897/B/1994. AB határozat
az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 74. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítése érdekében előterjesztett indítványok ügyében meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 74. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása iránti indítványokat, valamint e rendelkezés megsemmisítésére és konkrét ügyben való alkalmazás megtiltására vonatkozó kérelmeket elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 74. § (1) bekezdését azért tartja alkotmányellenesnek, mert ez úgy szól, hogy a Áfa tv. rendelkezéseit - egyes eltérésekkel -azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben az adófizetési kötelezettség 1992. év december 31. napját követően keletkezik. Azáltal, hogy e § nem tett a hatálybalépésben különbséget az 1989. évi XL. törvény 48. §-ára figyelemmel az 1992. december 31. napja előtt megkötött szerződések és az 1993. január 1. után kötött szerződések között, a már megkötött szerződésekre nézve is kihatóan tartalmaz szabályozásokat.
Így a felek között megállapodással rendezett díjra hat ki akként, hogy az azt utóbb terhelő Áfa kötelezettségre figyelemmel módosítja.
Ez azt is jelenti - álláspontja szerint -, hogy a jogalkotó a már megkötött szerződésekbe hátrányt jelentő módon avatkozott bele. A vállalkozó, aki a korábbi szabály értelmében kész lakás kivitelezésére vállalkozott, még a korábbi Áfa tv. 48. § (1) és (2) bekezdése alapján 0% adókulccsal adózott, és ilyen szerződéses díjat kötött ki. Az 1993. évre áthúzódó teljesítményét azonban az Áfa tv. változása miatt már 25%-os Áfa-val terhelten köteles elszámolni. Az alkotmányellenes helyzetet - a jogbiztonság és a szerződéses szabadság sérelmét - az Áfa tv. átmeneti rendelkezéseinek hiányossága okozza véleménye szerint.
Az indítványozó hivatkozott még arra is, hogy ez a jogszabályi rendelkezés a Ptk. (a Polgári Törvénykönyv) 226. § (2) bekezdésével is ellentétes. Hivatkozott arra, hogy az Alkotmánybíróság a 13/1990. (VI. 18.) AB határozatában a szerződéses szabadságot alkotmányos jognak tekintette, és azt vizsgálta, hogy a jogalkotónak volt-e kivételes oka arra, hogy az állampolgárok közötti szerződés tartalmába beleavatkozzék. A 32/1991. AB határozat 4. pontjára is hivatkozott az indítványozó. Ebben az Alkotmánybíróság álláspontja az volt, hogy jogszabállyal a szerződések tartalmát az állam alkotmányosan csak olyan okra hivatkozással változtathatja meg, mint amely ok alapján a szerződés módosítására bírói úton is mód nyílna.
Az Áfa tv. útján való szerződés-módosítás az indítványozó szerint nem lehet ilyen kivételes eset, mert a megkötött szerződésbe való beavatkozás eredményeként a vállalkozó által követelt "módosított díjat" (eredeti díj + 25%) a megrendelő köteles megfizetni, de csak korlátozottan igényelheti vissza, a vállalkozótól pedig a teljes 25%-ot az állam adóként elvonja.
Az indítványozó szerint az Áfa tv. 74. § (1) bekezdése az Alkotmány 8. § (1)-(2) bekezdésével, a 9. § (1) bekezdésével ellentétes, ennek alapján kérte azt megsemmisíteni, és a folyamatban lévő perében való alkalmazhatóságát megtiltani.
Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján indult ügyhöz egyesítette, az indítványozónak a Pesti Központi Bíróság előtt 6. P. 61263/1994. számon folyamatban lévő ügyében az eljáró bíró azonos tartalmú indítványát is.
II.
Az Áfa tv. 74. § (1) bekezdése szerint "Ez a törvény 1993. év január hónap 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (2)-(4) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel - azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben az adófizetési kötelezettség 1992. év december hónap 31. napját követően keletkezik."
Ez az Áfa tv. vezette be az úgynevezett kétkulcsos Áfa rendszerét. Erre a döntésre azért volt szükség, mert az adórendszeren belül még mindig érvényesültek bizonyos szociális jellegű támogatások, amelyek megszüntetését az EK tagállamokkal folyó kereskedelemben való részvétel tette szükségessé.
Ilyen támogatás volt a kész lakást építők, értékesítők részére nyújtott szolgáltatások, értékesítések 0%-os adókulcsa is.
Az Áfa tv., amikor a kétkulcsos Áfa rendszerre tért át, a hatályba léptető rendelkezéseinél abból indult ki, hogy a tv. általános szabályai szerint az adófizetési kötelezettség a teljesítéskor keletkezik. Így azokban az esetekben kell először alkalmazni, amelyekben teljesítésre, elszámolásra a jogszabály hatályba lépését követően kerül sor. Ez az alapja annak, hogy lényegében a korábbi 0% helyett a 25%-os Áfát a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
Vagyis az Áfa fizetési kötelezettség terheli azokat a vállalkozásokat is, amelyekre a szerződést a felek ugyan már korábban, a korábbi adószabályok alapján megkötöttek, de a teljesítés áthúzódott 1993. évre.
Az adó a számlaadásra kötelezett vállalkozót terheli, de azt az ár, díj részeként ténylegesen a megrendelő tartozik megfizetni.
Erre figyelemmel az Áfa tv. 78. §-a rendelkezik ebben a körben érintett természetes személyek, építőközösségek és társasházközösségek tekintetében az adó kivételes visszaigénylésének szabályairól, a 79. § pedig egyes mentességekről.
A Kormány az Áfa tv.-ben nem kapott külön felhatalmazást végrehajtási rendelet kibocsátására. Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvényben (a továbbiakban: Ámt.) kapott felhatalmazása alapján azonban az Áfa tv.-nyel egyidejűleg kiadta az általános forgalmiadó változással összefüggő árváltozásokról szóló 167/1992. (XII. 19.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: R.).
Az Ámt. 19. §-a a következőképpen rendelkezik:
"A gazdaság egészét vagy jelentős részét érintő és az árak alakulására ható adózási, pénzügyi vagy egyéb szabályozási eszköz változása esetén a Kormány - legfeljebb hat hónapra - az árakra vonatkozóan rendelkezhet a nem hatósági árak körében is."
E törvény 22. §-a 1991. január 1-jével a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 226. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezést iktatta be:
"(3) Hatósági ár megállapítására a külön törvény szerint kerülhet sor."
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Áfa tv-nek több §-ból álló átmeneti rendelkezése van.
Az indítványokkal érintett kérdéskörrel kapcsolatos átmeneti rendelkezést pedig a 176/1992. (XII. 19.) Korm. rendelet foglalja magában.
A kétkulcsos áfa-rendszerre való áttérés, a 0% adókulcs helyébe lépő 25%-os áfa kétségtelenül a gazdaság egészét, illetve jelentős részét érintő és az árak alakulására ható adószabályozást jelent.
Az Ámt. felhatalmazása alapján a kormány a kiadott rendelet 3. §-ában szabályozta a nem hatósági árak körébe eső árakat.
Eszerint:
"3. § (1) A nem hatósági árak körében az általános forgalmi adó változásával összefüggésben, ezzel egyidejűleg az árat érvényesítő vállalkozónak a következők szerint kell eljárnia:
a) Ha az Áfa tv. szerint a forgalmi adó megnőtt, úgy legfeljebb annak megfelelően emelheti az általános forgalmi adót tartalmazó eladási árat.
b) ha az Áfa tv szerint az általános forgalmi adó csökkent, úgy köteles annak megfelelően csökkenteni az általános forgalmi adót tartalmazó eladási árat.
(3) Az árat érvényesítő vállalkozó az (1), illetve a (2) bekezdésekben foglaltaktól eltérő árat csak új, illetve módosított szerződés alapján alkalmazhat."
"4. § Az általános forgalmi adót tartalmazó árnak e rendelet szerinti változása az érvényes szerződések részévé válik."
A kormányrendelet 3. § (1) bekezdés a) pontja kógens szabály, amely szerint a vállalkozó a korábbi árat legfeljebb az áfa mértékével megemelheti. Ez az ár a 4. § szerint a vállalkozó ez irányú közlése nyomán az érvényes szerződés részévé válik.
A 3. § (1) bekezdésben megjelölt ártól eltérnie a vállalkozónak viszont már csak a megkötött szerződés módosításával vagy új szerződés megkötésével lehetséges.
(3. § (3) bek.)
Az Ámt. tehát e szabályokkal a nem hatósági árak egy bizonyos részénél lehetővé tette a jogszabály módosításából eredő változásnak az árba való beépítését.
Az R. 1993. január 1-jével lépett hatályba, és az Ámt. felhatalmazásának megfelelően, hat hónapra szólt, mert a R. 5. §-a szerint 1993. június 30-án hatályát vesztette.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy téves az az indítványozói álláspont, miszerint a jogalkotó nem megfelelően rendezte az átmenet szabályait.
A Ptk. 226. § (3) bekezdése a megkötött szerződésekkel összefüggésben az árakra vonatkozó rendelkezéseket a külön törvényre utalja. Az Ámt. e külön törvény, amelyben kapott felhatalmazásának megfelelőn adta ki a Kormány az Áfa tv. változásával összefüggő átmeneti rendelkezéseket.
Az Alkotmánybíróság a jogszabályi rendelkezések alapján megvizsgálta az indítványozóknak azokat az érveléseit, amelyek szerint az Áfa tv. 74. § (1) bekezdése sérti az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdését és 9. §-át.
Azt nevezetesen, hogy az államnak ez a szerződésekbe történő beavatkozása a szerződéses szabadsághoz való alapvető jogát sérti. Az alapvető jogokat pedig még törvény sem korlátozhatja. Érvelésük során az indítványozók hivatkoztak az Alkotmánybíróság korábbi határozatára is.
Az indítvány elbírálása során az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg:
Az indítványokkal érintett adójogszabály a már megkötött szerződésekbe a kikötött ár változtatásával ténylegesen beavatkozott.
A kétkulcsos áfa rendszerének bevezetéséhez gazdasági érdek fűződött, ez egyben egy korábbi kedvezmény megszüntetésével járt. A kedvezmény megvonása egyben adófizetési kötelezettség előírását is jelentette. Ez azonban az Áfa tv.-ben történt meg.
A jogalkotó a kedvezmény megvonása folytán előállott aránytalanságot az adó kivételes visszaigénylésének lehetőségével kompenzálta. Mindez a Ptk. 226. § (2) bekezdésében meghatározott kivételesség követelményét alátámasztja.
Az Alkotmánybíróság az indítványban kifejtettekkel ellentétben azt is megállapította, hogy az átmenet szabályozása egyéb esetekre nézve magában az Áfa tv.-ben, az adóval összefüggésben jelentkező árváltozásokra nézve pedig a külön rendeletben (R.) egyidejűleg megtörtént.
A Kormány a Ptk. 226. § (3) bekezdésében megjelölt külön törvényben (Ámt.) nyert felhatalmazásának megfelelően rendezte az árváltozás érvényesítésére vonatkozó szabályt, amikor az R. csak hat hónapra vezette be a szerződés megváltoztatásának lehetőségét.
Az Alkotmánybíróság a szerződéses szabadság alkotmányos védelmével kapcsolatban a korábban meghozott határozataiban rámutatott arra, hogy az Alkotmány nem nevesít szerződési szabadság néven alkotmányos tételként alapvető jogot. Az Alkotmánybíróság felfogásában a szerződési szabadság az Alkotmány által védett jog, amelynek garanciáit a Ptk. tartalmazza (32/1991. (VI. 6.) AB határozat ABH 1991. 153.)
Abból a tényből, hogy sem az Alkotmány, sem az Alkotmánybíróság nem ismeri el a szerződéses szabadságot alapvető jogként, következik az is, hogy a szerződési szabadságra nem vonatkozik az Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe foglalt, az alapvető jogok lényeges tartalma korlátozására vonatkozó tilalom.
Következik továbbá az is, hogy bár az Alkotmánybíróság a szerződési szabadságot önálló alkotmányos jognak fogja fel és ezáltal védelemben részesíti, ez a védelem más, az Alkotmány által nevesített alapvető jogokon, alkotmányos intézményeken keresztül jut érvényre. Közvetlenül a szerződési szabadságra, mint alkotmányos jogra, az alapvető jogok megsértéséhez hasonló alkotmány sérelem nem alapozható. (327/B/1992. AB határozat.)
Ugyanígy foglalt állást az Alkotmánybíróság az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével kapcsolatban is.
Az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy a gazdasági verseny és a vállalkozáshoz való alkotmányos jog érvényesülésének korlátozása nem eleve alkotmányellenes. A gazdasági verseny szabadságának, mint alkotmányos alapelvnek a védelme elsősorban az alkotmányos alapjogok védelme révén valósul meg [21/1994. (IV. 16.) AB határozat ABK 1994, 171. és a 13/1995. (III. 1.) AB határozat ABK 1995, 768.]
Az indítványozók csupán a szerződési szabadság, továbbá a verseny és vállalkozás jogának sérelmére hivatkoztak, más alkotmányos alapjog-sérelmet a jogszabály rendelkezésével összefüggésben nem hoztak fel.
Az Alkotmánybíróság mindezekre figyelemmel megállapította, hogy az Áfa tv. 74. § (1) bekezdése sem az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdésével, sem pedig a 9. §-ával nincs ellentétben. A rendelkezés a Ptk.-án alapul, a hozzá kapcsolódó átmeneti szabályozás megtörtént, az Áfa tv. kifogásolt rendelkezése nem sérti az Alkotmány 2. §-ában megfogalmazott jogállamiság elvét sem.
Az indítványokat ezért az Alkotmánybíróság elutasította.
Budapest, 1995. március 27.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.
alkotmánybíró