BH 2022.10.270 I. A megállapítási kereset valamely jog vagy jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának a megállapítását jelenti, az nem a kereseti kérelem szövegszerű megfogalmazásával szemben támasztott és eltérést nem engedő kívánalom, hanem a megállapítási kereset természetéből és rendeltetéséből következő sajátja. A megállapítási kereset célja - eredményessége esetén egyben joghatása -, hogy a bíróság ítéletével tisztázza valamely jogviszony (vagy jog) fennállásának vagy fenn nem állásának a kérdését [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 172. § (3) bek.].

II. A Pp. hatálya alatt a követelés érvényes létrejöttének hiányára hivatkozással, így a szerződési feltétel tisztességtelenségen alapuló érvénytelensége miatt nincs helye a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal és a vele egy tekintet alá eső okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetésének [Pp. 528. § (2) bek.; 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 321. § (1) bek., 319. § (2) bek., 526. § (1) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék Pf.637289/2020/9., Pesti Központi Kerületi Bíróság P.51117/2020/9., Kúria Gfv.30328/2021/6. (*BH 2022.10.270*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesek 2006. október 19-én devizaalapú kölcsönszerződést kötöttek az I. rendű alperessel, amelyben az I. rendű alperes részükre 22 400,44 CHF-nek megfelelő 3 645 000 forint folyósítását vállalta.

[2] A kölcsönszerződésben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételekkel összefüggésben a 2014. évi XL. törvényben (a továbbiakban: DH2 tv.) előírt elszámolási kötelezettségének az I. rendű alperes eleget tett; 2015. február 1-jével 6 607,10 CHF-ben - a pénzügyi teljesítés időpontjára 6 665,34 CHF-ben - mutatta ki az általa tisztességtelenül felszámított összeget. Az elszámolás felülvizsgáltnak minősül. Megtörtént ezt követően a felperesek szerződésének és tartozásának a 2014. évi LXXVII. törvény szerinti forintosítása is.

[3] A felperesek 2018. július 5-én közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozattal elálltak a kölcsönszerződéstől. Elállásukat az I. rendű alperes nem fogadta el.

[4] Az I. rendű alperes - eredménytelen fizetési felszólításait követően - 2019. február 12-én közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozattal a felek közti kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta. A szerződés V.1. pontjára és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 525. § (1) bekezdés e) pontjára alapított felmondását azzal indokolta, hogy a felperesek a szerződésből eredő fizetési kötelezettségüknek felszólítás ellenére nem tettek eleget, egyúttal rögzítette, a felperesek egy összegben esedékessé tett tartozása a felmondás időpontjában 2 472 384 forint.

[5] A kölcsönszerződésből eredő követelését az I. rendű alperes a II. rendű alperesre engedményezte.

A felperesek keresete és az alperesek ellenkérelme

[6] A felperesek keresetükben a kölcsönszerződés felmondása érvénytelenségének megállapítását kérték.

[7] Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az első- és a másodfokú határozat

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet amiatt utasította el, mert a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 172. § (3) bekezdésében írt feltételek közül - a felperesek által állított túlfizetés ténye miatt - nem teljesült a megállapítási kereset tekintetében az alperesek marasztalásának kizártsága. A kereset érdemét tekintve kitért egyben arra is, hogy a felpereseket elállási jog nem illeti meg, az I. rendű alperes jogszerűen mondta fel a felek szerződését.

[9] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - módosított indokolással - helybenhagyta.

[10] A jogerős ítélet indokolása szerint a felperesek megállapítási keresetét eljárásjogi okból az tette megalapozatlanná, hogy nem irányult a Pp. 172. § (3) bekezdésében lehetővé tett körben valamely jog vagy jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítására. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a korábban hatályban volt polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 123. §-ának szabályozásához képest a jogalkotó leszűkítette a megállapítási kereset előterjesztését: a Pp. hatálya alatt már kizárólag valamely jog vagy jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítása kérhető. Erre figyelemmel nem voltak irányadók az ügyben a Kúria korábban közzétett döntései (BH 2017.347, Gfv.30.393/2018/6., Gfv.30.212/2019/6.).

[11] Rámutatott egyben a törvényszék, hogy a felperesek állításukat a felmondás érvénytelenségével kapcsolatban előterjeszthették volna a Pp. 172. § (3) bekezdésének megfelelő tartalommal, és kérhették volna a perbeli jogviszony fennállásának megállapítását a felmondás joghatásának hiányában. Tényállításuk azonban ettől eltért, hiszen 2018. július 4-i elállásuk kapcsán a szerződés felbontását állították a régi Ptk. 320. § (1) bekezdése szerint, ezen felül pedig tartozásuk 2016. október 14-i teljesítésére figyelemmel is állították a szerződés megszűnését. Hivatkozásaik megállapítási és marasztalási kereset előterjesztésére is lehetőséget adtak.

[12] Mindebből következett egyben a másodfokú bíróság álláspontja szerint, hogy - a megállapítás tárgyát jelentő jog vagy jogviszony hiányában - nem kellett vizsgálni az ügyben a megállapítási kereset előterjeszthetőségének további eljárásjogi feltételeit.

Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem

[13] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetüknek helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan az ügyben eljárt elsőfokú bíróság utasítását kérték új eljárásra és új határozat hozatalára.

[14] Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet a Pp. 172. § (3) bekezdésébe, a régi Ptk. 321. § (1) bekezdésébe, az 523. § (1) bekezdésébe, az 525. § (1) bekezdés e) pontjába ütközően jogszabálysértő, egyben jogkérdésben tér el a Kúria Gfv.VII.30.212/2019/6. számú ítéletétől és a 4/2021. PJE határozatban foglaltaktól. Az alperes felmondása ellentétes a Kúria BH 2014.7.310, illetve a BH 2017.10.347. számon megjelent döntéseivel.

[15] Előadták, hogy keresetük a támadott felmondás érvénytelenségének megállapítására irányult, mivel figyelembe vehető szerződésszegésük és tartozásuk hiányában az I. rendű alperest nem illette meg a felmondás joga (a felmondás joga nem állt fenn), az ennek ellenére gyakorolt felmondás jogellenesnek minősült, a felek jogviszonyát nem szüntethette meg. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a kereset - az adott jog, illetve jogviszony fennállásának, fenn nem állásának megállapításán keresztül - megfelelt a Pp. 172. § (3) bekezdésének. Hangsúlyozták, hogy keresetük a felmondás jogellenességének, a jogviszony fennállásának megállapítása iránt megengedhető a 4/2021. PJE határozat értelmében is. Az ügyben eljárt bíróságok a jogegységi határozattal szemben foglaltak állást: megfosztották a felpereseket az adott kereset előterjesztésének lehetőségétől és nem is vizsgálták a felmondás jogellenességét a Kúria iránymutatása szerint.