344/B/1996. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. számú melléklete 7.1. pontja első fordulata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 7. § (1) bekezdés 23. pontja úgy szólt, hogy "mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik, a tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem".
Ezt a törvényt 1996. január l-jétől hatályon kívül helyezte a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 83. § (2) bekezdése. Az Szja tv. 1. számú melléklete 7.1. pont első fordulata úgy rendelkezik, hogy "egyéb indokkal adómentes: a magánszemélynek más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelme".
Több indítványozó ez utóbbi szabály alkotmányellenességének megállapítását kezdeményezte.
Az egyik indítványozó azt tartja diszkriminatívnak [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés] és a gazdasági verseny szabadságát [Alkotmány 9. § (2) bekezdés] sértőnek, hogy az Szja tv. az életjáradéki szerződésből származó jövedelmet, más jövedelmekkel ellentétben, adómentessé teszi, és ez kiterjed az olyan esetre is, amikor a tartás fejében ingatlan átruházása történik. Ez a szabály szerinte visszaélésekre alkalmas, alkalmazásával "az ingatlanát adókötelesen értékesítő, tisztességes vállalkozó hátrányba kerül".
Több indítványozó szerint viszont éppen az valósít meg alkotmányellenes diszkriminációt, hogy az új szabályozás a tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem adómentességét már csak akkor ismeri el, ha a szerződést magánszemélyek egymás között kötötték.
Álláspontjuk szerint szerzett jogot is sért az, hogy az új szabály a korábbi mentességet oly módon szűkítette, hogy a jogi személlyel kötött, említett szerződésekből származó jövedelmeket a hatálybalépése előtt létrejött szerződések tekintetében is, visszamenőlegesen adókötelessé tette, ez pedig a jogállamisághoz [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] tartozó jogbiztonságot sérti.
Az egyik indítványozó utalt az Alkotmány 17. §-ára is azzal összefüggésben, hogy az államnak "az lenne az érdeke, hogy ösztönözze az állampolgárok önerőből történő saját, életük végéig tartó ellátásukat. Az Szja tv. sérelmezett pontja épp az állampolgárok ez irányba történő elmozdulását támadja".
A pénzügyminiszter az indítványra tett észrevételében utalt arra, hogy "az Szja tv. 83. § (1) bekezdése alapján a törvény rendelkezéseit az 1996. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre és keletkezett adókötelezettségekre kell alkalmazni."
II.
Az Alkotmánybíróság több ízben foglalkozott az adókedvezményekkel összefüggő alkotmányossági kérdésekkel, és az indítványok elbírálása során az adó jogintézményének tulajdonképpeni rendeltetéséből indult ki.
Az Alkotmány az "Alapvető jogok és kötelességek" című XII. fejezetében állapítja meg a közteherviselés alapvető kötelezettségét. Az Alkotmány 70/I. §-a értelmében minden állampolgár köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.
Az Alkotmány 70/I. §-a nem rendelkezik arról, hogy az állam milyen jogcímen vethet ki adót. A 70/I. §-ból csak az következik, hogy az adókat a jövedelem és a vagyon mértékéhez viszonyítva szabad megállapítani (620/B/1992/62. AB határozat, ABH 1994, 539., 541.).
Az Szja tv. az Alkotmány 70/I. §-ában megfogalmazott, alapvető állampolgári kötelességre vonatkozó szabályt állapít meg; a közterhekhez való hozzájárulás egyik formáját, a személyi jövedelemadót szabályozza.
Az Alkotmánybíróság felfogása szerint "az adó elsődleges rendeltetése, hogy az adófizetés révén a természetes és jogi személyek az Alkotmány 70/I. §-a szerint jövedelmi és vagyoni viszonyaiknak megfelelően hozzájáruljanak a közterhekhez, azaz megteremtsék a pénzügyi fedezetet az állami szervek fenntartásához, illetőleg - az állami újraelosztás révén - a különböző közérdekű feladatok ellátásához. Emellett azonban az adó - bár másodlagosan, de egyáltalán nem elhanyagolhatóan - az állami gazdaságpolitikának is fontos eszköze, amelynek segítségével a törvényalkotó direkt vagy indirekt módon orientálni tudja a gazdasági élet szereplőit azáltal, hogy bizonyos dolgokat vagy tevékenységi fajtákat adókötelezettség alá von, illetőleg nem von, továbbá adókedvezményben részesít vagy nem részesít. E tekintetben a törvényalkotó "alkotmányos mozgástere" rendkívül széles, mint ahogyan arra az Alkotmánybíróság több határozata is utal" [31/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 240., 246.].
Az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatban elvi jelentőséggel mutatott rá, hogy "A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra - pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra - de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után. ... A kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik: a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével, s az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi - pl. gazdaságpolitikai - szempontú felülbírálatára" (ABH 1992, 280., 281.).
A 12/1994. (III. 2.) AB határozat szerint "amíg a közterhekhez való hozzájárulás - így az adózás is - az Alkotmány 70/I. §-ából eredő alapvető kötelezettség, addig e kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményekre senkinek sincs Alkotmányon alapuló alapvető joga. Azt tehát a törvényhozó dönti el - pénzügyi, gazdasági stb. szempontok alapján -, hogy mely adóalanyokra, illetve adótárgyra nézve nyújt adókedvezményt vagy mentességet" (ABH 1994, 402., 403.).
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a termőföld mértékére és értékére vonatkozó egyes korlátozások alkotmányossági elbírálásánál abból indult ki, hogy "az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával, és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes" (35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197., 200.).
Az Szja tv. 1. § (3) bekezdése szerint "a magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérő szabályt, az adóból kedvezményt a kivételes célok érdekében - e törvény alapelveinek figyelembevételével - csak törvény állapíthat meg."
A törvény 1. számú melléklete adómentes bevételekről szól. Ez a felsorolás jelenleg kilenc pontban tartalmazza az adómentes bevételek meghatározását, és az egyes pontokon belül számos alpontban részletesen határozza meg azokat a bevételeket, amelyek - a törvény fő szabályától eltérően - adómentesek.
Ezek között található az a szabály, amely szerint "egyéb indokkal adómentes: a magánszemélynek más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelme" (7.1. pont első fordulat).
Az Alkotmánybíróság nem vizsgálja jogszabályok célszerűségének, hatékonyságának és igazságosságának kérdéseit (772/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 519., 522.). A jelen ügyben is azt vizsgálta, hogy az Szja tv. szabálya az indítványokban felhozott érvek alapján ellentétes-e az indítványokban hivatkozott alkotmányi rendelkezésekkel, azaz az állított sérelem összefüggésben áll-e "végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával" és felismerhető-e, hogy "a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes".
Az Szja tv. vizsgált szabálya meghatározott (magánszemély) felek között kötött, meghatározott típusú szerződésről, az ebből kölcsönösen származó jövedelmeikről szól. Ezekben az ismérvekben nem ismerhető fel önkényesség. Szerződésben a felek egymás között általában megállapodhatnak az adóteher mikénti viseléséről is, a tartási szerződést - mindkét fél érdekeinek figyelembevételével - a bíróság is módosíthatja, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. Azt viszont a törvényhozó dönti el - pénzügyi, gazdasági stb. szempontok alapján -, hogy mely adóalanyokat, milyen szerződésből származó jövedelmek, illetve adótárgyak tekintetében mentesít a közteherviselés alkotmányos kötelezettsége alól.
A kifejtettekre tekintettel nem állapítható meg, hogy a támadott szabály az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe vagy 70/A. § (1) bekezdésébe ütközne.
A jelen esetben azonban a korábbi mentesség korlátozásának, megvonásának módja is az Alkotmánybíróság érdemi állásfoglalását igényli.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint [9/1994. (II. 25.) AB határozat] "ahogyan az adókedvezmények biztosítása, úgy korlátozása, illetőleg megvonása is a jogalkotó szándékától függő gazdaságpolitikai kérdés, alkotmányossági problémát önmagában nem képez (182/B/1992. AB határozat). Amennyiben a jogalkotó nem részesíti előnyben tovább az eredetileg támogatandónak tartott tevékenységeket, aggálytalanul korlátozhatja vagy a jövőre nézve megszüntetheti a korábban juttatott kedvezményeket" (ABH 1994, 74., 75.).
Ettől különálló kérdés, hogy az adótörvények változtatása beavatkozást jelent a döntően szerződés alapján működő gazdaság feltételrendszerébe.
Ilyen esetben - miként arra az Alkotmánybíróság a 9/1994. (II. 25.) AB határozatban rámutatott - különbséget kell tenni aszerint, hogy az állam pusztán az adóügyi jogszabályban állapít meg valamilyen adókedvezményt, vagy pedig "kifejezetten abból a célból bocsát ki egy jogszabályt, hogy a gazdasági élet szereplői számára hosszú távra szóló garanciákat nyújtson".
Ha a kedvezményt pusztán egy adóügyi jogszabály adja, nagyobb a jogalkotó szabadsága annak korlátozására vagy megszüntetésére. Ilyenkor az eredetileg határidő nélkül vállalt kedvezmény szűkítése vagy azok megszüntetése nem jelent alkotmánysértő jogkorlátozást, "ha az azonnali hatályú módosítás az érintettek köre szempontjából nem visszamenőleges érvényű" (ABH 1994, 74., 76.).
A vizsgált esetben a mentességet adóügyi jogszabály, az Szja tv. adja. Az Szja tv. kifogásolt szabálya - a törvény 83. § (1) bekezdése értelmében - 1996. január 1. napján lépett hatályba, rendelkezéseit csak az ezt követően megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. Az Szja tv. tehát nem visszaható hatályú, a kihirdetését megelőző időre nem állapít meg kötelezettséget, és nem nyilvánít valamely magatartást jogellenessé. A kifogásolt jogszabály a jövőre nézve korlátoz, illetve szüntet meg adókedvezményeket; a már igénybe vett kedvezmények visszamenőleges megvonásáról nincs szó.
Az Alkotmány 17. §-ával pedig, amely kimondja, hogy a Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik, a kifogásolt szabály nincs összefüggésben, s ezért ellentétben sem.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.
Budapest, 1999. április 13.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró