662/B/1996. AB határozat

a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 2. § (1), (2), (3) és (5) bekezdéseiben, valamint a 3. § (1) bekezdésében foglaltak alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 2. § (1), (2), (3) és (5) bekezdéseiben, valamint a 3. § (1) bekezdésében foglaltak alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a támadott adójogszabályok és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 99. §-ában foglaltak együttes alkotmányos vizsgálatára irányuló indítványt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 2. § (1), (2), (3) és (4) bekezdéseiben foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

Álláspontja szerint a Gjt. 2. § (1), (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések mindenekelőtt az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogot sértik azáltal, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések következtében az adóalanyiság a tulajdon tényleges átszállásának időpontjától eltérő időben keletkezik.

Az indítványozó az Alkotmány 13. § (1) bekezdésébe ütközőnek tartja a Gjt. 2. § (2) bekezdésében foglaltakat is, e körben azt sérelmezi, hogy évközi tulajdonosváltás esetében is a teljes naptári évre esedékes adót köteles a volt tulajdonos megfizetni.

Az indítványozó véleménye szerint a Gjt. 2. § (3) és (4) bekezdései ellentétesek az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglaltakkal is, mivel vagyoni diszkriminációt alkalmaznak a volt tulajdonossal szemben, akinek olyan időszakra is meg kell fizetnie az adót, amikor már nem ő a gépjármű tulajdonosa, ezzel szemben az új tulajdonost ugyanezen időpontig a támadott jogszabály mentesíti az adófizetés alól, jóllehet már ő rendelkezik az adó tárgyával.

Az indítványozó kifogásolja azt is, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések ellentétesek a Ptk. 99. §-ában foglaltakkal, mely szerint "a tulajdonos viseli a dologgal járó terheket".

Az indítványozó véleménye szerint azáltal, hogy a Gjt. 3. § (1) bekezdése a forgalmi engedély kiadását követő hónap 1. napjával kezdődően határozza meg az adókötelezettség kezdetét, lehetőséget teremt a jogalkalmazó számára, hogy évközi tulajdonosváltás esetében a korábbi és az új tulajdonostól egyaránt követelje ugyanarra az adótárgyra vonatkozóan az adót, az előbbitől a teljes évre esedékes összeget, utóbbitól az éves adó időarányos részét. Ez sérti az Alkotmány 70/I. §-át.

A Gjt.-t az 1998. évi LXIII. törvény módosította. Mivel az indítvány által támadott jogszabályi rendelkezések tartalma nem változott, az Alkotmánybíróság a jelenleg hatályos jogszabály alapján folytatta le a vizsgálatot.

II.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

Az Alkotmány 70/I. §-a értelmében a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény indítvány által érintett rendelkezéseinek hatályos szövege:

"2. § (1) Az adó alanya - a (2)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel - az, aki/amely a gépjármű forgalmi engedélyének személyi lapjában az év első napján tulajdonosként van feltüntetve. Amennyiben a forgalmi engedély az év első napján az üzemben tartót tartalmazza, az adó alanya az üzemben tartó.

(2) Év közben használatba vett új vagy újra forgalomba helyezett gépjármű esetén az adó alanya az, akit/amelyet ez alkalommal tulajdonosként, üzembentartóként, üzemeltetőként (a továbbiakban együtt: tulajdonos) a forgalmi engedélyben feltüntettek.

(3) Amennyiben a gépjármű tulajdonjogában bekövetkezett változást a korábbi tulajdonos a közúti közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról szóló jogszabályban meghatározott módon bejelentette, akkor a bejelentési kötelezettség megnyíltát (szerződés megkötésének időpontját) követő év első napjától nem minősül adóalanynak. Ettől az időponttól kezdve a korábbi tulajdonostól tulajdonjogot szerző felet kell az adó alanyának tekinteni, kivéve, ha ebben az időpontban a gépjármű forgalmi engedélyében harmadik személy szerepel tulajdonosként.

(4) Amennyiben a tulajdonos az 5. § a)-b) vagy f) pontja alapján adómentes gépjárművét év közben elidegeníti vagy ennek a tulajdonosnak a tulajdonjoga más okból (haláleset stb.) megszűnik, az új tulajdonos a tulajdonszerzést követő hónap első napjától minősül adóalanynak.

(5) Az adóévre járó adót az adóalany köteles megfizetni.

3. § (1) Az adókötelezettség a forgalmi engedély kiadását, illetőleg a gépjármű vagy a tulajdonos adómentességének (5. §) megszűnését követő hónap 1. napján kezdődik. Ha az adókötelezettség nem áll fenn a teljes adóévben, akkor az évi adótételnek az adókötelezettség fennállásának hónapjaira eső időarányos részét kell megfizetni.

(2) Ha a forgalomból kivont gépjárművet újra forgalomba helyezik, az adót az ezt követő hónap 1. napjától számítva kell megfizetni az (1) bekezdés szerint.

(3) Ideiglenes forgalmi engedéllyel ellátott gépjármű esetén az adókötelezettség az ideiglenes forgalmi engedély kiadásának napján kezdődik."

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 99. §-a kimondja, hogy a tulajdonos jogosult a dolgot használni és a dologból folyó hasznokat szedni, viseli a dologgal járó terheket és a dologban beállott azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni.

III.

Az indítvány megalapozatlan.

1. Az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában az Alkotmány 13. §-ával kapcsolatban többek között megállapítja, hogy az alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével. Az alapjogként védett tulajdonhoz való jog tartalmát a mindenkori közjogi és (alkotmányos) magánjogi korlátokkal együtt kell érteni (ABH 1993. 373., 379.). A tulajdonjog "magánjogi korlátja" viszont nem esik szükségképpen egybe az alapjogi korlátozással, másrészt a szükséges és arányos korlátozásnak, illetve a tulajdonjog lényeges tartalmának nincs polgári jogi megfelelője. Az Alkotmány 13. §-a a tulajdonhoz való jogot az állammal szemben biztosítja, s azt mint alapjogot az értékgarancia követelményével, illetőleg a "közérdekű" korlátozás arányosságának ismérvével az állammal szemben védi [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373 380-382., 800/B/1993. AB határozat, ABH 1996. 420., 421., 422.].

Az adók, illetékek és az állammal szemben törvényben előírt más kötelező befizetések csak ebben az összefüggésben vethetnek fel tulajdoni korlátozással kapcsolatos kérdést. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ha az adó, illeték vagy más közbefizetésre vonatkozó szabályozás megfelel az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányos követelménynek, akkor az az Alkotmány 13. §-át sem érinti [17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999. 131., 134.].

Az Alkotmánybíróság a 73/B/1996. AB határozattal elbírált ügyben már vizsgálta a Gjt. 2. §-ának alkotmányellenességét. Az indítványozó akkor az Alkotmány 70/I. §-ának sérelme miatt kérte a rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását, mivel véleménye szerint a Gjt. 2. §-a sérti a jövedelmi és vagyoni viszonynak megfelelő közteherviselés alkotmányos elvét. Az Alkotmánybíróság határozatával elutasította az indítványt, megállapította, hogy a támadott jogszabály nem áll ellentétben az Alkotmány felhívott rendelkezésével. Ebben a határozatában arra mutatott rá az Alkotmánybíróság, hogy a gépjárműadó (hasonlóan pl. a telek- vagy építményadókhoz) tárgyi adó, amelyet évenként, meghatározott időponthoz kötődő vagyoni helyzetre tekintettel kell megfizetni. Az adófizetési kötelezettségnek az egyéves időszakon belüli helyzethez való igazítása a vizsgált tárgyi körön belül nem okoz kirívó aránytalanságot [ABH 1996. 608-609.]

A jelen ügyben az indítványozó álláspontja szerint a Gjt. 2. §-ának a rendelkezése az Alkotmány 13. §-ában foglalt tulajdon védelem szabályait sérti. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság a 73/B/1996. AB határozatában közölt megállapításokat a jelen ügyben is irányadónak tekintette, az Alkotmány 13. §-ának sérelmét kifogásoló indítványt az idézett határozatokban kifejtett indokok alapján elutasította.

2. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-ával összefüggésben több korábbi határozatban kifejtette azt az álláspontját, amely szerint személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy embercsoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon [21/1990. (X. 4.) AB határozat ABH 1990. 78., 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991. 162., 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994. 744.].

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Gjt. 2. § (2) és (3) bekezdése megkülönböztetés nélkül rendelkezik úgy, hogy az adott év január elsején a forgalmi engedélyben tulajdonosként feltüntetett személyt/intézményt kell adóalanynak tekinteni. Ez a szabály mindenkire egyformán irányadó, ezért az Alkotmány 70/A. §-ának sérelme fel sem merül.

3. Az indítványozó álláspontja az, hogy a Gjt. támadott rendelkezései ellentétesek a Polgári Törvénykönyv 99. §-ában foglaltakkal, amely szerint a tulajdonost terhelik a dologgal járó, másra át nem hárítható költségek. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nincs ellentét a két rendelkezés között. Az év elején megfizetett adót a volt tulajdonos a gépkocsi év közben történő átruházásakor a vételárban (mint felmerült költséget) átháríthatja a vevőre.

E vonatkozásban egyébként az Alkotmánybíróság korábbi határozatában rámutatott arra, hogy a törvényhozás valamely, az Alkotmány sérelmét nem jelentő esetleges hibáját általában jogalkalmazói jogszabály-értelmezéssel kell feloldani, mert a jogalkalmazás hivatott eldönteni, hogy a konkrét jogviszonyokban az ellentétet (látszólagos ellentétet) hordozó rendelkezések közül melyik törvényhely alkalmazásával kell eljárni. Amennyiben pedig a jogszabályok értelmezésével, azok alkalmazásának mérlegelésével eredmény nem érhető el, az ellentét megszüntetése törvényhozási (jogalkotási) útra tartozik. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a, továbbá az Alkotmánybíróság hatáskörét megállapító egyéb törvényi rendelkezések alapján azonban az Alkotmánybíróságnak sem jogalkotási, sem önálló jogszabály értelmezési eljárásra hatásköre nincs, kivéve az Alkotmány értelmezésére vonatkozó hatáskörét [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991. 176.].

Ezért az erre irányuló indítványt az Alkotmánybíróság hatáskör hiányában visszautasította.

4. Az indítványozó szerint a Gjt. 3. § (1) bekezdése azért alkotmányellenes, mert álláspontja szerint ez a rendelkezés egy adótárgyat kétszeresen adóztat. Az indítványozó ugyan nem jelölte meg az Alkotmány érintett paragrafusát, de megfogalmazásából egyértelmű, hogy a Gjt. 3. § (1) bekezdését az Alkotmány 70/I. §-át sértő rendelkezésként értékeli.

Az Alkotmánybíróság szerint a támadott jogszabály kimondja, hogy az adókötelezettség a forgalmi engedély kiadását követő hónap 1. napján kezdődik. A jogszabály tartalmából egyértelműen következik, hogy a naptári év közben forgalomba helyezett, illetve ismét forgalomba került gépkocsik esetére vonatkozik ez a szabályozás. Külön értelmező rendelkezés nélkül is megállapítható tehát, hogy az elveszett vagy megsemmisült forgalmi engedély esetén kiállított új okmány kiadásával ugyanarra az adótárgyra, azaz gépkocsira nézve nem keletkezik új adófizetési kötelezettség. Ezért az Alkotmány sérelme sem állapítható meg.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2001. április 23.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

előadó alkotmánybíró