vonatkozásában az volt az elsőfokú bíróság álláspontja, hogy e tekintetben nem volt helye a 48/2006.(VIII.22.) FVM rendelet 2008. december 18-tól hatályos 5. § /6/ bekezdése alkalmazásának és egyetértett a kirendelt könyvszakértővel abban, hogy a felperesek részére 2007. évre járó összegeket az alperes az akkor hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően megfizette.

A felperesek fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest a végleges keresetben megjelölt tőke összegek, valamint azok 2008. január 1-től járó kamataiban marasztalta az egyes felperesek javára.

A másodfokú ítélet szerint a 2006. évi támogatással érintett időszakra vonatkozóan ugyan a 48/2006.(VIII.22.) FVM rendelet kifejezetten nem rendelkezett a cukortámogatási összeg integráltak részére való átengedéséről, de az elsőfokú bíróságnak - a felperes hivatkozásának megfelelően - e "joghézag értelmezésénél" értékelnie kellett volna, hogy nemcsak a felek közötti integrációs szerződésből, de a bírói gyakorlat szerint irányadó megbízási szerződésekre vonatkozó szabályokból és a kötelezően alkalmazandó, 2006. december 31-ig hatályban volt 1782/2003 EK tanácsi rendelet 143.ba cikk /1/ bekezdéséből is kitűnik a cukortámogatásként felvett összeg átengedésének kötelezettsége. Csak ez az értelmezés felelhet meg az EK rendelet szerinti "megkülönböztetéstől mentes támogatás - elosztási elv"-nek, és ezt az értelmezést erősítette meg az Európai Bíróságnak a Fővárosi Bíróság által 2009. április 8-án kezdeményezett C-133/09. számú ügyben 2010. szeptember 30-án meghozott ítélete (Uzonyi ítélet).