ÍH 2011.33 AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGI JOG KÖZVETLEN ALKALMAZÁSA - AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG ELŐZETES DÖNTÉSHOZATALI ELJÁRÁSÁNAK KEZDEMÉNYEZÉSÉNÉL IRÁNYADÓ SZEMPONTOK

Az előzetes döntés célja annak biztosítása, hogy a nemzeti bíróságok egységes értelmezés alapján alkalmazzák a közösségi jogot - ezért nem szükséges személyi, illetve konkrét tárgyi összefüggés ahhoz, hogy az Európai Bíróságnak az előzetes döntéshozatali eljárás eredményeként kifejezett jogértelmezése más, hasonló tárgyú ügyben is alkalmazható legyen [48/2006 (VI. 22.) FVM rendelet 5. § (6) bek., EGK-Szerződés 189. cikk, 1782/2003. EK rendelet 143.b.a. cikk (1) bek.].

A felperesek 2002. évtől kezdte cukorrépa termelésre kötöttek integrációs szerződésest az alperessel. A 2004. évi cukorrépa termelésre vonatkozó szerződések 3.) pontjában az alperes kötelezettséget vállalt - többek között - az általa igénybe vehető, de az integrált termelőt megillető agrárágazati támogatásnak az integrált termelő felé történő továbbítására. Ezt a kikötést tartalmazta a 2005. évi cukorrépa termesztésre kötött szerződés is.

Az elkülönített cukortámogatás csak Európai Uniós forrásból került kifizetésre.

Az alperes 2003. évben 50877,23 tonna 16% cukortartalmú, utánfejelt cukorrépára rendelkezett szállítási joggal. A szállítási jog mértéke 2004/2005. évben 51081,42 tonna volt, míg a leszállított cukorrépa mennyisége 51208,591 tonna, 2005/2006. évben pedig 53353,017 tonna volt.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a 2007. március 30. napján kelt határozatában a szállítási adatok alapján 2006. évre az alperesnek kifizetett elkülönített cukortámogatás összegét 133 576 530 Ft-ban határozta meg.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal 2008. március 31. napján kelt 10…….. számú határozata alapján 2007. évre 145 216 057 Ft elkülönített cukortámogatás lett kifizetve az alperesnek, amelyből 55 085 515 Ft támogatást az alperes tovább adott az integráltaknak. Így került megfizetésre 2008. május 8. napján az I., III. r. felpereseknek személyenként 313 404 Ft, a II. r. felperesnek 1 060 168 Ft, a IV. r. felperesnek pedig 8 195 595 Ft, amely összegek összesen 9 882 571 Ft-tal meghaladják a jogszabály szerint a felpereseknek járó elkülönített cukortámogatás összegét.

A K. Cukorgyár 2006. évben csökkentette, 2007. évben pedig megszűntette a cukorgyártást - az alperes szállítási jogának mértéke az E. S. Rt. cukor kvótája alapján lett meghatározva -, és a termelési kvóta visszaadásáért pénzbeli térítést kapott az Európai Uniótól.

A felperesek 2008. szeptember 8. napján felszólították az alperest összesen 28 767 252 Ft tőke 8 napon belüli megfizetésére, eredménytelenül.

A felperesek a módosított keresetükben arra kérték kötelezni az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. r. felperesnek 892 954 Ft tőkét, a II. r. felperesnek 3 008 877 Ft tőkét, a III. r. felperesnek 892 954 Ft tőkét, és a IV. r. felperesnek 23 175 523 Ft tőkét, valamint ezen összegek után az I-IV. r. felpereseknek 2008. január hó 1. napjától járó, a Ptk. 301/A. §-ának (2) bekezdésében meghatározott mértékű késedelmi kamatát.

Az alperes a felperesek keresetének elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét alaptalannak találta, és azt ítéletével elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy mivel a per tárgyát képező támogatás kizárólag Európai Uniós forrásból került kifizetésre, ezért a perbeli esetre nem alkalmazható a felperesek által hivatkozott, a 2004. évi nemzeti hatáskörben nyújtott agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybevételének feltételeiről szóló 25/2004. (III. 3.) FVM rendelet, a rendelet 1. §-ának q) pontjában írtakat figyelembe véve.

A rendelet II. részének tételes felsorolása nem is tartalmazza az elkülönített cukortámogatást, ezért a rendelet 35. számú mellékletében az integrációval kapcsolatos fogalmi meghatározásokra a felperesek nem alapíthatnak jogot.

A 2007. október hó 19. napjáig hatályban volt 25/2004. (III. 3.) FVM rendelet, nemzeti hatáskörben nyújtott támogatásnak tekintette az Európai Unió vonatkozó jogszabályai alapján támogatásnak minősülő, hazai költségvetési forrásból biztosított támogatást.

Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a per tárgyát képező támogatásra az egységes területalapú támogatási rendszer alapján támogatásra jogosult mezőgazdasági termelőknek nyújtott elkülönített cukortámogatásról szóló 48/2006. (VI. 22.) FVM rendelet az irányadó, amely a 2. §-ának (1) bekezdésében határozta meg azt, hogy melyek azok a mezőgazdasági termelők, akik a támogatásra jogosultak. Mivel az alperes rendelkezett a támogatás feltételeként meghatározott, a természetes édesítőszerek termékpályáinak szabályozásáról szóló, és 2004. március 9. napjáig hatályos 88/2001. (X. 29.) FVM rendelet 6. § (1) és (2) bekezdései, valamint (5) bekezdése szerinti cukorrépa-termesztők szállítási jogával, ezért az alperes jogosult volt a cukortámogatásra. A 88/2001. (X. 29.) FVM rendeletet a 28/2004. (III. 10.) FVM rendelet helyezte hatályon kívül, amely rendelet 1. § b) pontja, illetve 4. §-ának (4) bekezdése határozta meg a cukorrépa szállítási jog fogalmát. A felperesek a perben nem hivatkoztak arra, hogy ők maguk a későbbiekben, a 28/2004. (III. 10.) FVM rendelet szerinti répaszállítási jogot kaptak, hanem maguk is elismerték a perben, hogy ezzel a joggal az alperes rendelkezett mindvégig. Ezért a 48/2006. (VI. 22.) FVM rendelet 2. §-ának (1) bekezdésében írt, legalább egy összefüggő feltétel hiányában a felperesek nem tekinthetők támogatásra jogosultaknak.

Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a felpereseknek a 24/2006. (III. 31.) FVM rendelet 3. §-ára történt hivatkozását is, mivel az itt szabályozott támogatási kérelem nem a per tárgyát képező elkülönített cukortámogatásra vonatkozik, hanem az egységes területalapú támogatásra. Ezért ez a jogszabály sem alapozhatja meg az elkülönített cukortámogatásra való felperesi jogosultságot, és nem tekinthető olyannak, mint ami 2006. évre az alperesnek járó elkülönített cukortámogatás felpereseknek való továbbítására vonatkozó kötelezettséget írta elő.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a 24/2006. (III. 31.) FVM rendelet 3. §-a a 48/2006. (VI. 22.) FVM rendelet 2. § (1) bekezdésének a) pontján keresztül sem alapozhatja meg a felperesi igényt, mert egyrészt az elkülönített cukortámogatásra való jogosultságnak ezen kívül további két konjunktív feltétele van, másrészt az előbbi rendelet 3. §-a az egységes területalapú támogatásra, és nem az elkülönített cukortámogatásra vonatkozó jogosultságot határozza meg.

Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta felpereseknek ezt a hivatkozását is, mivel a 2004. évben megszövegezett, és a további években változatlan feltételekkel megkötött szerződést nem tekintette olyannak, amely a 2006. évben újonnan megteremtett, a répaszállítási jog jogosultjának járó támogatás továbbadását megalapozza.

A felperesek állításával szemben az elsőfokú bíróság álláspontja szerint erre irányuló szerződéses kikötés hiányában megbízási szerződés sem volt a felek között, amelynek alapján az alperes megbízottként érvényesíthette volna a felperesek támogatás iránti igényét a hatóságoknál, és köteles lett volna az elkülönített cukortámogatással a megbízó felperesekkel elszámolni. Az elkülönített cukortámogatás nem minősül a kistermelők támogatásának, ezt a répaszállítási joggal rendelkező integrátor igényli, ennél fogva pedig nem kell neki automatikusan továbbítania a termelők felé.