BH 1993.8.521 I. Ha a per folyamán a bíróság elrendeli az egyik fél felszámolását, a fél nevében korábban eljárt képviselő a továbbiakban már csak a felszámolótól kapott külön megbízás alapján képviselheti a felszámolási eljárás alatt álló felet. Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha a felszámolás kezdő időpontját követően nem vizsgálja a felszámolás alatt álló fél képviselőjének képviseleti jogosultságát [1986. évi 11. tvr. 16. § (1) bek. b) pont, Pp. 69. § (1) bek., 72. §].

II. A szakértői díjat általában meg kell előlegeztetni a felekkel. A szakértői díjat megállapító végzés ellen a kifogásolt összeg erejéig külön fellebbezésnek van helye [Pp. 76. §, 186. § (2) bek., 187. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság a szakértői véleményt helyesnek elfogadva megállapította, hogy az alperesnek a felperessel szemben áruellenérték és kamat címén 3 092 709 Ft összegű tartozása áll fenn. Az alperes 2 174 623 Ft-ban előterjesztett beszámítási kifogását alaposnak találva, kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 918 086 Ft tőkét, ennek évi 20% kamatát, 27 542 Ft illetékköltséget és 9000 Ft képviseleti költséget, míg ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, egyúttal azonos hatáskörű más bíróság kijelölését kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság rendszeresen nem idézte meg a tárgyalásra a felperes képviselőjét, továbbá olyan lényeges periratokat, mint a perben keletkezett szakértői vélemény, nem küldött meg a felperesi képviselő részére, ehhez képest az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt szükséges a tárgyalás megismételése. Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben felülbírálná, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, az alperest terhelő marasztalás összegének 3 092 709 Ft-ra történő felemelését és az ezzel arányos illeték, valamint ügyvédi munkadíj megítélését kérte. Fellebbezésének indokolásában előadta, hogy az alperes a perben a beszámítási kifogását olyan időpontban terjesztette elő, amikor a felperesi vállalat felszámolásáról szóló hirdetmény a Magyar Közlönyben már megjelent, ehhez képest a peres eljárásban érvényesen beszámítási kifogás előterjesztésére az alperesnek nem volt törvényes lehetősége.

A fellebbezés a következők szerint alapos.

Az iratokból megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság az ellentmondás kézhezvételét követően - anélkül, hogy a felperest nyilatkozattételre, valamint az elsőfokú eljárási illetéknek a peres eljárás illetékére történő kiegészítésére felhívta volna - az ügyben 1990. július 4-ére tárgyalást tűzött ki. Az irodai utasításban "idézze feleket" szerepel, tértivevény hiányában azonban nem állapítható meg, hogy az idézés kézbesítése kinek és milyen módon történt. A kitűzött tárgyaláson a felperes képviselője nem jelent meg, de távollétében is kérte a tárgyalás megtartását. A felperes képviselője az 1990. július 25-én benyújtott előkészítő iratában bejelentette, hogy a felperes felszámolását a Fővárosi Bíróság elrendelte, és a felszámolásról szóló hirdetmény a Magyar Közlöny 1990. évi 47. számában megjelent. Az elsőfokú bíróság újabb tárgyalást tűzött ki 1990. augusztus 29-re, amelyen a felperes képviselője nem jelent meg, távolmaradását a felperes főkönyvelője írásban kimentette. A bíróság az ügyben új határnapul 1990. október 3. napját tűzte ki, amelyen a felperes képviselője szintén nem jelent meg. Az iratoknál tértivevény nem lelhető fel, ezért nem állapítható meg, hogy a felperes képviselőjének idézése szabályszerűen megtörtént avagy sem, és erre utaló adat az 1990. október 3-i jegyzőkönyvben sem szerepel.

Az 1990. október 3. napján tartott tárgyaláson szakértői bizonyítást rendelt el a bíróság, szakértőül az Igazságügyi Könyvszakértői Irodát rendelte ki. A kirendelő végzésében felhívta a szakértőt, hogy a szakvélemény egy-egy másolati példányát a felek részére közvetlenül küldje meg. A szakértői véleményt egy példányban 1990. november 30-án nyújtotta be a szakértő, majd ezt követően 1991. január 9. napján újabb tárgyalást tartott a bíróság. Megállapította, hogy a megidézettek közül a felperes ismét nem jelent meg, és távolmaradását nem mentette ki, arra vonatkozó utalás azonban nincs a jegyzőkönyvben, hogy az idézés szabályszerű volt-e avagy sem. Az ezt követően 1991. január 23-án tartott tárgyalás adataiból sem állapítható meg, hogy a felperes távolmaradt képviselőjét az elsőfokú bíróság a tárgyalásra szabályszerűen idézte-e. Az 1991. február 6. napján tartott tárgyaláson a felperes képviseletében meg - jelent dr. H. G. ügyvéd, és a szakértői véleményre vonatkozóan érdemi nyilatkozatot tett. Ugyancsak megjelent a felperes képviselője az 1991. szeptember 11. napján tartott tárgyaláson, ahol is ismételten bejelentette, hogy a felperes ellen felszámolási eljárás van folyamatban, a felperes felszámolója a Szanáló Szervezet, valamint hogy a tárgyaláson a Szanáló Szervezet képviseletében jár el. Erre vonatkozó meghatalmazást azonban nem csatolt, és az elsőfokú bíróság sem hívta fel a képviseleti jogosultságának igazolására.

A gazdasági perekben keletkezett iratok kézbesítéséről szóló 10/1973. (XII. 30.) IM rendeletet 1990. május 1-jei hatállyal a 88/1990. (IV. 30.) MT rendelet hatályon kívül helyezte. Ettől az időponttól kezdődően - a gazdálkodó szervezetek egymás közötti pereiben is hatályos - a hivatalos iratok kézbesítésének egyszerűsítéséről szóló 43/1953. (VIII. 20.) MT rendelet 2. §-ának (2) bekezdése szerint a félnek szóló idézést, valamint az ítéletet is tértivevénnyel kell kézbesíteni. Miután az iratok között tértivevény nem lelhető fel, nem állapítható meg, hogy bármely irat kézbesítése az ügyben az arra vonatkozó jogszabályi rendelkezések betartásával történt-e. A Pp. 97. §-a szerint ha a félnek a per vitelére meghatalmazottja van, a bírósági iratokat a fél helyett a meghatalmazottnak kell kézbesíteni. Az iratokban fellelhető irodai utasítások tanúsága szerint az elsőfokú bíróság minden esetben a félnek közvetlenül rendelte kézbesíteni a hivatalos iratot, tértivevény hiányában azonban nem állapítható meg, hogy annak postázása és kézbesítése a fél avagy a meghatalmazott részére ténylegesen megtörtént-e. Mindettől függetlenül azonban a felperes képviselője az esetek többségében értesült a tárgyalások időpontjáról, mert a tárgyalásról való távolmaradását több alkalommal kimentette, az ítélethozatalt megelőző, valamint az ítélethozatal napján tartott tárgyaláson pedig személyesen jelen volt. Alaptalanul hivatkozott a felperes képviselője arra is, hogy a szakértői véleményt nem kapta kézhez. A szakértő a szakvéleményét a felek részére közvetlenül kézbesítette, és a felperes képviselője az 1991. február 6. napján tartott tárgyaláson a szakvéleménnyel kapcsolatos nyilatkozatot is tett. Ehhez képest a kézbesítés esetleges szabálytalansága ellenére sem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság megfosztotta volna-e a felperes képviselőjét annak a lehetőségétől, hogy az ügyben jelentőséggel bíró iratok tartalmáról tudomást szerezzen. Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését elsősorban nem ez, hanem egyéb súlyos eljárásjogi szabálysértés indokolta. A felperes az 5. sorszámú előkészítő iratában bejelentette, hogy a felperes felszámolás alatt áll, az erről szóló hirdetmény 1990. május 18-án a Magyar Közlöny 47. számában megjelent. A felszámolási eljárásról szóló - az 1988. évi 26. tvr.-tel valamint az 1990. évi XXII. törvénnyel módosított - 1986. évi 11. tvr.* (a továbbiakban: Ftvr.) 16. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a felszámolás közzétételét követően a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jogcselekményeket csak a felszámoló tehet. Az elsőfokú bíróság ezért akkor járt volna el helyesen, ha a felszámolás közzététele után a perről a felszámolót - jelen esetben a Szanáló Szervezetet - értesíti, és - mert a bíróság a Pp. 72. §-a alapján a meghatalmazott képviseleti jogosultságát az eljárás bármely szakában hivatalból vizsgálja - tájékoztatja a felperes képviselőjét, hogy a korábbi meghatalmazás alapján a perben a felszá