511/B/2009. AB határozat
az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálata tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénymódosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény 31. § (1) bekezdés b) pontja "vagy kisajátítási" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló - az Alkotmány 70/A. §-ára alapított - indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény 31. § (1) bekezdés e) pontja és 32/C. § (1) bekezdés h) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény 31. § (1) bekezdés b) pontja "vagy kisajátítási" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének és 9. §-ának sérelmére alapított - indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Díjtv.) 31. § (1) bekezdés b) pontjának a "vagy kisajátítási" szövegrésze, 31. § (1) bekezdés e) pontja és 32/C. § (1) bekezdés h) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 9. §-át és 70/A. §-át sérti, hogy tárgyi díjmentességet élvez az elektronikus dokumentumként szolgáltatott, nem hiteles tulajdonilap-másolat lekérdezése, ha az kisajátítási, illetőleg önálló bírósági végrehajtó által folytatott bírósági végrehajtási eljáráshoz szükséges. Kifejtette, hogy bár a Díjtv. 31. § (1) bekezdése az eljárások díjmentességét tartalmazza, valójában a mögötte álló személyek a kedvezményezettek. Mivel a kisajátítási eljárás mögött piaci cél áll, a kisajátítást kérő biztosítja az anyagi fedezetet, az önálló végrehajtó pedig "profitorientált piaci szereplő," a rendelkezés az anyagi helyzetet, vagy az eljáráshoz fűződő érdeket illetően lényegesen eltérő helyzetben lévő csoportokra tartalmaz azonos szabályozást. Az említett személyeken kívül a többi kedvezményezett esetében a jogalkotó "vegyes, (...) de legalábbis nem ismert szociális helyzetű magánszemélyekre, a társadalmilag hasznos célokra, illetve a felesleges költségvetési pénzmozgások elkerülésére alapozza a mentességet." Erre tekintettel a kifogásolt tárgyú eljárásokban a díjmentesség biztosításának nincs ésszerű indoka.
2. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2009. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Díjtv.mód.) 5. §-a és 8. § (1) bekezdése a Díjtv. 31. §-a és 32/C. § h) pontja helyébe új rendelkezést léptetett. Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálatát kivételesen, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-ában foglalt bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz esetében, illetőleg akkor folytatja le, ha a hatályát vesztett jogszabály helyébe lépő új szabályozás tartalmilag a korábbival azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.]
A Díjtv. 31. § (1) bekezdés b) pontjának hatályos szövege tartalmában megegyezik a támadott rendelkezéssel, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a kifogásolt szövegrész tekintetében elvégezte.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése:
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
2. A Díjtv. elbíráláskor hatályos rendelkezése:
"31. § (1) Tárgyánál fogva díjmentes az elektronikus dokumentumként szolgáltatott nem hiteles tulajdonilap-másolat lekérdezése, ha az (...)
b) gyámügyi, szociális vagy kisajátítási eljáráshoz, (...)
szükséges, (...)"
III.
Az indítvány részben nem megalapozott, részben érdemi elbírálásra alkalmatlan.
1. A Díjtv. 31. § (1) bekezdése a nem hiteles tulajdonilap-másolat lekérdezéséhez tárgyi díjmentességet biztosít, ha az hagyatéki, gyámügyi, szociális, kisajátítási, a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló törvényben meghatározott állami alapmunkák végzéséhez, a földmérési és térinformatikai államigazgatási szerv hatósági feladatai ellátásához szükséges, illetve ha azt az eljáró szervek a rendelkezésben felsorolt eljárásokhoz kérik. A Díjtv. indokolása szerint a tárgyi díjmentesség meghatározásánál az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) szabályait tekintette irányadónak. [A tárgyi illetékmentes eljárásokat korábban az Itv. 33. § (2) bekezdése tartalmazta, közte a 4., 6., 18. és 24. pontban a halálesettel kapcsolatos, gyámhatósági, szociális és kisajátítási eljárás illetékmentességét.]
Mivel az illeték és az igazgatási szolgáltatási díjak hasonló jellegűek - az Itv. 1. §-a az "illet ék- és díjfizetési" kötelezettség címet viseli, a VII. fejezetében pedig az "igazgatási szolgáltatási díjakról" rendelkezik-, az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy rendelkezik-e hatáskörrel a támadott szabály elbírálására.
Az Alkotmány 2010. november 20-ától hatályos 32/A. § (2) bekezdése szerint - többek között - az illetékekről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. §-a szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot.
A tulajdonilap-másolat szolgáltatásának ellenértéke a Díjtv. hatályba lépését megelőzően az Itv. mellékletének XVI. 7. pontj a szerint ill et éknek minősült, a Díjtv. 27. § (1) bekezdése azonban már igazgatási szolgáltatási díjnak tekinti, mely az ingatlanügyi hatóság bevétele. Az e törvényhez fűzött indokolás a különbségtétel kapcsán kiemeli, hogy a "földhivatalok bizonyos szolgáltatásainak ellenértéke jelenleg is díj formájában jelenik meg, vagyis saját bevételt képez. Figyelemmel arra, hogy a költségvetés tovább már nem terhelhető, indokolt a földhivatal leginkább szolgáltatás jellegű tevékenységéért, a hiteles tulajdonilap-másolat kiadásáért fizetendő illetékek díjjá való átalakítása. Ezáltal az eljárás költségét azok viselik, akik a szolgáltatást igénybe veszik, így járulva hozzá a hatóság működésével felmerülő kiadások fedezéséhez." A Díjtv.mód. indokolása szintén utal arra, hogy a földhivatalok legfontosabb bevételét a tulajdonilap-másolatért és az ingatlan-nyilvántartási eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjak képezik, "ezért a díjbevételek alakulása jelentősen befolyásolja a saját bevételeikből előírt nettó államháztartási befizetési kötelezettségük teljesítését, valamint folyamatos működőképességük fenntartását, illetve a likviditásuk megőrzését."
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezésben szabályozott díj funkcióját tekintve nem azonos az illetékekkel, nem állami bevétel, ezért nem tartozik azon pénzügyi tárgyú törvények közé, amelyek felülvizsgálatára az Alkotmánybíróság korlátozott hatáskörrel rendelkezik. Ezért a szabály érdemi vizsgálatát elvégezte.
2. A kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 1. §-a értelmében ingatlant kisajátítani kivételesen, a törvényben meghatározott közérdekű célra lehet, amely eljárásban a kisajátítási terv elkészítéséről, felülvizsgálatáról, záradékolásáról, valamint a kisajátítással kapcsolatos értékkülönbözet megfizetésének egyes kérdéseiről szóló 178/2008. (VII. 3.) Korm. rendeletben előírt kisajátítási tervhez, adatszolgáltatáshoz szükséges a tulajdoni lap másolata.
A diszkrimináció tilalmával kapcsolatban az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy "a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni." [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.] Ezért az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének vonatkozásában személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991 (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162.] "Alkotmányellenességhez nem csak az vezet, ha adott szabályozási koncepción belül valamely (azonos helyzetben lévő) csoportra - alkotmányos indok nélkül - eltérő szabályozás vonatkozik, hanem hátrányos megkülönböztetés az is, ha az adott szabályozási koncepció alkotmányossági szempontból lényegesen eltérő helyzetben lévő csoportokra azonosan vonatkozik, vagyis e körülményt figyelmen kívül hagyja." [6/1997. (II. 7.) AB határozat, ABH 1997, 67, 69.]
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a kifogásolt rendelkezésben a jogalkotó a díjmentességet - a jogérvényesítés megkönnyítése céljából - az egyes eljárások tárgyára figyelemmel biztosította, függetlenül az azokban részt vevő ügyfelektől; vagyis nem különböző helyzetű személyeket vont azonos szabályozási körbe, hanem eljárásokat. A személyes díjmentességet a Díjtv. 30. §-a tartal-mazza. Mivel az Alkotmány 70/A. §-a a személyek közti különbségtételt tiltja, az azonos feltételek előírása különböző eljárások tekintetében nem veti fel a diszkrimináció sérelmét.
Ezért az Alkotmánybíróság ezen indítványi részt elutasította.
3. A Díjtv.mód. 5. §-a a Díjtv. 31. § (1) bekezdés e) pontja helyébe, 8. § (1) bekezdése pedig a Díjtv. 32. § (1) bekezdés h) pontja helyébe új rendelkezést léptetett. A 31. § jelenleg hatályos (1) bekezdése és a 32/C. § (1) bekezdés h) pontja az önálló végrehajtó által folytatott bírósági végrehajtási eljárással összefüggésben kezdeményezett eljárások általános díjmentességét nem tartalmazza. Utóbbi szabály a végrehajtó jogosítványát csak egy esetben tartotta fenn: a végrehajtási eljárásban az árverés, a nyilvános pályázat kitűzése tényének és időpontjának feljegyzésére, valamint az árverés sikertelensége és a pályázat eredménytelensége esetén annak törlésére irányuló eljárás élvez tárgyi díjmentességet. Ezen eljárások közül is a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény csak az árverést szabályozza (144. §-ában), amelyet a végrehajló tűz ki és kézbesíti a hirdetményt az ingatlanügyi hatóságnak, míg az ingatlan pályázati értékesítése az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvénybe - a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXXIX. törvény 40. § (6) bekezdésével - beiktatott 156/B. § alapján az adóhatóság hatáskörébe került. A Díjtv.mód.-hoz fűzött indokol ás szerint a mentességi kör újraszabályozása azt célozta, hogy a földhivatali eljárások költségét azok fizessék meg, akik az alapul szolgáló ügyben a költségek viselésére kötelesek. "A végrehajtási eljárással összefüggésben kezdeményezett ingatlan-nyilvántartási eljárások közötti, tervezet szerinti differenciálást az indokolja, hogy azok joghatásukat tekintve különböznek egymástól, ezért a végrehajtási jog bejegyzése ill. törlése díjkötelessé válik, míg az árverés, nyilvános pályázat kitűzésének ténye továbbra is díjmentesen kerülne feljegyzésre, illetve törlésre."
A vizsgált ügyben a Díjtv.-nek az elbírálás időpontjában hatályos 31. § (1) bekezdés e) pontja a sérelmezett rendelkezést nem tartalmazza, míg a 32/C. § h) pontjában - a fentiek szerint - a megjelölt alkotmányossági probléma nem áll fenn. Az Alkotmánybíróság az 1. pontban kifejtett gyakorlatára figyelemmel az eljárást ebben a vonatkozásban az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § a) pontja értelmében megszüntette.
4. Az indítványozó nem jel ölt e meg, hogy a támadott rendelkezésnek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével és 9. §-ával való ellentétét mire alapozza.
Az indítvány e tekintetben nem felel meg az Abtv. 22. § (2) bekezdése által támasztott tartalmi követelményeknek, amely szerint annak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.)
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e tartalmi követelmény hiányában az indítvány ebben a vonatkozásban érdemben nem bírálható el, ezért azt az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2011. július 12.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró