BH 2014.5.167 Korábban bányászati tevékenység eredményeként kialakult, jelenleg gombatermesztésre hasznosított föld alatti tárlók építményadó-fizetési kötelezettség alá esnek [1990. évi C. tv. 12. § (1) bek., 52. §].

A Fővárosi Törvényszék által megállapított irányadó tényállás szerint a felperes a ... hrsz.-ú 600 m2 alapterületű tárónak, 40 m2 alapterületű istállónak és a ... hrsz.-ú 1280 m2-es tárónak fele arányban tulajdonosa, fele arányban haszonélvezője. Budafok-Tétény-Budapest XXII. Kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Adóügyi Irodája a 2006. augusztus 30. napján kelt határozatával a felperes terhére építményadó adónemben 2004-es évre 812 160 forint, a 2005-ös évre 1 036 800 forint, a 2006-os évre 1 261 440 forint, összesen 3 110 400 forint építményadó megfizetését írta elő, valamint 1 555 200 forint adóbírságot és 445 735 forint késedelmi pótlékot állapított meg. A határozat szerint a felperes tulajdonában lévő vájt pince megfelel a Budafok-Tétény-Budapest XXII. Kerületi Önkormányzatának Képviselő-testülete által alkotott, a helyi adókról szóló 45/1995. (XII. 18.) Ör. rendelet (a továbbiakban: Ör.) 5. § (1) bekezdése szerint építményfogalomnak és az Ör. 26. § (6) bekezdése szerinti épületnek minősül.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2007. június 15. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása - többek között - kiemelte, hogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 52. § 6. pontja alapján a felperesi ingatlanok épületnek minősülnek és építményadó kötelesek. A felperes a közigazgatási határozat bíróság felülvizsgálatát kezdeményezte.

Az ügyben eljárt Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság megállapította, hogy a Htv. értelmező rendelkezése szerint az építmény az építményadó tárgya. A bíróság felhívta a Htv. 52. § 5. pontját és 52. § 6. pontját.

A felperes a Fővárosi Törvényszék döntésével szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék a Htv. 52. § 5. és 6. pontját tévesen értelmezte, a 15. pontját pedig figyelmen kívül hagyta. A felperes szerint annak okán, hogy a perbeli tárókat nem építették, hanem bányászták, a Htv. 52. § 5., 6. és 15. pontjára tekintettel jogszabálysértő az ítélet. Jogszabálysértő a Fővárosi Törvényszék a döntése a felperes szerint azért is, mert figyelmen kívül hagyta a Htv. 52. § 47. pontját. Ez egyértelműen kimondja, hogy az egyéb nem lakás céljára szolgáló épület (pl. pince) csak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapján annak minősülő, vagy ilyenként feltüntetésre váró épület vagy épületrész lehet, a perbeli tárók azonban az ingatlan-nyilvántartásban nem szerepelnek.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

A felperes szerint a Htv. alapján a kőfejtés során mészkőbe vájt üregek nem pincék, hanem tárók, amelyek a Htv. 52. § 5. és 6. pontja alapján nem lehetnek építményadó tárgyai. A perben nem volt vita tárgya, hogy ezek az üregek hasznosításra kerültek, a felperes azokat haszonbérbe adta.

A Htv. 52. § 5. pontja az építmény fogalmát határozza meg. E szerint építmény minden olyan ingatlan jellegű, végleges vagy ideiglenes műszaki alkotás (épület, műtárgy), amely általában a talajjal való egybeépítés vagy a talaj természetes állapotának megváltoztatása révén jött létre. Nem minősül építménynek a három évnél rövidebb időtartamra létesített építmény. Az 1997. évi LXXVIII. tv. (a továbbiakban: Étv.) 52. § 6. pontja alapján épület az olyan építmény, amely a környező külső tértől épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot és ezzel az állandó vagy időszakos tartózkodás, illetőleg használat feltételeit biztosítja, ideértve az olyan önálló létesítményt is, amely részben vagy teljes belmagasságával a környező csatlakozó terepszint alatt van. Épületrész az épület műszakilag elkülönített, külön bejárattal ellátott része.

A Htv. 52. § 15. pontja szerinti ingatlan a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog.

A Kúria több ügyben is találkozott a XXII. kerületben lévő tárók "gombapincék" építményadó szempontjából történő minősítése problémájával. A Kfv.V.27.195/1998 számú ítélet szerint - amely figyelembe vette az Ör. vonatkozó rendelkezéseit is - a gombapince nem minősült adómentes építménynek, mert nem a növénytermesztéshez kapcsolódó tároló épület, hanem éppen annak termesztésére szolgáló építmény. A gombapince, amely a talaj természetes állapotának megváltoztatásával jött létre és a talajszint alatt van, megfelelő határoló fallal került kivájásra, a helyi adórendelet szempontjából az építmény fogalmának megfelel. Erre a következtetésre jutott a fel­peresnek a 1997-2002-es adóéveket érintő építményadó fizetési kötelezettségével kapcsolatban a Kúria Kfv.VI.35.788/2012/10. számú ítélete is.

A helyi adórendelet, azaz az Ör. 26. § 5. pontja határozza meg az Ör. alkalmazásban az "építmény" fogalmát. E fogalom szó szerint megegyezik a Htv. 52. § 5. pontjában található - fentebb idézett - építmény fogalommal. A jogszabályok szerint az építmény fogalmába beletartozik minden olyan ingatlan jellegű építmény amely nemcsak a talajjal való egybeépítés, hanem a talaj természetes állapotának megváltoztatása révén jön létre.

A Kúria a vonatkozó jogszabályok, és bírói gyakorlat értékelése során arra a következtetésre jutott, hogy nem törvénysértő a Fővárosi Törvényszék felülvizsgálni kért ítéletének azon megállapítása amely szerint a felperes tulajdonában álló gombapince a Htv. és az Ör. alapján építményadó köteles ingatlan.

A Kúria megállapította továbbá, hogy adómentesség a felperest nem illeti meg, mert a vizsgált időszakban azokat nem saját maga használta. A Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.517/2011/6. számú ítélet rámutatott, hogy a Htv. 13. § h) pontjának a 2002. évi XLII. törvény 153. §-ával történt módosítás következtében a korábbiakhoz képest lényeges eltérés, hogy míg ezt megelőzően a mentesség érvényesítésének csak az volt a feltétele, hogy az épület szolgáljon állattartásra, vagy növénytermesztésre, és nem volt személyi megkötés, azaz nem csak az ingatlan tulajdonosa, hanem más személy (pl. bérlő) is végezhetett állattartást, növénytermesztést, az új rendelkezések már egyrészt előírják a tevékenység folytatását, másrészt pedig csak a Htv. 12. § (1) bekezdés szerinti adóalany által rendeltetésszerűen folytatott tevékenységet tekintik relevánsnak. Ezek a megállapítások jelen ügyben is irányadóak.

A Kúria végül rámutat, hogy helyes jogértelmezéssel jutott a Fővárosi Törvényszék arra az álláspontra, miszerint a Htv. 52. § 47. pontjában található fogalom-meghatározást jelen ügy elbírálása során nem lehet figyelembe venni. A Kúria erre vonatkozóan - a felperes korábbi évekre vonatkozó adófizetési kötelezettségét elbíráló - Kfv.VI.35.788/2012/10. számú határozatában kifejtette, hogy a felperes által figyelembe venni kért Htv. 52. § 47. pontja 2009. január 1-jével hatályos rendelkezésként adja meg a nem lakás céljára szolgáló épület fogalmát, részévé téve ezen fogalomnak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés követelményét, mely elvárás a korábbi jogi szabályozásból nem vezethető le, így az a korábbi évekre nem alkalmazható kitétel. A Kúria a kifejtetteket jelen ügyben is fenntartja, a felülvizsgálati kérelem e tekintetben sem megalapozott.