BH 1997.3.157 Ha az anyagi juttatás nem a törvényben előírt, kötelezően járó, hanem azt meghaladóan, a munkáltató külön döntésével megállapított juttatás, annak kifizetése elveit a munkáltató jogosult megállapítani, és a döntése jogszabálysértés vagy a mérlegelési jogkör túllépése hiányában nem sérelmezhető [1990. évi LXXXVIII. tv. 4. és 18. §, 1992. évi XXIII. tv., 170/1992. (XII. 22.) Korm. r. 3. §, 13/1993. (VIII. 17.) IM r. 5. § (4) bek.].

A felperes az alperes bíróságnál áll bírói szolgálati viszonyban. A jogviszonyának kezdete 1963. augusztus 1., a beosztása 1992. június 1-jétől megyei bírósági tanácselnök. A felperes havi illetménye 1993. június 1-jétől 92 460 Ft volt. Az alperes elnökének 1993. november 22-i kezdeményezése alapján a megyei bíróság fegyelmi bírósága 1994. május 4-én fegyelmi eljárást rendelt el a felperes ellen. A fegyelmi bíróság 1994. május 31-én hozott határozatával "feddés" fegyelmi büntetéssel sújtotta, amelyet a Legfelsőbb Bíróság Fegyelmi Bírósága "megrovás" fegyelmi büntetésre súlyosbított.

Az alperes bíróság dolgozói 1993 decemberében a havi illetményüket meghaladó, külön juttatásnak nevezett pénzbeli szolgáltatásban részesültek. Az erről szóló, az érdekvédelmi szervezetekkel egyetértésben hozott elnöki rendelkezés szerint a külön juttatás forrása a tartós bérmegtakarítás volt. Abban azok a bírósági dolgozók voltak részesíthetők, akik a kifizetést megelőzően legalább egy éven át jogviszonyban álltak, és a tárgyidőszakban fél éven át munkát végeztek. Ez a rendelkezés kizárta a felperest a juttatásból. Ugyancsak nem részesítette az alperes az 1994. januári 13. havi illetményfizetésben a felperest. E ki nem fizetett juttatások figyelmen kívül hagyásával kapott a felperes az 1994. évi, 40 munkanapot kitevő rendes szabadsága idejére átlagkeresetet.

A felperes a keresetlevelében az 1993. decemberi külön juttatás, az 1994. januári 13. havi fizetés, ezek kamatai, valamint az 1994. évi szabadsága idejére az átlagkereset-különbözet megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

Az alperes kérte a kereset elutasítását.

A Legfelsőbb Bíróság végzésével az eljárásra kijelölt munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 73 968 + 92 460 + 26 417 Ft és kamatai megfizetésére.

A munkaügyi bíróság szerint az alperes jogellenesen zárta ki a felperest az 1993. decemberi külön juttatásból és az 1994. januári 13. havi fizetésből, minthogy abban az időben még nem indult meg a felperes ellen a fegyelmi eljárás. Ezért, figyelemmel arra, hogy mindkettőből csak az 1990. évi LXXXVIII. tv. 17. §-ának (4) bekezdésében és 18. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetben lehetett volna a felperest kizárni, a juttatásokból való kizárása jogellenes volt. Ezért a munkaügyi bíróság e két juttatás összegét, valamint ezenfelül a szabadságidőre ki nem fizetett átlagkereset-különbözetet megítélte.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. Kérte a 73 968 Ft külön juttatásra és ennek megfelelő részében a szabadságidőre járó átlagkereset-különbözetre irányuló kereset elutasítását.

A megyei bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, a 73 968 Ft tekintetében elutasította a keresetet, és az átlagkereset-különbözetre vonatkozó marasztalás összegét 15 217 Ft-ra csökkentette. A másodfokú bíróság úgy találta, hogy a bírósági dolgozók bérmegtakarításon alapuló juttatására az 1990. évi LXXXVIII. törvény 17-18. §-ának hatálya nem terjed ki. Az ilyen juttatás elveit az alperes elnöke a mérlegelési jogkörében állapította meg, ezért azt nem lehet a bíróság előtt megtámadni. Ez okból utasította el a másodfokú bíróság a 73 968 Ft megfizetésére irányuló keresetet, és ennek figyelembevételével csökkentette a szabadságidőre megállapított járandóságkülönbözet összegét.

E jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását. Kifejtette, hogy az 1990. évi LXXXVIII. törvény 4. §-a értelmében az 1993. decemberi juttatás csak külön juttatás lehetett, amint azt az alperes elnökének a Bírósági Gazdasági Hivatal elnökéhez intézett, 1993. december 24-i irata is annak nevezte. E juttatásból kizárásnak csak a törvény 18. §-a szerint volt helye, vagyis az 1993. decemberi juttatás esetében a kizárás jogellenes volt, miután 1993 decemberében még nem volt ellene folyamatban fegyelmi eljárás.