28/2002. (VI. 28.) AB határozat

Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzatának az önkormányzat tulajdonában álló nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásának feltételeiről szóló 28/2000. (XII. 23.) rendeletének felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzatának az önkormányzat tulajdonában álló nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásának feltételeiről szóló 28/2000. (XII. 23.) rendelete 16. § (4) bekezdése törvényellenes, ezért ezt a rendelkezést megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

A Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője - mivel a törvényességi ellenőrzés körében kiadott felhívásával az erzsébetvárosi képviselő-testület nem értett egyet - Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzatának az önkormányzat tulajdonában álló nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásának feltételeiről szóló 28/2000. (XII. 23.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 16. § (4) bekezdése törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott előírás ellentétes a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 41. § (2) bekezdésében foglalt szabályozással s ezáltal az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével.

Az indítványozó úgy vélekedett, hogy az Ör. sérelmezett rendelkezése "az Lt. szabályozását kiterjesztve, a bérlőként való elismerés további feltételeit írja elő", amikor a bérlő által alapított gazdasági társaság jogutódlása esetén a bérleti jog átruházására vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.

Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése értelmében a képviselő-testület törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkot rendeletet.

Az Lt. több tárgykörben is rendeletalkotási felhatalmazást állapít meg az önkormányzat képviselő-testülete számára.

Az Lt. 42. § (1) bekezdés első mondata lehetővé teszi, hogy "a bérlő a helyiség bérleti jogát a bérbeadó hozzájárulásával másra átruházhatja vagy elcserélheti". E § (2) bekezdésének megfelelően az "önkormányzati helyiség esetén a hozzájárulás feltételeit önkormányzati rendeletben kell meghatározni".

E rendelkezés tartalmát szűkíti az Lt. 41. § (2) bekezdése, amikor a következőket írja elő: "Ha a bérlő a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény alapján társaságot, illetőleg az 1992. évi I. törvény alapján szövetkezetet alapít, vagy a társaság átalakul, a társaság, illetőleg a szövetkezet a jogutód."

Az Ör. "Hozzájárulás a bérleti jogviszony átruházásához és cseréjéhez" című 16. § (4) bekezdése így rendelkezik: "Ha a bérlő gazdasági társaságot alapít, és úgy nyilatkozik, hogy a társaságot tekinti a jogutód bérlőnek [Tv. 41. § (2) bekezdése], a bérleti jog átruházására vonatkozó jogszabályok alkalmazásával kell eljárni."

III.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt megalapozott.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában, elvi jelleggel a 3/1999. (III. 24.) AB határozatban értelmezte a helyi önkormányzatnak a bérleti jogviszonyok szabályozására irányuló rendeletalkotási hatásköre tartalmát, e hatáskör gyakorlásának alkotmányos kereteit. Az Alkotmánybíróság - álláspontja kialakításakor - abból indult ki, hogy a helyi önkormányzat szabályozási jogkörét kizárólag az Lt. keretei között gyakorolhatja. Az Lt. szabályozási módszerére ugyanis az a jellemző, hogy nem általános felhatalmazást ad a helyi önkormányzatnak a tulajdonában álló ingatlanokkal kapcsolatos bérleti jogviszonyok tartalmának szabályozására, hanem konkrétan meghatározza azokat a szabályozási tárgyakat, amelyekre nézve az önkormányzat rendeletében rendelkezhet. (ABH 1999. 375., 377-378.)

Az Lt. 42. § (1) bekezdés idézett első mondatából kitűnik, hogy a bérlő - a bérbeadó hozzájárulásával - átruházhatja vagy elcserélheti a helyiséget, a 42. § (2) bekezdése pedig e feltételek szabályozását illetően a képviselőtestület számára rendeletalkotási felhatalmazást állapít meg.

A 8/1995. (II. 22.) AB határozat azonban már rámutatott a következőkre: az Lt. nem tette lehetővé, hogy "a képviselő-testület a bérleti jogviszony folytatásának más, a törvényben nem említett jogcímeit meghatározza, illetve a bérleti jogviszony folytatását a rendeletben meghatározott feltételekhez kösse". (ABH 1995. 453., 454.)

Az Lt. és az Ör. bemutatott rendelkezései alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg: az Ör. 16. § (4) bekezdése azáltal, hogy a bérlő által alapított gazdasági társaságot az Lt. 41. § (2) bekezdésében foglaltak mellőzésével nem tekintette külön feltételek nélkül jogutódnak, hanem a bérleti jogviszony átruházására és cseréjére vonatkozó (a bérlő számára előnytelenebb) előírásokat rendelte alkalmazni, túlterjeszkedett az Lt.-ben meghatározott jogalkotási felhatalmazáson.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Ör. 16. § (4) bekezdését törvényellenesnek és az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését sértő szabályozásnak tekintette, s ezért a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság e határozatának közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-ában foglalt rendelkezésen alapul.

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 242/H/2002.