62014TO0585[1]

A Törvényszék végzése (kibővített harmadik tanács), 2015. szeptember 14. Szlovén Köztársaság kontra Európai Bizottság. Megsemmisítés iránti kereset - Az Unió saját forrásai - A tagállamok pénzügyi felelőssége - A saját források veszteségének megfelelő összeg Bizottság részére történő kifizetésére vonatkozó kötelezettség - A Bizottság levele - Keresettel meg nem támadható aktus - Elfogadhatatlanság. T-585/14. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (kibővített harmadik tanács)

2015. szeptember 14. ( *1 )

"Megsemmisítés iránti kereset - Az Unió saját forrásai - A tagállamok pénzügyi felelőssége - A saját források veszteségének megfelelő összeg Bizottság részére történő kifizetésére vonatkozó kötelezettség - A Bizottság levele - Keresettel meg nem támadható aktus - Elfogadhatatlanság"

A T-585/14. sz. ügyben,

a Szlovén Köztársaság (képviseli: L. Bembič, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: P. Ondrůšek, M. Wasmeier és M. Žebre, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a Bizottság Költségvetési Főigazgatóságának a 2014. június 2-i BUDG/B/03MV D (2014) 1782918. levélben foglalt azon állítólagos határozatának a megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, amellyel ez utóbbi megállapította egyrészt, hogy a Szlovén Köztársaság pénzügyileg felelős az Európai Unió költségvetésének hagyományos saját forrásaiban a 2011. év tekintetében cukorra vonatkozó behozatali engedély kiállításával okozott veszteségért, másrészt pedig azt, hogy e tagállamnak az Unió költségvetése számára rendelkezésre kell bocsátania a hagyományos saját források veszteségének megfelelő összeget,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács),

tagjai: S. Papasavvas elnök, N. J. Forwood, I. Labucka, E. Bieliūnas (előadó) és V. Kreuschitz bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

meghozta a következő

Végzést

A jogvita előzményei

1 2011. október 7-én a szlovén jog szerinti társaság, a Kandit d.o.o. 3000 tonna cukorra vonatkozó behozatali engedély kiállítása iránti kérelmet nyújtott be az Agencija Republike Slovenije za kmetijske trge in razvoj podeželjához (mezőgazdasági piaci és vidékfejlesztési ügynökség, a továbbiakban: ügynökség).

2 2011. október 10-én az ügynökség az "Agricultural Market Information Quota" (a továbbiakban: AMIS-Quota) elnevezésű informatikai alkalmazáson keresztül a cukorágazatra vonatkozó egyes közösségi vámkontingensek megnyitásáról és kezeléséről szóló, 2009. szeptember 25-i 891/2009/EK bizottsági rendelet (HL L 254., 82. o.) 9. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján értesítést küldött az Európai Bizottságnak. Ezen értesítésben az ügynökség arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a Kandit társaság Horvátországból érkező, 3000 tonna cukornak a 09.4328. sz. vámkontingens keretében történő behozatalára vonatkozó engedély kiállítása iránti kérelmet nyújtott be.

3 2011. október 24-én az ügynökség behozatali engedélyt állított ki a Kandit társaság számára, amely engedély Horvátországból érkező cukorra és a 09.4328. sz. vámkontingensre vonatkozott.

4 2011. november 2-án az ügynökség a 891/2009 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének i. pontja alapján és az AMIS-Quota alkalmazáson keresztül értesítette a Bizottságot, hogy a Kandit társaság számára kiállította az említett engedélyt.

5 A Kandit társaság a számára kiállított engedély alapján első alkalommal 2011. november 7-én kísérelte meg Szlovéniába importálni a cukrot. Azonban ennek alkalmával a szlovén vámhatóságok megállapították, hogy a szóban forgó cukor Szerbiából származik, és hogy a Kandit társaság által bemutatott behozatali engedély, amely Horvátországra és a 09.4328. sz. vámkontingensre vonatkozott, tehát helytelen feladási és származási országot, valamint helytelen vámkontingensszámot tartalmazott. Miután az ügynökség tájékoztatta a szlovén vámhatóságot arról, hogy adminisztrációs hiba történt, e hatóság engedélyezte 71 tonna cukor behozatalát.

6 Ugyanebben az időpontban, vagyis a 891/2009 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének i. pontjában a kiállított engedélyek Bizottsággal való közlésére előírt időszak lezárulta előtt, az ügynökség az AMIS-Quota alkalmazásban helyesbítette a ténylegesen kiállított behozatali engedélyre tekintettel a Bizottságnak szóló értesítését annak pontosítása céljából, hogy azt a Szerbiából származó cukornak a 09.4326. sz. vámkontingens keretében történő behozatalára nyújtották.

7 Az ugyanezen a napon küldött elektronikus levelében az ügynökség tájékoztatta a Bizottságot ezen általa végzett helyesbítésről. Az ügynökség továbbá jelezte ez utóbbinak, hogy helyesbítenie kell a fenti 2. pontban említett, 2011. október 10-i értesítést, azonban lejárt a 891/2009 rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében előírt azon időszak, amely a behozatali engedélyek iránti kérelmekről szóló értesítésre nyitva áll.

8 Még mindig 2011. november 7-én a Bizottság szolgálatai tájékoztatták az ügynökséget, hogy többé nem lehetséges visszamenőlegesen helyesbíteni a 2011. október 10-i értesítés időpontjában elkövetett hibát.

9 A szlovén hatóságok és a Bizottság szolgálatai között 2012-ben és 2014-ben levélváltásokra került sor.

10 A 2014. június 2-i levélben (a továbbiakban: megtámadott levél) a Bizottság Költségvetési Főigazgatósága "Saját források és pénzügyi programozás" igazgatóságának igazgatója (a továbbiakban: igazgató) emlékeztetett az elkövetett adminisztrációs hibára. Hangsúlyozta, hogy az engedélyekkel behozott, azonban nem igazolt mennyiségek nem részesülhetnek a csökkentett vámtételű vámkontingensben, és rendes vámot kell utánuk fizetni.

11 A megtámadott levélben az igazgató azt is elmagyarázta, hogy a szlovén hatóságok a 09.4326. sz. vámkontingens (Szerbia) esetében érvénytelen behozatali engedélyt állítottak ki, amellyel kapcsolatban nem volt megfelelő értesítés. E tekintetben emlékeztetett arra, hogy az importengedélyek rendszere alá tartozó mezőgazdasági termékek behozatali vámkontingenseinek kezelésére vonatkozó közös szabályok megállapításáról szóló, 2006. augusztus 31-i 1301/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 238., 13. o.) 7. cikkének (1) bekezdése világosan előírja, hogy behozatali engedélyt nem lehet kiállítani olyan mennyiségek esetében, amelyekről nem értesítették a Bizottságot. Az igazgató jelezte továbbá, hogy az elkövetett hibát nem helyesbíthette a Bizottság, mivel egyrészt a gazdasági szereplők által elkövetett hibák nem vehetők figyelembe az esetleges helyesbítések céljából, másrészt pedig a szóban forgó hibát az értesítések érvényesítési eljárása vége után közölték.

12 Az igazgató ebből azt a következtetést vonta le, hogy 3000 tonnáig terjedő cukormennyiséget be lehetett volna hozni a kontingensen kívül, ha a behozatali engedélyt teljes egészében felhasználták volna. Hozzáteszi, hogy a hagyományos saját források maximálisan keletkezhetett vesztesége 1257000 euró, mivel a cukorbehozatalra vonatkozó vámtételek egyedi összegét tonnánként nettó 419 euróban rögzítették. Az igazgató kérte a szlovén hatóságokat, hogy az Unió költségvetése számára bocsássák rendelkezésre a hagyományos saját források azon veszteségét, amelyért a szlovén hatóságok pénzügyileg felelősek, és amely az elkövetett hibából eredhet. A Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 2007/436/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22-i 1150/2000/EK, Euratom módosított tanácsi rendelet (HL L 130., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 169. o.) 11. cikkében előírt késedelmi kamat összegének a korlátozása céljából az igazgató azt tanácsolta a szlovén hatóságoknak, hogy a lehető leggyorsabban járjanak el. Az igazgató pontosította, hogy minden könyvelési adatot is közölni kell a Bizottság szolgálataival annak érdekében, hogy kiszámíthassák a késedelmi kamatokat. E célból egy kitöltendő táblázatot csatoltak a megtámadott levélhez.

Eljárás

13 A Törvényszék Hivatalához 2014. augusztus 4-én benyújtott keresetlevelével a Szlovén Köztársaság megindította a jelen keresetet.

14 A keresetlevélben a Szlovén Köztársaság a Törvényszék 1991. május 2-i eljárási szabályzata 51. cikke 1. §-ának második albekezdése alapján kérte, hogy az ügyben legalább öt bíróból álló tanács határozzon.

15 A Törvényszék Hivatalához 2014. november 13-án benyújtott külön beadványával a Bizottság az 1991. május 2-i eljárási szabályzat 114. cikkének 1. §-a alapján elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő.

16 A Szlovén Köztársaság 2015. február 6-án megtette ezen elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeit.

17 A Törvényszék Hivatalához 2014. november 28-án, illetve 2015. március 13-án benyújtott beadványával a Portugál Köztársaság és a Spanyol Királyság kérte, hogy az 1991. május 2-i eljárási szabályzat 115. cikke alapján a Szlovén Köztársaság megsemmisítésre irányuló kereseti kérelmének a támogatása végett beavatkozhasson.

18 Figyelembe véve a fenti 14. pontban említett kérelmet és tekintettel az 1991. május 2-i eljárási szabályzat 51. cikke 1. §-a második albekezdésének szövegére, 2015. június 17-én a Törvényszék az ügyet a harmadik kibővített tanács elé utalta.

A felek kérelmei

19 Keresetlevelében a Szlovén Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a Bizottság Költségvetési Főigazgatóságának a megtámadott levelében szereplő állítólagos határozatát;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

20 Elfogadhatatlansági kifogásában a Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;

- a Szlovén Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

21 Az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiben a Szlovén Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást;

- másodlagosan, az elfogadhatatlansági kifogásról az érdemi határozatban döntsön.

A jogkérdésről

22 A Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése alapján, ha az alperes kéri, a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság vagy a hatáskör hiánya tárgyában. A jelen ügyben a Törvényszék megítélése szerint az ügy iratai alapján kellő információ áll a rendelkezésére, és úgy határoz, hogy az eljárás folytatása nélkül hoz határozatot.

23 A Bizottság azt állítja, hogy a kereset elfogadhatatlan, mivel sem a megtámadott levél tartalma, sem elfogadásának körülményei vagy a Bizottság hatáskörei nem utalnak arra, hogy az említett levél kötelező határozatot tartalmazna, vagy hogy az kötelező joghatásokat váltana ki. A Bizottság továbbá azzal érvel, hogy a megtámadott levél előkészítő jellegű, vagy egy korábbi levelet erősít meg.

24 A Szlovén Köztársaság vitatja a Bizottság érvelését. Először is előadja, hogy a megtámadott levelet a Bizottság, az Unió egyik intézménye fogalmazta meg. Másodszor hangsúlyozza, hogy az említett levélben szereplő előírásokat végre kellett hajtania. Harmadszor azzal érvel, hogy a megtámadott levél kötelező joghatásokat vált ki. A Bizottság ugyanis e levélben jogalap hiányában olyan végleges megállapításokat tett, amelyekkel elrendelte számára, hogy bocsássa az Unió költségvetésének rendelkezésére a saját források jelen ügyben bekövetkezett veszteségének az összegét. Egyébiránt a megtámadott levél joghatásokat vált ki harmadik felekkel szemben. Negyedszer a Szlovén Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság túllépte a hatásköreit, mivel olyan határozatot fogadott el, amelynek nincs uniós jogi alapja. Ötödször a Szlovén Köztársaság vitatja a megtámadott levél esetlegesen előkészítő vagy megerősítő jellegét.

25 A tagállamok vagy intézmények által benyújtott megsemmisítés iránti keresetek tekintetében kialakult állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható jogi aktusnak minősül az intézmények által elfogadott valamennyi olyan rendelkezés, függetlenül a formájától, amely kötelező joghatások kiváltására irányul (lásd: 2011. október 13-i Deutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet, C-463/10 P és C-475/10 P, EBHT, EU:C:2011:656, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26 Az ítélkezési gyakorlat szerint nem csupán az előkészítő aktusok nem tartoznak az EUMSZ 263. cikk szerinti bírósági felülvizsgálat hatálya alá, hanem az olyan, kötelező joghatásokat ki nem váltó aktusok sem, amilyenek a megerősítő aktusok és a tisztán végrehajtási aktusok, a puszta ajánlások és vélemények, valamint - főszabály szerint - a belső utasítások (lásd ebben az értelemben: 2012. május 14-i Sepracor Pharmaceuticals [Írország] kontra Bizottság végzés, C-477/11 P, EU:C:2012:292, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27 Szintén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, annak meghatározása érdekében, hogy valamely jogi aktus megtámadható aktusnak minősül-e, a megsemmisíteni kért intézkedés lényegét kell tekintetbe venni, amelynek formája főszabály szerint nem bír jelentőséggel (lásd: 2011. január 26-i FIBE kontra Parlament végzés, T-550/10, EU:T:2011:19, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28 A jelen ügyben először is meg kell jegyezni, hogy az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozat (HL L 163., 17. o.) 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint az Unió költségvetésében a saját forrásokat a lefölözésekből, támogatásokból, kiegészítő vagy kompenzációs összegekből, kiegészítő összegekből vagy tényezőkből, a közös vámtarifa szerinti vámokból és egyéb vámokból, amelyeket a harmadik országokkal folytatott kereskedelem tekintetében az Unió intézményei már megállapítottak vagy meg fognak állapítani, az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó, hatályát vesztett szerződés hatálya alá tartozó termékekre kiszabott vámokból, valamint a cukorágazat piacának közös szervezése keretein belül nyújtott hozzájárulásokból és egyéb vámokból álló bevételek alkotják.

29 Amint a 2007/436 határozat 8. cikkének (1) bekezdéséből következik, az Unió az említett határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő saját forrásait a tagállamok szedik be, és azok kötelesek az említett saját forrásokat a Bizottság rendelkezésére bocsátani (lásd analógia útján: 2005. november 15-i Bizottság kontra Dánia ítélet, C-392/02, EBHT, EU:C:2005:683, 55. pont; 2010. július 8-i Bizottság kontra Olaszország ítélet, C-334/08, EBHT, EU:C:2010:414, 40. pont).

30 Ráadásul a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamok kötelesek megállapítani az Unió saját forrásait. Az 1150/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdését ugyanis akként kell értelmezni, hogy a tagállamok még akkor sem tekinthetnek el a követelések megállapításától, ha azokat vitatják, mivel ellenkező esetben a tagállam e magatartása az Unió pénzügyi egyensúlyának - akár átmeneti - felborulásához vezetne (2011. március 17-i Bizottság kontra Portugália ítélet, C-23/10, EU:C:2011:160, 58. pont; lásd továbbá analógia útján: Bizottság kontra Dánia ítélet, fenti 29. pont, EU:C:2005:683, 60. pont).

31 Egyébiránt az 1150/2000 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése lényegében előírja, hogy minden tagállam a saját forrásokat a Bizottság nevében az államkincstárnál vagy az általuk kijelölt testületnél megnyitott számlán írja jóvá.

32 Ezenkívül az 1550/2000 rendelet 17. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint a tagállamok megteszik az összes szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az ugyanezen rendelet 2. cikke alapján megállapított jogosultságoknak megfelelő összegeket a Bizottság rendelkezésére bocsássák. A tagállamok kizárólag akkor mentesülnek e kötelezettségük alól, ha ezen összegek beszedésére vis maior miatt nem kerülhetett sor, vagy ha bebizonyosodik, hogy azok behajtása hosszú távon rajtuk kívül álló okok miatt lehetetlen (lásd: Bizottság kontra Olaszország ítélet, fenti 29. pont, EU:C:2010:414, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33 Végül az a tagállam, amely elmulasztja az Unió saját forrásokhoz való jogosultságának megállapítását, és az 1150/2000 rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek valamelyikének fennállása hiányában nem bocsátja a Bizottság rendelkezésére a megfelelő összeget, nem teljesíti az uniós jogból eredő kötelezettségeit (lásd: 2014. április 3-i Bizottság kontra Egyesült Királyság ítélet, C-60/13, EU:C:2014:219, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34 Így a 2007/436 határozat és az 1150/2000 rendelet rendelkezéseiből közvetlenül kitűnik, hogy maguknak a tagállamoknak kell értékelniük a hagyományos saját források veszteségének, valamint az ilyen források folyósítására vonatkozó kötelezettségnek a fennállását. A tagállamok feladata az Unió hagyományos saját forrásainak a megállapítása és az említett források rendelkezésre bocsátása, amennyiben az e szövegekben előírt feltételek teljesülnek, anélkül hogy valamely bizottsági határozatra szükség lenne. A saját források rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettségnek az e szövegekben előírt teljesítése tehát a tagállamok felelőssége.

35 A tagállami hatóságok arra vonatkozó felelősségét, hogy bocsássák rendelkezésre a hagyományos saját forrásokat, megerősíti egyrészt az 1150/2000 rendelet (2) preambulumbekezdése, amely kimondja, hogy az Uniónak a lehető legjobb feltételek mellett kell rendelkeznie a 2007/436 határozat 2. cikkében említett saját forrásokkal, másrészt pedig az Unió saját forrásainak késedelem nélküli és hatékony rendelkezésre bocsátásának követelménye (lásd ebben az értelemben: 2007. október 4-i Finnország kontra Bizottság végzés, C-457/06 P, EU:C:2007:582, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36 Másodszor meg kell jegyezni, hogy a 2007/436 határozat és az 1150/2000 rendelet nem ír elő semmiféle különös eljárást, amelynek a lezárultával a Bizottságnak határozatot kellene elfogadnia a tagállamokat terhelő azon kötelezettséget illetően, hogy a hagyományos saját forrásokat az Unió költségvetésének a rendelkezésére bocsássák.

37 Ugyanis különösen az 1150/2000 rendelet (10) és (20) preambulumbekezdéséből, valamint 18. és 19. cikkéből kitűnik, hogy a Bizottság hatásköre az, hogy - szükség esetén a helyszínen végzett felügyeleti intézkedésekkel - figyelemmel kísérje és felülvizsgálja a tagállamok tevékenységét.

38 Ellenben a 2007/436 határozat vagy az 1150/2000 rendelet egyetlen rendelkezése sem biztosít a Bizottságnak olyan hatáskört, hogy határozattal nyilatkozzon a hagyományos saját források e szövegekben előírt rendelkezésre bocsátásának követelményéről.

39 Egyébiránt az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EUMSZ 258-EUMSZ 260. cikkben foglalt szabályozás értelmében a tagállamok jogainak és kötelezettségeinek meghatározása, valamint magatartásuk megítélése kizárólag a Bíróság ítéletéből következhet (1998. szeptember 29-i Bizottság kontra Németország ítélet, C-191/95, EBHT, EU:C:1998:441, 45. pont; 2014. január 15-i Bizottság kontra Portugália ítélet, C-292/11 P, EBHT, EU:C:2014:3, 49. pont).

40 Így a Bizottság azon feladata keretében, hogy felügyelje a tagállamok 2007/436 határozatból és 1150/2000 rendeletből eredő arra vonatkozó kötelezettségének a teljesítését, hogy bocsássák rendelkezésre a hagyományos saját forrásokat, nem sértheti a Bíróság azon kizárólagos hatáskörét, hogy határozatot hozzon valamely magatartásnak az említett rendelettel való összeegyeztethetőségéről.

41 Ebből következik, hogy amennyiben a Bizottság és valamely tagállam között nézetletérés merül fel azon kérdéssel kapcsolatban, hogy valamely magatartás összeegyeztethető-e a hagyományos saját források rendelkezésre bocsátására vonatkozó, a 2007/436 határozatban és az 1150/2000 rendeletben előírt kötelezettséggel, a Bizottság maga határozat elfogadásán keresztül nem dönthet véglegesen az ilyen nézeteltérésről.

42 Ezért olyan rendelkezés hiányában, amely felhatalmazza a Bizottságot, hogy fogadjon el valamely tagállamot arra felszólító jogi aktust, hogy bocsássa rendelkezésre a saját forrásokat, a megtámadott levelet kizárólag olyannak lehet tekinteni, mint amely informatív jelleggel bír, és amely egy, a Szlovén Köztársaságnak címzett egyszerű felhívás.

43 Ugyanis a Bizottságnak a megtámadott levélben foglalt véleménye nem válthat ki kötelező joghatásokat, mivel a saját források rendelkezésre bocsátása területére vonatkozó uniós rendelkezéseknek az alkalmazása mindenekelőtt és főszabály szerint a tagállamok felelőssége, és mivel a 2007/436 határozat és az 1150/2000 rendelet e területen elfogadott egyetlen rendelkezése sem ruházza fel a Bizottságot olyan hatáskörrel, hogy határozatot hozzon ezek értelmezéséről, mivel a Bizottságnak csak az a mindig nyitva álló lehetősége van, hogy véleményt nyilvánítson, amely semmi esetre sem köti a nemzeti hatóságokat (lásd ebben az értelemben: 1989. május 17-i Olaszország kontra Bizottság végzés, 151/88, EBHT, EU:C:1989:201, 22. pont; 1991. június 13-i Sunzest kontra Bizottság végzés, C-50/90, EBHT, EU:C:1991:253, 13. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44 Más szóval a hagyományos saját források rendelkezésre bocsátása a tagállamok feladata, és a Bizottság csupán véleményt nyilváníthat, amely nem köti a tagállamokat, mivel e vélemény kinyilvánítása nem tartozik a Bizottság és az uniós szabályozás alkalmazására kötelezett tagállami hatóságok közötti együttműködés körébe (lásd ebben az értelemben: 1998. szeptember 15-i Oleifici Italiani és Fratelli Rubino kontra Bizottság ítélet, T-54/96, EBHT, EU:T:1998:204, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45 E tekintetben hozzá kell tenni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós intézmény állásfoglalásának nem kötelező jellegét nem kérdőjelezheti meg az a tény, hogy a jogi aktussal címzett kormány annak eleget tett (lásd: 2006. szeptember 5-i Comunidad autónoma de Madrid és Mintra kontra Bizottság végzés, T-148/05, EU:T:2006:234, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46 Harmadszor meg kell jegyezni, hogy mivel az EUMSZ 258. cikkben meghatározott kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás pert megelőző szakaszának egyetlen célja, hogy lehetővé tegye a tagállamnak, hogy önkéntesen alkalmazkodjon a Szerződés követelményeihez, vagy adott esetben lehetőséget biztosítson számára, hogy igazolja álláspontját, a Bizottság által ennek során elfogadott aktusok egyike sem kötelező erejű (lásd: 2005. szeptember 19-i Aseprofar és Edifa kontra Bizottság végzés, T-247/04, EBHT, EU:T:2005:327, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47 Ami kimondottan az indokolással ellátott vélemény kibocsátását illeti, a Bíróság egyebekben megállapította, hogy olyan előzetes eljárásról van szó, amelynek nincs kötelező joghatása az indokolással ellátott vélemény címzettjével szemben (Bizottság kontra Németország ítélet, fenti 39. pont, EU:C:1998:441, 44. pont).

48 Így a fortiori nem minősülhet megtámadható aktusnak az a megtámadott levél, amelyben a Bizottság informálisan felhívja a Szlovén Köztársaságot arra, hogy az Unió költségvetése számára bocsássa rendelkezésre a hagyományos saját forrásokat.

49 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott levél egy informatív jellegű, a Szlovén Köztársaságnak címzett arra vonatkozó felhívással kiegészített írásbeli vélemény egyszerű kinyilvánításának minősül, hogy bocsássa rendelkezésre a hagyományos saját forrásokat. E levelet tehát nem lehet olyan határozatnak minősíteni, amely megsemmisítés iránti keresettel megtámadható lenne, mivel az nem válthat ki joghatásokat, és nem is célja ilyen joghatások kiváltása.

50 A fenti 49. pontban tett megállapítást nem kérdőjelezheti meg a Szlovén Köztársaság által előadott többi érv.

51 Először is, ami a hagyományos saját források összegét, azok rendelkezésre bocsátásának módjait, valamint a késedelmi kamat esetleges fizetését illeti, hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az Unió saját forrásainak a megállapítására vonatkozó kötelezettség, azoknak a Bizottság számláján az előírt határidőn belül történő jóváírására vonatkozó kötelezettség és a késedelmi kamat fizetésére vonatkozó kötelezettség között elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn. Egyébiránt ez utóbbi attól függetlenül követelhető, hogy melyek e forrásoknak a Bizottság számlájára történő jóváírásában bekövetkezett késedelem okai. Ebből következik, hogy nem kell különbséget tenni azon két eset között, amikor a tagállam megállapította a saját forrásokat, azonban nem fizette meg őket, illetve amikor a tagállam - még kötelező határidő hiányában is - indokolatlanul elmulasztotta azokat megállapítani (1991. május 16-i Bizottság kontra Hollandia ítélet, C-96/89, EBHT, EU:C:1991:213, 38. pont; Bizottság kontra Dánia ítélet, fenti 29. pont, EU:C:2005:683, 67. pont).

52 Így a megtámadott levél annyiban megtámadható jellege, amennyiben az érintett hagyományos saját források összegét, valamint a késedelmi kamat esetleges fizetését érinti, nem értékelhető önállóan az említett levél annyiban megtámadható jellegétől, amennyiben az a saját forrásoknak az Unió költségvetése számára való rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettséget említi (lásd ebben az értelemben: 1986. március 20-i Bizottság kontra Németország ítélet, 303/84, EBHT, EU:C:1986:140, 11. pont).

53 Márpedig a Bíróság olyan ítélete hiányában, amely megállapítja a Szlovén Köztársaság azon vitatott kötelezettségre tekintettel fennálló kötelezettségszegését, hogy bocsássa rendelkezésre az 1150/2000 rendeletben előírt hagyományos saját forrásokat, a Bizottság nem lehet felhatalmazva arra, hogy véglegesen határozzon a szóban forgó hagyományos saját források összegéről, és hogy véglegesen eldöntse a késedelmi kamatok kérdését.

54 Ezért a megtámadott levél, amely nem vált ki kötelező joghatásokat akkor, amikor felhívja a Szlovén Köztársaságot arra, hogy az Unió költségvetése számára bocsássa rendelkezésre a hagyományos saját forrásokat, a fortiori nem válthat ki joghatásokat akkor, amikor a saját források bekövetkezhetett veszteségének összegét és az 1150/2000 rendelet 11. cikkében előírt azon kötelezettséget említi, hogy fizessenek késedelmi kamatot.

55 Másodszor el kell utasítani a Szlovén Köztársaság arra alapított érvelését, hogy a Bizottság tévesen értelmezte a szóban forgó szabályozás releváns rendelkezéseit, vagy hogy a megtámadott levélnek nincs jogalapja.

56 Ugyanis, mivel a megtámadott levél nem képezheti tárgyát az EUMSZ 263. cikk alapján indított megsemmisítés iránti keresetnek, mint hatástalant el kell utasítani a Szlovén Köztársaság arra alapított érvelését, hogy a Bizottságnak az e levélben tett megállapításai tévesek vagy jogalapot nélkülözőek.

57 Harmadszor és a fentiekkel azonos okokból, mint hatástalant szintén el kell utasítani a Szlovén Köztársaság arra alapított érvelését, hogy a megtámadott levél kötelező joghatásokat vált ki harmadik személyekkel és különösen a Kandit társasággal szemben, mivel a Bizottság az e társaság javára a visszatérítésre vagy vámfizetés elengedésére vonatkozó esetleges eljárást illetően előre meghozta határozatát.

58 Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a saját források rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettség az Unió és a tagállamai közötti kapcsolatot érinti. Ellenben valamely vámtartozás beszedése a tagállam és az adósok közötti kapcsolatot érinti.

59 Márpedig, amint a Bíróság a fenti 29. pontban hivatkozott Bizottság kontra Dánia ítélet (EU:C:2005:683) 63. pontjában emlékeztetett, a Bíróság már az 1999. szeptember 7-i De Haan-ítéletben (C-61/98, EBHT, EU:C:1999:393) kifejtette, hogy különbséget kell tenni az Unió saját forrásokhoz való jogosultságának megállapítására vonatkozó kötelezettséget és a vám beszedésének tagállami lehetőségét szabályozó rendelkezések között.

60 Így a Kandit társaság azon lehetősége, hogy a vámelengedést vagy az általa fizetett vámok visszatérítését elérje, nem függhet azon körülménytől, hogy a Szlovén Köztársaság esetleg kötelezhető a saját forrásoknak az Uniós költségvetés rendelkezésére bocsátására.

61 A fenti megállapítások összességére figyelemmel a megtámadott levél nem minősül megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusnak. A keresetet tehát mint elfogadhatatlant el kell utasítani anélkül, hogy meg kellene vizsgálni a Bizottság által előadott többi érvet, és hogy határozni kellene a Portugál Köztársaság és a Spanyol Királyság beavatkozási kérelméről.

A költségekről

62 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

63 A jelen ügyben a Szlovén Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

64 Egyébiránt az eljárási szabályzat 144. cikke (10) bekezdésének megfelelően a Szlovén Köztársaság, a Bizottság, a Portugál Köztársaság és a Spanyol Királyság maguk viselik a beavatkozási kérelmekkel összefüggésben felmerült saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) A Portugál Köztársaság és a Spanyol Királyság beavatkozási kérelméről nem szükséges határozni.

3) A Szlovén Köztársaság maga viseli saját költségeit és az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

4) A Szlovén Köztársaság, a Bizottság, a Portugál Köztársaság és a Spanyol Királyság maguk viselik a beavatkozási kérelmekkel összefüggésben felmerült saját költségeiket.

Luxembourg, 2015. szeptember 14.

E. Coulon

hivatalvezető

S. Papasavvas

elnök

( *1 ) Az eljárás nyelve: szlovén.