3019/2015. (I. 27.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.I.10.087/2014/7. számú ítéletével összefüggésben ezen ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítása, nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása és az ítélet megsemmisítése, valamint a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény - már hatálytalan - 8. § (1) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítása, nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása, továbbá a perben történő alkalmazási tilalmának megállapítása iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indoklás

[1] 1. Az ügyvéd által képviselt indítványozó 2014. szeptember 24-én az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a törvényben előírt határidőn belül alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.

[2] Az indítványozó 2009. október 15. napjától tanácsosi besorolásban köztisztviselői jogviszonyban állt a Miniszterelnöki Hivatal Társadalompolitika Összehangolásáért Felelős Tárca Nélküli Miniszter Miniszteri Titkárságán. 2010. május 31-től a jogutód szervnél, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál állt fenn az indítványozó köztisztviselői jogviszonya. A 2010. július 6. napján kelt kinevezés módosítással a munkáltatói jogkör gyakorlója arról tájékoztatta az indítványozót, hogy 2010. július 6. napjával a közszolgálati jogviszonya kormánytisztviselői jogviszonnyá alakult át. A kinevezés módosítás azt is tartalmazta, hogy a jogutód szerv új szervezeti struktúrájának kialakításáig az indítványozó kormánytisztviselői jogviszonya, besorolása, illetménye és a munkavégzés helye változatlan marad. Ezután a munkáltató a 2010. augusztus 19. napján közölt intézkedéssel az indítványozó kormánytisztviselői jogviszonyát 2010. október 20. napjával indokolás nélküli felmentéssel megszüntette a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Ktjt.) 8. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással. A munkáltató két hónap felmentési időre mentesítette az indítványozót a munkavégzési kötelezettsége alól az átlagkeresetre való jogosultsága egyidejű megállapításával.

[3] Az indítványozó a szolgálati jogviszonyának megszüntetése miatt pert indított a munkáltatóval szemben. Keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a munkáltató által közölt felmentés jogellenességét, továbbá kérte a jogkövetkezmények alkalmazását. Álláspontja szerint az intézkedés azért jogellenes, mert a kinevezés módosításban a munkáltató arról tájékoztatta, hogy a szervezeti struktúra végleges kialakításáig az indítványozó jogviszonya változatlan marad. Arra is hivatkozott, hogy a Ktjt. ügyében alkalmazott rendelkezése - a jogviszony indokolás nélküli megszüntetése miatt - ellentétes az Európai Unió Alapjogi Chartájával, egyúttal a Ktjt. 8. §-a alkotmányosságának vizsgálatára irányuló alkotmánybírósági eljárásban hozandó döntésig a tárgyalás felfüggesztését indítványozta.

[4] Az indítványozó az egyenlő bánásmód követelményének a megsértésére is hivatkozott a politikai nézeteivel összefüggésben. Az indítványozó módosított keresetében kérte a munkáltató kötelezését 12 havi átlagkereset, valamint perköltség megfizetésére.

[5] A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2012. május 31. napján kelt 3.M.4312/2010/21. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság ítéletét elsődlegesen arra alapította, hogy az Alkotmánybíróság a Ktjt. 8. § (1) bekezdését pro futuro 2011. május 31-ei hatállyal semmisítette meg, ezért az ezt megelőzően foganatosított intézkedések tekintetében alkalmazandó volt, a munkaügyi bíróság az Alkotmánybíróság döntésére figyelemmel nem állapíthatja meg a munkáltató jogsértését. A bíróság az indítványozó egyéb érveléseit is alaptalannak találta.

[6] Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 2013. február hó 22. napján kelt 49.Mf.637.399/2012/5. sorszámú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a munkáltató a 2010. augusztus 19-én kelt felmentéssel jogellenesen szüntette meg az indítványozó kormánytisztviselői jogviszonyát. A Törvényszék szerint a munkáltató felmentés tárgyában meghozott intézkedése az intézkedéskor hatályos jogszabálynak megfelelt, de nem felelt meg a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 4. §-ában foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének. Ezenkívül a munkáltató intézkedés az Európai Unió Alapjogi Chartája 30. cikkébe és az Európai Szociális Charta 24. cikkébe ütközik. A másodfokú bíróság utalt az Alkotmánybíróság 8/2011. (II. 18.) AB határozatának indokolására. Az Alkotmánybíróság azért semmisítette meg a Ktjt. 8. § (1) bekezdését, mert ez a rendelkezés akadályozta az érdemi bírói jogvédelem igénybe vételét, nem nyújtott valódi hatékony jogvédelmet a munkáltató visszaélésszerű, önkényes döntésével szemben. A bíróságok ugyanis nem lehettek ismeretében azoknak a tényeknek és körülményeknek, amelyek a döntés indokát jelentik, csak formai szempontokból vizsgálhatták a munkáltató intézkedését.

[7] A munkáltató felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria 2014. május 28-án kelt Mfv.I.10.087/2014/7. számú ítéletével a Fővárosi Törvényszék közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Kúria szerint a Ktjt. 8. § (1) bekezdés b) pontjának jogellenességét a nemzeti jog alapján kell vizsgálni. A másodfokú bíróság jogellenesen állapította meg azt, hogy a munkáltató felmentési intézkedése az Mt. 4. §-ába ütközött. Az Alkotmánybíróság 8/2011. (II. 18.) AB határozatában a Ktjt. 8. § (1) bekezdés alkotmányellenességét vizsgálta és azt a jövőre nézve 2011. május 31-ei hatállyal az Alkotmányról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) olyan rendelkezéseinek megsértése miatt semmisítette meg, amelyeket az Alaptörvény tartalmilag azonosan foglal magába, továbbá annak az Alkotmány 57. § (1) bekezdésbe ütközését az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikk (1) bekezdésében foglalt bírói jogvédelmi garanciák fényében vizsgálta. A Kúria hivatkozott a 34/2012. (VII. 17.) AB határozatra, mely kimondta, hogy 2011. május 31-e előtt a megsemmisített jogszabályt alkalmazni kell. A Kúria szerint a munkáltató részéről rendeltetésellenes joggyakorlás sem valósult meg, mert a munkáltató részéről történő, hatályos jogszabályon alapuló joggyakorlás önmagában rendeltetésellenességet nem valósít meg, továbbá a rendeltetésellenes joggyakorlás megvalósulását az indítványozó a perben nem bizonyította.

[8] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság folytassa le a Ktjt. már hatálytalan 8. § (1) bekezdés b) pontja Alaptörvénnyel való összhangjának, továbbá nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát, valamint az eljárás tárgyát képező ügyekben történő alkalmazhatóságának vizsgálatát. Indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a Kúria Mfv.I.10.087/2014/7. számú ítélete Alaptörvényben biztosított jogait sérti, nemzetközi szerződésbe ütközik, az Alaptörvény vonatkozó rendelkezései téves értelmezésén alapul. Mindezekre tekintettel kérte a bírói ítélet megsemmisítését is.

[9] Az indítványozó szerint az indítvánnyal támadott ítélet azért alaptörvény-ellenes, mert sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, a T) cikk (3) bekezdését, mely kimondja, hogy jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel, a Q) cikk (2)-(3) bekezdését, mely a magyar jognak a nemzetközi joggal való összhangját szabályozza. Továbbá az ítélet sérti az indítványozónak az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltósághoz való jogát, a XII. cikkben foglalt munkához való jogát, a XXIII. cikkben szabályozott közhivatal viseléséhez való jogát, a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt bírói jogvédelemhez való jogát, a XXVIII. cikk (7) bekezdésbe foglalt jogorvoslati joghoz való jogát. Az ítélet sérti az Alaptörvény a 25. cikkét, mely a bírósági út szabályát rögzíti, valamint a 28. cikket, mely kimondja, hogy a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.

[10] Az indítványozó hivatkozott a Ktjt. 8. § (1) bekezdését pro futuro hatállyal megsemmisítő 8/2011. (II. 18.) AB határozatra is. Álláspontja szerint azzal, hogy az Alkotmánybíróság pro futuro semmisítette meg a törvény rendelkezését, az Alkotmánybíróság "indirekt alkalmazási tilalmat" rendelt el. Szintén hivatkozott a 35/2011. (V. 6.) AB határozatra azzal összefüggésben, hogy a bíró, amennyiben alkotmányellenes jogszabályt kellene alkalmaznia, köteles az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezni. Ugyancsak hivatkozott a 34/2012. (VII. 17.) AB határozatra is, mely ügyben az Alkotmánybíróság a Ktjt. 8. § (1) bekezdés alkalmazási tilalmának kimondása iránti bírói kezdeményezéseket elutasította. Az indítványozó hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság MK. 95. számú állásfoglalásának az Mt. 4. §-ához fűzött indokolására is.

[11] Az indítványozó arra is nyomatékkal utalt, hogy az ügyében alkalmazott Ktjt. 8. § (1) bekezdése Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikk (1) bekezdésébe és 13. cikkébe ütközik. Ez utóbbi körben hivatkozik az EJEB előtt folyamatban volt K.M.C. kontra Magyarország (19554/11), 2012. július 10. ügyre, valamint több, a Magyar Állam és a panaszosok között egyezséggel zárult ügyre.

[12] Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdésére is, mely a bíróságok igazságszolgáltatási feladatait határozza meg. Az indítványozó szerint a Kúria azzal, hogy az Abtv. 25. §-a alapján - észlelve a hivatkozott törvényi rendelkezés Alaptörvénybe és nemzetközi szerződésbe ütközését - nem fordult az Alkotmánybírósághoz alkalmazási tilalom kimondása iránt, alaptörvény-ellenes határozatot hozott az indítványozó ügyében.

[13] 3. Az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem befogadható.

[14] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának a törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.

[15] Az alkotmányjogi panasz nem felel meg a befogadhatóság követelményeinek, mivel az Abtv. 29. § alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen esetben ilyen, az ügy érdemét befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel.

[16] Az indítványozó által kezdeményezett elsőfokú peres eljárás folyamatban léte alatt hozta meg az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok alapján a 8/2011. (II. 18.) AB határozatát (továbbiakban: Abh.), melyre a munkaügyi perben eljárt bíróságok hivatkoztak. Az Abh. - egyéb rendelkezések mellett - megállapította, hogy a Ktjt. 8. § (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt 2011. május 31 -i hatállyal megsemmisítette. A határozat meghozatalakor hatályban volt az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: régi Abtv.) 42. §-a alapján az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabályi rendelkezés főszabályként a határozat közzétételét követő napon vesztette hatályát. A régi Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján azonban az Alkotmánybíróság ettől eltérően is meghatározhatta az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezésének időpontját, ha ezt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolta. A pro futuro megsemmisítés két előfeltétele, hogy a) a megalkotandó új jogszabály hatálybalépéséig biztosítható legyen a jogrend kiszámítható működése, továbbá, hogy b) az alkotmányellenes jogszabály időleges hatályban tartása kevesebb veszélyt jelent a jogrend épsége szempontjából, mint az azonnali megsemmisítés. [47/2003. (X. 27.) AB határozat, ABH 2003, 525, 549-550.]

[17] A konkrét ügyben az Alkotmánybíróság figyelemmel volt arra, hogy mivel a Ktjt. 10. § (1) bekezdése alapján a kormánytisztviselői jogviszonyokban a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvénynek a köztisztviselő lemondására és felmentésére vonatkozó szabályok nem voltak alkalmazhatók, a Ktjt. 8. § (1) bekezdésének megsemmisítése következtében a kormánytisztviselői jogviszony lemondással és felmentéssel való megszüntetése szabályozatlanul maradt. Emiatt időt kívánt biztosítani a jogalkotónak az Alkotmánynak megfelelő szabályok megalkotására. Ezért a Ktjt. 8. § (1) bekezdését a jövőre nézve az Alkotmánybíróság 2011. május 31 -i hatállyal pro futuro semmisítette meg, tehát a jogszabályi rendelkezés 2011. június 1. napjától hatálytalan. Ettől azonban meg kell különböztetni azt, hogy adott esetben a 2011. május 31. napja előtt létrejött jogviszonyokban a már megsemmisített jogszabályi rendelkezést alkalmazni kell.

[18] A pro futuro megsemmisítés az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek vagy alaptörvény-ellenesnek nyilvánított jogszabály határozott idejű alkalmazása lehetőségével és egyben kötelezettségével jár mindenki számára, hacsak az Alkotmánybíróság az ügyre okot adó konkrét eset(ek)re alkalmazási tilalmat nem rendelt el. Azt is figyelembe kell venni, hogy az Alkotmánybíróság az 1813/B/2010. AB végzésben (ABH 2011, 2936.) egyértelművé tette, hogy amikor az Alkotmánybíróság törvényi felhatalmazással élve, az alkotmányellenes jogszabály hatályvesztését a jövőben meghatározott időpontban jelöli meg, akkor lényegében maga terjeszti ki az alkotmányellenes jogszabály alkalmazásának időtartamát, előírja a bíró számára az alkotmányellenes jogszabály alkalmazását. Ez a döntés összhangban áll a régi Abtv. 27. §-ában foglaltakkal. Azzal, hogy az Alkotmánybíróság határozata a közzétételét követően mindenkire - így a jelen eljárás tárgyát képező perben eljárt bíróságokra is - kötelező. Ezért a jelen esetben az, hogy az ügyben eljárt bíróságok közül az elsőfokú bíróság és a Kúria - a 2011. május 31-je előtt létrejött jogviszony elbírálására - alkalmazták a Ktjt. 8. § (1) bekezdés b) pontját, nem vet fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alkotmányellenességet vagy alaptörvény-ellenességet.

[19] A pro futuro megsemmisítés lehetőségét a régi Abtv.-ben írtakkal lényegileg azonos módon szabályozza az Abtv. 45. § (4) bekezdése is. A pro futuro megsemmisítés oka a törvény szerint, ha azt az Alaptörvény védelme, a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. A pro futuro megsemmisítés régi Abtv.-ben, valamint az Abtv.-ben foglalt szabályait összevetve megállapítható, hogy a két szabályozás tartalmilag csaknem megegyezik egymással. Eszerint, ha az Abtv. hatályban léte alatt semmisít meg egy jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést pro futuro hatállyal az Alkotmánybíróság, az így megsemmisített jogszabályt annak hatályvesztése napjáig alkalmazni kell, csakúgy mint a régi Abtv. hatályban léte alatt pro futuro megsemmisített jogszabályt.

[20] A jogszabály (jogszabályi rendelkezés) pro futuro megsemmisítése esetén sem a régi Abtv. nem tartalmazott, sem a hatályban lévő Abtv. nem tartalmaz arra nézve semmilyen rendelkezést, hogy a pro futuro megsemmisítésnél a megsemmisített jogszabály (jogszabályi rendelkezés) meghatározott ideig történő hatályban tartása alatt a már megsemmisített jogszabály (jogszabályi rendelkezés) csak a megsemmisítést kimondó határozatban közölt hatályban tartás okával (okaival) összhangban alkalmazható-e vagy sem. Mivel egyik Abtv. sem tartalmaz erre nézve kifejezett korlátozó rendelkezést, - mindkét törvény olyan általános fogalmakra hivatkozik, mint a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke, - ebből az következik, hogy ezen a területen az Alkotmánybíróság jelentős mérlegelési jogkörrel rendelkezik. A pro futuro hatállyal megsemmisített jogszabályt (jogszabályi rendelkezést) az adott alkotmánybírósági határozat indokolásában a pro futuro megsemmisítés meghatározott okától függetlenül, minden esetben alkalmazni kell, amíg a megsemmisített jogszabály hatályát nem veszti, hacsak az Alkotmánybíróság az adott alkotmánybírósági határozat indokolásában másként nem rendelkezik.

[21] Az alkotmányjogi panasszal összefüggésben meg kell vizsgálni azt a következő kérdést, hogy az alkotmányjogi panasz mikénti elbírálása függ-e attól, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bírói döntést az Abh. közzététele előtt vagy azután hozták-e, vagyis miért és hogyan kellett az adott, akkor még hatályban volt jogszabályi rendelkezést a bírónak még alkalmaznia.

[22] Az Abh. közzététele előtt meghozott bírói ítéletek kapcsán a jogi helyzet megítélésénél abból kell kiindulni, hogy a bírónak kötelező volt a Ktjt. rendelkezéseit alkalmazni, mert az Országgyűlés által elfogadott és hatályba léptetett jogszabályról volt szó. De az Abh. közzététele után az adott esetben szintén köteles volt a bíró a perben a már megsemmisített Ktjt. 8. (1) bekezdését alkalmazni. (3045/2013. (II. 28.) AB végzés, Indokolás [21])

[23] Az Abtv. 27. §-a alapján az alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha a bírói döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítélet - egyebek mellett - sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, a T) cikket, a Q) cikk (2)-(3) bekezdését, az Alaptörvény 25. cikkét, valamint a 28. cikket.

[24] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése a jogállamiság-jogbiztonság klauzula, melyre csak kivételesen, a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás esetén lehet hivatkozni alkotmányjogi panasz eljárásban. (3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indoklás [86]-[91]], 3041/2014. (III. 13.) AB végzés, Indokolás [22]). Tekintettel arra, hogy alkotmányjogi panasz a jogállami jogbiztonság sérelmére nem alapítható, az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében visszautasította az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján.

[25] Az Alaptörvény T) cikk a jogalkotásra vonatkozó általános szabályokat határozza meg, az Alaptörvény 25. cikke a bírósági út szabályaira és a bírósági szervezet egyes kérdéseire vonatkozik. A 28. cikk pedig a bíróságok jogértelmezésére irányadó szabályokról rendelkezik.

[26] Az indítványozó által az indítványában megjelölt - és előbb ismertetett - alaptörvényi rendelkezésekre, mivel nem az Alaptörvényben biztosított alapjogokat szabályoznak, alkotmányjogi panaszban nem lehet hivatkozni.

[27] Az Alaptörvény Q) cikk (2)-(3) bekezdése pedig a nemzetközi jog és a magyar jog összhangja megteremtésének kötelezettségét, illetve a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak elfogadását, és a más nemzetközi jogi jogforrások jogszabályban történő kihirdetésére vonatkozó szabályt tartalmazza. Jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása iránti eljárás kezdeményezésére az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján nem jogosult az indítványozó, mert azt csak az Abtv.-ben felsorolt személyek kezdeményezhetik. Tehát az Alaptörvény Q) cikk (2)-(3) bekezdésére alapított indítvány nem jogosulttól származik, ezért az indítványt ebben a részében is azt vissza kellett utasítani az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján.

[28] Az indítványozó az alapjogok közül hivatkozott az Alaptörvény II. cikkben foglalt emberi méltósághoz való jogra, a XII. cikkben foglalt munkához való jogra, a XXIII. cikkben szabályozott közhivatal viseléséhez való jogra, a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt bírói jogvédelemhez való jogra és a XXVIII. cikk (7) bekezdésben foglalt jogorvoslathoz való jogra.

[29] Az indítványban előadott ezen alkotmánysértéseket az Alkotmánybíróság az Abh.-ban már elbírálta.

[30] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ára tekintettel, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2015. január 20.

Dr. Kiss László s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1625/2014.