EH 2011.2299 A vád törvényességét a vádemelést megelőző szakasz (nyomozás) esetleges hiányosságai nem érintik [Be. 2. § (1) bek.].
A városi bíróság a 2010. június 24-én kihirdetett ítéletével a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 321. § (1) bek., (3) bek. c) pont]. Ezért őt 1 év 4 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fiatalkorúak fogházára ítélte; egyben megállapította, hogy a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll.
Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a megyei bíróság a 2010. november 2-án meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a rablás bűntette [Btk. 321. § (1) bek., (3) bek. c) pont] miatt indult büntetőeljárást (valamennyi terhelt tekintetében) megszüntette.
Ügyészi - az eljárás megszüntetése miatt és a terheltek bűnösségének megállapítása, valamint büntetés kiszabás érdekében bejelentett - fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a 2011. január 6-án meghozott végzésével a másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság a - megismételt másodfokú eljárásban - 2011. február 17-én meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet akként változtatta meg, hogy pontosította a terheltek cselekményének minősítését, ami helyesen: Btk. 321. § (1) bekezdés 1. fordulata, (3) bekezdés c) pontjának 2. fordulata. Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet - a III. rendű terhelt tekintetében - helybenhagyta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a III. rendű terhelt védője terjesztett elő - a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt törvényes vád hiánya miatt, hatályon kívül helyezés és a rablás bűntette miatt indult büntetőeljárás megszüntetése érdekében.
Indokai szerint a vád nem törvényes, mert az ügyészség nem volt jogosult vádemelésre. A rendőrség ugyanis a nyomozást jogerős határozattal megszüntette, s a felettes ügyész rendelte el az eljárás folytatását, aki azonban ezzel eljárási szabályt szegett, mivel a nyomozási bíróhoz kellett volna fordulnia.
Hivatkozott arra, hogy a Be. 191. § (3) bekezdése szerint, ha a nyomozás megszüntetése ellen nem éltek panasszal, illetve az ügyész, vagy felettes ügyész nem rendelte el a nyomozás folytatását, utóbb azt csak bíróság rendelheti el az ellen, akivel szemben a nyomozást korábban megszüntették.
Ehhez képest az ügyészségnek akkor lett volna vádemelési jogosultsága, ha a nyomozási bíró rendelte volna el a nyomozás folytatását.
Hivatkozott továbbá arra, hogy a Be. 192. § (2) bekezdése értelmében nyomozás folytatásának elrendelésére a felettes ügyész akkor jogosult, ha azt az ügyész szüntette meg, ha viszont a rendőrség szüntette meg, akkor az ügyész rendelheti el folytatását.
Mindezek alapján az ügy nem került ügyészi szakba, tehát nem volt olyan eljárás folyamatban, amit az ügyész folytathatott volna, illetve nem volt olyan nyomozás, amire tekintettel vádat emelhetett volna.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a III. rendű terhelt tekintetében a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.
Kifejtette, hogy a vád minden törvényességi feltételnek megfelelt. A Be. 28. § (1) bekezdése, valamint 449. § (1) bekezdése szerint vádlói jogosultsággal felhatalmazott ügyész által a Be. 15. §, 17. § (1) bekezdés, és 448. § (1) bekezdése szerinti hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz benyújtott vádirat eleget tett a Be. 2. § (2)-(4) bekezdése, továbbá a 217. § (3) bekezdése szerinti követelményeknek is.
A III. r. terhelt védője - a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett - észrevételében indítványát fenntartotta. Kifejtette, hogy a Be. 191. § (3) bekezdése garanciális szabály, és a vádemelést megelőzően be kellett volna szerezni a nyomozási bíró - nyomozás folytatását elrendelő - döntését. Utalt arra, hogy ilyen értelmű a Legfőbb Ügyész által kiadott Emlékeztető 309. pontja (ÜK. 2004/1.) is.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálati ok a 373. § (1) bekezdés I. pontjának c) alpontja szerinti eljárási szabálysértés, és [a 428. § (2) bekezdése folytán felülvizsgálatban is] feltétlen hatályon kívül helyezés mellett az eljárás megszüntetését eredményezi, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el.
Jelen ügyben azonban erről nincs szó, a III. r. terhelt védőjének álláspontja téves.
A Be. 2. § (1) bekezdése szerint a bíróság ítélkezése során törvényes vád alapján jár el. A Be. 2. § (2) bekezdése értelmében törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.
Következésképpen a törvényes vád követelménye nem a vádelőkészítés, hanem - annak következménye - a benyújtott vád alapján vizsgálandó. Így a vádemelésre jogosultság (alaki legitimáció) vizsgálata sem terjedhet ki a vádelőkészítési (nyomozási, vádemelési) szakasz vizsgálatára.
A törvényes vád alaki feltételeként az vizsgálandó, hogy - a Be. alapján, figyelemmel a Be. 30. § (2) bekezdésére is - a vádiratot benyújtó ügyész hatáskörébe tartozik-e a vád szerinti bűncselekmény miatt a vádemelés (1/2007. BKv A/I/1/a) pont).
A vádemelésről az ügyész kizárólagosan dönt, aminek megnyilvánulása, hogy bírósághoz benyújtja a vádiratot [Be. 217. § (1) bek.]. A Be. 228. § (5) bekezdése szerint a vádemelés miatt nincs helye jogorvoslatnak.
Ha törvényes vád követelménye kapcsán vizsgálandó lenne a vádelőkészítés, akkor a bíróság - hivatalból - felülbírálná az ügyész vádemelésről való döntését, amire viszont nincs törvényi lehetősége. Bíróság az ügyész vádemelésről való döntését nem bírálhatja felül, jogkörébe a benyújtott vád eljárásra (alaki és tartalmi szempontból való) alkalmasságáról [Be. 267. § (1) bek. j), k) pont; 309. § (1) bek., 332. § (1) bek. d) pont], valamint magáról a vádról való döntés (Be. 257. §) tartozik. Utóbbiak körében lehet jelentősége a vádemelést megelőző szakasz esetleges hiányosságának. Ezzel egyező álláspontot rögzít az alapügyben harmadfokon eljárt ítélőtábla 2011. január 6-án meghozott végzése.
A kifejtettek összhangban állnak az Alkotmánybíróság megállapításaival:
- "Az igazságszolgáltatásban való részvétel az ügyészség alkotmányos kötelessége." [52/1996. (XI. 14.) AB hat. ind. II/1.1.; 3/2004. (II. 17.) AB hat. ind. IV/3.5.3.]
- "Az állam büntetőjogi igényének érvényesítésében az Alkotmány, a szervezeti törvények és a Be. a közvádlói jogkört az ügyészségre bízta, amelynek működéséért és működőképességéért az állam felel." [42/2005. (XI. 14.) AB hat. ind. V/2.2.; 72/2009. (VII. 10.) AB hat. ind. IV/3.]
- "A közvádlói jogkör részleteit tehát részben a Be. szabályozza. Ennek alaprendelkezését a Be. 28. §-a fogalmazza meg." [72/2009. (VII. 10.) AB hat. ind. IV/3.]
- "A legfőbb ügyész és az általa irányított ügyészség függetlenségének egyik összetevője az, hogy az Alkotmány 51. § (2) bekezdése alapján - jogszabályban meghatározott esetben - az ügyészség joga és kötelezettsége a vádemelés és a vádképviselet. Az ügyészség közvádlói funkciójából következően, a közvádra üldözendő bűncselekmények esetén a vádemelésről vagy annak elejtéséről - a magánvád vagy a pótmagánvád törvényben meghatározott eseteit kivéve - kizárólag az ügyészség dönthet; ezt a döntését más szerv nem vizsgálhatja és nem kényszerítheti az ügyészséget a vádemeléssel vagy a vád elejtésével kapcsolatos döntésének megváltoztatására." [3/2004. (II. 17.) AB hat. ind. IV/3.5.3.; 62/2006. (XI. 23.) AB hat. ind. III/D/1.]
- "Az Alkotmánnyal összhangban a büntetőeljárásról szóló törvény a közvádra üldözendő bűncselekmények miatti vádemelés tekintetében a döntés felelősségét kivételt nem tűrő módon az ügyészre ruházza. A vádemeléssel az ügyész azt juttatja kifejezésre, hogy a rendelkezésére bocsátott nyomozási iratok alapján milyen, a terhelt felelősségét megalapozó tényeket állapított meg és ezekkel kapcsolatban mi a jogi álláspontja." [14/2002. (III. 20.) AB hat. ind. III/3.2.; 72/2009. (VII. 10.) AB hat. ind. IV/2.]
- "Az, hogy a konkrét ügyben rendelkezésére álló tényeket, adatokat stb. az ügyész milyen módon értékeli, abból milyen következtetéseket von le, az ügyész szabad mérlegelési jogkörébe és szakmai felelősségébe tartozik." [3/2004. (II. 17.) AB hat. ind. IV/4.3. pont]
- "A Be. szabályai szerint a vádfunkcióból következő feladatok gyakorlása elválaszthatatlanul az ügyészhez tapad. … A váddal való rendelkezésből fakadó eljárási feladatok teljesítése vagy elmulasztása kizárólag az ügyész hivatásbeli felelőssége." [14/2002. (III. 20.) AB hat. ind. III/3.3. pont]
Kétségtelen, hogy az ügyész a Be. 28. § (7) bekezdése szerint a Be.-ben meghatározott feltételek esetén, a 216. § (1) bekezdés e) pontja értelmében pedig a 193. § (1) bekezdése szerinti eljárási cselekmény (nyomozás elvégzését követő iratismertetés) megtörténte után emel vádat. E rendelkezések, valamint a Be. 28. § (3) bekezdése, 164. § (1)-(2) bekezdése, 191. § (3) bekezdése és 207. § (2) bekezdése azonban a vád törvényessége szempontjából közömbösek.
A vádemelés - Be. 28. § (7) bekezdésében írt - feltételét értelemszerűen a törvényes vád Be. 2. § (2) bekezdése szerinti követelménye adja, illetve annak teljesítése képezi. Ennek érdekében végeztet nyomozást, vagy nyomoz az ügyész [Be. 28. § (3) bek.] és történik a tényállás felderítése [Be. 164. § (1)-(2) bek.].
A többi rendelkezés garanciális jelentőségű, azonban - amint a Be. 216. § (1) és (3) bekezdésében foglalt határidő túllépése - nincs kihatással a bíróság eljárásának alapját jelentő és kereteit meghatározó vád törvényességére [vö.: 62/2006. (XI. 23.) AB hat. ind. III/B/3.].
Az iratokból kitűnően a városi ügyészség 2010. február 4-én a városi bírósághoz benyújtott vádiratával, a Be. 30. § (1) és 449. § (1) bekezdése alapján emelt vádat a III. rendű terhelttel szemben bűnsegédként, csoportosan elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. § (1) bek., (3) bek. c) pont] miatt.
A kifejtettek értelmében a vádirat alaki legitimációja kétségtelen, tartalma pedig - nem vitatottan - eleget tesz az alanyi, tárgyi és büntetőjogi meghatározottság, valamint személyre konkretizáltság törvényi követelményének.
Az indítvány a Be. 2. § (2) bekezdése szerinti törvényi feltételeket nem csupán kitágító, hanem azokon túllépő értelmezéssel jutott arra a következtetésre, hogy a vád alaki szempontból nem törvényes, mivel benyújtója - az ügyész - esetében nem teljesült a vádemelésre jogosítottság.
Az indítványban foglaltak kapcsán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a büntetőeljárásban eljáró hatóságok határozatai közül kétségtelenül a bíróság ügydöntő határozataihoz fűződik olyan jogerőhatás, melynek feloldása csak kivételesen, rendkívüli jogorvoslattal lehetséges.
A nyomozóhatóság, illetve az ügyész ügydöntő - így nyomozást megszüntető - határozata nem akadálya annak, hogy a hatóság ugyanabban az ügyben utóbb az eljárást folytassa. Ugyanakkor ezáltal nyilvánvalóan nem üresíthető ki eljárással érintett számára garanciát biztosító rendelkezés.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság - miután nem észlelt más olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a Be. 424. § (1) bekezdés d) pontja alapján tanácsülésen eljárva, a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a III. r. terhelt tekintetében a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.