32012D0540[1]

2012/540/EU: A Bizottság határozata ( 2011. december 20. ) C 25/08. (korábbi NN 23/08.) számú állami támogatás a France Télécom által foglalkoztatott állami alkalmazottak nyugdíjának finanszírozási módjára vonatkozóan, a Francia Köztársaság által a France Télécom javára végrehajtott reformról (az értesítés a C(2012) 9403. számú dokumentummal történt)

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2011. december 20.)

C 25/08. (korábbi NN 23/08.) számú állami támogatás a France Télécom által foglalkoztatott állami alkalmazottak nyugdíjának finanszírozási módjára vonatkozóan, a Francia Köztársaság által a France Télécom javára végrehajtott reformról

(az értesítés a C(2012) 9403. számú dokumentummal történt)

(Csak a francia nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2012/540/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére (1),

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjára (2),

miután az említett cikkeknek megfelelően felkérte az érdekelteket észrevételeik megtételére (3) és tekintettel ezen észrevételekre,

mivel:

1. ELJÁRÁS

(1) Egy 2002. október 4-én kelt, majd 2003. január 16-án kiegészített panaszban a Francia Köztársaság által a France Télécom javára végrehajtott azon támogatásról értesítették a Bizottságot, amely részben könnyített annak - nevezetesen a nyugdíjak finanszírozásával kapcsolatos - pénzügyi terhein. 2004. március 17-én kelt levélben a Francia Köztársaság megküldte a Bizottság részére a panasszal kapcsolatban kért információkat.

(2) 2004. április 2-án és 2006. február 24-én kelt levelükben a panaszosok további információkat közöltek az üggyel kapcsolatban.

(3) 2008. május 20-án kelt levelében a Bizottság tájékoztatta a Francia Köztársaságot azon döntéséről, miszerint az állami támogatással kapcsolatban megindítja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 108. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást.

(4) A Francia Köztársaság 2008. július 18-án megtette észrevételeit.

(5) Az eljárás megindítására vonatkozó bizottsági döntést az Európai Unió Hivatalos Lapjában tették közzé (4). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a szóban forgó támogatásra vonatkozóan tegyék meg észrevételeiket.

(6) 2008. szeptember 22-én a Bizottság kézhez kapta a France Télécom észrevételeit, a határidő lejártának meghosszabbítása után pedig 2008. október 1-jén megkapta a panaszosok, majd 16-án egy távközlési szolgáltató észrevételeit. Ezt követően a kapott észrevételeket a Bizottság továbbította a Francia Köztársaságnak. A Bizottság 2009. február 13-án kelt levélben kapta kézhez a Francia Köztársaság megjegyzéseit.

(7) 2009. február 16-án a France Télécom észrevételeiben egy 2008. november 28-i bírósági ítéletre hívta fel a Bizottság figyelmét, (5) amely szerinte az ő álláspontját erősíti. A (6) preambulumbekezdésben említett távközlési szolgáltató az eljárással kapcsolatos megjegyzéseit 2009. május 14-én kiegészítette a Bizottság egy 2009. február 11-i határozatára hivatkozva, (6) mely - véleménye szerint - álláspontját igazolja.

(8) A Bizottság, valamint a France Télécom képviselői - ez utóbbi kérésére - több ízben is megbeszéléseket folytattak: 2009. december 17-én, 2010. szeptember 23-án, illetve 2010. október 12-én. A France Télécom 2010. október 18-án kiegészítő észrevételeket tett.

(9) 2010. március 18-án a Francia Köztársaság a Bizottság kérésére - egyes, az eredeti észrevételeiben közölt adatokra vonatkozóan - tartalmi összefoglalóval ellátott pontosításokat és naprakész információkat közölt.

(10) 2010. szeptember 22-én a francia hatóságok újabb észrevételeket nyújtottak be a Bizottságnak, egyúttal találkozót kértek, melyre 2010. október 22-én került sor. A Bizottság egy 2010. október 28-án kelt levélben a találkozón felmerült tényszerű pontosításokat, illetve a France Télécom által tett kiegészítő észrevételeket továbbította a francia hatóságoknak. Ebben a levélben a Bizottság egyúttal arra kérte fel a Francia Köztársaságot, hogy tegye meg esetleges észrevételeit. A francia hatóságok 2010. november 10-én kiegészítő információkat kértek az észrevételeik kidolgozásához, melyeket a Bizottság 2010. november 17-én juttatott el hozzájuk.

(11) Egy 2010. december 9-én kelt, majd 2011. június 24-én kiegészített levélben a Francia Köztársaság eljuttatta kiegészítő észrevételeit, melyek tartalmazták az általa eredetileg tett észrevételek egyes adatainak aktualizált változatát. A francia hatóságokkal 2011. június 28-án, valamint július 4-én került sor megbeszélésekre. 2011. október 7-én újabb észrevételeket tettek.

2. A TÁMOGATÁS RÉSZLETES ISMERTETÉSE

(12) A jelen eljárás tárgyát képező intézkedések az 1996-ban a France Télécom vállalat által támogatott, az állami alkalmazotti jogállással rendelkező munkavállalók nyugdíjának fizetésével kapcsolatos költségek rendszerében bevezetett változásokra vonatkoznak. A korábbi rendszert még 1990-ben, a France Télécom önálló állami vállalattá alakulásakor hozták létre. Ami a France Télécom által fizetendő társadalombiztosítási járulékokat illeti, az 1990-es törvény a korábbi gyakorlatot alkalmazza újra. 1996-ban egy új rendszer került kialakításra két okból is: egyrészt a France Télécom részvénytársasággá alakult, részvényeit jegyezték a tőzsdén, és alaptőkéje növekvő része nyilvános kereskedelemben hozzáférhető lett; másrészt teljesen megnyitották azokat a piacokat, melyeken a France Télécom jelen volt, úgy Franciaországban, mint az Európai Unió más tagállamaiban. A lényeges kérdéseket illetően az 1996-ban bevezetett rendszer jelenleg is hatályban van.

2.1. A France Télécom jogállásának, valamint személyzeti politikájának jogszabályi háttere az 1990 és 1996 közötti időszakban

2.1.1. A France Télécom jogállása, illetve személyi állományának helyzete 1990 és 1996 között

(13) Az 1990. július 2-i törvény 90-568-as szakaszának értelmében (a továbbiakban: az 1990-es törvény) (7) a France Télécom-ot jogi személyiséggel rendelkező közjogi társaságként hozták létre. Korábban a francia Postaügyi és Távközlési Minisztérium egyik főigazgatósága volt. Ugyanezen törvény rendelkezései értelmében az állam teljes tulajdonát képező, ezen főigazgatóság szolgálatainak biztosított ingatlanok és ingóságok ingyenesen és teljes joggal a France Télécomhoz kerültek.

(14) Az 1990-es törvény 3. cikke alapján a France Télécom fő feladatai a következők: i. távközlési közszolgáltatások biztosítása mind nemzeti, mind pedig nemzetközi viszonylatban; ii. ezen szolgáltatások nyújtásához szükséges hálózatok létrehozása; fejlesztése és működtetése; valamint külföldi hálózatokkal történő összekapcsolása; iii. minden egyéb távközlési, rádiós, illetve televíziós szolgáltatás, felszerelés és hálózat biztosítása.

(15) Az 1990-es törvény 29. cikke értelmében a France Télécom személyzetére különleges jogállás jellemző, mely egyrészt az állami alkalmazottak jogaira és kötelezettségeire vonatkozó törvényből, másrészt az állam közszerepével kapcsolatos alaprendelkezésekből áll össze. Az 1990-es törvény lehetővé tette szerződéses munkavállalók alkalmazását kollektív szerződés hatálya alatt egy, az állam és a vállalat között létrejött szerződés által meghatározott keretben. E szerződés értelmében a személyi állomány legfeljebb 3 %-ára vonatkozhatott ez a típusú alkalmazás.

(16) Folytatva a korábbi költségvetési gyakorlatot, az 1990-es törvény 30. cikke a következőképpen határozza meg a személyi állományt illető társadalombiztosítási szolgáltatások finanszírozására vonatkozó felelősségvállalási szabályokat a francia állam és a France Télécom között: "A Postaügyi és Távközlési Minisztérium, valamint a közjogi társaságok alkalmazásában álló aktív és nyugdíjas korú alkalmazottak, akik állami alkalmazotti jogviszonnyal rendelkeznek, csakúgy, mint ezek jogutódjai, a postai és távközlési (PTT) biztosítási pénztáron keresztül természetben részesülnek betegségi, anyasági és rokkantsági ellátásban a Társadalombiztosítási Törvénykönyv III. könyvében, valamint a VII. könyv első címe II. fejezetében meghatározott feltételek szerint. Az L. 712-9. cikk értelmében ugyanakkor a biztosítás államot terhelő részét mégis a közjogi társaságok kötelesek fizetni állami alkalmazottaik után. A La Poste és a France Télécom állami alkalmazottai számára folyósítandó nyugdíjak megállapítása és folyósítása a polgári és katonai nyugdíjakra vonatkozó nyugdíjtörvény értelmében az állam felelősségi körébe tartozik. Ellentételezésként, a közjogi társaságok kötelesek az Államkincstárnak megfizetni az alábbiakat: Mindazok a költségek, melyek a Társadalombiztosítási Törvénykönyv L. 134-1. cikke rendelkezéseinek a La Poste és a France Télécom alkalmazottaira való alkalmazásából adódnak, teljes egészében a közjogi társaságokat terhelik. Az Államtanács szükség szerint rendeletben meghatározza a jelen rendelkezések alkalmazásának feltételeit."

a) Az alkalmazott fizetéséből levont összeget, amelynek mértékét a polgári és katonai nyugdíjakra vonatkozó nyugdíjtörvény L. 61. cikke határozza meg.

b) Egy kiegészítő hozzájárulást, amely lehetővé teszi a nyugdíjas alkalmazottai számára juttatott és jövőben juttatandó nyugdíjak költségének teljes átvételét.

(17) 1991 és 1996 között, az 1990-es törvény 30. cikkének alkalmazása értelmében a "munkáltatói" hozzájárulás (vagyis az 1990-es törvény eredeti szövegének 30. cikke b) pontjában meghatározott "kiegészítő hozzájárulás"), melyet a France Télécom az állami alkalmazottak alkalmazásának jogcímén köteles fizetni, a francia állam által juttatott ellátások teljes összege és az aktív állami alkalmazottak által a járandóságukra fizetett összeg részének különbségeként lett meghatározva. A France Télécom részt vett a "kompenzáció" és a "túlkompenzáció" rendszerében is, melyek az egyéb állami szervek állami alkalmazotti nyugdíjrendszerei közti egyensúly biztosítása érdekében további átutalásokat irányoztak elő. Az állami alkalmazottak nyugdíjával kapcsolatos kötelezettségek finanszírozásának bérhez kötődő része a polgári és katonai nyugdíjakra vonatkozó nyugdíjtörvény L 61. cikkének alkalmazása során lett meghatározva egy, az alkalmazottnak járó járandóságból történő összeg levonása által. Az összeget a bruttó indexált fizetések 7,85 %-ában rögzítették.

(18) A France Télécom általi folyósítások összege 920 millió euróról 1 151 millió euróra nőtt 1991 és 1996 között, és a következőképpen alakult: 1. Táblázat Munkavállalói és munkáltatói nyugdíjjárulékok a France Télécomnál 1991 és 1996 között (8)

(19) A France Télécom a fizetett hozzájárulások alapján könyvelte el a nyugdíjak költségeit. E költségek biztos növekedésével és a volt állami alkalmazottak nyugellátása kifizetésének belátható alakulásával számolva a France Télécom az esetlegesen növekvő jövőbeni kifizetések biztosítékául 30 évre elkülönített egy éves szinten meghatározott céltartalékot. Az így létrehozott céltartalék teljes összege 1996-ig 23,4 milliárd FRF (3,6 milliárd EUR) volt. A francia hatóságoktól kapott információk alapján, tekintve, hogy a francia állam saját magának a biztosítója volt, nem gondoskodott a nyugdíjakkal kapcsolatos tartalékok létrehozásáról (9).

2.1.2. A France Télécom jogállásában bekövetkezett változások, valamint állami alkalmazottainak helyzete 1996-tól

(20) Az 1996. július 26-i, 96-660. francia törvény (10) (a továbbiakban: az 1996-os törvény) az 1990-es törvény több rendelkezését is módosította. 1996. december 31-i hatálybalépésével a France Télécomot olyan állami vállalattá alakította, melyre a részvénytársaságokra vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazandók, amennyiben ez utóbbiak nem lennének ellentétesek az 1996-os törvény rendelkezéseivel. Másrészről pedig a törvény ingyenes jogcímen ruházta át a France Télécomot, mint közjogi személyt illető alapvető javakat, jogokat és kötelezettségeket az újonnan létrejövő France Télécom állami vállalatnak.

(21) Az 1995. december 31-i mérlegben szereplő saját tőke adatok alapján a France Télécom részvénytársaságot rendelettel, ("France Télécom") 25 milliárd FRF-os jegyzett tőkével (3,8 milliárd EUR) alapították. A France Télécom részvények első alkalommal 1997 októberében szerepeltek a Párizsi Értéktőzsdén, csakúgy, mint a New York-i Értéktőzsdén (NYSE). Az 1998-as Éves jelentés adatai szerint a France Télécom vállalatban 63,6 %-os részesedése volt az államnak, 31,2 % a magánbefektetőké, 3,2 % a France Télécom alkalmazottai tulajdonában volt, valamint a Deutsche Telekom rendelkezett a részvények maradék 2 %-ával. 2004. szeptember 7-ét követően, az alaptőke 10,85 %-ának eladása után a francia állam elvesztette a részvények többségi tulajdonát. A későbbiekben ez a részesedés tovább csökkent, majd 2008. december 31-én már csak a tőke 26,65 %-a fölött rendelkezett az állam. Ennek ellenére a szavazatok 26,65 %-ának és egyéb, jelentős részvénytulajdonos(ok) hiányának köszönhetően továbbra is a francia állam marad a France Télécom elsődleges részvényese. Ő nevezi ki a vállalat vezérigazgatóját, és a gyakorlatban ő határozza meg a szavazás kimenetelét az egyszerű többséget igénylő kérdések eldöntése során (11).

(22) A France Télécom jogállásában az 1996-os törvény értelmében bekövetkezett változás a vállalat személyi állományára vonatkozó különböző rendelkezéseket is tartalmazott. E jogszabály szerint a France Télécom valamennyi állami alkalmazottja a France Télécom állami vállalathoz tartozik, illetve annak alkalmazásában áll. Mindazon dolgozók, akik állami alkalmazotti jogviszonnyal rendelkeztek megőrizték e jogviszonyukat az ezzel járó garanciákkal együtt. A France Télécom állami alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek megegyeznek az állami köztisztviselőkre általában vonatkozó feltételekkel: munkahelyük biztosítva van; felmentésükre kizárólag törvényben meghatározott esetekben és csak alapos ok felmerülése esetén kerülhet sor. Az 1996-os törvény lehetővé tette a France Télécom számára, hogy 2002. január 1-ig új állami alkalmazottakat vegyen föl, valamint, hogy a kollektív szerződés hatálya alatt szerződéses munkavállalókat alkalmazzon.

(23) 1996. december 31-én a France Télécomnál 165.200 személy állt alkalmazásban, akiknek 94,1 %-a volt állami alkalmazott. A gyakorlatban a France Télécom már 1997-től kezdve nem vett fel több állami alkalmazottat, jóllehet erre az 1996-os törvény szerint 2002. január 1-ig lehetősége lett volna. Következésképpen, az állami alkalmazottak száma tíz év alatt 47 %-kal csökkent; az 1997-es 133 434 főről 2007-re visszaesett 69 892 főre. Ez a csökkenés sokkal jelentősebb, mint a vállalati szinten mért 25 %-os szűkülés, melynek következtében 2007. december 31-ére a teljes állomány 124 166 főre csökkent.

(24) Az 1996-os törvény 6. cikke módosította az 1990-es törvény 30. cikkét is, hozzáadva két albekezdést - a c) és a d) pontokat - az eredeti szöveghez. A törvény kötelezi a France Télécomot, hogy az Államkincstár számára fizesse meg a vállalat állami alkalmazottai részére államilag megállapított és folyósított nyugdíjak ellentételezéseként:

"c) (...), egy kötelezettség alól mentesítő munkáltatói hozzájárulást, mely 1997. január 1-jétől fizetendő, a járandóság jogcímén kifizetett, nyugdíj miatt levonásra kerülő összeg arányában. A kötelezettség alól mentesítő hozzájárulás mértéke oly módon számítandó, hogy kiegyenlítse a France Télécom és a távközlési ágazat más, az általános társadalombiztosítási szabályozás hatálya alá tartozó vállalatok által kötelezően fizetendő társadalombiztosítási és adóügyi járulékok közötti különbséget a munkavállalók és az állami alkalmazottak esetében egyaránt fennálló kockázatok tekintetében. Ez a mértéket a fent említett járulékok változása esetén felül kell vizsgálni. Az állam számára fizetendő munkáltatói hozzájárulás mértékét és fizetésének módját az Államtanács rendelete határozza meg;

d) (...), egy átalányként fizetendő rendkívüli hozzájárulást, melynek összegét és fizetésének módját a költségvetési törvény határozza meg 1996. december 31-e előtt".

(25) Az 1996-os törvény kizárta a France Télécomot az 1990-es törvény által szabályozott általános és különös öregségi kompenzációs rendszer alkalmazásának hatálya alól. Ez a kompenzáció, illetve túlkompenzáció fizetésének kötelezettségét eredményezte France Télécom számára a szintén általa fizetendő, 1. táblázatban jelölt munkáltatói hozzájáruláson felül. 1991 és 1996 között az e jogcímen kifizetett összeg 18 %-át tette ki az állami alkalmazottak számára fizetett teljes nyugellátásnak.

(26) Az 1996-os törvény által bevezetett, kötelezettség alól mentesítő munkáltatói hozzájárulás az 1990-es törvény 30. cikke b) pontjában előirányzott kiegészítő hozzájárulást hivatott helyettesíteni. Ez a hozzájárulás egy azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mérték alapján számítandó, mely az egyenlő nettó béreket terhelő kötelező társadalombiztosítási és adóterhek kiegyenlítésén alapszik. A kiegyenlítés módja a következőképp történik: kiszámítják egy versenytárs nyugdíjakat is figyelembe vevő, teljes társadalombiztosítási járulékfizetésből adódó azon költségét, amit azon, az általános jog alá tartozó munkavállalói után fizetne, akik hasonló struktúrában foglalkoztatva azonos nettó fizetésért dolgoznak.

(27) Ez a számítási módszer kizárja azon járulékokat, melyeket a versenytársak fizetnek az alkalmazottak és az állami alkalmazottak nem közös kockázatainak biztosítására, különös tekintettel a munkanélküli járulékra, és az alkalmazottak hiteleire szanálási és bírósági felszámolási eljárás esetén (a továbbiakban: A munkavállalói követelések garanciarendszerét kezelő társulás, AGS). Ez a France Télécom és versenytársai között fennálló különbség nem maradt észrevétlen a jogalkotó számára, aki az 1996-os törvény zárószavazása során megállapította, hogy: "a 6. cikk rendelkezései lehetővé teszik a France Télécom számára, hogy könnyített UNEDIC járulékfizetési kötelezettségben részesüljön, ellentétben a potenciális versenytársaival, akikre teljes járulékfizetési kötelezettség vonatkozik" (12).

(28) A France Télécom évente újraszámolt munkáltatói hozzájárulása az aktív állami alkalmazottak bruttó indexált fizetésének százalékában van meghatározva. Ennek a munkáltatói hozzájárulásnak a mértéke 1997 és 2010 között átlagosan \[...] (13) % volt, és a Francia Köztársaság észrevételei alapján az alábbi, 2. táblázatban foglaltak szerint alakult: 2. Táblázat A France Télécom által fizetett, kötelezettség alól mentesítő munkáltatói hozzájárulás 1997 és 2010 között

(29) Az állami alkalmazottak felvételének 1997-es leállításával a France Télécom állományában lévő aktív állami alkalmazottak száma elérte a maximumot. Habár 1991 és 2010 között az állami alkalmazottak jelentős része nyugdíjba vonult, a táblázat szerint a France Télécom által 2010-ben folyósított 744 millió EUR munkáltatói hozzájárulás 407 millió euróval volt kevesebb azoknál a nyugdíjköltségeknél, melyeket a vállalat az 1996-os reform hatálybalépése előtt fizetett a francia államnak, és a France Télécom által 20 évvel ezelőtti, vagyis 1991-ben fizetett munkáltatói hozzájárulással volt egyenértékű (1 151 millió EUR és 743 millió EUR, lásd az 1. táblázatot).

(30) Az 1996-os törvény által bevezetett reform eredményeként tehát csökken a France Télécom által fizetendő hozzájárulás abszolút értéke, és már nincs közvetlen összefüggésben a nyugdíjba vonult állami alkalmazottak számával. Az 1996-os törvény által bevezetett állami költségnövekedésre épp akkor került sor, amikor a Szenátus előrejelzései a nyugdíjköltségek nagy mértékű növekedését állapították meg 2005-től, és 2007-ben 13 milliárd FRF (1,98 milliárd EUR), 2017-ben 21,5 milliárd FRF (azaz 3,3 milliárd EUR), 2027-re pedig már 34 milliárd FRF, vagyis 6,1 milliárd EUR összegű nyugdíjterhet jósoltak (14).

(31) Így tehát a Nemzetgyűlésben, illetve a Szenátusban a törvényjavaslat vitája során már egy 250 milliárd FRF összegű jóváírási tétel (költségátruházás) merült fel, mely nyugdíjköltségből következően az állami költségvetést terhelné. Ezt pedig a 100 milliárd FRF éves járulék és a 40 milliárd FRF rendkívüli hozzájárulás nem képes fedezni, még akkor sem, ha hozzáadjuk a vállalati részvények egy részének eladásából származó bevételt. Javaslatra került egy hozzávetőlegesen maximum 40 milliárd FRF összegű rendkívüli hozzájárulás is, amely csökkentené az államot terhelő az új és jelentős költségeket. Ezt az összeget végül a bankárok tanácsadó testületével együtt határozták meg, hogy összeegyeztethető legyen a saját tőkéhez viszonyított 150 %-os eladósodottsági aránnyal, és hogy megfeleljen az állami többletköltséget jelentő, nyugdíjakra képzett vállalati céltartalék összegének tíz, de csakis tíz éven keresztül a kifizetett nyugdíjak és az innentől kezdve behajtandó, kötelezettség alól mentesítő járulék közötti különbség eredményeként (15).

(32) Az állami kompenzáció céljára tehát nem csak a jogalkotó által megszavazott törvény 30. cikkének szövegében, illetve az 1996-os törvényjavaslat vitája során hívták fel a figyelmet, hanem a France Télécom 1997-es Éves jelentésében is, mely fontosnak tartja "a francia állam javára történő, 37, 5 milliárd FRF összegű rendkívüli hozzájárulás kifizetését a volt állami alkalmazottak jövőbeli nyugdíjának fedezésére" (16). A France Télécom által képzett céltartalék tehát lehetővé tette, hogy a vállalat csökkentse a pénzügyi teher mértékét, hiszen így egyetlen év alatt kifizette a reform államra rótt tíz éves többletköltségét.

(33) Így, a France Télécom által, az 1990-es törvényből következő költségnövekedés kiegyenlítése érdekében képzett, 1996-ra összesen 23,4 milliárd FRF (3,6 milliárd EUR) összeget kitevő céltartalékot figyelembe vették a rendkívüli munkáltatói hozzájárulás (vagy "értékkülönbözet") összegének rögzítésekor. E hozzájárulásnak a céltartalékon kívüli része tíz éven keresztül fedezte ezt a többletköltséget. Ez utóbbinak az összegét - ahogyan az a korabeli vitákból egyértelműen kitűnik - a vállalat által céltartalékként elkülönített összegnek a figyelembevételével rögzítették.

(34) Az 1996-os törvény értelmében létrehozott munkáltatói éves hozzájárulás kötelezettség alól mentesítő jellegéből adódik, hogy a France Télécom kötelezettsége kizárólag ennek a hozzájárulásnak a kifizetésére korlátozódik. Nincs további kötelezettsége sem az állami alkalmazottakra érvényes nyugdíjrendszer, sem egyéb, köztisztviselőkre érvényes járulékrendszer esetleges hiányainak fedezésére. A 1996-os törvény tehát tárgytalanná tette a könyvelési céltartalékot. A céltartalékot 1996. december 31-én a France Télécom eredménykimutatásában nyereségként írták vissza 17,5 milliárd FRF (2,7 milliárd EUR) nettó értéken (17).

(35) Továbbá, az 1996-os törvény által a France Télécom állami alkalmazottai számára államilag megállapított és folyósított nyugdíjak ellentételezéseként kirótt, rendkívüli átalány-hozzájárulást 37,5 milliárd FRF, azaz 5,71 milliárd EUR összegben rögzítette az 1997-es költségvetési törvény. Ezt a vállalat rövid és hosszú lejáratú hitelállományának növelésével finanszírozták (18) és több részletben fizették ki 1997 januárja és októbere között. A rendkívüli hozzájárulásból származó bevétel tette lehetővé a francia államháztartási hiány csökkentését 41,8 milliárd EUR-ra 1997-ben. Enélkül a bevétel nélkül a hiány abban az évben a GDP 3,7 %-a lett volna.

(36) A hozzájárulásból származó bevételt az 1997-es költségvetési törvény által bevezetett France Télécom Rendkívüli Hozzájárulási Gazdálkodási Közintézménynek juttatták. Ez a rendkívüli hozzájárulás - az általa termelt esetleges pénzügyi bevételek mellett - az intézmény egyetlen bevételi forrása. Kiadásai az állami költségvetés felé évente teljesített egyszeri befizetések, melyek 2006 óta így bevételt jelentenek a civil és katonai nyugdíjak speciális felhasználású állami számláján. Ez a befizetés az 1997-es évre 1 milliárd FRF-ban (152,4 millió EUR) lett meghatározva, melyet azután minden évben 10 %-kal növelnek, feltéve, hogy a költségvetési törvény nem tartalmaz ezzel ellentétes speciális rendelkezést. A közintézmény megszűnik, mihelyt bevételeit az állam javára teljes mértékben befizette (19).

(37) Az éves befizetési kötelezettséget meghatározó, 1997-es évre szóló költségvetési törvény rendelkezései alapján, nem számolva az intézmény egyéb bevételeit, a közintézmény élettartamát 1999-ben 17 évre becsülték (20). Mindazonáltal, mivel az éves befizetések jelentősebb összegeket jelentettek, mint ahogyan arról az 1997-es költségvetési törvény rendelkezett, ez az időszak megrövidült. Ahogyan azt a 3. táblázat is mutatja, az intézmény éves befizetéseinek összege 2010-re már elérte az 5,47 milliárd eurót. Az intézménynek az elérhető erőforrások teljes befizetésével bekövetkező megszűnését 2011. december 31-re prognosztizálták (21). Következésképpen a 2011-es évre szóló költségvetési törvény ez év tekintetében 243 millió EUR összegű befizetést irányoz elő a speciális nyugdíj felhasználású számlára, aminek így rendeznie kellene az intézmény bevételeit (22).

(38) Mindenesetre, az 1997-ben a France Télécom Rendkívüli Hozzájárulási Gazdálkodási Közintézmény számlájára juttatott rendkívüli hozzájárulás 37,5 milliárd FRF-os összege megfelel az 1996-os törvényjavaslat vitája során felmerült 40 milliárd FRF alatti hozzájárulási összegnek. Jóllehet az 1997-ben az állami költségvetés javára tejesített befizetés évente biztosította a polgári és katonai nyugellátások kifizetését, e hozzájárulás összegét azért határozták meg, hogy kompenzálja azt a többletköltséget, ami az államnál jelentkezett az 1996-os törvény alkalmazása nyomán.

(39) A polgári és katonai nyugdíjakra vonatkozó nyugdíjtörvény L 61. cikke által a France Télécom közjogi társaság 1991-es megalakulásától kezdve meghatározott, az állami alkalmazottak nyugdíjával kapcsolatos kötelezettségek finanszírozásának bérezésre vonatkozó részét nem módosította az 1996-os törvény. Az 1990-es, és az 1996-os törvény nem módosította a France Télécom magánjogi szerződés alapján foglalkoztatott munkavállalóinak nyugdíjrendszerét, amely társadalom- és nyugdíjbiztosítási szempontból általános jog alá tartozik, és amelyet az állományban lévő vezetők esetén az AGIRC rendszer, nem vezetőknél pedig az ARRCO rendszer egészít ki. E rendszer alapján a France Télécom-ot, illetve magánjogi szerződés alapján foglalkoztatott munkavállalóit ugyanazok a kötelezettségek terhelik, mint a versenytárs vállalatoknál dolgozókat, különös tekintettel a munkáltató általi, kötelezettség alól mentesítő hozzájárulás fizetésére.

(40) Az 1996-os törvény által bevezetett reform alkalmával a francia állam tanácsadó szerveként működő aktuáriusi iroda úgy becsülte meg, hogy a France Télécom aktív korú, illetve nyugállományban lévő állami alkalmazottai után a nyugdíjak állam általi megállapításának és folyósításának költsége eléri a 242 milliárd FRF (36,9 milliárd EUR) összeget (23) az 1997. január 1-én aktualizált várható értéken (24). Ez a szám a 250 milliárd FRF-ra kerekített összeghez közelít, mely a Szenátusban is említésre került. A biztosítási statisztika ugyanezen feltételezésein alapuló becslés A France Télécom által ellentételezésként fizetett, kötelezettség alól mentesítő munkáltatói hozzájárulást - a biztosítási statisztika ugyanezen feltételezéseinek alapján - 15,2 milliárd euróra becsülték. Ehhez azonban hozzá kell adni az értékkülönbözetet vagy a rendkívüli hozzájárulás 5,7 milliárd eurós összegét, melyet egészében 1997 októberében fizettek ki. A reform hatálybalépése idején a francia hatóságok \[...] milliárd euróra becsülték a jövőbeni bérezéssel kapcsolatos hozzájárulások értékét. A France Télécom által a francia állam részére átutalt nettó költség értéke az 1996-ban becsült érték, tehát \[...] milliárd EUR volt.

(41) Az 1997 és 2006 közötti tíz éves időszakban, - ahogyan az 1996-os törvényjavaslat vitája során említésre került - a teljesítendő szolgáltatások együttes összege [...] milliárd EUR volt. A becslést a francia állam tanácsadó testületeként működő aktuáriusi iroda készítette. Ebben az időszakban, a ténylegesen teljesített szolgáltatások összértéke majdnem megegyezett a becsült összeggel: \[...] milliárd EUR volt, amely kevesebb, mint 0,83 %-kal tért el az előirányzott értéktől (25). Ez utólagosan megerősíti a törvényről szóló vitához felhasznált előzetes számítások pontosságát.

(42) E a számok figyelembevételével megállapítható, hogy a Nemzetgyűlés és a Szenátus előtt, az értékkülönbözet vagy a France Télécom által fizetendő rendkívüli hozzájárulás összegének meghatározása céljából megvitatott összegek, valamint indoklásai megfelelnek az utólagos, a törvényjavaslat vitája során említett tízéves időszak alatti ellenőrzések során megállapított összegeknek. A bejelentett rendkívüli hozzájárulás maximális, 6 milliárd EUR-s (40 milliárd FRF) összege megfelel a vállalat által 1996-ig képzett céltartalékoknak. Ez utóbbit azért hozták létre, hogy a vállalat teljesíteni tudja a várható, 3,6 milliárd EUR (23,4 milliárd FRF) értékű nyugdíjak, valamint egyrészt az 1997 és 2006 közötti időszak munkáltatói és munkavállalói járulék összege közötti, államot terhelő 2,4 milliárd EUR-s különbözetnek, másrészt pedig azoknak a teljesítendő szolgáltatásoknak a kifizetését, melyek - az 1996-os becslés szerint - ugyanarra a tíz éves időszakra vonatkoznak.

(43) Másrészről a Francia Köztársaság által rendelkezésre bocsátott információk, és a 3. táblázatban szereplő adatok azt mutatják, hogy az 1997 és 2010 közötti időszak alatt a France Télécom állami alkalmazottai nyugdíjának állam által fizetendő összesített költsége az 1996-os reform következtében, elérte a \[...] milliárd eurót. Az állam által fizetendő költség számítása: a France Télécomnak és aktív korú állami alkalmazottainak éves járulékai, valamint a France Télécom Rendkívüli Hozzájárulási Gazdálkodási Közintézmény éves utalásainak a nyugdíjas korú alkalmazottak számára évről évre teljesített szolgáltatások értékével csökkentett összege. 1997 és 2010 között a költség a következőképpen alakult: 3. Táblázat A francia államnak az 1996-os reform következtében fellépő költségei (1997-2010)

(44) A France Télécom Rendkívüli Hozzájárulási Gazdálkodási Közintézmény által az 1997-es év során fizetendő éves kifizetések tételei - az ezeket meghatározó 1997-es költségvetési törvény rendelkezései értemében - nem feleltek meg sem a France Télécom nyugdíjas alkalmazottai számára becsült vagy ténylegesen teljesített szolgáltatások összegének, sem pedig az állam által fizetendő költségek összegének. Így, ezen kifizetések nem a fent említett összegek függvényében lettek meghatározva. A ténylegesen kifizetett összegek vizsgálata megerősíti ezt a különbséget. Amint az a 3. táblázatban is látható, a France Télécom nyugdíjas állami alkalmazottai számára teljesített szolgáltatások összege - az 1997-ben fizetett rendkívüli hozzájárulás ellenére - 2004-től kezdve (a 2006. év kivételével) túllépte az éves szinten rendelkezésre álló pénzforrásokat.

(45) Így, a France Télécom éves járulékfizetése, valamint a rendkívüli hozzájárulásokat kezelő intézmény éves kifizetései nem lettek világosan és ex ante a kijelölt célokra fordítva. Azaz nem fordították őket a France Télécom nyugdíjas alkalmazottait illető, speciális felhasználású nyugdíjszámlák kiegészítésére. Amennyiben az 1997-es költségvetési törvény szerinti, éves szinten 10 %-kal növelt összegnek a visszafizetési rendszere helyett 1997 óta a rendkívüli hozzájárulásnak a szóban forgó szolgáltatások kifizetésére való kizárólagos felhasználását alkalmazták volna, akkor - számításba véve a 3. táblázatban szereplő, az éves járulékok által nem fedezett összeget - a közintézmény a tervezett 2011. év vége helyett, a 2008. év végén megszűnt volna. Mindenesetre a rendkívüli hozzájárulás összege mindkét esetben nagy valószínűséggel felhasználásra került volna 2011. december 31-ig.

2.2. A távközlési piacok fokozatos, majd teljes megnyitása

(46) A France Télécom állami alkalmazottai nyugdíjának finanszírozási reformjára azzal egyidejűleg került sor, hogy az általa működtetett szolgáltatások piacát teljesen megnyitották. 1988-tól kezdve a távközlési szektor fokozatos megnyitására került sor a távközlési végberendezések piacának versenyéről szóló 88/301/EGK bizottsági irányelv (1988. május 16.), (26) valamint a távközlési szolgáltatások piacain belüli versenyről szóló, 90/388/EGK bizottsági irányelv (1990. június 28.) által (27). A 90/388/EGK irányelv a liberalizációs intézkedések 1990. december 31-e előtti foganatosítását irányozta elő az adatközlés, valamint telefonos hang- és adatszolgáltatások területén a vállalati hálózatok és a felhasználók zárt csoportjai számára. A 96/19/EK bizottsági irányelv (1996. március 13.) a távközlési piac versenyének megteremtése érdekében módosította a 90/388/EGK irányelvet (28), célul kitűzve a távközlési ágazat 1998. január 1-jével megvalósuló teljes liberalizációját.

(47) A távközlés szabályozásáról szóló 1996. július 26-i 96-659.sz. törvény ugyanis meghatározta azokat a feltételeket, melyek lehetővé teszik a szektor teljes liberalizációjának a megvalósítását. Mindezt úgy, hogy véget vetett a France Télécom monopolhelyzetének a vezetékes telefon és az adatátvitel területén, valamint közbenjárt a versenytársak felé közvetített díjszabás és a hálózatba történő csatlakozás kialakításában. Még olyan piacokon is - mint például a mobilszolgáltatás -, melyekre nem vonatkozott a kizárólagosság, és amelyeken így 1987 óta szabad verseny működött, a France Télécom biztos vezető piaci pozícióval rendelkezett, mely 1997-ben 53,3 %-os, 2002-ben pedig 49,8 %-os részesedést jelentett (29). A 96-659. sz. törvény a France Télécom-ot általános gazdasági érdeket képező feladatokkal ruházta fel, és kilátásba helyezett számára egy, a kötelezettségek finanszírozását célzó, a versenytársak befizetései által fenntartott alap létrehozását.

(48) A France Télécom a (46) és (47) preambulumbekezdésekben idézett rendelkezésekből adódóan - 1998 után - olyan versenytársakkal találta magát szembe a franciaországi piacain, amelyek részben nemzetközi csoportok tulajdonában voltak. E piacok közül néhánynak - mint a mobilszolgáltatás, vagy a nemzetközi kommunikáció - országhatárokon átnyúló vetülete is volt. A liberalizált piacokon ez a tendencia a 1998-tól kezdve felerősödött. A France Télécom több külföldi szolgáltatóval is szövetséget kötött. Így 1996-ban a Deutsche Telekommal és a Sprinttel (Global One) szerződött, 1997-től pedig további partneri kapcsolatokra és részesedésekre tett szert Olaszországban (Wind), Hollandiában (Casema), majd mobilszolgáltatási engedélyeket szerzett Dániában és Portugáliában (30).

(49) A France Télécom nyugdíjfinanszírozási reformja tehát ugyanarra az időszakra esett, mint a piac Európai Unió szintjén megvalósuló liberalizációja. Vagyis a reform egy, a verseny számára teljesen nyitott piacon éreztette hatását, ahol egyébként a France Télécom szövetségeseket, és jelentős részesedéseket szerzett más EU-tagállamban. Úgy tűnik, az a kívánalom állt az 1996-os törvénynek, illetve a vállalat (részvényei) magántőke számára való megnyitásának hátterében, hogy a France Télécom a francián kívüli, európai piacokon is terjeszkedni tudjon. Mindez kitűnik a tervezés idején elhangzott kijelentésekből, miszerint "fontosnak tartják a francia kormány azon törekvését, hogy fenntartsa nemzeti bajnokát, a France Télécom-ot" (31).

(50) Európában és a világ vezető multinacionális távközlési szolgáltatói között a France Télécom-ot jelenleg az első számú nagysebességű internetszolgáltatónak, és a harmadik számú mobilszolgáltatónak tartják. A France Télécom Franciaországon kívül is jelentős tevékenységet folytat leányvállalatain keresztül, melyek vezető pozícióban vannak Spanyolországban, az Egyesült Királyságban, Lengyelországban, Szlovákiában, Belgiumban és Ausztriában (32).

3. AZ ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁHOZ VEZETŐ OKOK

(51) A Bizottság az eljárást megindító határozatában kifejtette előzetes álláspontját az 1996-os törvény által bevezetett intézkedések kapcsán, összehasonlítva ezeket a France Télécom által fizetendő, 1990-es törvény által megállapított kötelező társadalombiztosítási és adóterheket tartalmazó referencia keretrendszerrel. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek az intézkedések - az állam pénzforrásai segítségével - a France Télécom számára olyan célzott előnyt biztosítottak, amely alkalmas a verseny torzítására és a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, és amely így az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülhet.

(52) A Bizottság ezenkívül megjegyezte, hogy bár ezek az intézkedések állami támogatásnak minősíthetők, végrehajtásukat megelőzően nem tettek eleget a Bizottság felé történő bejelentési kötelezettségnek, pedig a joggyakorlat szerint ezeknek új támogatásnak kellett volna minősülniük. A Francia Köztársaság tehát nem tett eleget a szerződés szerinti bejelentési kötelezettségének, ennélfogva ez az intézkedése jogellenesnek minősül.

(53) A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján jogosult a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének kivizsgálására. A Bizottság ugyanezen rendelkezés alapján arra a következtetésre jutott, hogy a La Poste számára engedélyezett támogatás az általa foglalkoztatott alkalmazottak nyugdíjának finanszírozási módjára vonatkozó reform során összeegyeztethető volt a belső piaccal (33), valamint, hogy - tekintettel a két ügy közötti hasonlóságra - helyénvalónak tűnt, hogy jelen esetben is hasonló elemzés szülessen.

(54) A Bizottság a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének előzetes vizsgálata során, a La Poste által foglalkoztatott állami alkalmazottak nyugdíjfinanszírozási módjára vonatkozó reformmal való hasonlóság ellenére, a Francia Köztársaságot az alábbi kétségeiről tájékoztatta:

a) először, a Bizottság annak hangsúlyozása után, hogy nem áll rendelkezésére részletes információ arról, hogy a France Télécom által fizetett járulékok mértéke megegyezik-e a Franciaországban a távközlési szektorban általános jog alatt működő magánvállalatok által fizetett járulékokkal, megjegyezte, hogy a France Télécom által 1997 óta alkalmazott, a kötelezettség alól mentesítő hozzájárulás mértéke nem teszi lehetővé a versenytársakkal való egyenlő versenyhelyzet ("level playing field" - azaz kiegyenlítő hatású mechanizmus) kialakítását. Mindez abból adódik, hogy a France Télécom viszonylatában alkalmazott mérték csak azokat a járulékokat foglalja magában, melyek megfelelnek az általános jog alá tartozó munkavállalók és az állami alkalmazottak esetében egyaránt fennálló közös kockázatoknak, és ilyen jogcímen kizárja a nem közös kockázatok kapcsán fennálló járulékokat. Ilyennek tekinthető például a vállalat szanálási és felszámolási eljárása esetén a munkanélküliségnek vagy a bérek ki nem fizetésének a kockázata;

b) másodszor, a Bizottságnak nem állt rendelkezésére elegendő információ arról, hogy milyen hatással volt a versenyre a nyugdíjköltségek mérséklése. Erre azért lett volna szükség, hogy meg lehessen állapítani, az esetleges pozitív hatások fölülmúlják-e a negatív hatásokat. Márpedig a Bizottságnak ehhez számításba kellett vennie azt a tényt, hogy a France Télécom még nem fizette vissza teljes mértékben a jogellenesen igénybe vett és a versennyel össze nem egyeztethető támogatásokat a Bizottság 2004. augusztus 2-i, a Franciaország részéről a France Télécom részére biztosított állami támogatásról szóló határozatának (a továbbiakban: a France Télécom iparűzési adójának alkalmazásáról szóló határozat) végrehajtásaként (34), amely határozatot Franciaország nem hajtott végre a megadott határidőn belül, ahogyan azt az Európai Bíróság is megállapította (35).

4. AZ ÉRDEKELTEK ÉSZREVÉTELEI

(55) Az érdekeltek által tett észrevételeket a 4.1. és a 4.3. részek között foglaltuk össze.

4.1. France Télécom

(56) A France Télécom, a Francia Köztársaság által korábban előterjesztettekhez képest kiegészítő észrevételeiben azon a véleményen volt, hogy tartós létszámfelesleg problémájával kell szembenéznie, mely a korábbi közjogi helyzetével hozható összefüggésbe, és hogy nem rendelkezik - az érintett lakosság körében - ugyanazokkal a folyamatos foglalkoztatásbeli lehetőségekkel, mint versenytársai. Így a France Télécomnak egy elég jelentős, 180 millió EUR összegű képzési programot kellett jóváhagynia, mely a bértömeg 4,5 %-ának felel meg, szemben a francia vállalatok 2,9 %-os átlagával. A France Télécom hivatkozott egy, infláció és visszatérítés nélkül hozzátevőlegesen több mint \[...] %-kal az átlag feletti bérteherre is. Ezen túl, mivel a France Télécom nem tudott munkanélküliséget csökkentő intézkedéseket foganatosítani, ezért 1996 és 2006 között több mint 8 milliárd EUR értékben finanszírozta az állami alkalmazottak távozáskor esedékes járulékos költségeit, így például a szakmai életpálya végén járó szabadságot.

(57) Másodsorban, a France Télécom úgy vélte, hogy az 1990 és 1996 között fizetett nyugdíjköltségek nem szokásos mértéket öltöttek, így, a Combus ítélet értelmében strukturálisan hátrányos helyzetbe került a magánszektorbeli versenytársaihoz képest (36). A Combus ítélet egy versenytársakra is vonatkozó általános jogrendszer és referencia keretrendszer, mely alapján eldönthető, hogy a fent említett költségek szokásos terhet jelentenek-e vagy sem. A Combus ítéletben megfogalmazott alapelveket a Törvényszék azóta a Hotel Cipriani ítéletben is megerősítette (37). A France Télécom kétségbe vonta, hogy egyetlen szolgáltató - jelen esetben saját maga - helyzete az 1996-os törvény által bevezetett reform előtt és után megfelelő összehasonlítási alapot jelenthet a joggyakorlat értelmében vett gazdasági előny fennállásának megítéléséhez. Mindenesetre amennyiben a referencia keretrendszer a France Télécom 1996-os törvény előtti és utáni helyzetére egyaránt visszavezethető lenne, az intézkedés nem minősülne célzottnak, mivel azonos módon lett volna alkalmazandó a fent említett kereten belül.

(58) Ez azt eredményezné, hogy a szóban forgó intézkedések, mivel nem mentesítik a France Télécomot a nem szokásos strukturális hátrány elszenvedése alól, nem minősülnének a szerződés értelmében vett állami támogatásnak, vagy nem minősülnének állami támogatásból eredő célzott előnynek.

(59) Kiegészítő megjegyzést téve, a France Télécom úgy véli, hogy a számára megállapítottnak vélt állami támogatás összeegyeztethető lenne a belső piaccal a Bizottság által a La Poste nyugdíjrendszeréről szóló határozatában (a továbbiakban: La Poste határozat) megállapított kritériumok szerint (38). Az, hogy a France Télécom, jellegzetes struktúrája következtében csak közös kockázatok alapján kiszámított járulékot fizet, nem jelenti azt, hogy 1996 óta kedvezőbb helyzetbe hozták volna a versenytársaihoz képest. Azon a hátrányon kívül, amely az állami alkalmazottak alkalmazásához fűződik, a France Télécom jelentős összeget volt köteles fizetni az 1996-os reform következtében. Meg kell tehát vizsgálni ennek a reformnak a belső piaccal való összeegyeztethetőségét, tekintve, hogy a reformmal kapcsolatos, 5,7 milliárd EUR ellenszolgáltatás messze túllépi azt az összeget, amit a France Télécomnak fizetnie kellett volna, ha az általa fizetett hozzájárulás a nem közös kockázatokra is vonatkozott volna.

(60) A France Télécom úgy ítéli meg, hogy a La Poste határozatban (39) a Bizottság elismerte, hogy az értesítést követően, de a Bizottság határozatának megszületése előtt hatályba lépett reformmal bevezetetett 2 milliárd EUR értékű egyedi, rendkívüli hozzájárulás azt a célt szolgálja, hogy kompenzálja a nem közös kockázatokhoz kapcsolódó járulékokat, egészen az imént említett egyedi hozzájárulás kimerítéséig. A France Télécom szerint semmi sem indokolja, hogy a Bizottság ne álljon ki emellett az alapelv mellett, hiszen az 1996-os törvényjavaslat vitája idején tett politikai nyilatkozatok alapján nem gondolhatjuk azt, hogy a France Télécom által átalányként fizetendő hozzájárulás összegét úgy határozta volna meg a jogalkotó, hogy tíz éven keresztül fenntartsa a status quo állapotát.

(61) Ezen kívül, az 1996-ból rendelkezésre álló számok ellentmondani látszanak annak a feltevésnek, miszerint az 5,7 milliárd EUR összeget úgy becsülték volna meg akkoriban - az 1996-os törvény értelmében tíz éven keresztül pontosan megfelelve az állami többletköltségeknek -, hogy évről évre kompenzálja a vállalat által fizetendő, legenyhébb éves költségeket, figyelembe véve a nyugdíjrendszerek közötti kompenzációs költségeket is, melynek fizetése alól a France Télécom 1996-ban mentesült (40). A rendkívüli hozzájárulás fizetése a francia állam - a reform bevezetése miatt szükségessé váló - teljes kártalanítását célozta. E hozzájárulást tehát feltétlenül szem előtt kell tartani a versenyegyenlőség 1997-től, azaz a reform hatálybalépésétől kezdődő vizsgálata során.

(62) Végül, a France Télécom úgy véli, hogy - mivel az 1996-os reform nélkül jelentős versenyhátrányba került volna azokon a piacokon, ahol az Unió célja a liberalizáció volt, és amit a francia hatóságok azóta teljesen a France Télécom iparűzési adójának felhasználásáról szóló határozatnak megfelelően szabályoztak (41) - az intézkedés nincs negatív hatással a versenyre.

4.2. A panaszosok

(63) A panaszosok osztják a Bizottságnak, az állami támogatás vizsgálatát az egyezmény szerint megnyitó határozatában kifejtett megítélését az 1996-os törvénnyel bevezetett, a France Télécom által fizetendő nyugdíjköltségek könnyítésével kapcsolatban. A panaszosok sajnálatukat fejezték ki, hogy az imént említett határozat indoklásában nem szerepelnek mennyiségi mutatók; a támogatás összege 12,3 milliárd EUR lenne, de semmi esetre sem lenne 9,9 milliárd eurónál kevesebb (42). A panaszosok szerint az intézkedés hatásai - normál esetben a vállalat költségvetését terhelő társadalombiztosítási költségcsökkentés -, és nem az intézkedés tárgya - vagyis egy állítólagos hátrány kompenzációja - határozzák meg, hogy mi minősül állami támogatásnak. A France Télécomnak valószínűsíthetően nincsenek nehézségei az állami alkalmazottak foglalkoztatását illetően, mivel a vállalat a versenytársaiénál 13 %-kal kevesebb munkanélküli és társadalombiztosítási járulékot fizet, továbbá stabil személyi állománnyal rendelkezik, melynek bértömege előnyugdíjazással vagy az állami alkalmazotti szférába történő átirányítással rugalmasan csökkenthető.

(64) A panaszosok szerint az ily módon leírható állami támogatás nem egyeztethető össze a belső piaccal. A France Télécomnak juttatott jelentős versenyelőny annál is inkább sérelmes, minthogy a költségek csökkentése nem volt szükséges a pénzügyi stabilitás fenntartásához. 1996-ban egy legalább nettó 9,9 milliárd EUR aktualizált értékű nyugdíjhátralék-csökkentésben részesült és mivel a vállalatnak nem kellett többé ezt az összeget mérlegében (vagy annak mellékletében) feltüntetnie, a France Télécom később ennél jóval nagyobb mértékben adósodott el: 1997 és 2007 között átlag nettó 44 milliárd EUR pénzügyi adóssággal rendelkezett. Később a támogatás - amely felmentette a France Télécomot a monopolhelyzetéből örökölt nyugdíjköltségek fizetésének kötelezettsége alól - lehetővé tette a vállalat nemzetközi terjeszkedésének finanszírozását, ugyanakkor megerősítette franciaországi pozícióját, ahol monopolhelyzetéből adódóan - melynek költsége csupán az ellentételezés volt - jelentős előnyöket élvezett.

(65) Ezenkívül, a jogellenes, nem összeegyeztethető és vissza nem térített korábbi támogatások miatt - tekintettel összesített hatásukra - képtelenség lenne a most szóban forgó működési támogatást összeegyeztethetőnek minősíteni. Végül, az 1996-os reform nem biztosít egyenlő versenyhelyzetet, mivel a vállalat mentesült a felszámolási eljárás esetén fedezendő munkanélküliségnek, és a bérek ki nem fizetésének kockázatához kötődő járulékok fedezete alól; mindez pedig kizárja a reformnak a szerződés rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségét. Márpedig helyénvaló lenne, hogy a France Télécom nyugdíjhátralékát egy független szakértő számítsa ki, és hogy Franciaország kötelezettséget vállaljon a rendszer pénzügyi semlegességének biztosítására, különösen a munkáltatói hozzájárulásra és - a költségek változása esetén - az 5,7 milliárd EUR értékkülönbözetre vonatkozó kiegyenlítő mechanizmusok biztosítása által.

4.3. A távközlési szolgáltató

(66) A távközlési szolgáltató egyetért a Bizottság eljárást megindító határozatában ismertetett előzetes vizsgálat során leírtakkal, miszerint az 1996-os törvény által bevezetett módosítások új és jogellenes állami támogatásnak minősülnek, mivel szerintük azzal a céllal hozták a fenti rendelkezéseket, hogy a France Télécom általi, kötelezettség alól mentesítő éves hozzájárulás fizetését helyettesíthessék az állam által ténylegesen teljesített nyugdíjkifizetésekkel, leszámítva ebből az állami alkalmazotti jogviszonnyal rendelkező aktív munkavállalók által fizetett járulékokat. Az említett szolgáltató szerint ugyanez a minősítés alkalmazandó azokra a társadalombiztosítási járulékokra is, melyeket a magánjogi szerződés alapján foglalkoztatott munkavállalók nem közös kockázataira vonatkozóan a France Télécom versenytársai fizetnek, de ő maga legalább 1996 óta nem fizet az állami alkalmazotti, az általános jog alá tartozó állománya tagjai után. Másrészről, ellentétben a La Poste határozatban szereplő esettel (43), a France Télécom munkáltatói hozzájárulásának kiszámítása során nem vették - és még azóta sem veszik - számításba a fent említett járulékokat, pedig az megakadályozhatná, hogy a támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősüljön.

(67) Az államnak járó, a már kifizetett nyugdíjak visszafizetésének megszűnéséből származó támogatás tekintetében a szolgáltató úgy véli, hogy a Bizottság La Poste határozatában szereplő versenyjogi mérleg vizsgálata a contrario az összeegyeztethetetlenség minősítéséhez kellene, hogy vezessen. Ezt a vizsgálatot az 1996 óta történt tényekre kellene alapozni, nem pedig - ahogyan a La Poste határozatban - a jövőre vonatkozó feltételezésekre.

(68) Márpedig - a szolgáltató szerint - a France Télécom, a saját piacain a domináns fogalmát kimerítő pozícióval rendelkezik. Ebből adódóan a France Télécom ex ante alá van rendelve a nagy és a nagyon nagy sebességű nagykereskedelmi internetpiac, valamint a vezetékes telefonra vonatkozó híváskapcsolódási, illetve zárási szabályozási kötelezettségeinek. A Bizottság, az EK-Szerződés 82. cikkében foglalt eljárásnak a COMP-38.233 sz. ügy kapcsán való alkalmazásáról szóló, 2003. július 16-án hozott határozatában megállapított, és szankcionált egy, az EUMSZ 102. cikke szerinti jogsértést, melyet a France Télécom vezetője követett el a Wanadoo nevű leányvállalatán keresztül (44). Ahogy a vállalat pénzügyi stabilitása helyreállt, a juttatott támogatások lehetővé tették számára, hogy azokból nemzetközi terjeszkedését, különösen az Orange, a Retevisión és az AMENA megvásárlását finanszírozza.

(69) Végül, a szolgáltató azt kéri a Bizottságtól, hogy pontosan határozza meg a szóban forgó támogatás összegének nagyságát, valamint - a Deggendorf jogeset alkalmazásával (45) - mindaddig utasítsa el az intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségének elismerését, amíg a múltbeli jogellenes támogatások nem kerülnek visszafizetésre.

5. A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG MEGJEGYZÉSEI

(70) A Francia Köztársaság úgy véli, hogy a France Télécom állományában lévő, francia állami alkalmazottak nyugdíjának finanszírozási módjára vonatkozó, 1996-os reform kapcsán bevezetett változások nem tartalmaznak állami támogatásnak minősülő elemeket. Az 1996-os reform mindenképpen összeegyeztethetőnek minősíthető a belső piaccal, különösen a Bizottság La Poste ügyben hozott határozata indokolásának jelen esetre való értelmezése által. (46).

5.1. Az állami támogatás fennállásáról

(71) A Francia Köztársaság úgy véli, hogy az 1990-es törvény a France Télécomot nem szokásos helyzetbe hozta és az általános jog hatályán kívül helyezte azzal a rendelkezéssel, hogy a vállalatok egy kötelezettség alól mentesítő, a bértömeggel arányos, és a fizetett nyugdíjakhoz nem kapcsolódó munkáltatói hozzájárulást kötelesek fizetni. Így a France Télécom által fizetendő összeg rendkívüli nagyságú lett volna, hiszen az érintett lakosságra nézve az alrendszernek biztos pénzügyi hiánnyal kellett szembenéznie, és - tekintettel az állományában lévő aktív korú állami alkalmazottak számának elkerülhetetlen csökkentésére, valamint a nyugdíjasok számának ezzel együtt járó növekedésére - ez a vállalatra elviselhetetlen terhet rótt volna.

(72) Az 1996-os reform a nyugdíjak finanszírozását az általános joghoz igazította volna, anélkül, hogy a vállalatot versenyjogi szempontból előnyösebb helyzetbe hozta volna, mivel a France Télécom hozzájárulását éves szinten úgy számítják, hogy az összhangba kerüljön a távközlési szektorban működő versenytársai által fizetendő kötelező társadalombiztosítási és adóterhek szintjével. Azonban - mivel a járulék kiszámításakor nem vették figyelembe a magánjogi szerződés alapján foglalkoztatott munkavállalók és az állami alkalmazottak közötti, nem közös kockázatokhoz tartozó járulékokat - az "azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mérték" alkalmazása igazolható lett volna az állami alkalmazottak jogállása miatt. Ez utóbbi kizárja ugyanis - többek közt - a munkanélküliség, valamint a felmondás és elbocsátás rendkívüli eseteivel járó kockázatot.

(73) A Francia Köztársaság szerint a vállalat versenytársainak helyzete alapján kellene kialakítani a franciaországi referencia keretrendszert, hogy segítségével meg tudják határozni, hogy az egyes, France Télécomot terhelő költségek szokásos vagy nem szokásos mértékűek-e. Márpedig jelen esetben - számításba véve a France Télécom számára az 1990-es törvény által meghatározott, járulékot érintő feltételeket, vagyis az általános jog hatályán kívüli, túlzott mértéket, az egyenlőtlenséget és azt, hogy nem tartható a járulék fizetésének határideje sem - a járulék eltörlése, illetve annak az 1996-os reform által előírt, versenytársak helyzetéhez való igazítása egyszerűen helyreállította a szokásos versenyjogi feltételeket. A France Télécomot tehát nem kompenzálták a rendszer alatt elszenvedett hátrány miatt, pedig - mint ahogyan az észrevételekben is aláhúzták - a vállalat még mindig viseli a strukturális hátrányok hatását, terhelik a többletköltségek, és az állományához tartozó állami alkalmazottak jogállásából adódó megkötések, mint például a távozáskor vagy a közigazgatásba való belépéskor esedékes járulékos költségek finanszírozása, valamint a szakmai továbbképzés vagy a felső munkabérköltségek területén tett erőfeszítések. Következésképpen, a reform eredményeként létrejött jelenlegi rendszer nem juttatja semmilyen előnyhöz a France Télécom-ot, így nem foglal magában egyetlen olyan elemet sem, ami a szerződés értelmében állami támogatásnak minősülne.

(74) Ez a fajta értelmezés levezethető az Európai Unió joggyakorlata által kialakított jogelvekből, melyek szerint csak azon intézkedések minősülnek állami támogatásnak, melyek a vállalat költségvetését normál esetben terhelő költségeket csökkentik. Tekintve, hogy a kérdéses törvény azt teszi elkerülhetővé, hogy a vállalat költségvetését egy normál esetben nem létező költség terhelje, nem minősül állami támogatásnak (47). Ugyanez vonatkozna arra az esetre is, amikor az intézkedéssel egy közjogi versenytársat - a magánjogi versenytársaihoz képest - mentesítenének egy strukturális hátrány alól (48). Ez az értelmezés megfelelne a Bizottság gyakorlatának (49).

(75) Végül, a Francia Köztársaság általában véve nem tekinti helyénvalónak, hogy a támogatás fennállásának megállapításához és a 1996-os törvénnyel bevezetett reformnak köszönhető előny realizálása időpontjának meghatározásához bevonják a jelen eljárásba azokat a kompenzációs és túlkompenzációs mechanizmusokat, amelyek alapján a France Télécom eleget tett az 1991 és 1996 közötti fizetési kötelezettségének (lásd az 1. táblázatot). Ezen költségeknek a fizetése az általános jogtól eltérő rendszer 1997-ig történő alkalmazásának is a következménye, miszerint a France Télécom által alkalmazott nyugdíjrendszert független rendszernek tekintették.

(76) Ezzel a kikötéssel a Francia Köztársaság pontosította a France Télécom - a (61) preambulumbekezdésben említett - azon költségeinek becslését, melyeket a vállalat 1997-től kezdve már nem teljesített. A 2008 és 2010 közötti visszaszámolt időszak valós visszaállítására alapozva egy különbözeti faktor alkalmazásával a Francia Köztársaság úgy véli, hogy azon költségeknek az összege, amiket a France Télécom ilyen címen kifizetett volna, a vállalat számításai által kimutatott összeghez képest 165 millió euróval lenne kevesebb.

5.2. Egy esetleges állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségéről

(77) Mindenesetre a Francia Köztársaság úgy véli, hogy ha a France Télécomot érintő, 1996-os reform állami támogatást valósítana meg, ez a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősülne a Bizottság La Poste ügyben alkalmazott döntési metódusának megfelelően (50). Az 1996-os reform mentesítette a France Télécomot a versenyképességét befolyásoló strukturális költség fizetése alól, egy olyan piacon, amely épp a liberalizálás fázisában volt. Azóta a vállalat által fizetendő járulékok olyan versenyegyenlőségi küszöbértéken alapulnak, mely figyelembe veszi a közös kockázatokat is.

(78) Az, hogy a France Télécom által 1997 óta fizetett hozzájárulásba nem számították be a magánjogi alkalmazottak nem közös kockázatait, nem képezheti akadályát a belső piaccal való összeegyeztethetőségnek. Ebben a tekintetben a 4. táblázat - mely a Francia Köztársaság által közölt információk kivonatát tartalmazza - jól mutatja a különbséget a France Télécom által ténylegesen fizetett hozzájárulás összege, illetve a között az összeg között, amelyet a vállalat fizetett volna, ha a nem közös kockázatok beszámítottak volna a hozzájárulás összegébe. Ebből a különbségből le kell vonni a France Télécom saját biztosításának szolgáltatását, és más tételeket, amelyek fizetésére - a többi versenytársával szemben - kötelezve van. 4. Táblázat A France Télécom 1997 és 2010 közötti munkáltatói hozzájárulása, melyet az azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mérték (AVMM) és egy, a nem közös kockázatok beszámítására szolgáló, módosított, azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mérték (AVMM*) alapján számítottak

(79) A Francia Köztársaság becslése szerint, a France Télécom által 1997-től ténylegesen kifizetett és a még 2043-ig kifizetendő járulékok összegének aktualizált értéke 13,5 milliárd EUR lenne. A nem közös kockázatokat számításba vevő, azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mérték alkalmazása, amelyből levonjuk azon járulékokat, amelyek a France Télécomot terhelik, a versenytársakat viszont nem, éves szinten ugyanerre az időszakra vonatkozóan még nagyobb összegű - 16,7 milliárd EUR - hozzájárulás fizetéséhez vezetne. Figyelembe véve, hogy az említett kockázatok nem voltak helytállóak, a francia hatóságok úgy számították, hogy a különbözetet (3,2 milliárd EUR) bőven kompenzálná az az 5,7 milliárd EUR összegű rendkívüli átalány-hozzájárulás, amit a France Télécom 1997-ben fizetett.

(80) A Francia Köztársaság szerint a La Poste határozatban foglaltakhoz hasonlóan itt is megállapítható (51), hogy ez az átalány-hozzájárulás azonosítható az értékkülönbözettel, így alkalmas lehet a módosított mértékhez kapcsolódó - a nem közös kockázatokat is magába foglaló - hozzájárulás kifizetésének kompenzálására. Ebben az esetben úgy tűnik, hogy ennek az értékkülönbözetnek az összege jelenleg meghaladja az 1996-os törvény által rögzített mértéknek és a 4. táblázatban jelölt, módosított mértéknek a különbözetét. Ez az értékkülönbözet soha nem fogja teljesen fedezni a két mérték közötti különbözetet. Ilyen körülmények mellett eloszlathatóak lennének azok az aggályok, melyeket a Bizottság az eljárást megindító határozatában juttatott kifejezésre, miszerint nincs a France Télécom és versenytársai közötti igazi versenyegyenlőség.

(81) A Francia Köztársaság számára a La Poste által foglalkoztatott állami alkalmazottak nyugdíjának finanszírozási módjára vonatkozó 2006-os reform a lényegi kérdéseket illetően tökéletesen összehasonlítható a France Télécom 1996-ban bevezetett reformjával, amely előbbinek mintájául is szolgált. Számításba véve a két ügy közötti párhuzamot, semmi sem indokolja, hogy a Bizottság eltérjen a La Poste ügyében kialakított precedenstől. A Bizottságnak különösen annak kellene helyt adnia, hogy a France Télécom számára előírt rendkívüli átalány-hozzájárulás számításba vehető a reform versenyegyenlőségének vizsgálata során, oly módon, hogy azt de facto előlegként kezelik a nem közös kockázatokhoz kapcsolódó járulék-fizetési kötelezettség teljesítése során.

(82) A Nemzetgyűlésben illetve a Szenátusban akkoriban folytatott viták során hivatkozott, a reform által meghatározott tízéves időszakra szóló pénzügyi biztosíték ezzel ellentétben pontos nyilatkozatokból ered. Ilyen érvelést azonban nem találunk sem a törvényjavaslatok (általános) indokolási részében, sem a szóban forgó törvényekben, vagy azok végrehajtási rendelkezéseiben. A Bizottság részéről kizárólag a kontextuson kívül elfogadható nyilatkozatok szerint a jogalkotó szándéka 1996-ban az lehetett, hogy ugyanazon a szinten határozza meg a France Télécom által fizetendő nyugdíjköltségeket, mint ahogyan azok a versenytársai számára is elő vannak írva, nem pedig az, hogy tíz évre megfossza őt a reform hatásától.

(83) A parlamenti munka egyértelműen azt mutatta, hogy a hozzájárulás összegét átalányként határozták meg, anélkül, hogy bármi köze is lett volna ahhoz az összeghez, amit az államnak valóban magára kellene vállalnia. Ugyanígy, a 96-385. sz. határozatában (1996. december 30.) az Alkotmányügyi Tanács megjegyzi, hogy a 37,5 milliárd FRF összegű átalány-hozzájárulás fizetési kötelezettségének magyarázata abban van, hogy az állam magára vállalta az állami alkalmazottak nyugdíjának fizetését, anélkül, hogy ellentételezést kért volna. Másrészről pedig az állami költségvetésbe történő befizetéseket nem egy különleges kiadásra szánták, és nem járulnak hozzá - az 1959. január 2-i, a költségvetési törvényekről szóló alaprendelet 18. cikkében foglaltaknak megfelelően - a költségvetési egyensúly általános feltételeinek biztosításához.

(84) A Francia Köztársaság számára a rendkívüli hozzájárulás pontos összege az 1997-es költségvetési törvényben került meghatározásra, mégpedig nem egy, az állam kompenzálását lehetővé tevő tízéves időszakot számításba véve, hanem épp ellenkezőleg, a France Télécom mérlegének szerkezetére gyakorolt hatás függvényében, hogy a hozzájárulás továbbra is a vállalat számára elviselhető teher maradjon. Az összeget nem olyan logika szerint rögzítették, hogy az állam számára kompenzációt jelentsen, hanem éppen a vállalat hozzájárulási képességét számba véve határozták meg.

(85) A módszer, amely szerint az 1997 óta ténylegesen fizetett nyugdíjszolgáltatásokkal való mindenféle kapcsolat nélkül kezelték a hozzájárulást, igazolja annak átalányjellegét. Így, amint az a Francia Köztársaság által rendelkezésre bocsátott adatokból is látszik, a France Télécom állami alkalmazottai számára, a speciális nyugdíj-felhasználású számlán keresztül 1997 és 2006 között kifizetett nyugdíjak összege elérte a \[...] milliárd eurót. Ezalatt a Közintézmény, melynek az volt a feladta, hogy kezelje a France Télécom rendkívüli hozzájárulását, egy 3,4 milliárd eurós összeget utalt ugyanerre a számlára. Ugyanezen időszak alatt a kifizetett hozzájárulások által nem fedezett összeg elérte az 1,2 milliárd eurót. Másfelől, 1997-ben ennek az alapnak 17-től 25 évig terjedő élettartamot becsültek, anélkül, hogy ez bármilyen kapcsolatban lenne azzal a tíz éves időszakkal, amire a Bizottság alapozza - a számára elfogadhatónak tűnő - érvelését.

(86) A Francia Köztársaság úgy ítéli meg, hogy a France Télécom a reform nélkül kiszorult volna a piacról, mivel hozzájárulásának mértéke 2010-ben elérte a bruttó indexált fizetés 77 %-át, és számláin egy olyan fedezet volt, ami az alkalmazásában álló állami alkalmazottak nyugdíjának kifizetésére volt tartalékolva. A reform tehát meghatározó lépés volt a piac liberalizációjához való alkalmazkodás idején. A liberalizáció az Unió céljával összhangban van, ahhoz alkalmazkodik, és a szükséges minimumra korlátozódik. A reform nélkül a France Télécom kiszorult volna a piacról, és nem tudott volna bekapcsolódni a szükséges beruházásokba, különös tekintettel a helyi szolgáltatók területének felosztásába, anélkül, hogy a csőd lehetősége és a reform versenyre gyakorolt negatív hatása kizárható lett volna.

(87) Emellett a Francia Köztársaság szerint a France Télécom állami alkalmazottai nyugdíjának finanszírozási módjára vonatkozó reform, illetve különösen egy rendkívüli hozzájárulás-fizetésre való kötelezés nem járt volna költséggel az állam számára 1997 és 2006 között, viszont a francia hatóságok becslései alapján nettó bevételként több, mint 9,1 milliárd eurót jelentett volna a francia állam javára (52). Ha a rendkívüli hozzájárulással teljesítményértékelés is együtt járna, a Francia Köztársaság szerint egy 7 %-os leszámítolási kamatláb előírható lenne. 1996-tól kezdve a rendkívüli hozzájárulás-fizetési kötelezettséget alapelvként kezelték. A befektetésben hosszú távú lehetőség lenne, mivel a fizetendő szolgáltatások és a várt járulékok összege közötti különbség 2005-ben - azaz 9 évvel a reform után - nem lépte túl az 500 millió eurót, illetve 12 évvel a reform után az 1 milliárd eurót. 1996-ban a 15 éves államkölcsönre vonatkozó kamatláb mértéke átlagban elérte a 6,9 %-ot. A France Télécom 1991 és 1997 novembere között a maga részéről kötvénykibocsátásba kezdett, átlagosan 7 %-os összehasonlítható kamatlábbal.

(88) Végül, a Bizottság által követelt összegeknek a France Télécom iparűzési adójának felhasználásáról szóló határozat végrehajtása során történő zár alá vételét, (53) majd ezeknek az összegeknek a kifizetését a Bizottságnak úgy kellene értékelnie, hogy a határozatát végrehajtották - ahogyan az az általa 2007-ben kiadott közleményben szerepel (54). Következésképpen a támogatások halmozott hatását nem kellene megvizsgálni.

6. A TÁMOGATÁS ÉRTÉKELÉSE

6.1. A támogatás megléte az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében

(89) Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése kimondja: "Ha e szerződés másként nem rendelkezik, a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet."

(90) Ezen bekezdés halmozott feltételeinek alkalmazását és jelen esetre való értelmezését a 6.1.1 és a 6.1.5. szakaszok között vizsgáljuk.

6.1.1. Az állam által vagy állami forrásból nyújtott támogatás

(91) Az 1990-es törvény és az 1996-os törvény is a francia államtól ered. Ezek a törvények határozzák meg azt az intézkedést, melynek értelmében a France Télécom köteles az Államkincstárnak ellentételezést fizetni az állományába tartozó állami alkalmazottak nyugdíjának - az állam általi - megállapításának és folyósításának ellenszolgáltatásaként. Az 1996-os törvény alkalmazása alapján, amint a France Télécom által az Államkincstárnak fizetett ellentételezés kevesebb, mint amit az 1990-es törvény eredeti változata határoz meg, a francia állam jóváhagy a France Télécom számára egy állami forrásaiból származó támogatást.

6.1.2. Egyes vállalatok előnyben részesítése

(92) Az 1990-es törvény rendelkezései meghatározzák a jogi személyként működő France Télécom közjogi társaságra alkalmazandó szabályrendszert. Az 1996-os, a France Télécom állami vállalatról szóló törvény a fent említett rendszert olyan rendelkezésekkel módosítja, melyek egyetlen vállalatra meghatározott módszerek szerint, kizárólag a France Télécom vonatkozásában alkalmazandók.

(93) Az 1990-es törvény által bevezetett rendszer célja egy olyan, a munkáltatói hozzájárulás elveihez és összegeihez képest speciális ellentételezésnek a meghatározása, melyet a France Télécom köteles fizetni a francia államnak az utóbbi által kifizetett nyugdíjakért. Mind az 1991 és 1996 között alkalmazott 1990-es törvény eredeti változata, mind pedig az 1997 óta hatályos 1996-os törvény által bevezetett másik ellentételezés speciális intézkedéseken alapul, és kizárólag a France Télécomra vonatkozik, így - ellentétben a France Télécom által állítottakkal - megfelel a kiválasztás megállapítása feltételének.

6.1.3. Gazdasági előny, mely torzítja a versenyt, vagy annak torzításával fenyeget

(94) Meg kell állapítani, hogy azok az intézkedések, melyek meghatározták a szóban forgó kompenzáció összegét, előnyben részesítették-e a France Télécomot. A kérdés az, hogy az 1996-os törvény által az 1990-es törvény 30. cikkében bevezetett módosítások támogatásnak minősülnek-e annyiban, amennyiben a France Télécom számára gazdasági előnyt jelentenek. Ez a szóban forgó nyugdíjrendszer jellege és szerkezete alapján ítélhető meg, valamint azon hatások nyomán, melyek a France Télécomot ebből kifolyólag érintették, nem pedig a módosítások indoka és célkitűzése szerint. A Francia Köztársaság által állítottakkal ellentétben, az 1990-es törvény módosításával elérni kívánt cél - főszabály szerint - nem adhat alapot a módosítás hatásainak értékelésére.

(95) A France Télécom állományába tartozó állami alkalmazottakra vonatkozó egyedüli törvénykönyv, a polgári és katonai nyugdíjakról szóló nyugdíjtörvény alkalmazásából következően az állam fedezi a France Télécom állományába tartozó állami alkalmazottak nyugdíjainak megállapítását és folyósítását. Sem az 1990-es, sem az 1996-os törvény nem módosította ezeknek az állami alkalmazottaknak a jogállását, sem pedig azt az alapelvet, hogy nyugdíjukat az állam fizeti. Ez a tétel látszólag abból az alapelvből ered, mely szerint az állami alkalmazottak - jogállásuknál fogva - a közjót szolgálják és teljes függetlenség mellett, az általános érdeknek megfelelően járnak el. Nem áll meg az említett tétel abban az esetben, ha ezen állami alkalmazottak egy visszterhes szolgáltatásokat nyújtó vállalat alkalmazásában állnak e vállalat érdekét és nyereségét szolgálva, a többi, ugyanolyan szolgáltatást nyújtó vállalattal versenyben.

(96) Ebből a szemszögből nézve, az 1990-es törvény eredeti szövege és az 1996-ban végrehajtott módosítása által meghatározott ellentételezés államnak való fizetése kivételt jelent az alól az elv alól, mely szerint a francia állam vállalja magára a költségek fizetését. Ezt a kivételezést a France Télécom által foglalkoztatott állami alkalmazottak esetében alkalmazandó nyugdíjrendszer jellege és szerkezete indokolja. Így, a polgári és katonai nyugdíjakra vonatkozó nyugdíjtörvény rendelkezései értelmében a francia állam felelős a France Télécom állami alkalmazotti nyugdíjainak megállapításáért és folyósításáért. Ezek az állami alkalmazottak francia állami közalkalmazotti jogállással rendelkeznek, és nem a társadalombiztosítási szolgáltatásokra vonatkozó az általános jog alá tartoznak.

(97) A France Télécom által fizetett ellentételezés hiányában sem terhelné a francia államot kisebb felelősség az állami alkalmazottak fent említett jogállásának biztosítása érdekében fennálló kötelezettségei teljesítésére, kivéve, ha ezeket a kötelezettségeket az állam utólag egyoldalúan módosítaná. Ezzel ellentétben, az állam által kinevelt állami alkalmazottak ellentételezés nélkül történő átengedése a France Télécomnak, tiszta előnyt jelentene ez utóbbi számára a fizetett vagy a fizetendő nyugdíjak tekintetében.

(98) Mivel a France Télécom versenytársai nem alkalmaznak olyan állami alkalmazott munkavállalókat, akiknek a jogállása folytán a francia államnak hasonló pénzügyi kötelezettségei lennének, mint a France Télécom dolgozói esetében, a nyugdíjfinanszírozási rendszer logikája, valamint a törvény által bevezetett ellentételezések fizetése nem alkalmazható velük szemben. Erről tanúskodik az a tény is, hogy mivel a versenytársak által alkalmazott munkavállalók jogállása a társadalombiztosítási szolgáltatások általános jog által szabályozott, a bérek ki nem fizetésének kockázata tekintetében különböző volt, a francia hatóságok úgy ítélték meg, hogy a társadalombiztosítási járulékok fizetésének kötelezettsége indokolttá teszi ennek a kockázatnak a fedezetét. Márpedig éppen e jogállás miatt véli úgy a Francia Köztársaság, hogy az 1996-os törvénnyel bevezetett, a France Télécom által az államnak fizetendő ellentételezés összegének kiszámítása során az állami alkalmazottak és a magánjogi szerződés alapján foglalkoztatott munkavállalók nem közös kockázatainak számításba vétele nem indokolt.

(99) Ebből tehát az következik, hogy - a magánjogi szerződés alapján alkalmazott munkavállalók foglalkoztatásának tényéből adódó fizetési kötelezettséget illetően - ezek a vállalatok sem jogi szempontból, sem ténylegesen nincsenek az állami alkalmazottakat foglalkoztató France Télécommal összehasonlítható helyzetben. Mindez ellentétben áll azzal, amit a Francia Köztársaság és a France Télécom észrevételeiben állít.

(100) Ugyanígy nincs helye az összehasonlításnak a France Télécom által alkalmazott ellentételezési rendszer és a más közjogi alanyok - amelyek állami alkalmazotti jogállással foglalkoztatnak - számára meghatározott rendszer között sem. Ilyenek például a Párizsi Pénzverde vagy a Nemzeti Erdőhivatal, vagy más, ipari és kereskedelmi közintézmények, mint a korábbi EDF vagy GDF, amelyek bizonyos, általuk végzett tevékenységek alapján az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdése szerinti vállalkozásnak minősülhetnek. Az EDF vagy a GDF specifikus nyugdíjrendszerrel működött, mely nem volt a közszolgáltatók által alkalmazott rendszerekhez igazítva. Az EDF és a GDF által alkalmazott rendszert egyébként az általános rendszerhez igazították azóta; még ha alá is kell húzni, hogy a Bizottság ebben az esetben támogatás hiányát állapította meg, pusztán azért, mert ez a hozzáigazítás pénzügyi szempontból semleges volt az állam számára (55), amiről nincs szó az 1996-os reform ügyében a jelen esetben.

(101) Az ellentételezés rendszere azonban - amely a La Poste által foglalkoztatott állami alkalmazottak nyugdíjának finanszírozásáért cserébe az államnak kedvez - a Bizottság La Poste határozatában leírt és feltételekkel jóváhagyott módosítások előtt egy olyan állami vállalaté volt, mely egy ipari és kereskedelmi közintézményhez hasonlítható, és az 1990-es törvény eredeti szövege értelmében a France Télécomhoz hasonló maradt, amennyiben meghatározta az állam számára történő, az állami alkalmazottak számára teljesített nyugdíjak éves törlesztését, valamint a költségek kiegyenlítését, a társadalombiztosítási törvénykönyv L-134. cikkének megfelelően.

(102) Még ha úgy tűnik is, hogy a La Poste nincs versenyhelyzetben (versenyhelyzetnek tekinthetjük azt, amikor az egyik fél számára engedélyezett előnyök torzíthatják a versenyt, vagy a verseny torzításával fenyegetnek) a France Télécommal, megállapítható, hogy az 1996-os reform előtt a France Télécom állami alkalmazottai nyugdíjrendszerének rendelkezései és azok logikája ugyanaz volt, mint a La Poste esetében alkalmazott nyugdíjrendszeré az adott időszakban. Egyébként pedig, a Bizottság a La Poste határozatában úgy ítélte meg, hogy a La Poste nyugdíjrendszerének reformja állami támogatásnak minősül, ellentétben azzal amit a Francia Köztársaság állít a France Télécomot érintő hasonló helyzetben. Általánosságban elmondható, hogy a France Télécom helyzetének megítéléséhez egy olyan, közjogi vagy magánjogi vállalatot tekinthetünk referenciának, amely jogállásukat megőrzött állami alkalmazotti személyi állományt foglalkoztat. Az ilyen vállalatok ugyanabba a helyzetbe kerültek, mint a France Télécom. Tehát e referencia függvényében ítélhető csak meg, hogy a France Télécom állami támogatásban részesült-e.

(103) Ellentétben azzal, amire a Francia Köztársaság illetve a France Télécom hivatkozik, nem támogatható az sem, amikor egy intézkedés pusztán azért nem nyújt előnyt egy vállalatnak - jelen esetben a France Télécomnak - mert ez a vállalat épp most kompenzált egy múltbeli hátrányt. A Bizottság ugyanakkor nemrégiben visszautasított egy, a France Télécommal egykor versenyhelyzetben lévő távközlési szolgáltató általi érvelést, mely szerint a múltból örökölt közszolgáltatási jogokhoz hasonló, valamint az állomány egy része esetében az általános jog alá tartozó jogoktól eltérő nyugdíjakra vonatkozó speciális társadalombiztosítási jogok társadalombiztosítási költségcsökkentő intézkedéseket tesznek indokolttá a szolgáltató által ebbe a kategóriába sorolt nyugdíjasok esetén (56). Ebben a tekintetben - ahogyan az egyeztetések során a francia hatóságok is hangsúlyozták - az 1996-os törvény írta elő a francia állam számára új és jelentős költségként a France Télécom állományába tartozó állami alkalmazottaknak járó nyugdíjak megállapításának és folyósításának kötelezettségét. Az 1996-os törvénynek tehát egy olyan következménye is lett, hogy csökkentette a France Télécom által fizetett ellentételezés összegét.

(104) A törvény által meghatározott munkáltatói hozzájárulás mértékének számítási módja szerint a France Télécom 1996. december 31-e óta az állam számára kisebb összegű ellentételezést fizet, mint amelyet e törvény hiányában fizetett volna. Ráadásul a törvény által bevezetett munkáltatói hozzájárulás kötelezettség alól mentesítő jellegéből adódóan a France Télécom 1996. december 31-én azonnali hatállyal visszaírta a jövőbeni kötelezettségei kifizetéséhez elkülönített céltartalékot a könyveibe. Az a költség, melynek fizetése alól a France Télécom mentesült, így nem volt új, hiszen az 1990-es törvény a korábbi költségvetési gyakorlatot vezette be újra. Előre tervezhető volt, hiszen a vállalat céltartalékot képzett erre a célra, továbbá nem tért el az általános jogi társadalombiztosítási rendelkezésektől, mivel ez nem volt alkalmazandó a France Télécom által fizetendő ellentételezésre.

(105) Az 1996-os törvény, hatálybalépését követően a francia államra ruházta annak az éves szintű járulék fizetésének a kötelezettségét, amely teljesen fedezte az érintett alkalmazottak nyugdíjfinanszírozási költségét. A támogatás - 1996-os törvény által is jóváhagyott - összege a törvény hatálybalépése óta az ellentételezés, azaz a France Télécom által a francia államnak fizetendő, kötelezettség alól mentesítő munkáltatói hozzájárulás és azoknak a költségeknek az éves szintű különbségeként is kiszámítható, amelyeket az 1990-es törvény értelmében a vállalatnak fizetnie kellett volna (lásd az 1. táblázatot), amennyiben a törvényt nem módosítják. Ebből a különbségből kell levonni az 1997-ben fizetett átalány-hozzájárulás összegét.

(106) A Francia Köztársaság által rendelkezésre bocsátott, illetve a (40) preambulumbekezdésben szereplő becslésekből látszik, hogy az 1996-os reform idejétől egészen a francia állam számára költséget eredményező pénzügyi kötelezettségek várható elévüléséig, azaz 2043-ig, a francia hatóságok ennek a teljes összegnek az új nettó értékét \[...] milliárd euróra becsülték. 2043-ban szűnnének meg ugyanis a nyugdíjas állami alkalmazottakkal, vagy azok jogutódaival szemben az állam pénzügyi kötelezettségei. A költség nettó aktuális értéke 1996-ban elérte a \[...] milliárd eurót, miután levonásra került a France Télécom összes éves járuléka (15,2 milliárd EUR), tehát az alkalmazottak után fizetendő (\[...] milliárd EUR) értékű összeg, illetve a rendkívüli átalány-hozzájárulás 5,7 milliárd eurós összege.

(107) Szükséges egyébként annak megállapítása, hogy az 1996-os reform idején (meg)becsült összegek megközelítő becslést jelentenek a valós összegekhez képest (57). A France Télécom terhére - éves szintű hozzájárulás formájában - meghatározott, az 1997-ben fizetett 5,7 milliárd eurós értékkülönbözetnél nem nagyobb ellentételezés összege egyáltalán nem gyakorolt hatást a francia állam költségvetési semlegességére. Ha ez lett volna a cél - a biztosítási statisztikai számításokban foglalt feltételezések megfelelő jellemzőinek kikötésével -, a költségeknek és a bevételeknek azonos értékűnek kellett volna lenniük az egész időszakra vonatkozóan, következésképpen a France Télécom számára ez nem jelentett volna gazdasági előnyt.

(108) A francia hatóságok tudatában voltak annak, hogy "a France Télécom állami alkalmazottai nyugdíjköltségeinek az állam általános költségvetésére való átruházása""az állam számára egy új és jelentős mértékű terhet jelentett" és amit a rendkívüli átalány-hozzájárulás, vagy az állam tulajdonában lévő vállalati részvények egy részének eladása csak részben fedeznének. A (31) preambulumbekezdésben említett viták is azt mutatják, hogy a francia állam 1996-ban nem akarta teljesen kompenzálni az új költséget, amit a jövőre nézve vállalt; ezzel ellentétben szándékában állt vállalni egy új költséget, és egyúttal azt akarta, hogy "a vállalat érdekeit vegyék elsődlegesen figyelembe ebben az ügyben".

(109) Az állam által vállalt új költség becslésére vonatkozó, a francia állam által fenntartottaktól különböző aktuáriusi feltételezések szerint is nyilvánvaló, hogy az 1997-ben fizetett rendkívüli átalány-hozzájárulás ellenére, a reform - csökkentett munkáltatói nyugdíjjárulék formájában - jóváhagyta egy jelentős gazdasági előny nyújtását. Márpedig az átalány-hozzájárulás vagy értékkülönbözet nem tette lehetővé a francia állam számára átengedett költségek teljes fedezését, csak - legfeljebb - a számításba vett nagyságrend csökkentését. Ennél fogva nem lehet megerősíteni az akkori aktuáriusi számítások helyességét, illetve a számításokból következő, 2043-ig tartó időszakra vonatkozó becslések pontosságát.

(110) Másfelől, nincs helye a France Télécom és a Francia Köztársaság által javasolt összehasonlításnak a France Télécom kisebb összegű járulékából eredő pénzügyi előnyök és az állami alkalmazottak foglalkoztatásából származó állítólagos hátrányok vonatkozásában. Így tehát az 1996-os törvény semmi esetben sem növelte ezeket az állítólagos hátrányokat, mivel nem vonta maga után további állami alkalmazottak foglalkoztatását. Végeredményben, az 1996-os törvény - amellett, hogy mentesítette a France Télécomot a pénzügyi kötelezettségeinek egy része alól - célkitűzése nem az volt, hogy kompenzáljon egy, a bérekkel kapcsolatos állítólagos hátrányt, sem az, hogy - a France Télécom szóhasználatával élve - biztosítsa az állami alkalmazotti állomány foglalkoztatásának folyamatosságát.

(111) Felesleges tehát válaszolni a Francia Köztársaság és a France Télécom által felhozott, az állami alkalmazottak foglalkoztatásának állítólagos hátrányával kapcsolatos érvekre.

- Először is, a France Télécom a francia piac versenyszempontból történő teljes megnyitása előtt egy képzett és hozzáértő személyi állománnyal rendelkezett. Amennyiben teljesen helyettesíteni kellett volna ezt az állományt, a vállalat nem tudta volna megtartani pozícióját a piacon. Ezt a France Télécom elmulasztotta jelezni a dokumentumokban.

- Továbbá, a bérek összege és az állomány továbbképzésére fordított beruházás, amit a France Télécom hátrányként könyvel el, szokásos költségként jelennek meg egy vállalat költségvetésében, és nem lehet kijelenteni, hogy ne fokoznák az állomány termelékenységét és elkötelezettségét a versenytársakhoz képest.

- Másfelől, amennyiben igaznak bizonyul, hogy a France Télécomnak nincs lehetősége bértömegének az állományát csökkentő intézkedések általi rendezésére, kétséges, hogy az ilyen, kizárólag állami alkalmazottakat - jogállásuknál fogva - érintő intézkedések ténylegesen végrehajthatók lennének, tekintve, hogy az állami alkalmazottak felvételének 1997-es befagyasztása, valamint a magánjogi szerződés alapján történő foglalkoztatáshoz való visszatérés már eleve kellően rugalmas lehetőségeket biztosítottak a bértömegek rendezéséhez.

- Végül, amennyiben igaz, hogy a vállalat jelentős összeget szánt a korengedményes nyugdíjba vonulás ösztönzésére, a France Télécom pénzügyi kötelezettségeinek, az 1996-os törvény általi, francia államra való áthárítása nélkül még nagyobb költség terhelte volna a vállalatot. A rendelkezés tehát lehetővé teszi a korengedményes nyugdíjba vonulás ösztönzését és az érintett alkalmazottaknak a korábbi, állam általi kifizetését. Az 1996-os törvény nélkül a France Télécom folytatta volna ezeket a kifizetéseket.

(112) A panaszosok szerint a France Télécom által, a korábbi monopolhelyzetéből adódó versenyelőny figyelembevétele szintén nélkülözi a megalapozottságot, tekintve, hogy nem áll kapcsolatban a szóban forgó intézkedésből származó gazdasági előny fennállásának kérdésével. Az állítólagos előnyök és hátrányok - a társadalombiztosítási költségeket illetően - nincsenek tényleges kapcsolatban a versenyfeltételek távközlési piacokon való kiegyenlítésének kérdésével.

(113) A France Télécom költségeit kizárólag az 1996-os törvény által bevezetett rendkívüli átalány-hozzájárulás növelte meg - azonnali hatállyal - a már korábban azonosított referenciahelyzethez képest. Az átalány-hozzájárulás fizetése csökkentette annak a támogatásnak az összegét, melyben a France Télécom részesült és még részesülni fog - az 1996-os törvény alkalmazása körében - addig, amíg megszűnnek a France Télécom helyett a francia állam által fizetett pénzügyi költségek. A francia állam által az adott időszakban használt aktuáriusi módszerek helyességének kétségbe vonása nélkül megállapítható, hogy e nélkül az átalány-hozzájárulás nélkül a France Télécom költségeinek összege - 1996-os nettó értéken - 18,9 milliárd, nem pedig \[...] milliárd euróval lett volna kevesebb.

(114) Az 1996-os törvény tehát lehetővé tette és teszi továbbra is a France Télécom számára, hogy rendelkezni tudjon megnövekedett pénzügyi forrásaival a részvételével működő piacokon. Az 1996-os törvényből kifolyólag ezek a pénzügyi források jelentősebbek voltak, mint azok, amelyekkel a France Télécom az 1990-es törvény eredeti szövegének hatálya idején rendelkezett. Márpedig - a France Télécom részvételével működő - távközlési szolgáltatások piacát, mind Franciaországban, mind a többi tagállam területén, a kizárólagos vagy speciális jogok 1988-től kezdődő, lépcsőzetes megszüntetésével fokozatosan nyitották meg a verseny előtt, majd - speciális kikötés hiányában - 1998-tól kezdődően teljesen szabaddá tették. A francia piac verseny előtt történő teljes megnyitására 2002-ben került sor. A jelen határozat tárgyát képező 1990-es és 1996-os törvények rendelkezéseinek bevezetése előtt, a jogi akadályok megszüntetésével más szolgáltatók is piacra léptek, amelyekkel a France Télécom versenyhelyzetbe került.

(115) A France Télécom az 1996-os reformhoz képest kedvezőbb helyzetbe került, mivel mentesült az általa foglalkoztatott állami alkalmazottak jövőbeni nyugdíjának fedezetére szolgáló céltartalék-képzési kötelezettsége alól, és egy alacsonyabb szintű éves járulékszintnek lett alárendelve. Így, egy kötelezettségektől és költségektől könnyített mérleggel rendelkezett, melynek köszönhetően - az alaptőkéjét megemelve - növelni tudta piaci vonzerejét. Amint az a jelen határozat (48)-(50) közötti preambulumbekezdéseiben is kifejtésre került, a France Télécom mentesült a korábbi francia piacán meglévő költsége alól, így a vállalat könnyebben tudott más tagállamoknak a verseny előtt újonnan megnyitott piacán fejlődni.

(116) Ebből következik, hogy a francia állam számára, az állami alkalmazottak nyugdíja finanszírozásának ellenében fizetendő kompenzáció számítási módszeréből kifolyólag csökkent a France Télécom költsége. Ez torzítja a versenyt, vagy annak torzításával fenyeget a France Télécom és az új szolgáltatók között a franciaországi és minden olyan piacon, ahol a France Télécom jelen van.

6.1.4. A tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás

(117) Azon franciaországi piacokat, amelyeken a France Télécom tevékenységét kifejti, 1988 óta fokozatosan nyitották meg a verseny előtt, így jelenleg nagymértékben nyitottak a tagállamok közötti kereskedelem előtt. A 96/19/EK irányelv a távközlési ágazat 1998. január 1-jével történő teljes liberalizációjára vonatkozott. Így Franciaországba települtek azok a szolgáltatók, melyek tőkéje részben Franciaországon kívüli, más tagállamban működő vállalat tulajdonában volt. Ezen piacok közül néhány érinti a tagállamok közötti nemzetközi kommunikációt. Hasonlóképpen, a France Télécom - leányvállalatain keresztül - más tagállamokban (nevezetesen Spanyolországban, Belgiumban, illetve az Egyesült Királyságban) elektronikus kommunikációs szolgáltatást nyújt.

(118) Ilyen feltételek mellett, az általános társasági költségeket, valamint a France Télécom működési költségeit csökkentő, így a vállalat erőforrásait mentesítő, további befektetéseket, jobb kereskedelmi ajánlatokat és más tagállamban letelepedést lehetővé tevő intézkedésről feltételezhető, hogy befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet.

6.1.5. Következtetés a támogatás fennállásáról az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében

(119) A fent leírtakból következik, hogy ha levonjuk az 1990-es törvény eredeti szövege értelmében a nyugdíjköltségekért az állam számára fizetendő munkáltatói hozzájárulás formájában megjelenő ellentételezés összegét, és helyettesítjük azt az 1996-os törvény által bevezetett, alacsonyabb összegű ellentételezéssel, megállapíthatjuk, hogy a Francia Köztársaság jóváhagyott egy saját erőforrásaiból történő támogatást a France Télécom számára. Az 1996-os törvény által meghatározott költségátruházás által nyújtott támogatás tehát torzítja a versenyt, vagy annak torzításával fenyeget, és hatással van a tagállamok közötti versenyre az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint.

(120) Következésképpen, szükségszerű megvizsgálni, hogy ez a támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősíthető-e.

6.2. A támogatás összeegyeztethetőségének alternatív jogi alapjai

(121) A Bizottság megjegyzi, hogy Franciaország nem hivatkozott az EUMSZ 106. cikke (2) bekezdésére, mint a kérdéses intézkedés összeegyeztethetőségének alapjára.

(122) Az EUMSZ 107. cikkének (2) bekezdésében meghatározott, a magánszemély fogyasztóknak nyújtott szociális jellegű támogatásokra, a természeti csapások vagy rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatásokra, valamint a Német Szövetségi Köztársaság egyes területeinek nyújtott támogatásokra vonatkozó mentességek a szóban forgó esetben nem rendelkeznek relevanciával.

(123) Az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdésében meghatározott mentességek tekintetében a Bizottság megállapítja, hogy a szóban forgó támogatások nem olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatások, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság, nem közös európai érdeket szolgáló projekt előmozdítására szolgálnak és nem a francia gazdaságban bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtották őket. Nem tekinthetők a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatásnak sem.

(124) Úgy tűnik tehát, hogy kizárólag az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alkalmazható ennek az intézkedésnek a közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelésére.

6.3. A támogatás összeegyeztethetősége az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjával

(125) Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján: "A belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető: (...) az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben (...)".

(126) Ahhoz, hogy a támogatást arra hivatkozva tekintsük a belső piaccal összeegyeztethetőnek, hogy egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését mozdítja elő, a támogatásnak a gazdasági tevékenység végzésének módját kell fejlesztenie. A 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében valamely támogatás csak akkor tekinthető összeegyeztethetőnek, amennyiben nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben. Értékelésében a Bizottság különös jelentőséget tulajdonít a szükségesség és az arányosság elvei figyelembevételének (58).

(127) Előzetesen - és tekintettel a Bizottság által az eljárás megindításakor megfogalmazott kétségekre - megállapítható, hogy a Francia Köztársaság kielégítő mértékben, a Bizottság által az iparűzési adó alkalmazásáról szóló döntésben meghatározott támogatás-visszaigénylésnek megfelelően rótt fizetési terhet a France Télécomra (59). A törvényszéki ítélet megsemmisítésére irányuló kereset elutasításáról szóló bírósági határozat megismerése után a Bizottság úgy véli (60), hogy a Francia Köztársaság megtette a határozat végrehajtásához szükséges lépéseket. Amint a kirótt iparűzési adó által megszűnik a France Télécom által élvezett gazdasági előny, értelmét veszti a jelen eljárás tárgyát képező támogatás kumulált hatásának vizsgálata.

(128) Egyebekben megállapítható, hogy a járulékok fizetése - a beruházási költségekkel ellentétben - a vállalat szokásos működési költségeihez tartozik, így az ennek terhét csökkentő támogatás a vállalat működését segíti. E gyakorlat belső piaccal való összeegyeztethetőségét tehát - a bírósági joggyakorlat értelmében - a Bizottság csak szűk körben fogadhatja el.

6.3.1. A támogatási intézkedés céljának összeegyeztethetősége a közös érdekű célkitűzésekkel

(129) Jelen esetben, az 1997 óta folyósított támogatást olyannak lehet tekinteni, melynek az a célja, hogy segítse az elektronikus kommunikációs szolgáltatások fejlesztését egy teljesen liberalizált piaci környezetben. Az 1996-os törvény együtt került átvételre a távközlési szolgáltatások szabályozásáról szóló 96-659. számú törvénnyel (1996. július 26.), amely Franciaországnak az uniós jogból és a 96/19/EK rendeletből fakadó kötelezettségeit ültette át.

(130) Ebben a tekintetben az 1996-os törvény általános célkitűzése a francia államnak fizetendő ellentételezéssel az, hogy a béreket terhelő kötelező járulékok mértékét kiegyenlítse a France Télécom és a távközlési szektor többi, az általános jog szerinti társadalombiztosítási szabályozás alá tartozó szereplője között. A felhasznált eszköz - azaz a kizárólag a France Télécom munkáltatói járulékterheire ható közvetlen támogatás - alkalmasnak látszik a kitűzött cél elérésére.

(131) Az a támogatás, melynek célja a legfontosabb piacán monopolhelyzetben lévő, hatékony gazdálkodásra nem kényszerített France Télécom szokásos közterheinek csökkentése, versenyhelyzetben a - korábban monopolpiacon végzett - szolgáltatások színvonalának javításához vezethet, amennyiben a versenytársak közterheket fedező pénzügyi erőforrásai nem sértik az érdemeken alapuló verseny, vagyis az esélyegyenlőség fogalmát. Persze a későbbiekben érezhetőek a fenntartások azzal kapcsolatban, mennyire alkalmasak a törvény bizonyos rendelkezései a kitűzött cél elérésére. Ennek ellenére sem a szabályozás legitimitása, sem a kompetitív piaci környezetben működő, az elektronikus kommunikációs szolgáltatások fejlesztését, így a technológiai fejlődést és a szektor gazdasági fellendülését célzó közös érdekkel való összeegyeztethetősége nem lehet kétséges.

6.3.2. A támogatási intézkedés szükségessége

(132) A France Télécom állományába tartozó állami alkalmazottak létszámstopjának, majd az 1996-os törvényben előírt, 2002. január 1. utáni felvételi tilalomnak természetes következménye lett a vállalat nyugdíjterheinek - az aktív állami alkalmazottak számához viszonyított - jelentős növekedése. A France Télécomot - a megváltozott szolgáltatás versenyjellege által igazolható módon - megfosztották attól a lehetőségtől, hogy más állami szervek állami alkalmazottait felvegye, ezáltal a versenytársaihoz képest túlzott nyugdíjfizetési terhekkel kellett szembenéznie. Azt is meg kell jegyezni, hogy az 1990-es törvényben kezdetben meghatározott, francia államnak fizetendő ellentételezési kötelezettség nem kizárólag az aktív, 1990-ben és azt követően szabad piaci feltételek között működő iparágban foglalkoztatott állami alkalmazotti állományra vonatkozott, hanem a Postáért és Távközlésért felelős minisztérium főigazgatóságának 1990-ben nyugdíjban lévő állományára is.

(133) A problémát jól illusztrálják a Francia Köztársaság által közölt információk, melyek szerint a France Télécomnak, az 1990-es törvény előírásai alapján, az aktív állami alkalmazotti létszám bértábla szerinti bruttó bére 77 %-ának megfelelő összeget kellett volna befizetnie 2010-ben. Ahhoz, hogy a France Télécom és versenytársai közötti esélyegyenlőségről beszélhessünk, ezt az arányt [...] % körülire kellene csökkenteni. A különbség - abszolút értékben - az egyenlő versenyfeltételeket biztosító hozzájárulási összeghez viszonyítva egy \[...] millió EUR nagyságrendű éves tételt tenne ki. A törvénybe nem foglalták bele a munkáltatói járulékok kötelezettség alóli mentességének jellegét. Az emiatt keletkező többlet következtében a France Télécomnak - az 1996-ban létrehozott 3,6 milliárd EUR összegű tartalékon felül - jelentősen növelnie kellett volna a nyugdíjalap céltartalékait is.

(134) A panaszosok azon érve, miszerint a France Télécom 1996 óta felhalmozott vesztesége jóval nagyobb lett, mint amit az állami szabályozás önmagában okozott volna, a vizsgált kérdés tekintetében nem releváns. Bár a Francia Köztársaság felvetette a vállalati csőd kockázatát, amennyiben az 1990-es törvényben előírt rendszer folytatódna, a France Télécom által 1996-tól eddig felhalmozott adósság és a jelenleg szóban forgó tételek ezt nem indokolják. Ennek ellenére a támogatás szükségesnek tűnik a jövőben ahhoz, hogy a France Télécom piaci érdemeken alapuló versenyhelyzetet tudjon teremteni az érintett piacokon, és ne kelljen olyan lebéklyózó, örökölt társadalombiztosítási költségeket fizetnie, melyek a versenytársait nem érintik.

(135) A kapott támogatás szükségességével kapcsolatos, a France Télécom korábbi monopolhelyzetéből eredő előnyökből eredő viták a panaszosok és a távközlési szolgáltató részéről nem tűnnek megalapozottnak. Igaz ugyanakkor, hogy 1996 óta a France Télécom számos franciaországi piacán meghatározó pozícióba került, különösen a kommunikációs piacra jellemző hálózatos jelleg végett. Ugyanerre támaszkodva szerzett a France Télécom más tagországok - nevezetesen Lengyelország és Spanyolország - piacain is jelentős pozíciókat. Ugyanakkor a France Télécom - ahogy azt az észrevételeiben a távközlési szolgáltató is közvetetten megjegyzi - EUMSZ 102. cikke szerinti erőfölénye, vagy az Unió területén alkalmazandó, elektronikus kommunikációra vonatkozó szabályok értelmében vett jelentős piaci ereje (61) olyan súlyos kötelezettségekkel jár együtt, amelyeknek a kevésbé jelentős piaci erővel bíró versenytársai nincsenek kitéve.

(136) Márpedig ezek a kötelezettségek - például a hálózatához való hozzáférés biztosítása, a költségalapú díjszabás, vagy az erőfölénnyel nem rendelkező vállalkozások számára egyébként engedélyezett üzleti magatartás korlátozása - célja pontosan a France Télécom korábbi monopolhelyzetéből adódó pozíció versenyromboló hatásának csökkentése. Ezek az ad hoc szabályozó eszközök, melyeket az egyes nemzeti szabályozó hatóságok és versenyhivatalok, valamint a Bizottság rendszeresen használnak (62), jobban célzottak és hatékonyabban ellensúlyozzák a France Télécom korábbi monopolhelyzetéből eredő, panaszosok által említett, versenyre káros állandó hatásokat.

(137) A jelen eljárás tárgyát képező állami támogatás így szükségesnek tűnik ahhoz, hogy a közös érdek megvalósulhasson, hiszen javítja a nyugdíjterhekkel kapcsolatos versenyfeltételeket, és ezáltal az elektronikus hírközlési szolgáltatások minőségét.

6.3.3. A támogatási intézkedés arányossága

(138) Megállapítható, hogy az 1990-es törvény által a nyugdíjak megállapításának és folyósításának kikényszerített, államnak fizetett ellentételezése sui generis jogintézmény, mely kizárólag a France Télécomra vonatkozik. A támogatás visszatérítésének eredeti, az 1990-es törvény által meghatározott módját 1996-tól felváltotta egy új, az ellentételezés összegének számítási módja szempontjából eltérő rendszer. Ekkor még több elméleti megoldás is fennállt a France Télécom által munkáltatói hozzájárulásként fizetendő összeg meghatározására, így az ellentételezés nélküli, teljes állami szerepvállalás is. 1997 óta az ellentételezés összegét az ugyanabban a szektorban tevékenykedő versenytársak által fizetett egyes terhek figyelembevételével számolják ki. Annak eldöntése érdekében, hogy a támogatás a kitűzött cél elérése szempontjából arányos-e, elég megvizsgálni, hogy az ellentételezés mértéke - az 1996-os törvényben meghatározottak alapján - mennyire tekinthető objektívnek és indokoltnak.

(139) Előzetesen meg kell jegyeznünk, hogy a hasonló, korábban monopolhelyzetben lévő távközlési szolgáltatók - mint a görög OTE vagy az egyesült királyságbeli BT Plc - állami alkalmazottakhoz kötődő nyugdíjterheinek könnyítését vizsgáló eljárások keretében a Bizottság tételesen ellenőrizte, hogy az ezeket a vállalatokat terhelő szociális terhek egyenértékűek-e a versenytársakéival. A Bizottság a vizsgálat alapján döntötte el - az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjával összhangban - hogy az adott távközlési szolgáltatónak adott állami támogatások összeegyeztethetőek-e a belső piac irányelveivel (63). A Bizottság megállapítja, hogy - jelen esetben - a France Télécom által az 1996-os törvénynek megfelelően évente fizetett, kötelezettség alól mentesítő hozzájárulások nem biztosítanak a versenytársak szociális terheivel egyenlő mértéket. Az azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mértéket (a továbbiakban AVMM) nem éri el.

(140) A Francia Köztársaság és a France Télécom ugyanakkor megemlíti az 1997-es, 5,7 milliárd EUR összegű, rendkívüli átalány-hozzájárulás befizetését, mely az 1996-os törvény értelmében a France Télécomot terhelte. Az átalány-hozzájárulás összegét 1996-ban úgy határozták meg, hogy az 1996-os törvény tíz éven keresztüli alkalmazása során fellépő állami többletterhek kiegyenlítésre kerüljenek. A számításkor figyelembe vették a France Télécom mérlegében felhalmozott céltartalékokat is, melyeket a vállalat az 1996-e1997-es időszak során vissza tudott írni. A rendkívüli átalány-hozzájárulás két részből tevődik össze:

- egyrészt egy 3,6 milliárd EUR összegű tételből, amely a France Télélcom 1996-ig felhalmozott tartalékainak felel meg, és amelynek célja, hogy az állami alkalmazottak jövőbeni várható nyugdíjának terhét fedezze,

- másrészt egy 2,1 milliárd EUR nagyságú, a továbbiakban "kiegészítő összegnek" hívott tételből, amely mind a közjogi hatóságok előrejelzései, mind a valós tények alapján megfelel a nyugdíjak megállapításából és folyósításából adódó nettó költségnek, amit a távközlésben dolgozó állami alkalmazottak nyugdíjterheinek átvételéből adódóan 1997 és 2006 között, 10 éven keresztül az államnak kellene állnia.

(141) Mivel az 5,7 milliárd EUR összegű átalány-hozzájárulásnak soha nem volt célja, hogy versenyegyenlőséget teremtsen a France Télécom és versenytársai között, mértéke nem vethető össze a France Télécom által fizetendő, kötelezettség alól mentesítő éves hozzájárulásokkal. Ez utóbbiakat nem fizették be, holott szükségesek lettek volna az azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mérték eléréséhez.

(142) Ezzel ellentétben a parlamenti vitaanyagok vizsgálatából kitűnik, hogy a 2,1 milliárd eurós kiegészítő összeg célja az 1997 és 2006 közti terhek átvételének fedezése volt, ami így tíz évre semlegesítette a támogatás versenytorzító hatását. Így, a France Télécom nettó kifizetései - a kiegészítő összegből adódóan - tíz éven keresztül biztosították a francia állami reform többletköltségéhez szükséges fedezetet.

(143) A rendkívüli átalány-hozzájárulás egyébként magába foglalja az 1996-ig felhalmozott céltartalékok számviteli rendezését is. Az államilag visszaírt céltartalékokat a France Télécom azért képezte, hogy felkészüljön a jövőbeli nyugdíjak kifizetésére. A visszaírás semlegesíti az állami támogatás hatását arra az időszakra, melynek nyugdíjkifizetéseire nyújtott volna fedezetet.

(144) Az 1996-os törvény azonban egy egyszeri, rendkívüli hozzájárulást említ, anélkül, hogy a vonatkozó rendelkezések - úgy a költségvetési törvény, mint a későbbi rendeletek - meghatároznának egy céltartalékok alapján számított összeget, amellyel az időszak során az államnak fizetett terhek összegét csökkenteni lehetne. Az 1996-os törvény 6. cikke kifejti, hogy a rendkívüli átalány-hozzájárulás a Francia Állam által magára vállalt állami alkalmazotti nyugdíjak ellentételezéseként került kifizetésre. A reform vizsgálata során tehát a rendkívüli hozzájárulás összegét annak teljességében kell vizsgálni.

(145) Mivel a France Télécom - e rendkívüli átalány-hozzájárulás befizetésével - körülbelül tizenöt évre megteremtette a távközlésben dolgozó állami alkalmazottak nyugdíjának és rendszerek közötti kompenzációnak a fedezetét, a támogatás hatása semlegessé vált. A France Télécom tehát a rendkívüli átalány-hozzájárulás befizetésével az adott időszakra semlegesítette a támogatás versenytorzító hatását. A fentiekből következik, hogy a France Télécom esetében a támogatásnak nem kell megfelelnie az összeegyeztethetőségi feltételeknek, és a vállalat nem kötelezhető azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mérték biztosításához szükséges, a magánjogi szerződés alapján foglalkoztatottak nem közös kockázatait is fedező éves tételek befizetésére.

(146) A Bizottság egyenként áttekinti a fenti érvelés elemeit.

(147) Megállapítást nyert az eljárást megindító határozatban már hivatkozott tétel, mely szerint a France Télécom által az 1996-os reform óta évente fizetett, kötelezettség alól mentesítő hozzájárulások nem biztosítják a megfelelő azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mértéket. Mindez abból a tényből adódik, hogy a France Télécom viszonylatában alkalmazott mérték csak azokat a járulékokat foglalja magában, melyek a magánjogi szerződés alapján foglalkoztatott munkavállalók és az állami alkalmazottak esetében egyaránt fennálló közös kockázatokat fedezik, és ilyen jogcímen kizárja azon járulékokat, melyek a nem közös kockázatok tekintetében állnak fenn. Ilyennek tekinthető például a munkanélküliség, valamint a bérek ki nem fizetése kockázatának fedezete a vállalat felszámolási vagy csődeljárása esetén.

(148) A 4. táblázat alapján látható, hogy a nem közös kockázatokat fedező járulékoknak a France Télécom által az államnak fizetett hozzájárulás összegéből való kimaradása jelentős különbséghez vezet ahhoz képest, mint ha a hozzájárulás a versenytársak járulékaihoz képest is teljes versenyegyenlőséget biztosítana. Mindezek alapján a törvényben szereplő támogatási intézkedés nem felel meg az arányosság alapelvének. Ahhoz, hogy a támogatás kielégítse az arányossági alapelvet, és elősegítse a kitűzött célok elérését, azaz - a vállalatokat terhelő költségek számítási módszerének kiegyenlítésével - a francia távközlési piac versenyfeltételeinek javítását, a France Télécom számára nyújtott, az 1996-os törvényben meghatározott támogatásnak ténylegesen ki kellett volna és a jövőben is ki kellene egyenlítenie a vállalati terheket, ide értve a kétféle munkavállalói csoport egyedi kockázatainak járulékait is.

(149) Ebben a tekintetben az a francia érvelés, mely szerint az állami alkalmazottak esetében bizonyos kockázatok kizárhatóak és így nem is kell járulékot kiszabni ezekre a kockázatokra, nem tartható fenn. Először is, a kockázatok kizárhatósága állami intézkedéseknek köszönhető, az azonban nem elfogadható, hogy a France Télécom ezáltal anyagi előnyhöz jusson. Ebben az esetben például a francia állam vállal és biztosít a France Télécomnál foglalkoztatott állami alkalmazottak részére olyan körülményeket, hogy a bérek ki nem fizetésének kockázata még bírósági felszámolás esetén sem merülhet fel. Nem zárható ki viszont annak az esélye, hogy a France Télécom - vagy bármelyik versenytársa - csődeljárást kezdeményezzen saját maga ellen. Mindkét esetben a vállalat alkalmazottai jutnak közvetlenül előnyhöz, nem pedig maga a vállalat. A bérfizetési garancia akkor lép életbe, amikor a vállalat megszűnik. A France Télécommal ellentétben a versenytársainak be kell fizetniük a megfelelő járulékokat a bérfizetés biztosításához arra az esetre, ha a cég megszűnne. Nincs tehát alapja annak, hogy a France Télécomot előnyhöz juttassuk akár egy kisebb mértékű járulék formájában, akár azzal, hogy a kockázat figyelmen kívül hagyásával számítjuk ki a rá eső terheket.

(150) Továbbá, az 1996-ban bevezetett reform célja is az volt - amelyről nem állítható, hogy azt következetesen végigvitték volna - hogy az adó- és szociális terhek szintjén kiegyenlítse a versenyfeltételeket az azonos szektorban működő versenytársak között, függetlenül az alkalmazottak besorolásától és a France Télécom azon kötelezettségétől, amely szerint csatlakoznia kellett volna a kockázatok kezelését szakszerűen ellátó szervezetekhez és részükre hozzájárulást kellett volna fizetnie. Pontosan a versenyfeltételek kiegyenlítésének ezen logikája teheti a vizsgált intézkedést összeegyeztethetővé a belső piaccal. Hogy a France Télécom dolgozói ki vannak-e téve ilyen jellegű kockázatoknak vagy sem, annak ebből a szempontból nincs jelentősége.

(151) Következésképpen, a terhek egy részének egyértelmű államra hárításával megvalósuló nyugdíjjárulék-csökkentés nincs tekintettel az arányosság elvére, amely csak akkor valósulna meg, ha a fentiek eredményeként a versenyfeltételek kiegyenlítődnének. Márpedig a France Télécom, a fizetéseken alapuló szociális terhek tekintetében nem volt egyenlő helyzetben a szektor többi társaságával, tekintettel arra, hogy egyes szociális és adóteher nem képezte részét annak a számítási alapnak, amelyet az éves hozzájárulás kiszámításához alkalmaztak.

(152) Továbbá, ellentétben a Francia Köztársaság és a France Télécom állításaival, nem megalapozott annak az 5,7 milliárd eurónyi rendkívüli átalány-hozzájárulásból befolyt összegnek a figyelembevétele, amelyet a France Télécom 1997-ig már megfizetett, illetve annak összehasonlítása a France Télécommal szemben alkalmazott kötelezettség alól mentesítő hozzájárulás elégtelen mértékével.

(153) Bevezetésként, a Bizottság emlékeztet rá, hogy minden helyzetben meg kell állapítania az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott, mentességet lehetővé tevő feltételek meglétét anélkül, hogy korábbi döntéshozatali gyakorlata által fennállónak kellene tekintenie ezeket (64).

(154) Mindenesetre az itt vizsgált reform több tekintetben is egyértelműen különbözik a La Poste határozatban vizsgálttól (65), amelyre a francia hatóságok hivatkoznak.

(155) A Francia Köztársaság és a France Télécom által hivatkozott, a La Poste határozattal érintett reformmal ellentétben, a France Télécom állami alkalmazottai nyugdíjának finanszírozását érintő reform azon piacok uniós szintű megnyitásakor következett be, amelyeken a France Télécom működött.

(156) Egyértelmű továbbá, hogy a France Télécomnak előnye származott e liberalizációból azáltal, hogy megjelent más tagállamok piacán, ami nemcsak részvénytársasággá alakulásának köszönhető, hanem egyrészt annak is, hogy mérlegéből törlésre kerültek a nyugdíjjárulékokhoz kapcsolódó kötelezettségvállalás költségei, másrészt mert a reform következtében a jövőben esetlegesen felmerülő kiadások is minimálisra csökkentek. E kötelezettségek mérlegből való törlésével bekövetkező könnyítés lehetővé tette a France Télécom számára, hogy növelje fizető- és hitelképességét. A panaszt tevők észrevételeiben jelzett, és a Francia Köztársaság által nem vitatott adósságállományból látszik, hogy a France Télécom nettó adóssága az 1997-es 19,2 milliárd EUR szintről, 2002-re 83 milliárd euróra növekedett.

(157) Ugyanakkor igaz, hogy ezen adósságállományt érintő súlyos növekedés mögött egy voluntarista, terjeszkedő befektetési politika húzódhat meg, amely a liberalizáció által vált lehetővé a tagállamok piacán. Azonban az is egyértelmű, hogy a szükséges tőke megteremtése részben a nyugdíjjárulékok jelentette terhek 1996-os nettó [...] milliárd eurós tételre mérséklésének és a francia államra történő átruházásának köszönhető. E tényből adódóan, a távközlési szolgáltató azon észrevételei, amelyek szerint a támogatás lehetővé tette a France Télécom számára nemzetközi terjeszkedésének finanszírozását, (a (68) preambulumbekezdésben bemutatott észrevételek) még közvetve sem megalapozatlanok.

(158) Ellenben azon postai szolgáltatással érintett piacok, amelyeken a francia La Poste működhet, még nem teljesen nyitottak a verseny számára, csupán 2012-ig bezáróan kell azzá válniuk, tehát 6 évvel a Postára vonatkozó, a nyugdíjak finanszírozásával kapcsolatos reformot követően (66). A France Télécom számára a teljesen liberalizált piacokon biztosított támogatás korlátozó hatása tehát sokkal jelentősebb, mint a La Poste számára nyújtott támogatásé. A támogatás összeegyeztethetőségéhez szükséges feltétételek teljes párhuzamosságának megvalósulása nem szükséges, tekintettel arra, hogy eltérő versenyhelyzetekről van szó olyan piacokon, amelyek uniós szintű liberalizációja és az uniós gazdaság versenyképességéhez történő hozzájárulása szintén eltérő. Következésképpen, az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott közös érdek meglétének feltételeit nem szükséges azonos módon értékelni a két vizsgált esetben.

(159) Emellett, a La Poste gazdasági helyzete, és következésképpen azon képessége, hogy külső piacokon terjeszkedjen, vagy hogy megerősítse helyzetét a francia piacon, nem hasonlítható a France Télécoméhoz. Amint az a La Poste határozatban kiemelésre került, a 2006-os, új könyvelési szabályokra való áttérést megvalósító reform hiányában, a postának tartalékot kellett volna képeznie a könyvelésében egy olyan - az állammal szemben fennálló 76 milliárd EUR összegű teher tekintetében, amelyet addig mérlegen kívül kezelt. (67). Márpedig a France Télécom, ellentétben a La Poste-tal, céltartalékot képzett a könyveiben annak érdekében, hogy a reform meg nem valósulása esetén eleget tudjon tenni jövőbeli kötelezettségeinek, amely tényből adódóan a két vállalat gazdasági helyzete nyilvánvalóan különböző.

(160) Továbbá, a reform hiánya, valamint az 1990-ben hozott törvénnyel megvalósított rendszer fenntartása, a nyugdíjjárulékok növekedését eredményezte volna a France Télécom számára, amely növekedés az akkori - (30) premabulumbekezdésben kifejtett - előrejelzések szerint 2005-2007-től kezdődően jelentős lett volna. Mindezt a 3. táblázatban bemutatott utólagos adatok is alátámasztják. Márpedig, a reform időszakában a La Poste tekintetében alkalmazandó törvény teremtette rendszer fenntartása azonnal éves \[...] millió EUR költségnövekedést eredményezett volna (68).

(161) Nem megalapozott tehát az, hogy a két vállalatnak, az őket érintő reformokat megelőzően alkalmazott törvény alapján fennálló helyzete, így ezek versenyre gyakorolt hatása hasonló lenne. A tények ennek ellenkezőjét támasztják alá. Következésképpen, nem kellően megalappozott egy olyan vizsgálat, amely hasonló következtetésekre jut mind a két esetben.

(162) Egyebekben, a La Poste határozattal érintett ügy esetében fennálltak olyan okok, amelyek kellően megalapozták annak feltételezését, hogy a jövőbeli kivételes átalány-hozzájárulás visszajuttatható, mint a módosított, azonos versenyfeltételekre szabott, méltányos mértékhez kapcsolódó hozzájárulások egyfajta előlege. Ezen okok jelen esetben nem állnak fenn. A feltétel, amely kötelezettséget teremtett a La Poste kivételes hozzájárulásának visszajuttattatására, azután került meghatározásra, hogy a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárást kifogásolva megindította a mentesítő hozzájárulás alábecslését, amely az azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mérték kialakításához volt szükséges.

(163) Jóllehet, a francia hatóságok nem ismerték el kifejezetten, a rendkívüli átalány-hozzájárulás visszajuttatása a La Poste határozat esetében döntően a Bizottság és a tagállam közötti tárgyalások eredménye volt, amelyek célja egy olyan kötelezettség alól mentesítő hozzájárulás fizetése volt, amely biztosította az azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mértéket. E tárgyalások során a francia hatóságok kiindulópontja - amelyet 2006. június 23-ai feljegyzésükben fejtettek ki az üggyel kapcsolatos 2005. decemberében történt első kapcsolatfelvétel után - az volt, hogy a La Poste számára előírt kivételes hozzájárulás versenyméltányossági szempontból nem volt szükséges, ellentétben az éves hozzájárulást érintő tervezett reformmal.

(164) Ezért a Bizottság határozata - ahogyan azt a France Télécom állítja - nem egy hatályban lévő reformot hagyott jóvá. Tudniillik a feljegyzés és az eljárás megindításáról szóló 2006. október 12-ei határozat megelőzte a kivételes hozzájárulás 2006. december 30-ai 2006-1771. törvény (a 2006-ra szóló helyreigazító költségvetési törvény) általi meghatározását. Az említett tárgyalások több szempontból érintették a reformot, nevezetesen, azon előny szempontjából, amelyet a múltban bejelentett reform jelenthetett volna, a tervezett hozzájárulás mértékének számításakor figyelembe vett területek, valamint a postai bankszolgáltatás sajátosságainak szempontjából, a többi postai szolgáltatás, valamint az érintett alkalmazottak tekintetében. E tárgyalások azonban folytatódtak, így a francia hatóságok csupán a 2007. június 8-i észrevételeikben fogadták el a rendkívüli hozzájárulás odaítélésének feltételeit, egy átfogó, a reformról szóló megállapodás keretében, módosítva ezáltal korábbi, a rendkívüli hozzájáruláshoz és a jövőbeni éves hozzájárulások kiszámításának módjához kapcsolódó álláspontjukat.

(165) Másrészről, az 1997-es költségvetési törvény - amely létrehozta a France Télécom hozzájárulásait kezelő közintézményt - azon rendelkezéseivel ellentétben, amelyek szigorú szabályokat állapítottak meg az államnak történő éves visszafizetésre vonatkozóan, a La Poste befizetéseit kezelő közintézmény vonatkozásában speciális szabályok nem kerültek kialakításra (69). Minthogy egy kivételes hozzájárulás befizetéséről és szabad odaítéléséről volt szó, a Bizottság úgy véli, hogy a Francia Köztársaság csökkenthette volna annak mértékét a La Poste éves hozzájárulási szintjének párhuzamos megemelése mellett.

(166) Vitathatatlanul megállapítható, hogy az 1996-os törvény meghatározta az államnak rendszeresen a közszolgálati státusban lévő dolgozók nyugdíjának ellentételezéseként fizetendő éves hozzájárulás kiszámításának paramétereit, anélkül, hogy megkérdőjeleződött volna az állami alkalmazottak és a magántársaságok dolgozóit érintő, egymástól eltérő kockázatok figyelembevétele. E tekintetben a Törvényszék és az Európai Unió Bírósága pontosította a France Télécom által fizetendő iparűzési adót illetően, hogy egy, a terheket érintő könnyítést nem lehet kompenzálni egy másik speciális teherrel - nevezetesen amikor a tagállam, jelen esetben a Francia Köztársaság, nem tudja bizonyítani, hogy a korábbi terheket egy másik adórendszer csökkentett jövőbeni terheire tekintettel hozták létre (70).

(167) A Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül azt, hogy az 1997-ben már fizetett speciális átalány-hozzájárulás célja, amint azt az 1996-os törvény 6. cikke kifejezetten meghatározza: a francia állam részleges kompenzációja azon pénzügyi terhek tekintetében, amelyet az 1996-os törvényből adódóan viselnie kellett.

(168) Továbbá, a (27) preambulumbekezdésben említett szenátusi jelentéséből következik, hogy a kivételes hozzájárulás elveinek megszavazásával, a törvényhozó nem szándékozott figyelembe venni, és még kevésbé kompenzálni a France Télécom éves hozzájárulása és a versenytársak - aránylag magasabb - éves hozzájárulása közötti különbséget. Ellenkezőleg, a törvényhozó tudatosan kötelezte a France Télécomot azon éves hozzájárulás fizetésére, amely nem fedezte a két eltérő kategóriába tartozó munkavállalók (állami és nem állami alkalmazottak) tekintetében felmerülő, nem közös kockázatokat, és mindezt anélkül, hogy kapcsolatot teremtett volna e választás és az 1997-ben fizetett kivételes hozzájárulás levonása között.

(169) A France Télécom által fizetett átalány hozzájárulás az állami költségvetésbe folyt be általános bevételként, amely azután az annak kezelésével és felhasználásával megbízott közintézménybe került. E körülményekből adódóan a Bizottság sem egészben, sem részben nem tudja fiktív és utólagos módon a már felhasznált, rendkívüli átalány-hozzájárulást egy olyan célra fordítani, amely teljesen eltérő a francia hatóságok által jelzettől, és amelyről a törvény sem rendelkezik. Annak kompenzációjáról van szó, hogy nem vették figyelembe a magántársaságok dolgozóit és az állami alkalmazottakat érintő, nem közös kockázatokat. Ezen átalány-hozzájárulást tehát nem azért hozták létre, hogy egy eltérő törvényi és rendeleti környezetben teljesen kiegyenlítsék a France Télécom és versenytársainak éves terheit.

(170) Hasonló okokból adódóan, a költségvetési törvényben 1997 óta megjelenő és máig alkalmazott, a kezelési és a költségvetésbe történő visszafizetésre vonatkozó szabályok miatt elfogadhatatlanok Franciaországnak azon állításai és számításai, amelyek annak bizonyítását célozták, hogy az 1996-os reform máig megtérült és jelentős bevételtöbbletet eredményezett az állam számára.

(171) Figyelembe véve tehát a France Télécom által fizetett kivételes átalány-hozzájárulásokat érintő kezelési és felhasználási módokat, amelyeket az arra felhatalmazott közintézmény a költségvetési törvény rendelkezéseinek megfelelően alkalmazott, valamint a Francia Köztársaság által átadott, a (36) és a (37) preambulumbekezdésekben, valamint a 3. táblázatban bemutatott, az 1997 óta történt befizetéseket mutató számokat, megállapítható, hogy sohasem léteztek azok a bevételek, amelyekre a Francia Köztársaság hivatkozik, s amelyek egy 7 %-os kamatot eredményező befektetésből származnak.

[...]. Továbbá, az állítások nem tükrözik a francia hatóságok valós magatartását. Figyelemmel a költségvetési törvényekben meghatározott kezelési szabályokra, az említett közintézmény, létrehozása óta nem produkált ilyen mértékű bevételt, amely egyébként nem is volt előre tervezett, és nem is kamatozott. Ellenkezőleg, az intézmény teljes bevétele felhasználásának 2011. december 31-ig meg kellett történnie. A felhasználásra hamarabb is sor került volna, ha érintette volna az 1996-os reform finanszírozása - amit egyébként a Francia Köztársaság még mindig vitat - akkor is, ha - francia hatóságok érveinek megfelelően - beépítették volna azt a bevételnövekedést, ami a társasági adóból származott. Végeredményként, a társasági adóból adódó bevételnövekedés figyelembevétele szabályellenes, mivel az állam különböző szerepeinek keveredéséhez vezet. Az eltérő állami szerepek ezen - francia hatóságok által kínált - összeolvadása nem fogadható el, és két okból is indokolt a megkülönböztetés fenntartása: egyrészről, az állam azon szerepe között, amely alapján támogatta a France Télécomot azzal, hogy magára vállalta az állami alkalmazottak nyugdíjának fizetését az érdemeken alapuló verseny kibontakozása érdekében, másrészről, az állam közhatalmi szerepe között, amely alapján költségvetési hatalmát gyakorolja.

(172) Megjegyzendő továbbá, hogy a Francia Köztársaság és a France Télécom által előterjesztett arra vonatkozó kérelem, hogy a támogatás összeegyeztethetőségének vizsgálatakor vegyék figyelembe a rendkívüli hozzájárulást, ellentmond a Francia Köztársaság által, a 2004. március 17-i levélben megfogalmazott észrevételeknek, amelyek szerint: "az 1996. július 26-ai törvény 6. cikkében előírt rendkívüli átalány-hozzájárulás nem úgy értelmezendő, mint valamely állítólagos előny kompenzációja". Az állami támogatásokat érintő szabályok szempontjából történő vizsgálata nem helytálló, hiszen ez az összeg egy minden, a magántőke számára történő nyitást megelőzően osztott kivételes osztalékhoz hasonlatos rendkívüli hozzájárulás, melyet az egyetlen részvényes (a francia állam) számára juttatnak.

(173) Ez az okfejtés, amely a Francia Köztársaság korábban alkalmazott érvét támasztja alá, nem nélkülöz egy egyfajta gazdasági és pénzügyi logikát. Feltételezhető egy egyedüli részvényesről, hogy a más befektetők számára történő nyitást megelőzően hozzá kíván jutni a cégben jelen levő saját profitjához és - amennyire lehet - a rendelkezésre álló forrásokhoz a tőke megnyitását megelőzően, azt szem előtt tartva, hogy a befektetés vonzó maradjon. Ezt a szempontot figyelembe vették a France Télécom nyitó mérlegével kapcsolatos pénzügyi paraméterek meghatározása során, amelynek közvetett eredménye a rendkívüli átalány-hozzájárulás, ahogyan azt 1996-ban a Parlament előtt is felvetették. Ennélfogva, teljesen ésszerű egy egyedüli részvényes állam részéről, hogy - ahogyan maga a Francia Köztársaság is fogalmazott - elvonja a lehető legnagyobb összegű kivételes osztalékot, minthogy társaságban hagyja a forrásait, amelyből az 1997-es nyitást követően már csak a saját tőkéje arányában kaphatna részesedést.

(174) A Francia Köztársaság fenti, a maga idejében előterjesztett okfejtésének érvényességét - amelyben kérte, hogy az 5,7 milliárd eurós különbözet semmiképp ne kerüljön figyelembevételre a reformnak az állami támogatásokat érintő szabályok alapján történő vizsgálatakor - az eljárásban előterjesztett észrevételei is alátámasztják. Azzal, hogy a Francia Köztársaság bejelentette, hogy a különbözet számítása nem a reform kapcsán az állam számára felmerülő becsült költségek, vagy azon előnyök alapján történt, amelyek a France Télécom számára jelentkeztek volna, hanem a cég hozzájárulási képessége alapján, jelezte, hogy a különbözet előírása inkább egy egyedüli, ésszerűen viselkedő részvényes magatartásának eredménye, nem pedig a szabályozó államé, amely azon nyugdíjterhek egyensúlyát tartja szem előtt amelyeket a reform alapján vállalt.

(175) Ezen érvelés elfogadása esetén a Bizottságnak nem kellene - ahogyan azt a Francia Köztársaság a maga idejében kérte is - figyelembe venni a rendkívüli átalány-hozzájárulást, a reform állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal való összeegyeztethetőségének vizsgálatakor. Ebből adódóan, csupán a France Télécom éves hozzájárulásának az 1997-es reform által célzott, versenytársak által fizetett hozzájárulás szintje alá történő csökkentésére lenne tekintettel.

(176) Ugyanezen okok miatt a Bizottság nem tudja elfogadni a panasztevők észrevételeit, amelyben - a reform pénzügyi semlegességének biztosítása érdekében - kérték az 1997-ben fizetett rendkívüli átalány-hozzájárulás, valamint a France Télécom által fizetett éves munkáltatói hozzájárulás kiegyenlítő mechanizmusának létrehozását. Ez egy új számításhoz és az állami költségvetésbe 1997-ben befizetett kivételes átalány-hozzájárulás egészben vagy részben történő fiktív, utólagos újraelosztásához vezetne. Továbbá, az idézett mechanizmus egy utólagos, évről-évre bekövetkező kontrol létrehozásához vezetne, amelynek célja nem a megítélt támogatás arányosságának biztosítása lenne - jóllehet ezt 1997-ben a rendkívüli átalány-hozzájárulás lecsökkentette - hanem bármiféle támogatásnak a reformból való kiiktatása.

(177) Ugyanakkor indokolt annak vizsgálata, hogy a kivételes átalány-hozzájárulás befizetése tekintetbe vehető-e az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálatakor, e befizetés 1996-os törvény szerinti megalapozottságából kiindulva.

(178) Az 1996-os törvény értelmében a kivételes átalány-hozzájárulás 1997-ben a francia állam által magára vállalt nyugdíjak ellentételezéseként került kifizetésre. E körülményekből adódóan, ez utóbbi - a 1996-os törvény által bevezetett és a mai napig alkalmazott reform egészének pénzügyi mérlegére tett - hatását figyelembe kell venni. Azt az időszakot is számításba kell venni, amikor a rendkívüli átalány-hozzájárulásból származó bevétel fedezte a nyugdíjterheket.

(179) Minthogy a France Télécom időben elhúzódó pénzügyi folyamatainak összehasonlításáról van szó - tudniillik, a kivételes átalány-hozzájárulás 1997-es fizetéséről, valamint minden egyéb, az 1996-os törvényből adódó, azóta fizetett éves teherről - elengedhetetlen ezen összegek aktualizálása. 1997 folyamán, októberig bezáróan több rendkívüli átalány-hozzájárulás befizetése került lépcsőzetes elosztásra még úgy is, ha ez utóbbi kölcsönből történő finanszírozása ténylegesen elnapolta a France Télécom pénzügyi terheit. Másrészről, 1997 elejétől a kötelezettség alól mentesítő hozzájárulások fizetése is megkezdődött. Leszámítolási kamatlábként a jelen tárgyban alkalmazandó Bizottsági közleményben szereplő árfolyamot kell használni (71) (e kamatláb például 1997 októberében 5,53 % volt). Indokolt annak vizsgálata, hogy jelen esetben helyénvaló-e egy, az alkalmazandó Közleményben előírttól különböző ráta használata, eltérve így a Bizottság által a tagállamok számára előírt szabályoktól, amelyeket az indokolt esetektől eltekintve alkalmaznia kell.

(180) E tekintetben a francia kormány aktuáriusa által - az 1996-os reformtól 2043- ig terjedő időszak pénzügyi forgalmának aktualizálására - alkalmazott 7 %-os kamatláb nem indokolt [...], mert a jelen vizsgálat tárgyát képező időszak ennél, a megállapított ütemterv szerint rövidebb. A 7 %-os ráta magasabb annál a 4,4 %-os éves leszámítolási kamatlábnál is, amelyet a Francia Köztársaság az 1997-2010-es időszakra elfogadott a vizsgálat megindításáról szóló határozatra adott észrevételeiben, illetve annál a [...]%-os leszámítolási kamatlábnál, amelyet a La Poste-ot érintő 1998-as nyugdíjfinanszírozási reformban elfogadott (72).

(181) A 7 % körüli, a 15 éves lejáratú OAT (Obligation Assimilable du Trésor, államkölcsön)-re vonatkozó kamatlábat, amelyet a Francia Köztársaság 1996-ra javasolt, szintén nem lehet elfogadni. A kamatlábat 1997-re, nem pedig 1996-ra kell megállapítani. Továbbá, a 15 éves időszak túl hosszú azon éves kifizetési forgalom jelentőségéhez képest, amelynek a rendkívüli átalány-hozzájárulásnak elméleti szinten abban az időszakban meg kellett volna felelnie, és amelyre egyedül a kamatok nem lettek volna elégségesek. A francia állam szempontjából alternatívaként merül fel egy, a kivételes átalány-hozzájárulás befektetésének különféle optimalizált kamatlábait felhasználó összetett kamatláb alkalmazása, amely elősegítené, hogy eleget lehessen tenni az 1996-os reformból adódó pénzügyi kifizetések ütemtervének. Azon túl, hogy ez az 5,50 % körüli kamatláb nem térne el jelentősen az 1997 októberi, Bizottság által alkalmazott ráta mértékétől, ez a választás figyelmen kívül hagyná, hogy jelen vizsgálat a France Télécom szempontjából zajlik (73).

(182) Végül, a France Télécom 1991 és 1997 közötti kötelező kölcsöneinek 7 %-os referenciarátája, amelyet a Francia Köztársaság alkalmazott, egy - jóval a tényeket megelőző - hatéves időszakra vonatkozik. Tény, hogy a France Télécom 1996-ban nagyobb részben rövid lejáratú, kisebb részben pedig kötelező kibocsátások által finanszírozta a kivételes átalány-hozzájárulást. Márpedig a France Télécom által az 1996-ban keletkezett számlái után fizetett kamatból adódó leszámítolási kamatláb 4,8 %-ra emelkedne az 1996. december 31-ei egyenlege alapján (74). Egy ilyen kamatláb - a kivételes hozzájárulás finanszírozása végett - a France Télécom által korábban vállalt, valódi pénzügyi költségekhez igazodik. Mindazonáltal célszerű, hogy a leszámítolási kamatláb meghatározása ne a társaság maga idejében tett választásán alapuljon, hanem a Bizottság által, közleményében elfogadott - leszámítolási kamatlábak körében alkalmazandó - objektív referencia ráta kerüljön alkalmazásra (75).

(183) Összegezve, jelen esetben nem célszerű egy az alkalmazandó Közleményben előírttól különböző referencia ráta használata, eltérve így a Bizottság által a tagállamok számára előírt és közzétett szabályoktól. 5. Táblázat A France Télécomot érintő 1996-os reformból származó pénzügyi tranzakciók (1997-2011)

(184) Az 5,53 %-os leszámítolási kamatlábbal történő tőkésítés esetén, a figyelembe vett hiánynak 2012. 1. negyedévéig kellene kompenzálnia (78) az éves költségek szintjén jelentkező könnyítést, amelyben a France Télécom az 1996-os reformnak köszönhetően részesült.

(185) Továbbá, a reform hatásait semlegesítő kompenzáció lejárata - néhány hónap eltéréssel - egybeesne a France Télécom által fizetett kivételes hozzájárulás kezelésével megbízott intézmény forrásainak 2011. december 31-re prognosztizált kimerülésével. Az leszámítolási elemzéshez társul a tény, hogy a kivételes hozzájárulásból származó bevétel mindenképpen felhasználásra kerülne. Ebből adódóan, nem maradna olyan, az állami költségvetésbe vissza nem fizetett összeg, amelyet a költségvetési törvényben meghatározottaktól eltérően lehetne visszajuttatni.

(186) Indokolt tehát, hogy ezen rendkívüli hozzájárulás 1997-es befizetése okán, a France Télécom ne legyen köteles kiegészítő éves hozzájárulást fizetni az 1997. január 1. és valamely, 2010. december 31-ét követő - még pontos meghatározásra váró - időpont között. Amennyiben az 5. táblázat 2011-re vonatkozó, valamint a kompenzációt és a túlkompenzációt érintő számai becslésen alapulnak, indokolt, hogy a pontos dátumot a Francia Köztársaság határozza meg, a befizetett járulékok végleges összegének, valamint a járulékok, és más a France Télécom számára az 1996-os reformból adódóan fizetett minden előny kifizetésének végleges dátumát alapul véve, az 5. táblázat számítási módszerét alkalmazva.

(187) Ugyanakkor, a különleges hozzájárulás hatásainak semlegesítése után és az állam számára befizetett források kimerülésével, az 1996-ban a France Télécom számára juttatott állami támogatás összes hatása érvényesülne, előnyhöz juttatva ezzel a céget, versenytársaival szemben. A támogatás tehát csak akkor lehetne indokolt, ha a France Télécomot köteleznék mentesítő hozzájárulás fizetésére, amelyet olyan kamattal számítanának, amely biztosítja az azonos versenyfeltételekre szabott méltányos mértéket. Így, ha az 1990-es törvénynek az 1996-os törvény által módosított rendelkezései, valamint a végrehajtási rendelkezések - amennyiben előírják, hogy a mentesítő hozzájárulást oly módon kell megállapítani, hogy az a kockázatoknak a magánvállalatok dolgozóira és az állami alkalmazottakat érintő közös kockázatokra való korlátozása által kiegyenlítse a béreket terhelő kötelező társadalombiztosítási és adóterhek szintjét a France Télécom, valamint az általános jog szerinti társadalombiztosítási szabályozás alá tartozó távközlési szektor egyéb vállalatai között - változatlanok maradnak, a France Télécomnak juttatott támogatás - a francia állam által az 1996-os törvény szerint a France Télécom helyett vállalt pénzügyi kötelezettségek megszűnéséig - nem tenne eleget az arányosság követelményének.

(188) Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában foglalt közös érdeknek való megfelelés érdekében, a támogatás összeegyeztethetőségéhez a jelen határozatban megfogalmazott feltételek teljesítése szükséges.

7. AZ ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉG JÖVŐRE VONATKOZÓ FELTÉTELEI

(189) Következésképpen elengedhetetlen, hogy a Francia Köztársaság módosítsa a törvényi és rendeleti szabályait, annak érdekében, hogy létrehozza, kiszámítsa és beszedje a France Télécom által fizetendő mentesítő hozzájárulást oly módon, hogy kiegyenlítse a béreket terhelő kötelező társadalombiztosítási és adóterhek szintjét a France Télécom, valamint az általános jog szerinti társadalombiztosítási szabályozás alá tartozó távközlési szektor egyéb vállalatai között. Indokolt továbbá, hogy a számítás módja és paraméterei átlátható és objektív módon kerüljenek meghatározásra úgy, hogy ellenőrizhetőek és fellebbezhetőek legyenek.

(190) A Francia Köztársaságnak a mentesítő hozzájárulás meghatározásakor ki kell egyenlítenie a béreket terhelő kötelező társadalombiztosítási és adóterhek szintjét a France Télécom, valamint az általános jog szerinti társadalombiztosítási szabályozás hatálya alá tartozó távközlési szektor egyéb vállalatai között oly módon, hogy tekintettel legyen a magántársaságok munkavállalói és a France Télécomnál dolgozó állami alkalmazottakat érintő nem közös kockázatokra is.

(191) A Francia Köztársaság észrevételeinek aktualizált III. és IV. mellékletében részletesen kifejtettek szerint a francia hatóságok olyan becsléseket készítettek, amelyek azt mutatták, hogy hogyan alakulna a France Télécom által fizetett mentesítési hozzájárulás kamata 1997 óta (lásd 4. táblázat) ha a nem közös kockázatokat figyelembe vették volna a számításkor (alábbiakban: "módosított kamat"). A módosított kamat magába foglalja egyrészt a munkanélküli járulékot és az azt növelő bérkövetelési garanciát, valamint azon sajátos járulékokat, amelyeket a France Télécom versenytársai nem fizetnek. Ilyenek például az 1 % szolidaritási és az egyéb, szünetelő munka címén fizetett pénzbeli ellátások, amelyeket a France Télécom maga biztosít, és amelyek csökkentik a kamatot. Az eredmény a jelenleg alkalmazottnál körülbelül 7 százalékponttal magasabb kamat.

(192) Egy ilyen mértékű kamat tényleges versenyegyenlőséget eredményez ahhoz a részleges mértékűhöz képest, amelyet az 1996-os törvény a France Télécom speciális szociális terheire tekintettel vezetett be. A Bizottság tehát nem vitatja a Francia Köztársaság által alkalmazott elveket, számítási alapot és módszert, amelyet annak érdekében alkalmazott, hogy olyan módosított mértékű felmentési hozzájárulást hozzon létre, amely révén kiegyenlíthetőek a France Télécom és az általános jog szerinti társadalombiztosítási szabályozás hatálya alá tartozó távközlési szektor egyéb vállalatai között, a béreket terhelő kötelező társadalombiztosítási és adóterhek szintjének vonatkozásában fennálló különbségek - ahogyan azt a Francia Köztársaság, az aktualizált észrevételeinek III. és V. mellékletében részletezi.

(193) Következésképpen, a versenyfeltételek egyenlővé tételét biztosító kamat mértékének Francia Köztársaság általi éves meghatározásakor követni kell a mentesítő hozzájárulás számításának elveit, alapját és módját úgy, ahogyan az az említett észrevételek (191) preambulumbekezdésében található. A módosított kamatnak magában kell foglalnia a munkanélküli járulékot és a bérkövetelések garanciáját, valamint azon speciális járulékokat és terheket, amelyeket a France Télécom versenytársai nem fizetnek, mint például az 1 %-os szolidaritási és az egyéb, szünetelő munka címén fizetett pénzbeli ellátások, amelyeket a France Télécom maga biztosít.

(194) Ez a ténybeli kiegyenlítés, biztosítaná a France Télécom és versenytársai közötti valós versenyegyenlőséget, és garantálná a 1996-ban megvalósított támogatás belső piaccal való arányosságát és összeegyeztethetőségét.

8. KÖVETKEZTETÉS

(195) A Bizottság megállapítja, hogy a Francia Köztársaság jogellenesen nyújtott állami támogatást az 1996-os, a France Télécomnál dolgozó állami alkalmazottak nyugdíjának finanszírozását célzó reform bevezetésével, amely hatálybalépésétől kezdve sértette az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését.

(196) Az 1997-ben bevezetett támogatás mérsékelte a France Télécom éves szociális terheit. E hatást ugyanakkor 2010-ig semlegesítette az ugyancsak e reform által bevezetett kivételes átalány-hozzájárulás. E semlegesítés megalapozza, hogy azon feltételek, amelyek - e terheket illetően - egyenlő helyzetbe hoznák a France Télécomot és versenytársait, és amelyek összeegyeztethetővé tennék e támogatást a belső piaccal, egy 2010. december 31-ét követő, még meghatározásra váró időpontban kerüljenek alkalmazásra.

(197) Következésképpen, amennyiben a Francia Köztársaság - a France Télécom által fizetendő kötelezettség alól mentesítő hozzájárulás mértékének számításakor - figyelembe veszi a France Télécom és más, a szociális szolgáltatások jogához tartozó távközlési szolgáltatást nyújtó cég fizetéseire vonatkozó, kötelezően fizetendő társadalombiztosítási- és adójárulékokat - figyelemmel az általános jog alá tartozó munkavállalókat és az állami alkalmazottakat érintő közös és nem közös kockázatokra is - az1996-os törvény által bevezetett reform összeegyeztethető a belső piaccal, az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában foglaltak szerint. A Francia Köztársaság tehát köteles megtenni azon törvényi és szabályozási intézkedéseket, amelyek szükségesek a jelen preambulumbekezdésben foglalt feltétel megvalósításához,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az állami támogatás, amely abból adódik, hogy a France Télécom állami alkalmazottai részére, a polgári és katonai nyugdíjak kifizetéséről szóló 96-660. számú, 1996. július 26-i nyugdíjtörvény értelmében - és egyben a 1990. július 2-i 90-568-as, a postai és távközlési közszolgáltatások megszervezéséről szóló törvény módosításaként - csökkentik a nyugdíj-megállapítás és -folyósítás ellenében az államnak járó hozzájárulás összegét, a 2. cikkben foglalt feltételek szerint összeegyeztethető a belső piaccal.

2. cikk

A mentesítő jellegű munkáltatói hozzájárulás, amelyet a France Télécom a postai és távközlési közszolgáltatások megszervezéséről szóló 1990. július 2-ai 90-568-as törvény 30. cikk c) pontja alapján fizet, olyan módon kerül kiszámításra és beszedésre, hogy kiegyenlítse a béreket terhelő kötelező társadalombiztosítási és adóterhek szintjét a France Télécom, valamint az általános jog szerinti társadalombiztosítási szabályozás hatálya alá tartozó távközlési szektor egyéb vállalatai között.

Fenti feltételnek való megfelelés érdekében, legkésőbb e határozat kézhezvételét követő hét hónapon belül a Francia Köztársaság:

a) módosítja a postai és távközlési közszolgáltatások megszervezéséről szóló 1990. július 2-ai 90-568 számú törvény 30. cikkét, valamint egyéb szabályozási vagy egyéb a végrehajtásra szolgáló előírásokat, oly módon, hogy a France Télécom által fizetendő mentesítő jellegű munkáltatói hozzájárulás számításának alapja és beszedése ne korlátozódjon a magánvállalatok munkavállalói és az állami alkalmazottakat érintő közös kockázatokra, hanem foglalja magában a nem közös kockázatokat is;

b) levon a France Télécomtól egy mentesítő jellegű, az a) pontban foglaltak szerint számított munkáltatói járulékot, mely figyelembe veszi a magánvállalatok munkavállalóit és az állami alkalmazottakat érintő közös és nem közös kockázatokat is. A levonás kezdete az a nap, amikor az 1996. július 26-i 96-660 számú törvény által létrehozott rendkívüli hozzájárulás jelen esetben alkalmazandó, a referencia- és diszkontráták megállapítási módjáról szóló Bizottsági közleményben megállapított leszámítolási kamattal tőkésített összege eléri azon hozzájárulások és terhek összegét, amelyet a France Télécom fizetett volna az 1990. július 2-i 90-568-as törvény 30. cikkének eredeti szövege alapján.

3. cikk

(1) Franciaország e határozat közlésétől számított két hónapon belül tájékoztatja a Bizottságot a határozatnak való megfelelés érdekében hozott vagy tervezett intézkedésekről. Különösen az alábbiakról tájékoztatja a Bizottságot:

a) a 2. cikkben említett törvényi és rendeleti szabályok módosításának előrehaladásáról;

b) a kompenzáció és a hozzájárulás 2011-re, adott esetben 2012-re vonatkozó végleges összegéről, tekintettel a rendkívüli hozzájárulás tőkésített részéből származó értékkülönbözetre;

c) a mentesítő jellegű munkáltatói hozzájárulás - 2. cikkben előírtak szerinti - jövőbeli ütemre tekintettel számított összegéről, várva a jogszabályi módosításokra;

d) azon munkáltatói hozzájárulások befizetéséről, amelyek azután lépnek életbe, hogy az 1996. július 26-i 96-660-os törvény által bevezetett rendkívüli hozzájárulás, amelyet azon leszámítolási kamatlábbal tőkésítenek, amelyet a Bizottság, referencia- és diszkontráták megállapítási módjáról szóló, jelen esetben alkalmazandó közleménye ír elő, megszűnnek semlegesíteni az 1996-os reform hatásait.

(2) A Francia Köztársaság folyamatosan tájékoztatja a Bizottságot az e határozat végrehajtása érdekében elfogadott nemzeti intézkedések előrehaladásáról. A Bizottság kérésére azonnal benyújtja az e határozat végrehajtása érdekében már meghozott és tervezett intézkedésekre vonatkozó információkat.

4. cikk

Ennek a határozatnak a címzettje a Francia Köztársaság.

Kelt Brüsszelben, 2011. december 20-án.

a Bizottság részéről

Joaquín ALMUNIA

alelnök

(1) 2009. december 1-jén az EK-Szerződés 87. és 88. cikke helyébe az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 107. és 108. cikke lépett. A két-két rendelkezés tartalmilag azonos. E határozat alkalmazásában az EUMSZ 107. és 108. cikkére történő hivatkozásokat - adott esetben - az EK-Szerződés 87., illetve 88. cikkére történő hivatkozásként kell érteni.

(2) HL L 1., 1994.1.3., 3. o.

(3) HL C 213., 2008.8.21., 11. o.

(4) Lásd a 3. lábjegyzetet.

(5) 2008. november 28-i ítélet, Hotel Cipriani/Bizottság, egyesített ügyek T-254/00, T-270/00 és T-277/00, EBHT, II-3269. o.

(6) A Bizottság 2009. február 11-i 2009/703/EK határozata a BT Plc-nek nyújtott C 55/07. számú állami támogatással kapcsolatos ügyet illetően (HL L 242., 2009.9.15., 21. o.).

(7) A postai és távközlési közszolgáltatások szervezéséről szóló 1990. július 2-i 90-568. francia törvény, Francia Köztársaság Hivatalos Lapja; 157. szám, 1990. július 8., 8069. o.

(8) Kerekített összegek.

(9) A France Télécom 1996-os Éves jelentése (35., 60. és 64. oldal), valamint a francia hatóságok 2004. március 17-i válaszának 4(1) a) pontja.

(10) 1996. július 26-i, 96-660. francia törvény a France Télécom állami vállalatról, Francia Köztársaság Hivatalos Lapja, 174. szám; 1996. július 27., 11398. o.

(11) France Télécom Referenciadokumentum, 2008, a Pénzügyi piacok hatóságánál letétbe helyezve, 18. o.

(12) Szenátus, 406. sz. jelentés, melyet M. Gérard Larcher készített a France Télécom állami vállalatról szóló törvényjavaslat tervezetéről a Gazdasági bizottság nevében, 17. o.

(13) A \[...] zárójelben lévő számok és szövegrészek bizalmasak vagy titoktartási kötelezettség alá tartoznak.

(14) Szenátus, 406. sz., fent hivatkozott jelentés, készítette: M. Gérard Larcher, 15. o.

(15) Nemzetgyűlés, az 1996. június 26-i vitáról készített Jelentés 4-6., illetve 20. oldala. Szenátus, az 1996. június 10-i üléséről készített Jelentés, 6. o.

(16) France Télécom, Éves jelentés, 1996, 56. o.

(17) France Télécom, Éves jelentés 1996, 35., 60. és 64. o.

(18) France Télécom, Éves jelentés 1996, 70-73. o. A kimutatások 15. számú megjegyzése az adósság növekedését mutatja mind rövid, mind hosszú távon. 6,2 milliárd FRF-ról 30,8 milliárd FRF-ra, valamint 66,9 milliárd FRF-ról 74,2 milliárd FRF-ra történő változást, ami összesen 31,8 milliárd FRF-os növekedést jelent az 1996-os költségvetési év során. A társaság 1996-ban bekövetkezett, közel háromnegyed részben a kincstárjegyek és a rövid lejáratú kereskedelmi papírok állományának növekedéséből adódó adósságnövekedése a könyvvizsgálók véleménye szerint az államnak járó, 37,5 milliárd FRF összegű rendkívüli hozzájárulás kifizetésének tulajdonítható. A France Télécom hiteleinek átlagos kamatszintje 1996. december 31-én 4,33 % volt a rövid távú lejáratú hitelek, és 6,57 % a hosszú távú lejáratú hitelek esetén.

(19) Az 1997-es évre szóló 96-1181-es számú költségvetési törvény 46. cikke, FKHL 304. sz. (1996. december 31.), 19490. o.

(20) Az 1997-es költségvetési törvényjavaslatról szóló, a Nemzetgyűlés előtti 3030. sz. jelentés, készítette: M. Philippe Auberger, 453. o.

(21) 2006-ban az intézmény éves befizetését a speciális nyugdíj-felhasználású számla működésének biztosításához 1 milliárd euróval megnövelték. Több, a 10 %-os éves befizetési maximum alóli kivételt vezettek be a speciális nyugdíj-felhasználású számla finanszírozásának érdekében, ami egyre nagyobb összegek kifizetését jelentette 2006-tól kezdve, lásd 37. melléklet a "A Társadalombiztosítási és Nyugdíjrendszerek - Nyugellátások, a 2008-as költségvetési törvényről szóló, a Nemzetgyűlés előtti 1127. sz. jelentés, 1198. sz. (II-2 B-3. fejezet), készítette: Gilles Carrez. Lásd az Általános Pénzügyi Vizsgálati Jelentést, M2007-005-02, " A közpénzügyekkel történő többéves gazdálkodás, 2007 áprilisa, VI. melléklet, 9. o.

(22) 2010. december 29-i, 2010-1657 sz. törvény a 2011. évi költségvetésről, Törvényhozói vagyoni jegyzék, III. melléklet, Speciális felhasználású számlák, Nyugdíjak, 60. sor, FKHL, 0302. sz. (2010. december 30.), 23033. o. A 37. sz. mellékletben a "A Társadalombiztosítási és Nyugdíjrendszerek - Nyugellátások", 1198. sz., a jogalkotó 2008-ban azt helyezte kilátásba, hogy egy 252 millió EUR összegű befizetés rendbe hozná a közintézmény 2011. december 31-én rendelkezésre álló erőforrásait, egy 2010. évi, 626 millió EUR összegű éves befizetés alapján, noha a tényleges befizetés 635,8 millió EUR volt. Ez a 10 millió EUR különbözet magyarázatot jelent a 2011-es költségvetési törvény által tervezett 243 millió EUR összegű befizetésre.

(23) Ez a 36,9 milliárd EUR (242 milliárd FRF) összeg megfelel a jövőbeni, 1997. január 1-től esedékes kötelezettségvállalások várható értékének. Ez tehát egy másik összeg, mely jobban megfelel a szóban forgó intézkedések becslésének, mint a határozat vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló részének 24-es pontjában említett 35,7 milliárd EUR (234 milliárd FRF), amely az 1996. január 1-jén, tehát az 1996-os törvény hatálybalépése előtt megállapított kötelezettségvállalások várható értékének felel meg.

(24) Egy ilyen becslés, mely egészen a francia államnak a nyugdíjazott állami alkalmazottakkal, illetve ezek jogutódaival szembeni pénzügyi kötelezettségvállalásainak elévüléséig lefedi a teljes időszakot, szükségszerűen feltételezéseken alapul. A feltételezett értékeken, nevezetesen a házasságkötések arányán, a születések és a távozók számán, valamint az érintett lakosság halálozási arányán túl a becslésünk nagyban függ az alkalmazott leszámítolási kamatlábtól is, mely jelen esetben 7 %. A francia kormány megbízásából dolgozó JWA aktuáriusi iroda úgy ítélte meg, hogy ez az árfolyam magas, mivel egy inflációs értékből történő 2 %-os levonás után 5 %-os nettó aktualizálási érték marad, "egy olyan érték, mely összehasonlítható például az életjáradékok aktualizálásáról szóló francia törvény által engedélyezett 3,5 %-os maximális értékkel". Lásd a mellékletet. JWA Jelentés, a francia hatóságok 2004. március 17-i leveléhez 2. sz. mellékletként csatolva, 6. és 13-15. oldalak.

(25) A Francia Köztársaság 2010. december 9-i, valamint a France Télécom 2010. október 18-i észrevételei (JWA Jelentés).

(26) HL L 131., 1988.5.27., 73. o.

(27) HL L 192., 1990.7.24., 10. o.

(28) HL L 74., 1996.3.22., 13. o.

(29) Lásd a France Télécom 1997-es Éves jelentését, és a Távközlési Szabályozási Hatóság 1997-es és 2002-es jelentését, melyek elérhetők az alábbi linken: http://www.arcep.fr/index.php?id=2105

(30) France Télécom, Éves jelentés 1997.

(31) Nemzetgyűlés, az 1996. június 26-i vitáról készített jegyzőkönyv, 3. o.

(32) Erre vonatkozóan lásd a France Télécom 2008-as Referenciadokumentumát, letétbe helyezve a Pénzügyi piacok hatóságánál, különös tekintettel a "Tevékenységek leírása" részre, 25-122. o.

(33) A Bizottság 2007. október 10-i határozata a C 43/2006 sz. ügyben (HL L 63., 2008.3.7., 16. o.).

(34) A Bizottság 2005/709/EK határozata, az értesítés a C(2004) 3061. számú dokumentummal történt (HL L 269., 2005.10.14., 30. o.).

(35) A C-441/06 sz. ügyben 2007. október 18-án hozott ítélet, Bizottság/Franciaország, EBHT, I-8887. o.

(36) 2004. március 16-i ítélet, Danske Busvognmaend/Bizottság, ("Combus") T-157/01, EBHT II-917. o., 57. pont.

(37) 2008. november 28-i ítélet, Hotel Cipriani/Bizottság, (egyesített ügyek T-254/00, T-270/00 és T-277/00, EBHT, II-3269. o.) 181., 185., 186., 189., 192. és 193. pontok.

(38) Lásd a 32. lábjegyzetet.

(39) Lásd a 32. lábjegyzetet.

(40) Az 1996-os törvény által megszakított kifizetések folytatása az 1997-ben kifizetett nyugdíjak körülbelül \[...] %-os kompenzációs költségének a bevezetéséhez vezetett volna, később évente \[...] %-kal csökkenve. A France Télécom 2010. október 18-i észrevételei, táblázat 4. o.

(41) Lásd a 33. lábjegyzetet.

(42) Az összeget úgy számítják ki, hogy kivonják a France Télécom állami alkalmazottai nyugdíjára szánt, teljes aktualizált adósságának összegéből (38,1 milliárd EUR) az 1996 óta esedékes, kötelezettség alól mentesítő munkáltatói hozzájárulások aktualizált összegét (-15,2 milliárd EUR), az 1996-ban meghatározott átalány-hozzájárulást (-5,7 milliárd EUR), valamint az érintett munkavállalók hozzájárulását (nem aktualizált értéken: -4,9 milliárd EUR). Így összesen 12,3 milliárd eurót kapnak, vagy legalább 9,9 milliárd eurót, amennyiben a France Télécom állami alkalmazottai nyugdíjára szánt teljes aktualizált adósságát 35,7 milliárd EUR összegre becsülték - ahogyan az az eljárást megindító határozatban is szerepelt.

(43) Lásd a 32. lábjegyzetet.

(44) A szöveg elérhető az alábbi weboldalon: http://ec.europa.eu/competition/elojade/isef/case_details.cfm?proc_code=1_38233

(45) 2011. október 6-i ítélet, Deggendorf (C-421/10), az EBHT-ban még nem került kihirdetésre.

(46) Lásd a 32. lábjegyzetet.

(47) 2006. március 23-i ítélet, Enirisorse, C-237/04, EBHT I-2843. o.

(48) 2004. március 16-i ítélet, Danske Busvognmaend/Bizottság ("Combus"), T-157/01, EBHT, II-917. o.

(49) A Bizottság 1995. július 25-i határozata, Sabena/Swissair - támogatás.

(50) Lásd a 32. lábjegyzetet.

(51) Lásd a 32. lábjegyzetet.

(52) Ez a 9,1 milliárd EUR fedezte volna az 5,7 milliárd EUR értékkülönbözetet, sőt, 3,4 milliárd EUR többletet is jelentett volna. Ez a többlet úgy tevődik össze, hogy az adott időszakban a reform által az államnak okozott tényleges költségnek - azaz körülbelül 2,37 milliárd eurónak, valamint a 4,9 milliárd EUR értékkülönbözet után járó, 7 %-os kamatnak a különbségét vesszük, majd ehhez hozzáadjuk a France Télécomnál kevesebb éves hozzájárulást fizető vállalatok adóbevételének 840 millió eurós többletét.

(53) Lásd a 33. lábjegyzetet.

(54) A Bizottság közleménye "A tagállamokat a jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatások visszafizettetésére felszólító bizottsági határozatok hatékony végrehajtásáról" (2007/C 272/05) (HL C 272., 2007.11.15., 4-17. o.).

(55) A Bizottság 2003. december 16-i határozata a Franciaország részéről az EDF-nek és a villamosenergia- és gázipari szektornak nyújtott állami támogatásokról (C(2003)4637 végleges), 2. cikk (HL L 49., 2005.2.22., 9. o.).

(56) A Bizottság 2009/703/EK számú határozata (2009. február 11.) a C 55/07. számú állami támogatásról, a BT Plc részére juttatott állami támogatásról, 21. o., 80. pont (HL L 242., 2009.9.15.).

(57) Ez a közelítő becslés csak addig marad érvényes, amíg a számos feltételezés alapját adó tények igazolást nem nyernek. Ezen kívül a 7 %-os leszámítolási kamatláb - melyet a France Télécom nyugdíjasai számára tartottak fenn - jóval több, mint például a Francia Köztársaság által - bár jelen esetben kétség kívül utólag - alkalmazott 3 %, a villamos energia- és gázipari szektorra vonatkozó nyugdíjrendszer reformja esetében, ami a Bizottság fentebb már említett, 2003. december 16-i határozatának tárgyát képezi (lásd a korábban is idézett bizottsági határozatot a Franciaország részéről az EDF-nek és a villamosenergia- és gázipari szektornak nyújtott állami támogatásokról (2003. december 16.), C(2003)4637 végleges.

(58) 2001. június 7-én hozott ítélet az Agrana Zucker und Stärke AG/Bizottság ügyben, T-187/99, EBHT, II-1587. o., 74. pont.

(59) Lásd a 33. lábjegyzetet.

(60) 2009. november 30-i ítélet, a Francia Köztársaság és a France Télécom Rt./Bizottság (T-427/04 és T-17/05 egyesített ügyek), EBHT, II-4315. o.; 2011. december 8-i ítélet, France Télécom/Bizottság, T-81/10 P (még közzé nem tett ítélet).

(61) Az Európai Parlament és a Tanács 2002/21/EK irányelve (2002. március 7.) az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról (Keretirányelv) (HL L 108., 2002.4.24., 33. o.); Az Európai Parlament és a Tanács 2002/19/EK irányelve (2002. március 7.), az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról (Hozzáférési irányelv) (HL L 108., 2002.4.24., 7. o.); valamint a Bizottság 2002/77/EK irányelve (2002. szeptember 16.) az elektronikus hírközlési hálózatok és szolgáltatások piacának versenyéről (HL L 249., 2002.9.17., 21. o.).

(62) Az elektronikus hírközlés francia szabályozó hatósága, az ARCEP szabályozása és a 2003 óta felmerült ügyekkel kapcsolatos bizottsági állásfoglalások megtekinthetőek a következő oldalon:

http://circa.europa.eu/Public/irc/infso/ecctf/library?l=/commissionsdecisions&vm=detailed&sb=Title.

A Bizottság COMP-38.233 ügyben hozott határozata (2003. július 16.), melynek értelmében a France Télécom egyik akkori leányvállalata, a Wanadoo vállalat visszaélt a domináns piaci pozíciójával, a következő címen elérhető el: http://ec.europa.eu/competition/elojade/isef/case_details.cfm?proc_code=1_38233. A törvényszéki ítélet elleni fellebbezést az Európai Unió Bírósága 2009. április 2-án utasította el a C-202/07-P ügy tárgyalásakor (France Télécom/Bizottság, EBHT, I-2369. o.).

(63) A Bizottság 2008/722/EK számú határozata (2007. május 10.) a C 2/2006. számú, OTE-nek nyújtott állami támogatásról (HL L 243., 2008.9.11., 7. o., 137. pont). A Bizottság 2009/703/EK számú határozata (2009. február 11.) a BT Plc-nek nyújtott C 55/07. számú állami támogatásról, melyre korábban a 72., 81.-82., és a 98. pontok is hivatkoztak.

(64) Lásd a Törvényszék T-171/02. sz., Regione autonoma della Sardegna/Bizottság ügyben hozott 2005. június 15-i ítéletének 177. pontját.

(65) Lásd a 32. lábjegyzetet.

(66) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/6/EK irányelve (2008. február 20.) a 97/67/EK irányelvnek a közösségi postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítása tekintetében történő módosításáról (HL L 52., 2008. február 27., 3-20. o.). A piacok egy része 2010. december 30-a óta nyitott.

(67) A 32. lábjegyzetben idézett La Poste határozat, 35-36., valamint 167. és 169. pontja.

(68) A 32. lábjegyzetben idézett La Poste határozat, 169. pont.

(69) Lásd a mellékletet. 37. melléklet A szociális és nyugdíj rendszerek - Ellátások, 1198. sz. (II-2B-3. fejezet) a Nemzetgyűlés előtti 1127. sz. jelentés a 2008-as költségvetési törvényjavaslatról, készítette: Gilles Carrez.

(70) A 2009. november 30-ai ítélet a Francia Köztársaság és a France Télécom SA/Bizottság egyesített ügyben, T-427/04 és T-17/05, EBHT, II-4315. o., 215. és 217. pontok. A Bíróság elutasította ezen ítélet ellen benyújtott fellebbezést (2011. december 8-i ítélet, France Télécom, C 81/10 P, lásd a 43. és azt követő pontokat).

(71) A Bizottság közleménye a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítási módjáról (HL C 232., 1996.8.10., 10. o.), valamint bizottsági közlemény az állami támogatások visszatérítése esetén 2005. január 1-jétől a 15 tagállamban alkalmazandó kamatlábakról és referencia/diszkonrátákról, valamint történeti áttekintés az 1997. augusztus 1. óta alkalmazott kamatlábakról és referencia/diszkont rátákról (HL C 88., 2005.4.12., 5. o.).

(72) A 32. lábjegyzetben idézett La Poste határozat.

(73) E megközelítés lényege, hogy a kivételes átalány-hozzájárulás összegének egyes részeit kitalált módon különböző lejáratú pénzügyi eszközökbe helyezné (pl.: x%-ot egy évre, y%-ot három évre, z%-ot tíz évre), a kifizetési folyamatok ütemétől függően (a járulékkal nem fedezett szolgáltatások éves egyenlege). 1997. 2. féléve tekintetében a 10 éves lejáratú OAT átlagos kamatlába 5,49 % volt, a rövidebb lejáratú kamatok ennél alacsonyabbak voltak.

(74) Lásd a 17. lábjegyzetet. A leszámítolási kamatláb az 1996. december 31-i átlagos kamatlábat tükrözi a France Télécom rövid és hosszú lejáratú hitelei tekintetében, az új 1996-os rövid és hosszú lejáratú hitelek egyes tételeivel súlyozva. A könyvvizsgálók véleménye alapján ezek célja elsősorban a francia államnak fizetendő rendkívüli átalány-hozzájárulás finanszírozása volt. E növekedés majd háromnegyede (72 %) rövid lejáratú eszközökből adódik (kincstárjegyek, kereskedelmi papírok) amelyek átlagos éves kamata 1996. december 31-én 4,33 % volt.

(75) Lásd a 69. lábjegyzetet.

(76) Ez az oszlop tartalmazza a France Télécom által az 1996-os törvény alapján fizetett összes hozzájárulást, a befizetett munkáltatói és alkalmazotti hozzájárulások, a nyújtott ellátási költségek, valamint azon kompenzációs és túlkompenzációs terhek levonásával, amelyeket a France Télécom továbbra is fizetett volna, ha nem kerül sor a reformra. Ezen összegek a France Télécom becslésén alapulnak, korrigálva a Francia Köztársaság számításaival, 165 millió euróval csökkentve az 1997-2010 közé eső terheket.

(77) Az 1997-es év tekintetében, amikor a kivételes hozzájárulások befizetése októberig szakaszosan ment végbe, a Francia Köztársaság által számolt megfelelő befizetés dátuma: 1997. június 4. A kamatokat erre a dátumra vonatkozóan számították.

(78) Hozzávetőleges becslésről van szó.