69/B/1997. AB határozat

a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 81. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányos követelmény megállapítására, továbbá jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének megsemmisítésére irányuló indítvány és alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 81. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett indítványt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság egyedi ítéletének a megyei bíróság ítéletére is kiterjedő hatályú megsemmisítésére benyújtott alkotmányjogi panaszt, továbbá az ítélet egyéb okból történő megsemmisítésére irányuló kérelmet visszautasítja.

INDOKOLÁS

1. Az 1965. év óta hivatásos bíró 1992. június hó 1-jétől kezdődően megyei bírósági tanácselnök. A megyei bíróság elnöke 1993. november 22-én határozatok írásba foglalásának késedelme miatt fegyelmi eljárást kezdeményezett ellene, melynek megindítását a szomszédos megyei bíróság fegyelmi bírósága 1994. május 4-én rendelte el. A fegyelmi ügy a Legfelsőbb Bíróság Fegyelmi Bíróságának 1994. október 14-én kelt határozatával "megrovás" fegyelmi büntetéssel zárult.

Még a fegyelmi eljárást megelőzően, 1993. december 24-én kelt okiratával a megyei bíróság elnöke a megyei bírósági tanácselnököt kizárta abból a bérmegtakarításon alapuló "külön juttatás"-ból, amelyben a bíróság dolgozói 1993. december havában részesültek. A kizárás miatt a külön juttatás megítélése iránt indított munkaügyi perben a megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatva az 1996. június 25-én meghozott 2. Mf. 20.749/1996/4. sz. ítéletével az indítványozó keresetét lényegileg azzal utasította el, hogy a bérmegtakarítás különjuttatásként való felhasználását "nem lehet másként minősíteni, csak olyan jutalmazási keretnek, amellyel a megyei bíróság elnöke igazgatási jogkörénél fogva rendelkezhet." A megyei bíróság jogerős ítéletét - a felülvizsgálati kérelem elbírálása kapcsán - a Legfelsőbb Bíróság 1996. október 16-án kelt Mfv. II. 10.824/1996/3. sz. ítéletével hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint a megyei bírósági elnök döntése nem kapcsolódott a bírót "kötelezően megillető járandóságokhoz", az 1993. decemberi intézkedés "külön munkáltatói döntéssel megállapított juttatás volt". Márpedig a "bíró szolgálati viszonyára vonatkozó rendelkezések értelmében a külön nem szabályozott kérdésekben a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni." A Ktv. felhatalmazása alapján kiadott 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet 3. §-a sem értelmezhető másként, minthogy a bíró csak "kötelezően nem járó jutalomban részesíthető."

2. Az indítványozó az 1996. december 24. napján kelt beadványában azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság

"I.) állapítsa meg, hogy a bírói függetlenség alkotmányos alapelvével ellentétes, ha a bírák részére bármely bírósági vezető diszkrecionális jogkörben, a bíróságok igazgatásában közreműködő valamelyik bírói testület érdemi közrehatása nélkül jutalmat adhat;

II. ) állapítsa meg, hogy az 1972. évi IV. törvény (Bsz.) ezt lehetővé tevő 81. § (1) bekezdése alkotmányellenes, s ezért e rendelkezést semmisítse meg;

III. ) állapítsa meg, hogy e jogszabályi rendelkezés az általam panaszolt ügyben visszamenőleges hatállyal nem alkalmazható, s ennek folytán a Legfelsőbb Bíróság - részemre 1996. november 19-én kézbesített - Mfv.II.10.824/1996/3. számú ítéletét, a Csongrád Megyei Bíróság 2.Mf.20.749/1996/4. számú ítéletére is kiterjedően semmisítse meg;

IV. ) állapítsa meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság említett határozatával megsértette a pártatlan bírósághoz való jog alkotmányos alapelvét, s az ítéletet ez okból is semmisítse meg."

Az indítványozó az Alkotmánybíróságnak a bírói függetlenséget érintő 38/1993. (VI. 11.) és 45/1994. (X. 21.) AB határozatából vett idézetek, továbbá a bíráknak a Kormány tagjai által adományozható kitüntetések, elismerések és a bírósági elnökök által adható jutalmak jellegének összehasonlítása révén arra a következtetésre jut: "a kitüntetés és a jutalom jelentésbeli értelme közel azonos." Ezért a jutalmat illetően is evidens az a követelmény, hogy a "bírói függetlenség alkotmányos alapelvével ellentétes, ha a bírák részére a Kormány bármely tagja a bírói hatalmi ág érdemi közrehatása nélkül kitüntetést adományozhat, vagy kitüntetés adományozására tehet előterjesztést." (ABH 1994. 254). Mivel pedig "a bírák számára adható jutalomnak nincsenek jogszabályi kritériumai", ezért "a bírósági vezető diszkrecionális jutalmazási jogköre feltétlenül alkalmas objektíve a bíró szakmai, ítélkezési munkájának befolyásolására, s így a bírói függetlenség alkotmányos alapelvével ellentétes." Az Alkotmány 50. § (3) bekezdése szerint ugyanis "A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve", ezt hangsúlyozza az alkotmánybírósági határozat is: "a bírónak mindenkitől - más bírótól is - függetlennek kell lennie, függetlenségét hasonló garanciákkal kell biztosítani elvileg hasonló igazgatási befolyás ellen, származzék az akár a bírósági szervezeten belülről, akár azon kívülről." (ABH 1993. 261.) A Bsz. 81. § (1) bekezdése viszont úgy rendelkezik, hogy az "e törvényben, valamint az előmeneteli törvényben nem szabályozott kérdésekben a bíró szolgálati viszonyára az 1992. évi XXIII. törvénynek... a rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni". A törvény tehát jutalmazási kedvezményezés vagy megvonás lehetővé tételével a bírót a vezető által utasítható köztisztviselővé minősíti.

Az indítványozó a megyei bíróság ítéletére is kiterjedően a Legfelsőbb Bíróság idézett ítélete megsemmisítése kapcsán azt kéri, hogy az Alkotmánybíróság "az alkotmányellenes jogszabály alkalmazhatóságának kizárását és panaszolt határozatot illetően visszamenőlegesen mondja ki", eltérő esetben ugyanis az őt ért "alkotmányos jogsérelem nem orvosolható." Azt is kifogásolja, hogy a felülvizsgálati eljárásban eljárt tanács elnöke azonos volt a fegyelmi ügyében "másodfokon eljárt fegyelmi tanács (a Legfelsőbb Bíróság fegyelmi bizottsága) tagjával, megsértve ezáltal a bírák kizárására vonatkozó peres eljárási szabályokat s az Alkotmánynak a független és pártatlan bírósági tárgyalási eljárást előíró 57. § (1) bekezdését, valamint az Európai Emberi Jogi Egyezmény 6. Cikkének 1. pontját.

3. Az alkotmányos követelmény megállapítására vonatkozó indítvány megalapozatlan.

A bírósági vezető a bírói hatalom része, s nem a másik két hatalmi ág képviselője. Diszkrecionális jutalmazási jogkörében eljárva ugyan igazgatási funkciót gyakorol, de a jutalmazás mérlegelésében és döntése meghozatalában nem törvényhozói és nem is kormányzati hatalmi érdekeket érvényesít. Az Alkotmánybíróság idézett két határozata külső hatalmi ág, a kormánytag vagy a kormány - kitüntetés adományozásában vagy kezdeményezésében megnyilvánuló - befolyásolási lehetőségének a bírói hatalommal való ellensúlyozása érdekében állapította meg a bírói testület érdemi közreműködésének az alkotmányos követelményét. A bírósági szervezeten belül a jutalmazási döntés miatt ilyen ellensúlyozó szerepkörre nincs szükség. A Bsz. konkrétan megemlíti azokat a bírósági irányítási és igazgatási jogköröket [pl. 51/C. § (1)-(3) bekezdése, 59/A. § (3) bekezdése, 70/A. § (2) bekezdése], melyekben valamelyik bírói testület egyetértése, ill. érdemi közreműködése szükséges a vezetői döntés meghozatalához. A felsorolásban a jutalmazásra való testületi ráhatás jogköre nem szerepel. Megalapozatlansága miatt ezért az Alkotmánybíróság az indítvány I. pontjában előterjesztett kérelmet elutasította.

4. A Bsz. 81. § (1) bekezdése alkotmányellenességére vonatkozó indítvány is megalapozatlan.

A Bsz. 81. §-ának már idézett (1) bekezdése azt tartalmazza, hogy a Bsz-ben és az előmeneteli törvényben nem szabályozott kérdésekben a bíró szolgálati viszonyára a Ktv. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A Ktv. 80. § (1) bekezdés e) pontja azonban felhatalmazza a Kormányt, hogy rendeletben határozza meg "a közszolgálati jogviszonyban a munkavégzés sajátosságaira, munka- és pihenőidőre, a jutalmazásra és külön juttatásra ... vonatkozó további szabályokat."

E felhatalmazás alapján a köztisztviselők munkavégzéséről, munka- és pihenőidejéről, jutalmazásáról, valamint juttatásairól kiadott 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet 3. §-a szerint: "A köztisztviselő jutalomban részesíthető. A jutalmazás eljárási rendjét a hivatalvezető állapítja meg."

Az idézett jogszabályi rendelkezésekből csak arra lehet következtetni, hogy a bírósági vezető a bírák jutalomban való részesítését diszkrecionális jogkörében eljárva akár szabadon, vagy bírói testületi közreműködéssel és/vagy érdekvédelmi szervezet véleményének a figyelembe vételével vagy a döntésre kiható egyéb követelmény kiadásával határozhatja meg. A három jogszabály összevetéséből csak az állapítható meg, hogy a bírónak nincs alanyi joga a jutalomra, s hogy a jutalmazás eljárási rendjét a bírósági vezető állapítja meg, akinek azonban a Ktv. rendelkezéseit "megfelelően", azaz elsősorban a bíró jogait és kötelességeit megállapító Bsz. IV. fejezete rendelkezéseivel összhangban kell alkalmaznia. A Bsz. Ktv-re utaló rendelkezése tehát nem ellentétes sem a Bsz. általános előírásaival, sem az Alkotmány 50. § (3) bekezdésében konkrétan deklarált bírói függetlenség követelményével.

Fentiek alapján az Alkotmánybíróság a beadvány II. pontjában megfogalmazott indítványt is elutasította.

5. Az alkotmányjogi panasz elkésett.

Az indítványozó az alkotmányjogi panaszát nem a jogerős határozat, a megyei bíróság 1996. június 25-én meghozott 2. Mf.20.749/1996/4. számú ítéletének a kézbesítésétől számított 60 napon belül nyújtotta be. Panasza beterjeszthetőségét a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott Mfv.II. 10824/1996/3. számú ítéletének részére 1996. november 19-én történt kézbesítésétől számította. (Indítványának keltezése 1996. december 24-e, s az 1997. január 8. napján érkezett meg az Alkotmánybírósághoz.)

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 48. § (2) bekezdése szerint "Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani." A Polgári Perrendtartás (Pp.) 270. § (1) bekezdése ugyancsak azt mondja ki, hogy "a jogerős ítélet felülvizsgálatát" lehet kérni a Legfelsőbb Bíróságtól. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata az, hogy "az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni." [23/1991. (V. 18.) AB végzés - ABH 1991, 361., 25/1995. (IV. 5.) AB határozat - ABH 1995, 118.].

Az idézett jogszabályi rendelkezések alapján s az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatára figyelemmel - elkésettsége miatt - az indítvány alkotmányjogi panaszt tartalmazó részét az Alkotmánybíróság érdemben nem tárgyalta, az erre vonatkozó előterjesztést visszautasította.

6. A bírósági ítélet megsemmisítése iránt a pártatlansági eljárás sérelme okán előterjesztett kérelem elbírálására az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre.

Az Abtv. szerint az Alkotmánybíróság csak az 1. § a)-h) pontokban meghatározott esetekben járhat el. Közöttük az egyedi határozatok felülvizsgálatának és megsemmisítésének a lehetősége nem szerepel. Jogalap hiányában ezért az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság ítéletének e jogcímen való megsemmisítésére irányuló kérelmet is visszautasította.

Budapest, 1997. június 9.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró