658/B/1998. AB határozat
jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény módosításáról szóló 1997. évi CXXXVII. törvény 1. §-ának és 3. §-ának egyes rendelkezései, a 2. §-a és 5. § (1) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény 12. §-a alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó kérte az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény módosításáról szóló 1997. évi CXXXVII. törvény (a továbbiakban: Etvm.) 1. §-ának az Etv. 4. § (3) bekezdését megállapító rendelkezése, 2. §-a, 3. §-ának az Etv. 7. § (1) bekezdését megállapító rendelkezése és 5. §-a és a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Gkt.) 12. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel azok sértik az Alkotmány 42. §-át, a 44/A. § (1) bekezdés a) és c) pontját, a 44/B. § (1) bekezdését, a 70/A. §-át és a 70/B. § (1) bekezdését.
Az indítványozó szerint a Etvm. azzal, hogy az egyéni vállalkozói igazolványok kiadásának jogkörét a helyi önkormányzati jegyzőktől a területi gazdasági kamarákhoz telepítette, az állampolgárok alapvető jogát sértette meg, ugyanis nincs lehetőségük arra, hogy a vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatos ügyeiket lakóhelyükön végezzék. Véleménye szerint az önkormányzati törvényből adódó feladatok szükségessé teszik, hogy egy településen belül továbbra is a jegyző hatáskörében maradjon a vállalkozói igazolványok kiadása. Kiemeli, hogy az Etvm. 5. § e) pontja azért is alkotmánysértő, mert a kamarai tagdíj nem fizetése esetén lehetőség nyílik a vállalkozói engedély visszavonására, amely sérti a munkához, a tisztességes megélhetéshez és a foglalkoztatáshoz való alkotmányos jogot. Kiegészítő indítványában felhívja a figyelmet a Gkt. 12. §-ára, amely szerint az egyéni vállalkozó gazdasági kamarai tagsága a vállalkozói igazolvány kiadásával jön létre. Álláspontja szerint ez ellentétes az Alkotmány 70/C. § (1) bekezdésével, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson, vagy ahhoz csatlakozzon.
II.
1. Az Etvm. indítványozó által támadott rendelkezései a következők:
"1. § Az egyéni vállalkozásról szóló - többször módosított - 1990. évi V. törvény (a továbbiakban: Etv.) 4. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, a § új (4)-(8) bekezdésekkel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4)-(5) bekezdések számozása (9)-(10) bekezdésre változik:
»(1) Egyéni vállalkozás - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolható.
(2) Az (1) bekezdésben előírt vállalkozói igazolvány nélkül gyakorolható a mezőgazdasági termelőtevékenység és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás.
(3) A vállalkozói igazolványt, kérelemre - az erre a célra rendszeresített egységes nyomtatvány kitöltésével - az a vállalkozó székhelye és tevékenységi köre szerint illetékes gazdasági kamara (a továbbiakban: kamara) adja ki, amelynek az egyéni vállalkozó a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény 7-10. §-ai alapján tagjává válik. Amennyiben az egyéni vállalkozó nem tartozik a hivatkozott törvény hatálya alá, részére a vállalkozói igazolványt a választása szerinti kamara adja ki.
(4) A kérelemben fel kell tüntetni az egyéni vállalkozó nevét, leánykori nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, székhelyét, telephelyeit, fióktelephelyeit, tevékenységi körét és tevékenységének megnevezését.
(5) A kérelemhez mellékelni kell:
a) a kérelmező nyilatkozatát arról, hogy vele szemben nem állnak fenn az 5. § (1) bekezdésének c)-g) pontjában foglalt kizáró okok,
b) hatósági igazolást arról, hogy a kérelmezővel szemben nem állnak fenn az 5. § (1) bekezdésének a)-b) pontjában meghatározott kizáró okok,
c) a jogszabályban előírt képesítés meglétét igazoló okiratot, amennyiben a kérelmező a 9. §-ban meghatározott képesítéshez kötött tevékenységet kíván folytatni,
d) jogszabályban előírt más hatóság engedélyét, amennyiben a tevékenység folytatását jogszabály hatósági engedélyhez köti,
e) a kérelmező nyilatkozatát a társadalombiztosítási folyószámlaszám, az adószám, és ha adóazonosító jellel nem rendelkezik, az annak megállapításához szükséges - külön jogszabályban meghatározott - adatokról.
(6) A bejegyzési kérelem érkezésekor a kamara az egyéni vállalkozó nevét, leánykori nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, székhelyét számítógépen rögzíti, és a további - az egyéni vállalkozói igazolvány adataiban beállott változás, módosítás vagy a vállalkozás megszüntetése esetén lefolytatandó - eljárásaiban kezeli.
Egyidejűleg az egyéni vállalkozó az azonosításra, illetve valamennyi más egyem vállalkozótól való megkülönböztetésre alkalmas kamarai nyilvántartási számot kap, amelyet ettől kezdődően az egyéni vállalkozónak az iratain fel kell tüntetnie.
(7) A (6) bekezdésben foglaltakat követően a kamara a kérelmező helyett az érintett szervezetektől - az erre a célra létrehozott számítógépes rendszer útján - haladéktalanul beszerzi az egyéni vállalkozó adószámát, szükség esetén adóazonosító jelét, társadalombiztosítási folyószámlaszámát, valamint kérésre statisztikai számjelét. A kamara az adószám, illetőleg az adóazonosító jel, társadalombiztosítási folyószámlaszám, statisztikai számjel megállapításához szükséges, a (4)-(5) bekezdésben meghatározott adatokat - a bejegyzési kérelem rögzítését követő két napon belül - számítógépes úton továbbítja az illetékes hatóság számára.
(8) Az illetékes állami adóhatóság az adóazonosító jelet, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár illetékes megyei (fővárosi) pénztára, kirendeltségei és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság illetékes megyei (fővárosi) igazgatósága a folyószámlaszámot, a Központi Statisztikai Hivatal illetékes megyei igazgatósága a statisztikai számjelet a kért azonosítószámok (jelek) benyújtásától számított 5 napon belül köteles megküldeni a kamarának.«"
"2. § Az Etv. 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: »6. § (1) A vállalkozói igazolványban fel kell tüntetni az egyéni vállalkozó nevét, leánykori nevét, születési idejét, helyét, anyja nevét, székhelyét, telephelyét (telephelyeit, fióktelepeit), tevékenységének megnevezését, illetve tevékenységi körét, továbbá adószámát és kamarai nyilvántartási számát.
(2) A vállalkozói igazolványban feltüntetett adatok megváltozását a változástól számított 15 napon belül a kamarának be kell jelenteni. A kamara az adatok változását az igazolványban feltünteti.«"
"3. § (1) Az Etv. 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: »(1) A vállalkozói igazolvány kiadása, visszavonása és az ezzel kapcsolatos igazgatási eljárás a kamara hatáskörébe tartozik. A vállalkozói igazolványban feltüntetett tevékenység bővítése, megváltoztatása esetén a vállalkozói igazolvány kiadására irányadó szabályok szerint kell eljárni.«"
"(2) Az Etv. 7. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: »(3) A kamara a vállalkozói igazolvány kiadásáról, az egyéni vállalkozó székhelyének, telephelyének, tevékenységének, illetve tevékenységi körének megváltozásáról, valamint az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlására való jog megszűnéséről - az igazolványban foglalt adatok közlésével - értesíti a területileg illetékes települési önkormányzat jegyzőjét, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár illetékes megyei (fővárosi) pénztárát, kirendeltségeit, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság illetékes megyei (fővárosi) igazgatóságát, a Központi Statisztikai Hivatal illetékes megyei igazgatóságát, továbbá a területileg illetékes állami és önkormányzati adóhatóságot.«"
"5. § (1) Az Etv. 14. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
»e) tagdíjbevallási kötelezettségének, 12 hónapi kamarai tagdíjfizetési kötelezettségét meghaladó tagdíjtartozása megfizetésének - a kamara felhívása ellenére
- a felhívásban megjelölt határidőig sem tett eleget.«"
2. A Gkt. indítványozó által támadott rendelkezése a következő:
"12. § (1) Az egyéni vállalkozó gazdasági kamarai tagsága a vállalkozói igazolvány kiadásával jön létre.
(2) A mezőgazdasági vállalkozó agrárkamarai tagsága az állami adóhatóságnál
- bejelentés alapján - történt nyilvántartásba vételével jön létre."
3. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései:
"4. § A szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekeit."
"42. § A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása."
"44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül, ...
c) az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül,"
"44/B. § (1) A helyi képviselőtestület elnöke a polgármester. A képviselőtestület bizottságot választhat, és hivatalt hoz létre."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához."
"70/C. § (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság végzéssel megkereste a gazdasági minisztert, hogy az indítvánnyal kapcsolatos álláspontjáról az Alkotmánybíróságot tájékoztassa. A gazdasági miniszter az indítványban foglaltakat nem tartotta megalapozottnak, mert álláspontja szerint az indítvány nem áll összefüggésben az indítványban hivatkozott alkotmányi rendelkezésekkel.
2. Az Alkotmánybíróság az indítványban foglaltakat összevetette az Alkotmánynak az indítványozó által megjelölt szakaszaival, és megállapította, hogy az Etvm. indítvánnyal támadott rendelkezései nem hozhatók értékelhető összefüggésbe az Alkotmány 42. §-ával, 44/A. § (1) bekezdés a) és c) pontjaival és a 44/B. § (1) bekezdésével, amelyek a választópolgárok közösségét megillető helyi önkormányzás jogát, a helyi képviselő-testület jogait és az önkormányzati feladatok ellátásához szükséges bevételekre való jogosultságot szabályozzák. Az Alkotmánybíróság ezért az Etvm.-et támadó indítványnak ezt a részét elutasította.
3. Az indítványozó szerint az Etvm. 1. §-ának az Etv. 4. § (3) bekezdését és az Etvm. 3. §-ának az Etv. 7. § (1) bekezdését megállapító rendelkezései - amelyek alapján a vállalkozói igazolványt, kérelemre az illetékes gazdasági kamara adja ki, illetőleg a vállalkozói igazolvány kiadása, visszavonása és az ezzel kapcsolatos igazgatási eljárás a gazdasági kamara hatáskörébe tartozik - miatt az állampolgárok alapvető joga sérült, mert nincs lehetőségük arra, hogy a vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatos ügyeiket a lakóhelyükön intézzék, és "egy vidéki - községben lakó - polgár lakóhelye miatt óriási hátrányokat kénytelen elviselni". Véleménye szerint mindenkinek joga van a lakóhelyén működő közigazgatás szolgáltatásait kérni és igénybe venni. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítvány a támadott rendelkezések megjelölésekor pontatlanul hivatkozik, ezért az indítványozó által - az indítvány tartalmából kitűnően - támadott rendelkezésekre figyelemmel végezte el az alkotmányossági vizsgálatot.
Vállalkozás alapítása azonban - és ennek kapcsán az egyéni vállalkozói igazolvány kiváltása - az előzetes törvényi feltételek teljesítése miatt nem sorolható a mindennapi közigazgatási ügyek körébe. A törvényalkotó éppen ezért az egyéni vállalkozói igazolványok kiadásának feltételrendszerét az Etvm.-mel 1998. július 1. napjával módosította. A módosítást megelőzően az egyéni vállalkozói igazolvány kiadása egy bejelentő nyomtatvány jegyző általi záradékolásával jött létre, a törvényben előírt feltételek meglétét a jegyző előzetesen nem vizsgálta. A jegyző általi záradékolás előtt a leendő vállalkozónak fel kellett keresnie az APEH illetékes megyei (fővárosi) igazgatósága ügyfélszolgálati irodáját adószáma beszerzése céljából, majd az egyéni vállalkozói igazolvány záradékolása után regisztráltatnia kellett magát az Országos Egészségbiztosítási Pénztár megyei (fővárosi) kirendeltségén és a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság megyei igazgatóságán. Az Etv. módosítását követően - az országos vállalkozói nyilvántartás létrejöttével és a hatékony ellenőrzés feltételeinek megteremtésével - lehetőség nyílt arra, hogy a gazdasági kamara az egyéni vállalkozói igazolvány kiadása előtt ellenőrizze a törvényi feltételek meglétét - egyben kizárja azt, hogy valaki egyidejűleg több egyéni vállalkozást alapítson, amely az egyéni vállalkozók korlátlan vagyoni felelőssége miatt a hitelezővédelem szempontjából lényeges - és ezt követően a bevezetésre került ún. egyablakos rendszerben a gazdasági kamara kéri meg a szükséges adatokat az érintett szervezetektől, illetőleg értesíti őket az Etvm. 3. § (2) bekezdésében foglaltak szerint. Ezért az ügyfélcentrikus eljárás elvét nem sérti az egyéni vállalkozói igazolványok kiadásakor a jegyzői záradékolás helyetti gazdasági kamarai eljárás.
A gazdasági kamara nem az egyesülési szabadság jogán alapított személyegyesülés, egyesület, személyközösség, személyi társulás vagy társadalmi szervezet, hanem köztestület, amelynek létrehozását törvény rendelte el. A köztestület fogalmát a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1993. évi XCII. törvény határozta meg. A módosított Ptk. 65. § (3)-(5) bekezdésének rendelkezései szerint:
"(3) Törvény meghatározhat olyan közfeladatot, amelyet a köztestület köteles ellátni. A köztestület a közfeladat ellátásához szükséges - törvényben meghatározott - jogosítványokkal rendelkezik, és ezeket önigazgatása útján érvényesíti.
(4) Törvény előírhatja, hogy valamely közfeladatot kizárólag köztestület láthat el, illetve, hogy meghatározott tevékenység csak köztestület tagjaként folytatható.
(5) A köztestület által ellátott közfeladatokkal kapcsolatos adatok közérdekűek."
"A közfeladat fogalmát jogszabály nem határozza meg. A Ptk.-nak a köztestületeket a magyar jogba ismét bevezető rendelkezéseihez készült indokolás szerint a közfeladat: »általában olyan feladat, amelyet egyébként az államnak vagy a helyi önkormányzatnak kellene megvalósítania«. Ebben a körben a közfeladat kétségkívül közigazgatási feladat, amelyhez a köztestületnek megfelelő hatáskörökkel is rendelkeznie kell; a köztestület az állam és a helyi önkormányzatok mellett egy harmadik, önálló válfajt, a testületi önkormányzatot valósítja meg." [38/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 249., 253.]
Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az egyéni vállalkozói igazolványok kiadásának gazdasági kamarák határkörébe adása törvényi felhatalmazás alapján az Etvm. megalkotásával történt, és nem jelent hátrányos megkülönböztetést, nem sérti az Alkotmány 70/A. §-a és 70/C. § (1) bekezdése rendelkezéseit.
Az Etvm. 2. §-ában meghatározott egyéni vállalkozói igazolványban feltüntetendő adatok az országos vállalkozói nyilvántartásban kerülnek rögzítésre és ez az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem jelenti a személyes adatok sérelmét. Az országos vállalkozói nyilvántartás lehetővé teszi annak a törvényi rendelkezésnek az ellenőrzését, amely szerint az egyéni vállalkozó csak egy egyéni vállalkozói igazolványt kaphat. Az Alkotmánybíróság véleménye szerint ezek a feltételek (adatok nyilvántartása, ellenőrizhetőség) az egyéni vállalkozóvá válás, a foglalkozásválasztás olyan szubjektív feltételei, amelyek a választási szabadságot korlátozhatják ugyan, de elvileg mindenki által teljesíthető feltételek, alkotmányos sérelmet nem keletkeztetnek.
Az indítványozó támadja továbbá - szintén pontatlan hivatkozással "az 1997. évi CXXXVII. törvény 5. § e) pontjának alkotmányellenességére" - az Etvm. 5. § (1) bekezdésének az Etv. 14. § (1) bekezdését e) ponttal kiegészítő rendelkezését, amely alapján a kamarai tagdíj nem fizetése esetén az egyéni vállalkozói engedély visszavonható; ez álláspontja szerint az Alkotmány 70/B. §-ában biztosított munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos jogot sérti.
Az Alkotmánybíróság már az 54/1993. (X. 13.) AB határozatában megállapította: "a vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. A vállalkozás joga (...) a vállalkozóvá válás lehetőségének - esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott - biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható és nem korlátozhatatlan: senkinek nincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent - de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül -, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást." (ABH 1993, 340., 341.)
A vállalkozáshoz, valamint a munkához és foglalkozáshoz való jog tehát alapjog. A 21/1994. (IV. 16.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította: "A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. E korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősítendő aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam, s az utóbbin belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve az objektív korlátokhoz kötésének megfelelően." (ABH 1994, 117., 121.)
Az Alkotmánybíróság a 38/1997. (VII. 1.) számú AB határozatában megállapította, hogy "a kötelező kamarai tagság és az ezzel járó kötelező tagdíjfizetés nem jelenti alapjog alkotmányellenesen aránytalan korlátozását. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a gazdasági kamarák közfeladatot látnak el. A kötelezően ellátandó kamarai feladat- és hatáskörökhöz az Országgyűlés biztosítja a szükséges anyagi feltételeket [31. § (3) bekezdés]. Az így nem fedezett működési költségek fedezésére szolgál - többek között - a tagdíj. ... A kamarai tagok törvényi kötelezése a kamara közfeladata ellátásához való hozzájárulásra összhangban van az Alkotmány 70/I. §-ában a közterhekre vonatkozó előírásokkal, amely szerint a hozzájárulás kötelezettségének arányosnak kell lennie a kötelezett jövedelmi és vagyoni viszonyaival." (ABH 1997, 249., 261.) A gazdasági kamarai tagdíj fizetési kötelezettség nem teljesítése a vállalkozó terhére felróható magatartás, amely veszélyeztetheti a gazdasági kamara működése pénzügyi feltételeinek biztosítását. Ezért az Alkotmánybíróság az Etvm. 5. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította, mert a támadott törvényi rendelkezés nem sérti a vállalkozáshoz való jogot.
4. Az indítványozó szerint a Gkt. 12. §-a - amely szerint az egyéni vállalkozó gazdasági kamarai tagsága a vállalkozói igazolvány kiadásával jön létre - ellentétes az Alkotmány 70/C. § (1) bekezdésével. Az Alkotmánybíróság korábban - az indítványozó által meghatározott összefüggésben - más indítványok kapcsán már vizsgálta a Gkt. 12. §-a alkotmányosságát és a 38/1997. (VII. 1.) AB határozatával az alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó indítványokat elutasította. (ABH 1997, 249-262.)
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint akkor tekinti az indítványban felhozott kifogást ítélt dolognak (res iudicata) és utasítja vissza az indítványt, ha az újabb indítványt "ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben" terjesztik elő, és "az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat az Alkotmánybíróságot is köti". [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200., 212.]
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Gkt. 12. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasította.
Budapest, 1999. június 9.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró