BH 2009.2.60 Az egészségügyi intézményben dolgozó közalkalmazott kettős kockázatra figyelemmel pótszabadságot igényelhet [Kjt. 57. §].

A jelen ügyben perújító felperesek keresete a Kjt. 57. § (6) bekezdésében szabályozott évi 10 munkanap pótszabadság kiadására irányult arra hivatkozással, hogy aneszteziológiai szakasszisztens munkakörükben történt munkavégzésük során kettős egészségi ártalomnak vannak kitéve, amelyből az egyik sugárártalom.

Az alapperben a többször megismételt eljárásban hozott ítéletével a munkaügyi bíróság a kereseteket elutasította, mivel álláspontja szerint a felperesek elsősorban bioló­giai, és kisebb mértékben kémiai (altatógázok) kóroki tényezők kockázatának lehetnek kitéve, a kis dózisú sugárterhelést azonban nem lehet sugárártalomnak tekinteni, ezért a kettős ártalom nem áll fenn. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A hivatkozott jogerős ítélet ellen a felperesek perújítási kérelemmel éltek és 2003-tól kérték a pótszabadság megállapítását arra hivatkozva, hogy a szakhatóságnak minősülő Országos Tisztifőorvosi Hivatal országos tiszti főorvosa szakmai állásfoglalást adott ki a felperesek munkakörében fennálló kettős egészségügyi ártalomról. A mun­kaügyi bíróság végzésével a perújítási kérelmet mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasította, a másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a perújítást megengedte.

Az előbbiek alapján a perújítási ügyben eljárt munkaügyi bíróság ítéletével a korábbi ítéletét hatályában fenntartotta.

Az elsőfokú bíróság a perújítási kérelem alapját képező országos tiszti főorvos véleményét nem tekintette szakhatósági álláspontnak, továbbá megállapította, hogy a bíróság megkeresésére adott további részletes véleményét kellően nem támasztotta alá, így az nem volt alkalmas a kettős egészségi ártalomnak kitett munkakörben történő munkavégzés bizonyítására. Elutasító álláspontja alátámasztásául hivatkozott még az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-Egészségügyi Intézet helyszíni felmérésen alapuló szakvéleményére, mivel ez semmilyen hiányosságot nem állapított meg, amely a védőfelszerelés hiányára, a felperesek munkahelyét képező műtőkben használt röntgenberendezések által okozott expozíció tényleges megtörténtére vonatkozna. Emellett utalt az Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugár-Egészségügyi Kutató Intézet szakvéleményére is, amely kifejtette, hogy a munkahelyi sugárvédelem jelenlegi szintjén bármely sugaras foglalkozási körben a sugaras kockázat szintje nem haladja meg a biztonságosnak tartott foglalkozások munkahelyi kockázatának normális szintjét. A munkaügyi bíróság kiemelte az egészségügyi kockázat és az ártalom közötti jogszabályi különbségtételt, azzal, hogy álláspontja szerint az egészségi ártalom nem jelenti egyben a jelentős egészségkárosodást, mindazonáltal a perben a felperesek semmilyen károsodás bekövetkezését nem bizonyították.

A felperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében megváltoztatta, a munkaügyi bíróság, valamint a másodfokú bíróság ítéleteit hatályon kívül helyezte, és kötelezte az alperest, hogy a felperesek részére személyenként 2003-2006. közötti időre 40 nap pótszabadságot adjon ki 2007. december 31-éig. Megállapította továbbá, hogy a felpereseket a jelenlegi munkakörükben történő foglalkoztatásuk esetén évi 10 nap pótszabadság illeti 2007. január 1-jétől kezdődően. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy az országos tiszti főorvos véleménye szakvéleménynek nem tekinthető, azonban megítélése szerint, miután az ÁNTSZ tisztiorvosaként jogosult az egészségügyi tevékenységek engedélyezésére és a szolgáltatók ellenőrzésére, véleménye a bizonyítékok sorában értékelendő. Ezen vélemény alapján ezért a munkaügyi bíróság megalapozottan rendelte ki az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-Egészség­ügyi Intézetet, amely összefoglalóan megállapította, hogy a műtőkben foglalkoztatott felperesek sugárártalom kockázatának kitett szakasszisztensként kettős egészségi ártalom hatásának vannak kitéve. Megjegyezte, hogy a perben nem volt megállapítható, miszerint a felperesek egészségi ártalmat szenvedtek volna, álláspontja szerint azonban a Kjt. 57. § (6) bekezdése szerinti pótszabadságnak nem feltétele az egészségi ártalom tényleges elszenvedése.

Az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperesek keresetét elutasító határozat hozatala iránt felülvizsgálati kérelemmel élt, mivel álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Kjt. 57. § (6) bekezdését, a Pp. 260. § (1) bekezdését és a 206. § (1) bekezdését. Érvelése szerint a perújítási kérelem megengedése jogszabálysértő volt, az országos tiszti főorvos véleménye a Legfelsőbb Bíróságnak a BH 1998/453. szám alatt közzétett eseti döntésében az egészségi ártalom és a kockázat megkülönböztetéséről kifejtettek vitatásával elsősorban jogi érvelést tartalmazott, így új bizonyítéknak nem minősülhet. Ez a vélemény továbbá sem tudományos, sem kutatási eredményekkel nem volt alátámasztva. Az alperes szerint a másodfokú bíróság az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-Egészségügyi Intézet összefoglaló véleményére hivatkozva hozta meg döntését, holott ez a vélemény utalt a sugárártalom megítélése szempontjából szakmai kompetenciával bíró Frédéric Joliot Curie Sugárbiológiai és Sugár-Egészségügyi Kutató Intézet szakvéleményére, amely egyértelmű abban, miszerint sugárártalomról nem, legfeljebb egészségkárosító kockázatról lehet szó a sugárforrással dolgozók körében. Az alperes másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.

A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Az ellenkérelem részletezte a munkakörükben őket ért különböző ártalmakat, fertőzési veszélyeket, a védőfelszerelések nem megfelelő voltát. Utaltak az egészségi ártalom és kockázat elhatárolása problematikájára arra is tekintettel, hogy egyébként a Kjt. 72. § (1) bekezdése alapján egészségre ártalmas munka címén illetménypótlékra jogosultak.

Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.

Az alperes elsődlegesen azt sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a perújítási kérelmet érdemben tárgyalták. Álláspontja szerint a perújítási kérelmet mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant el kellett volna utasítani, mivel az abban hivatkozott tisztiorvosi vélemény nem adott alapot a perújításra.

Amennyiben a bíróság a perújítási kérelem alapján bizonyítási eljárást folytatott, a pert érdemben kell elbírálnia, és nem hozható határozat az eljárás megengedhetősége vonatkozásában [Pp. 260. § (1) bekezdés a) pont; BH 1992/361.]. A felülvizsgálati eljárásban ezért az érdemi tárgyalásra alkalmatlanság már nem volt vizsgálható.

Az alperes egészségügyi intézmény, az alkalmazottait illető juttatásokról a Kjt. rendelkezik [Kjt. 1. § (1) bekezdés]. Az egészségügyben működő intézményeknél foglalkoztatott közalkalmazottak a munkájuk jellegénél fogva különböző kockázati (kóroki) tényezőkkel kerülhetnek kapcsolatba, amivel összefüggésben a Kjt. két juttatásról rendelkezik: ezek a Kjt. 57. § (6) bekezdésében szereplő pótszabadság és a 72. §-ában szabályozott illetménypótlék.