3240/2022. (V. 18.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.219/2021/20. számú ítélete, valamint a Miskolci Törvényszék 17.B.52/2018/160. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Majoros Éva Gabriella ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt, melyben a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.219/2021/20. számú ítéletében és Miskolci Törvényszék 17.B.52/2018/160. számú ítéletében foglalt, az indítványozó 1/1 tulajdoni illetőségét képező ingatlant érintő vagyonelkobzást kimondó rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint a támadott ítéletek ellentétesek az Alaptörvény a XIII. cikk, a XXIV. cikk és a XXVIII. cikk (1) bekezdéseivel, valamint a XXVIII. cikk (2), (3) és (7) bekezdésében foglaltakkal, illetve ezeken keresztül közvetetten a B) cikk (1), az R) cikk (1) és (2) bekezdésével, a T) cikk (1) bekezdésével.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben különösen nagy értékre, társtettesként elkövetett pénzmosás bűntette miatt volt folyamatban eljárás az I. rendű vádlottal és társaival szemben. A Miskolci Törvényszék 17.B.52/2018/160. számú elsőfokú határozatában járulékos kérdések körében az indítványozó - mint vagyoni érdekelt - tulajdonát képező ingatlan vonatkozásában vagyonelkobzást rendelt el. A Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.I.219/2021/20. számú ítéletében az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta, azonban az indítványozót érintő rendelkezést helybenhagyta. Az ítéletben foglaltak szerint az indítványozó élettársa, a II. rendű terhelt által biztosított, sikkasztásból eredő pénzből vásárolta meg az ingatlant, melyre a bíróság elrendelte a vagyonelkobzást.
[3] 1.2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifogásolja, hogy kizárólag az I. rendű terhelt vallomásán alapult annak megállapítása, hogy az ingatlant bűncselekményből származó pénzből vásárolták, az indítványozót csak egyszer, a nyomozás során hallgatták ki az tanúként, ezt követően egyetlen eljáró hatóság sem tájékoztatta a külön jogszabályhely alapján megillető törvényes jogairól. A későbbiekben semmilyen értesítést nem kapott a nyomozó hatóságtól, ügyészségtől és bíróságtól sem, az elsőfokú bíróság döntését nem is kézbesítették részére. A másodfokú eljárás során élt először "bejelentéssel". Ezt a másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla joghatályos fellebbezésnek tekintette, értesítette a nyilvános ülés időpontjáról, ítéletében pedig megállapította, hogy törvényszék elmulasztotta közölni az indítványozó vagyoni érdekelttel az ügydöntő határozatot.
[4] Az indítványozó hangsúlyozza, hogy a vagyoni érdekeltet megillető bizonyíték csatolás lehetősége, indítványozási és észrevételezési jog teljes mértékű kizárása vezetett oda, hogy tényként fogadta az elsőfokú bíróság, hogy az ingatlan megvásárlására fordított készpénz nem az indítványozó különvagyonát képezte. A ténybíróság, az elsőfokú bíróság a vagyoni érdekelt javára szóló bizonyítékokat meg sem ismerhette (így különösen: bérszámfejtés, adóbevallások, vételár biztosításra felvett kölcsönre vonatkozó okiratok), csak a vádhatóság által rendelkezésre bocsájtott egyetlen egy személyi bizonyíték képezte a döntés alapját. Sem az elsőfokú, sem a másodfokon eljáró bíróságok nem tettek eleget az ingatlant érintő indokolási kötelezettségüknek, mivel az ingatlan megszerzése kapcsán érdeminek mondható bizonyítást (az iratismertetésen túl) nem is folytattak le. Az indokolási kötelezettség megsértésére utal, hogy az ítéletek nem tartalmaznak sem logikai, sem jogi szakmai érvelést a vagyonelkobzással érintett ingatlan tulajdonjogának és az arra utóbb alapított vagyoni értékű jogra, illetve az azokra vonatkozó okiratok (szerződések) kapcsán. Nem oldotta fel továbbá a bíróság a bizonyítékok és a vádirati tényállásban írtak közötti ellentmondást sem. Összességében a bíróság nem indokolta semmivel sem, hogy miért fogadta el a vádiratban írtakat, az okirati bizonyítékokat sem vizsgálta meg a perbíróság. Mindez ellentétes a tisztességes eljárás és a védelemhez való jog követelményével, illetve formálissá tette a jogorvoslatot is.
[5] A kontradiktórius eljárás követelménye a felek azon jogát is magában foglalja, hogy tudomást szerezzenek a bíróság által hivatalból felhozott azon jogi természetű jogalapokról, amelyekre a határozatát alapítani szándékozik, és azokat megvitassák, erre azonban az indítványozónak nem volt lehetősége. A védelemhez való jog a büntetőeljárás alá vont személy, érdekelt azon jogaiban és a hatóságok azon kötelezettségeiben realizálódik, amelyek biztosítják, hogy vele szemben érvényesített büntetőjogi igényt megismerje, arról álláspontját kifejthesse, az igénnyel szembeni érveket felhozhassa, a hatóságok tevékenységével kapcsolatos észrevételeit és indítványait előterjeszthesse.
[6] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi - formai és tartalmi - feltételeknek, különösen a 27. § szerinti érintettség, a jogorvoslat kimerítése, valamint a 29-31. § szerinti követelményeknek.
[7] 2.1. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó - Alaptörvényben biztosított - jogát sérti. Az indítványozóra mint vagyoni érdekeltre a bíróság támadott ügydöntő - vagyis az ügy érdemében hozott - határozata rendelkezést tartalmaz (vagyonelkobzás elrendelése, illetve helyben hagyása), így érintettnek minősül, a támadott határozatok alkotmánybírósági vizsgálat tárgyát képezhetik, mely ugyanakkor nem terjed ki a határozatok indítványozót nem érintő részeire. Az ítélőtábla határozata jogerős, az indítványozó számára büntetőeljárási úton további jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésre, továbbá az alkotmányjogi panaszt határidőben terjesztette elő. Az indítvány a határozott kérelem tekintetében tartalmaz hivatkozást az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezését, a sérelmezett bírói döntést, indokolja Alaptörvénybe ütközését és kifejezetten kéri a bírói döntések megsemmisítését.
[8] Nem tartalmaz ugyanakkor Alaptörvényben biztosított jogot és ekként alkotmányjogi panasz alapját sem képezheti az Alaptörvény B) cikk (1), az R) cikk (1) és (2) bekezdése, továbbá a T) cikk (1) bekezdése sérelme, továbbá az alkotmányjogi panasz e rendelkezések vonatkozásában indokolást sem tartalmaz. Nem tartalmaz semmilyen indokolást az indítvány az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmére sem.
[9] 2.2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[10] Az indítványozó részben tulajdona elvonását, részben pedig eljárási jogosultságai biztosításának elmaradását sérelmezi.
[11] Kétségtelen, hogy a vagyonelkobzás mint intézkedés sértheti a nem elkövető tulajdonos tulajdonhoz fűződő alkotmányos jogát [Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdés]. Ezen intézkedés alkalmazásának sajátossága, hogy semmilyen jogági felelősség megállapításához nem köthető, vagyis sem jogellenességet, sem felróhatóságot, sem pedig egyéb jogágazati felelősséget nem kíván meg alapfeltételként (3101/2022. (III. 10.) AB végzés, Indokolás [25]). Alkalmazása ehhez képest a Btk. 74. § (2) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén kötelező, vagyis elrendelésének anyagi jogi alapja világos. A tulajdoni érintettség okán ugyanakkor a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) tulajdonjogi igények érvényesítése érdekében biztosítja a büntetőeljáráson kívüli perlés lehetőségét [Be. 57. § (4) bekezdés]. A vagyoni érdekelt tulajdoni igénye tehát fennmarad, melyet polgári peres úton érvényesíthet. E lehetőséget elsőként a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló 1998. évi LXXXVIII. törvény 46. §-a biztosította, a polgári útra utalás jogintézménye ekként 1999 óta része a jogrendszernek. A tisztességes eljáráshoz való jogból, illetve a tulajdonhoz való jogból nem következik szükségszerűen, hogy a vagyoni érdekelt számára biztosított legyen, hogy kifejezetten a büntetőperben vitassa a vagyoni kérdéseket, ugyanakkor a hatályos szabályozás alanyi jogot biztosít számára a polgári úthoz, így igénye nem enyészik el. A tulajdonhoz való jog sérelmét illetően ezért a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem állapítható meg.
[12] Az eljárási jogosultságokat illetően az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jog, az indokolási kötelezettség, a védelemhez való jog és a jogorvoslathoz való jog sérelmére hivatkozott.
[13] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése processzuális alapjogot tartalmaz, amely elsősorban a bírósági eljárással szemben támasztott eljárási garanciák rendszerét jelenti (ld. pl. 3154/2021. (IV. 22.) AB végzés, Indokolás [10]; 5/2020. (I. 29.) AB végzés, Indokolás [47]). Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a döntéseiben esetről esetre határozta meg a tisztességes bírósági eljárás konkrét ismérveit. Így nevesíteni lehet azokat a követelményeket, részjogosítványokat, amelyek ezen alapjog alkotmányos tartalmát jelentik (ld. bővebben 3294/2021. (VII. 22.) AB határozat, Indokolás [55]; 3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [19]; 3257/2020. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [33]). Ehhez kapcsolódóan a jogorvoslathoz való jog lényegi eleme, hogy a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát (3064/2014. (III. 26.) AB határozat, Indokolás [15]; 14/2015. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [29]), illetve a jogorvoslati jog hatékony gyakorlásával függ össze a sérelmezett határozat indokainak teljes bemutatása, illetve a határozat alapjául szolgáló iratok és bizonyítékok megismerésének lehetősége is. A jogorvoslati jog hatékony gyakorlására ugyanis kizárólag a bíróság vagy a hatóság döntését alátámasztó indokok ismeretében nyílik valódi lehetőség (22/2013. (VII. 19.) AB határozat, Indokolás [26]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [32]).
[14] A büntetőeljárás során az elkobzással érintett dolog tulajdonosa mint egyéb (vagyoni) érdekelt, bár az eljárásban résztvevő személy, viszont processzuális főfunkciója, eljárási főfeladata nincs. Részt vehet az eljárásban, az őt érintő elsőbírói rendelkezés ellen jogorvoslattal élhet, a másodfokú bíróság felülbírálati és döntési jogköre pedig e vonatkozásban teljes, az elkobzásra vonatkozó ítéleti rendelkezést helyben hagyhatja, megváltoztathatja, illetve hatályon kívül is helyezheti. A másodfokú bíróság az ilyen rendelkezést hivatalból is köteles vizsgálni, ha az ítéletet más jogosult joghatályos fellebbezése alapján bírálja felül. Jelen ügyben kétségtelen, hogy az indítványozó mint vagyoni érdekelt csak utóbb és késedelmesen értesült az őt érintő vagyonelkobzásról, ugyanakkor ezt követően eljárási és jogorvoslati jogával élni tudott, mivel bejelentését a másodfokon eljáró ítélőtábla fellebbezésnek értékelte és vizsgálta a vagyonelkobzás törvényességét.
[15] Az indokolási kötelezettség minimális elvárásként megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Az indítványozó által előadott érvek alapján azonban az indokolási kötelezettség megsértése nem merül fel, mivel az ítélőtábla határozata számot ad a bizonyítási eljárás vizsgálatáról - többek között arról is, hogy miért a vallomás, más bizonyítékokkal megerősített részeit fogadja el irányadónak a történeti tényállás megállapításakor -, az eljárási szabályok betartásáról, illetve arról, hogy miért nem vezethetett eredményre az indítványozó fellebbezése a vagyonelkobzás vonatkozásában. Önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására (3179/2016. (IX. 26.) AB végzés, Indokolás [15]; 3064/2017. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [12]). Mindezen érvek alapján a határozat a jogorvoslás ténylegessége követelményével sem ellentétes.
[16] Az indítványban hivatkozott, a vagyonelkobzással érintett ingatlan tulajdonjoga megszerzésének körülményeihez fűződő tények vizsgálata, a tényállás megállapítása, illetve annak vélt hiányosságai nem képezhetik alkotmánybírósági vizsgálat tárgyát. Az Alkotmánybíróság ugyanis az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, nem ténybíróság, a bizonyítási eljárás lefolytatása, a bizonyítékok értékelése és ezen keresztül a tényállás megállapítása, illetve annak felülvizsgálata a jogorvoslati eljárás(ok) során a bíróságok, végső soron a Kúria feladata (3273/2016. (XII. 20.) AB végzés, Indokolás [13]).
[17] Az indítványozó mindezeken túl hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdése szerinti védelemhez való jog, a védekezés lehetőségének sérelmére is. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdése szerinti funkciója a terhelt számára a büntetőjogi igény érvényesítésével szembeni védekezés biztosítása. Az indítványozó által e vonatkozásban hivatkozottak jelen ügy vonatkozásában valójában a tisztességes eljárás Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerint követelményrendszerének részét képezik, mellyel kapcsolatban irányadók az Alkotmánybíróság fent tett megállapításai.
[18] Mindezek alapján megállapítható, hogy az eljárási jogok sérelmét illetően a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem állapítható meg.
[19] 3. Ekként az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2022. május 3.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3873/2021.