1/2006. Polgári jogegységi határozat

a közszférában foglalkoztatottak egyhavi külön juttatásáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Polgári Kollégium vezetője által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következő

jogegységi határozatot:

A közigazgatási szerveknél foglalkoztatott munkavállalókat, a köztisztviselőket, a közalkalmazottakat, az igazságügyi alkalmazottakat, az ügyészségi szolgálati viszonyban állókat, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjait, illetve a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáit (a továbbiakban: a közszférában foglalkoztatottak) 2004. évre is megillette egyhavi külön juttatás, amelynek kifizetéséről 2005. január 17-én kellett intézkedni.

INDOKOLÁS

I.

A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának vezetője a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 29. § (1) bekezdésének a) pontja és 31. § (1) bekezdésének a) pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatására és annak eredményeként jogegységi határozat meghozatalára tett indítványt abban a kérdésben, hogy a közszférában foglalkoztatottakat 2004. évre egyhavi külön juttatás (tizenharmadik havi illetmény) megilleti-e, ennek kifizetéséről mikor kellett intézkedni, a 2005. januárjában kifizetett egyhavi külön juttatást melyik évre járó juttatásként kell figyelembe venni.

Az indítvány szerint a jogegységi határozat meghozatalát az indokolja, hogy a 2003. évi XCV. törvénnyel, illetve 2004. évi CXXXV. törvénnyel módosított szabályok alkalmazásával kapcsolatban a 2004. évi tizenharmadik havi illetményre való jogosultság és annak kifizetési időpontja tekintetében az ítélkezési gyakorlat nem egységes.

Egyik jogerős munkaügyi bírósági ítélet a 2004. évre vonatkozóan előterjesztett tizenharmadik havi illetmény iránti igény elutasítását - egyebek mellett - azzal indokolta, hogy a módosított szabály 2004. február 1-jei hatálybalépésére tekintettel "a korábbi 13. havi illetmény egyfajta nulladik havi külön juttatássá fordult át 2005. évtől, így 2004.évre vonatkozóan a közszférában dolgozók részére nem folyósítanak 13. havi illetményt" (Miskolci Munkaügyi Bíróság M.927/2004/5.) .

Más bíróságok úgy foglaltak állást, hogy függetlenül az új szabályok 2004. február 1-jei hatálybalépésétől, a jogalkotó minden naptári évre biztosítani kívánta a külön juttatást, így 2004. évre is (Fővárosi Munkaügyi Bíróság 23.M.2263/2005/5., 28.M.2991/2005/3., Veszprémi Munkaügyi Bíróság 3.M.266/2005/8., 3.M.225/2005/8.); a 2005.januári kifizetéseket a 2004. évi külön juttatásnak, tizenharmadik havi illetménynek tekintették (Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.430/2005/5., Nógrád Megyei Bíróság Mf.20.708/2005/4., 20.709/2005/4., 20.710/2005/4., Fővárosi Munkaügyi Bíróság 5.M.3653/2004/4., 8.M.2088/2005/3.) .

Emellett született olyan döntés is, amely 2004. évre a külön juttatásra való jogosultságot megállapította, és azt arra tekintet nélkül megítélte, hogy a munkáltató 2005. januárjában már kifizetett egyhavi járandóságot 2005. évi "nulladik havi" külön juttatás címén (Vas Megyei Bíróság Mf.20.299/2005/5., Mf.20.621/2005/3., Debreceni Munkaügyi Bíróság 2.M.169/2005/3., Somogy Megyei Bíróság 3/I.Mf.21.204/2005/4.) .

II.

A legfőbb ügyész álláspontja szerint 2004. évre tizenharmadik havi juttatás - a 2004. január hónapra általában járó 1/12-ed részt meghaladóan - nem illette meg a közszférában foglalkoztatottakat, mert a módosított szabály 2004. február 1-jén lépett hatályba és így a kifizetési feltételek vizsgálatára csak 2005. január 1-jén kerülhetett sor. Ezt a helyzetet orvosolta a 2005. évi CXVIII. törvény 38. § (4)-(5) bekezdése.

III.

1. A 2004. január 31-éig hatályos szabályok - lényegüket tekintve azonos módon - úgy rendelkeztek, hogy a közszférában foglalkoztatottak minden naptári évben külön juttatásként egyhavi illetményre (személyi alapbérre, egyhavi távolléti díjnak megfelelő összegű külön juttatásra, a továbbiakban együtt: illetményre) jogosultak, a tárgyévi jogviszony (munkavégzési kötelezettség) időtartamával arányosan [a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 193/V. §, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 49. §, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 68. §, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 109. §, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (Iszt.) 116. §, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (Hjt.) 119. §]. A kifizetés időpontja tekintetében nem volt egységes a szabályozás: a tárgyév december 31-éig [Ktv. 49. § (1) bek.], a tárgyévet követő január hónapban [Kjt. 68. § (6) bek.], a tárgyévet követő első hónap 15. napjáig (Hszt. 109. §) stb. történő kifizetést írt elő.

2. A 2003. évi XCV. törvény (Tv.) 28-30., 34., 36., 38. és 40. §-a az egyhavi külön juttatásra vonatkozó szabályokat - az érintett törvények rendelkezéseit egységesítve - a következőképpen módosította.

A közszférában foglalkoztatott minden naptári évben - külön juttatásként - egyhavi illetményére jogosult, amennyiben január 1-jén jogviszonyban áll. A juttatás kifizetéséről január 16-án - amennyiben ez szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon -kell rendelkezni. A juttatás mértékének alapja a január hónapra irányadó illetmény.

A módosított szabályok 2004. február 1-jén léptek hatályba [Tv. 42. § (3) bekezdés].

3. A 2004. évi CXXXV. törvény (Tvm.) 85-87, 92, 94. és 109. §-a ismét módosította az érintett törvényeknek a juttatásra vonatkozó szabályait - ugyancsak egységesen -az alábbiak szerint:

A közszférában foglalkoztatott minden naptári évben - külön juttatásként - egyhavi illetményére jogosult, amennyiben január 1-jén jogviszonyban áll, kivéve, ha:

- 30 napnál hosszabb fizetés nélküli szabadságon van,

- gyermekgondozási segélyben, illetve

- gyermekgondozási díjban részesül.

A juttatás kifizetéséről január 16-án - amennyiben ez szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az ezt követő első munkanapon - kell rendelkezni. A juttatás mértékének alapja a január hónapra irányadó illetmény.

A Tvm. előbbi rendelkezései 2005. január 1-jén léptek hatályba [Tvm. 117. § (1) bekezdés].

4. Az Alkotmánybíróság a 32/2005. (IX.15.) AB határozatával megállapította, hogy az Mt. 193/V. §-ának, a Ktv. 49. §-ának, a Kjt. 68. §-ának, a Hszt. 109. §-ának "amennyiben január 1-jén ... jogviszonyban áll, kivéve, ha:

- 30 napnál hosszabb fizetés nélküli szabadságon van,

- gyermekgondozási segélyben, illetve

- gyermekgondozási díjban részesül" szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt - hatálybalépésére visszaható hatállyal - megsemmisítette.

Az érintett törvények vonatkozó rendelkezései a következők szerint maradtak hatályban:

A közszférában foglalkoztatott minden naptári évben - külön juttatásként - egyhavi illetményre jogosult.

A juttatás kifizetéséről január 16-án - amennyiben ez szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon - kell rendelkezni. A juttatás mértékének alapja a január hónapra irányadó illetmény.

5. A 2005. évi CXVIII. törvény (Tvmm.) 34. §-a ismét módosította a tizenharmadik havi illetmény szabályait. Érdemét tekintve egységesen, részletesen újraszabályozta e jogintézményt a következőképpen.

A közszférában foglalkoztatott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyévben tizenkét hónap jogviszonnyal rendelkezik. A tizenharmadik havi illetmény időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább három havi jogviszonnyal rendelkezik.

A jogviszony előbbi időtartama számításánál nem vehető figyelembe a jogviszony szünetelésének időtartama a meghatározott kivételekkel (rendes szabadság, szülési szabadság, 6 hónapot együttesen meg nem haladó keresőképtelenséget okozó betegség, fizetés nélküli szabadság, tartalékos katonai szolgálat, átlagkeresettel vagy távolléti díjjal elszámolt munkában nem töltött idő) .

A tizenharmadik havi illetmény összege a tárgyév december havi illetmény összegével egyezik meg (ügyészségi szolgálati viszony és igazságügyi alkalmazott szolgálati jogviszonya esetén a kifizetés időpontjában megállapított illetmény összege) .

A tizenharmadik havi illetmény kifizetése iránt a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve, ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon kell intézkedni.

A Tvmm. 34. §-a 2006. január 1-jén lépett hatályba. A 36. § és 38. § átmeneti szabályokat állapított meg. Ezek között a 38. § (4)-(5) bekezdése érinti a 2004. évi külön juttatást. Eszerint annak, akinek a jogviszonya 2004. február 1-je és 2004. december 31-e között szűnt meg az új szabályok (34. §) megfelelő alkalmazásával egyhavi illetmény, vagy annak időarányos része jár, ha nem állt 2005. január 1-jén egyhavi külön juttatásra jogosító jogviszonyban, vagy részére nem fizettek vagy fizetnek ki a 2004. évben jogviszonyban töltött időre tekintettel - egyhavi külön juttatás 1/12-ed részénél nagyobb összegű - külön juttatást.

IV.

A jogegységi tanács kizárólag a 2004. év tekintetében vizsgálta az egyhavi különjuttatásra való jogosultságot, illetve e juttatás kifizetését.

A 2004. évre vonatkozó egyhavi külön juttatás iránti igények elbírálásánál az okozott jogszabály-értelmezési problémát, hogy a naptári évre járó juttatásról szóló szabály módosítása év közben - 2004. február 1-jén - lépett hatályba, és a Tv. nem határozta meg, hogy az irányadó jogviszony január 1-jei fennállása, illetve a január 16-ai kifizetés melyik évre vonatkozik.

A Tv. indokolása azt tartalmazza, hogy a módosítás a kifizetés szabályozásának egységesítését szolgálja, a kifizetésről egységesen a tárgyévet követő január 16-án kell intézkedni. A módosítás előtti szabályokban is szerepelt tárgyévet követő januári kifizetés [Kjt. 68. § (6) bekezdés], valamint a jelenleg hatályos rendelkezések is tárgyévet követő január 16-ai kifizetésről szólnak.

A Tv. azzal, hogy a juttatásra való jogosultságot az irányadó jogviszony január 1-jei fennállásához kötötte, a jogosultságot korlátozta. A munkavállalóra hátrányos ilyen feltétel visszamenőlegesen nem szabható [a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdés]. Ennélfogva ez a feltétel a 2004. február 1-jei hatálybalépés folytán csak 2005. január 1-jére vonatkozhat.

Az előbbiekből nem következik a 2004. évi külön juttatásra való jogosultság megszűnése. Ezt rögzíti az Alkotmánybíróság határozatának indokolása is (4. pont 6. bekezdés), amikor megállapítja, hogy a törvényhozó nem szüntette meg a külön juttatást, ilyen szándékra a törvényjavaslat indokolásából sem lehet következtetni. A módosított rendelkezések is - a korábbiakkal egyezően -minden naptári évre járó juttatásról szólnak. A munkavállalóknak e járandóságra való jogosultsága 2004. január 1-jén - az akkor hatályos szabályok szerint - arra az évre is megnyílt, és a módosítás ezt nem zárta ki azzal, hogy a jogviszony 2005. január 1-jei fennállását szabta feltételül.

Ezt a feltételt azonban az Alkotmánybíróság határozata visszamenőleges (2005. január 1-jei) hatállyal megsemmisítette, így ezt követően erre hivatkozni a 2004. évi igény elbírálásánál sem lehet.

A Tvmm. 38. § (4)-(5) bekezdésében megállapított átmeneti szabályokból is az következik, hogy a 2004. évi külön juttatásra való jogosultság nem szűnt meg. Az átmeneti szabály azokat kompenzálja, akiknek jogviszonya év közben szűnt meg.

A 2004. évre járó egyhavi külön juttatás kifizetéséről 2005. január 17-én kellett intézkedni, az igény ekkor vált esedékessé. Ha a munkáltató ekkor egyhavi külön juttatást fizetett, ezzel a 2004. évi járandóság megfizetését teljesítette, a tárgyévet követő januári kifizetési szabálynak megfelelően. Ilyen esetben a munkavállaló 2004. évre vonatkozóan igényt - függetlenül a munkáltató jogszabályértelmezésétől, a kifizetés jogcímének megjelölésétől -alappal nem támaszthat. Ezt támasztja alá a Tvmm. 36. § (1) bekezdése is, amely a 2005. évi juttatás tekintetében rendelkezik 2006. januári kifizetésről.

Budapest, 2006. január 30.

Dr. Murányi Katalin s. k.,

a jogegységi tanács elnöke

Dr. Fekete Zsuzsanna s. k.,

előadóbíró bíró

Dr. Solt Pál s. k.,

bíró

Dr. Tallián Blanka s. k.,

bíró

Dr. Tálné dr. Molnár Erika s. k.,

bíró