1103/B/1990. AB határozat
az egyéni vállalkozásról, a Postáról, a távközlésről és a gazdasági társaságokról szóló törvények egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja: az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 2. § (3) bekezdése alkalmazásánál alkotmányos követelmény az, hogy kizárólag olyan kormányrendeletre utalhat, amely a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény hatálybalépése előtt keletkezett.
Az Alkotmánybíróság az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 2. § (3) bekezdése,
a postáról szóló 1992. évi XLV. törvény 2. § (3) bekezdése,
a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény 3. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja;
a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) 4. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozók az indítvány benyújtásakor hatályban volt "A postáról és a távközlésről" szóló 1964. évi II. törvénynek azt a rendelkezését tartják alkotmányellenesnek, amely többségi állami tulajdoni részvételt kíván meg a postai és távközlési tevékenység gyakorlásához (1/A. §).
Álláspontjuk szerint ez ellentétes az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével, amely kimondja, hogy a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
Érveltek azzal is, hogy az Alkotmány 10. § (2) bekezdése alapján az állam kizárólagos tulajdonának, valamint kizárólagos gazdasági tevékenységének körét a jogbiztonság érdekében egyetlen külön törvényben kellene szabályozni. Alkotmányellenes, hogy ilyen külön törvény nincs, hanem az egyes tevékenységi formákat részletesen szabályozó jogszabályok mondják ki, hogy az általuk szabályozott tevékenység állami monopólium.
2.
Támadták a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) 4. § (2) bekezdését is, amely azt rögzítette, hogy ha valamely tevékenységet törvény, törvényerejű rendelet vagy minisztertanácsi rendelet az állam, állami szerv vagy állami gazdálkodó szervezet részére tart fenn, a gazdasági társaság a tevékenységet csak akkor folytathatja, ha legalább egy, arra jogosult tagja van.
Kifogásolták az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény (Evt.) 2. § (3) bekezdésének azt a rendelkezését is, amely szerint egyéni vállalkozás keretében nem folytatható olyan tevékenység, amelyet törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet az állam, állami szerv vagy állami gazdálkodó szervezet részére tart fenn.
Ez utóbbi két jogszabályhely - szerintük - azért alkotmányellenes, mert az Alkotmány törvényi és nem rendeleti szintű jogszabályhoz köti az állam kizárólagos gazdasági tevékenysége körének meghatározását.
3.
Az indítvány benyújtása óta a kizárólagos állami tevékenységek szabályozásában több olyan törvényi változásra került sor, amelyek érintették a kifogásolt rendelkezések egy részét is.
A postáról és a távközlésről szóló 1964. évi II. törvény a frekvenciagazdálkodásról szóló 1993. évi LXII. törvény 27. § (1) bekezdése alapján 1993. július 1-jén hatályát vesztette; ezzel egyidejűleg lépett hatályba a postáról szóló 1992. évi XLV. törvény, valamint a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény.
A postáról szóló 1992. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Pt.) 2. § (3) bekezdése szerint a törvény 2. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott postai tevékenység ellátása kizárólagosan állami feladat.
A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény (a továbbiakban: Tt.) 3. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy meghatározott távközlési szolgáltatásokat távközlés céljára alapított koncessziós társaság, valamint az állam által vagy az állam többségi részesedésével e célra alapított gazdálkodó szervezet végezheti.
A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény alapján az ott meghatározott kizárólagos állami tevékenységek gyakorlására koncessziós szerződés révén nem állami cégek, illetőleg személyek is jogot szerezhetnek.
Ezzel összefüggésben e törvény 29. § (2) bekezdése módosította a Gt. 4. § (2) bekezdését.
A Gt. hatályos 4. § (2) bekezdése szerint a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény hatálya alá tartozó tevékenységet az állam vagy az önkormányzat többségi részesedésével működő gazdasági társaság, illetve koncessziós szerződést aláírók által kifejezetten e célra alapított gazdasági társaság gyakorolhatja.
Megállapítható, hogy a Gt. 4. § (2) bekezdése már nem tartalmazza az indítványban kifogásolt rendelkezést.
Ugyanakkor az 1964. évi II. törvény helyébe lépő új jogszabályok viszont tartalmazzák az indítványban felvetett alkotmányossági problémát, az Alkotmánybíróság ezért az indítványt ebben a részében a Pt. és a Tt. idézett hatályos rendelkezéseire kiterjedtnek tekintette és érdemben bírálta el.
II.
Az indítvány alaptalan.
1.
Az Alkotmánybíróság 33/1993. (V. 28.) AB határozatában rámutatott arra, hogy az Alkotmány - a piacgazdaság deklarásán túl - gazdaságpolitikailag semleges. Az Alkotmányból sem az állami beavatkozás nagysága, ereje, még kevésbé annak tilalma, illetőleg az állami vagyon korlátozhatósága és annak mérve közvetlenül nem vezethető le. Az állam gazdaságpolitikájára vonatkozó közvetlen alkotmányi rendelkezés az Alkotmány 10. §-a, amelynek (2) bekezdése szerint az állam kizárólagos gazdasági tevékenységének körét törvény határozza meg. Eszerint az állam gazdaságpolitikájának meghatározása terén - az Alkotmány 9. §-ának korlátai között - igen nagy a jogalkotó szabadsága, az Alkotmánybíróság kompetenciája pedig igen korlátozott.
A 881/B/1991. számú AB határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Alkotmány 10. § (2) bekezdéséből az következik, hogy van és alkotmányosan megengedett olyan gazdálkodás, vállalkozói tevékenység, amelynek folytatására kizárólag az állam a jogosult.
A nemzetgazdaság szolgálatában az állam közhatalmát érvényesítve különféle korlátozásokat állapíthat meg (245/B/1990/5. sz. AB határozat).
A törvényhozónak alkotmányos joga annak meghatározása, hogy nemzetgazdasági szempontból mit tart olyan jellegű tevékenységnek, amelynek gyakorlására nemcsak általános, közvetett-regulatív, hanem tényleges, közvetlen, tulajdonosi befolyást is gyakorolni kíván. Ez a gazdasági tevékenységek olyan szűk körére terjed ki, melyek stratégiai jelentőségét minőségi vonatkozásai adják meg. A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény keretei között pedig a magyar jogrendszerben központi helyet elfoglaló magántulajdonnak is lehetősége van részt vennie a postai és távközlési tevékenységek gyakorlásában, sőt kifejezett jogpolitikai cél, hogy a gazdasági verseny ezen a területen is éreztesse hatását (981/B/1991. sz. AB határozat).
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál ezen korábbi döntéseire is figyelemmel volt.
Ezek alapján a jelen esetben is megállapítható, hogy a Pt. 2. § (3) bekezdése és a Tt. 3. § (1) bekezdése nem sérti az Alkotmány 9. § (1) bekezdését.
Nem alkotmányellenes az sem, hogy az állam kizárólagos tulajdonának, valamint kizárólagos gazdasági tevékenységének körét nem egyetlen külön törvény állapítja meg.
Az Alkotmány 10. § (2) bekezdésének rendelkezése - "törvény határozza meg" - nem szükségképpen egyetlen, hanem valamennyi ilyen tartalmú törvényre utal.
Az indítványban megfogalmazott kívánalom a jogállamhoz tartozó jogbiztonság [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] követelményéből sem vezethető le. A jogbiztonság követelményét önmagában nem sérti az, ha valamely tárgykörre több jogszabály is - és nem egyetlen átfogó - tartalmaz rendelkezéseket.
2.
Az Alkotmánybíróság elkerüli jogszabály, illetőleg jogszabályi rendelkezés megsemmisítését, ha a jogrend alkotmányosságát és a jogbiztonságot enélkül is biztosítani lehet. Valamely norma alkotmányosságának megállapítása egyben a norma alkotmányos értelmezéseinek tartományát is kijelöli: a norma mindazokban az értelmezéseiben alkotmányos, amelyek az adott ügyben megállapított alkotmányi követelményeknek megfelelnek.
Ha a jogszabályi rendelkezés alkotmányossága éppen a szabályozás hiányossága vagy homályossága miatt kérdéses, az Alkotmánybíróság kifejezetten is megállapíthatja az alkotmányos értelmezés tartományát, meghatározhatja azokat az alkotmányos követelményeket, amelyeknek a norma értelmezéseinek meg kell felelniök [38/1993. (VI. 11.) AB hat.].
A hatályos jogot lehetőleg kímélni kell.
Az Alkotmánybíróság a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) hatálybalépéséig a megalkotásuk időpontjában jogforrástani szempontból nem alkotmányellenes, ám a későbbiek során alkotmányossági szempontból kifogásolhatóvá vált jogforrási szinten megalkotott jogszabályoknak kizárólag e formai alkotmánysértés címén történő megsemmisítésétől tartózkodik [58/1991. (XI. 8.) AB hat.].
Az Alkotmánybíróságnak ez a gyakorlata vonatkozik mind a felhatalmazás alapján kiadott, mind a felhatalmazó jogszabályokra.
Az Evt. kifogásolt rendelkezése nem tartalmaz szabályt arra nézve, hogy az állam kizárólagos tevékenységére vonatkozó, törvénynél alacsonyabb szintű jogszabály alatt mely időpontig alkotott jogszabályokat kell érteni.
Az Alkotmány 10. § (2) bekezdésének nincs visszaható hatálya. A hatálybalépése előtt alkotott, alkotmányossági szempontból kifogásolható jogforrási szinten kibocsátott normák pusztán ez okból való megsemmisítésétől az Alkotmánybíróság tartózkodik.
A kifejtettek szerint az Evt. 2. § (3) bekezdése alkalmazásánál alkotmányos követelmény az, hogy kizárólag olyan kormányrendeletre utalhat, amely a Jat. hatálybalépése előtt keletkezett.
3.
A Gt. 4. § (2) bekezdésével kapcsolatban az eljárás megszüntetésének volt helye, mert az indítvány ebben a részében a rendelkezés módosítása folytán tárgytalanná vált.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 1993. október 11.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
1103/B/1990. AB határozat