40/B/2006. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok és bírói kezdeményezés, valamint az alkotmányjogi panasz elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok, alkotmányjogi panasz, továbbá folyamatban lévő ügyekben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezések tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvény végrehajtásáról szóló 2005. évi CXVIII. törvény 36. § (1) bekezdése "- az Mt. 193/V. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése, a Ktv. 49. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése, a Kjt. 68. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése, az Üszt. 48. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése, a Hszt. 109. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése, az Iasz. 116. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése, továbbá a Hjt. 119. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése kivételével -" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat és bírói kezdeményezéseket, valamint az alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvény végrehajtásáról szóló 2005. évi CXVIII. törvény 38. § (1)-(2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket elutasítja.
Indokolás
I.
1. Több indítványozó kezdeményezte a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvény végrehajtásáról szóló a 2005. évi CXVIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 36. § (1) bekezdése "- az Mt. 193/V. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése, a Ktv. 49. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése, a Kjt. 68. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése, az Üszt. 48. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése, a Hszt. 109. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése, az Iasz. 116. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése, továbbá a Hjt. 119. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése kivételével -" szövegrésze alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát.
A Szombathelyi Munkaügyi Bíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a alapján fordult az Alkotmánybírósághoz, az előtte M.265/2006. és 1.M.182/2006. szám alatt folyamatban lévő per felfüggesztése mellett. A bíró az előtte folyamatban lévő eljárásban a Tv. 36. § (1) bekezdés, valamint a 38. § (1)-(2) bekezdése alkotmányellenességét észlelte.
A Tv.-nek a Csongrád Megyei Bíróság 2.Mf.20.471/2006/2. számú határozatával befejezett ügyben alkalmazott 36. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatát alkotmányjogi panaszban is kezdeményezték. A bíróság határozatát az indítványozó 2006. május 24-én vette át, a panasz 2006. július 14-én, a törvényes határidőn belül érkezett az Alkotmánybírósághoz.
A Tv. 36. § (1) bekezdése a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.), a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.), a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.), az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üszt.), a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.), az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.), továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) tizenharmadik havi illetményre, alapbérre vonatkozó szabályaival kapcsolatban tartalmaz átmeneti rendelkezéseket. Ennek értelmében az említett, úgynevezett jogállási törvények tizenharmadik havi illetményre, munkabérre vonatkozó szabályait a 2005. év tekintetében is alkalmazni kell - kivéve a jogállási törvényeknek az időarányosításra vonatkozó rendelkezéseit. Ez utóbbiak arról szólnak, hogy az érintett személyt a tizenharmadik havi munkabér, illetmény időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább háromhavi munkaviszonnyal rendelkezik, illetve ha a foglalkoztatási viszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi munkabért, illetményt az utolsó munkában töltött napon a munkavállaló részére ki kell fizetni.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és egységes eljárásban, tartalmuk szerint bírálta el.
Az indítványok és a bírói kezdeményezések lényeges tartalma szerint a Tv. említett kizáró szabályai sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében és 70/B. §-ában tiltott hátrányos megkülönböztetést jelentenek azokkal szemben, akiknek foglalkoztatási viszonya 2005-ben, év közben szűnt meg.
Az indítványok utalnak a 32/2005. (IX. 15.) AB határozat (ABH 2005, 329.) III. 4. pontjában foglaltakra, ezek között arra, amelynek értelmében a külön juttatás új feltételeire való olyan áttérésre, "amikor a régi szabályok szerint már nem, az újak szerint pedig még nem jogosultak az érintett személyek a változatlanul minden naptári évben őket megillető külön juttatásra (mert jogviszonyuk év közben szűnik meg), nincsen elfogadható ésszerű indok; az ilyen szabályozás hátrányos megkülönböztetést jelent".
Kifogásolják a "szerzett jogok" sérelmére hivatkozva azt, hogy a 2006. január 1-jétől módosult jogállási törvényeknek a 13. havi illetménnyel összefüggő, időarányosításra vonatkozó rendelkezéseit nem lehet a 2005-ös évre alkalmazni, vagyis a támadott rendelkezések értelmében csak azok részére teljesíthető kifizetés a 2006. január 1-jét követően hatályba lépett szabályok alapján, akik 2005-ben tizenkét hónapon át az új szabályok szerint egyhavi külön juttatásra jogosító jogviszonyban álltak, és 2006. január 1-jét követően is jogviszonyban állnak.
2. A bírói kezdeményezések szerint a Tv. 38. § (1) -(2) bekezdése is diszkriminatív. A kezdeményezések értelmében a Tv. "indokolatlan előnyt biztosít a 38. § (1) és (2) bekezdésében írt körbe tartozóknak", mert a hatályos törvényi rendelkezéseknél is kedvezőbb szabályokat kell alkalmazni, "az alkotmánybírósági határozat által megállapított törvényszöveg szerinti teljes havi juttatás jár az e körbe tartozóknak".
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
(...)
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.
70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.
(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.
(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.
(4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz."
2. A Tv. szabályai szerint:
"36. § (1) E törvény 34. §-a 2006. január 1-jén lép hatályba azzal, hogy az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 193/V. §-ának, az 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 49. §-ának, az 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 68. §-ának, az 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üszt.) 48. §-ának, 81/J. §-ának, valamint 90/K. §-ának, az 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 109. §-ának, az 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) 116-117. §-ának és a 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) 119. §-ának e törvénnyel megállapított rendelkezéseit - az Mt. 193/V. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése, a Ktv. 49. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése, a Kjt. 68. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése, az Üszt. 48. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése, a Hszt. 109. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése, az Iasz. 116. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése, továbbá a Hjt. 119. § (1) bekezdésének második mondata és (6) bekezdése kivételével - a 2005. év tekintetében is alkalmazni kell. (...)
38. § (1) Azon személyek részére, akiknek közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonya, a Hszt. és a Hjt. szerinti szolgálati viszonya, igazságügyi szolgálati, az Üszt. szerinti ügyészségi szolgálati viszonya, illetve az Mt. 193/V. § szerinti munkaviszonya (a továbbiakban együtt: jogviszonya) 2005. január 1-jét követően keletkezett, és egyhavi külön juttatásra jogosító jogviszony 2005. január 1-jei fennállásának hiányában 2005. január 17-én az akkor hatályos törvényi rendelkezések szerint egyhavi különjuttatásban nem részesültek, a munkáltató 2006. január 16-án köteles intézkedni az Mt. 193/V. §-ának, a Ktv. 49. §-ának, a Kjt. 68. §-ának, a Hszt. 109. §-ának e törvény kihirdetésekor hatályos, illetve az Üszt. 48. § (1) bekezdésének, 81/J. § (1) bekezdésének és 90/K. § (1) bekezdésének, az Iasz. 116-117. §-ának és a Hjt. 119. §-ának e törvény 36. § (2) bekezdésével módosított rendelkezései szerinti egyhavi külön juttatás kifizetése iránt.
(2) Azon személyek részére, akiknek egyhavi külön juttatásra jogosító jogviszonya 2005. január 1-jén fennállt, azonban az egyhavi külön juttatás kifizetésére 2005. január 17-én nem került sor, mert a jogviszony e napon 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság folytán szünetelt, illetőleg az érintett személy gyermekgondozási segélyben (a továbbiakban: gyes), gyermekgondozási díjban (a továbbiakban: gyed) részesült, a munkáltató - a 36. §-ban meghatározott kifizetéstől függetlenül - 2006. január 16-án köteles intézkedni az Mt. 193/V. §-ának, a Ktv. 49. §-ának, a Kjt. 68. §-ának, a Hszt. 109. §-ának e törvény kihirdetésekor hatályos, illetve az Üszt. 48. § (1) bekezdésének, 81/J. § (1) bekezdésének és 90/K. § (1) bekezdésének, az Iasz. 116-117. §-ának és a Hjt. 119. §-ának e törvény 36. § (2) bekezdésével módosított rendelkezései szerinti egyhavi külön juttatás kifizetése iránt."
III.
Az indítványok és a bírói kezdeményezések nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében "[a]z Alkotmány 70/B. §-a (...) helyes értelme szerint az általános diszkriminációtilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálása" (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 459.).
Az Alkotmánybíróság már több határozatban értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt tilalom alkotmányos tartalmát, az emberi méltósághoz való joggal [Alkotmány 54. § (1) bekezdés] is összefüggésben.
Megállapította, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]
Rámutatott arra is, hogy az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes. [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.]
Az Alkotmánybíróság ezeket a megállapításokat irányadónak tekintette a jelen ügy elbírálásánál is.
2. Minthogy szinte valamennyi indítvány a 32/2005. (IX. 15.) AB határozat (ABH 2005, 329.) III. 4. pontjában kifejtett érvelésre alapítottan állít alkotmányellenességet, az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy az AB-határo-zat két okból állapította meg az akkor vizsgált - az egyhavi külön juttatást "január 1-jén" fennálló jogviszonyhoz kötő - szabályok diszkriminatív voltát.
A határozat szerint annak a megkülönböztetésnek, amely a foglalkoztatottakat a fennálló jogviszonyuk alapján megillető juttatást lényeges tartalma szerint csupán ahhoz a feltételhez köti, hogy a jogviszony meghatározott napon fennáll-e, tárgyilagos mérlegelés szerint nincs ésszerű indoka.
A határozat megállapította azt is, hogy a 2004. február 1-je előtti (a külön juttatást a jogviszony időtartamához kötő) és utáni szabályozás egységes volt abban, hogy a törvények szerint az érintett személyek minden naptári évben jogosultak egyhavi juttatásra; a módosított rendelkezések következtében mégis volt olyan naptári év, amelyre ez az előírás - az új szabályok hatálybaléptetési ideje és a juttatás megváltozott feltételrendszere együttes hatásaként -nem érvényesülhetett (ABH 2005, 329, 342.).
Azok az érintett személyek, akiknek jogviszonya 2004-ben szűnt meg, sem 2004-ben, sem a 2004. vagy 2005. január 1-jén fennálló jogviszonyukra tekintettel a külön juttatáshoz nem jutottak hozzá. Ennek okát az Alkotmánybíróság abban látta, hogy a változást hozó, 2003. november 24-én kihirdetett törvény olyan naphoz (január 1-jéhez) kötötte a külön juttatást, amely e módosítás hatálybalépése napját (február 1-jét) megelőzte, s az új szabályok szerint nem volt jelentősége annak, hogy a juttatásra jogosító jogviszony milyen tartamban állt fenn a juttatás évében vagy az azt megelőzőben.
Az Alkotmánybíróság határozata a vizsgált rendelkezéseknek a hatálybalépésükre, 2005. január 1-jére visszaható hatályú hatályvesztését mondta ki. Megsemmisítette a 30 napnál hosszabb fizetés nélküli szabadságra, a gyermekgondozási segélyre, illetve gyermekgondozási díjra vonatkozó, kivételeket meghatározó szabályokat is, mert hatályban maradásuk esetén, a hatályban maradó jogszabály szövegkörnyezetében feltétlen kizáró okokat jelenítenének meg: a határozat indokolása szerint nem lehetett tudni, hogy a szóban lévő kizáró okok fennállását melyik időpontban kellene vizsgálni, illetve a kizáró okok alapjául szolgáló egyes időtartamoknak (a gyermekgondozási segélyre, illetve gyermekgondozási díjra vonatkozóknak) a naptári évben milyen mértékben kell fennállnia.
A hatályban maradó jogszabályi rendelkezések lényeges tartalma szerint 2005. január 1-jétől, korlátozás nélkül, valamennyi érintett személy, "minden naptári évben", "külön juttatásként" egyhavi illetményére (alapbérére) jogosult.
A határozat a 2005. január 1-je előtti, 2004. február 1-je és december 31-e között hatályban volt, a jogviszony időtartamának jelentőséget tulajdonító rendelkezéseket eredetileg felváltó, új, de az Alkotmánybíróság határozatának meghozatalakor már hatályban nem lévő szabályokat nem érintette. Az Alkotmánybíróság határozata az elbíráláskor hatályos, 2005. január 1-jétől hatályban volt szabályokat vizsgálta.
A határozat nem kötelezte a jogalkotót arra, hogy a külön juttatásra vonatkozó, megsemmisített rendelkezések helyébe újakat alkosson, a határozat nem állapított meg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet.
A határozat értelmében 2004. február 1-je és 2004. december 31-e közötti időszak tekintetében egyhavi külön juttatásra vonatkozó jogosultsága senkinek sem volt. Az érintett törvények 2004. február 1-jén hatályba lépett módosítása értelmében a 2005. január 1-jei jogviszonyban állás volt a feltétele az egyhavi külön juttatás kifizetésének (így foglalt állást a közszférában foglalkoztatottak 2004. évre járó egyhavi külön juttatásáról szóló 1/2006. Polgári jogegységi határozat indokolásának IV. pontja is).
Időarányos kifizetést a 2004. február 1-je és 2004. december 31-e közötti időszak vonatkozásában az akkor hatályos törvények nem tettek lehetővé.
A 2005. január 1-jétől december 31-ig - részben az AB-határozat, részben a Tv. 36. § (2) bekezdése rendelkezései folytán - hatályban maradt szabályok értelmében sincs helye időarányos kifizetésnek. 2005. január 1-jétől viszont korlátozás nélkül, valamennyi érintett személy, "minden naptári évben", "külön juttatásként" egyhavi illetményére (alapbérére) jogosult.
Az Alkotmánybíróság döntéséből nem következett, hogy azok számára is kifizetést kell teljesíteni, akiknek jogviszonya 2004-ben megszűnt, mivel az Alkotmánybíróság nem 2004., hanem 2005. január 1-jére visszamenőleges hatállyal semmisítette meg a január 1-jei jogviszonyban állásra vonatkozó korlátozó feltételt. Azon személyekre, akiknek a jogviszonya 2004. február 1-je és 2004. december 31-e között szűnt meg, a Tv. 38. §-ának jelen ügyben nem vizsgált (4)-(5) bekezdése tartalmaz szabályokat.
A jelen ügyben vizsgált rendelkezések alkotmányellenességét, diszkriminatív voltát a fenti összefüggések keretei között lehet elbírálni.
A Tv. 34. §-a 2006. január 1-jétől módosította az egyhavi külön juttatásra - tizenharmadik havi illetményre, alapbérre - vonatkozó szabályozást.
A Tv. 34. §-ával módosított törvények lényeges rendelkezései szerint 2006. január 1-jétől a tizenharmadik havi illetményre való jogosultság egyik feltétele, hogy az érintett személy a "tárgyévben tizenkét hónap" jogviszonnyal rendelkezzen, a kifizetés iránt a "tárgyévet követő január hónap 16-án" kell intézkedni.
A törvények azonosan rendelkeznek arról is, hogy az érintett személyt az illetmény "időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább háromhavi" jogviszonnyal rendelkezik, ha pedig a Jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetményt az utolsó munkában töltött napon" kell kifizetni. Ebben az esetben - a (4) bekezdéstől eltérően - a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában megállapított illetmény összege alapján kell meghatározni. A Tv. 36. §-a átmeneti rendelkezést tartalmaz. Annak érdekében, hogy már a 2006. januári kifizetésre a 34. § szerint módosított törvények rendelkezései alapján kerülhessen sor, a törvény úgy szól, hogy a 34. § módosításait a 2005. év vonatkozásában is alkalmazni kell, vagyis a 2005-ben jogviszonyban töltött időre tekintettel 2006. január 16-án kell kifizetést teljesíteni.
Az időarányosításra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni, vagyis csak azok részére teljesíthető kifizetés a 2006. január 1-jét követően hatályba lépett szabályok alapján, akik 2005-ben tizenkét hónapon át egyhavi külön juttatásra jogosító jogviszonyban álltak.
Az Alkotmánybíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy ez a szabályozás diszkriminatív-e.
3. Az Alkotmánybíróság ennek eldöntésekor abból indult ki, hogy az ismertetett jogi környezetben, 2006. január 1-je előtt az érintett személyek azzal számolhattak, hogy az egyhavi külön juttatásra való jogosultság megítélésénél nem lesz jelentősége jogviszonyuk időtartamának, illetve más, 2006. január 1-je után az időtartam számításnál egyébként figyelmen kívül maradó körülményeknek. 2005. december 31-ig sem az időtartamnak, sem az év valamely konkrét napján való jogviszonyban állásnak nem volt jelentősége: a 2005. január 1-je és december 31-e között hatályban volt szabályok értelmében 2005-ben az érintett személyek a 2006. január 1-je előtti módosítást megelőzően hatályos szabályok szerint voltak jogosultak egyhavi külön juttatásra. Nem állapítható meg az, hogy a 2005-ben megszűnt jogviszonyú személyek sem új, sem a régi szabályok szerint egyhavi külön juttatásra ne lennének jogosultak.
Ezt fejezi ki a Tv. 38. § (1) és (2) bekezdése is. E szabályok értelmében azon személyek részére, akiknek jogviszonya 2005. január 1-jét követően keletkezett, és egyhavi külön juttatásra jogosító jogviszony 2005. január 1-jei fennállásának hiányában 2005 .január 17-én az akkor hatályos törvényi rendelkezések szerint egyhavi külön juttatásban nem részesültek, a munkáltató 2006. január 16-án köteles intézkedni egyhavi külön juttatás kifizetése iránt. Azon személyek részére pedig, akiknek egyhavi külön juttatásra jogosító jogviszonya 2005. január 1-jén fennállt, azonban az egyhavi külön juttatás kifizetésére 2005. január 17-én nem került sor, mert a jogviszony e napon 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság folytán szünetelt, illetőleg az érintett személy gyermekgondozási segélyben (a továbbiakban: gyes), gyermekgondozási díjban (a továbbiakban: gyed) részesült, a munkáltató - a 36. §-ban meghatározott kifizetéstől függetlenül - 2006. január 16-án köteles intézkedni az egyhavi külön juttatás kifizetése iránt.
Az ismertetett rendelkezésekből az következik, hogy 2005. évre a 2005-ben megszűnt jogviszonyú személyek a 2005. december 31-ig hatályban volt szabályok szerint jo-gosultak egyhavi külön juttatásra. Más megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy nem áll fenn az a helyzet, amely az indítványban hivatkozott 32/2005. (IX. 15.) AB határozat (ABH 2005, 329.) értelmében diszkriminatívnak bizonyult; a 2006. január 1-jén hatályba lépett új rendelkezések a 2005. december 31-ig hatályban volt szabályok szerinti jogosultságokat nem érintettek.
Ezzel ellentéteset a Tv. nem tartalmaz. A törvényalkotó akkor, amikor 2006. január 1-jétől a tizenharmadik havi illetményre való jogosultságot időtartamhoz kötötte, és az időarányosításra vonatkozó szabályok alkalmazásáról külön rendelkezett a Tv. 36. § (1) bekezdésében, nem különböztette meg hátrányosan azokat a személyeket a külön juttatást illetően, akiknek jogviszonya 2005-ben, év közben szűnt meg. Nem állapítható meg ezért, hogy a Tv. 36. § (1) bekezdésének az időarányosításról szóló szabályok alkalmazása kizárására vonatkozó rendelkezése az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését vagy 70/B. §-át sértené. Nem állapítható meg ellentét a Tv. 36. § (1) bekezdése és az Alkotmány 2. § (1) bekezdése között sem, a vizsgált rendelkezés 2005. december 3 1-ig szerzett jogot nem vont el.
Az, hogy a 13. havi illetményre, majd később az egyhavi külön juttatásra, és újabban ismét a 13. havi illetményre vonatkozó, 2004. február 1-jén, 2005. január 1-jén, 2005. szeptember 15-én 2005. január 1-jére visszaható hatállyal és végül 2006. január 1-jén módosult szabályokat hogyan kell alkalmazni a folyamatosan jogviszonyban állókra, a megszűnt jogviszonyú személyekre vagy a jogviszonyt létesítőkre, a rendes bíróságra tartozó jogalkalmazási kérdés. A rendes bíróságra tartozik annak eldöntése is a Tv. szabályainak megfelelő alkalmazásával, hogy milyen következménye van az egyes jogállási törvényekben foglalt korlátozó rendelkezések 32/2005. (IX. 15.) AB határozat szerinti, 2005. január 1-jére visszaható hatályú megsemmisítésének.
4. Nem állapítható meg az sem, hogy a Tv. 38. § (1)-(2) bekezdése diszkriminatív lenne. E rendelkezések lényeges tartalmuk szerint nem az egyhavi külön juttatásra való jogosultságról, hanem arról szólnak, hogy a külön juttatást a munkáltató mikor, milyen időpontban köteles kifizetni. Az Alkotmánybíróság ezért a Tv. 38. § (1)-(2) bekezdését támadó indítványt is elutasította.
Budapest, 2007. április 24.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró