30/2005. (VII. 14.) AB határozat

a polgári repülés hajózó személyzete repülési idejének szabályozásáról szóló 16/2003. (IV. 3.) GKM rendelet alkotmányellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének utólagos vizsgálatára, illetve nemzetközi kötelezettségeknek megfelelő jogszabályalkotásra való kötelezésre irányuló indítványok tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének utólagos vizsgálatára, illetve nemzetközi kötelezettségeknek megfelelő jogszabályalkotásra való kötelezésre irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a polgári repülés hajózó személyzete repülési idejének szabályozásáról szóló 16/2003. (IV. 3.) GKM rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapítja: alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy az Országgyűlés elmulasztotta az 1971. évi 25. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a nemzetközi polgári repülésről szóló, az 1944. évi december 7. napján, Chicagóban aláírt Egyezmény függelékeinek kihirdetését.

Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy a függelékek kihirdetésével kapcsolatos jogalkotói feladatának 2005. december 31-ig tegyen eleget.

3. Az Alkotmánybíróság a polgári repülés hajózó személyzete repülési idejének szabályozásáról szóló 16/2003. (IV. 3.) GKM rendelet nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a gazdasági és közlekedési miniszternek a nemzetközi kötelezettségeknek megfelelő jogszabály megalkotására való kötelezésére irányuló indítványt visszautasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozó azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a polgári repülés hajózó személyzete repülési idejének szabályozásáról szóló 16/2003. (IV. 3.) GKM rendelet (a továbbiakban: R.) egyes rendelkezéseinek alkotmányellenességét és hívja fel a gazdasági és közlekedési minisztert az Európai Unió Tanácsa 2000. november 27-i 2000/79/EK Irányelvének (a továbbiakban: Ir.) megfelelő jogszabály megalkotására.

A hiánypótlásra történt felhívást követően az indítványozó az Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdésére és 70/D. §-ára hivatkozással tartotta fenn az indítványát. Álláspontja szerint az R. "leginkább hiányosságai miatt" alkotmánysértő. Indítványát az 1971. évi 25. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a nemzetközi polgári repülésről szóló, az 1944. évi december 7. napján, Chicagóban aláírt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 6. Függelékének 9. 6. pontjában foglalt követelménybe ütközésre alapozta. E rendelkezés szerint a tagállam köteles megfelelő szabályokat alkotni annak érdekében, hogy a repülésbiztonságot megteremtse a hajózó személyzet repülési idejének és szolgálati idejének olyan meghatározásával, amely a hajózó személyzet fáradtságából eredő veszélyeket kiküszöböli. Arra kérte az Alkotmánybíróságot, hogy semmisítse meg az R.-t és kötelezze a gazdasági és közlekedési minisztert új, a nemzetközi kötelezettségeknek megfelelő jogszabályalkotásra.

2. Az indítványozó az Alkotmány következő rendelkezéseire hivatkozott:

"7. § (l) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általános elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját."

"70/D. § (l) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.

(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg."

II.

1.Az indítványozó az R. alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését az Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdése és 70/D. §-a alapján kérte a polgári repülés hajózó személyzete munka- és pihenőidejének nem megfelelő szabályozása miatt.

A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jognak az Alkotmány 70/D. §-a (1) bekezdésében található megfogalmazása a 70/D. § (2) bekezdésével együtt értelmezhető. Az államnak azt a kötelezettségét jelenti, hogy egészségügyi intézményhálózatot működtessen és szervezze meg az orvosi ellátást [54/1996. (XI. 30.) AB határozat, ABH 1996, 173, 186-187.]. Az R. szabálya nem ellentétes tehát az Alkotmány 70/D. §-ával. Ezért az Alkotmánybíróság az R.-nek az Alkotmány 70/D. §-ára alapított megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította.

2. Az indítványozó véleménye szerint az R. több rendelkezése sérti a magyar állam jogharmonizációs kötelezettségét, és így az Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdését is. Azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze a gazdasági és közlekedési minisztert a nemzetközi kötelezettségeknek megfelelő jogszabályalkotásra.

Az 1075/B/2001. AB határozat (ABH, 2003, 1456, 1463.) megállapította, hogy a nemzetközi szerződésben foglalt jogharmonizációs kötelezettségen alapuló jogalkotási feladat teljesítésének vizsgálata is nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatának minősül.

Jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát csak azok kezdeményezhetik, akiket az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 21. §-ának (3) bekezdése megjelöl. Az indítványozó nem tartozik a törvényben felsorolt személyek közé. Ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdésére alapított indítványt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 29. § c) pontja alapján visszautasította.

3. Az Abtv. 49. §-ának (1) bekezdése szerint, ha az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv jogszabályi felhatalmazásból eredő jogalkotói feladatát elmulasztja és ezzel alkotmányellenességet idéz elő, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - feladatának teljesítésére hívja fel.

Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapította, hogy az Egyezményt a törvényerejű rendelet csak részlegesen hirdette ki: a kihirdetett szöveg nem tartalmazza az Egyezmény részét képező függelékeket.

A légi közlekedésről szóló 1995. évi XCII. törvény 75. § (4) bekezdése a törvényerejű rendelet 3. §-ába új (3) bekezdést iktatott be, mely szerint "a jegyzőkönyveket és a függelékeket a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter rendelettel hirdeti ki." A törvény végrehajtásaként jelent meg a nemzetközi polgári repülésről Chicagóban, az 1944. évi december hó 7. napján aláírt Egyezmény függelékeinek kihirdetéséről szóló 20/1997. (X. 21.) KHVM rendelet (a továbbiakban: Mr1.), amely azonban csak a függelékek felsorolását tartalmazza. Az Mr1. 1. § (2) bekezdése szerint a függelékek a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Értesítőben jelennek meg. A függelékek közzétételére nem került sor.

Az 54/2004. (XII. 13.) AB határozatban az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a nemzetközi szerződés kihirdetése útján válik lehetővé a nemzetközi szerződésnek és a belső jognak az Alkotmány 7. §-a (1) bekezdésében előírt összhangja. A nemzetközi szerződés részleges kihirdetése ennek a követelménynek nem tesz eleget (ABH 2004, 690, 762-763.) . A 7/2005. (III. 31.) AB határozat is az Alkotmány 7. §-a (1) bekezdésének a nemzetközi jog és a belső jog összhangját garantáló szabálya sérelmét hangsúlyozta a nemzetközi szerződés kihirdetésének késedelme, elmaradása esetében (ABK 2005. március 112, 118.).

Az Egyezmény függelékei az Egyezmény szerves részét képezik. Kihirdetésük mellőzése következtében az Alkotmány 7. § (1) bekezdését sértő, alkotmányellenes helyzet keletkezett. Ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 47. §-a alapján a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet megállapította.

A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (a továbbiakban: Nksztv.) 9. §-a szerint törvényben kell kihirdetni a nemzetközi szerződést, ha annak elismerésére az Országgyűlés adott felhatalmazást. A jelen esetben az Egyezményt a törvényerejű rendelet hirdette ki, a függelékek kihirdetésére törvény adott felhatalmazást. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata a törvényerejű rendeletet törvénnyel azonos szintű jogszabályként ismeri el [7/1994. (II. 18.) AB határozat, ABH 1994, 68, 71.]. Az Nksztv. 10. §-ának (6) bekezdése szerint a kihirdető jogszabály a Kormány számára a nemzetközi szerződéshez fűzött fenntartások, kifogások és nyilatkozatok közzétételére adhat felhatalmazást. Tekintettel arra, hogy a függelékek esetében nem ilyen nyilatkozatokról van szó, az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűléstjogalkotási feladata teljesítésére.

Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét a jogalkotási feladatra tekintettel rendelte el.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 786/B/2003.