BH 2020.7.199 A feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértés esetén is valós kihatásában, tartalmilag kell vizsgálni a felülvizsgálati indítvány irányát, vagyis annak függvényében, hogy az akár anyagi, akár eljárásjogi kifogás - eredményessége esetén - a jogerős határozatban megállapítottnál hátrányosabb rendelkezés meghozatalát célozta-e.

Amennyiben a felülvizsgálati indítvány az eljárás megszüntetését kifogásolja és annak folytatását célozza, végső soron - a vádemelés rendeltetéséből kifolyólag - annak eredményeként az érintett terhelt bűnösségének megállapításra irányul, tehát a terhelt terhére előterjesztettnek tekintendő [Btk. 6. § (2) bek., 353. § (1) bek., (3) bek. d) pont; Be. 4. § (7) bek., 456. § (1)-(2) bek., 567. § (1) bek. b) pont, 608. § (1) bek. e) pont, 648. § b) pont, 649. § (2) bek. d) pont, 660. §].

[1] A Német Szövetségi Köztársaság Weideni Tartományi Bírósága a 2016. július 4. napján meghozott ítéletével a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki 16 rendbeli üzletszerűen és bűnszövetkezetben, bűncselekmény többségben elkövetett külföldiek becsempészésének bűntettében, s ezért őt 5 év szabadságvesztésre ítélte.

[2] A védelmi fellebbezés alapján másodfokon eljárt Német Szövetségi Legfelsőbb Bírósága a 2017. június 24. napján meghozott határozatával a III. r. terhelt tekintetében az elsőfokú ítéletet a tényállás 5. pontbeli cselekmény és a büntetés kiszabása körében hatályon kívül helyezte.

[3] A Weideni Tartományi Bíróság a 2017. november 15. napján meghozott ítéletével a III. r. terheltet 15 rendbeli bűncselekmény miatt 4 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélte, míg a tényállás 5. pontbeli 1 rendbeli bűncselekmény miatt az eljárást megszüntette.

[4] A Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság a 2018. április 25. napján meghozott határozatával a III. r. terhelt fellebbezését elutasította. Ezáltal az utóbb hozott elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett.

[5] A külföldi ítélet tényállásának lényege: A II. r. és III. r. terhelt 2015 elején elhatározta, a menekülthullámot arra használják fel, hogy ezáltal rendszeres bevételhez jussanak. Ehhez sofőröket kerestek a menekültek Magyarországról (B.-ről) Németországba szállításához. Egy Magyarországon tartózkodó afrikai közvetítővel megállapodtak, hogy az afrikai közvetítő az utazni kívánó menekültekről gondoskodik, őket elviszi B.-re, akiket B.-ről a II. r. és III. r. terheltek által többek között interneten keresett és megbízott sofőrök viszik Németországba. A II. r. és III. r. terheltek az afrikai közvetítővel közös megállapodásuk alapján, a munkát megosztva szervezték meg 2015. január 22. (tényállás 1. pont) és 2015. június 5. (tényállás 16. pont) napjai között lebonyolított 16 szállítást. Ezen belül 14 esetben a Németországba beutazáshoz szükséges dokumentumokkal nem rendelkező összesen 53 személyt szállítottak ki Németországba, míg 2 esetben 12 menekültet érintően Ausztriában a rendőség akadályozta meg a Németországba szállítást (tényállás 2-3. pont).

[6] A 16 esetből tehát a szállítás Németország felé megakadt Ausztriában (tényállás 2-3. pont), ugyanakkor a szállítás Németországba megtörtént, részben Ausztrián keresztül, azaz két államhatárt átlépve (tényállás 1., 4-5. pont és 15. pont, amely a III. r. terheltet nem érinti); részben Csehországon át, azaz három államhatárt átlépve (tényállás 8-14. és 16. pont), míg útvonal nem került megjelölésre, azaz nem rögzített, hogy hány államhatárt átlépve valósult meg a szállítás (tényállás 6-7. pont).

[7] A járási és nyomozó ügyészség vádiratában a III. r. terhelt mint bűnszervezetben elkövető ellen 3 rendbeli folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntette [Btk. 353. § (1) bek., (3) bek. d) pont] miatt emelt vádat.

[8] A vád lényege: A II. r. és III. r. terheltek 2015 elején elhatározták, hogy a kialakuló migrációs hullámot kihasználva nagyobb jövedelmet biztosító utakat szerveznek úgy, hogy sofőröket toboroznak, és harmadik országokból megfelelő okmányok nélkül érkező illegális határátlépő személyeket szállítanak B.-ről Németországba. E célból a II. r. és III. r. terheltek megállapodtak a B.-n lakó szenegáli állampolgár I. r. terhelttel, hogy szervezzen olyan menekülteket, akik Németországba akarnak utazni, ők pedig megszervezik a sofőröket a mindenkori szállítások alkalmával. A II. r. és III. r. terheltek interneten kerestek és bíztak meg sofőröket, akiknek B.-re kellett menni sok esetben az I. r. terhelt által kísért menekültekért, s e terhelt a megelőzően átvett összegből fizette ki a viteldíjat. A II. r. terhelt utasításai szerint a sofőröknek legalább két államhatár átlépésével Németországba, néhány esetben Csehországba, vagy egy államhatár átlépésével kellett Ausztriába szállítaniuk a menekülteket. A II. r. és III. r. terheltek által irányított - az I. r. terhelt és a tényállás 1-13. pontjaiban körülírt szállítások megjelölt terhelt-sofőrjei segítségével működő - bűnszervezet 2015. január 1. és 2015. szeptember 11. napjai között legkevesebb 152 alkalommal legalább 400 menekült (vagy harmadik országbeli) szállítását hajtotta végre: 2015. február 6. (tényállás 10. pont) és 2015. szeptember 11. (tényállás 2. pont) között lebonyolítva.

[9] A német Weideni Tartományi Bíróság ítéletében rögzített 2015. január 22. és 2015. július 5. napjai között szervezett 16 (a III. r. terhelt tekintetében 15) út nem képezte a vád tárgyát.

[10] A járásbíróság a 2018. október 3. napján tárgyaláson kívül meghozott végzésével a III. r. terhelt mint bűnszervezetben elkövető ellen 3 rendbeli folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntette [Btk. 353. § (1) bek., (3) bek. d) pont] miatt indult büntetőeljárást a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 4. § (3) és (7) bekezdése, valamint 492. § (1) bekezdés d) pontja alapján - mivel a vád tárgyává tett cselekményt már jogerősen elbírálták - "teljes egészében" megszüntette.

[11] Az ügyész fellebbezése alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2019. január 7. napján tartott tanácsülésen meghozott végzésével az elsőfokú végzést helybenhagyta.

[12] Az elsőfokú bíróság indoklásának lényege:

[13] A több személynek történő segítségnyújtás törvényi egységet alkot, a rendbeliség pedig a szállítással érintett személyek számára tekintet nélkül annak a függvénye, hogy hány államhatár átlépéséhez járul a segítségnyújtás, s ekként alakul a folytatólagosság törvényi egységének a száma is, azaz elfogadta a vádból kiolvasott rendező elveket.

[14] A 6/2009. BJE határozat és az EBD 2017.B13. számú elvi döntés szerint, amennyiben a bíróság a vád tárgyává tett és a bűncselekmény egységébe tartozó cselekményt jogerősen elbírálta, határozata e bűncselekmény tekintetében res iudicatát eredményez. A Be. 4. § (3) bekezdésére figyelemmel nincs helye újabb vádemelésnek olyan részcselekmény miatt, amely a már elbírált bűncselekmény egységébe tartozik, de nem képezte a jogerős határozatban megállapított tényállás részét.

[15] Ezt követően - hivatkozva a Kúria Bfv.III.1.085/2015/18., az Európai Unió Bíróságának C-436/04. (Van Esbroeck-ügy) és C-367/05. (Kraaijenbrink-ügy) számú határozatokra - összevetette a tagállami ítélet(ek) és a magyar vád történeti tényállását, s megállapította, hogy tettazonosság áll fenn a német Weideni Tartományi Bíróság ítélete(i) (2015. január 22. és június 5. napjai közötti, itt már helyesen 15 szállítás) és a magyar vád (2015. január 1. és szeptember 11. napjai között 152 szállítás) alapján, s ekként az egységbe tartozó egyes részcselekményeket csak egységesen lehet elbírálni, az egyes részcselekmények tárgyában külön ítélet nem hozható. Vagyis "a tagállami határozattal elbírált és a jelen eljárásban a vád tárgyává tett valamennyi cselekmény a magyar anyagi jogszabályi rendelkezések folytán ugyanazon törvényi egységbe tartozó folytatólagos cselekmények részcselekményei. Mivel ily módon a fent hivatkozott tagállami ítélet ítélt dolgot keletkeztetett, így a III. r. terhelt vonatkozásában az eljárást a Be. 492. § (1) bekezdés d) pontja értelmében teljes egészében meg kellett szüntetni. Tekintettel arra, hogy külföldi ítélet kapcsán kellett megállapítani, hogy az res iudicatát hozott létre, így a vádiratban foglalt el nem bírált részcselekmények vonatkozásában nem perújításnak, hanem a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (Nbj.) 45. § (1) bekezdés b) pontja szerinti feljelentés megtételének lehet helye."