394/B/1993. AB határozat
a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek kártérítési felelősségéről szóló 16/1978. (III. 1.) MT rendelet 5. § (2) bekezdése és 6. §-a valamint a végrehajtása tárgyában kiadott 4/1978. (III. 5.) HM rendelet 5. § (5) és (6) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló bírói indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek kártérítési felelősségéről szóló 16/1978. (III. 1.) MT rendelet 5. § (2) bekezdése és 6. §-a valamint a végrehajtása tárgyában kiadott 4/1978. (III. 5.) HM rendelet 5. § (5) és (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
A 16/1978. (III. 1.) MT rendelet 6. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. A Legfelsőbb Bíróság az előtte bíróság kijelölése iránt Kk.I.25.453/1992. szám alatt folyamatban lévő ügy elbírálása során - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte, mert a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek kártérítési felelősségéről szóló 16/1978. (III. 1.) MT rendelet (továbbiakban: R.) 5. § (2) bekezdése és 6. §-a valamint az R. végrehajtása tárgyában kiadott 4/1978. (III. 5.) HM rendelet (továbbiakban: Vhr.) 5. § (5) és (6) bekezdése alkotmányellenességét észlelte.
A végzés indokolásának érvelése szerint az R. és a Vhr. meghatározott rendelkezései magasabb szintű jogszabályokkal ellentétesek, sértik ezért az Alkotmány 35. § (2) bekezdését és 37. § (3) bekezdését, mely szerint: a Kormány rendelete és "a Kormány tagjainak rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes".
2. Az indítvánnyal érintett törvényi szintű jogszabályi rendelkezések a következők:
A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 7. §-a értelmében a törvényben biztosított jogok érvényesítése - ha törvény másképpen nem rendelkezik - bírósági útra tartozik.
A Ptk. 346. § (4) bekezdése szerint az üzemi balesetért való felelősség szabályait külön jogszabályok állapítják meg. A Ptk. 685. § a) pontja értelmében a Ptk. alkalmazásában jogszabály a törvény és a Kormány rendelete.
A Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 23. § (1) bekezdés f) pontja szerint a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak azok a közigazgatási perek, amelyekben a bíróság által felülvizsgálandó közigazgatási határozatot hozó első fokú közigazgatási szerv illetékessége az egész országra kiterjed.
A Pp. 339. § (2) bekezdés q) pontja értelmében a bíróság a közigazgatási határozatot megváltoztathatja, ha törvény azt megengedi.
A Pp. 324. § (2) bekezdése szerint a Pp. XX. fejezete alkalmazásában közigazgatási határozat
a) az államigazgatási szervnek vagy államigazgatási ügy intézésére feljogosított más szervnek hatósági államigazgatási ügyben [1957. évi IV. tv. 3. §] hozott határozata, ...
c) más szervnek az a határozata, amelynek felülvizsgálatára vonatkozóan külön törvény e fejezet alkalmazását rendeli.
3. Az R. és a Vhr. érintett rendelkezései a következők:
Az R. 2. §-a értelmében a fegyveres erő, fegyveres testület és a rendészeti szerv (továbbiakban: testület) az R. 1. §-ában meghatározott személynek, illetőleg hozzátartozójának az R. 1. §-ában meghatározott körben felmerült káráért, vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felel.
Az R. 5. § (1) bekezdése kimondja, hogy a kártérítési ügyben az illetékes miniszter által kijelölt szerv határoz, a határozat ellen szolgálati úton egyfokú jogorvoslatnak van helye.
A Vhr. 4. §-a és az 5. § (1)-(3) bekezdése a bírósági eljárást megelőző eljárásra tartalmaz rendelkezéseket.
A Vhr. 5. § (4) bekezdése értelmében e rendelkezéseken kívül az eljárásra egyébként az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről rendelkező 1981. évi I. törvény III-IV. és VII. fejezetének szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Az R. 5. § (2) bekezdés szerint a károsult a másodfokú kártérítési határozat ellen 30 napon belül keresettel fordulhat a bírósághoz (1981. évi I. törvény 72. §). A bíróság az ügyet érdemben bírálja el, és ennek során a kártérítési határozatot megváltoztathatja.
Az indítványozó szerint ez a bekezdés ellentétes a Pp. 339. § (2) bekezdés q) pontjával, közigazgatási határozatot ugyanis bíróság akkor változtathat meg, ha azt törvény - és nem a Kormány rendelete - engedi meg.
A Vhr. 5. § (5) bekezdése kimondja, hogy a károsult - a (6) bekezdésben foglaltak kivételével - a keresetet az elsőfokú hatósághoz vagy a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz nyújthatja be. Alperesként az illetékes minisztériumot kell megjelölni.
A Vhr. 5. § (6) bekezdése szerint a polgári védelmi kötelezettségét a munkahelyén teljesítő károsult a munkaügyi (szövetkezeti) döntőbizottság vagy a szövetkezet határozata ellen a döntőbizottság működési helye, illetőleg a szövetkezet székhelye szerint illetékes munkaügyi bírósághoz fordulhat keresettel.
Az oktatási intézményben folyó honvédelmi oktatásra kötelezett kártérítési perére az oktatási intézmény székhelye szerinti helyi bíróság az illetékes.
Ezek a bekezdések az indítvány érvelése szerint ellentétesek a Pp. 23. § (1) bekezdés f) pontjával, mert megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügyre a helyi bíróságok közül jelölnek ki kizárólagos illetékességű bíróságot.
A Vhr. 5. § (6) bekezdése ezenkívül "értelmezhetetlen" is, ugyanis a munkaügyi döntőbizottságok megszűntek.
Az R. 6. §-a szerint a testület a kártérítési eljárásban kárként köteles megtéríteni különösen
a) a jövedelem (kereset-) veszteséget;
b) a dolgokban okozott károkat;
c) a költséget és a kiadást;
d) a hozzátartozók kárát, költségeit és kiadásait;
e) az okozott nem vagyoni hátrány csökkentésére vagy kiküszöbölésére alkalmas kárpótlást.
Ez a szakasz ellentétes a Ptk. 355. § (4) bekezdésével, mert nem teszi lehetővé az elmaradt vagyoni előny megtérítésének követelését.
A Vhr. 6. § (4) bekezdése szerint a testület köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát.
Ez a szabály ellentétes a Ptk. 354. §-ával, mert a nem vagyoni kár megtérítését a Ptk.-ban nem található feltételekhez köti.
A végzés szerint az R. koncepcionálisan sérti a Ptk. 7. §-át, mert a kártérítési igény tárgyában nem a bíróság, hanem a károkozó szerv határoz elsődlegesen.
Az R. és a Vhr. valamennyi rendelkezése alkotmányellenes azért is, mert olyan szabályokat állapítanak meg, amelyek a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (továbbiakban: Jat.) 2. § c) pontja értelmében törvényre tartoznak.
II.
Az indítvány alaptalan.
1. Az R. és a Vhr. rendelkezései nem államigazgatási ügyre vonatkoznak, hanem meghatározott kártérítési ügyek intézésének az általános szabályoktól részben eltérő anyagi és eljárásjogi szabályait írják elő.
Az R. és a Vhr. nem tartalmaz olyan rendelkezést sem, amely a másodfokú kártérítési határozat felülvizsgálatára vonatkozóan a Pp. XX. fejezet alkalmazását rendelné.
Az R. 5. § (2) bekezdése és a Vhr. 5. § (5) és (6) bekezdése ezért nincs összefüggésben - így ellentétben sem - a Pp. 23. § (1) bekezdés f) pontjával és a 339. § (2) bekezdés q) pontjával.
Alkotmányossági szempontból közömbös az is, hogy valamely bírói útra tartozó ügyben a per a helyi bíróság vagy a megyei bíróság hatáskörébe tartozik-e.
Nem alkotmányellenes az sem, hogy a Vhr. 5. § (6) bekezdése hatályos rendelkezésként olyan jogintézményre (a munkaügyi, szövetkezeti döntőbizottságokra) utal, amelyet a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) megszüntetett és így a jogintézmény működésére nem kerülhet sor.
Önmagában nem sérti a jogbiztonságot, ha jogszabály szövege olyan fogalmakat használ illetőleg jogintézményeket jelöl meg, amelyek meghaladottá váltak, feltéve, hogy az a jogérvényesítés során joghatást nem válthat ki, a jogalkalmazás szempontjából közömbös (981/B/1991. AB hat.).
2. Nem ellentétes a bírósághoz való fordulás alapvető jogával [Alkotmány 57. § (1) bekezdés] és a Ptk. 7. §-ával az R. olyan szabályozása sem, amely a bírói eljárást megelőző más eljárást tesz lehetővé vagy kötelezővé.
Ez nem akadálya annak, hogy kártérítési ügyében a károsult - végül is -bírósághoz forduljon és nem vonja el a bíróságnak azt a jogát sem, hogy a kártérítési ügyet érdemben bírálja el.
3. Az R. 6. §-a nem ellentétes a Ptk. 355. § (4) bekezdésével.
Az R 6. §-a ugyanis nem tüzetes (kimerítő), hanem példálódzó felsorolást (lásd: "különösen") tartalmaz.
Nem állapítható meg ezért, hogy ez a rendelkezés gátolná az elmaradt vagyoni előny megtérítésének követelését.
4. A hatályos jogot lehetőleg kímélni kell.
Az Alkotmánybíróság a Jat. hatálybalépéséig a megalkotásuk időpontjában jogforrástani szempontból nem alkotmányellenes, ám a későbbiek során alkotmányossági szempontból kifogásolhatóvá vált jogforrási szinten megalkotott jogszabályoknak kizárólag e formai alkotmánysértés címén történő megsemmisítésétől tartózkodik [58/1991. (XI. 8.) AB hat.].
Az Alkotmánybíróságnak ez a gyakorlata vonatkozik mind a felhatalmazás alapján kiadott, mind a felhatalmazó jogszabályokra.
A Jat. 1988. január 1-jén lépett hatályba [Jat. 61. § (1) bekezdés].
Mind az R. mind a Vhr. kibocsátása ezt megelőzően történt. Az Alkotmánybíróság ezért érdemben nem vizsgálta, hogy az R. és a Vhr. rendelkezései olyan szabályokat állapítanak-e meg, amelyek a Jat. 2. § c) pontja értelmében törvényre tartoznak.
A vizsgált körben az R. és a Vhr. kifogásolt rendelkezései nem ellentétesek magasabb szintű jogszabállyal; nem sértik az Alkotmány 35. § (2) bekezdését és 37. § (3) bekezdését.
Az Alkotmánybíróság ezért elutasította az R. 5. § (2) bekezdését és 6. §-át valamint a Vhr. 5. § (5) és (6) bekezdését támadó indítványokat.
5. Az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB határozata a Vhr. 6. § (4) bekezdésének a "...ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti." szövegrészében foglalt rendelkezését 1992. június 1-jei hatállyal megsemmisítette. Az indítvány ebben a részében már a benyújtásakor nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességének utólagos megállapítását kérte.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja alapján csak hatályos jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja.
Minthogy az indítványra okot adó ügyben, amely negatív hatásköri összeütközés miatt bíróság kijelölése iránt indult, a Vhr. 6. § (4) bekezdése korábban hatályban volt rendelkezésének alkalmazása szóba sem kerülhet, az Alkotmánybíróság a tárgytalan indítványt ebben a részében visszautasította.
Budapest, 1993. október 27.
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró