BH 2009.8.260 A németországi szokásos tartózkodási hellyel rendelkező kiskorúval való kapcsolattartás meghiúsulása miatti költségtérítési igény elbírálására a magyar hatóság joghatósággal nem rendelkezik [1952. évi III. tv. 215. §].

A felperes kiskorú leánygyermeke a városi bíróság - a megyei bíróság ítéletével helybenhagyott - jogerős ítéletével az alperesi beavatkozónál került elhelyezésre azzal, hogy a felperes a gyermeket minden páratlan hétvégén pénteken 18 órától vasárnap 19 óráig viheti el és köteles őt a lakóhelyére a kapcsolattartás végeztével visszavinni. Kiskorú Sz. A. M. 2004. augusztus 1. napjától bejelentett lakóhellyel rendelkezik Németországban, ahol - a magyar lakcím nyilvántartás szerint - 2005. április 12-e óta tartózkodik. Az alperesi beavatkozó németországi munkahellyel rendelkezik, míg kiskorú gyermeke Németországban folytatja tanulmányait. A kiskorú magyarországi lakcíméről 2006. június 16. napján kijelentkezett, az tartózkodási címként 2007. január 4-éig szerepelt a nyilvántartásban.

A felperes 2006. október 27. napján kapcsolattartási jogának gyakorlása céljából Ny.-ra utazott, a gyermekével azonban nem találkozott, volt apósa arról tájékoztatta, hogy a gyermeke külföldön van. A felperes az alperesi beavatkozó hibájából meghiúsult láthatás utazási költségeinek megtérítését kérte az illetékes gyámhivataltól, állítva, hogy a magyar bíróság ítélete szerint a gyermek lakóhelye Ny., L. S. utca 9. szám alatt van, ahol kapcsolattartási jogát gyakorolni nem tudta.

A városi gyámhivatal (elsőfokú gyámhivatal) a 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 9. §-ának b) pontja és 21. §-ának (3) bekezdése alapján eljárva az alperesi beavatkozót 16 548 forint utazási költség megtérítésére kötelezte a 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (továbbiakban: Gyer.) 33. §-ának (4) bekezdése alapján.

A felperes fellebbezése folytán felügyeleti jogkörben eljárt alperes az elsőfokú végzést határozatával megsemmisítette. Kifejtette az Európai Unió Tanácsának 2201/2003/EK rendelete 8. cikkének (1) bekezdésére figyelemmel, hogy a németországi szokásos tartózkodási hellyel rendelkező kiskorú gyermekkel való kapcsolattartást szabályozó határozat végrehajtásával kapcsolatos döntés, így az utazási költség megtérítésére kötelezés tekintetében az elsőfokú gyámhatóság joghatósága nem áll fenn, mivel arra a német hatóságok rendelkeznek joghatósággal. Ezért a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 115. §-ára és 121. §-ának (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással - de a 108. §-ának (1) bekezdése alapján eljárva - semmisítette meg az elsőfokú végzést.

A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte, sérelmezve, hogy a határozat a gyermek jogellenes külföldi tartózkodását kívánja fenntartani. Hivatkozott arra, hogy jogerős ítélet a gyermekkel való kapcsolattartás helyét a Ny., L. S. u. 9. szám alatt jelöli, a gyermek lakóhelye egyoldalúan nem változtatható meg.

Az alperesi beavatkozó vitatta a jogellenes németországi tartózkodás tényét, továbbá hivatkozott arra, hogy a városi bíróság 2007. szeptember 18. napján kelt jogerős ítélete alapján kisebbik, fiú gyermeke is nála került elhelyezésre azzal, hogy állandó tartózkodással kiviheti Német­országba.

Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát - az elsőfokú végzésre is kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Álláspontja szerint a kapcsolattartás iránti eljárás tárgya a családi jogi jogviszony alapján, míg a költségviselés iránti eljárás tárgya a polgári jogi jogviszony alapján keletkezett jogvita. Ezért a felperes felmerült költségigényét nem tekintette "felügyeleti", és kapcsolattartási joggal kapcsolatos ügynek, hanem megállapította, hogy az egy kártérítési igény. Kimondta, hogy ennek elbírálására a közigazgatási szerv "hatáskörrel" rendelkezik a Gyer. 33. §-ának (4) bekezdése alapján. Az új eljárásra előírta annak tisztázását, hogy a beavatkozó önhibája vezetett-e a kapcsolattartás meghiúsulásához, megfelelő volt-e a beavatkozó együttműködése a felperessel és a gyámhivatallal, ezen együttműködési kötelezettségét a beavatkozó megszegte-e.

A jogerős ítélettel szemben az alperes és az alperesi beavatkozó is felülvizsgálattal élt.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a kapcsolattartás meghiúsítása kapcsán keletkezett igazolt költség viseléséről való döntés a kapcsolattartás végrehajtása tárgyában folyó eljárás szerves része, így alkalmazandó rá az Európai Unió Tanácsának a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2201/2003/EK rendelete (EK rendelet), melynek 1. cikk (2) bekezdés a) pontját, 2. cikk 1. pontját, 8. cikk (1) bekezdését, 17. cikkét, illetőleg a Ket. 30. §-ának a) pontját sérti a jogerős ítélet.

Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezése mellett a kereset elutasítását, illetőleg az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, hogy a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani, mivel a felperes nem támadta keresettel az alperes hasonló érveléssel meghozott, eljárási bírságot kiszabó elsőfokú döntését megsemmisítő határozatát, így a perbeli alperesi határozat vitatására sincs lehetősége. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 215. §-át, mert az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, és olyan érvek alapján döntött, melyre a felperes nem alapította keresetét. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti az EK rendelet 1. cikk (2) bekezdés a) pontját, 2. cikk 1. pontját, 8. cikk (1) bekezdését, 17. cikkét. Fenntartotta, hogy az elsőfokú gyámhivatal joghatósága hiányában nem járhatott volna el a felperesi kérelem ügyében, mivel joghatóságát a Ket. 18. §-ának (1) bekezdése, 22. §-ának (1) bekezdése, 30. §-ának a) pontja és 31. §-ának (1) bekezdése alapján köteles volt vizsgálni. A joghatóság hiányára figyelemmel több, korábbi utazási költség és eljárási bírság megfizetésére kötelező döntés megsemmisítését is kérte. Vitatta, hogy önálló polgári jogi igény lenne az utazási költség megtérítése.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében ismételten a jogellenes külföldön tartózkodással érvelt és kérte a jogerős ítélet hatályban tartását.

Az alperes észrevételében kiemelte, hogy bár a szülők között a kiskorú gyermek tartózkodási helye vitás, bírósági eljárást e körben nem kezdeményeztek, a felperes visszavitel iránti kérelmet nem nyújtott be, így jogellenes külföldi tartózkodás tényét - az egyéb igazolt körülmények miatt - arra jogosult eljárásban nem állapították meg.

Az alperesi beavatkozó észrevételében a gyermek külföldi tartózkodásának jogellenességet vitatta, hivatkozott a másik gyermek elhelyezéséről szóló jogerős ítéletre.