32010D0367[1]

2010/367/: A Bizottság határozata ( 2010. június 25. ) a baromfi és a vadon élő madarak madárinfluenzájára vonatkozó felügyeleti programok tagállami végrehajtásáról (az értesítés a C(2010) 4190. számú dokumentummal történt)

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2010. június 25.)

a baromfi és a vadon élő madarak madárinfluenzájára vonatkozó felügyeleti programok tagállami végrehajtásáról

(az értesítés a C(2010) 4190. számú dokumentummal történt)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2010/367/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az egyes élő állatok és állati termékek Közösségen belüli kereskedelmében a belső piac megvalósításának céljával alkalmazandó állat-egészségügyi és tenyésztéstechnikai ellenőrzésekről szóló, 1990. június 26-i 90/425/EGK tanácsi irányelvre ( 1 ) és különösen annak 10. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel a madárinfluenza elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedésekről és a 92/40/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2005. december 20-i 2005/94/EK tanácsi irányelvre ( 2 ) és különösen annak 4. cikke (2) bekezdésére,

(1)

A madárinfluenza a madarak, többek között a baromfik fertőző vírusos betegsége. A házi baromfi madárinfluenza-vírussal való megfertőződése a betegség két főbb fajtájában jelentkezhet, amelyek virulencia tekintetében eltérőek. Az alacsony patogenitású típus általában csak enyhe tüneteket okoz, míg a magas patogenitású típus a legtöbb baromfifaj esetében igen magas elhullási arányt eredményez. E betegség komoly hatással lehet a baromfitenyésztés nyereségességére.

(2)

A 2005/94/EK irányelv intézkedéseket ír elő az abban meghatározott, H5 és H7 altípusba tartozó madárinfluenza-vírustörzsek által okozott, magas patogenitású madárinfluenza (HPAI), illetve alacsony patogenitású madárinfluenza (LPAI) baromfi vagy más, fogságban tartott állatfaj esetében történő kitörés elleni védekezésre. A 2005/94/EK irányelv előír továbbá bizonyos, a madárinfluenza-vírusok felügyeletével és korai kimutatásával kapcsolatos megelőző intézkedéseket is.

(3)

A 2005/94/EK irányelv szerint a kötelező felügyeleti programok végrehajtása a tagállamok feladata. E felügyeleti programok célja, hogy már akkor azonosítsák az alacsony patogenitású madárinfluenza-vírusok baromfiban, különösen vízimadárfajokban történő terjedését, mielőtt az széles körben elterjedne a baromfiállományban, hogy védekező intézkedéseket lehessen hozni a vírus esetleges pusztító következményekkel járó, HPAI vírussá történő mutációjának lehetséges elkerülése érdekében.

(4)

A 2005/94/EK irányelv vadon élő madarakon elvégzendő felügyeleti programokat is előír, hogy a rendszeresen frissített kockázatértékelés alapján hozzájáruljon az ismeretek bővítéséhez arról, hogy milyen kapcsolat áll fenn a madaraknál jelentkező, bármely madárinfluenza eredetű vírus és a vadon élő madaraknak tulajdonítható fenyegetettség között.

(5)

A baromfi és a vadon élő madarak madárinfluenzájára vonatkozó tagállami felügyeleti programok végrehajtásáról és a 2004/450/EK határozat módosításáról szóló, 2007. április 13-i 2007/268/EK bizottsági határozat ( 3 ) elfogadásának céljaként meghatározásra kerültek az ilyen felügyeleti programok végrehajtására vonatkozó iránymutatások.

(6)

Az említett határozat elfogadása óta a felügyeleti programok végrehajtása során szerzett tagállami tapasztalok, valamint a tudományos ismeretek és a kutatási eredményeken alapuló következtetések eredményei azt mutatják, hogy - a gazdaság földrajzi elhelyezkedését és más kockázati tényezőket is figyelembe véve - bizonyos kategóriájú baromfifajoknál és baromfi-tenyésztési módszereknél magasabb a madárinfluenza-vírussal történő fertőződés kockázata, mint másoknál.

(7)

A HPAI-vírus H5N1 altípusa Délkelet-Ázsiából Európába történő behurcolásának és nyugati irányú terjedésének veszélye 2005-ben ahhoz vezetett, hogy kiegészítő intézkedéseket fogadtak el a vírustípus megjelenésére történő felkészülés, valamint baromfiban és vadon élő madarakban történő korai felismerése érdekében.

(8)

A vadon élő madarak madárinfluenzájának felügyeletére vonatkozó kiegészítő követelményekről szóló, 2005. október 17-i 2005/731/EK bizottsági határozat ( 4 ) előírja a tagállamok számára, hogy intézkedjenek arról, hogy az illetékes hatóságok értesítést kapjanak a vadon élő madarakat - kiváltképpen vízimadarakat - érintő, bármiféle rendkívüli elhullásról vagy jelentős járványkitörésről. Továbbá mintavételt és a madárinfluenza-vírus kimutatására laboratóriumi vizsgálatot kell végezni.

(9)

A 2005/731/EK határozatban meghatározott követelményeket e határozatba is fel kell venni.

(10)

2006 és 2009 között több mint 350 000 vadon élő madár esetében történt mintavétel és vizsgálat madárinfluenza jelenlétére. A tagállami felügyelet során a mintavételt átlagosan 75 %-ban élő állatokon, 25 %-ban pedig beteg vagy elhullott állatokon végezték.

(11)

E négyéves időszak alatt több mint ezer elhullott, illetve beteg madár esetében adott pozitív eredményt a vizsgálat a HPAI H5N1 altípusa vonatkozásában, míg egészséges, élő madarak esetében csak öt minta bizonyult pozitívnak. Az alacsony patogenitású madárinfluenza altípusait csaknem kizárólag élő madarakból származó mintákon mutatták ki.

(12)

Az uniós madárinfluenza-referencialaboratórium (továbbiakban: EURL) által összeállított, a madárinfluenza uniós felügyeletéről ( 5 ) kiadott éves jelentésekben levont következtetések, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) tudományos véleményei ( 6 ) ( 7 ) ( 8 ), valamint a nemrég felállított állatbetegség-felügyeleti munkacsoport (TFADS) kiemelte, hogy bizonyos mértékben módosítani kell a baromfira és vadon élő madarakra jelenleg érvényben lévő felügyeleti stratégiát, hogy fokozott jelentőséget kapjon benne a kockázatalapú megközelítés, amely a baromfikat és más, fogságban tartott madarakat tartó gazdaságok védelmét tekintve betegségmegelőzés és védekezés céljából az illetékes hatóságok tájékoztatásának a legmegfelelőbb felügyeleti stratégiájának tűnik.

(13)

A kockázatalapú felügyeletnek ki kell egészítenie a baromfik madárinfluenza-fertőződését figyelő korai észlelő rendszereket, amelyekről már a H5N1 altípus alá tartozó A influenzavírus által okozott, nagy patogenitású madárinfluenzának a vadon élő madarakról a baromfira és más, fogságban élő madarakra történő átvitele veszélyének csökkentésére irányuló biológiai biztonsági intézkedések meghatározásáról és a különös veszélyben lévő területeken korai észlelő rendszer biztosításáról szóló, 2005. október 19-i 2005/734/EK bizottsági határozat ( 9 ) 2. cikke, valamint a 2005/94/EK tanácsi irányelvben előírt, a madárinfluenzára vonatkozó diagnosztikai kézikönyv elfogadásáról szóló, 2006. augusztus 4-i 2006/437/EK tanácsi irányelv ( 10 ) melléklete II. fejezetének 2. pontja rendelkezik.

(14)

Az újonnan szerzett tapasztalatok és tudományos eredmények fényében ezért felül kell vizsgálni a 2007/268/EK határozat baromfi és vadon élő madarak madárinfluenzájának felügyeletére vonatkozó iránymutatásait, és helyükbe az e határozatban megállapított iránymutatásokat kell léptetni.

(15)

Az uniós jogszabályok egységessége érdekében a mintavételt és a laboratóriumi vizsgálatokat - ellenkező rendelkezés hiányában - a 2006/437/EK határozatban előírt eljárásoknak megfelelően kell elvégezni.

(16)

Az uniós jogszabályok egységessége érdekében a vadon élő madarakra vonatkozó felügyeleti programok végrehajtásakor teljes körű figyelmet kell fordítani a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 11 ) követelményeire, különös tekintettel az e határozat II. melléklete 1. részének 2. és 3. szakaszában foglalt felügyeleti tervre, illetve mintavételi eljárásra.

(17)

A 2005/731/EK és a 2007/268/EK határozat hatályát veszti.

(18)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az illetékes hatóságok a vadmadár-megfigyelési, -gyűrűzési, -vadászati és más, érintett szervezetekkel együtt megtegyék a megfelelő lépéseket annak biztosítására, hogy ezen szervezetek azonnali értesítési kötelezettséggel viseltessenek az illetékes hatóságok felé a vadon élő madarakat, kiváltképpen vízimadarakat érintő, bármiféle rendkívüli elhullás vagy jelentős járványkitörés esetén.

2. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy közvetlenül azután, hogy az 1. cikkben előírt értesítés beérkezett az illetékes hatósághoz, valamint bármely olyan esetben, amikor madárinfluenzán kívül más betegség nem magyarázza egyértelműen a megbetegedést, az illetékes hatóság haladéktalanul gondoskodik a következőkről:

a) megfelelő minták begyűjtése az elhullott madarakból és lehetőség szerint más olyan madarakból is, amelyek kapcsolatba kerültek az elhullott madarakkal;

b) e minták laboratóriumi vizsgálata madárinfluenza-vírus kimutatása céljából.

(2) A mintavételi és a vizsgálati eljárásokat a madárinfluenzára vonatkozó diagnosztikai kézikönyv II-VIII. fejezetével összhangban kell elvégezni, amelyet a 2006/437/EK határozat fogadott el.

(3) A tagállamok késedelem nélkül értesítik a Bizottságot, amennyiben az (1) bekezdés b) pontjában előírt laboratóriumi vizsgálatok a HPAI-vírus tekintetében pozitív eredményt mutatnak.

3. cikk

A 2005/94/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésével összhangban a baromfi és a vadon élő madarak madárinfluenzájára vonatkozó, tagállami felügyeleti programoknak meg kell felelniük az e határozat I. és II. mellékletében megállapított iránymutatásoknak.

4. cikk

Az uniós jogszabályokban előírt követelmények sérelme nélkül az illetékes hatóság biztosítja, hogy a baromfira és a vadon élő madarakra vonatkozó felügyeleti programok során a madárinfluenzára vonatkozó szerológiai vagy virológiai vizsgálatok - akár pozitív, akár negatív - eredményeiről a Bizottság hathavonta jelentést kapjon. A jelentéseket a Bizottság online rendszerén keresztül kell benyújtani, az első hat hónapra (január 1.-június 30.) vonatkozóan az adott év július 31-ig, a következő hat hónapra (július 1.-december 31.) vonatkozóan pedig a következő év január 31-ig.

5. cikk

A 2005/731/EK és a 2007/268/EK határozat hatályát veszti.

6. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

A baromfi madárinfluenzájára vonatkozó felügyeleti programok végrehajtására vonatkozó iránymutatások

1. A felügyeleti programok célkitűzései

A baromfi madárinfluenzájára vonatkozó felügyeleti programoknak az a célja, hogy az illetékes hatóság tájékoztatást kapjon a madárinfluenza-vírus terjedéséről, ezáltal a 2005/94/EK irányelvnek megfelelően az éves ellenőrzések kertében, aktív felügyelet révén meg tudja fékezni a betegséget a következők esetében:

a) a H5 és H7 altípusba tartozó, alacsony patogenitású madárinfluenza (LPAI) tyúkfélékben (csirke, pulyka, gyöngytyúk, fácán, fogoly, illetve fürj) és futómadarakban, ezáltal kiegészítve az egyéb, meglévő korai észlelő rendszereket;

b) a H5 és H7 altípusba tartozó, alacsony patogenitású madárinfluenza (LPAI), valamint a magas patogenitású madárinfluenza (HPAI) házi vízi szárnyasokban (vadállomány pótlására szánt kacsa, liba és tőkés réce).

2. Felügyeleti terv

A baromfigazdaságokban a madárinfluenza-antitestek jelenlétének kimutatására mintavételt és szerológiai vizsgálatot kell végezni a 2005/94/EK irányelvben foglaltak szerint.

Ez az aktív felügyelet - a 2005/734/EK határozatban és a madárinfluenzára vonatkozó diagnosztikai kézikönyv elfogadásáról szóló 2006/437/EK bizottsági határozat II. fejezetében előírtaknak megfelelően - kiegészíti a tagállamokban jelenleg is működő, korai észlelő rendszereket; különösen azokat a rendszereket, amelyek a madárinfluenza behurcolásának kockázata által különösen érintettnek tekintett baromfigazdaságokban kerülnek végrehajtásra.

Az állatbetegségek felügyeletére két alapvető, nemzetközileg elismert módszer létezik: a) a kockázatalapú felügyelet; és b) a reprezentatív mintavételen alapuló felügyelet.

2.1. Kockázatalapú felügyelet (RBS)

A madárinfluenza célzott és erőforrás-hatékony felügyeletének megvalósításakor a kockázatalapú felügyelet módszerét kell előnyben részesíteni.

Az e módszer alkalmazását választó tagállamoknak részletesen meg kell határozniuk a baromfiállomány megfertőzöttsége esetén végigjárandó kockázati útvonalat és a baromfigazdaságokban elvégzendő mintavételi módszer keretét, mivel ezek esetében bizonyítottan nagyobb a madárinfluenzával történő megfertőződés kockázata.

A 4.1. szakaszban felsorolt kritériumok és kockázati tényezők listája ugyan nem kimerítő, de jelzésértékű arra nézve, hogy miként kell a különböző rendszerekben az egyes kategóriákba tartozó baromfifélék, illetve baromfi-tenyésztési módszerek mintavételét és vizsgálatát végezni. Az illető tagállamok egyedi állat-egészségügyi helyzete függvényében különböző súlyozás alkalmazására lehet szükség.

2.2. Reprezentatív mintavételen alapuló felügyelet

Amennyiben egy tagállam nincs abban a helyzetben, hogy a területén élő baromfiállomány megfertőzöttsége esetén végigjárandó kockázati útvonalat megfelelő kutatási eredmények alapján értékelje, a felügyeletet a reprezentatív mintavétel módszere alapján végzi. A mintavételezendő baromfigazdaságok számának meg kell felelnie az 1. és 2. táblázatban az adott baromfifajtára megadott számnak.

A madárinfluenza szerológiai vizsgálata céljából történő mintavételt a tagállam egész területén úgy kell rétegezni, hogy a mintákat a tagállam egészére reprezentatívnak lehessen tekinteni.

3. Célpopulációk

A felügyeleti programok keretében a következő kategóriába tartozó baromfifajok, illetve baromfi-tenyésztési módszerek körében kell mintavételt végezni:

a) tojótyúk;

b) szabadtartású tojótyúk;

c) tenyészcsirke;

d) tenyészpulyka;

e) tenyészkacsa;

f) tenyészliba;

g) hízópulyka;

h) hízókacsa;

i) hízóliba;

j) tenyésztett szárnyasvad (tyúkféle), főként kifejlett madarak, például tenyészmadarak;

k) tenyésztett szárnyasvad (vízi szárnyas);

l) futómadár.

Az alábbi különleges körülmények között ugyanakkor a következő kategóriájú baromfit is fel lehet venni a felügyeleti programokba:

m) brojlercsirke, amennyiben: i. a szabadtartású egyedek száma jelentős; és ii. madárinfluenzával történő megfertőződésük kockázata magasnak minősül;

n) háztáji állományok: általában kisebb szerepük van a vírus cirkulációjában és terjedésében, valamint mintavételük erőforrás-igényes, egyes tagállamokban ugyanakkor - nagy számuk, kereskedelmi célú baromfigazdasághoz való közelségük, a helyi/regionális kereskedelemben való részvételük, valamint a 4.1. szakaszban felsorolt, egyéb szempontok és kockázati tényezők miatt, különösen fajösszetételüket tekintve - a háztáji állományok nagyobb kockázatot hordozhatnak a madárinfluenza tekintetében.

Mindazonáltal a mintavétel elhagyható, amennyiben azt a kockázat mértéke egy baromfi-tenyésztési kategória tekintetében (pl. kiemelt biológiai biztonsági körülmények között tartott tenyészcsirkék) alaposan indokolja.

4. Kockázatalapú felügyeleti módszer (RBS)

A kockázatalapú felügyeleti módszer választásáról tagállami értékelés alapján kell dönteni, amely során legalább a következő szempontokat és kockázati tényezőket kell figyelembe venni:

4.1. Szempontok és kockázati tényezők

4.1.1. A vadon élő madarak - különösen is a "célfajok"- közvetlen vagy közvetett kitettsége okán a vírus baromfigazdaságba történő behurcolásánál figyelembe veendő szempontok és kockázati tényezők

a) A baromfigazdaság olyan vizes élőhelyek, kisebb vagy nagyobb tavak, mocsarak, folyó- vagy tengerpartok szomszédságában helyezkedik el, ahol vadon élő vízi vándormadarak gyülekezhetnek.

b) A baromfigazdaság olyan területen helyezkedik el, ahol sok vadon élő vízi vándormadár fordul elő, különösen ha ezek olyan madarak, amelyek a HPAI H5N1 kimutatása szempontjából "célfajok", és szerepelnek a II. melléklet 2. részében.

c) A baromfigazdaság vadon élő vízi vándormadarak pihenő- és költőhelyeinek szomszédságában található, különösen amennyiben ezen területek a vándormadarak vonulása révén kapcsolatban vannak olyan területekkel, ahol vadon élő madarakban vagy baromfiban a HPAI H5N1 jelenléte ismert.

d) Szabadtartású baromfigazdaságok vagy olyan baromfigazdaságok, ahol a baromfit vagy az egyéb, fogságban élő madarat szabad ég alatt tartják olyan létesítményekben, ahol a vadon élő madarakkal való érintkezés nem előzhető meg megfelelően.

e) A baromfigazdaság biológiai biztonsági szintje alacsony, ideértve a takarmánytárolási módszereket és a felszíni víz használatát is.

4.1.2. A vírus baromfigazdaságon belüli és baromfigazdaságok közötti terjedésénél figyelembe veendő szempontok és kockázati tényezők, valamint a madárinfluenza baromfiról baromfira történő, illetve baromfigazdaságok közötti terjedésének következményei (hatás)

a) Több baromfifaj jelenléte egy baromfigazdaságban, különösen házi kacsa és házi liba együttes jelenléte más baromfifajokkal.

b) Olyan baromfi-tenyésztési kategóriák és baromfifajok jelenléte a gazdaságban, amelyek a felügyeleti adatok tanúsága szerint a tagállamban növekvő arányú madárinfluenza-fertőződési arányt mutatnak, például vadállomány pótlására szánt kacsa- vagy baromfitelepek (különösen tenyésztett tőkésréce-állományok).

c) A baromfigazdaság olyan földrajzi területen való elhelyezkedése, ahol a baromfigazdaságok előfordulása gyakori.

d) Kereskedelmi jellemzők, ideértve a közvetlen vagy közvetett baromfibehozatalt és e szállítások intenzitását, valamint egyéb szempontokat, pl. szállítási eszközök, berendezések vagy személyzet.

e) Olyan kategóriájú baromfik jelenléte, amelyek élettartama hosszú, valamint vegyes korosztályú baromfi jelenléte a gazdaságban (pl. tojótyúkok).

4.2. Kockázatnak kitett populációk célzott kiválasztása

A célzott kiválasztás mértékének tükröznie kell az adott baromfigazdaságban jelenlévő kockázati tényezők számát és helyi súlyozását.

Az illetékes hatóság a felügyeleti terv megállapításakor értékelésében egyéb kockázati tényezőket is figyelembe vehet, amelyeket felügyeleti programjában kellőképpen ki kell fejtenie, és megfelelő bizonyítékkal alá kell támasztania.

4.3. Mintavételezendő baromfigazdaságok célzott kiválasztása

A mintavételezendő baromfigazdaságok számának kockázatipopuláció-alapú meghatározásához az 1. és 2. táblázatot lehet alapul venni.

5. Reprezentatív mintavételen alapuló módszer

A 2.2. szakaszban ismertetett reprezentatív mintavétel alkalmazásakor a mintavételezendő baromfigazdaságok számát az 1. és 2. táblázat adatai alapján kell kiszámítani, a baromfigazdaságban jelen lévő baromfifajok szerint.

5.1. A mintavételezendő baromfigazdaságok száma a madárinfluenza szerológiai vizsgálata céljából

5.1.1. A mintavételezendő baromfigazdaságok száma (a kacsa-, liba- és tőkésréce-tartó gazdaságok kivételével)

A mintavételezendő baromfigazdaságok számát az egyes baromfi-tenyésztési kategóriákra - kacsa-, liba- és tőkésréce-tenyésztésen kívül - oly módon kell meghatározni, hogy - fertőzött baromfigazdaságok legalább 5 %-os előfordulási gyakorisága mellett - 95 %-os konfidencia-intervallummal biztosítsa legalább egy fertőzött baromfigazdaság azonosítását.

A mintavételt az 1. táblázatnak megfelelően kell végezni.

1. táblázat

A mintavételezendő baromfigazdaságok száma (kacsa-, liba- és tőkésréce-tartó gazdaságok kivételével) baromfi-tenyésztési kategóriák szerint

5.1.2. Mintavételezendő kacsa-, liba- és tőkésréce-tartó gazdaságok ( 12 )

A mintavételezendő kacsa-, liba- és tőkésréce-tartó gazdaságok számát úgy kell meghatározni, hogy - fertőzött baromfigazdaságok legalább 5 %-os előfordulási gyakorisága mellett - 95 %-os konfidencia-intervallummal biztosítsa legalább egy fertőzött baromfigazdaság azonosítását.

A mintavételt a 2. táblázatnak megfelelően kell végezni.

2. táblázat

Mintavételezendő kacsa-, liba- és tőkésréce-tartó gazdaságok

5.2. A mintavételezendő baromfik (madarak) száma a baromfigazdaságban

Az 5.2.1. és 5.2.2. pontban szereplő számadatok a kockázatalapú felügyelet és a reprezentatív mintavétel alapján mintavételezett baromfigazdaságokra egyaránt vonatkoznak.

5.2.1. A mintavételezendő madarak száma (kacsa, liba és tőkés réce kivételével) a baromfigazdaságban

A gazdaságban mintavételezendő madarak számát úgy kell meghatározni, hogy - a szeropozitív madarak legalább 30 %-os előfordulási gyakorisága mellett - 95 %-os valószínűséggel biztosítsa legalább egy, madárinfluenzára szeropozitív madár azonosítását.

Valamennyi baromfi-tenyésztési kategóriából és baromfifajból (kacsa, liba és tőkés réce kivételével) szerológiai vizsgálat céljából vérmintát kell venni gazdaságonként legalább 5-10 madárból, és amennyiben az adott gazdaságban több ól is van, a mintákat különböző ólakból kell venni.

Több ól esetén ólanként legalább öt madárból kell mintát venni.

5.2.2. A mintavételezendő kacsa, liba és tőkés réce száma a gazdaságban

A gazdaságban mintavételezendő kacsák, libák és tőkés récék számát úgy kell meghatározni, hogy - szeropozitív madarak legalább 30 %-os előfordulási gyakorisága mellett - 95 %-os valószínűséggel biztosítsa legalább egy, madárinfluenzára szeropozitív madár azonosítását.

Szerológiai vizsgálat céljából mindegyik kiválasztott baromfigazdaságból húsz vérmintát kell venni ( 13 ).

6. Mintavételi eljárások szerológiai vizsgálat céljából

A baromfigazdaságban a mintavétel időszakának minden baromfi-tenyésztési kategória esetében egybe kell esnie a szezonális produkció idejével, és mintavételt vágóhídon is lehet végezni. Ez a mintavételi gyakorlat nem veszélyeztetheti a 4.1. szakaszban felsorolt szempontoknak és kockázati tényezőknek megfelelő, kockázati célú megközelítést.

Az optimális hatékonyság elérése, valamint annak elkerülése érdekében, hogy személyek feleslegesen tartózkodjanak a baromfigazdaság területén, a mintavételt lehetőség szerint egyéb célú mintavétellel együtt, például a Salmonella és a Mycoplasma jelenlétének ellenőrzése keretében kell elvégezni. Az együttes vizsgálat ugyanakkor nem veszélyeztetheti a kockázatalapú felügyeletre előírt követelmények betartását.

7. Mintavétel virológiai vizsgálat céljából

A madárinfluenza virológiai vizsgálatának céljából történő mintavétel nem helyettesítheti a szerológiai vizsgálatot, és kizárólag a madárinfluenza tekintetében pozitív szerológiai eredményeket adó ellenőrzések nyomon követését célzó vizsgálatok keretében lehet elvégezni.

8. Vizsgálati gyakoriság és időszak

A baromfigazdaságokban évente kell mintavételt végezni. A kockázatelemzés alapján a tagállamok ugyanakkor dönthetnek úgy, hogy növelik a mintavétel és a vizsgálat gyakoriságát. Ennek indokát a felügyeleti programban részletesen ki kell fejteni.

A mintavételt az adott program végrehajtására kijelölt évben január 1-jétől december 31-ig terjedő időszakban elfogadott felügyeleti programnak megfelelően kell végezni.

9. Laboratóriumi vizsgálat

A minták vizsgálatát a tagállamok madárinfluenzát vizsgáló nemzeti referencialaboratóriumaiban (NRL), vagy egyéb, az illetékes hatóságok által engedélyezett, és az NRL ellenőrzése alatt álló laboratóriumokban kell végezni.

A laboratóriumi vizsgálatokat a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban kell végezni, amely meghatározza a madárinfluenza megállapítására és differenciáldiagnózisára alkalmas eljárásokat.

Amennyiben azonban egy tagállam a diagnosztikai kézikönyvben, illetve az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) szárazföldi állatoknál alkalmazott diagnosztikai vizsgálatokról és vakcinákról szóló kézikönyvében szereplőktől eltérő laboratóriumi vizsgálatokat kíván alkalmazni, az EURL-nek e vizsgálatokat alkalmazásuk előtt - hitelesített adatok alapján - a célnak megfelelőnek kell minősítenie.

A nemzeti referencialaboratóriumoknak valamennyi pozitív szerológiai eredményt meg kell erősíteniük hemagglutináció-gátlási próbával, amelyhez az EURL által biztosított referenciatörzseket kell használniuk:

a) a H5 altípus esetében:

i. első vizsgálat csörgőréce/Anglia/7894/06 (H5N3) törzzsel;

ii. valamennyi pozitív minta vizsgálata csirke/Skócia/59(H5N1) törzzsel az N3 keresztreagáló antitestek jelenlétének kizárására;

b) a H7 altípus esetében:

i. első vizsgálat pulyka/Anglia/647/77 (H7N7) törzzsel;

ii. valamennyi pozitív minta vizsgálata afrikai seregély/983/79 (H7N1) törzzsel az N7 keresztreagáló antitestek kizárására.

Valamennyi pozitív szerológiai eredményt járványügyi ellenőrzéseknek és további mintavételnek kell követniük, amelyek a baromfigazdaságban elvégzett virológiai módszerek vizsgálatával azt hivatottak megerősíteni, hogy a madárinfluenza-vírussal történő aktív fertőződés jelen van-e az adott baromfigazdaságban. Az ellenőrzések során levont következtetéseket jelenteni kell a Bizottságnak.

Valamennyi madárinfluenzavírus-izolátumot továbbítani kell az EURL-hez a 2005/94/EK irányelv VIII. mellékletében meghatározott nemzeti referencialaboratóriumok által betöltött funkciókkal és feladatokkal kapcsolatos uniós jogszabályoknak megfelelően, kivéve, ha tekintetükben a diagnosztikai kézikönyv V. fejezete (4) bekezdésének d) pontja eltérést állapít meg. A H5/H7 altípusba tartozó vírusokat késedelem nélkül továbbítani kell az EURL-nek, és el kell végezni rajtuk a diagnosztikai kézikönyvnek megfelelő standard jellemzési vizsgálatokat (nukleotidszekvenciálás/IVPI).

Ehhez a minták és diagnosztikai adatok megküldésére az EURL által előírt egyedi protokollokat kell használni. Az illetékes hatóság biztosítja az EURL és az NRL közötti megfelelő információcserét.

II. MELLÉKLET

1. RÉSZ

A vadon élő madarak madárinfluenzájára vonatkozó felügyeleti programok végrehajtására vonatkozó iránymutatások

1. A felügyelet célkitűzései

A vadon élő madarak madárinfluenzájára vonatkozó felügyeleti programok célja a H5N1 altípusú magas patogenitású madárinfluenza (HPAI) vadon élő madarakban történő korai kimutatásának biztosítása a baromfigazdaságokban élő baromfik védelme és az állategészségügy megóvása érdekében.

2. Felügyeleti terv

a) A kockázatalapú felügyeletet "passzív" felügyeleti módszer, amelyet haldokló vadon élő madarakon vagy elhullott madarakon végzett laboratóriumi vizsgálatok keretében kell végezni, és annak különösen a vízimadárfajokra kell irányulnia.

b) Kiemelt célcsoportját a következők alkotják: vadon élő madarak, különösen azok a "célfajokként" azonosított vízi vándormadarak, amelyeknél a tapasztalatok alapján nagyobb kockázata van a HPAI H5N1 vírus általi fertőződésnek és a vírus átvitelének.

c) Célterületei a következők: tengerhez, tavakhoz és vízi utakhoz közeli területek, ahol elhullott madarakat találtak; különösen akkor, ha ezek a területek baromfigazdaságokhoz közel fekszenek, főként pedig olyan területeken, ahol a baromfigazdaságok előfordulása gyakori.

d) A felügyelet tervezésekor a fajmeghatározásban való segítségnyújtás és a mintavétel nemzeti helyzethez történő optimális hozzáigazítása érdekében szoros együttműködést kell biztosítani az epidemiológusokkal, az ornitológusokkal és a természetvédelemért felelős illetékes hatósággal.

e) Amennyiben a HPAI H5N1 vírus jelentette járványügyi helyzet úgy kívánja, a felügyeleti tevékenységeknek ki kell terjedniük a tájékoztatásra, valamint a vadon élő, elhullott vagy haldokló madarak felkutatására és figyelemmel kísérésére, különös hangsúllyal a célfajhoz tartozó madarakéra. Ezen tevékenységek végrehajtását indokolhatja a HPAI H5N1 vírus baromfiban és/vagy más, vadon élő madárban történő jelenlétének szomszédos tagállamban, harmadik országban vagy olyan országokban történő kimutatása, amelyek a vándor vízimadarak, különösen a célfajokhoz tartozók, vonulása révén kapcsolatban állnak az illető tagállammal. Ez esetben figyelembe kell venni az egyedi vonulási mintákat és a vadon élő madárfajokat, amelyek tagállamonként eltérők lehetnek.

3. Mintavételi eljárások

a) A mintavételt a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban kell végezni.

b) Elhullott vagy haldokló, vadon élő madarakból kloáka- és légcső/garat keneteket és/vagy szöveteket kell gyűjteni elhullott, vadon élő madarakból molekuláris szintű kimutatás (PCR) és/vagy vírusizoláció céljából.

c) A minták tárolását és szállítását a diagnosztikai kézikönyv IV. fejezete 5. és 6. bekezdésének különös figyelembevételével kell végezni. Vadon élő madarakban felfedezett madárinfluenza-vírus esetében valamennyi izolátumot továbbítani kell az EURL-hez, kivéve, ha tekintetükben a diagnosztikai kézikönyv V. fejezete (4) bekezdésének d) pontja eltérést állapít meg. A H5/H7 altípusba tartozó vírusokat késedelem nélkül továbbítani kell az EURL-nek, és el kell végezni rajtuk a diagnosztikai kézikönyvnek megfelelő standard jellemzési vizsgálatokat (nukleotidszekvenciálás/IVPI).

d) A mintavétel legkésőbbi időpontja a felügyeleti program végrehajtási évében december 31-e.

4. Laboratóriumi vizsgálat

A laboratóriumi vizsgálatokat a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban kell elvégezni.

A minták vizsgálatát a tagállamok madárinfluenzát vizsgáló nemzeti referencialaboratóriumaiban (NRL) vagy egyéb, az illetékes hatóságok által engedélyezett és az NRL ellenőrzése alatt álló laboratóriumokban kell végezni.

Amennyiben egy tagállam a diagnosztikai kézikönyvben, illetve az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) szárazföldi állatoknál alkalmazott diagnosztikai vizsgálatokról és vakcinákról szóló kézikönyvében szereplőktől eltérő laboratóriumi vizsgálatokat kíván alkalmazni, az EURL-nek e vizsgálatokat alkalmazásuk előtt - hitelesített adatok alapján - a célnak megfelelőnek kell minősítenie.

M gén használatával előzetes PCR-szűrővizsgálatot kell végezni, majd két héten belül gyors vizsgálatot kell végezni a H5-pozitív eredményeken. H5-pozitív eredmény esetén mihamarabb meg kell vizsgálni a hasadási helyet annak meghatározására, hogy magas patogenitású (HPAI) vagy alacsony patogenitású (LPAI) madárinfluenzát tartalmaz-e. Amennyiben megerősítést nyer a H5 HPAI jelenléte, további gyors vizsgálatokat kell végezni az N-típus meghatározása céljából, bár ezzel csak az N1-altípus jelenléte zárható ki.

5. Nyomon követés

- Amennyiben megerősítést nyer, hogy HPAI H5 (N1)-pozitív ( 14 ) esetekről van szó, a Közösségben a vadon élő madarakban előforduló nagy patogenitású madárinfluenza H5N1 altípusával kapcsolatos egyes védekezési intézkedésekről és a 2006/115/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. augusztus 11-i 2006/563/EK bizottsági határozatban ( 15 ) foglalt járványvédelmi intézkedések lépnek érvénybe.

- Az epidemiológiai ellenőrzések körében - a madárinfluenza-vírus további előfordulásának lehetséges előrejelzése céljából - fontos meghatározni e nevezett esetekhez kapcsolódó földrajzi területeket, különösen azokat, amelyek a baromfitenyésztés szempontjából lényegesek, például olyan területeket, ahol a baromfigazdaságok előfordulása gyakori.

2. RÉSZ

A madárinfluenza tekintetében mintavétel és vizsgálata céljára alkalmas, vadon élő madárfajok listája ("célfajok")

( 1 ) HL L 224., 1990.8.18., 29. o.

( 2 ) HL L 10., 2006.1.14., 16. o.

( 3 ) HL L 115., 2007.5.3., 3. o.

( 4 ) HL L 274., 2005.10.20., 93. o.

( 5 ) Az Európai Bizottság weboldala: http://ec.europa.eu/food/animal/diseases/controlmeasures/avian/eu_resp_surveillance_en.htm

( 6 ) The EFSA Journal (2005) 266., 1-21. o.; A madárinfluenza állat-egészségügyi és állatjólléti aspektusairól szóló tudományos vélemény.

( 7 ) The EFSA Journal (2008) 715., 1-161. o., A madárinfluenza állat-egészségügyi és állatjólléti aspektusairól, valamint a madárinfluenza uniós baromfitartó gazdaságokba történő behurcolásának veszélyeiről szóló tudományos vélemény.

( 8 ) The EFSA Journal (2006) 357., 1-46. o., A vonuló madarak és a magas patogenitású madárinfluenza elterjesztésének általuk betöltött lehetséges szerepéről szóló tudományos vélemény.

( 9 ) HL L 274., 2005.10.20., 105. o.

( 10 ) HL L 237., 2006.8.31., 1. o.

( 11 ) HL L 20., 2010.1.26., 7. o.

( 12 ) A kacsa- és libatartó gazdaságokat tekintve nagyobb a bizalom a víruspozitív gazdaságok kimutatása iránt, mivel a tényadatok szerint passzív vagy felügyeleti programok vagy korai észlelőrendszerek segítségével - a tyúkfélékhez képest - kevésbé valószínű, hogy fertőzött kacsa- és libatartó gazdaságokra leljenek.

( 13 ) Az 5.2.1. pontban megadottakhoz képest a minták számát azért kell megnövelni, mivel a diagnosztikai teszt víziszárnyasok esetében kevésbé érzékeny.

( 14 ) Ezeket a járványvédelmi intézkedéseket a HPAI H5 jelenlétének megerősítése és N1 jelenlétének gyanúja alapján kell végezni.

( 15 ) HL L 222., 2006.8.15., 11. o.