BH 2019.2.55 Egy egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses rendelkezés tartalmi valóságának vitatása a tisztességtelenség körében nem értékelhető [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 209. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes mint lízingbevevő és az alperes mint lízingbeadó 2010. július 2. napján devizaalapú, változó futamidejű, fix összegű törlesztőrészletekkel pénzügyi lízingszerződést kötöttek. Ennek tárgyát egy Peugeot 207 típusú személygépjármű képezte, amelynek megrendeléskori bruttó beszerzési ára 3 023 648 Ft volt. A pénzügyi lízingszerződés egyedi része tartalmazta: "Szerződő felek kijelentik, hogy jelen szerződés egyedi és általános feltételeinek valamennyi pontját megértették, tudomásul vették és azokat magukra nézve kötelezőnek ismerik el, továbbá a szerződést mint akaratukkal mindenben megegyezőt írták alá". A szerződés egyedi részének utolsó bekezdése rögzíti: "Jelen lízingszerződés egyedi része kizárólag a ... számú Általános Lízingfeltételekkel együtt érvényes, amelyeknek a futamidő alatt - a szerződésben meghatározottakon túl - felszámítható díjakat és költségeket tartalmazó hirdetménnyel együtt történő átvételét a Lízingbevevő ezen szerződés aláírásával is igazolja".

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperes módosított keresetében a lízingszerződés egyedi részének utolsó bekezdésében rögzített szövegrésze tekintetében kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209. § (1) bekezdése alapján annak megállapítását, hogy az adott szerződési kikötés tisztességtelen, ezért semmis. E körben utalt a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. § (1) bekezdés j) pontjára is, mivel álláspontja szerint az adott feltétel a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg. A felperes arra hivatkozott, hogy a támadott szerződési kikötés annak ellenére deklarálja az általános lízingfeltételek felperes általi átvételét, hogy ez valójában nem történt meg. Az ún. üzletszabályzat az ügyletkötés helyén nem is állt rendelkezésre, és arról sem kapott tájékoztatást, hogy annak tartalmát hol, honnan ismerheti meg. Hivatkozott keresetében az EBH 2011.2413. számú elvi határozatra, az Európai Unió Bírósága Ca Consumer Finance SA ügyben C-449/13. számon hozott ítéletére (a továbbiakban: C-449/13. számú ítélet) továbbá más eseti döntésekre is. Azt hangsúlyozta, hogy a támadott kikötés érvénytelenségének jogkövetkezménye, hogy e szerződéses kikötés nem jelent kötelezettséget a felperesre nézve. Ezzel egyidejűleg állította, hogy a feltétel nem vált a szerződés részévé, mivel az Általános Lízingfeltételeket nem ismerte meg, azt nem vette át. Erre figyelemmel - álláspontja szerint - az rPtk. 205/B. §-a alapján jogszabály által megállapítottan tisztességtelen.

[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a hivatkozott szerződési feltétel a szerződés részévé vált figyelemmel arra, hogy a felperes a szerződés szövege szerint azt megismerte és kifejezetten elfogadta. Ha a felperes e tényt vitatja, úgy azt neki kell bizonyítania. Az Általános Lízingfeltételek és az egyedi lízingszerződés megfogalmazása és közlése, valamint az egyedi lízingszerződés felperes általi aláírása megfelel az rPtk. 205/B. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek. Állította, hogy a támadott rendelkezés a bizonyítási terhet nem fordítja meg, nem jogokat és kötelezettségeket határoz meg, hanem annak a felperes általi elismerését rögzíti, hogy az Általános Lízingfeltételeket átvette és megismerte. Az Európai Unió Bírósága C-449/13. számú ügyben hozott ítélete pedig más tartalmú szabványzáradékkal kapcsolatos.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozott ítéletével a keresetet elutasította.

[5] Jogi indokolása szerint az nem volt vitatott a perben, hogy a felek fogyasztói szerződést kötöttek és az alperes az rPtk. 205/A. § (1) bekezdése szerinti általános szerződési feltételeket használt. A csatolt lízingszerződésből kitűnően a felperes kijelentette, a szerződés egyedi és általános feltételeinek valamennyi pontját megértette, az Általános Lízingfeltételek átvételét aláírásával igazolta. E teljes bizonyító erejű magánokirattal szemben ellentétes állítását a felperes nem bizonyította. Amennyiben a felperes saját elismerő nyilatkozatával ellentétben az Általános Lízingfeltételeket nem kapta meg, úgy az rPtk. 4. § (4) bekezdése alapján saját felróható magatartására nem hivatkozhat, ugyanis a szerződés aláírását megelőzően követelhette volna a nyilatkozatban szereplő okiratok átadását, ennek eredménytelensége esetén pedig az aláírást megtagadhatta volna. Mindezek folytán az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az Általános Lízingfeltételek a lízingszerződés részévé váltak. A támadott szerződéses kikötés nem állapít meg olyan felperesi kötelezettséget, amelyet az alperes a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul állapított volna meg. A kérdéses rendelkezés a felperes egyoldalú nyilatkozata arról, hogy az Általános Lízingfeltételeket átvette, abból sem jogok, sem kötelezettségek nem származnak, így tisztességtelennek sem minősülhetnek. A keresetet a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés j) pontjára figyelemmel sem találta alaposnak: a perbeli szerződéses kikötés ugyanis nem tartalmaz olyan szerződési feltételt, amely a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatná meg. Utalt arra is, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott az Európai Unió Bíróságának C-449/13. számú határozatára, mert a kereset tárgyát képező szerződéses kikötés nem azonosítható az ún. szabványzáradékkal.

[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[7] Jogi indokolásában hangsúlyozta, hogy a kereset tárgyát képező rendelkezés általános szerződési feltételnek minősül, amelynek egyedi megtárgyaltságát az alperes sem állította. Nem vitatható, hogy a perbeli rendelkezés a szerződés részévé vált, hiszen az a felperes által is aláírt egyedi szerződés részét képezi, ez pedig biztosítja az rPtk. 205/B. § (1) bekezdésében foglalt feltételeket. Erre tekintettel nem kellett a perben állást foglalni abban a kérdésben, hogy a szerződéses rendelkezésnek megfelelően az Általános Lízingfeltételeket a lízingbevevő felperes valóban átvette-e. Ennek bizonyítására akkor lett volna szükség, ha a felperes annak megállapítását kérte volna, hogy az Általános Lízingfeltételek az rPtk. 205/B. § (1) bekezdésében foglalt feltételek hiányában nem váltak a felek közti szerződés részévé, vagy hogy az Általános Lízingfeltételek mint általános szerződési feltételek tisztességtelenek.

A kifejtettekre tekintettel nincs olyan bizonyítandó tény, melynek körében az elsőfokú bíróság elmulasztotta volna a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 3. § (3) bekezdése megfelelő alkalmazását, s amely ennek következtében nem került bizonyításra. Az pedig nem tisztességtelenséget megalapozó körülmény, hogy a szerződéses kikötés megfelel-e a valóságnak. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a szerződéses rendelkezés nem tisztességtelen, e körben az elsőfokú ítéletben kifejtett indokokat osztotta. Kiemelte, hogy az EU Bírósága C-449/13. számú határozatának nem a perbelivel azonos szerződéses kikötés volt a tárgya. Az ítélet azt a szabványzáradékot minősíti a fogyasztóihitel-megállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/48/EK irányelvbe ütközőnek, amely a hitelező tájékoztatási kötelezettségének maradéktalan teljesülésének elismerésére irányul. Az EBH 2011.2413. számú döntésben kifejtett jogi álláspont sem támasztja alá a keresetet, hiszen a döntés éppen akként foglal állást, hogy a per tárgyát képező rendelkezéssel hozzávetőleg azonos szerződéses kikötés nem tisztességtelen, az ott rögzített szerződési nyilatkozattal a bizonyítási teher nem fordul meg.