BH 2018.9.251 Forgalomban való részvételnek minősül a mezőgazdasági vontató gépi meghajtóerővel történő helyváltoztató mozgása az érintett útszakasz jogi jellegétől függetlenül, ha erre szállítási eszközként betöltött szokásos funkciójában kerül sor [2009. évi LXII. tv. (Kgfb tv.) 12. §, 15. §].

Pertörténet:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.104074/2015/12., Fővárosi Törvényszék Pf.635378/2016/5., Kúria Pfv.21055/2017/6. (*BH 2018.9.251*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes édesapja, R. G. 2011. szeptember 26-án T. község külterületén, forgalomtól elzárt területen az álló helyzetben lévő, járó motorú mezőgazdasági vontató bal hátsó kereke mögött állva szállítási helyzetben rögzítette a vontatóhoz kapcsolt tárcsát, amikor a jármű vezetőjének lába a kuplungpedálról lecsúszott, és a hátramenetbe kapcsolt jármű hátrafelé megindulva áthajtott a felperes édesapján, aki 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett.

[2] Az ügyészség a jármű vezetőjével, K. O. gyanúsítottal szemben folytatott eljárást 6 hónapra felfüggesztette, és az ügyet közvetítői eljárásra utalta, ennek során a terhelt elismerte felelősségét, bocsánatkérését fejezte ki, és 1 500 000 forint megtérítését vállalta. K. O. az összeget megfizette, vele szemben az ügyészség a vádemelést 1 évi időtartamra elhalasztotta.

[3] A jármű üzemeltetője az alperessel kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást.

[4] A felperes édesapja a per során elhunyt. A perben érvényesített jogait és követeléseit osztályos egyezség alapján az illetékes közjegyző a felperesnek adta át.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes módosított keresetében 5 000 000 forint nem vagyoni és 9 304 006 forint vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Kgfb tv.) 15. § f) pontjára hivatkozással.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Döntését a Kgfb tv. 15. § f) pontjára alapította, amely szerint a biztosítás nem terjed ki arra a kárra, amely a gépjármű - forgalomban való részvétele nélkül - munkagépként való használata során keletkezett. Szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a közlekedést addig nem lehet megkezdeni a lassú járművel, amíg a munkagép függesztett tárcsájának rögzítése meg nem történt, erre pedig forgalomtól elzárt füves területen került sor, amikor a jármű nem vett részt a forgalomban. A vetési munkálat kezdetének a hidraulika felszerelését, befejezésének a hidraulika lecsatlakoztatását tekintette. Következtetése szerint a baleset a mezőgazdasági vontató munkagépként való használata során, forgalomban való részvétele nélkül következett be. A gépjármű elmozdulását nem minősítette forgalomban való részvételnek, utalva arra, hogy a traktor a szántás-vetés során is helyváltoztató mozgást végez, ami nem forgalmi helyzetben történik.

[8] Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a jogutód felperes - a jogelőd vagyoni kárigényeinek előterjesztése hiányában - nem támaszthat érvényesen vagyoni kárigényeket.

[9] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Megállapította, hogy a mezőgazdasági vontató alapvetően munkagép, de alkalmas a közúti közlekedésben való részvételre is. Kifejtette, hogy a Kgfb tv. 3. § 10. pontja és 15. § f) pontja értelmében a biztosítási viszony nem terjed ki azokra a károkra, amelyek a traktor fő funkciójában, azaz mezőgazdasági munkagépként való használata során keletkeznek. Értelmezésében a Kgfb tv.-n alapuló felelősség a járművek forgalomban való részvétele során okozott károkra terjed ki, a közúti forgalom pedig közutakon zajlik, nem magánutakon. A másodfokú bíróság megállapítása szerint a káresemény nem a mezőgazdasági vontató forgalomban való részvétele során következett be, ezért arra az alperes felelőssége nem terjed ki.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[10] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amely elsődlegesen a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával az első- és másodfokú ítéletek megváltoztatására, az alperes helytállási kötelezettségét megállapító közbenső ítélet meghozatalára, valamint az elsőfokú bíróságnak a követelés összegszerűsége körében az eljárás folytatására való utasítására irányult. Másodlagosan az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.

[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult, annak helyes indokai alapján.

A Kúria döntése és jogi indokai

[12] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

[13] Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a kereset tárgyává tett káreseményt olyan, közúti közlekedésre is alkalmas jármű üzemeltetése okozta, amelynek rendeltetése elsősorban mezőgazdasági munkavégzés. Helyesen foglalt állást a másodfokú bíróság abban a kérdésben is, hogy a Kgfb tv. 3. § 10. pontjának értelmező rendelkezése alapján a törvény tárgyi hatálya kiterjed erre a járműre. Tévedtek azonban az eljárt bíróságok akkor, amikor az alperes kockázatviselési kötelezettségének hiányára következtettek a törvény 15. § f) pontjában foglalt feltételek fennállása miatt.

[14] A Kgfb tv. 15. § f) pontja alapján a biztosítás nem terjed ki arra a kárra, amely a gépjármű - forgalomban való részvétele nélkül - munkagépként való használata során keletkezett. A törvény tehát két együttes feltétel fennállása esetén zárja ki a biztosítási kockázatot: a gépjármű forgalomban való részvételének hiánya és annak munkagépként való használata esetén.

[15] A Kgfb tv. 70. §-a értelmében a törvény az ott felsorolt valamennyi - gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó - uniós jogi aktusnak (irányelveknek) való megfelelést szolgálja. Amennyiben az Európai Unió irányelvének a tagállami jogba való átültetése az irányelvvel konform módon, megfelelő tartalommal történik meg, a nemzeti bíróság az irányelvet nem alkalmazza közvetlenül a tagállamon belüli jogvitákban, de terheli őt a nemzeti jogszabály irányelv konform értelmezésének a kötelezettsége. Az irányelvet átültető nemzeti jogszabályokat az irányelv rendelkezéseivel és annak az Európai Bíróság általi jogértelmezésével összhangban kell alkalmazni abban az esetben is, ha a jogalany az uniós jogból származó alanyi jogát közvetlenül az irányelvre hivatkozva nem jogosult érvényesíteni [C-14/83. számú Von Colson ítélet 26. pont (EBHT 1984., 1891. skk. o.), C-106/89. számú Marleasing ítélet 8. és 13. pont (EBHT 1990., I-4135. skk. o.)]. Mindezekből következően a felülvizsgálat tárgyát képező ügyben a Kgfb tv. 15. § f) pontját - az első-, másodfokú bíróság álláspontjával szemben - kizárólag az EuB releváns döntéseire figyelemmel lehet értelmezni.

[16] Az EuB több esetben is foglalkozott a Tanács 1972. április 24-i 72/166/EGK irányelv 3. cikk (1) bekezdésében szereplő "gépjármű forgalomban való részvétele" fogalommal és a jelen ügyben - az irányelv időbeli hatálya folytán - alkalmazandó, az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK irányelv 3. cikkében szereplő azonos fogalom értelmezésével. Tekintettel arra, hogy a "jogutód irányelv" 29. cikk (2) bekezdése alapján a hatályon kívül helyezett 72/166/EGK irányelvre történő hivatkozásokat a helyébe lépő irányelvre történt hivatkozásként kell értelmezni, az irányelv II. mellékletében foglalt megfelelési táblázat alapján a Kúria az EuB mindkét irányelv vonatkozó rendelkezését értelmező ítéleteit figyelembe vette. A C-162/13. számú, 2014. szeptember 4-i Vnuk ítélet 41., 42. pontjában az EuB már leszögezte, hogy a "gépjármű fogalomban való részvétele" fogalmának meghatározása nem bízható az egyes tagállamok mérlegelésére, hanem a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Európai Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, illetve annak a szabályozásnak a célját, amelynek az a részét képezi. Ítélete 52. pontjában arra is rámutatott, hogy az uniós szabályozásnak a kötelező felelősségbiztosítás területén végbement fejlődése során az uniós jogalkotó folyamatosan biztosította és erősítette a gépjárművek által okozott balesetek károsultjainak védelmére irányuló célkitűzést. Meghatározása szerint a "gépjármű forgalomban való részvétele" fogalmának hatálya alá tartozik a gépjárművek minden olyan használata, amely összeegyeztethető e gépjárművek szokásos funkcióival (56. pont). Az EuB a C-514/16. számú, 2017. november 28-i Andrade ítéletében a "gépjármű forgalomban való részvétele" fogalmának értelmezésében további támpontokat adott, így ítélete 35., 36. pontjában kifejtette: annak hatálya nem függ annak az útnak a jellemzőitől, amelyen a gépjárművet használták, nem korlátozódik a közúti forgalom helyzeteire, a kötelező felelősségbiztosításra vonatkozó irányelvek egyik rendelkezése sem korlátozza a biztosítási kötelezettségnek, és a gépjárművek által okozott balesetek károsultjai számára az e kötelezettség által biztosítani kívánt védelemnek a terjedelmét az ilyen gépjárművek bizonyos földeken vagy utakon való használatának az eseteire. A kockázat fennállásának elbírálása körében azonban meghatározó jelentőségűnek tekintette azt a kérdést, hogy a baleset bekövetkezésekor a gépjármű szállítási (közlekedési) eszközként vagy munkagépként üzemelt-e. A "gépjármű forgalomban való részvételének" fogalmába beletartozik a gépjármű szállítási eszközként való mindenfajta használata (37., 38. pont).