A Munka Törvénykönyvének magyarázata (HVG-ORAC, 860 B/5 oldal, 2020, frissítve: 2022. január 1.)

Kiadással kapcsolatos információk

Szerzők:

dr. Kozma Anna

dr. Lőrincz György

dr. Pál Lajos

Szerkesztő-lektor:

dr. Petrovics Zoltán

Copyright

© dr. Kozma Anna, 2022

© dr. Lőrincz György, 2022

© dr. Pál Lajos, 2022

© dr. Petrovics Zoltán, 2022

© HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2022

A kézirat lezárásának napja:

2020. január 1.

Az aktualizált elektronikus kiadás kézirata lezárásának napja:

2022. január 1.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978-963-258-479-9

Budapest, 2022

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása

Internet: www.hvgorac.hu

E-mail: info@hvgorac.hu

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője

Felelős szerkesztő: dr. Bulyovszky Csilla

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

A szedés a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadóban készült

Rövidítések jegyzéke

1952. évi Pp. - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény

1959. évi Ptk. - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény

1992. évi Mt. - a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény

2003/88/EK irányelv - az Európai Parlament és a Tanács 2003/88/EK irányelve (2003. november 4.) a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól

AEÉ - Adó- és Ellenőrzési Értesítő

Áht. - az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény

APEH - Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal

Art. - az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény

AVÉ - Adó- és Vámértesítő

BDT - Bírósági Döntések Tára

BH - bírósági határozat

Bnyt. - a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény

Btk. - a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény

Ctv. - a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény

Cst. - a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény

Cstv. - a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény

EBD - elvi döntés

EBH - elvi bírósági határozat

Ebtv. - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény

Ebktv. - az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény

Efotv. - az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2009. évi CLII. törvény, majd az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény

EGT - Európai Gazdasági Térség

eIDAS Rendelet - az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete (2014. július 23.) a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

ESZSZ - Európai Szakszervezeti Szövetség

Etv. - az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény

EUB - Európai Unió Bírósága

Flt. - a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról 1991. évi IV. törvény

GDPR - az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet)

GK - Gazdasági Kollégium

Gt. - a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény

Hpt. - a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény

ILO - Nemzetközi Munkaügyi Szervezet

Infotv. - az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény

Kit. - a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény

Kjt. - a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény

KK - Közigazgatási Kollégium

KMK - Közigazgatási-Munkaügyi Kollégium

KPJE - közigazgatási-polgári jogegységi határozat

Kttv. - a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény

MÁK - Magyar Államkincstár

MD - Munkajogi Döntvénytár

MJE - munkaügyi jogegységi határozat

MK - Munkaügyi Kollégium

Met. - a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény

Mt. - a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény

MTVSZ - Munkaügyi Tanácsadó és Vitarendező Szolgálat

Mvt. - a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény

Mth. - a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény

NAIH - Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság

NAV - Nemzeti Adó- és Vámhivatal

PJE - polgári jogegységi határozat

PK - Polgári Kollégium

Pp. - a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény

Ptk. - a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény

Róma I. rendelet - az Európai Parlament és Tanács 593/2008/EK rendelete (2008. június 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról

Szja tv. - a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény

Sztrájktv. - a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény

Szvtv. - a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény

Tbj. - a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény

régi Tbj. - a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény

Tny. - társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény

Ütvtv. - az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvény

Vht. - a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény

AZ MT. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEI (dr. Lőrincz György)

A törvény célja

Jogszabályok: 1. §, Alaptörvény M) cikk (1) bekezdés, XII. cikk.

[1] Az 1. § azt az általános jogalkotói célt fogalmazza meg, amely alapjaiban, minőségében és tartalmában határozza meg a munkajogi szabályozást. Kétségtelen, hogy e rendelkezésnek normatív tartalma nincsen, de az ebben rögzített elvek nem csupán a szabályozás tartalmát, hanem adott esetben a bírói jogalkalmazás főbb irányait, sőt kivételesen egyedi jogvita megítélését is megszabják. A jogalkotói célok közül - a tisztességes foglalkoztatás mint legáltalánosabb cél megjelölése mellett - két elemet hangsúlyoz e rendelkezés. Elsőként a vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elvét rögzíti, illetve külön, de nyilvánvalóan e két szempont kellő harmonizálására utalva említi a munkáltató és a munkavállaló gazdasági és szociális érdekeit is.

[2] A vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elvét az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdése rögzíti, kimondva, hogy "Magyarország gazdasága az értéktermelő munkán és a vállalkozás szabadságán alapul". A munkához való jog elve ugyancsak az Alaptörvényből - XII. cikk (1) bekezdése - vezethető le, ugyanis az említett rendelkezés rögzíti: "Mindenkinek joga van a munka és foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz". A vállalkozás szabadsága, illetve a munka és a foglalkozás szabad megválasztása tehát alapjognak minősül. Ebből mindenekelőtt az következik, hogy ezen alapjogokat az állam nem sértheti. (Természetesen nem minősül a vállalkozás, illetve a foglalkozás szabad megválasztásával kapcsolatos alapjog sérelmének, ha jogszabály ezek gyakorlását meghatározott feltételekhez köti.) Ugyanakkor az Alaptörvény XII. cikk (2) bekezdése hangsúlyozza, hogy "Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson". Az alapjog sérthetetlenségén túl tehát kifejezetten megjelenik az állami kötelezettségvállalás elve, amely a tárgyalt jogok érvényesítését, megvalósítását szolgálja.

[3] A törvény másik jól körülhatárolt célja a munkáltató és a munkavállaló gazdasági és szociális érdekeit szem előtt tartó szabályozás kialakítása. Az 1. § ezen megközelítése újszerűnek tekinthető. Az irányadó felfogás ugyanis általában a munkáltató gazdasági, illetve a munkavállaló szociális jogát emeli ki azzal, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályozás egyik alapvető célja és rendeltetése e két - egymással tipikusan szemben álló - érdek harmonizálása. E két érdekkört bővíti a rendelkezés különösen azzal, hogy a munkavállaló gazdasági érdekének védelmét is célul tűzi ki. Elismeri ugyanakkor, hogy a munkáltatónak is lehet szociális érdeke, amely különösen a kisvállalkozásokra jellemző.

A tágabban meghatározott munkáltatói és munkavállalói érdekkör (is) szükségképpen konkurál egymással, ugyanakkor a modern munkajogi szabályozás előtt álló legnagyobb kihívásnak is tekinthető az említett, versengő érdekek közötti kívánatos egyensúly megteremtése. Más megközelítésben, a munkajogi szabályozás hagyományos védelmi funkciójának követelményét fogalmazza meg a jogalkotó az említett általános cél meghatározásával, olyan formában, hogy az a vállalkozás szabadságát csak a kellő és szükséges mértékben korlátozza. E törekvés súlyát jól mutatja, hogy a Lisszaboni Stratégiára épülő ún. Zöld Könyv[1] e két követelmény érvényesítésének leglényegesebb kívánalmait fogalmazza meg.

[4] A joggyakorlat számára eligazítást ad a tisztességes foglalkoztatás követelményének jogalkotási célként való megjelölése is. Ez a meghatározás általánosabb, mint a tisztességes eljárás később tárgyalandó alapelvének szabálya, zsinórmértékként szabja meg a foglalkoztatással kapcsolatban - elsősorban a munkáltatót terhelő - elsődleges követelményt. Ugyanakkor olyan alapvető foglalkoztatási célt határoz meg, amely adott esetben konkrét jogvita elbírálását is befolyásolja. Az 1. § rendelkezéséből vezette le a Kúria, hogy a munkakörét egészségi állapota miatt ellátni képtelen munkavállaló esetében - amennyiben a munkáltató nem él a felmondás lehetőségével - a munkavállalót megilleti az állásidőre járó díjazás. A 16/2017. számú munkaügyi elvi határozatának indokolásában a Kúria kifejtette, hogy az 1. §-ban meghatározott és a munkáltatót terhelő tisztességes foglalkoztatási kötelezettség mint törvényi cél nem korlátozódik a munkaszerződésben megállapodott munkakörben történő foglalkoztatásra, e kötelezettséghez munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott több jogintézmény kapcsolódik. E körbe tartoznak az 53. §-ban szabályozott munkáltatói jogosultságok a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásra, melyre egyoldalú munkáltatói intézkedéssel kerülhet sor. Ennek során a munkáltató ideiglenesen a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztathatja a munkavállalót. A munkáltatónak tehát az Mt.-ben szabályozott többirányú jogosultsága áll fenn a munkaviszony tartalommal kitöltésére, ha a munkaviszonyt a munkavállalónak a munkaszerződése szerinti munkakörére való egészségügyi alkalmatlansága ellenére nem szünteti meg. Megjegyzendő, hogy az előzőekben ismertetett munkaügyi elvi határozatban foglaltakhoz képest a Kúria - hasonló tényállású perben - eltérő álláspontot is megfogalmazott. Erre nézve lásd az [525] alatt írtakat.

Az Mt. hatálya

Jogszabályok: 2-4. §, Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete (2008. június 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.), Ptk., a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény.

Az Mt. személyi hatálya

[5] A törvény személyi hatályáról a 2. § rendelkezik. A 2. § (1) bekezdése az általános személyi hatály alá tartozó természetes, illetve jogi személyek körét határozza meg.

a) A munkáltató az a jogképes személy, aki munkaszerződés alapján munkavállalót foglalkoztat. Erre vonatkozóan részletesen lásd [389] alatt.

b) A munkavállaló az a természetes személy, aki munkaszerződés alapján munkát végez. Erre vonatkozóan részletesen lásd [413 és 414] alatt.

c) A munkáltatói érdekképviseleti szervezet fogalmát a törvény nem határozza meg. A 231. § (1) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy a munkáltatók joga, hogy - a törvényben meghatározott feltételek szerint - gazdasági és társadalmi érdekeik előmozdítása, védelme érdekében, mindennemű megkülönböztetés nélkül, másokkal együtt érdekképviseleti szervezetet alakítsanak, vagy az általuk választott szervezetbe - kizárólag az adott szervezet szabályaitól függően - belépjenek, vagy az ilyen jellegű szervezetektől távol maradjanak. A munkáltatói érdekképviseleti szervezet létrehozására, működésére és megszűnésére alapjaiban az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény, illetve a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról 2011. évi CLXXXI. törvény rendelkezései az irányadók. Az Mt. alkalmazása szempontjából a munkáltatói érdekképviseleti szervezet elsődleges jelentősége abban áll, hogy a 276. § (1) bekezdés a) pontja alapján - a tagok felhatalmazása alapján - kollektív szerződés megkötésére jogosult. Ezen túlmenően a munkaügyi kapcsolatokat érintően a munkáltatói érdekképviseleti szervekre nézve is különös előírásokat tartalmaz az ágazati párbeszéd bizottságról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény.