Tippek

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

Bővebben

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

Bővebben

Bíró, ügytárgy keresése

A keresőmezőbe Írjon be bírónevet, az ügyre jellemző kulcsszót (pl. az ügytárgy részletét).

Válogasson a megjelenő gyorstalálatokból.

Bővebben

31992L0040[1]

A Tanács 92/40/EGK irányelve (1992. május 19.) a madárinfluenza (klasszikus baromfipestis) elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről

A TANÁCS 92/40/EGK IRÁNYELVE

(1992. május 19.)

a madárinfluenza (klasszikus baromfipestis) elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 43. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 2 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 3 ),

mivel a baromfi szerepel a Szerződés II. mellékletében; mivel a baromfiértékesítés a mezőgazdasággal foglalkozó népesség fontos jövedelemforrása;

mivel szükséges megállapítani azokat a közösségi szintű ellenőrző intézkedéseket, amelyeket a sajátos tulajdonságokkal rendelkező influenzavírus által okozott madárinfluenza nagy patogenitású formájának (a továbbiakban: "madárinfluenza") kitörése esetén kell meghozni, a baromfiágazat nemzeti fejlődésének biztosítása, valamint az állatok Közösségen belüli egészségének védelméhez való hozzájárulás érdekében;

mivel a madárinfluenza kitörése gyorsan járványos méreteket ölthet, olyan mértékű mortalitást okozva és zavart keltve, amely a gazdaságok, valamint az egész baromfiágazat jövedelmezőségét jelentősen csökkentheti;

mivel a betegség jelenlétének gyanúja esetén haladéktalanul cselekedni kell annak érdekében, hogy azonnali és hatékony ellenőrző intézkedéseket lehessen végrehajtani a betegség jelenlétének megállapításakor;

mivel a betegség terjedését azonnal, a járvány kitörésekor kell megelőzni az állatok mozgásának és az esetlegesen kontaminálódott termékek használatának gondos felügyeletével, illetve indokolt esetben vakcinázással;

mivel a betegséget felelős nemzeti laboratóriumok felügyelete alatt kell megállapítani, amelyek működésének összehangolásáról a közösségi referencialaboratórium gondoskodik;

mivel a madárinfluenza ellenőrzésére szolgáló közös intézkedések az állategészségüggyel kapcsolatos egységesített normák fenntartásának alapját alkotják;

mivel a madárinfluenza előfordulása esetén az állat-egészségügyi kiadásokról szóló, 1990. június 26-i 90/424/EGK határozat 3. cikke alkalmazandó ( 4 );

mivel indokolt, hogy a szükséges végrehajtási intézkedések megtételének feladata a Bizottságra háruljon,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ez az irányelv meghatározza a madárinfluenzának baromfin való kitörése esetén alkalmazandó közösségi ellenőrző intézkedéseket, a Közösségen belüli kereskedelmet szabályozó közösségi rendelkezések sérelme nélkül.

Ez az irányelv nem vonatkozik a más madaraknál kimutatott madárinfluenza esetére; mindamellett, ebben az esetben, az érintett tagállam tájékoztatja a Bizottságot a megtett intézkedésekről.

2. cikk

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában - szükség esetén - a baromfi és a keltetőtojás Közösségen belüli kereskedelmére és harmadik országból történő behozatalára irányadó állat-egészségügyi feltételekről szóló, 1990. október 15-i, 90/539/EGK tanácsi irányelv ( 5 ) 2. cikkében foglaltfogalommeghatározások alkalmazandók.

A következő fogalommeghatározások szintén alkalmazandók:

a) "fertőzött baromfi": minden olyan baromfi, amelyben

- engedélyezett laboratórium által végzett vizsgálatot követően az I. melléklet értelmében hatóságilag megállapították a madárinfluenza jelenlétét,

- második és további kitörések esetén, a madárinfluenzára utaló klinikai tünetek vagy kórbonctani elváltozások mutathatók ki;

b) "fertőzöttségre gyanús baromfi": minden olyan baromfi, amely madárinfluenza jelenlétének alapos gyanúját keltő klinikai tüneteket vagy kórbonctani elváltozásokat mutat, vagy minden olyan baromfi, amelyben az "A" típusú influenzavírus H5 vagy H7 altípusának jelenlétét kimutatták;

c) "kontaminációra gyanús baromfi": minden olyan baromfi, amely közvetve vagy közvetlenül ki volt téve a madárinfluenza vírusnak, vagy az "A" típusú influenzavírus H5 vagy H7 altípusának;

d) "illetékes hatóság": a 90/425/EGK irányelv ( 6 ) 2. cikkének (6) bekezdése értelmében vett illetékes hatóság;

e) "hatósági állatorvos": az illetékes hatóság által kijelölt állatorvos.

3. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok részére kötelezően és azonnal bejelentsék a madárinfluenza jelenlétének gyanúját.

4. cikk

(1) Ha a gazdaságban lévő baromfival kapcsolatban felmerül a madárinfluenza-fertőzés vagy -kontamináció gyanúja, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a hatósági állatorvos azonnal megindítsa a hivatalos vizsgálatot annak érdekében, hogy a betegség jelenlétét megállapítsa vagy kizárja és különösen, hogy a laboratóriumi vizsgálathoz mintákat vegyen vagy vetessen.

(2) Amint a fertőzés gyanúját bejelentették, az illetékes hatóság a gazdaságot hatósági megfigyelés alá helyezi, és megköveteli különösen a következőket:

a) olyan nyilvántartást készítsenek a gazdaságban lévő minden kategóriájú baromfiról, amely minden egyes kategóriára vonatkozóan megadja, hogy mennyi baromfi hullott el, mennyi mutat klinikai tüneteket, és mennyi tünetmentes. A nyilvántartást naprakészen kell tartani, kiegészítve a gyanú fennállásának idején kikelt és elhullott madarakkal. A nyilvántartás adatait naprakészen kell tartani és kérésre be kell mutatni, és a nyilvántartás minden látogatás alkalmával ellenőrizhető;

b) a gazdaságban lévő minden baromfit a saját tartási helyén vagy egyéb olyan helyen tartsanak, ahol el lehet különíteni őket, és nem érintkeznek a többi baromfival;

c) a gazdaságba baromfi ne kerüljön be, és onnan ne kerüljön ki;

d) a következők mozgásának az illetékes hatósággal való engedélyeztetése:

- a gazdaságba belépő vagy onnan kilépő személyek, egyéb állatok és járművek,

- baromfihús vagy baromfihulla, állati takarmány, eszközök, hulladékok, ürülék, trágya, alom vagy bármi egyéb, ami alkalmas a madárinfluenza terjesztésére;

e) a 89/437/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében ( 7 ) a közvetlenül valamely tojástermékek előállítására és/vagy feldolgozására jóváhagyott létesítménybe szállított tojás kivételével, tojás kizárólag az illetékes hatóság által megadott engedéllyel vihető ki és szállítható el a gazdaságból. Ennek az engedélynek meg kell felelnie az I. mellékletben megállapított követelményeknek;

f) megfelelő fertőtlenítő eszközöket használjanak a baromfi elhelyezésére szolgáló épületek, illetve a gazdaság ki- és bejáratainál;

g) járványügyi nyomozást végezzenek a 7. cikknek megfelelően.

(3) Az (5) bekezdésben megállapított hatósági intézkedések hatályba lépéséig a betegségre gyanús baromfi tulajdonosa vagy tartója megtesz minden ésszerű intézkedést, hogy biztosítsa a (2) bekezdés előírásainak betartását, a g) pont kivételével.

(4) Az illetékes hatóság a (2) bekezdésben előírt bármely intézkedést egyéb olyan gazdaságokra is alkalmazhatja, amelyek elhelyezkedése, felépítése vagy az azzal a gazdasággal való kapcsolata, ahol a betegség gyanúja felmerült, okot szolgáltathat a kontamináció gyanújára.

(5) Az (1) és (2) bekezdésben említett intézkedések nem vonhatók vissza addig, amíg a hatósági állatorvos ki nem zárta a madárinfluenza gyanúját.

5. cikk

(1) Amikor valamelyik gazdaságban hatóságilag megállapították a madárinfluenza jelenlétét, a tagállamnak gondoskodnia kell arról, hogy az illetékes hatóság a 4. cikk (2) bekezdésében felsorolt intézkedéseken kívül a következő intézkedéseket is megkövetelje:

a) minden baromfit a gazdaságban haladéktalanul a helyszínen le kell ölni. Az elhullott vagy leölt baromfit, valamint az összes tojást meg kell semmisíteni. Ezeket a műveleteket úgy kell végrehajtani, hogy a betegség továbbterjedésének kockázata a legkisebb legyen;

b) minden esetlegesen kontaminálódott anyagot és hulladékot, például az állati takarmányt, almot vagy trágyát meg kell semmisíteni, vagy megfelelően kell kezelni. A hatósági állatorvos utasításaival összhangban elvégzett kezelésnek biztosítania kell minden jelenlévő madárinfluenza-vírus elpusztítását;

c) ha a gazdaságból származó baromfit a betegség feltételezett lappangási ideje alatt vágták le, ennek a baromfinak a húsát lehetőség szerint fel kell kutatni, és meg kell semmisíteni;

d) a feltételezett lappangási idő alatt tojt, a gazdaságból elszállított keltetőtojásokat fel kell kutatni, és meg kell semmisíteni; a tojásból kikelt baromfit viszont hatósági megfigyelés alá kell helyezni; a feltételezett lappangási idő alatt tojt, a gazdaságból elszállított árutojásokat lehetőség szerint fel kell kutatni, és meg kell semmisíteni, kivéve ha azokat előzőleg megfelelően fertőtlenítették;

e) az a) és b) pontban felsorolt műveletek elvégzése után a baromfi elhelyezésére szolgáló épületeket, azok környezetét, a szállításra használt járműveket, valamint minden, valószínűleg kontaminálódott berendezést a 11. cikkben foglalt rendelkezésekkel összhangban tisztítani és fertőtleníteni kell;

f) az e) pontban előírt műveletek elvégzését követően legalább 21 napig tilos baromfit újra bevinni a gazdaságba;

g) a 7. cikkel összhangban járványügyi nyomozást kell végezni.

(2) Az illetékes hatóság kiterjesztheti az (1) bekezdésben előírt intézkedéseket egyéb szomszédos gazdaságokba is, ha azok elhelyezkedése, összetétele vagy az azzal a gazdasággal való kapcsolata, ahol a betegséget megállapították, okot szolgáltathat a kontamináció gyanújára.

6. cikk

A két vagy több elkülönített állományból álló gazdaságok esetében az illetékes hatóság a 21. cikkben megállapított eljárás szerint a Bizottság által meghatározott feltételekkel összhangban a fertőzött gazdaság egészséges állományai számára felmentést adhat az 5. cikk (1) bekezdése alól, feltéve hogy a hatósági állatorvos megerősítette, hogy a gazdaságban végzett tevékenységek olyanok, hogy az állományok az elhelyezés, tartás és takarmányozás szempontjából egymástól teljesen elkülönülnek, tehát a vírus nem terjedhet át egyik állományról a másikra.

7. cikk

(1) A járványügyi nyomozás a következőkre terjed ki:

- a madárinfluenza gazdaságban való lehetséges jelenlétének időtartama,

- a gazdaságban fellépő madárinfluenza lehetséges eredete, és egyéb olyan gazdaságok azonosítása, ahol a baromfi ugyanabból a forrásból megfertőződhetett vagy kontaminálódhatott,

- olyan személyek, baromfi és egyéb állat, jármű, tojás, hús és hulla, valamint bármilyen felszerelés vagy anyag mozgása, amely alkalmas lehetett a madárinfluenza-vírusnak az érintett gazdaságból történő ki- vagy oda behurcolására;

(2) A madárinfluenza mielőbbi felszámolásához szükséges intézkedések teljes körű összehangolása, valamint a járványügyi nyomozás elvégzése érdekében válságkezelő egységet kell felállítani.

A nemzeti válságkezelő egységekről és a közösségi válságkezelő egységekről szóló általános szabályokat a Tanács - a Bizottság minősített többséggel elfogadott javaslata alapján - állapítja meg.

8. cikk

(1) Ha a hatósági állatorvosnak oka van feltételezni, hogy bármely gazdaságban a baromfi a személyek, állatok vagy járművek mozgásának következtében, vagy bármilyen más módon kontaminálódhatott, az adott gazdaságot a (2) bekezdéssel összhangban hatósági ellenőrzés alá kell helyezni.

(2) A hatósági ellenőrzés célja a madárinfluenza bármilyen gyanújának azonnali kimutatása, a baromfi megszámlálása és mozgásának felügyelete, valamint - szükség esetén - a (3) bekezdésben megállapított intézkedések végrehajtása.

(3) Ha a gazdaság az (1) és a (2) bekezdés értelmében hatósági ellenőrzés alá kerül, az illetékes hatóság megtiltja a baromfi gazdaságból történő kiszállítását, kivéve a hatósági felügyelettel azonnali levágás céljából közvetlenül a vágóhídra történő szállítást. Az engedély kiadását megelőzően a hatósági állatorvos elvégzi valamennyi baromfi klinikai vizsgálatát, hogy kizárja a madárinfluenza jelenlétét a gazdaságban. Az e cikkben említett mozgáskorlátozást a lehetséges kontamináció legutolsó napjától számított 21 napos időszakra kell bevezetni; mindazonáltal az ilyen korlátozást legalább hét napra kell alkalmazni.

(4) Ha az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy a körülmények ezt lehetővé teszik, az e cikkben megállapított intézkedéseket a gazdaság egy részére és az ott található baromfira korlátozhatja, feltéve hogy az ottani baromfit külön személyzet teljesen elkülönítve helyezte el, tartotta és takarmányozta.

9. cikk

(1) Ha a madárinfluenza-megbetegedést hatóságilag megállapítják, a tagállam gondoskodik arról, hogy az illetékes hatóság a fertőzött gazdaság körül legalább három kilométer sugarú védőkörzetet alakítson ki, amely része egy legalább tíz kilométer sugarú megfigyelési körzetnek. A körzetek létrehozásakor számításba kell venni a madárinfluenzát érintő földrajzi, közigazgatási, ökológiai és járványtani tényezőket, valamint a megfigyelési lehetőségeket.

(2) A védőkörzetben alkalmazott intézkedések a következőkre terjednek ki:

a) a körzet valamennyi baromfitartó gazdaságának azonosítása;

b) valamennyi baromfitartó gazdaság időnkénti felkeresése, az ott lévő baromfi klinikai vizsgálata, szükség szerint mintavétel a laboratóriumi vizsgálatok számára; a látogatásokról és megállapításokról jegyzőkönyv felvétele;

c) minden baromfinak saját élethelyén, vagy egyéb olyan helyen való tartása, ahol elkülöníthető;

d) megfelelő fertőtlenítőeszközök használata a gazdaság be- és kijáratainál;

e) a baromfit gondozó személyzet, baromfi és tojás, valamint a baromfit, baromfihullát és tojást szállító járművek körzetbeli mozgásának ellenőrzése; a baromfiszállítás a fő közutak és vasútvonalak kivételével általában tilos;

f) a baromfi és a keltetőtojások elszállításának tilalma az azokat tartó gazdaságból, a következő, az illetékes hatóságok által engedélyezett szállítások kivételével:

i. azonnali levágásra szánt baromfi szállítása, lehetőleg a fertőzött területen lévő vágóhídra, vagy ha ez nem lehetséges, akkor az illetékes hatóság által kijelölt, a fertőzött területen kívül lévő vágóhídra. Az ilyen baromfihúst a 91/494/EGK irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében ( 8 ) megállapított különleges egészségügyi jelzéssel kell ellátni;

ii. naposcsibe és a tojóérett jérce szállítása a megfigyelési körzeten belüli olyan gazdaságba, ahol nincs más baromfi. Ezt a gazdaságot a 8. cikk (2) bekezdésében megállapított hatósági ellenőrzés alá kell helyezni;

iii. a keltetőtojásoknak az illetékes hatóság által kijelölt keltetőbe való szállítása; az elszállítás előtt a tojást és a csomagolást fertőtleníteni kell. Az i., ii. és iii. alpontban engedélyezett mozgásokat hatósági ellenőrzés alatt, közvetlenül kell végrehajtani. Ezek a szállítások csak a hatósági állatorvos által a gazdaságban végzett egészségügyi ellenőrzést követően engedélyezhetők. A használt szállítóeszközöket használat előtt és után tisztítani és fertőtleníteni kell;

g) a használt alom és baromfitrágya engedély nélküli elszállításának vagy szétszórásának tilalma;

h) baromfi vagy egyéb madarak piacának, vásárának, kiállításának és egyéb csoportosulásának tilalma.

(3) A védőkörzetben alkalmazott intézkedéseket a fertőzött gazdaságnak a 11. cikkel összhangban végzett előzetes takarítását és fertőtlenítését követő 21 napig kell fenntartani. A védőkörzet ezt követően a megfigyelési körzet része lesz.

(4) A megfigyelési körzetre alkalmazott intézkedések magukban foglalják a következőket:

a) a körzetben található valamennyi baromfitartó gazdaság azonosítása;

b) a baromfi és a keltetőtojások mozgásának ellenőrzése a körzeten belül;

c) a baromfi körzetből való kivitelének tilalma az első 15 nap alatt, kivéve az illetékes hatóság által kijelölt, a megfigyelési körzeten kívül elhelyezkedő vágóhídra történő közvetlen szállítást. Az ilyen baromfihúst a 91/494/EGK irányelv 3. cikkében megállapított különleges egészségügyi jelzéssel kell ellátni;

d) a keltető tojások megfigyelési körzetből való kivitelének tilalma, az illetékes hatóság által megjelölt keltetőbe való szállítás kivételével. Elszállítás előtt a tojást és a csomagolást fertőtleníteni kell;

e) a használt alom és baromfitrágya körzetből való kiszállításának tilalma;

f) baromfi vagy egyéb madarak piacának, vásárainak, kiállításának és egyéb csoportosulásának tilalma;

g) az a) és b) pont rendelkezéseinek sérelme nélkül, a baromfiszállítás tilalma, a fő közúti és vasúti útvonalakon történő tranzitszállítás kivételével.

(5) A megfigyelési körzetben alkalmazott intézkedéseket a fertőzött gazdaságnak a 11. cikknek megfelelően végzett előzetes takarítását és fertőtlenítését követően legalább 30 napig fenn kell tartani.

(6) Ha a körzetek több tagállam területén helyezkednek el, az érintett tagállamok illetékes hatóságai együttműködnek az (1) bekezdésben megállapított körzetek létrehozásában. Mindamellett, ha szükséges, a védőkörzetet és a megfigyelési körzetet a 21. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően kell létrehozni.

10. cikk

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy

a) az illetékes hatóság meghozza azokat a rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik a tojás és a baromfi mozgásának követését;

b) a baromfi tulajdonosa vagy tartója, a hatóság felszólítására, adatokat szolgáltasson az illetékes hatóságnak a gazdaságba érkező, illetve onnan elszállított tojásról és baromfiról;

c) a tojás és baromfi szállításával és értékesítésével foglalkozó minden személy az illetékes hatóság számára az általa szállított vagy értékesített tojásról és baromfiról adatokat tudjon szolgáltatni.

11. cikk

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy:

a) a felhasználandó fertőtlenítőszereket és koncentrációjukat az illetékes hatóság hivatalosan engedélyezze;

b) a takarításra és fertőtlenítésre hatósági felügyelet alatt, a következőkkel összhangban kerüljön sor:

i. a hatósági állatorvos által adott utasítások;

ii. a fertőzött gazdaság takarítására és fertőtlenítésére vonatkozó, a II. mellékletben megállapított eljárás.

12. cikk

A madárinfluenza-vírus jelenlétének kimutatására szolgáló minták begyűjtését és laboratóriumi vizsgálatát a III. mellékletben foglaltakkal összhangban kell elvégezni.

13. cikk

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóság minden szükséges intézkedést megtegyen a védőkörzetben és megfigyelési körzetben élő személyeknek a hatályban lévő korlátozásokról szóló tájékoztatására, és megtegyen minden előkészületet a szóban forgó intézkedések megfelelő végrehajtása érdekében.

14. cikk

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden tagállamban kijelöljék a következőket:

a) nemzeti laboratórium, amelynek felszereltsége és szakértői személyzete alkalmas az influenzavírus-izolátumok patogenitásának megállapítására a III. melléklet 7. fejezetével összhangban, valamint a H5 és H7 altípusú "A" influenzavírus azonosítására;

b) nemzeti laboratórium, ahol a regionális laboratóriumok által használandó reagenseket vizsgálják;

c) nemzeti intézet vagy laboratórium, ahol az engedélyezett oltóanyagok vizsgálhatók a forgalomba hozatali engedélyben megállapított különleges követelményeknek való megfelelésük ellenőrzése érdekében.

(2) A IV. mellékletben felsorolt nemzeti laboratóriumok felelősek a szabványok és diagnosztikai módszerek összehangolásáért, a reagensek felhasználásáért és az oltóanyagok vizsgálatáért.

(3) A IV. mellékletben felsorolt nemzeti laboratóriumok felelősek a tagállam minden, madárinfluenza diagnosztizálásával foglalkozó laboratóriumában felállított szabványok és diagnosztikai módszerek összehangolásáért. Ennek érdekében az említett laboratóriumok:

a) a nemzeti laboratóriumokat diagnosztikai reagensekkel láthatják el;

b) ellenőrzik az adott tagállamban használt valamennyi diagnosztikai reagens minőségét;

c) időszakos összehasonlító vizsgálatokat hajtanak végre;

d) az adott tagállamban megállapított esetekből származó madárinfluenzavírus-izolátumokat őriznek;

e) megerősítik a regionális diagnosztikai laboratóriumokban kapott pozitív eredményeket.

(4) A IV. mellékletben felsorolt nemzeti laboratóriumok kapcsolatot tartanak a 15. cikkben említett közösségi referencialaboratóriummal.

15. cikk

A madárinfluenzáért felelős közösségi referencialaboratóriumot az V. melléklet említi. A 90/424/EGK határozat rendelkezéseinek, különösen annak 28. cikke sérelme nélkül, a laboratórium hatáskörét és feladatait az említett melléklet állapítja meg.

16. cikk

A madárinfluenza elleni vakcinázást - az illetékes hatóság által engedélyezett oltóanyaggal - csak a betegség megjelenésekor végrehajtott ellenőrző intézkedések kiegészítéseként lehet alkalmazni, és csak a következő rendelkezésekkel összhangban:

a) az ellenőrző intézkedéseket kiegészítő vakcinázás bevezetéséről szóló döntést a Bizottság az érintett tagállammal együttműködve, a 21. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően hozza meg. A döntésnél különös figyelmet kell fordítani a következőkre:

- az érintett területen lévő baromfi koncentrációja,

- a használandó oltóanyag tulajdonságai és összetétele,

- az oltóanyag forgalmazásának, tárolásának és használatának felügyeletét szolgáló eljárások,

- a vakcinázandó baromfifajok- és kategóriák,

- az a terület, ahol a vakcinázást végrehajtják.

Az első albekezdéstől eltérve azonban, az érintett tagállam - a Bizottság tájékoztatását követően - a betegség kitörésekor dönthet a vészvakcinázás bevezetéséről, feltéve hogy ezzel a Közösség alapvető érdekeit nem veszélyezteti. Az Állat-egészségügyi Állandó Bizottság a 21. cikkben megállapított eljárással összhangban haladéktalanul felülvizsgálja ezeket a döntéseket;

b) ha egy tagállam, az a) ponttal összhangban, területének korlátozott részén vészvakcinázáshoz folyamodhat, a fennmaradó terület helyzetére ez nem lesz hatással, feltéve hogy a vakcinázott állatokra vonatkozó mozgáskorlátozási intézkedések a 21. cikkben megállapított eljárással összhangban meghatározandó időszak alatt hatályban maradnak.

17. cikk

(1) Minden tagállam készenléti tervet készít, amelyben felsorolja a madárinfluenza kitörése esetén végrehajtandó nemzeti intézkedéseket.

Ez a terv lehetővé teszi a kitörés gyors és hatékony megszüntetéséhez szükséges eszközökhöz, felszerelésekhez, személyzethez és minden egyéb szükséges anyaghoz való hozzáférést.

(2) A terv elkészítésére vonatkozó feltételeket a VI. melléklet állapítja meg.

(3) A VI. mellékletben felsorolt feltételekkel összhangban elkészített terveket ennek az irányelvnek az alkalmazásától számított hat hónapon belül be kell nyújtani a Bizottsághoz.

(4) A Bizottság megvizsgálja a terveket annak megállapítása érdekében, hogy azok lehetővé teszik-e a kívánt célkitűzés elérését, és javaslatot tesz az érintett tagállamoknak a szükséges módosításokra, különösen abból a célból, hogy a tervek összeférhetők legyenek a többi tagállam terveivel.

A Bizottság a 21. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően - szükség esetén módosítva - hagyja jóvá a tervet.

A tervek a későbbiekben ugyanannak az eljárásnak megfelelően módosíthatók és kiegészíthetők a helyzet alakulásának figyelembevétele érdekében.

18. cikk

(1) A bizottsági szakértők - az illetékes hatóságokkal együttműködve, és szükség esetén ezen irányelv egységes alkalmazásának biztosítása érdekében - helyszíni ellenőrzéseket végezhetnek. Ennek érdekében ellenőrizhetik a létesítmények reprezentatív hányadát annak megállapítása céljából, hogy az illetékes hatóságok betartatják-e a létesítményekkel ezen irányelv követelményeit. A Bizottság tájékoztatja a tagállamokat az elvégzett ellenőrzések eredményeiről.

Az a tagállam, amelynek területén ellenőrzést végeznek, minden szükséges támogatást megad a feladatukat végző szakértőknek.

Az e cikk végrehajtására vonatkozó általános rendelkezéseket a 21. cikkben megállapított eljárással összhangban kell meghatározni.

19. cikk

Azokat a részletes feltételeket, amelyek az ezen irányelv alkalmazásához kapcsolódó intézkedésekhez történő közösségi pénzügyi hozzájárulást szabályozzák, a 90/424/EGK határozat tartalmazza.

20. cikk

A mellékleteket - szükség esetén - a Bizottság javaslata alapján a Tanács minősített többséggel módosítja, különösen a kutatások és a diagnosztikai módszerek terén elért fejlődés figyelembevétele érdekében.

21. cikk

(1) A Bizottságot a 178/2002/EK rendelet ( 9 ) 58. cikke alapján létrehozott Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság segíti.

(2) Az e cikkre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat ( 10 ) 5. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.

(3) A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

22. cikk

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 1993. január 1-je előtt megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

23. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

ENGEDÉLY TOJÁS ELSZÁLLÍTÁSÁRA AZ EZEN IRÁNYELV 4. CIKKE (2) BEKEZDÉSÉNEK e) PONTJÁBAN FOGLALT FELTÉTELEK SZERINTI GAZDASÁGBÓL

Az illetékes hatóság által a 4. cikk (2) bekezdésének e) pontjában foglalt feltételek alapján gyanús gazdaságból a 89/437/EGK irányelv 6. cikke (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően a tojás alapú termékek előállítására és feldolgozására jóváhagyott létesítménybe - a továbbiakban: "kijelölt létesítmény" - tojás szállítására kibocsátott engedélynek a következő feltételeket kell teljesítenie:

1. a gyanús vállalkozástól való elszállítás engedélyezése érdekében a tojás:

a) megfelel a 89/437/EGK irányelv mellékletének IV. fejezetében megállapított követelményeknek;

b) a gyanús vállalkozástól közvetlenül a kijelölt létesítménybe küldendő; a gyanús vállalkozás hatósági állatorvosa a feladás előtt minden szállítmányt lepecsétel, és annak lepecsételve kell maradnia a kijelölt létesítménybe való szállítás ideje alatt;

2. a gyanús vállalakozás hatósági állatorvosa tájékoztatja a kijelölt létesítmény illetékes hatóságát arról, hogy oda tojást szándékozik küldeni;

3. a kijelölt létesítményért felelős illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy:

a) az 1. b) pontban említett tojást érkezésétől a feldolgozásig más tojástól elkülönítve tartsák;

b) az ilyen tojás héját a 90/667/EGK irányelv 2. cikke (2) bekezdésének ( 11 ) megfelelően nagy fertőzési veszélyt jelentő anyagnak tekintsék és az említett irányelv II. fejezetének követelményei szerint kezeljék;

c) a csomagolóanyagokat, az 1. b) pontban említett tojás szállítására használt járműveket, valamint minden olyan helyiséget, amely kapcsolatba került a tojással, úgy tisztítsanak, és fertőtlenítsenek, hogy minden madárinfluenza-vírus elpusztuljon;

4. a gyanús gazdaság hatósági állatorvosa tájékoztatást kapjon valamennyi, feldolgozott tojásból álló szállítmányról.

II. MELLÉKLET

ELJÁRÁS A FERTŐZÖTT GAZDASÁG TISZTÍTÁSÁRA ÉS FERTŐTLENÍTÉSÉRE

I. Előzetes tisztítás és fertőtlenítés

a) Miután a baromfihullákat ártalmatlanítás céljából elszállították, a helyiségeknek azokat a részeit, ahol a baromfit tartották, valamint minden olyan egyéb épület, udvar stb. részét, amely kontaminálódott a levágás és a kórbonctani vizsgálat közben, az ezen irányelv 11. cikkével összhangban engedélyezett fertőtlenítőszerrel kell lepermetezni.

b) A baromfiból és a tojásból származó minden olyan szövetet, amely kontaminálhatott épületeket, udvarokat, szerszámokat stb., gondosan össze kell gyűjteni és a hullákkal együtt ártalmatlanítani kell.

c) A használt fertőtlenítőszert legalább 24 órán át a kezelt felületen kell hagyni.

II. Végső tisztítás és fertőtlenítés

a) A felületeket zsíroldószer alkalmazásával meg kell tisztítani a zsírtól és szennyeződéstől, majd vízzel le kell mosni.

b) Miután az a) pont szerint vízzel lemosták a felületeket, újra fertőtlenítőszerrel kell lepermetezni.

c) Hét nap elteltével a helyiségeket zsíroldó szerrel kell kezelni, majd hideg vízzel leöblíteni, fertőtlenítőszerrel lepermetezni, majd ismét vízzel öblíteni.

d) A használt almot és a trágyát a vírus elpusztítására alkalmas módszerrel kell kezelni. A módszer a következő gyakorlatok egyikét követi:

i. elégetés vagy 70 oC-os gőzkezelés;

ii. elásás olyan mélységbe, amely meggátolja a kártevők és a vadmadarak hozzáférését;

iii. kazalozás és nedvesítés (ha szükséges, az erjedést elősegítendő), betakarás, hogy a meleget bent tartsa, és hogy a kazal elérje a 20 oC-os hőmérsékletet, majd 42 napig letakarva kell tartani úgy, hogy a kártevők és a vadmadarak ne férjenek hozzá.

III. MELLÉKLET

A MADÁRINFLUENZA DIFFERENCIÁLDIAGNÓZISÁRA ÉS MEGÁLLAPÍTÁSÁRA SZOLGÁLÓ DIAGNOSZTIKAI ELJÁRÁSOK

A következő, a madárinfluenza-vírus izolálására és karakterizálására szolgáló eljárásokat iránymutatásnak, és a betegség diagnosztizálására alkalmazandó minimális követelménynek kell tekinteni.

A madárinfluenza differenciáldiagnózisára és megállapítására szolgáló diagnosztikai eljárások alkalmazásában:

"madárinfluenza": a baromfi olyan fertőzése, amelyet hathetes csirkékben mérve 1,2-nél nagyobb intravénás patogenitási indexszel rendelkező "A" influenza vírus okoz, vagy olyan H5 és H7 altípusú "A" influenza vírussal történő fertőzés, amely esetében a nukleotidszekvenciálás kimutatta többféle bázikus aminosav jelenlétét a hemagglutinin hasadási helyén.

I. FEJEZET

Mintavétel és a minták kezelése

1. Minták

A beteg madaraktól vett kloáka-tamponminta (vagy bélsár) és légcső tamponminta; nemrég elhullott madaraktól származó bélsár vagy béltartalom, agyszövet, légcső, tüdő, máj, lép vagy más nyilvánvalóan érintett szerv.

2. A minták kezelése

Az 1. pontban említett szervek és szövetek összevonhatók, de a bélsár elkülönített kezelése alapvető. A tamponokat olyan mennyiségű antibiotikumos táptalajba kell helyezni, hogy az ellepje őket. A bélsármintákat és a szerveket antibiotikumos táptalajban homogenizálni kell (zárt keverőt vagy mozsarat, valamint steril homokot használva), és a táptalajban 10-20 % tömegkoncentrációjú szuszpenziót létrehozni. A szuszpenziót körülbelül két órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk (vagy 4 oC-on hosszabb ideig), majd centrifugálva letisztítjuk (pl. 800-1 000 × g-n 10 percig).

3. Antibiotikumos táptalaj

A különböző laboratóriumok sikerrel használnak különböző összetételű antibiotikumos táptalajokat, és a nemzeti laboratóriumok tanácsot tudnak adni az egyes országoknak. A bélsármintákhoz magas koncentrációjú antibiotikumos táptalaj szükséges, tipikus keverék a következő: 10 000 egység/ml penicillin, 10 mg/ml sztreptomicin, 0,25 mg/ml gentamicin és 5 000 egység/ml mycosztatin foszfáttal pufferelt sóoldatban. Ezek a mennyiségek ötödrészükre csökkenthetők a szövetek és a légcsőből vett tamponminták esetén. A chlamydiák ellenőrzéséhez 50 mg/ml oxitetraciklin adható. A táptalaj elkészítésekor fontos, hogy az antibiotikumok hozzáadása után ellenőrizzük a pH-értéket, és pH 7,0-7,4-re állítsuk be.

2. FEJEZET

A vírus izolálása

A vírus izolálása embrionált tyúktojásban

A megtisztult felülúszó folyadékot 0,1- 0,2 ml-es adagokban be kell oltani legalább négy, nyolc-tíz napig inkubált embrionált tyúktojás allantois-üregébe. Ideális esetben ezek a tojások specifikus kórokozóktól mentes állományból származnak, de ha ez nem lehetséges, elfogadható a madárinfluenza-ellenanyagtól mentesnek bizonyult állományból beszerzett tojások használata. A beoltott tojásokat 37 oC-on tartják, és naponta lámpázzák. A befulladt vagy pusztuló embriójú tojásokat, valamint az oltást követő hatodik nap után megmaradt tojásokat 4 oC-ra le kell hűteni, és az allantois- és az amnionfolyadékban vizsgálni kell a hemagglutinációs aktivitást. Ha nem mutatható ki hemagglutináció, a fenti eljárást meg kell ismételni, inokulátumként hígítatlan allantois-/amnionfolyadékot használva.

Ha a hemagglutináció kimutatható, a baktériumok jelenléte a tenyészeten kizárandó. Ha baktérium van jelen, a folyadék 450 nm-es membránszűrőn átszűrhető, további antibiotikumokat kell hozzáadni, és a fentiek szerint beoltani az embrionált tojásokba.

3. FEJEZET

Differenciáldiagnózis

1. Előzetes differenciálás

Mivel a vírus terjedésének korlátozását célzó ellenőrző intézkedéseket minél hamarabb végre kell hajtani, elengedhetetlen, hogy minden regionális laboratórium a baromfipestisen kívül azonosítani tudjon bármilyen izolált hemagglutináló vírust H5 és H7 altípusú influenzavírusként. A hemagglutináló folyadékokat az 5. és 6. fejezetben bemutatott hemagglutináció-gátlási próbában kell használni. Pozitív, azaz legalább 24 értékű gátlás a H5 és H7 altípusú "A" influenzára jellemző poliklonális antiszérummal, valamint egy legalább 29- es titer szolgál az előzetes azonosításra, amely lehetővé teszi az ideiglenes ellenőrző intézkedések bevezetését.

2. Megerősítő azonosítás

Mivel az influenzavírusoknak 13 hemagglutinin altípusa, és 9 neuraminidáz altípusa létezik, és ezeknek a változatai is előfordulnak, nem megvalósítható és nem is költséghatékony, hogy minden nemzeti laboratórium az influenzavírus-izolátumok teljes antigén karakterizálását lehetővé tevő antiszérumokat tartson. Mindazonáltal minden egyes nemzeti laboratórium:

i. a 9. fejezetben leírt, csoport-antigéneket kimutató kettős immundiffúziós próba alkalmazásával megerősíti, hogy az izolált vírus influenza "A" vírus, (immunfluoreszcenciás vagy ELISA-próba alkalmazható a csoport-antigének kimutatására, ha azt a nemzeti laboratóriumok előnyben részesítik);

ii. meghatározza, hogy az izolált vírus H5 vagy H7 altípusú-e;

iii. végrehajtja a 7. fejezetben ismertetett, hathetes csirkéken végzett intravénás patogenitási index vizsgálatot. Az 1,2-nél nagyobb intravénás patogenitási index a vírus jelenlétére utal, és az ellenőrző intézkedések teljes végrehajtását követeli (hasznos gyakorlat lenne, ha a nemzeti laboratóriumok a 8. fejezet szerint, a sejttenyészetekben az izolátum plakk-képző képességét meghatározó vizsgálatokat elvégeznék).

A madárinfluenza-, valamint a H5- és H7-izolátumokat a nemzeti laboratórium azonnal elküldi a közösségi referencialaboratóriumba, a teljes karakterizálás érdekében.

3. Az izolátumok további tipizálása és karakterizálása

A közösségi referencialaboratórium a nemzeti laboratóriumoktól valamennyi hemagglutináló vírust megkapja további antigén és genetikai vizsgálat céljából, a betegség Európai Közösségen belüli járványtanának jobb megértése érdekében, a referencialaboratórium rendeltetésének és kötelességeinek megfelelően.

E kötelezettségein kívül a közösségi referencialaboratórium minden átvett influenzavírus teljes antigéntipizálását elvégzi. Az 1,2-nél nem nagyobb intravénás patogenitási indexszel rendelkező H5 és H7 vírusok esetében elvégzi a hemagglutinin gén nukleotidszekvenciálását a többféle bázikus aminosavak jelenlétének kimutatása érdekében, a hemagglutinin fehérje hasadási helyén.

4. FEJEZET

A madárinfluenza-vírus ellenanyag szerológiai vizsgálata

1.

Olyan felszámolási programok alatt, ahol a felelős vírus H altípusa már ismeretes, vagy a homológ vírus antigénként történő használatával, a fertőzést bizonyító szerológiai megfigyelés az 5. és 6. fejezetben bemutatott hemagglutináció-gátlási próbával végezhető.

Ha a hemagglutinin altípusa nem ismert, az influenza "A" vírussal való fertőzés bizonyítására a csoportspecifikus antigénekre irányított ellenanyag kimutatását lehet felhasználni.

Ennek érdekében vagy kettős immundiffúziós próba (a 9. fejezetben foglaltak szerint), vagy ELISA-próba végezhető (az ELISA hátránya a vírusgazdától való függőség, mivel a próba a gazda-immunoglobulinok kimutatásától függ). A vízimadaraknál ritkán kapnak pozitív eredményt a kettős immundiffúziós próba során, és - hacsak az altípus nem ismert - az ilyen madarak vizsgálata valószínűleg csak a H5 és H7 altípushoz tartozó ellenanyagok jelenlétének kimutatására alkalmazható.

2.

a) Minták

Az állomány valamennyi madarától vérmintát kell venni, ha az állomány kevesebb mint 20 madarat tartalmaz, és 20 madártól, ha az állomány nagyobb (ez 99 %-ban biztosítja legalább egy pozitív szérum észlelését, ha az állomány 25 %-a vagy annál nagyobb része fertőzött, függetlenül az állomány méretétől). A vért hagyni kell megalvadni, és a szérumot kivonni a vizsgálathoz.

b) Ellenanyag-kimutatási vizsgálat

Az önálló szérummintáknál a 6. fejezetben meghatározott standard hemagglutináció-gátlási próba elvégzésével meg kell vizsgálni az influenza vírus hemagglutináló antigénjével szembeni gátlóképességét.

Vita tárgya, hogy 4 vagy 8 egység hemagglutinin egységet kell-e használni a HAG-próbához. Úgy tűnik, mindkettő alkalmas, és a döntés a nemzeti laboratóriumok belátására bízható.

Mindazonáltal a használt antigén befolyásolja a pozitívnak tekintett szérum értékét: 4 egység hemagglutininnál a 24 vagy nagyobb titerértékű szérum, míg 8 egység hemagglutininnál a 23 vagy nagyobb titerértékű szérum tekinthető pozitívnak.

5. FEJEZET

Hemagglutinációs (HA) próba

Reagensek:

1.

7,0-7,4 pH-értékű, foszfáttal pufferelt izotóniás sóoldat - PBS (0,05 M).

2.

Minimum három, specifikus kórokozóktól mentes csirkétől származó, egybegyűjtött vörösvérsejt (RBC) (ha nem lehetséges, vért lehet venni a rendszeres megfigyelés alatt tartott és madárinfluenza-ellenanyagoktól mentesnek bizonyult madaraktól) és azonos mennyiségű Alsever-oldat. A sejteket használat előtt háromszor átmossák a PBS-oldatban. A másik próbához a PBS 1 %-os (Ht v/v) szuszpenziója ajánlott.

3.

A közösségi referencialaboratórium alacsony virulenciájú H5- vagy H7-vírust biztosít vagy ajánl standard antigénként.

Eljárás:

1.

Adagoljunk 0,025 ml PBS-t egy műanyag mikrotiter lemez minden vájulatába (V-fenekű vájulatokat használjunk).

2.

Tegyünk 0,025 ml vírusszuszpenziót (azaz allantois-folyadékot) az első vájulatba.

3.

Használjunk mikrotiter hígítót a vírus kétszeres hígítására a lemezen (1:2 -ről 1:4 096 - ig)

4.

Adagoljunk újabb 0,025 ml PBS-t minden vájulatba.

5.

Adjunk 0,025 ml 1 %-os vörösvérsejtet minden vájulatba.

6.

Keverjük össze finoman ütögetve és tartsuk 4 oC-on.

7.

A lemezeket 30-40 perc múlva olvassuk le, amikor a vörösvérsejt-kontroll leülepedett. A vizsgálatkor a lemezt megdöntjük, és megfigyeljük, hogy vannak-e a vörösvérsejteknek könnycsepp alakú megfolyásai. A HA nélküli vájulatoknak ugyanannyira kell megfolyni, mint a vírus nélküli kontrollsejteknek.

8.

A HA-titer a legnagyobb hígítás, amely a vörösvérsejtek agglutinációját okozza. Ez a hígítás egy egység HA-t (HAU) tartalmazónak tekinthető. Sokkal pontosabb módszer a HA-titer meghatározására, ha a HA-próbát a kezdeti hígításhoz közel álló vírushígításokon végzik el, pl. 1:3, 1:4, 1:5, 1:6 stb. Ezt a módszert hemagglutináció-gátlási próbához szükséges antigén pontos előállításához javasolják (6. fejezet).

6. FEJEZET

Hemagglutináció-gátlási (HAG) próba

Reagensek

1.

Foszfát pufferoldat (PBS).

2.

4 vagy 8 HAU/0,025 ml-t tartalmazó PBS-sel hígított, vírustartalmú allantois-folyadék.

3.

1 % csirke vörösvérsejt.

4.

Negatív kontroll csirkeszérum.

5.

Pozitív kontrollszérum.

Eljárás

1.

Adagoljunk 0,025 ml PBS-t a műanyag mikrotiter lemez minden vájulatába (V fenekű vájulatok).

2.

Tegyünk 0,025 ml szérumot a lemez első vájulatába.

3.

Használjunk mikrotiter hígítót, hogy a szérum kétszeres hígítását elérjük.

4.

Adjunk 0,025 ml 4 vagy 8 HAU-t tartalmazó hígított allantois-folyadékot.

5.

Ütögetve keverjük össze, majd a lemezt legalább 60 percig 4 oC-on vagy legalább 30 percig szobahőmérsékleten állni hagyjuk.

6.

Tegyünk 0,025 ml 1 %-os vörösvérsejtet minden vájulatba.

7.

Finoman ütögetve keverjük össze, majd tartsuk 4 oC-on.

8.

A lemezeket 30-40 perc múlva olvassuk le, amikor a kontroll vörösvérsejtek leülepedtek. Ezt a lemez megdöntésével végezzük, és megfigyeljük a csak vörösvérsejtet (0,025 ml) és PBS-t (0,05 ml) tartalmazó ellenőrző vájulathoz azonos könnycsepp alakú megfolyások jelenlétét vagy hiányát.

9.

A HAG-titer a legnagyobb antiszérum hígítás, amely a négy vagy nyolc egység vírus teljes gátlását okozza (minden próbának tartalmazni kell a kívánt HAU jelenlétét igazoló HA-titrálást).

10.

Az eredmények érvényessége, a negatív kontrollszérummal kapott, 4 HAU esetén kevesebb mint 23 titerérték, valamint 8 HAU esetén kevesebb mint 22 titer érték elérésétől függ, és az ismert titerértékű pozitív kontrollszérummal egy hígítási értéken belül kapott titerérték elérésétől függ.

7. FEJEZET

Intravénás Patogenitási Index (IVPI)

1.

A legalacsonyabb passzázsból származó, lehetőleg az első izolálásból válogatás nélkül begyűjtött fertőző allantois-folyadékot hígítjuk 101- ig steril izotóniás sóoldatban.

2.

0,1 ml hígított vírust intravénásan befecskendezünk 10 hathetes csirkének (specifikus kórokozótól mentes csirkéket használunk).

3.

A madarakat tíz napon keresztül 24 óránként megvizsgáljuk.

4.

Minden vizsgálatnál a madarakat a következőképpen jelöljük: egészséges (0), beteg (1), súlyosan beteg (2), elhullott (3).

5. Az eredményt és az indexet a következő példa szerint számoljuk: Klinikai tünetek Befecskendezéstől számított napok Összes eredmény 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 egészséges 10 2 0 0 0 0 0 0 0 0 12 × 0 = 0 beteg 0 4 2 0 0 0 0 0 0 0 6 × 1 = 1 súlyosan beteg (1) 0 2 2 2 0 0 0 0 0 0 6 × 2 = 12 elhullott 0 2 6 8 10 10 10 10 10 10 76 × 3 = 228 Összes = 246 (1) Ez szubjektív klinikai elbírálás, de általában az érintett madaraknál több tünet jelentkezik az alább felsoroltak közül: légúti zavarok, legyengülés, hasmenés, a védtelen bőr és bőrlebernyegek cianózisa, arc- és/vagy fejödéma, idegrendszeri tünetek.

8. FEJEZET

A plakkformáló képesség felbecslése

1.

Általában a legjobb, ha a vírus hígítási sorát használjuk, hogy a lemezen optimális számú plakk legyen. A PBS tízszeres hígítása 10- 7 közöttig elégséges.

2.

Összefüggő egyrétegű csirke embriósejteket vagy egy megfelelő sejtsort (például egy Madin-Darby-marhavesét) készítünk 5 cm átmérőjű Petri-csészékben.

3.

Két Petri-csészébe 0,2 ml-t teszünk minden vírushígításból, és 30 percen keresztül hagyjuk a vírust felszívódni.

4.

Miután PBS-sel háromszor átmostuk a fertőzött sejteket, beborítjuk 1 % tömegkoncentrációjú agar- és 0,01 mg/ml tripszintartalmú vagy tripszinmentes táptalajjal. Fontos, hogy ne tegyünk szérumot a beborító táptalajba.

5.

72 óra 37 oC-on végzett inkubáció után a plakkoknak elégséges méretűnek kell lenniük. A legjobban akkor láthatók, ha a beborító agart eltávolítjuk, és az egyrétegű sejteket megfestjük 25 térfogatszázalékos etanolban oldott (0,5 % tömegkoncentrációjú) kristályibolyával.

6.

Minden vírusnál jól látható plakkoknak kell kialakulniuk, ha tripszintartalmú beborító táptalajjal végeztük az inkubációt. Ha a beborító táptalaj nem tartalmaz tripszint, csak a csirkére virulens vírusok formálnak plakkot.

9. FEJEZET

Kettős immundiffúzió

A legjobb módszer az "A" influenzavírus jelenlétének kimutatására a nukleokapszid vagy mátrix antigéntartalom kimutatása, amely megtalálható minden "A" influenzavírusban. Ezt általában kettős immundiffúziós próbában mutatják ki, vagy koncentrált víruskészítményeket vagy a fertőzött chorioallantois hártya kivonatát használva.

Az alkalmas koncentrált víruskészítmények a fertőzött allantois-folyadék egyszerű, gyors centrifugálásával, és a vírusnak a belső nukleokapszid és antigén mátrix felszabadítását célzó, szétesésével készülnek, amelyre nátrium-laurilszarkozinát oldószert használnak.

Savas kicsapást is lehet alkalmazni 1N HCl-t adagolva a fertőzött allantois-folyadékhoz a 3,5-4,0 pH-érték eléréséig, legalább 1 órán át 0 oC-ra lehűtve, majd 10 percig 1 000 g alacsony sebességen centrifugálva.

A felülúszó folyadék elönthető, majd a vírust tartalmazó csapadékot újra szuszpendáljuk minimális mennyiségű glicin-szarkozin pufferoldatban (0,5 M glicinnel pH 9,0-re pufferelt 1 %-os nátrium-laurilszarkozinát oldat). Ezek a készítmények nukleokapszidot, és mátrix antigéneket egyaránt tartalmaznak.

Beard (1970) írta le a fertőzött tojásból eltávolított chorioallantois-hártyából nukleokapszidban gazdag antigén előállítását. Ez a módszer magában foglalja: a fertőzött, hemagglutinin pozitív tojásokból származó chorioallantois-hártya kivonását, a hártya őrlését vagy homogenizálását, háromszori, 1 000 g-on 10 percig tartó centrifugálást megelőző lefagyasztását és kiolvasztását. A pelletet eldobjuk, és a felülúszót 0,1 % formalinnal kezelve használjuk antigénként.

E két antigén bármelyikét használhatjuk a kettős immundiffúziós próbában, 0,1 M foszfáttal pH 7,2-re pufferelt, 8,0 % nátrium-klorid tartalmú 1 %-os agaróz- vagy agargélt használva. Az "A" influenzavírust a vizsgált antigén és ismert pozitív antigén által egy ismert pozitív antiszérummal alkotott precipitációs ívek igazolják, amelyek azonosító ívet adnak.

IV. MELLÉKLET

A NEMZETI MADÁRINFLUENZA-LABORATÓRIUMOK JEGYZÉKE

BelgiumInstitut National de Recherches Vétérinaires,Groeselenberg 99, B-1180 Bruxelles
DániaNatinal Veterinary Laboratory, Poultry Disease Division,Hangøvej 2, DK-8200, Aarhus N
Egyesült KirályságCentral Veterinary Laboratory,New Haw, UK-Weybridge, Surrey KT15 3NB
FranciaországCentre National d'Etudes Vétérinaires et Alimentaires – Laboratoire Central de Recherches Avicoles et Porcines,B. P. 53, F-22440 Ploufragan
GörögországΙνστιτουτο Λοιμωδώγ και Παρασιτικών Νοσημάτων66, 26ής Οκτωβρίου, GR-54627 Θεσσαλονίκη
Institute of Infections and Parasitical Diseases,66, 26th October Street, 546 27, Thessaloniki
HollandiaCentraal Diergeneeskundig Instituut, Vestiging Virologie,Houtribweg 39, NL-8221 RA Lelystad
ÍrországVeterinary Research Laboratory,Abbotstown, Castleknock, Dublin 15
LuxemburgInstitut National de Recherches Vétérinaires,Groeselenberg 99, B-1180 Bruxelles
NémetországInstitut für Kleintierzucht des Bundesforschungsanstalt für Landwirtschaft,Braunsschweig-Völkenröde, Postfach 280, D-3100 Celle
OlaszországIstituto Patologie Aviaire, Facoltà di Medicina Veterinaria, Università di Napoli,via Aniezzo, Falcone 394, I-80127 Napoli F Delpino 1
PortugáliaLaboratório Nacional de Investigação Veterinária (LNIV),Estrada de Benfica 701, P-1500 Lisboa
SpanyolországCentro Nacional de Referencia para la Peste Aviar es el Laboratorio Nacional de Sanidad y Producción Animal de Barcelona,Zona Franca Circunvalación-Tramo 6, Esquina Calle 3, Barcelona
AusztriaBundesanstalt für Virusseuchenbekämpfung, Wien-Hetzendorf
FinnországEläinlääkintä-ja elintarvikelaitos, Helsinki/Anstalten för veterinärmedicin och livsmedel, Helsingfors
SvédországStatens veterinärmedicinska anstalt, Uppsala
Cseh KöztársaságStátní veterinární ústav Praha, Sídlištní 24/136, 165 03 Praha 6
ÉsztországVeterinaar- ja Toidulaboratoorium, Väike-Paala 3, 11415 Tallinn
CiprusΕργαστήριο Αναφοράς για τις Ασθένειες των Ζώων, Κτηνιατρικές Υπηρεσίες, 1417 Λευκωσία (National Reference Laboratory for Animal Health Veterinary Services, CY-1417 Nicosia)
LettországValsts veterinārmedicīnas diagnostikas centrs, Lejupes iela 3, LV-1076 Rīga
LitvániaNacionalinė veterinarijos laboratorija, J. Kairiūkščio g. 10, LT-2021 Vilnius
MagyarországOrszágos Állategészségügyi Intézet (OÁI), Pf. 2., Tábornok u. 2., H-1581 Budapest
MáltaIstituto Zooprofilatico Sperimentale delle Venezie, Padova, Italy
LengyelországLaboratorium Zakładu Chorób Drobiu Państwowego Instytutu Weterynaryjnego, Al. Partyzantów 57, PL-24-100 Puławy
SzlovéniaNacionalni veterinarski inštitut, Gerbičeva 60, SI-1000 Ljubljana
SzlovákiaŠtátny veterinárny ústav, Pod dráhami 918, SK-96086 Zvolen

V. MELLÉKLET

A MADÁRINFLUENZA KÖZÖSSÉGI REFERENCIALABORATÓRIUMA

A laboratórium megnevezése

Central Veterinary Laboratory,

New Haw,

UK-Weybridge,

Surrey KT15 3NB,

United Kingdom

Az EK madárinfluenza-referencialaboratóriumának feladata és kötelessége:

1. a tagállamokban a madárinfluenza diagnosztizálására alkalmazott módszerek összehangolása, az EK Bizottságával konzultálva. Különösen:

a) az antiszérumok előállítása, és a szerológiai vizsgálatokhoz szükséges madárinfluenzavírus-törzsek tipizálása, tárolása és szolgáltatása;

b) standard szérum és más referencia-reagensek szolgáltatása a nemzeti referencialaboratóriumok számára a tagállamokban használt vizsgálatok és reagensek szabványosítása érdekében;

c) madárinfluenzavírus-törzsek és vírusizolátumok gyűjteményének kialakítása és megőrzése;

d) a diagnosztikai módszerek összehasonlító vizsgálatainak megszervezése közösségi szinten;

e) a Közösségben elvégzett vizsgálatok eredményeire és diagnosztizálási módszereire vonatkozó adatok és információk begyűjtése és egybevetése;

f) a madárinfluenzavírus-izolátumok karakterizálása a legújabb rendelkezésre álló módszerekkel, a madárinfluenza járványtanának jobb megértése, a vírus járványtanára, valamint a nagy és potenciális patogenitású vírusok felbukkanására való jobb rálátás érdekében;

g) lépést tart az egész világon végzett, a madárinfluenza felügyeletére, járványtanára és megelőzésére vonatkozó fejlődéssel;

h) a madárinfluenza-vírusra és az egyéb ide tartozó vírusokra vonatkozó tapasztalatok megőrzése a gyors differenciáldiagnózis érdekében;

i) a madárinfluenza felszámolására és ellenőrzésére használt állatgyógyászati immunológiai készítmények előállításához és használatához szükséges szaktudás elsajátítása;

2. aktív hozzájárulás a tagállamokban kitörő madárinfluenza diagnosztizálásához, a vírusizolátumok átvételével a megerősítő diagnózis, karakterizálás és járványtani tanulmányok készítésére. A laboratóriumnak alkalmasnak kell lennie a H5 és H7 altípusú madárinfluenza-vírus hemagglutinin molekulája hasadási helyén levő aminosav-szekvencia közvetett meghatározására alkalmas nukleotidszekvencia-analízis végrehajtására;

3. a közösségi technikák harmonizálásának érdekében a laboratóriumi vizsgálatokat végző szakemberek képzésének és továbbképzésnek elősegítése.

VI. MELLÉKLET

A KÉSZENLÉTI TERVRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK

A készenléti tervek a következő előírásoknak felelnek meg:

1. válságkezelő központ létrehozása nemzeti szinten, amely az illető tagállam összes ellenőrző intézkedését összehangolja;

2. az ellenőrző intézkedések helyi szintű összehangolására megfelelő eszközökkel rendelkező helyi járványvédelmi központok listáját nyújtja;

3. részletes információk szolgáltatása az ellenőrző intézkedésekben részt vevő teljes személyi állományról, annak képesítéséről és felelősségéről;

4. minden helyi járványvédelmi központ képes legyen kapcsolatot létesíteni a járvány kitörésében közvetlenül vagy közvetetten érintett személyekkel/szervezetekkel;

5. az ellenőrző intézkedések gondos végrehajtásához szükséges felszerelés és anyagok hozzáférhetővé tétele;

6. fertőzés vagy kontamináció gyanúja és megállapítása során végrehajtandó műveletek elvégzésére vonatkozó részletes tájékoztatással - beleértve a hullák ártalmatlanításáról szóló tájékoztatást is - kell szolgálnia;

7. az ismeretek felhasználását és fejlesztését célzó képzési programok elindítása a gyakorlati és közigazgatási eljárások terén;

8. a diagnosztizáló laboratóriumoknak rendelkezniük kell a kórbonctani vizsgálat végrehajtásához szükséges eszközökkel, a szükséges szerológiai és szövettani kapacitással, képesnek kell lenniük gyors diagnózis felállítására. A minták gyors elszállításához szükséges intézkedéseket meg kell hozni;

9. a vészvakcinázáshoz szükséges, madárinfluenza elleni oltóanyag mennyiségére vonatkozó részletekkel kell szolgálnia;

10. rendelkezést kell készítenie a készenléti terv végrehajtásához szükséges jogkörökről.

( 1 ) HL C 231., 1991.9.5., 4. o.

( 2 ) HL C 326., 1991.12.16., 242. o.

( 3 ) HL C 79., 1992.3.30., 8. o.

( 4 ) HL L 224, 1990.8.18., 19. o. A 91/133/EGK határozattal (HL L 66., 1991.3.13., 81. o.) módosított határozat.

( 5 ) HL L 303., 1999.10.31., 6. o. A legutóbb a 91/496/EGK irányelvvel (HL L 268., 1991.9.24., 56. o.) módosított irányelv.

( 6 ) Az 1990. június 26-i 90/425/EGK tanácsi irányelv (HL L 224., 1990.8.18., 29. o.); a legutóbb a 91/496/EGK irányelvvel (HL L 268., 1991.9.24., 56. o.) módosított irányelv.

( 7 ) HL L 212., 1989.7.22., 87. o. A 89/662/EGK irányelvvel (HL L 395., 1989.12.30., 13. o.) módosított irányelv.

( 8 ) HL L 268., 1991.9.24., 35. o.

( 9 ) HL L 31., 2002.2.1., 1. o.

( 10 ) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

( 11 ) HL L 363., 1990.12.27., 51. o.

Lábjegyzetek:

[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 31992L0040 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:31992L0040&locale=hu Utolsó elérhető, magyar nyelvű konszolidált változat CELEX: 01992L0040-20040501 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:01992L0040-20040501&locale=hu

Tartalomjegyzék