3231/2015. (XI. 23.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.VI.20.883/2014/6. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 27.P.21.309/2011/21. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.967/2013/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A magánszemély indítványozó jogi képviselője alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Kúria Pfv.VI.20.883/2014/6. számú ítéletével, a Fővárosi Törvényszék 27.P.21.309/2011/21. számú ítéletével, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.967/2013/3. számú ítéletével szemben.
[2] Az indítványozó mint felperes és néhai szomszédjának örököse, valamint a néhai házastársa között kölcsön visszafizetése iránti per volt folyamatban.
[3] A Fővárosi Ítélőtábla és a Fővárosi Törvényszék a megjelölt ítéleteivel a felperes keresetét elutasította, a jogerős ítéletet pedig a Kúria hatályában fenntartotta.
[4] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kérte, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a támadott bírói döntéseket. Álláspontja szerint az ítéletek sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését.
[5] A bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes indítványozó 2007-ben 9 millió forintot adott át szomszédja részére, aki a pénzösszegek átvételéről elismervényt írt alá. Miután a pénzt átvevő személy 2010-ben elhunyt, a felperes keresetet nyújtott be a törvényes örökösével és a néhai örökhagyó házastársával szemben. Az alpereseket kölcsön jogcímén kérte marasztalni, amennyiben pedig ezen a címen a követelése nem teljesíthető, a jogalap nélküli gazdagodást jelölte meg másodlagos jogcímként. Az eljárás során a felperes előadta, hogy a pénzösszeget szóbeli megállapodásuk szerint azért adta át, hogy azt a néhai örökhagyó fektesse be és kamatostól fizesse vissza. A kölcsönszerződés létrejöttét alátámasztó bizonyítékot, bizonyítási indítványt azonban nem terjesztett elő és azt sem bizonyította, hogy a pénzösszegek átadására visszafizetés kötelezettségével történt volna.
[6] A Kúria a másodlagos jogcím vonatkozásában megállapította, hogy "a jogalap nélküli gazdagodás jogcímén a felperes keresete azért nem lehet alapos, mert a felperes a perben éppen azt adta elő, hogy közte és az alperesi jogelőd között szerződéses kapcsolat állt fenn. A kereseti tényelőadás tehát kizárta a jogalap nélküli gazdagodást, mint jogcímet. A jogalap nélküli gazdagodás szubszidiárius tényállás, nem alkalmazható akkor, ha a felek között van szerződés, csak annak pontos tartalma nem bizonyított. Önmagában tehát a vagyonmozgás ténye (a pénzátadás bizonyítottsága) nem teszi alapossá jogalap nélküli gazdagodás címén a felperes keresetét."
[7] Az indítványozó álláspontja szerint az eljárt bíróságok jogalap nélküli gazdagodás körében őt érintő bizonyítási teherről tájékoztatták, ugyanakkor e kioktatással ellentétes tartalmú döntést hoztak, amely sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott tisztességes eljárás követelményét.
[8] Az alkotmányjogi panaszban előadott érvelés alapján a jogalap nélküli gazdagodás körében a fordított bizonyítási teher alkalmazására alaptörvény-ellenes módon történt, amely sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében garantált tulajdonhoz való jogot.
[9] 3. Az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem befogadható.
[10] 3.1. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai feltételeit vizsgálta. Ennek során megállapította, hogy a határidőben előterjesztett alkotmányjogi panasz benyújtásra jogosulttól, azaz az alapügy felperesétől származik [Abtv. 51. § (1) bekezdés], és az indítvány határozott kérelmet tartalmaz a megjelölt ítéletek megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés]. Az eljárás során az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette [Abtv. 27. § b) pont].
[11] 3.2. Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság formai feltételeinek vizsgálatát követően az alkotmányjogi panasznak az Abtv. 27. § a) pontja és 29. §-a szerinti tartalmi követelményeit vizsgálta.
[12] Az Abtv. 27. § a) pontja értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti.
[13] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[14] 3.3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt rámutat, hogy az Abtv. 27. §-ából következően nem tekinthető a bírósági szervezetrendszer egyik felülbírálati fórumának, és valójában e hatásköre is - az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának védelmén keresztül - az Alaptörvény védelmét biztosítja [Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés]. A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések ezért önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére. Ellenkező esetben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna (lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]).
[15] Az Alkotmánybíróság jogköre - a fentiekben hivatkozottak szerint - az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Következésképpen a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel (lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]).
[16] 4. Az alkotmányjogi panaszban megfogalmazott aggályok tekintetében az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy azok alapvetően nem különböznek a peres eljárás során, különösen a felülvizsgálati kérelem keretében is előadott - a Kúria által már elbírált - szakjogi érvektől. Az Alkotmánybíróság álláspontja alapján azok tehát tartalmilag a bírósági eljárás ismételt felülbírálatára irányulnak, amelyre az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel.
[17] A fentieken túl az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó az alkotmányjogi panaszában értékelhető alkotmányjogi érvelést nem adott elő, és a bírói döntések érdemével kapcsolatosan sem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne figyelembe venni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
[18] 5. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági akadályban szenved. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján - visszautasította.
Budapest, 2015. november 17.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2771/2015.