62012CJ0321[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2013. október 10-i ítélete. F. van der Helder és D. Farrington kontra College voor zorgverzekeringen. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Centrale Raad van Beroep - Hollandia. Szociális biztonság - 1408/71/EGK rendelet - A 28. cikk (2) bekezdésének b) pontja - Egészségbiztosítási ellátások - Több tagállamból öregségi nyugdíjra jogosult személyek - Lakóhely más tagállamban - Természetbeni ellátások nyújtása a lakóhely szerinti államban - Az ellátások költségeinek viselése - Azon tagállam, amely »jogszabályainak« hatálya alá a jogosult a leghosszabb ideig tartozott - Fogalom. C-321/12. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2013. október 10. ( *1 )

"Szociális biztonság - 1408/71/EGK rendelet - A 28. cikk (2) bekezdésének b) pontja - Egészségbiztosítási ellátások - Több tagállamból öregségi nyugdíjra jogosult személyek - Lakóhely más tagállamban - Természetbeni ellátások nyújtása a lakóhely szerinti államban - Az ellátások költségeinek viselése - Azon tagállam, amely »jogszabályainak« hatálya alá a jogosult a leghosszabb ideig tartozott - Fogalom"

A C-321/12. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Centrale Raad van Beroep (Hollandia) a Bírósághoz 2012. július 2-án érkezett, 2012. június 27-i határozatával terjesztett elő az előtte

F. van der Helder,

D. Farrington

és

a College voor zorgverzekeringen között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, C. G. Fernlund, A. Ó Caoimh (előadó), C. Toader és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: N. Wahl

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. április 1-jei tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- F. van der Helder képviseletében W. Wehmeijer advocaat,

- D. Farrington saját maga képviseletében,

- a College voor zorgverzekeringen képviseletében M. Mulder és K. Siemeling advocaat,

- a holland kormány képviseletében K. Bulterman és C. Wissels, meghatalmazotti minőségben,

- az észt kormány képviseletében M. Linntam, meghatalmazotti minőségben,

- a finn kormány képviseletében S. Hartikainen, meghatalmazotti minőségben,

- a svéd kormány képviseletében S. Johannesson és C. Meyer-Seitz, meghatalmazotti minőségben,

- az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében H. Walker és C. Murrell, meghatalmazotti minőségben, segítőik: R. Palmer és J. Coppel barristers,

- az Európai Bizottság képviseletében M. van Beek és V. Kreuschitz, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2013. június 19-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2006. december 18-i 1992/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 392., 1. o.) módosított 1996. december 2-i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71 rendelet) 28. cikke (2) bekezdése b) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet az F. van der Helder és D. Farrington, valamint a College van zorgverzekeringen (egészségbiztosítási testület, a továbbiakban: CVZ) között a hollandiai kötelező egészségbiztosítási rendszerbe fizetendő járulékokra vonatkozó jogvitában terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 Az 1408/71 rendelet "Fogalommeghatározások" címet viselő 1. cikke szerint: "E rendelet alkalmazásában: [...] [...]

j) jogszabályok az egyes tagállamok vonatkozásában a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében érintett szociális biztonsági rendszerekkel és ágakkal vagy a 4. cikk (2a) bekezdésében érintett különleges, nem járulékalapú ellátásokkal kapcsolatos, törvényi, rendeleti és egyéb rendelkezések, valamint az egyes tagállamok meglévő vagy jövőbeni végrehajtási intézkedései.

r) biztosítási idő az a járulékfizetési időszak vagy szolgálati idő vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi időszak, amelyet azok a jogszabályok, amelyek szerint az adott időszakot megszerezték vagy az megszerzettnek tekintendő, biztosítási időként határoznak meg vagy ismernek el, valamint más hasonló időszak, amelyet az említett jogszabályok a biztosítási idővel egyenértékűnek tekintenek [...]"

4 Az említett rendelet "A rendelet alkalmazási köre" címet viselő 4. cikke az (1) bekezdésében így rendelkezik: "E rendelet alkalmazandó a következő szociális biztonsági ágakat érintő valamennyi jogszabályra:

a) betegségbiztosítási [helyesen: egészségbiztosítási] és anyasági ellátások;

b) rokkantsági ellátások, beleértve a rokkantak keresőképességének fenntartását vagy javítását célzó ellátásokat is;

c) öregségi ellátások;

d) túlélő hozzátartozók számára nyújtott ellátások;

e) munkahelyi balesetekkel és foglalkozási megbetegedésekkel kapcsolatos ellátások;

f) haláleseti juttatások;

g) munkanélküli-ellátások;

h) családi ellátások."

5 Az említett rendelet III. címe tartalmazza az ellátások egyes csoportjaira vonatkozó különös rendelkezéseket. Ugyanezen rendelet III. címének 1. fejezete vonatkozik a betegség és anyaság esetén járó ellátásokra. E fejezet "Nyugdíjasok és családtagjaik" címet viselő 5. szakasza az 1408/71 rendelet 27-34. cikkét tartalmazza.

6 Ezen rendelet "Nyugdíjak több állam jogszabályai szerinti folyósítása, amikor az ellátásokra való jogosultság a lakóhely szerinti országban áll fenn" című 27. cikkének szövege az alábbi:

"Az a nyugdíjas, aki két vagy több tagállam, köztük a lakóhelye szerinti tagállam jogszabályai szerint jogosult nyugdíjra, valamint ez utóbbi tagállam jogszabályai szerint jogosult ellátásokra, szükség esetén a 18. cikk és a VI. melléklet rendelkezéseinek figyelembevételével, ezekben az ellátásokban - családtagjaival együtt - a lakóhelye szerinti intézménytől részesül, és az ellátások költségeit ez az intézmény viseli, mintha az érintett nyugdíjas nyugdíját kizárólag az utóbbi állam jogszabályai szerint folyósítanák."

7 Az említett rendelet "Egy vagy több tagállam jogszabályai szerint fizetendő nyugdíjak, amikor a lakóhely szerinti országban nem áll fenn természetbeni ellátásra való jogosultság" című 28. cikke előírja: "(1) Az a nyugdíjas, aki egy, két vagy több tagállam jogszabályai szerint nyugdíjra jogosult, de aki a lakóhelye szerinti tagállamban nem jogosult ellátásokra, mégis részesül - mind ő, mind családtagjai - ezekben az ellátásokban, amennyiben - szükség esetén a 18. cikk és a VI. melléklet rendelkezéseinek figyelembevételével - azokra jogosult lenne a nyugdíj tekintetében illetékes tagállam vagy tagállamok egyikének jogszabályai szerint, ha lakóhelye azon állam területén lenne. Az ellátásokat a következő feltételekkel nyújtják: [...] (2) Az (1) bekezdésben említett esetekben a természetbeni ellátások költségeit az alábbi szabályoknak megfelelően meghatározott intézmény viseli: [...]

a) a természetbeni ellátásokat a lakóhely szerinti tagállam intézménye nyújtja a (2) bekezdésben említett intézmény nevében, mintha az érintett személy a lakóhelye szerinti tagállam jogszabályai szerint nyugdíjas lenne és ellátásra lenne jogosult;

b) ha a nyugdíjas két vagy több tagállam jogszabályai szerint jogosult az említett ellátásokra, azok költségét azon tagállam illetékes intézménye viseli, amely tagállam jogszabályainak hatálya alá a nyugdíjas a leghosszabb ideig tartozott; amennyiben e szabály alkalmazásának következtében több intézmény viselhetné az ellátások költségeit, a költségeket az az intézmény viseli, amely azokat a jogszabályokat alkalmazza, amelyek hatálya alá a nyugdíjas legutoljára tartozott."

8 Ugyanezen rendelet "Egy vagy több, a lakóhely szerinti országon kívüli tagállam jogszabályai szerint fizetendő nyugdíj, amikor a lakóhely szerinti országban ellátásra való jogosultság áll fenn" címet viselő 28a. cikke kimondja:

"Ha egy, két vagy több tagállam jogszabályai szerint nyugdíjra jogosult nyugdíjas olyan tagállam területén rendelkezik lakóhellyel, amely tagállam jogszabályai szerint a természetbeni ellátásokhoz való jogosultság nem függ biztosítási vagy szolgálati feltételektől és ahol nyugdíjat nem folyósítanak, a neki és családtagjainak nyújtott természetbeni ellátások költségeit a nyugdíjjal kapcsolatban illetékes tagállamok egyikének a 28. cikk (2) bekezdésében meghatározott intézménye viseli, annyiban, amennyiben az érintett nyugdíjas és családtagjai ilyen ellátásokra jogosultak lettek volna az említett illetékes intézmény által alkalmazott jogszabályok szerint, ha abban a tagállamban rendelkeznének lakóhellyel, amelyben az intézmény található."

9 Az 1408/71 rendelet "Nyugdíjasok által fizetendő járulékok" címet viselő 33. cikke az alábbiakat mondja ki:

"(1) A nyugdíj folyósításáért felelős tagállami intézmény, amely a betegségi és anyasági járulékok tekintetében a nyugdíjból levonásokat előíró jogszabályokat alkalmaz, jogosult az általa folyósítandó nyugdíjból az érintett jogszabályoknak megfelelően kiszámított összeget levonni, amennyiben a 27., 28., 28a., 31. és 32. cikk szerinti ellátások költségeit az említett tagállam valamely intézménye viseli.

(2) Ha a 28a. cikkben említett esetekben a nyugdíjas a betegségbiztosítási és anyasági ellátásokban való részesülés céljából a lakóhelye szerinti tagállam jogszabályai szerint az ott-lakásából következően járulékok megfizetésére vagy hasonló kifizetések teljesítésére köteles, ezeket a járulékokat nem kell megfizetnie."

10 E rendelet 36. cikkének (1) bekezdése alapján valamely tagállam intézménye által az említett rendelet 28., 28a. és 33. cikke rendelkezéseinek megfelelően egy másik tagállam intézménye nevében nyújtott természetbeni ellátások teljes összegét meg kell téríteni.

11 A 118/97 rendelettel módosított és naprakésszé tett, valamint az 1998. június 4-i 1223/98/EK tanácsi rendelettel (HL L 168., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 292. o.) módosított, az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 1972. március 21-i 574/72/EGK rendelet 95. cikke kimondja, hogy a rendelet 28. és 28a. cikke szerint biztosított természetbeni ellátások összegét az illetékes intézmények olyan átalány alapján térítik meg azoknak az intézményeknek, amelyek az említett ellátásokat biztosították, amely a lehető leginkább megközelíti a ténylegesen felmerült kiadásokat, és amelynek kiszámítási módját e rendelkezés határozza meg.

A holland jog

12 Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény (Ziekenfondswet, a továbbiakban: ZFW) 2006. január 1-je előtt kötelező egészségbiztosítási rendszert írt elő azon munkavállalók részére, akiknek a jövedelme nem ért el egy bizonyos küszöböt. Azon személyeknek azonban, akik nem tartoztak e szabályozás hatálya alá, egészségügyi kiadásaik fedezetére magánbiztosítási szerződést kellett kötniük egy biztosító társasággal.

13 Ez a kötelező törvényi rendszer bizonyos feltételek mellett a lakóhellyel nem rendelkező azon személyekre is alkalmazható volt, akik az általános öregségi biztosításról szóló törvény (Algemeen Ouderdomswet, a továbbiakban: AOW) alapján nyugdíjra, vagy a keresőképtelenség elleni biztosításról szóló törvény (Wet op de arbeidsongeschiktheidsverzekering) alapján járadékra voltak jogosultak.

14 2006. január 1-jétől az egészségbiztosításról szóló törvény (Zorgverzekeringswet, a továbbiakban: ZFW) - melynek 2008. augusztus 1-jei változata alkalmazandó a jelen esetben - kötelező egészségbiztosítási rendszert vezetett be minden Hollandiában lakóhellyel rendelkező vagy ott munkát végző személyre vonatkozóan.

15 E törvény 69. cikke (1) bekezdésének szövegezése az alábbi:

"(1) Azoknak a külföldön lakóhellyel rendelkező személyeknek, akik az Európai Közösségek Tanácsának rendelete vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló Megállapodás szerinti megfelelő rendelet vagy a szociális biztonságról szóló valamely egyezmény alapján a lakóhelyük szerinti egészségbiztosítási szabályozás szerint jogosultak szükség esetén egészségügyi ellátásra, illetve annak költségtérítésére, amennyiben a jelen törvény alapján kötelező biztosítás hatálya alá tartoznak, be kell jelentkezniük a [CVZ]-nél.

(2) Az [(1) bekezdés] szerinti személyeknek miniszteri rendeletben megállapított járulékot kell fizetniük. E járuléknak a miniszteri rendelettel meghatározott részét az egészségbiztosítási járulékról szóló törvény (Wet op de zorgtoeslag) alkalmazásában egészségbiztosítási járuléknak kell tekinteni.

[...].

(4) A [CVZ] hatáskörébe tartozik az [(1) bekezdés] és az ott hivatkozott nemzetközi szabályozások rendelkezéseinek végrehajtása, valamint a [(2) bekezdés] szerinti járulékok megállapításával és beszedésével kapcsolatos döntéshozatal [...]"

16 Egyébként 2006. január 1-jét megelőzően és az után is a különleges egészségügyi kiadások térítésének általános biztosításáról szóló törvény (Algemene Wet Bijzondere Ziektekosten) a teljes lakosságot biztosítottja különleges egészségügyi kiadások esetére, amelyek különösen olyan kockázatok, amelyekre a ZFW, a ZVW vagy a magánbiztosítás hatálya nem terjed ki.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

17 F. van der Helder nyugdíjas holland állampolgár, aki 1991 óta Franciaországban lakik. Pályafutása során több tagállamban élt és dolgozott. 1997 augusztusa óta az AOW alapján holland nyugdíjban részesül. E nyugdíj e tagállamban szerzett 43 teljes évnyi biztosítási idő alapján járó nyugdíj összegének felel meg. E jogosultság részben belföldi lakóhelyen, részben önkéntes biztosításon alapul. Emellett F. van der Helder a Finn Köztársaság jogszabályai alapján is részesül öregségi nyugdíjban, ahol 1980 és 1987 között volt biztosított, továbbá Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságától szintén jogosult nyugdíjra.

18 D. Farrington nyugdíjas brit állampolgár, aki 2004 májusa óta Spanyolországban lakik. Pályafutása során több tagállamban is dolgozott, jelen esetben az Egyesült Királyságban és Hollandiában. 2006 áprilisa óta a holland jogszabályok szerint az AOW alapján nyugdíjban részesül. E nyugdíj e tagállamban szerzett 35 teljes évnyi biztosítási idő alapján járó nyugdíj összegének felel. Emellett D. Farrington öregségi nyugdíjban részesül az Egyesült Királyság jogszabályai szerint is, ahol 1957 és 1972 között dolgozott.

19 2006. január 1-jéig sem F. van der Helder, sem D. Farrington nem volt kötelezően biztosított a holland kötelező egészségbiztosítási rendszerben. Magán-egészségbiztosítással rendelkeztek. Ellenben amíg F. van der Helder és D. Farrington Hollandiában lakott, a különleges egészségügyi kiadások térítésének általános biztosításáról szóló törvény alapján is biztosított volt.

20 A ZVW 2006. január 1-jei hatálybalépését követően a CVZ úgy ítélte meg, hogy mivel F. van der Helder és D. Farrington, ha Hollandiában lakott volna, a ZVW által előírt kötelező egészségbiztosítási rendszer hatálya alá tartozott volna, továbbá a lakóhelyük szerinti tagállamban nem jogosultak nyugdíjra, és pályafutásuk során leghosszabb ideig a holland jogszabályok szerinti szociális biztonsági rendszerben voltak biztosítottak, a lakóhelyük szerinti tagállamban az 1408/71 rendelet 28. és 28a. cikke alapján Hollandia terhére vehetik igénybe a természetbeni ellátásokat.

21 A CVZ úgy határozott, hogy az F. van der Helder és D. Farrington számára folyósított nyugdíjból levonja a ZVW 69. cikke szerinti, e törvény által létrehozott kötelező egészségbiztosítási rendszerbe fizetendő járulék összegét.

22 A Centrale Raad van Beroep, amelyhez F. van der Helder és D. Farrington a Rechtbank Amsterdam által hozott elsőfokú ítéletekkel szemben fellebbezést nyújtott be, megállapítja, hogy mivel az alapeljárás felperesei legalább két tagállamban jogosultak nyugdíjra, e természetbeni ellátások költségeit tehát az 1408/71 rendelet 28. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összhangban mindkét fellebbező esetében azon tagállam illetékes intézménye viseli, amely tagállam "jogszabályainak" hatálya alá e nyugdíjasok a leghosszabb ideig tartoztak.

23 E bíróság megállapítja, hogy a "jogszabályok" fogalma legalább háromféleképpen értelmezhető.

24 Az első, F. van der Helder és D. Farrington által képviselt értelmezés szerint az említett fogalom a betegség és anyaság esetén járó ellátásokra vonatkozó jogszabályokat takarja. Ugyanakkor, még ha F. van der Helder és D. Farrington nem is vitatják, hogy leghosszabb ideig Hollandiában dolgoztak, és leghosszabb ideig a holland szociális biztonsági jogszabályok hatálya alá tartoztak, soha nem voltak biztosítottak a hollandiai kötelező egészségbiztosítási rendszerben, vagy legalábbis rövidebb ideig voltak ott biztosítva, mint más tagállamok egészségbiztosításában. Jelen esetben tehát Finnország és az Egyesült Királyság lenne az a tagállam, amelynek a lakóhely szerinti államban nyújtott természetbeni ellátások költségeit viselnie kellene. Ezt az értelmezést fogadta el a Regeringsrätten (a svéd legfelsőbb közigazgatási bíróság) a 4381-10. sz. Wehmeyer-ügyben 2011. december 14-én hozott ítéletében is. Ezen érvelés követése esetén, azon tagállam megállapítása érdekében, amely "jogszabályainak" hatálya alá az alapeljárás felperesei a leghosszabb ideig tartoztak, tudni kell, hogy kizárólag a kötelező egészségbiztosítási rendszert vagy a betegség és anyaság esetére történő biztosítás rendszerének egészét kell-e alapul venni.

25 A Rechtbank Amsterdam által elfogadott és a kérdést előterjesztő bíróság által is előnyben részesített második értelmezési lehetőség szerint a "jogszabályok" fogalma az érintettek aktuális nyugdíjának alapjául szolgáló nyugdíjbiztosítást jelenti. Ez az értelmezés tűnik ki a C-389/99. sz. Rundgren-ügyben 2001. május 10-én hozott ítéletből (EBHT 2001., I-3731. o., 44-49. pont) is. Ez szintén összefüggne az egészségbiztosítási rendszereknek az érintettek jövedelme alapján levont járulékból finanszírozott jellegével is, amely járulékok a nyugdíjasok esetén a nyugdíjból kerülnek levonásra. Ezen értelmezés elfogadása esetén meg kell még határozni, hogy a biztosítás jogalapjától és a tényleges járulékfizetéstől függetlenül a teljes nyugdíjbiztosítási időszakot figyelembe kell-e venni. Egyébként az a kérdés is felmerülne, hogy figyelembe vehetők-e az önkéntes biztosítás időszakai.

26 Végül a CVZ által képviselt harmadik értelmezés szerint a "jogszabályok" fogalma a szociális biztonsági jogszabályok egészére vonatkozik. A CVZ álláspontja szerint az 1408/71 rendelet 28. cikke (2) bekezdésének célja, hogy azon tagállamra hárítsa a nyugdíjas időszak során igénybe vett egészségügyi ellátások költségeit, amelynek szociális biztonsági rendszerébe az adott személy a leghosszabb ideig járulékot fizetett. Ezen értelmezést e rendelet 1. cikkének j) pontja támasztja alá, amely a "jogszabályok" fogalmát e rendelet 4. cikkére utalva határozza meg. Ezen érvelés követése esetén az önkéntes biztosítási időszakok figyelembevételének kérdésével is foglalkozni kell.

27 Ilyen körülmények között a Centrale Raad van Beroep felfüggesztette az eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"Az 1408/71[...] rendelet 28. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti jogszabályok, amelyek hatálya alá a nyugdíjas a leghosszabb ideig tartozott, a betegség és anyaság esetére járó ellátásokra vonatkozó jogszabályokat, az öregségi ellátásokra vonatkozó jogszabályokat vagy az említett rendelet 4. cikkében felsorolt szociális biztonsági ágakra vonatkozó - a rendelet II. címe alapján alkalmazott - jogszabályok összességét jelentik-e?"

28 Az előzetes döntéshozatali kérdést előterjesztő bíróság kérésére a Bíróság elnöke elrendelte, hogy a jelen ügyet a Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (3) bekezdése értelmében soron kívül bírálják el.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

29 A kérdést előterjesztő bíróság kérdésével arra keres választ, hogy az 1408/71 rendelet 28. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy a "jogszabályok", amelyek hatálya alá a nyugdíjas leghosszabb ideig tartozott, és amelyekre e rendelkezés irányul, a betegség és anyaság esetén járó ellátásokkal kapcsolatos jogszabályokra, a nyugdíjakkal kapcsolatos jogszabályokra vagy az említett rendelet 4. cikkében felsorolt szociális biztonsági ágakkal kapcsolatos összes jogszabályra vonatkoznak, amelyek akkor alkalmazandók voltak.

30 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e kérdést a holland hatóságok azon határozatainak jogszerűségére vonatkozó jogvita keretében terjesztették elő, amelyek úgy rendelkeznek, hogy e hatóságok az 1408/71 rendelet 28. cikke értelmében járulékot vonnak le egy holland és egy brit állampolgár számára folyósított nyugdíjból, akik több, a - lakóhelyük szerinti - Francia Köztársaságtól és a Spanyol Királyságtól eltérő tagállam jogszabályai alapján részesülnek nyugdíjban, azon a jogcímen, hogy a lakóhelyük szerinti tagállamban - amelyben nem rendelkeznek ezen ellátásokra való jogosultsággal -természetbeni egészségügyi ellátásokban részesülnek. E határozatok a Hollandiában 2006. január 1-jén a ZVW által bevezetett új kötelező egészségbiztosítási rendszer folyományai, amely felváltotta a korábban a ZFW által csak azon munkavállalók számára előírt rendszert, akiknek jövedelme nem ért el egy bizonyos küszöböt, és amely ezen időponttól e tagállamban lakóhellyel rendelkező vagy dolgozó személyek összességére alkalmazandó.

31 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1408/71 rendelet 28. cikke "kollíziós szabályt" tartalmaz, amely lehetővé teszi azon, több tagállam jogszabályai szerint nyugdíjra jogosultak esetén a betegség és anyaság esetén járó ellátások költségeit fedező intézmény, valamint az alkalmazandó jog meghatározását, akik valamely más tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, amelyben nem jogosultak az említett ellátásokra (lásd a 69/79. sz. Jordens-Vosters-ügyben 1980. január 10-én hozott ítélet [EBHT 1980., 75. o.] 12. pontját; a fent hivatkozott Rundgren-ügyben hozott ítélet 43. és 44. pontját; a C-156/01. sz., van der Duin és ANOZ Zorgverzekering ügyben 2003. július 3-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-7045. o.] 39. pontját, valamint a C-345/09. sz., van Delft és társai ügyben 2010. október 14-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-9879. o.] 38. pontját).

32 E rendelet 28. cikke (1) bekezdésével összhangban e nyugdíjasok a lakóhelyük szerinti tagállam illetékes intézményétől részesülnek ilyen betegségi és anyasági ellátásokban, amennyiben arra a nyugdíjat folyósító tagállam jogszabálya alapján jogosultak lennének, ha annak területén rendelkeznének lakóhellyel (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott van der Duin és ANOZ Zorgverzekering ügyben hozott ítélet 40., 47. és 53. pontját, valamint a fent hivatkozott van Delft és társai ügyben hozott ítélet 39. pontját).

33 Az 1408/71 rendelet 28. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében, amennyiben a nyugdíj tekintetében több tagállam is illetékes, a betegség és anyaság esetén járó természetbeni ellátások költségeit attól függően terhelik valamelyiket, hogy milyen hosszú ideig tartozott az egyes tagállamok jogszabályainak hatálya alá, és azok költségét azon tagállam illetékes intézménye viseli, amely tagállam "jogszabályainak hatálya alá a nyugdíjas a leghosszabb ideig tartozott".

34 Jelen esetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a CVZ saját magát illetékesnek tartja arra, hogy az 1408/71 rendelet 28. cikke alapján a lakóhelyük szerinti tagállamban nyújtott természetbeni egészségügyi ellátások jogcímén járulékfizetést követeljen az alapeljárás felpereseitől, arra hivatkozva, hogy e rendelkezés (2) bekezdésének b) pontja értelmében leghosszabb ideig a holland szociális biztonsági rendszer hatálya alá tartoztak. Ezen értelmezést osztja jelen eljárásban a holland és a svéd kormány is.

35 Ezzel szemben az alapeljárás felperesei észrevételeikben megismétlik, hogy az említett rendelkezés a betegség és anyaság esetén járó ellátásokra vonatkozó jogszabályokra utal. Az észt és a finn kormány, az Egyesült Királyság Kormánya, valamint az Európai Bizottság a maga részéről úgy véli, hogy itt a nyugdíjra vonatkozó nemzeti jogszabályokra kell gondolni.

36 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az uniós jog valamely rendelkezésének értelmezése esetén annak szövegét, összefüggéseit és célkitűzéseit együttesen kell figyelembe venni (lásd különösen a fent hivatkozott Rundgren-ügyben hozott ítélet 41. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

37 Az 1408/71 rendelet 28. cikke (2) bekezdésének b) pontját illetően helytálló - ahogy F. van der Helder is érvelt -, hogy e rendelkezés első mondatának első része a betegség és anyaság esetén járó ellátásokra vonatkozó jogszabályokra utal.

38 Egy ilyen körülmény azonban nem lehet döntő a nemzeti bíróság részére adandó válasz szempontjából. Az első mondat ezen része ugyanis kizárólag az 1408/71 rendelet III. címének tárgyát képező ellátások jellegére emlékeztet, míg e mondat második felében szereplő "jogszabályok" kifejezés, amely a jelen kérdés tárgyát képezi, azon tagállam meghatározására vonatkozik, amely ezen ellátások költségeit viseli az egy vagy több tagállam "jogszabályai" szerint nyugdíjra jogosultak különleges esetében.

39 Egyébiránt abból, hogy az 1408/71 rendelet 1. cikkének j) pontja a "jogszabályok" kifejezést úgy határozza meg, mint amely lényegében e rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében érintett szociális biztonsági rendszerekkel és ágakkal vagy annak 4. cikke (2a) bekezdésében érintett különleges, nem járulékalapú ellátásokkal kapcsolatos nemzeti szabályozásra vonatkozik, még nem vezethető le az, hogy e kifejezésnek az említett rendelet más rendelkezéseiben történő használata rendszerint a szociális biztonsági rendszerek és ágak összességére utalna.

40 Ahogy ugyanis a finn kormány helyesen érvel, az 1408/71 rendelet 1. cikke j) pontjának és a 4. cikke (1)-(2a) bekezdésének kizárólagos célja e rendelet tárgyi hatályának meghatározása, melyből többek között kizárja a szerződéses rendelkezéseket. E rendelkezések ellenben korántsem irányulnak az ugyanezen rendelet III. címét alkotó ellátási kategóriákra alkalmazandó különös szabályok meghatározására.

41 E körülmények között az 1408/71 rendelet 28. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti azon "jogszabályok" fogalma terjedelmének meghatározása érdekében, amelyek hatálya alá a nyugdíjas a leghosszabb ideig tartozott, e rendelkezés összefüggéseire és céljára kell utalni.

42 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az 1408/71 rendelet 28. cikke, a 27. és 28a. cikkéhez hasonlóan, az említett rendelet III. címe 1. fejezetének a betegség és anyaság esetén a nyugdíjasok részére járó ellátásokra vonatkozó 5. szakaszába tartozik.

43 Az 1408/71 rendelet 27. cikke foglalkozik a több tagállamból, köztük a lakóhelye szerinti tagállamból nyugdíjra és ez utóbbi tagállamban ellátásra jogosult személy helyzetével. E rendelet 28. cikke, ahogy az a jelen ítélet 31. és 32. cikkéből is kitűnik, az olyan, egy vagy több, a lakóhely szerinti országon kívüli tagállam jogszabályai szerint nyugdíjas személy helyzetére vonatkozik, aki ez utóbbi államban nem jogosult ellátásokra. Az említett rendelet 28a. cikke - a maga részéről - a 28. cikkhez hasonló helyzetet szabályoz, azzal a különbséggel azonban, hogy itt a lakóhely szerinti államban fennáll a természetbeni ellátásokra való jogosultság (a fent hivatkozott Rundgren-ügyben hozott ítélet 43. pontja).

44 Márpedig a rendelet említett 27., 28. és 28a. cikkével ily módon létrehozott rendszer keretében a betegség és anyaság esetén járó természetbeni ellátások költségeit viselő intézmény mindig az egyik, nyugdíjjal kapcsolatban illetékes tagállam intézménye lesz, mivel a nyugdíjas e tagállam jogszabályai szerint jogosult lenne ezekre az ellátásokra, ha az adott tagállam területén rendelkezne lakóhellyel (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Rundgren-ügyben hozott ítélet 46. pontját).

45 E tekintetben egyébként az 1408/71 rendelet 28a. cikke, amely azon helyzetre vonatkozik, amelyben a nyugdíjas lakóhelye szerinti állam a természetbeni ellátások nyújtását nem teszi függővé biztosítási vagy szolgálati feltételtől, kimondottan előírja, hogy "[ezen] ellátások költségeit a nyugdíjjal kapcsolatban illetékes tagállamok egyikének [...] intézménye viseli", így a költségeket nem azon tagállam viseli - pusztán az ott lakás tényéből kifolyólag -, amelynek területén az érintett lakóhellyel rendelkezik. E rendelkezés célja így az, hogy ne büntesse azokat a tagállamokat, amelyek jogszabályai csupán a területükön fennálló lakóhely alapján biztosítják a természetbeni ellátáshoz való jogosultságot, és az ezekben az államokban nyújtott természetbeni ellátások költségeit viselő intézményt azonos szabályok alapján határozza meg az említett rendelet 28. cikke szerint az olyan tagállamokra alkalmazandókkal, amelyek ilyen jogosultságot nem biztosítanak (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Rundgren-ügyben hozott ítélet 45. pontját).

46 Márpedig, ahogy a Bíróság e szabályokkal kapcsolatban korábban már megállapította, a lakóhely szerinti intézmény nyújtja a természetbeni ellátásokat a nyugdíjra vagy járulékra jogosult személy részére a nyugdíjjal kapcsolatban illetékes tagállamok egyikének intézménye költségére (lásd a fent hivatkozott Rundgren-ügyben hozott ítélet 45. pontját, valamint a van Delft és társai ügyben hozott ítélet 39. pontját).

47 Ebből az következik, hogy az 1408/71 rendelet 27., 28. és 28a. cikke által bevezetett rendszer kapcsolatot teremt a nyugdíjak folyósítására vonatkozó illetékesség, valamint a betegség és anyaság esetén járó természetbeni ellátások költségviselésének kötelezettsége között, tekintve, hogy e kötelezettség a nyugdíjjal kapcsolatos tényleges illetékességhez kapcsolódik (lásd a fent hivatkozott Rundgren-ügyben hozott ítélet 47. pontját).

48 Ahogy az indítványának 48-51. pontjában a főtanácsnok is lényegében jelezte, az ilyen rendszer az 1408/71 rendelet 28a. cikke által követett célkitűzés alapján annak elkerülésére alkalmas, hogy - amint arra a jelen ítélet 45. pontja is emlékeztet - azokat a tagállamokat büntesse, amelyek jogszabályai csupán a területükön fennálló lakóhely alapján biztosítják a betegség és anyaság esetén járó ellátáshoz való jogosultságot.

49 Ebből következik, hogy az 1408/71 rendelet 28. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti "jogszabályok", amelyek hatálya alá a nyugdíjas a leghosszabb ideig tartozott, a nyugdíjakra vonatkozó jogszabályok.

50 Következésképpen, ha az érintettek, akárcsak az alapügyben, több tagállam jogszabályai alapján jogosultak nyugdíjra, és valamely más tagállamban laknak, amelyben nem jogosultak a betegség és anyaság esetén járó természetbeni ellátásokra, ezen ellátások költségeit e rendelkezés alapján a nyugdíjjal kapcsolatban illetékes azon tagállam viseli, amelynek jogszabályai hatálya alá ezen érintettek a leghosszabb ideig tartoztak.

51 Ezen értelmezést erősíti az 1408/71 rendelet 33. cikke, mivel e rendelkezés éppen azt a lehetőséget adja a nyugdíjat folyósító tagállam számára, amely a betegségi és anyasági ellátásokat fedezendő járulékok tekintetében a nyugdíjból levonásokat előíró jogszabályokat alkalmaz, hogy jogosult a levonást az általa folyósítandó nyugdíjból eszközölni, amennyiben ezen ellátásokat e rendelet 27., 28., 28a., 31. és 32. cikke értelmében az említett nyugdíjas lakóhelye szerinti államban az ő költségére nyújtják.

52 Ezt erősíti meg a 118/97 rendelettel módosított és naprakésszé tett, valamint az 1223/98 rendelettel módosított 574/72 rendelet 95. cikke is, amelyből az 1408/71 rendelet 36. cikkével összhangban az következik, hogy a nyugdíjasok által a lakóhelyük szerinti államban betegség és anyaság esetén igénybe vett természetbeni ellátások költségeit mindig megtéríti a nyugdíj folyósításáért felelős tagállam, amely így lényegében a nyugdíjas lakóhelyének tagállamában nyújtott természetbeni egészségügyi ellátásokhoz fűződő kockázatot viseli (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott van der Duin és ANOZ Zorgverzekeringen ügyben hozott ítélet 44. pontját, valamint a van Delft és társai ügyben hozott ítélet 79. pontját).

53 A kérdést előterjesztő bíróság határozatának indokolásában egyébként arra keres választ, hogy az 1408/71 rendelet 28. cikke (2) bekezdése b) pontjának alkalmazása szempontjából csak a kötelező biztosítási és járulékfizetési időszakokat kell-e figyelembe venni, és - következésképpen - az önkéntes biztosítási és járulékokkal nem fedezett időszakokat pedig nem.

54 A Bíróság rendelkezésére bocsátott adatokból ugyanakkor nem derül ki, hogy az erre a kérdésre adandó válasz, ahogy azt a Bíróság által feltett kérdés alapján a tárgyaláson F. van der Helder, a holland kormány és a Bizottság is megerősítette, nem befolyásolja az alapügyben a szóban forgó ellátások költségeit viselő tagállam meghatározását, mivel azok a nyugdíjra vonatkozó jogszabályok, amelyek hatálya alá az alapeljárás felperesei a leghosszabb ideig tartoztak, mindenképpen a holland jogszabályok voltak.

55 E körülmények között, mivel e kérdés hipotetikus jellegű volt, nem szükséges rá válaszolni (lásd ebben az értelemben a C-188/10. és C-189/10. sz., Melki és Abdeli egyesített ügyekben 2010. június 22-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-5667. o.] 27. pontját).

56 Ennélfogva a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1408/71 rendelet 28. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a "jogszabályok", amelyek hatálya alá a nyugdíjas leghosszabb ideig tartozott, és amelyekre e rendelkezés irányul, a nyugdíjakra vonatkozó jogszabályok.

A költségekről

57 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A 2006. december 18-i 1992/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított 1996. december 2-i 118/97/EK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 28. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a "jogszabályok", amelyek hatálya alá a nyugdíjas leghosszabb ideig tartozott, és amelyekre e rendelkezés irányul, a nyugdíjakra vonatkozó jogszabályok.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: holland.