62010CJ0206[1]

A Bíróság (ötödik tanács) 2011. május 5-i ítélete. Európai Bizottság kontra Németországi Szövetségi Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - 1408/71/EGK rendelet - A 4. cikk (1) bekezdésének a) pontja - 1612/68/EGK rendelet - A 7. cikk (2) bekezdése - A német tartományoknak a vakok, a siketek és a fogyatékossággal élők számára biztosított ellátásai - A lakóhelyre vonatkozó feltétel. C-206/10. sz. ügy

C-206/10. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Németországi Szövetségi Köztársaság

"Tagállami kötelezettségszegés - 1408/71/EGK rendelet - A 4. cikk (1) bekezdésének a) pontja - 1612/68/EGK rendelet - A 7. cikk (2) bekezdése - A német tartományoknak a vakok, a siketek és a fogyatékossággal élők számára biztosított ellátásai - A lakóhelyre vonatkozó feltétel"

Az ítélet összefoglalása

1. Migráns munkavállalók szociális biztonsága - Uniós szabályozás - Tárgyi hatály - Egészségbiztosítási ellátások - Fogalom

(1408/71 tanácsi rendelet, 4. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

2. Személyek szabad mozgása - Munkavállalók - Egyenlő bánásmód - Szociális kedvezmények

(1612/68 tanácsi rendelet, 7. cikk, (2) bekezdés)

1. Valamely ellátás akkor tekinthető szociális biztonsági ellátásnak, ha azt jogszabályban meghatározott helyzetben a jogosult személyes szükségletének bármiféle egyedi és diszkrecionális mérlegelése nélkül nyújtják, és az 1408/71 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten felsorolt kockázatok valamelyikét fedezi. A jogilag meghatározott helyzetben objektív módon folyósított ellátásoknak, amelyek a más ápolására szoruló személyek egészségi állapotának és életkörülményeinek javítására irányulnak, lényegében a egészségbiztosítási ellátások kiegészítése a célja, és azok a hivatkozott rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmében vett "egészségbiztosítási ellátásoknak" tekintendők. Ez a helyzet a Németországi Szövetségi Köztársaság bizonyos tartományai által jogszabályaik értelmében a vakoknak, a siketeknek és a fogyatékossággal élőknek nyújtott ellátások tekintetében, mivel azok arra irányulnak, hogy átalány-hozzájárulás formájában fedezzék a fogyatékosságuk által akadályozott mindennapi életük többletköltségeit.

(vö. 27-29. pont)

2. A munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68 rendelet 7. cikkében szereplő egyenlő bánásmód követelménye nemcsak az állampolgárság alapján történő nyilvánvaló hátrányos megkülönböztetést tiltja, hanem minden rejtett módon való hátrányos megkülönböztetést is, amely egyéb megkülönböztető kritériumok alkalmazása által ténylegesen ugyanarra az eredményre vezet. A nemzeti jog valamely rendelkezése - kivéve, ha azt objektív okok igazolják, és arányos az elérni kívánt céllal - közvetetten hátrányosan megkülönböztetőnek tekintendő, amennyiben jellegénél fogva inkább a migráns munkavállalókat érintheti, mint az adott tagállam munkavállalóit, következésképpen azzal a kockázattal jár, hogy különösen az előbbieket hozza hátrányosabb helyzetbe. Ez a helyzet a valamely nemzeti szabályozás által a vakok, siketek és fogyatékossággal élők javára szociális alapon biztosított ellátások nyújtása tekintetében megkövetelt lakóhelyre vonatkozó feltétel esetében, amelyet könnyebben teljesítenek a belföldi munkavállalók, mint más tagállamok munkavállalói.

(vö. 34-38. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2011. május 5.(*)

"Tagállami kötelezettségszegés - 1408/71/EGK rendelet - A 4. cikk (1) bekezdésének a) pontja - 1612/68/EGK rendelet - A 7. cikk (2) bekezdése - A német tartományoknak a vakok, a siketek és a fogyatékossággal élők számára biztosított ellátásai - A lakóhelyre vonatkozó feltétel"

A C-206/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2010. április 29-én

az Európai Bizottság (képviseli: V. Kreuschitz, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: T. Henze és C. Blaschke, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen,

támogatja:

a Holland Királyság (képviseli: M. Noort, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó,

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: J.-J. Kasel tanácselnök, A. Borg Barthet (előadó) és M. Berger bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetében az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság - mivel a vakok, a siketek és a fogyatékossággal élők ellátásainak biztosítását tartományi jogszabályi előírások alapján (a továbbiakban: vitatott szabályozás) az olyan személyek esetében, akik tekintetében a Németországi Szövetségi Köztársaság az illetékes tagállam, a lakóhelyre vagy szokásos tartózkodási helyre vonatkozó feltételtől teszi függővé - nem teljesítette a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15-i 1612/68/EGK tanácsi rendelet (HL L 257., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 15. o.) 7. cikkének (2) bekezdéséből, és a 2005. április 13-i 647/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 117., 1. o.) módosított 1996. december 2-i 118/97 tanácsi rendelettel (HL 1997. L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet 3. kötet 3. o.) módosított és napra késszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (HL L 117., 1. o; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 35. o.; a továbbiakban: 1408/71 rendelet) 4. cikke (1) bekezdésének e rendelet III. címének I. fejezetével összefüggésben értelmezett a) pontjából eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

Az uniós szabályozás

2 Az 1612/68 rendelet 7. cikke értelmében:

"(1) Valamely tagállamnak egy másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgárát a foglalkoztatási- és munkafeltételek tekintetében nem kezelhetik állampolgársága miatt a hazai állampolgároktól eltérő módon, különösen ami a javadalmazást, a munkaviszony megszüntetését és munkanélkülivé válás esetén az újraelhelyezést vagy újrafoglalkoztatást illeti.

(2) A hazai munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket élvez.

[...]"

3 Az 1408/71 rendeletnek "A rendelet alkalmazási köre" című 4. cikke ekképp rendelkezik:

(1) E rendelet alkalmazandó a következő szociális biztonsági ágakat érintő valamennyi jogszabályra:

a) betegségbiztosítási és anyasági ellátások;

[...]

(2a) [...]

A »különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátás« az az ellátás:

a) amelynek célja, hogy:

i) az (1) bekezdésben említett szociális biztonsági ágak által fedezett kockázatok kiegészítő, helyettesítő vagy járulékos fedezetéül szolgáljon, és az érintett személyeknek minimum megélhetési jövedelmet biztosítson az érintett tagállam gazdasági és társadalmi helyzetére is figyelemmel;

ii) illetve, hogy a fogyatékossággal élők részére kifejezetten különös védelmet biztosítson, szoros kapcsolatban az érintett személy szociális környezetével az érintett tagállamban [...]

[...]

(2b) Ez a rendelet nem alkalmazható egy tagállam jogszabályainak a II. melléklet III. szakaszában említett, különleges, nem járulékalapú ellátásokkal kapcsolatos rendelkezéseire, amelyek területi hatálya azon tagállam területének egy részére korlátozott.

[...]"

4 Az 1408/71 rendelet II. mellékletének "A rendelet alkalmazási körébe nem tartozó, a 4. cikk (2b) bekezdése értelmében különleges, nem járulék alapú ellátások" című III. címe Németország tekintetében a következőképpen rendelkezik:

"A tartományok (Länder) jogszabályai szerint a fogyatékossággal élők és különösen a vakok számára nyújtott ellátások."

A nemzeti szabályozás

5 A vitatott szabályozás a vakok, a siketek és a fogyatékkal élők számára a fogyatékkal kapcsolatos többletköltségek kompenzációjára irányuló ellátásokat biztosít. Ezen ellátásokat csak az érintett tartományban lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személyek számára biztosítják.

6 E szabályozás előírja, hogy a szövetségi társadalombiztosítási rendszernek a tartományok által biztosított ellátásokkal azonos célt követő ellátásait az előbbiekből le kell vonni. A beszámítás mértéke az érintett tartomány szabályozásától függ.

7 Otthonba vagy intézménybe vonulás esetén az ellátásokhoz való jog egyes tartományokban fennmarad, feltéve, hogy az otthon szövetségi területen található, és az otthonba vonulás időpontjában az érintett lakóhelye a szóban forgó tartományban volt.

A pert megelőző eljárás

8 2002. március 14-i levelében a Bizottság felhívta a Németországi Szövetségi Köztársaság figyelmét annak szükségességére, hogy a Németországban foglalkoztatott, de más tagállamban lakóhellyel rendelkező munkavállalók és családtagjaik számára lehetővé kell tenni a vitatott szabályozás értelmében biztosított ellátások kivitelét. A Bizottság szerint a lakóhely feltételül előírása ellentétes az EK 39. cikkel és az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével.

9 2002. április 22-i levelében a Németországi Szövetségi Köztársaság azt válaszolta, hogy ezen ellátások az 1612/68 rendelet 7. cikke szerinti szociális kedvezménynek minősülnek, de ezek nem exportálhatók, mivel ezeket a munkavállalói minőségtől függetlenül biztosítják, és kizárólag a lakóhelynek vannak alárendelve.

10 2004. július 9-i felszólító levelében a Bizottság feltárta a Németországi Szövetségi Köztársaság számára a vitatott szabályozásnak az 1612/68 és az 1408/71 rendelettel való összeegyeztethetőségével kapcsolatos kétségeit. Konkrétan az 1408/71 rendeletet illetően a Bizottság azt állítja, hogy az érintett ellátások nem az e rendelet 4. cikkének (2b) bekezdése értelmében különleges, nem járulék alapú ellátásoknak minősülnek, hanem az ugyanezen rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti betegségbiztosítási ellátásoknak, ily módon ezen ellátásokat nem lehet megtagadni a határ menti ingázó munkavállalóktól.

11 2004. szeptember 14-i levelében a Németországi Szövetségi Köztársaság azt válaszolta, hogy nem ért egyet a Bizottság elemzésével. Az 1408/71 rendeletet illetően kiemelte, hogy a szóban forgó ellátásokat a vaksággal vagy a fogyatékossággal kapcsolatos többletköltségek igazolják, akár ápolt a kedvezményezett, akár nem.

12 2005. március 21-én a Bizottság indokolással ellátott véleményt küldött a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, amely kizárólag az 1612/68 rendelet 7. cikkének megsértésén alapult, ugyanakkor fenntartotta magának a jogot az eljárás folytatására a vitatott szabályozásnak az 1408/71 rendelettel való összeegyeztethetősége tekintetében a Bíróságnak a C-286/03. sz. Hosse-ügyben hozandó ítéletét (2006. február 21-én hozott ítélet, EBHT 2006., I-1771. o.) követően.

13 2005. május 25-i levelében a Németországi Szövetségi Köztársaság megerősítette álláspontját.

14 Az eljárást ezt követően felfüggesztették, amíg a Bíróság a fent hivatkozott Hosse-ügyben, valamint a C-299/05. sz., Bizottság kontra Parlament és Tanács ügyben (2007. október 18-i ítélet; EBHT 2007., I-8695. o.) ítéletet nem hoz. Ezen ítéletekben a Bíróság megállapította, hogy az ezen ügyekben szereplő ellátások betegségbiztosítási ellátások voltak.

15 2008. június 3-án az Európai Unió Tanácsának "Foglalkoztatás, Szociálpolitika, Egészségügy és Fogyasztóvédelem" Állandó Képviselők Bizottsága megállapodásra jutott a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 166., 1. o.) X. és XI. mellékletének tartalmáról, amely rendelet hatálybalépésének időpontjától, azaz 2010. május 1-jétől kezdődően hatályon kívül helyezte az 1408/71 rendeletet. E megállapodás értelmében a vitatott szabályozásban előírt német ellátások nem szerepelnek a hivatkozott mellékletekben.

16 2008. december 1-jén a Bizottság kiegészítő, indokolással ellátott véleményt küldött a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, amely a vitatott szabályozásnak az 1408/71 rendelettel való összeegyeztethetetlenségén alapult, mivel a fent hivatkozott Hosse-ügyben hozott ítéletből, valamint a Bizottság kontra Parlament és Tanács ügyben hozott ítéletből következő ítélkezési gyakorlat kétségbe vonta a szóban forgó ellátások különleges jellegét.

17 2009. április 1-jei válaszában a Németországi Szövetségi Köztársaság arra hivatkozott, hogy 2010-ben hatályba lép a 883/2004. rendelet. Mivel e rendelet is alkalmazható a szóban forgó ellátásokra, az eljárás felfüggesztését kérte.

18 2010. április 29-én a Bizottság benyújtotta a jelen keresetet.

19 A Bíróság elnöke 2007. szeptember 27-i végzésével engedélyezte a Holland Királyság beavatkozását a Németországi Szövetségi Köztársaság kérelmeinek támogatása céljából.

20 2010. október 19-i levelében a Holland Királyság lemondott a beavatkozási beadvány benyújtásáról.

A keresetről

Az 1408/71 rendelet megsértéséről

A felek érvei

21 A Bizottság azt állítja, hogy a szóban forgó ellátások, jóllehet szerepelnek az 1408/71 rendelet II. mellékletének III. címében, nem az e rendelet 4. cikkének (2b) bekezdése értelmében vett különleges, nem járulék alapú ellátásoknak minősülnek, hanem az ugyanezen rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti betegségbiztosítási ellátásoknak, tehát exportálhatók.

22 A Bizottság szerint ugyanis a szóban forgó ellátások különleges jellege nem állapítható meg, mivel a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a különleges ellátásnak fel kell váltania vagy ki kell egészítenie egy társadalombiztosítási ellátást, miközben eltér attól, valamint objektív kritériumokat rögzítő szabályozás által meghatározott, gazdasági és társadalmi indokok által igazolt szociális támogatás jellegét kell mutatnia (a fent hivatkozott Bizottság kontra Parlament és Tanács ügyben hozott ítélet 55. pontja). Márpedig a szóban forgó ellátásokat jogszabályban meghatározott helyzetben a jogosult személyes szükségletének bármiféle egyedi és diszkrecionális mérlegelése nélkül nyújtják, azok a fogyatékossággal élők egészségi állapotának és életfeltételeinek a javítására irányulnak, tehát céljuk lényegében a betegségbiztosítási szolgáltatások kiegészítése.

23 A Bizottság hangsúlyozza továbbá, hogy a 883/2004 rendelet elfogadása során a német küldöttség lemondott arról, hogy a német tartományoknak a vakok, a siketek és a fogyatékossággal élők számára biztosított, szóban forgó ellátásai szerepeljenek e rendelet X. és XI. mellékletében. A Bizottság szerint tehát ellentmondásos, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy ezen ellátásokat az 1408/71 rendelet 4. cikkének (2b) bekezdése értelmében különleges, nem járulék alapú ellátásoknak kell minősíteni.

24 A Németországi Szövetségi Köztársaság - hangsúlyozva, hogy magának a Bizottságnak is kétségei voltak a szóban forgó ellátások minősítését illetően a fent hivatkozott Hosse-ügyben hozott ítélet és a fent hivatkozott Bizottság kontra Parlament és Tanács ügyben hozott ítélet kihirdetéséig - azt állítja, hogy a tartományok intézkedéseket fogadtak el a célból, hogy a vitatott szabályozást összeegyeztethetővé tegyék az uniós joggal. A szükséges jogi módosításokra valószínűleg 2010-ben, vagy legkésőbb 2011-ben sor kerül.

A Bíróság álláspontja

25 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kötelezettségszegés fennállását a tagállamban az indokolással ellátott véleményben foglalt határidő lejártakor fennálló helyzet alapján kell megítélni, és a később bekövetkezett változásokat a Bíróság nem veheti figyelembe (lásd különösen a C-9/07. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2007. szeptember 27-én hozott ítélet 8. pontját és a C-48/10. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2010. november 18-án hozott ítélet 30. pontját).

26 A Németországi Szövetségi Köztársaság nem vitatja, hogy a kiegészítő, indokolással ellátott véleményben előírt határidő lejártakor a vitatott szabályozások nem voltak összeegyeztethetők az 1408/71 rendelettel.

27 A Bíróság már többször megállapította, hogy valamely ellátás akkor tekinthető szociális biztonsági ellátásnak, ha azt jogszabályban meghatározott helyzetben a jogosult személyes szükségletének bármiféle egyedi és diszkrecionális mérlegelése nélkül nyújtják, és az 1408/71 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten felsorolt kockázatok valamelyikét fedezi (lásd többek között a fent hivatkozott Hosse-ügyben hozott ítélet 37. pontját és a Bizottság kontra Parlament és Tanács ügyben hozott ítélet 56. pontját).

28 Ebből következik, hogy a jogilag meghatározott helyzetben objektív módon folyósított ellátásoknak, amelyek a más ápolására szoruló személyek egészségi állapotának és életkörülményeinek javítására irányulnak, lényegében a betegségbiztosítási ellátások kiegészítése a célja, és azok az 1408/71 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmében vett "betegségbiztosítási ellátásoknak" tekintendők (a fent hivatkozott Hosse-ügyben hozott ítélet 38. pontja, valamint a Bizottság kontra Parlament és Tanács ügyben hozott ítélet 61. pontja).

29 Márpedig a jelen ügyben ez a helyzet a tartományok által a vakoknak, a siketeknek és a fogyatékossággal élőknek nyújtott ellátások tekintetében, mivel azok arra irányulnak, hogy átalány-hozzájárulás formájában fedezzék a fogyatékosságuk által akadályozott mindennapi életük többletköltségeit.

30 Mivel ezen ellátások az 1408/71 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti betegségbiztosítási ellátásoknak minősülnek, ezeket e rendelet III. címének 1. fejezete értelmében attól függetlenül nyújtani kell, hogy melyik tagállamban rendelkezik lakóhellyel a kedvezményezett.

31 E körülményekre figyelemmel a Bizottságnak az 1408/71 rendelet megsértésén alapuló kifogását megalapozottnak kell minősíteni.

Az 1612/68 rendelet megsértéséről

A felek érvei

32 A Bizottság azt állítja, hogy a szóban forgó ellátások nyújtásának kizárólag az érintett tartomány területén található lakóhelyre vonatkozó feltételhez kötése nem igazolt. A Bizottság szerint ugyanis valamely tagállam által a polgárainak objektív munkavállalói minőségük vagy egyszerűen belföldi lakóhelyük alapján nyújtott minden kedvezmény az 1612/68 rendelet 7. cikkének hatálya alá tartozik, ily módon a határmenti ingázóknak ugyanazon jogcímen kell e kedvezményekben részesülniük, mint a munkavállalás szerinti államban lakóhellyel rendelkező minden más polgárnak.

33 A Németországi Szövetségi Köztársaság annak állítására szorítkozik, hogy az 1612/68 rendeletnek és az 1408/71 rendeletnek eltérő a hatálya, tehát ezeket egymástól függetlenül kell alkalmazni.

A Bíróság álláspontja

34 Nem vitatott, hogy a német tartományok által a vakok, a siketek és a fogyatékossággal élők számára biztosított ellátások az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti szociális kedvezménynek minősülnek.

35 A Németországi Szövetségi Köztársaság nem vitatja e tekintetben, hogy a szóban forgó ellátások nyújtása ahhoz a feltételhez van kötve, hogy a kedvezményezett az érintett tartományban rendelkezzen lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel.

36 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az 1612/68 rendelet 7. cikkében szereplő egyenlő bánásmód követelménye nemcsak az állampolgárság alapján történő nyilvánvaló hátrányos megkülönböztetést tiltja, hanem minden rejtett módon való hátrányos megkülönböztetést is, amely egyéb megkülönböztető kritériumok alkalmazása által ténylegesen ugyanarra az eredményre vezet (a C-57/96. sz. Meints-ügyben 1997. november 27-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-6689. o.] 44. pontja és a C-269/07. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-7811. o.] 53. pontja).

37 A nemzeti jog valamely rendelkezése - kivéve, ha azt objektív okok igazolják, és arányos az elérni kívánt céllal - közvetetten hátrányosan megkülönböztetőnek tekintendő, amennyiben jellegénél fogva inkább a migráns munkavállalókat érintheti, mint az adott tagállam munkavállalóit, következésképpen azzal a kockázattal jár, hogy különösen az előbbieket hozza hátrányosabb helyzetbe (lásd többek között a fent hivatkozott Meints-ügyben hozott ítélet 45. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 54. pontját).

38 Ez a helyzet a vitatott szabályozás által a vakok, siketek és fogyatékossággal élők javára biztosított ellátások nyújtása tekintetében megkövetelt lakóhelyre vonatkozó feltétel esetében, amelyet könnyebben teljesítenek a német munkavállalók, mint a Németországi Szövetségi Köztársaságtól eltérő tagállamok munkavállalói.

39 A Németországi Szövetségi Köztársaságnak az 1612/68 rendelet és az 1408/71 rendelet eltérő hatályán alapuló érvelését illetően elegendő annak megállapítása, hogy bár e két rendeletnek nem azonos a személyi hatálya, akkor, mivel az 1612/68 rendelet hatálya általános a munkavállalók szabad mozgását illetően, e rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alkalmazható azon szociális kedvezményekre, amelyek ugyanakkor az 1408/71 különös hatályába tartoznak (a C-111/91. sz., Bizottság kontra Luxembourg ügyben 1993. március 10-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-817. o.] 20. és 21. pontja, valamint a C-85/96. sz. Martínez Sala ügyben 1998. május 12-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-2691. o.] 27. pontja).

40 E körülmények között a Bizottságnak az 1612/68 rendelet megsértésén alapuló kifogását megalapozottnak kell minősíteni.

41 A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság - mivel a vitatott szabályozásban biztosított ellátások nyújtását az olyan személyek esetében, akik tekintetében a Németországi Szövetségi Köztársaság az illetékes tagállam, a lakóhelyre vagy szokásos tartózkodási helyre vonatkozó feltételtől teszi függővé - nem teljesítette az 1408/71 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének e rendelet III. címének I. fejezetével összefüggésben értelmezett a) pontjából, valamint az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

42 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Németországi Szövetségi Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Ezen cikk 4. §-ának első bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó Holland Királyság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Németországi Szövetségi Köztársaság - mivel a vakok, a siketek és a fogyatékossággal élők tartományi jogszabályi előírások alapján biztosított ellátásainak nyújtását az olyan személyek esetében, akik tekintetében a Németországi Szövetségi Köztársaság az illetékes tagállam, a lakóhely vagy szokásos tartózkodási helyre vonatkozó feltételtől teszi függővé - nem teljesítette a 2005. április 13-i 647/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított 1996. december 2-i 118/97/EGK tanácsi rendelettel módosított és napra késszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 4. cikke (1) bekezdésének e rendelet III. címének I. fejezetével összefüggésben értelmezett a) pontjából, valamint a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15-i 1612/68/EGK tanácsi rendelet 7. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

3) A Holland Királyság maga viseli saját költségeit.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.