BH 2012.1.9 I. A kültag házastárs a családjogi szabályok alapján felel a beltag házastársnak a betéti társaság vagyonából behajthatatlan, a beltag mögöttes felelősségén alapuló tartozásáért.

II. A tartozás fedezetének elvonását jelenti, ezért a hitelezővel szemben hatálytalan az a - valós tartalmát tekintve ingyenes - szerződés, amelyet a házastársak gyermekükkel a hitelező érvényes követelésének meghiúsítása céljából kötnek meg [Ptk. 203. §, Csjt. 30. §, 1997. évi CXLIV. tv. 90. §].

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a T. Betéti Társaságnak az I. rendű alperes a beltagja, míg a II. rendű alperes annak kültagja. Az I-II. rendű alperesek gyermeke a III. rendű alperes. A felperes 2000. december 12-én vonatszerelvények elektronikus, intelligens felügyeletére szolgáló berendezést vásárolt a T. Bt. jogelődjétől, melynek alapján megfizetett az eladónak 6 020 000 forintot. A rendszer azonban nem működött megfelelően, amelyről 2003. február 28-án egyeztetési jegyzőkönyv készült. Ebben az eladói oldalon felmerült hiányosságokat, valamint a vevő erre alapított elállási szándékát a T. Bt. részéről eljáró I. rendű alperes aláírásával elismerte. Miután a hiányosságok nem kerültek kiküszöbölésre és a berendezések is a javítással próbálkozó eladónál maradtak, a felperes az elállási jog gyakorlása és a vételár visszakövetelése iránt bírósághoz fordult. A T. Bt.-vel szembeni fizetési meghagyást 2004. április 2. napján kézbesítették a beltag I. rendű alperes B. város, T. u. 9. szám alatti lakcímére, aki ezzel szemben 2004. április 7. napján terjesztette elő ellentmondását. Az így megindult perben az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a T. Bt.-t mint egyenes adóst és az I. rendű alperest, mint érte mögöttesen felelős beltagot, hogy fizessenek meg a felperesnek 6 020 000 forint tőkét, valamint ennek 2003. január 12-tól a kifizetésig járó kamatait. Döntését a másodfokú bíróság helybenhagyta. Mindezek alapján végrehajtási eljárás indult, amely 2006. július 27. napja óta szünetel, mert az adós cég gazdasági tevékenységet nem folytat és végrehajtás alá vonható vagyonnal sem rendelkezik.

A B. város, T. u. 9. szám alatt elhelyezkedő, 673 m2 térmértékű ingatlan 4/6 hányadrésze korábban az I. és II. rendű alperesek tulajdonában állt. Az I. és II. rendű alperesek ezt az ingatlanilletőséget a 2005. február 14. napján kelt ajándékozási szerződéssel a III. rendű alperesre ruházták. Ezt követően a 2006. február 2. napján kelt megállapodással - az ajándékozás számukra kedvezőtlen illetékjogi következményei miatt - az ajándékozási szerződést közös megegyezéssel felbontották. Ezt követően még ugyanezen a napon az I-II. rendű alperesek, mint életjáradékra jogosultak, az ajándékozási szerződés felbontásával visszakapott ingatlanilletőségeiket életjáradéki szerződéssel ismét a III. rendű alperesre ruházták. A földhivatal a III. rendű alperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.

Mindezek alapján a felperes egyrészt az ajándékozási és életjáradéki szerződések színlegessége, másrészt azok fedezetelvonó jellegére alapított vele szembeni hatálytalansága miatt terjesztett elő kereseti kérelmet az alperesek ellen.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesek között 2006. február 2. napján létrejött életjáradéki szerződést érvénytelenné nyilvánította és rendelkezett az I-II. rendű alperesek tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásban történő helyreállításáról, és a perfeljegyzés tényének törléséről. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján azt látta igazoltnak, hogy az ajándékozási, majd pedig életjáradéki szerződés megkötésének nem volt ésszerű gazdasági indoka, annak célja kizárólag az ingatlanhányadnak a felperes által indított végrehajtás alóli kivonása volt. A II. rendű alperes felelősségét az I. rendű alperessel fennálló házassági vagyonközösségre figyelemmel, a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján látta megállapíthatónak.

Az ítélet ellen az I., II. és III. rendű alperesek fellebbezést terjesztettek elő, tartalmilag annak megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt. Kifogásolták, hogy az elsőfokú ítélet indokolásában keverednek a színlegességre, illetőleg a fedezetelvonásra alapított kereseti kérelmek elbírálásának szempontjai. Vitatták az ajándékozási és életjáradéki szerződés színleltségét, hangsúlyozták, hogy az előbbinek a megkötése és a tulajdon-átruházási szándék kialakulása idején a felperes perindításáról még nem volt tudomásuk. Az átruházás jogcímének megváltoztatására pedig a nagy összegű ajándékozási illeték mellett az vezette őket, hogy az I. rendű alperes munkanélkülivé vált és szüksége volt a III. rendű alperes támogatására.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a 2006. február 2. napján kelt életjáradéki szerződés érvénytelenné nyilvánítását és a földhivatal megkeresését mellőzte, egyben megállapította, hogy ez a szerződés a felperessel szemben hatálytalan és kötelezte az I-VI. rendű a1pereseket annak tűrésére, hogy a felperes a jogerősen megítélt követelése behajtása során B. város, T. u. 9. szám alatti ingatlannak a III. rendű alperes tulajdonában álló 4/6 hányadrészéből kielégítést keressen. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Abból azonban csupán részben vont le helyes jogi következtetést és döntésének indokolása is pontosításra, valamint kiegészítésre szorul.

A felperes keresetét elsődlegesen arra alapította, hogy álláspontja szerint a 2005. február 14. napján kelt ajándékozási, majd a 2006. február 2. napján helyébe lépő életjáradéki szerződés színlelt, a felek valós szándéka nem az általuk megfogalmazott jogügylet létrehozására, hanem a tulajdonjognak a felperes adósának nevéró1 a III. rendű alperes nevére történő átírására irányult.

A Ptk. 207. § (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni.

A törvény idézett rendelkezése által meghatározott színlegesség lényege abban jelölhető meg, hogy a felek valódi ügyleti akarata nem áll összhangban az általuk ténylegesen és jogilag releváns formában kifejezésre juttatott szerződési nyilatkozatokkal. Ez a perbeli esetben nem állapítható meg, mert a bizonyítási eljárás adatai egybehangzóan azt támasztották alá, hogy a keresettel támadott szerződésekkel kapcsolatban az alperesek ügyleti szándéka egységesen fennállt és összhangban volt az általuk kifejezésre juttatott nyilatkozatokkal. Ennek megfelelően mindhárom alperes közös és egybehangzó akarata átfogta az I. és II. rendű alperesek tulajdoni hányadának a III. rendű alperes részére történő átruházásának szándékát, ezért az színleltnek tekinthető nem volt.

A Ptk. 203. § (1) bekezdése értelmében azonban az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.