380/B/2004. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1963. évi 16. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 7/1964. (VIII. 30.) MüM rendelet 6. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1963. évi 16. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 7/1964. (VIII. 30.) MüM rendelet 6. § (1) pontja nemzetközi szerződésekbe ütközésének megállapítására vonatkozó indítványt visszautasítja.

Indokolás

I.

1. Az indítványozó a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kihirdetéséről szóló 1963. évi 16. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 7/1964. (VIII. 30.) MüM rendelet (a továbbiakban: Mr.) 6. § (1) bekezdésének alkotmányos vizsgálatát kérte, mert

az - álláspontja szerint - ellentétes az Alkotmány 7. § (1) és a 70/E. § (1) és (2) bekezdésével. A megtámadott rendelkezés értelmében az illetékes magyar nyugdíjmegállapító szerv akkor köteles az Egyezmény másik Szerződő Felének állampolgára részére nyugdíjat megállapítani és folyósítani, ha a nyugellátásra jogosult személynek az állandó lakhelye Magyarországon van. Az indítványozó érvelése szerint ez a rendelkezés az Egyezmény "eredeti célját" a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Tv1.) hatálybalépéséig szolgálta. A Tv1. az állandó magyarországi tartózkodásra való jogosultságot bevándorlási engedélyhez kötötte, és ennek megfelelően az engedély kiadásától tette függővé a magyarországi lakcím bejelentését. Indítványozó szerint ezáltal az Egyezmény értelmében nyugdíjra jogosult külföldi állampolgár a Magyarországra áttelepülése után "csupán egy sokszor hosszadalmas közigazgatási procedúrát követően szerezhet jogosultságot a nyugdíj igénylésére". Konkrét példára is hivatkozva, az indítványozó érvelése szerint ez hosszú időn keresztül megfosztja a jogosultat a nyugellátástól, ami egyrészt a szociális biztonsághoz való jogtól (Alkotmány 70/E. §-a) való megfosztást jelenti, másrészt pedig az Mr. támadott rendelkezése - a Tv1. szabályaira is tekintettel - sérti az Egyezmény 2. cikkét, azaz nemzetközi szerződésbe ütközik, ami ellentétes az Alkotmány 7. § (1) bekezdésével.

2. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat megkezdésekor észlelte, hogy az indítványozó által hivatkozott Tv1. már az indítvány benyújtásakor nem volt hatályban. A Tv1. helyébe 2002. január 1-jén hatályba lépő, a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Tv2.) a bevándorlási engedélyt letelepedési engedéllyel váltotta fel, amely "határozatlan idejű magyarországi tartózkodásra" [Tv2. 20. § (1) bekezdése] és magyarországi cím bejelentésére jogosítja fel, illetve kötelezi a letelepedési engedéllyel rendelkező külföldi állampolgárt. Mivel a Tv2. által bevezetett új konstrukció az indítványban foglaltak szempontjából nem jelent lényeges változást, az Alkotmánybíróság - eddigi gyakorlatával összhangban - a vizsgálatot az elbíráláskor hatályos Tv2. figyelembevételével folytatta le.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítványban hivatkozott rendelkezései:

"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. "

"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg. "

2. Az Mr. indítvány által megtámadott rendelkezése: "6. § (1) Az egyezmény 9. cikke alapján az illetékes magyar nyugdíjmegállapító szerv (8. §) abban az esetben köteles az öregségi-, rokkantsági-, özvegyi- és szülői nyugdíjat, az árvaellátást, valamint a baleseti járadékot megállapítani és az erre illetékes magyar szerv folyósítani, ha a jogszerzőnek, illetőleg a nyugellátásra jogosult személynek állandó lakóhelye Magyarország területén van és igénye a magyar jogszabályok szerint megnyílott. "

3. Az Egyezmény indítvány által érintett, illetve annak elbírálásakor figyelembe vett rendelkezései:

"2. Cikk. Az egyik Szerződő Fél azon állampolgárai, akik a másik Szerződő Fél területén tartózkodnak, - ha a jelen Egyezmény másként nem rendelkezik -, a munkajogi rendelkezések, a szociális ellátás és a társadalombiztosítási szolgáltatások tekintetében a saját állampolgáraival teljesen azonos elbánásban részesülnek. "

"9. cikk (1) A rokkantsági (beleértve az üzemi baleset és foglalkozási betegség alapján járó nyugellátásokat is), öregségi, valamint hozzátartozói nyugellátást annak a Szerződő Félnek az illetékes szerve állapítja meg és folyósítja saját államának jogszabályai szerint és saját terhére, amelynek területén a jogosultnak a kérelem benyújtásakor állandó lakóhelye van.

(2) Ha a nyugellátásban részesülő személy a másik Szerződő Fél területére költözik át, a nyugellátás folyósítását az áttelepülés hónapjának végével be kell szüntetni. A nyugellátást a fogadó Szerződő Fél illetékes szerve legkorábban az átköltözést követő hónap első napjától a saját államának jogszabályai szerint állapítja meg és saját terhére folyósítja. A nyugellátásra való jogosultságot fennállónak kell tekinteni, amennyiben a fogadó Szerződő Fél jogszabályai azonos nemű nyugellátást biztosítanak. Korhatár betöltéséhez kötött nyugellátást attól az időponttól folyósítják, amikor a jogosult a fogadó Szerződő Fél jogszabályai szerint a nyugellátásra jogosító korhatárt betöltötte. "

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt az indítványozói állítást vizsgálta, miszerint az Mr. 6. § (1) bekezdése az Alkotmány 70/E. §-át sértő rendelkezést tartalmaz.

Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jogot a megélhetéshez szükséges mértékű ellátáshoz való jogként értelmezte. Több határozatában rámutatott az Alkotmánybíróság arra, hogy ezt a jogosultságot az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdése állami kötelezettségvállalásként fogalmazza meg. E szerint az állam az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és szociális intézmények rendszerével valósítja meg. [26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 199.; 56/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 478, 480.; 731/E/2001. AB határozat, ABH, 2004, 1556, 1559. ] Az Alkotmány 70/E. §-a tehát az állam ellátási kötelezettségét jelenti, amely ugyanezen alkotmányi rendelkezés értelmében a magyar állampolgárokkal szemben áll fenn. Ezt maga az indítványozó is elismeri, de úgy vélekedik, hogy az Egyezmény 2. cikkében foglaltak értelmében, amely szerint a Szerződő Felek egymás állampolgárait a saját állampolgáraikkal teljesen azonos elbánásban részesítik, ez az alkotmányi "rendelkezés az Egyezmény hatálya alá tartozó személyekre is vonatkozik".

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 70/E. §-ában rögzített szociális biztonsággal összefüggő ellátásokra való jogosultság magyar állampolgárság meglétéhez kötődik. Ez nem zárja ki azt, hogy a Magyar Állam nem magyar állampolgárokat is részesítsen ilyen jellegű ellátásokban, de az erre való kötelezettségét elsősorban törvények és a Magyar Köztársaságra nézve hatályos nemzetközi szerződések írhatják elő, amelyek nem módosíthatják az Alkotmány 70/E. §-ának a személyi hatályát és nem alapozhatják meg annak kiterjesztő értelmezését sem. A vizsgált jogszabály esetében nyugellátásra való jogosultságot, illetve annak nyújtására való kötelezettséget maga az Egyezmény keletkezteti a személyi hatálya alá eső állampolgárok vonatkozásában (ezt tartalmazza az Mr. megtámadott rendelkezése is), az Egyezmény jogosultjainak a személyi köre pedig kívül esik az Alkotmány 70/E. §-a szerinti jogosultság személyi körén. (Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a vizsgálat tárgyát nem képezte az, hogy jelenleg kik tartoznak az Egyezmény és így a támadott rendelkezés személyi hatálya alá.) Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Mr. 6. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés és az Alkotmány 70/E. §-ában foglalt szociális biztonsághoz való jog között nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés, az indítványt ezért ebben a részében - mint megalapozatlant - elutasította. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy ezen túlmenően az indítványozó értelmezésével szemben az Egyezmény 2. cikkét - az abban szereplő "- ha a jelen Egyezmény másként nem rendelkezik -" kitételnek megfelelően az Egyezmény 9. cikkében foglaltakkal együttesen kell értelmezni. Az Egyezmény 9. § (1) bekezdése szerint a jogosult állandó lakóhelye szerinti Szerződő Fél a saját államának jogszabályai szerint állapítja meg a nyugellátást, a 9. § (2) bekezdése pedig a nyugellátás folyósításának csupán a legkorábbi időpontjáról rendelkezik.

2. Az Alkotmánybíróság az Mr. támadott rendelkezése nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § c) pontja alapján visszautasította, mert az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 21. § (3) bekezdése értelmében nem rendelkezik jogosultsággal az Abtv. 1. § c) pontja szerinti eljárás indítványozására. Egyébiránt az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az állandó lakóhely meglétének a követelményét nem az Mr. megtámadott rendelkezése, hanem maga az Egyezmény írja elő a 9. cikke (1) bekezdésében.

Budapest, 2007. július 2.

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró