1288/B/1996. AB határozat

önkormányzati rendeleti előírások alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság Nagykanizsa Megyei Jogú Város önkormányzata Közgyűlésének a hulladékgazdálkodásról szóló 10/1996. (III. 10.) számú rendelete 8. § (1), (3) és (5) bekezdései, a 19. § (2) és (10) bekezdései, valamint a 22. § (1) bekezdése, továbbá a hulladékgazdálkodási díjakról szóló 1/2000. (I. 11.) számú rendelete 3. §-a és 4. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a hulladékgazdálkodási díjakról szóló 28/1996. (VTII. 27.) számú, a hulladékgazdálkodási díjakról szóló 42/1996. (XI. 26.) számú, a hulladékgazdálkodási díjakról szóló 2/1998. (II. 17.) számú és a hulladékgazdálkodási díjakról szóló 35/1998. (XII. 15.) számú rendeletei alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a hulladékgazdálkodásról szóló 10/1996. (III. 10.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör. 1.), továbbá a hulladékgazdálkodási díjakról szóló 1/2000. (I. 11.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör. 2.) egyes rendelkezései, valamint az 1996- 1998 között alkotott, a hulladékgazdálkodási díjakat az adott naptári évre meghatározó 28/1996. (VIII. 27.) számú, 42/1996. (XI. 26.) számú, 2/1998. (II. 17.) számú és 35/1998. (XII. 15.) számú (időközben hatályon kívül helyezett) rendeletei (a továbbiakban együtt: Ör. 3.) alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte.

Az indítványozó formailag azt kifogásolja, hogy a hulladékgazdálkodásról, valamint a hulladékgazdálkodási díjakról szóló helyi normák külön-külön rendeletben jelennek meg, ami szerinte törvénysértő. Tartalmi kifogásai sokrétűek, így nézete szerint a hulladékgazdálkodási rendszerhez való csatlakozás kötelező előírása és főként pedig az Ör. 1.-ben megnevezett szolgáltató tevékenységének kötelező igénybevételét előíró szabályozás jogszabályellenes. Ellentétes a törvény előírásaival az a rendeleti megoldás is, amely szerint a háztartási hulladék a lakosság saját szállítóeszközeivel díjmentesen is elszállítható a hulladéklerakó helyre, illetőleg a hulladéklerakó udvarba.

Az indítványozó alapvetően a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos szállítási és ártalmatlanítási tevékenységek után megállapított kötelező közszolgáltatási díj kiszámításának módját, ezen belül az alapdíjnak, valamint a gyűjtőedények térfogatából és az ürítések gyakoriságából eredő együttes normának a helyességét kifogásolja. Nem ért egyet azzal, hogy a társasházaknál fizetendő alapdíj háztartásonként állapítandó meg. Álláspontja szerint sérti a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányosságának polgári jogi elvét az az előírás is, amelynek értelmében a tulajdonosok nem vonhatják ki magukat a díjfizetés alól arra való hivatkozással, hogy a szemétszállítást nem veszik igénybe. Kifogásolja az indítványozó még azt, hogy az Ör. 1. szabálysértési tényállásokat állapít meg, és szabálysértési pénzbírságot helyez kilátásba egyes rendelkezéseinek megsértőivel szemben.

Az indítványozó jogi álláspontját abban összegezi, hogy a kifogásolt rendeleti szabályok sértik a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 201. §-át, az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 1. és 2. §-át és ellentétesek az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével, 70/A. § (1) bekezdésével és 70/1. §-ával, ezért kéri azok megsemmisítését.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal összefüggésben az alábbi jogszabályokat vizsgálta:

1. Az Alkotmány:

"44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési, vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

"70/I. § A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."

2. A Ptk.:

"201. § (1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár.

(2) Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja."

3. Az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Kötv.):

"1. § (1) A helyi önkormányzat által szervezett, a települési szilárd és folyékony hulladék összegyűjtését, elszállítását és ártalommentes elhelyezését biztosító helyi közszolgáltatással ellátott területen lévő ingatlan tulajdonosa, használója (a továbbiakban együtt: tulajdonos) az ingatlanon keletkező szilárd és folyékony hulladék elhelyezéséről - a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott módon - a helyi közszolgáltatás igénybevétele útján köteles gondoskodni, ha jogszabály vagy hatósági határozat eltérően nem rendelkezik."

"2. § A helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg:

a) a helyi közszolgáltatás megnevezését, a közszolgáltatással ellátott terület határait;

b) a nyilvánosan meghirdetett pályázatot elnyerő, a közszolgáltatást végző intézmény vagy szakvállalkozás (a továbbiakban együtt: szolgáltató) megnevezését, illetőleg annak a működési területnek a határait, amelyen belül a szolgáltató a közszolgáltatás teljes körét valamennyi tulajdonos tekintetében rendszeresen köteles ellátni;

c) a közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, a szolgáltató és a tulajdonos ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit, a szolgáltatásra vonatkozó szerződés egyes tartalmi elemeit [Ptk. 226. § (1) bekezdés];

d) közüzemi szolgáltatás (Ptk. 388. §) esetén a közüzemi szerződés létrejöttének módját, valamint a szolgáltatás igénybevételének, korlátozásának - jogszabályban nem rendezett - módját és feltételeit;

e) az érintett közfeladattal összefüggő - jogszabályban nem rendezett - helyi önkormányzati hatósági feladatot, hatáskört és szabálysértést;

f) az elvégzendő szolgáltatás alapján a tulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, a díj mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét."

4. A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.): "1. § (1) Szabálysértés az a jogellenes, tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény, melyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyilvánít, s amelynek elkövetőit az e törvényben meghatározott joghátrány fenyeget."

Az Ör. 1. kifogásolt rendelkezései:

"8. § (1) A Tulajdonosok kötelesek a hulladékgazdálkodási rendszerhez csatlakozni, az ingatlanon keletkező hulladékról a közszolgáltatás igénybevételével gondoskodni és a közgyűlés által meghatározott mindenkori közszolgáltatási díjat a Szolgáltatónak megfizetni."

"8. § (3) A kötelező közszolgáltatással kapcsolatos szerződés a Szolgáltató és a Tulajdonos között a szolgáltatás igénybevételével jön létre. [Ptk. 388. § (1) bekezdés] A települési szilárd hulladékkal kapcsolatos kötelező közszolgáltatás megkezdéséről és nyújtásának lényeges feltételeiről a Szolgáltató köteles írásban tájékoztatni a Tulajdonost."

"8. § (5) Nagykanizsa lakosságának a saját háztartásában keletkezett, saját eszközeivel szállított hulladékaik elhelyezése a kijelölt hulladéklerakó helyen havi 1 m3 mértékéig, a hulladékgyűjtő udvarban pedig mennyiségi korlát nélkül díjtalan."

"19. § (2) A települési szilárd és folyékony hulladékkal kapcsolatos kötelező közszolgáltatás díja - 1997. január l-jétől - alapdíjból és a maradékszemét-gyűjtő edény térfogatából, valamint a maradék szemét ürítésének gyakoriságából számított díjból tevődik össze.

Amennyiben egy adott háztartás a maradék szemét gyűjtésére szolgáló edénnyel nem rendelkezik - kivéve a 9. § (1) bekezdés eseteit -, akkor annak beszerzéséig a kötelező közszolgáltatás díjának kiszámításánál egy darab 110 literes edényt és a körzetben szokásos szállítási gyakoriságot kell alapul venni."

"19. § (10) A rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont területeken a Tulajdonosok nem vonhatják ki magukat a kötelező közszolgáltatás díjának megfizetése alól, az összegyűjtött szemét mennyiségére, a szemét más irányú hasznosítására, illetőleg arra való hivatkozással, hogy a szolgáltatást nem veszik igénybe."

"22. § Szabálysértést követ el és 30 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható az, aki:

- a 3. § (3) bekezdés szerinti szerződéses jogviszony nélkül háztartási hulladékkal kapcsolatos szolgáltatást végez,

- a 7. § (1) bekezdésében előírt csatlakozási kötelezettségének nem tesz eleget,

- a 8. § (1) bekezdésében előírt igénybevételi kötelezettségének nem tesz eleget,

- a 8. § (8) bekezdése szerinti kötelezettségének nem tesz eleget,

- a 8. § (9) bekezdésében említett feladatát elmulasztja,

- a 9. § (1) bekezdésének értelmében gyűjtőedénnyel nem rendelkezik,

- a 9. § (2) bekezdésében előírt hulladékszelektálást szándékosan nem végzi,

- a 9. § (4) bekezdése szerint gyűjtőedényről nem gondoskodik,

- a 11. § (1) bekezdésében előírt engedélyt nem kéri meg,

- a 11. § (8) bekezdésében foglalt tilalmat ("guberálás" tilalma) megszegi,

- a 11. § (9) bekezdésében előírt tisztántartásról nem gondoskodik,

- a 12. § (13.) bekezdésében említett környezetszennyezést okoz,

- a 14. § (1) bekezdése szerinti hulladéklerakásra vonatkozó előírást megszegi,

- a 15. § (4) bekezdésében előírt tilalmat megszegi,

- a 18. § (1) bekezdése szerinti előírást megszegi."

Az Ör. 2. kifogásolt rendelkezései:

"3. §. A kötelező közszolgáltatásért fizetendő díj az alapdíjból, valamint a gyűjtőedények térfogatából és ürítésük gyakoriságából az alábbi módon számított díj:

éves díj, Ft/év = éves alapdíj, Ft/év + (éves ürítések száma, ü/év x gyűjtőedény/ek száma, db/ü X ürítés gyakorisága szerinti díj, Ft/db)

4. §. A kötelezettek által fizetendő alapdíj mértéke:

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság elsőként az indítványnak azt a formai kifogását vizsgálta meg, mely szerint törvényellenes az a szabályozási mód, hogy Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata külön rendeletben szabályozta a hulladékgazdálkodás rendjét, és egy másik rendeletben állapította meg a hulladékgazdálkodási szolgáltatás után járó közszolgáltatási díjat.

Az önkormányzatok rendeletalkotási hatáskörét egyrészt az Alkotmány, másrészt az Ötv. szabályozza. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése értelmében pedig a képviselő-testület törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkot rendeletet. Sem az Alkotmány, sem az Ötv. nem tartalmaz előírásokat arra, hogy a tartalmukat tekintve összekapcsolódó helyi szabályozások egy rendeletben vagy pedig külön-külön önálló helyi normákban jelenjenek meg. Az indítványban megfogalmazott kívánalom a jogállamhoz tartozó jogbiztonság [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] követelményéből sem vezethető le. Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában már megállapította: "A jogbiztonság követelményét önmagában nem sérti az, ha valamely tárgykörre több jogszabály is - és nem egyetlen átfogó - tartalmaz rendelkezéseket." (1103/B/1990. AB határozat, ABH 1993, 539., 542.)

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványozónak a tárgykört érintő szabályozás két rendeletben történő megállapítását kifogásoló indítványát alaptalannak találta, ezért azt elutasította.

2. Az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló törvényi előírásokat a Kötv. tartalmazza. E törvény 1. § (1) bekezdése kötelezővé teszi a helyi közszolgáltatással ellátott területen a települési szilárd hulladék gyűjtésével, szállításával, kezelésével és ártalmatlanításával kapcsolatos közszolgáltatás igénybevételét minden ingatlan tulajdonosa, használója számára. A szervezett módon történő gondoskodás ugyanis az egyetlen hatásos módja a hulladéktermelők, a hulladékelszállításban és -ártalmatlanításban érdekelt személyek és szervezetek önkényétől függő, rendezetlen hulladéklerakás megakadályozásának, az ebből eredő környezeti és közegészségügyi ártalmak megelőzésének, kiküszöbölésének. Az Alkotmánybíróság több hasonló ügyben hozott határozatában is kifejtette, hogy a települési szilárd és folyékony hulladék elszállítása és ártalmatlanítása közüzemi szerződés keretében megvalósuló közszolgáltatás, melynek igénybevétele az ellátott területen az önkormányzati rendeletben meghatározott módon az ingatlan tulajdonosa, használója részére kötelező. [52/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998, 483., 487.]

A Kötv. 2. §-a szerint a helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg - többek között - a helyi közszolgáltatás megnevezését, a nyilvánosan meghirdetett pályázatot elnyerő közszolgáltató megnevezését, annak a működési területnek a határait, amelyen belül a szolgáltató a közszolgáltatás teljes körét valamennyi tulajdonos tekintetében rendszeresen köteles ellátni, a közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, a szolgáltatásra vonatkozó szerződés egyes tartalmi elemeit, a közfeladattal összefüggő helyi önkormányzati szabálysértéseket.

Az Ör. 1.-nek azok a rendelkezései [8. § (1) és (3) bekezdések], amelyek szerint a tulajdonosok kötelesek a hulladékgazdálkodási rendszerhez csatlakozni, az ingatlanon keletkező hulladék elszállításáról, ártalmatlanításáról a kötelező közszolgáltatás igénybevételével gondoskodni és a közgyűlés által meghatározott mindenkori kötelező közszolgáltatási díjat a pályázatot elnyerő szolgáltatónak megfizetni, törvényes előírásokon alapulnak, nem sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének előírását, ezért az indítványnak ezt a részét az Alkotmánybíróság elutasította.

3. Ugyancsak nem törvényellenes az a rendeleti szabály [Ör. 1. 8. § (5) bekezdés] sem, amely a város lakosságának lehetővé teszi, hogy a saját háztartásban keletkezett hulladékot, amennyiben azt saját szállítóeszközzel szállítja el, egy köbméter mértékig a kijelölt hulladéklerakó helyen, mennyiségi korlát nélkül pedig a hulladékgyűjtő udvarban díjtalanul helyezheti el. Ez a rendelkezés a Kötv. 2. § c) és f) pontjából vezethető le, e törvényhelyek értelmében a helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg a közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, adott esetben a szolgáltatás ingyenességét is. Az Ör. 1.-nek ez a szabálya arra nézve tartalmaz rendelkezést, hogy az alkalmilag felgyülemlő, a szervezett közszolgáltatás rendjébe nem illeszthető mennyiségű háztartási szemét elszállítására is legyen megoldás. Sem a Kötv., sem pedig az Alkotmány rendelkezéseibe nem ütközik a kifogásolt rendelkezés, ezért az indítványnak ezt a részét az Alkotmánybíróság szintén elutasította.

4. Az indítványozó szerint a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos szállítási és ártalmatlanítási közszolgáltatási díj Ör. 1. [19. § (2) bekezdés] és Ör. 2.-beli (3. és 4. §-ok) szabályozása alkotmányellenes. Az indítványozó kifogásolja az alapdíj felszámítását, mert a rendeletek a szeméttároló edény egyszeri ürítési díjára vonatkozóan is tartalmaznak előírást, és ez utóbbi tükrözi a ténylegesen elszállított szemét mennyiségét.

A közszolgáltatási díjmegállapítás normaszámítási módja (alapdíj + a gyűjtőedények térfogata és az ürítési gyakoriság szorzata) a lakossági szemétszállításnál háztartásonként, egyéb szállításoknál vállalkozásonként és üzletenként számítva alkalmas a közszolgáltatásra fordított munka mennyiségének mérésére és az ehhez kapcsolódó közszolgáltatási díj reális megállapítására. Ez a számítási mód a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányosságát tükrözi. Az alapdíj a közszolgáltatási díj egyik eleme, az ehhez kötődő másik számítási móddal együtt (a szemétgyűjtő edények térfogata és ürítésük havi gyakorisága) okkal vélelmezhetően vezet a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségéhez. Az Alkotmánybíróság véleménye szerint nem törvénysértő a szemétdíjak megállapításának az a jogilag nem tiltott és a gyakorlatban esetenként alkalmazott azon kiszámítási módja, amely egy, két vagy akár több tényező együttes figyelembevételével határozza meg a szemétszállítási szolgáltatás mennyiségének megfelelő szolgáltatási díj összegét.

A szemétszállítási és ártalmatlanítási szolgáltatási díjnak az Ör. 1.-ben és az Ör. 2.-ben történő megállapítása megfelel a Ptk. 201. §-ában megfogalmazott követelménynek (a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányossága). Minthogy a tárolóedények űrtartalma és a szemétszállítás gyakorisága a kibocsátott és kezelendő szemét tényleges mennyiségét tükröző számítási mód, az ezekre is alapított szolgáltatási díj megállapítása megfelel a Kötv. 2. § f) pontjában megfogalmazott törvényi előírásoknak. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Ör. 1. és Ör. 2. támadott szabályai nem ütköznek magasabb szintű jogszabályba, így nem sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, ezért a kifogásolt rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítványt is elutasította.

5. Az Alkotmánybíróság vizsgálta az indítványozónak azt a felvetését is, mely szerint az Ör. 1. és Ör. 2. sérti az Alkotmány 70/A. §-át azzal, hogy a szemétszállítási és ártalmatlanítási szolgáltatások díj megállapítási módját eltérően szabályozta a családi házanként és a társasházanként fizetendő esetekben, ami a társasházakat érintően hátrányos helyzetet idéz elő. Hátrányos megkülönböztetést az Alkotmánybíróság nem állapított meg e két csoport szolgáltatási díjának rendeleti szabályozásában, mert a társasházak lakói is háztartásonként fizetik a szolgáltatási díjat.

Ugyancsak nem találta az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendeleti szabályozást (Ör. 2. 4. §) az Alkotmány 70/I. §-ába ütközőnek. Ez utóbbi azt írja elő, hogy minden állampolgár köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően hozzájárulni a közterhekhez. Az adott esetben azonban a szemétszállítás és -ártalmatlanítás után fizetendő díj nem köztehernek minősül, hanem a szerződés alapján elvégzett közszolgáltatás ellenértéke, tehát a tulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettség polgári jogi jogviszonyon alapul. Az Alkotmánybíróság nem talált közvetlen alkotmányos összefüggést az Ör. 1. és Ör. 2. kifogásolt rendelkezései, valamint az Alkotmány 70/I. §-ának alkotmányos előírásai között, az indítványt emiatt is elutasította.

6. Az Ör. 1. további kifogásolt rendelkezése [19. § (10) bekezdés] szerint a tulajdonosok a hulladékgyűjtésbe bevont területeken nem vonhatják ki magukat a kötelező közszolgáltatás díjának megfizetése alól a szemét mennyiségére, más irányú hasznosítására és arra való hivatkozással, hogy a szolgáltatást nem veszik igénybe. Ez a főszabály azt célozza, hogy a környezetvédelmi és közegészségügyi célok megvalósítását a város közigazgatási területén a potenciális hulladéktermelők tevőleges közreműködésének hiánya ne gátolja meg. Nem életszerű, hogy az ingatlantulajdonnal rendelkező, illetve az ingatlant ténylegesen használó egyáltalán nem bocsát ki semmiféle háztartási szemetet, így olyat sem (pl. műanyag tasak, ablaküveg, konzerves doboz), amely egyszerű módszerekkel, háztartási körülmények között helyben nem semmisíthető meg a környezet veszélyeztetése nélkül. Annak érdekében, hogy a környezetvédelmi és közegészségügyi célok érvényesülését ne hiúsítsa meg az ingatlan tulajdonosának, használójának tevékenysége, az Ör. 1. jogszerűen tartalmaz rendelkezést az ingatlant ténylegesen használók szolgáltatási díjfizetési kötelezettségére. Az Ör. 1. ad azonban szabályozást arra az esetre, amikor az ingatlan tulajdonosa, használója bizonyíthatóan nem bocsát ki szemetet, vagyis a közszolgáltatás teljesítésére ok valóban nincs. A 19. § (8) bekezdése értelmében, aki huzamos ideig (60 nap) megszakítás nélkül nem tartózkodik ingatlanán és az ingatlant más nem használja, írásban kérheti a kötelező közszolgáltatás szüneteltetését távolléte idejére. A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványnak ezt a részét is elutasította.

7. A Kötv. 2. § e) pontja értelmében az érintett közfeladattal összefüggő - jogszabályban nem rendezett - helyi önkormányzati szabálysértési tényállásokat a helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg. Az Ör. I. több szabálysértési tényállást állapított meg [22. § (1) bekezdés], amelyek a rendeleti előírások megsértését szankcionálják.

A helyi életviszonyok szabályozására a helyi önkormányzatnak szabálysértési tényállás megállapítására is kiterjedő hatásköre van [Sztv. 1. § (1) bekezdés]. Az Ör. 1. [22. § (1) bekezdés] nem áll ellentétben törvénnyel, kormányrendelettel, nem ismétli meg az azokban már szabályozott tényállásokat. Szabálysértési tényállásai az Ör. 1. tárgya szerinti közszolgáltatás megvalósításának elősegítését szolgálják. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság nem találta az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközőnek az Ör. 1.-nek a szemétszállítási és -ártalmatlanítási helyi szabályok végrehajtásának elősegítését célzó, ezek biztosítására szabálysértési tényállásokat megállapító és az előírások megsértőivel szemben szankciót is kilátásba helyező rendeleti előírásait, ezért az indítványt e részében is elutasította.

8. Az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata kapcsán megállapította, hogy az Ör. 3. rendelkezései - mivel azok csupán egy-egy naptári évre szólóan állapították meg a hulladék elszállításával kapcsolatos szolgáltatási díjakat - az adott naptári év végén hatályukat vesztették. Az Alkotmánybíróság hatályát vesztett jogszabály alkotmányosságát csak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés vagy a 48. §-ában foglalt alkotmányjogi panasz esetén vizsgálja. Mivel az indítvány nem az előbbiek szerint lefolytatandó eljárásra, hanem önkormányzati rendeleti előírások utólagos vizsgálatára vonatkozik, ezért az Alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezett Ör. 3. alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszüntette.

Budapest, 2000. december 13.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró