1581/H/1992. AB határozat

Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatának a piaci tevékenység végzéséről szóló 31/1991. (VIII. 30.) Kr. rendelete 13. §-a törvényellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság helyi önkormányzati rendeleti előírások törvényellenességének megállapítására irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatának a piaci tevékenység végzéséről szóló 31/1991. (VIII. 30.) Kr. rendelete 13. §-a törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság az önkormányzati rendelet 2. sz. melléklete törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt, valamint Veszprém Megyei Jogú Város jegyzőjének a Fejér, Veszprém, Zala megyei köztársasági megbízott veszprémi területi hivatala 834-7/1992. határozatával helybenhagyott 156/2/1992. határozata ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatának a piaci tevékenység végzéséről szóló 31/1991. (VIII. 30.) Kr. rendelete (továbbiakban Kr) 13. §-a törvényellenességének megállapítását kérte, mivel álláspontja szerint ez az előírás ellentétes a szabálysértésekre vonatkozó magasabb szintű rendelkezésekkel. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy a támadott szabályozás olyan általános megfogalmazást tartalmaz, amely a szabálysértési eljárásban félreértésekre is alapot adhat.

A Kr 2. sz. mellékletében foglaltak törvényellenességének megállapítására irányuló kérelmében az indítványozó az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében kinyilvánított "törvény előtti egyenlőség elvének sérelmére" hivatkozott. Úgy ítélte meg, hogy a támadott melléklet indokolatlan különbséget tesz az állampolgárok között, mivel kedvezményezi a kistermelőket és indokolatlanul sújtja a gazdasági szervezeteket, valamint a vállalkozókat.

Az alkotmányjogi panasz Veszprém Megyei Jogú Város jegyzőjének a Fejér, Veszprém, Zala megyei köztársasági megbízott veszprémi területi hivatala 834-7/1992. határozatával helybenhagyott 156/2/1992. határozata ellen irányult. A panasz előterjesztője szerint a támadott határozat - amely a Kr 13. §-ára, mint törvényellenesnek vélt jogszabályra alapul - ellentétes az Alkotmányban megfogalmazott állampolgári jogokkal.

II.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Kr kifogásolt rendelkezései törvényellenességének megállapítására irányuló indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése előírja, hogy "a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal". A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése pedig megállapítja, hogy "a képviselőtestület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot".

A Kr 13. §-a a piaci tevékenységgel összefüggésben a következőképpen rendelkezik a szabálysértési felelősségről. "Aki a jelen rendeletben foglalt rendelkezéseket megszegi, szabálysértést követ el és 10 000 Ft-ig terjedhető pénzbírsággal sújtható".

A Kr - tárgya szerint - Veszprém Megyei Jogú Város közigazgatási területén a "kijelölt piacokon árusítási tevékenységet végzőkre és a piacokat üzemeltetőkre" vonatkozó szabályokat állapít meg.

Az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) (az indítványozó tévesen a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvényre hivatkozott) 118/A. §-a a városi és piaci szabályok megszegését minősíti szabálysértésnek, a következők szerint.

"(1) Aki:

a) a vásár és piac fenntartására, jellegére, helyére és idejére vonatkozó szabályokat megszegi;

b) a vásáron vagy a piacon a jogszabály megszegésével árusít vagy szolgáltató tevékenységet végez,

tízezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás - az általános eljárási szabályok által megállapított keretben - a fogyasztóvédelmi felügyelőség hatáskörébe is tartozik, továbbá a helyi önkormányzat képviselő-testülete hivatalának ügyintézője helyszíni bírságot szabhat ki."

Az Sztv. 15. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "a szabálysértési rendelkezések alkalmazásában - kifejezett eltérő szabály hiányában - kötelességen (kötelezettségen) vagy rendelkezésen jogszabályban foglalt kötelességet, illetőleg jogszabályi rendelkezést kell érteni".

A Kr - az általa szabályozott tárgykör sajátosságainál fogva - kötelezettségeket, tilalmakat, szankciót és egyéb rendelkezéseket tartalmaz. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a sérelmezett 13. § azzal, hogy - általános megfogalmazással - önálló szabálysértési tényállásokká minősítette a Kr-ben foglalt rendelkezések megsértését, nem ellentétes a Korm. r. 118/A. §-ával. A Korm. r. 118/A. §-a ugyanis olyan keret-szabálysértési tényállást állapít meg, amely kifejezetten lehetővé teszi, hogy alacsonyabb fokozatú jogszabályok, tehát önkormányzati rendeletek is - természetesen a jogforrási hierarchia alkotmányi követelményének tiszteletben tartásával - konkretizáló jogszabályokként tilalmakat és kötelezettségeket állapítsanak meg. Mivel a Kr rendelkezései nem ellentétesek a Korm. r.-tel és a Kr-ben előírt szabályok, tilalmak és kötelességek alapján a szabálysértési tényállások is megállapíthatók, a jogalkotó által alkalmazott szerkesztési és szövegezési módszer célszerűségét és egyéb sajátosságait az Alkotmánybíróság nem vizsgálta. A kifogásolt önkormányzati rendeleti előírás törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt a felsorolt indokok alapján utasította el.

2. Az indítványozó a Kr 2. sz. mellékletét is támadta. Az Alkotmánybíróság 1581/H/1992/3. végzésére benyújtott iratokból kitűnik, hogy a Kr-nek nincs 2. számú melléklete.

A Kr-t Veszprém Megyei Jogú Város közgyűlése két változatban tárgyalta. Az a) változat szerint a rendelet 2. sz. melléklete állapította meg a vásárcsarnokokban alkalmazandó díjszabást. A b) változat mellékletet nem tartalmazott. A közgyűlés a 192/1991. (VIII. 30.) Kh. határozatával úgy döntött, hogy - melléklet helyett - a Kr 2. § (5) bekezdése rendelkezik a díjszabásról, a következőképpen. "A piacokon alkalmazható díjszabást a rendelet valamennyi piac vonatkozásában szabad árformában határozza meg. Egyes esetekben a közgyűlés maximált árakat állapíthat meg."

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a szerint "az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el". Nem létező jogszabály alkotmányosságának elbírálására azonban az Abtv. nem biztosít indítványozási jogot. A vizsgált indítvány az ún. 2. sz. melléklet vonatkozásában nem létező jogszabályi rendelkezés törvényellenességének megállapítására irányult, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasította.

3. Az indítványozó egyéni szabálysértési ügyben alkotmányjogi panaszt is benyújtott.

Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint "az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva."

E § (2) bekezdése pedig a következőket állapítja meg: "az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani".

Az Alkotmánybíróság a rendelkezésére álló iratok, nevezetesen a Fejér, Veszprém, Zala megyei köztársasági megbízott veszprémi területi hivatala hatósági irodája 834-7/1992. sz. jogerős határozatát kézbesítő tértivevény dátumozása alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz előterjesztője ezt a határozatot 1992. augusztus 26-án vette kézhez, alkotmányjogi panaszát pedig 1992. november 23-ai keltezéssel nyújtotta be.

Az alkotmányjogi panasz benyújtására előírt határidő túllépése miatt az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt érdemben nem vizsgálta, hanem a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően visszautasította.

Budapest, 1994. január 18.

Dr. Ádám Antal s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró