BH 2023.6.155 Felülvizsgálat tárgya lehet, hogy a bíróság törvényesen folytatta-e le az eljárást az általános szabályok helyett a távollévő terhelttel szembeni különeljárás szabályai szerint. A különeljárás feltételei akkor valósulnak meg, ha a bíróság a terhelt valamennyi ismert lakcíme és tartózkodási helye tekintetében megállapította, hogy a terhelt azokon elérhetetlen, elfogatóparancsot bocsátott ki és a terheltet hirdetményi úton idézte [1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 70. § (5) bek., 528. § (1) bek., 529. § (1) bek.].

[1] A járásbíróság a 2013. február 11-én meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli csalás bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 318. § (1) és (2) bek. c) pont, (5) bek. b) pont] és folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [korábbi Btk. 274. § (1) bek. b) pont]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 1 év börtönre ítélte. Rendelkezett a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról a kiszabott szabadságvesztésbe, az előterjesztett polgári jogi igényekről, az eljárási illeték megfizetéséről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költségről.

[2] Az ellenérdekű fellebbezések alapján eljárt törvényszék a 2013. november 12-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy

- a korábbi Btk. szerint minősített 2 rendbeli csalás bűntettét a Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pont bc) alpontjára figyelemmel, a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, illetve a Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pont bc) alpontjára figyelemmel a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének;

- a korábbi Btk. szerint minősített folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettét 3 rendbeli a Btk. 342. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző és aszerint minősülő közokirat-hamisítás bűntettének és a Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző és aszerint minősülő közokirat-hamisítás bűntettének minősítette;

- a terhelt börtönbüntetésének tartamát 4 évre súlyosította;

- megállapította, hogy a feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap;

- helyesbítette a polgári jogi igénnyel összefüggésben megállapított, az államnak fizetendő illeték összegét.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozva.

[4] Indokai szerint a városi ügyészség vádiratában megjelölte a terhelt állandó lakóhelyeként a bulgáriai B., S. T. utca 7. szám alatti címet és indítványozta, hogy erről idézze a bíróság. Ennek ellenére kézbesítési címként a terhelt tekintetében dr. L. M. ügyvéd irodájának címét rögzítette az első fokon eljárt járásbíróság. Emiatt a küldeményeit nem a személyi igazolványában rögzített állandó bulgáriai lakóhelyére küldték. Állítása szerint az iratokból nem derül ki, hogy a járásíróság a terhelt egyébként ismert, bolgár lakcímére megpróbált volna idézést vagy bármely más iratot megküldeni.

[5] Mindennek megfelelően a védő álláspontja az, hogy a terhelt távollétében megtartott elsőfokú tárgyaláson az ítélet meghozatalára úgy került sor, hogy a terhelt részére, az eljárás kezdete óta a bíróságtól, az ismert bolgár lakcímére küldemény, értesítés, idézés megküldése még csak megkísérlésre sem került.

[6] Hivatkozott arra, hogy 2013. április 15. napján a járásbíróság hirdetményében a terhelt utolsó ismert lakóhelyeként a dr. L. M. ügyvédi irodájának címét jelölte meg - szemben a korábbi 18-as számmal - és értesítette arról, hogy a részére szóló hivatalos iratot hol veheti át, annak ellenére, hogy az ítéletben a bolgár lakcímet rögzítette a bíróság a lakóhelyeként. Így tehát az elsőfokú ítéletről sem szerzett tudomást önhibáján kívül.

[7] A védő kitért arra is, hogy a törvényszék mint másodfokú bíróság szintén dr. L. M. ügyvédi irodájának címét jelölte meg a terhelt utolsó ismert lakóhelyeként, így a másodfokú bíróság küldeményei sem jutottak el hozzá úgy, hogy az ismert bolgár lakcímére egyetlenegy alkalommal sem kísérelte meg a másodfokú bíróság kézbesíteni a terheltnek szánt küldeményeket.

[8] Kifejtette, hogy a terhelt jelenléte az elsőfokú tárgyaláson, illetve a másodfokú nyilvános ülésen kötelező lett volna, azonban azzal, hogy sem az első- sem a másodfokú bíróság meg sem kísérelte idézni a bejelentett lakcíméről, önhibáján kívül esélyt sem kapott arra, hogy megjelenjen a tárgyaláson és gyakorolja a törvényes jogait. Emiatt - álláspontja szerint - feltétlen eljárási szabálysértés valósult meg azzal, hogy az elsőfokú tárgyalást és a másodfokú nyilvános ülést is a terhelt távollétében tartották meg úgy, hogy a részvétele a törvény értelmében kötelező lett volna.

[9] A védő kiemelte, hogy az általa sérelmezetteket támasztja alá az Sz. Törvényszék büntetés-végrehajtási bírója által hozott végzés. Ebben a másodfokú bíróság ítéletével kiszabott börtön fokozatú szabadságvesztésből a feltételes szabadságból való kizárást mellőzte a büntetés-végrehajtási bíró arra figyelemmel, hogy büntetése letöltésére az elítéltet a bíróság felhívta egy b.-i címről amely egyébként nem szerepel az ítéletben és az iratok között sem. Innen a "cím elégtelen" jelzéssel érkezett vissza a felhívás. Ezzel összefüggésben rámutatott, hogy a bíróság megállapítása szerint az elítélt részére bulgáriai címre nem adták ki e felhívást és annak lefordítása sem történt meg, így az elítélt felhívása nem volt szabályszerű.

[10] Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott első- és másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és az eljárást szüntesse meg, az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra, illetve az iratokat az ügyészségnek küldje meg.

[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.

[12] Álláspontja szerint mivel a felülvizsgálati indítványt már a Be. hatályba lépése után nyújtotta be a védő, ezért a rendkívüli jogorvoslati eljárás lefolytatására is már a Be. rendelkezései az irányadóak annak ellenére, hogy a védő a felülvizsgálat okaként az 1998. évi XIX. törvény rendelkezéseire hivatkozott.

[13] Részletesen kifejtette, hogy a vádemelést megelőző eljárási szakaszban bár a terhelt azt állította, hogy Németországban él, azonban nem adta meg a németországi tartózkodási helyét. A német Interpol azt közölte, hogy a terheltet 2010. május 28. napján szabadlábra helyezték egy németországi büntetés-végrehajtási intézetből, azonban ismereteik szerint állandó lakóhelye nincs, csupán - az elsőfokú ítéletben is szereplő - bolgár címét adta meg a befogadásakor. Emellett a terhelt dr. L. M. védő tekintetében úgy nyilatkozott, hogy őt tekinti vezető védőnek, egyben azt kérte, hogy a hivatalos iratokat neki kézbesítse a hatóság.

[14] Az ügyész utalt arra, hogy a terhelt nyilatkozatának megfelelően a vádemelést követően a vezető védő címére küldte meg a bíróság a küldeményeket, azok azonban "cím elégtelen" jelzéssel érkeztek vissza. A bíróság a Magyar Posta Zrt. megkeresésével, valamint a nyomozó hatóság közreműködésével megkísérelte a terhelt levelezési címét, tartózkodási helyét ellenőrizni, azonban ez sem vezetett eredményre.