EH 2008.1754 I. Az ittas járművezetés vétségének a kísérlete nem állapítható meg, ha a terhelt szeszes italtól befolyásolt állapotban nem közúton vezette a gépjárművet és a közútra történő behaladást ténylegesen meg sem kezdte [Btk. 188. §].
II. Az 1/2000. Büntető Jogegységi Határozatban meghatározott elvek az egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettének különböző elkövetési magatartásai halmozódása esetén is irányadók. A Btk. 277/A. § (1) bekezdés a) pontjának II. fordulatában meghatározottak szerint minősül ezért annak a cselekménye, aki a gépjárműre más gépjárműre kiadott rendszámtáblát szerel fel, majd a hamis rendszámtáblával felszerelt gépjárművel részt vesz a közúti közlekedésben [Btk. 277/A. § (1) bek., 1/2000. BJE].
Az elsőfokú bíróság a 2006. szeptember hó 18. napján meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rb. hivatali vesztegetés bűntettében, egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében és ittas járművezetés vétségének kísérletében. Ezért őt - halmazati büntetésül - 500 napi tétel (2000 forint egynapi tétel összegű) összesen 1 000 000 forint pénzbüntetésre, mellékbüntetésül 1 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte és kötelezte a felmerült bűnügyi költségek viselésére.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A terhelt az A. Kft. ügyvezetője, havi nettó jövedelme 100 000 forint. Nős, kiskorú gyermek eltartásáról nem gondoskodik. Vagyona egy családi ház, személygépkocsi, valamint a fenti kft. tulajdona, amelynek értéke 80-100 millió forint.
1998-ban ittas járművezetés vétsége miatt pénzbüntetésre és járművezetéstől eltiltásra ítélték, 2000-ben garázdaság bűntette miatt próbára bocsátották, 2004-ben ittas járművezetés vétsége miatt pénzbüntetésre és járművezetéstől eltiltásra ítélték.
Sz. P. p.-i lakos 2003-ban egy rendszámmal és forgalmi engedéllyel nem rendelkező, forgalomból kivont UAZ gépkocsit ajándékozott a terheltnek. A gépjármű megszerzését követően az UAZ gépkocsi elejére felkerült a DZU 534 forgalmi rendszám, amely eredetileg egy Skoda 105 S típusú személygépkocsira volt kiadva, amit 2004. október 14-én kitiltottak a forgalomból.
2005. június 19-én délután K. községben felesége és ismerősei társaságában a terhelt szeszes italt fogyasztott, és ezt követően, 20 óra körül indult az általa vezetett UAZ gépkocsival felesége és unokája társaságában közútnak nem minősülő erdészeti földúton a lakására. Ebben az időben a rendőrkapitányság állományába tartozó K. T. rendőr törzsőrmester és L. F. rendőr őrmester K. község belterületén, a K. úton teljesített szolgálatot. Szolgálati gépkocsijukkal a K. útra betorkolló földúton úgy álltak le, hogy elzárták annak lehetőségét, hogy arról ellenőrzés és megállás nélkül az útra bármilyen gépjármű behaladhasson.
Terhelt az általa vezetett gépkocsival 20 óra 15 perckor ért a rendőrök autója mögé, ahol megállni kényszerült. A rendőrök igazoltatták, majd ittasságát észlelve alkoholszondát alkalmaztak, amely fűzöldre színeződött. A terhelt az ittas vezetés tényét nem vitatta, hanem arra kérte az intézkedő rendőröket, hogy a vérvételtől tekintsenek el és az intézkedést helyszíni bírsággal zárják le. A rendőrük ezt a kérését nem teljesítették és közölték, hogy a terheltet vérvételre elő fogják állítani.
A terhelt megtagadta, hogy beszálljon a rendőrségi gépkocsiba, és az intézkedés elől ki akarta vonni magát. A lejtős úton szaladni kezdett, de eközben elesett. A földre került terhelttel szemben a rendőrök testi kényszert alkalmaztak, majd megbilincselték, beültették a szolgálati gépkocsiba és elindultak vele P. irányába. Útközben a terhelt 100 000 forintot ajánlott a rendőröknek azért, hogy a vérvételtől, illetve a további intézkedéstől eltekintsenek. A rendőrök az ajánlatot visszautasították. Ezt követően a terhelt azzal fenyegette meg a rendőröket, hogy a fiával megvereti őket.
A rendőrök a terheltet vérvételre előállították, a vérvételre 21 órakor, majd 21 óra 30 perckor került sor. A vérvizsgálat eredménye szerint terhelt vérében 1,94-1,98 ezrelék alkohol volt, ami közepes fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett.
Mivel a rendőri intézkedés időtartama alatt terheltnek eltört a jobb kar orsócsontja, ezért az orvosi vizsgálat során az intézkedő rendőrök értesítették a kényszerintézkedés kivizsgálására jogosult parancsnokot. A parancsnok, B. Zs. rendőr őrnagy a rendőrkapitányság épületében várta a már begipszelt kézzel odaérkező terheltet és az intézkedő rendőröket. A rendőrök elsődleges meghallgatását követően B. Zs. kérdésére terhelt úgy nyilatkozott, hogy a rendőri intézkedéssel kapcsolatban panasszal ott nem kíván élni, majd a bíróságon érvényesíti jogait. Közölte egyúttal a kivizsgálást végző parancsnokkal, hogy amennyiben az ittas vezetés miatt nem indítanak ellene eljárást akkor ő sem tesz feljelentést súlyos testi sértés miatt a rendőrök ellen. Végül terhelt 23 óra 35 perckor elhagyta a rendőrkapitányság épületét.
A jogi indokolás szerint terhelt azzal a magatartásával, hogy szeszes italtól befolyásolt állapotban közúton is kívánta vezetni gépjárművét, megszegte a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontját, s ezáltal megvalósította a Btk. 188. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő ittas járművezetés vétségének a Btk. 16. §-a szerinti kísérletét.
A terheltnek a rendszámmal kapcsolatos magatartása maradéktalanul beleillik a Btk. 277/A. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettének a tényállásába.
A terhelt azzal, hogy a szolgálati gépjárműben 100 000 forintot ajánlott fel a rendőröknek azért, hogy tekintsenek el a vérvételtől, kimerítette a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdésének I. fordulata szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntettét, mert a terhelt a hivatalos személy működésével kapcsolatban jogtalan előnyt ígért azért, hogy a hivatalos személy a hivatali kötelességét megszegje. Mivel a két intézkedő járőr magatartása egységes intézkedésnek tekintendő, ezért a terhelt e cselekménye egy rendbelinek minősül.
A terheltnek az a magatartása, hogy a rendőri kényszerintézkedés kivizsgálása során az intézkedő parancsnoknak azt ajánlotta, hogy ha eltekintenek az ittas vezetés miatti eljárástól, ő sem tesz feljelentést a rendőrök ellen, szintén ugyanezen bűncselekmény megállapítására nyújt törvényes lehetőséget.
Az ügyész által a büntetés súlyosítása végett, a terhelt és védője által pedig valamennyi bűncselekmény vádja alól felmentés érdekében bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt ítélőtábla a 2007. március 22. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelt 2 rb. hivatali vesztegetés bűntettének értékelt cselekményét 3 rb. hivatali vesztegetés bűntettének minősítette. Ezért, valamint a terhére helyesen megállapított további bűncselekmények miatt a terhelt büntetését 1 év 4 hónap börtönre és 100 000 forint pénzmellékbüntetésre súlyosította. A börtönbüntetés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a 100 000 forint pénzmellékbüntetést - meg nem fizetése esetén - 1000 forintonként 1-1 nap szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az ítélőtábla nem osztotta a védőnek a tényállás megalapozottságát támadó érveit. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének a tényállása minden tekintetben megalapozott, mentes a Be. 351. §-ának (2) bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért az a másodfokú felülbírálat alapját képezte.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság a vesztegetés rendbeliségének a meghatározásakor. A terhelt a vele szemben intézkedést foganatosító K. T. és L. F. rendőröknek 100 000 forintot ajánlott fel kötelességszegésük érdekében, majd a rendőrkapitányság épületében a meghallgatását követően a kivizsgálást végző B. Zs. rendőr őrnagy parancsnoknak felajánlotta, hogy amennyiben eltekintenek az ittas vezetés miatti eljárástól, ő sem tesz feljelentést a rendőrök ellen a sérelmére elkövetett súlyos testi sértés miatt. E magatartásával pedig előnyt kívánt szerezni. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy bűnhalmazat valósul meg, ha a vesztegetés elkövetője a jogtalan előnyt több személynek adja át vagy ígéri. A cselekmény rendbelisége a törvényellenes kapcsolatok számához igazodik. Ezért az ítélőtábla a terheltnek a 2 rb. hivatali vesztegetés bűntetteként értékelt cselekményét 3 rb. a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő hivatali vesztegetés bűntettének minősítette.
A Btk. 277/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettével összefüggésben az ítélőtábla tényként állapította meg, hogy a DZU 534 forgalmi rendszám eredetileg az A. R. p.-i lakos tulajdonát képező személygépkocsira volt kiadva, amelyet 2004. október 14-én kivontak a forgalomból, következésképpen a rendszámot ezt követően helyezte fel a terhelt az UAZ gépkocsira. A terhelt tehát tudta, hogy a rendszám nem az UAZ gépkocsira való, ennek ellenére ezt a jogellenes állapotot a hamis rendszám felhelyezésével előidézte, amely fennállt 2005. június 19-éig, a rendőri intézkedésig. Az egyedi azonosító jel meghamisításának a bűncselekménye állapot bűntett, ezért a védő által a bűncselekmény elévülésére történt hivatkozás nem vezethetett eredményre.
Végül - az ítélőtábla álláspontja szerint - az ittas járművezetés vétségének kísérlete vonatkozásában is helytálló a megyei bíróság jogi minősítése. A terhelt közepes fokban ittas állapotban földúton vezette a tulajdonát képező terepjáró gépkocsit. Azzal közúton is kívánt közlekedni, mivel a lakásához csak ily módon juthatott volna el. A földútról a közútra történt ráhajtásban a rendőri intézkedés akadályozta meg, így az ittas járművezetés vétségét a terhelt megkezdte, azonban a járművet közúton vezetni a rendőri intézkedés folytán már nem tudta, ezért cselekményét helyesen minősítette a megyei bíróság ittas járművezetés vétsége kísérletének.
Az elsőfokú bíróság által alkalmazott pénzbüntetés nem áll arányban a terhelt cselekményeinek tényleges tárgyi súlyával és az alanyi bűnösségének fokával, és nem felel meg az e körben kialakult ítélkezési gyakorlanak sem. Ezért az ítélőtábla a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezésnek megfelelően a terheltre kiszabott halmazati büntetést súlyosította.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - arra hivatkozással, hogy az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségre vonására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
Az indítvány szerint a bíróságok okszerűtlenül mérlegelték a bizonyítékokat. A terhelt tagadásával szemben ugyanis nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy a terhére rótt 3 rb. vesztegetés bűntettét elkövette volna.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt nem közúton közlekedett szeszes italtól befolyásolt állapotban, ezért az ittas járművezetés vétségének a kísérletét akkor sem követhette volna el, ha a rendőri intézkedésig ő vezetett volna. Akkor azonban a folyamat megszakadt. A terhelt gépkocsijából mindenki kiszállt. A rendőrök így nem is láthatták, ki vezette a gépkocsit.
Önkényes az az ítéleti megállapítás, hogy a terhelt megkísérelte a gépkocsit közúton is vezetni. A rendőri intézkedéssel egy folyamat megszakadt, ott az események véget értek. A bíróságok a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével és az anyagi büntetőjog szabályainak a megszegésével jutottak el a terhelt bűnösségének a megállapításához.
Az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettével kapcsolatban a védő álláspontja szerint iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az UAZ gépkocsira a forgalomból 2004-ben kivont DZU 534 forgalmi rendszámú gépkocsi rendszámát a terhelt szerelte volna fel. A kocsit a hatóság 2004-ben vonta ki a forgalomból, de arra semmi bizonyíték nincs, hogy ezt a terhelt, vagy más természetes személy kezdeményezte volna. Ennélfogva az sem bizonyítható, hogy a rendszámtábla a terhelthez került, s így azt ő szerelte fel a kocsira. Mivel ekként az ítéleti tényállítások hamisak, ezért a bíróságok az anyagi jog sérelmével ítélték el a terheltet.
Mindezek alapján a védő azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ügydöntő határozatot változtassa meg.
A Legfőbb Ügyészség átirata szerint a felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, részben alaptalan.
A Be. szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozatban megállapított tényállás nem támadható.
A védő az egyedi azonosító jel meghamisításával kapcsolatban tévesen hivatkozik arra, hogy nem állapítható meg, mikor került a gépkocsi a terhelt tulajdonába, és arra mikor szerelték fel a hamis rendszámtáblát. Az irányadó tényállás ugyanis e tárgyban konkrét ténymegállapításokat tartalmaz. Mindennek egyébként sincs jelentősége a terhelt cselekményének a büntetőjogi megítélésében, mert a Btk. 277/A. §-a szerinti bűncselekmény egyik elkövetési magatartása a hamis egyedi azonosító jel használata, az pedig tény, hogy a terhelt a hamis rendszámtáblát a 2005. június 19-ei rendőri intézkedés alkalmával is használta.
A terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül állapították meg a bíróságok valamennyi cselekményben, ezért a Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védő a felülvizsgálati indítványában foglaltakat fenntartotta. Hangsúlyozta, hogy az a földút, amelyen a tényállás szerint terhelt az UAZ gépkocsit vezette, nemcsak, hogy nem közút, de nem is út. Valójában magánszemélyek tulajdonában álló beépítetlen terület. Olyan mintegy 20%-os lejtő, amely miatt - miután a lejtő alján a rendőrök álltak személygépkocsival - az UAZ gépkocsit az emelkedő tetején megállították, abból mindenki kiszállt és gyalog a rendőrök felé indult. A lejtésszög miatt a rendőrök nem is láthatták, ki szállt ki a vezetőülés mögül.
Az ezt követő eseményekből kiemelte a védő, hogy az orvosi dokumentáció szerint kétséget kizáróan megállapítható, hogy a terhelt kéztörése nem eséstől, hanem szándékos bántalmazástól keletkezett. A bántalmazását követően a terheltet a rendőrök meg is kínozták. Úgy bilincselték meg a törött kezét, hogy abban a vérellátást teljesen elszorították. Csak a terhelt szerencséjén múlott, hogy a kezdődő elhalás miatt nem kellett a kezét amputálni.
Mindezek folytán a bíróságok által megállapított tényállás nem lehet irányadó a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítása körében. A rendszámtáblával elkövetett cselekmény pedig a valósága esetén is olyan jelentéktelen ("bagatell"), amely a terhelt büntetőjogi felelősségre vonása körében teljességgel elhanyagolható.
Mindezek alapján a védő elsődlegesen a marasztaló bírósági döntés megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését indítványozta.
A legfőbb ügyész képviselője a nyilvános ülésen az írásbeli átiratában foglaltakkal egyezően szólalt fel. Rámutatott arra, hogy a tényálláshoz kötöttség folytán a tényállást támadó részében a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt. Az irányadó tényállás alapján pedig a terhelt marasztalása törvényes.
A terhelt a nyilvános ülésen előadta, hogy a rendőri eljárásra és a terhére megállapított cselekményekre személyes konfliktus miatt került sor.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéletet az irányadó tényállás alapulvétele mellett egyrészt az indítványban megjelölt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt - okból, másrészt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt abszolút eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bek.] vizsgálta felül.
Ennek során a felülvizsgálati indítványt - az alább kifejtendők szerint - részben alaposnak találta.
A Legfelsőbb Bíróság a védő felülvizsgálati indítványának az elbírálása során mindenek előtt abból indult ki, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati eljárás, amelyben a tényálláshoz kötöttség érvényesül, és amelyre csak a törvényben tételesen felsorolt felülvizsgálati okokból van törvényes lehetőség. Ennél fogva a kötelezően irányadó jogerős ítéleti tényállás alapulvételével kell és lehet állást foglalni a rendkívüli jogorvoslat tárgyában.
Felülvizsgálati indítványában a védő a releváns bizonyítás anyagának értékelésén keresztül a megállapított tényállást támadta. A felülvizsgálati eljárás során azonban - amint arra a legfőbb ügyész képviselője is helyesen mutatott rá - a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése, mérlegelése nem vizsgálható, nem bírálható felül. A Be. 423. §-a (1) bekezdésének második mondata szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható.
A felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó tényállás alapján kell és lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a bíróságok az anyagi büntetőjog szabályainak a megsértése nélkül következtettek-e a terhelt bűnösségére, cselekményeinek a minősítése, illetve a kiszabott büntetés törvényes-e, vagy oly mértékben törvénysértő, amely már a felülvizsgálat keretében orvosolható.
Mindezek előre bocsátását követően - az egyes cselekmények sorrendjében - a Legfelsőbb Bíróság álláspontja a következő:
1. Az ittas járművezetés vétségének kísérlete.
Az ittas járművezetés vétségének kísérlete vonatkozásában az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével állapították meg a terhelt bűnösségét. E körben a felülvizsgálati indítvány alapos.
A Btk. 188. §-ának (1) bekezdése szerint az ittas járművezetés vétségét az követi el, aki szeszes italtól befolyásolt állapotban vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt vasúti vagy légi járművet, valamint gépi meghajtású vízi járművet vagy úszó munkagépet, avagy közúton gépi meghajtású járművet vezet.
A közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegésével tehát e tényállás alapján - a Btk. 191. §-ának (1) bekezdésében foglalt kivétellel - az ittas járművezetés bűncselekményét csak közúton lehet elkövetni.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt a szeszes ital fogyasztását követően az UAZ típusú gépjárművel, annak vezetőjeként a lakására a rövidebb, szolgalmi úton kívánt haladni, majd arról a K. útra térve a patak felé vette volna az útirányt. A rendőrök azonban a szolgálati gépkocsijukkal úgy álltak le, hogy a szolgalmi út végén elzárták annak lehetőségét, hogy a szolgalmi útról ellenőrzés és megállás nélkül a K. útra bármilyen gépjármű lehaladhasson.
A jogi indokolás körében megállapította a bíróság: a terhelt azon magatartásával, hogy szeszes italtól befolyásolt állapotban közúton is kívánta vezetni gépjárművét, megszegte a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontját, s ennek folyományaként megvalósította a Btk. 188. §-a (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő ittas járművezetés vétségének a Btk. 16. §-a szerinti kísérletét.
Ebből a jogi indokolásból is - a contrario - az következik, hogy a bíróság megállapítása szerint terhelt nem közúton vezette szeszes italtól befolyásolt állapotban a gépjárművet, ezért minősítette cselekményét csupán az ittas járművezetés vétsége kísérletének.
Az ítélőtábla helytállónak ítélte a megyei bíróság jogi minősítését. Kifejtette: terhelt közepes fokban ittas állapotban, földúton vezette a tulajdonát képező terepjáró gépkocsit. Azzal közúton is kívánt közlekedni, mivel lakásához csak ily módon juthatott volna el. A földútról a közútra történt ráhajtásban a rendőri intézkedés akadályozta meg, így az ittas járművezetést a terhelt megkezdte, azonban a járművet közúton vezetni a rendőri intézkedés folytán már nem tudta. Ezért cselekménye ittas járművezetés vétsége kísérletének minősül.
A közút fogalmát a módosított KRESZ 1. sz. függelékének 1/a. pontja határozza meg. Aszerint "út: a gyalogosok és a közúti járművek közlekedésére szolgáló közterület (közút), illetőleg magánterület (közforgalom elől el nem zárt magánút)". Amíg a közlekedési útvonal fogalma a bírói gyakorlat szerint a közútnál bővebb kört foglal magában, addig közútnak kizárólag a KRESZ fenti fogalmának megfelelő közterületek tekintendők. Ezek körébe pedig sem a közforgalom számára megnyitott magánterületek (üzemek, laktanyák, kórházak, üzletközpontok stb. területe), sem az olyan egyéb magánterületek nem tartoznak, amelyeken annak tulajdonosa idegen járművek eseti vagy rendszeres közlekedését eltűri. Ilyen utóbbi területen vezette az UAZ gépjárművet az irányadó tényállás szerint a terhelt.
A Btk. rendelkezése alapján következetes a gyakorlat abban, hogy az ittas járművezetés bűncselekményét, illetve annak kísérletét - a 191. § (1) bekezdésében meghatározott kivétellel - csak közúton lehet elkövetni. Ezt a gyakorlatot tükrözi a Legfelsőbb Bíróság BH 1998/157. szám alatt közzétett döntése is, amely szerint: az ittas járművezetésnek csupán az előkészülete - és nem a kísérlete - valósul meg, ha a közepes fokban ittas gépjárművezető nem a közúton vezeti a járművét, és a közútra történő kihajtást ténylegesen meg sem kísérelte.
A rendőrségnek a közbiztonság és a közrend védelme körében a bűncselekmények megelőzése, megakadályozása, illetve megszakítása alapvető kötelessége. Ezt a kötelezettségüket teljesítették a rendőrkapitányság állományába tartozó rendőrök, amikor szolgálati gépkocsijukkal a K. útra betorkolló földúton úgy álltak le, hogy elzárták annak lehetőségét, hogy arról ellenőrzés és megállás nélkül a közútra bármilyen gépjármű behaladhasson. Ezzel eredményesen megakadályozták, hogy a terhelt az ittas járművezetés bűncselekményét vagy szabálysértését megkezdhesse, így ezek kísérletét megvalósíthassa.
Az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 42. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis az ittas vezetés szabálysértését az követi el, aki
a) vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású vízi járművet, úszó munkagépet, továbbá közúton vagy a közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet úgy vezet, hogy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van, vagy a jármű vezetését ilyen állapotban lévő személynek engedi át,
b) nem gépi meghajtású járművet szeszes italtól befolyásolt állapotban vezet vagy hajt.
A fentebb már kifejtettek szerint pedig az az ítéletben "szolgalmi út"-nak nevezett terület, amelyen terhelt a gépjárművet vezette, közforgalom elől el nem zárt magánútnak sem minősült. Ezért annak sincs jelentősége, hogy a 2005. június 19-én elkövetett cselekmény a kétéves abszolút elévülési időre figyelemmel egyébként sem volna elbírálható.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság és az ítélőtábla felülvizsgálati indítvánnyal támadott másodfokú jogerős ítéletét - a Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - megváltoztatta. A terheltet az ittas járművezetés vétségének kísérlete miatt emelt vád alól - a Be. 6. §-a (3) bekezdésének a) pontjának I. fordulatára figyelemmel, a Be. 331. §-ának (1) bekezdése alapján - mert cselekménye nem bűncselekmény, felmentette.
2. Az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint az UAZ gépjármű megszerzése (2003. év) és 2005. június 19-e közötti időpontban felkerült e gépkocsira, előre a DZU forgalmi rendszám. Az eredetileg A. R. személygépkocsijára volt kiadva, amelyet 2004. október 14-én kitiltottak a forgalomból. A terhelt ezt a gépjárművet túlnyomórészt vadászat céljára használta, de előfordult az is, hogy rövid szakaszon közúti forgalomban is közlekedett vele.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint e körben a felülvizsgálati indítvány - miután valójában a tényálláson keresztül támadja a jogerős marasztaló döntést - a törvényben kizárt, a Legfőbb Ügyészség indítványa - az alábbiak szerint - alapos.
A Btk. 277/A. §-ának (1) bekezdése szerint az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettét az követi el, aki
a) egyedi azonosító jelet eltávolít, vagy egyéb módon meghamisít,
b) olyan dolgot szerez meg, vagy használ fel, amelynek egyedi azonosító jele hamis, hamisított, illetőleg amelynek egyedi azonosító jelét eltávolították.
Az egyedi azonosító jel fogalmát a Btké. 25/A. §-a határozza meg. Kimondja, hogy a Btk. 277/A. §-ának alkalmazása szempontjából egyedi azonosító jel: az olyan dolognak, amelynek a birtoklását vagy rendeltetésszerű használatát jogszabály hatósági engedélyhez köti, a gyártónak vagy a hatóságnak a dolgon, illetőleg annak alkotórészén alkalmazott, egyedi azonosításra szolgáló jelölése.
E fogalom alapján a rendszámtábla egyedi azonosító jelnek minősül.
A gépkocsik hatósági nyilvántartása közokirat, amelynek hitelességét az állam szavatolja. A nyilvántartás szempontjából a rendszámtábla alapvető fontosságú, mivel csak azzal együtt lehet a gépkocsit azonosítani. Ha a rendszámtábla nem hiteles, nem hiteles a nyilvántartás sem, vagyis a rendszámtábla hitelességéhez ugyanolyan érdek fűződik, mint a nyilvántartáshoz.
Annak érdekében, hogy az állam a rendszámtáblák hitelességét is szavatolhassa, jogszabályok [így a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet, a továbbiakban: R.] úgy rendelkeznek, hogy a rendszámtábla olyan hatósági jelzés, mely a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) tulajdonát képezi [R. 45. § (1) bek.]. Tartalmát és a formáját a hatóság határozza meg, s azt jogilag meghatározott eljárásban és feltételek mellett a hatóság adja ki, illetve vonja be, vagy veheti el. Mindez azt jelenti, hogy a gépkocsin lévő rendszámtáblának egyedileg azonosnak kell lennie azzal, amelyet a hatóság arra a gépkocsira kiadott, s a rendszámtábla akárcsak a formai azonosságának megszüntetése esetén is hamis (Legf. Bír. Bfv. I. 943/2004/5.).
A járművek forgalomba helyezésére és ideiglenes forgalomban tartására vonatkozó szabályok szerint a külön jogszabályban meghatározott járművel - kivéve a trolibuszt, villamost, kerékpárt, segédmotoros kerékpárt, állati erővel vont járművet, kézikocsit - közúti forgalomban akkor lehet részt venni, ha forgalomba helyezték, vagy ideiglenes forgalomban tartását engedélyezték [R. 38. § (1) bek.].
A jármű forgalomba helyezése nyilvántartásba vétellel, a forgalmi engedély, a rendszámtábla és - a 46/A. § (1) bekezdésben meghatározott járműveknél - az új típusú rendszámtáblához tartozó regisztrációs matrica kiadásával valósul meg. A jármű ideiglenes forgalomban tartásának engedélyezése az ideiglenes forgalomban tartási engedély és az E betűjelű ideiglenes rendszámtábla kiadásával valósul meg [R. 38. § (5)-(6) bek.]. A rendszámtábla rendeltetése tehát a közúti forgalomban való részvétel jogosultságának az igazolása.
A forgalmi engedély, az ideiglenes forgalomban tartási engedély, a törzskönyv és a rendszámtábla, valamint az új típusú rendszámtáblához kiadott regisztrációs matrica - az e rendeletben meghatározottak kivételével - arra a járműre érvényes, amelyre azt kiadták, illetőleg engedélyezték [R. 38. § (8) bek.].
A bűncselekmény elkövetési magatartásának megfogalmazása - egyéb módon meghamisít - értelem szerint azt jelenti, hogy az a meghamisítás minden lehetséges módját, így a tartalom és az azt hordozó forma meghamisítását is magában foglalja.
A rendszámtáblák meghamisításának két tipizálható módja különböztethető meg: egyrészről, ha ugyanolyan azonosító jelet tartalmazó rendszámtáblát szerelnek fel, mint amilyent a hatóság bevont, másrészről, amikor egy eredetileg nem a felszereléssel érintett járműre kiadott rendszámtáblát szerelnek fel.
A "meghamisít" kifejezés itt a hamissá tétel véghezvitelét jelenti. Következésképpen, aki a rendszámtábla tartalomhű utánzatát az eredetinek a helyébe felszereli, az a rendszámtáblát ugyanúgy meghamisítja, mint aki a más gépjárműre kiadott rendszámtáblát szereli fel. Ha az elkövetés szándékos, akkor a cselekmény bűncselekmény, feltéve, hogy a társadalomra veszélyessége is megállapítható.
A hamis rendszám felszerelése tehát a 277/A. § (1) bekezdése a) pontjának II. fordulata - az "egyedi azonosító jelet egyéb módon meghamisít" - szerinti bűncselekmény, amely ún. mozzanatos bűncselekmény. Az elkövetési magatartás tanúsításával befejezetté válik, és a hamis rendszám felszerelésével létrehozott jogellenes állapot már nem tartozik a vizsgált bűncselekmény tényállása alá. Ezért tévesen állapította meg a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla, hogy a hamis rendszám felhelyezésével előidézett jogellenes állapot olyan ún. állapot-bűncselekmény, amelynek elévülése csak e jogellenes állapot megszűnésével venné a kezdetét.
Utal végül e körben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy miután az irányadó tényállás szerint terhelt a hamis rendszámot 2004. október 14. napját követően szerelte fel, a büntetőeljárás megindulásakor (2005. június 19-én) a hamisítással elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának a bűntette még nem évült el.
A Legfőbb Ügyészség helyesen hivatkozott arra, hogy a hamis egyedi azonosító jellel felszerelt dolog használata is büntetendő cselekmény, amely fordulat alapján a terhelt ugyancsak bűncselekményt követett el.
A Legfelsőbb Bíróság ismét utal arra, hogy a rendőri intézkedés alkalmával a terhelt nem közúton, hanem - közforgalom számára megnyitott magánterületnek sem minősülő - magánterületen használta a hamis rendszámtáblával felszerelt gépkocsit. Ez a cselekménye - miután a fentebb már idézett közlekedésrendészeti szabályok szerint a hamis rendszámtábla használata csak a közúti forgalomban való részvétel esetén büntetendő -, bűncselekmény megállapítását önmagában nem eredményezhetné.
Az irányadó tényállás szerint azonban terhelt a hamis rendszámtáblával felszerelt gépkocsival több ízben a közúti forgalomban is közlekedett, s e cselekményével már valóban bűncselekményt követett el. A hamis rendszámmal felszerelt gépjármű használatának azonban a terhelt cselekményének a minősítése körében nincs, csupán a büntetés kiszabása körében van jelentősége.
A Btk. 277/A. §-ában szabályozott egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette több tényállásszerű elkövetési magatartással is megvalósulhat. Az elkövetési magatartások halmozódása esetén a minősítés ugyanolyan elvek mentén oldható meg, amint az a közokirat-hamisítás körében kialakult.
Az 1/2000. BJE határozat szerint:
1. A közokirat-hamisítás különböző elkövetési magatartásait [Btk. 274. § (1) bek. a) és b) pont] megvalósító elkövető cselekményei, ha ugyanarra az okiratra mint elkövetési tárgyra vonatkoznak, természetes egységet alkotnak.
2. Az 1. pontban említett elkövető cselekménye akkor minősülhet a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint, ha az (1) bekezdés a) pontja alapján - büntethetőséget kizáró vagy megszüntető okból - nem vonható felelősségre.
Ennek megfelelően M. G. terhelt cselekménye a hamis rendszám felhelyezésével elkövetett elkövetési magatartása alapján 1 rb., a Btk. 277/A. §-a (1) bekezdése a) pontjának II. fordulatában meghatározott és aszerint büntetendő egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettének a megállapítására alkalmas.
3. A hivatali vesztegetés bűntette és a büntetés kiszabása.
A hivatali vesztegetés bűntettének a megállapítása körében a védő ugyancsak a bíróságok bizonyítékokat mérlegelő tevékenységén keresztül támadta a jogerős ügydöntő határozatot, ezért a felülvizsgálati indítványa ebben a körben is a törvényben kizárt indítvány.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - az ítélőtábla által tett pontosítással - az eljárt bíróságok az anyagi büntetőjog szabályainak a megsértése nélkül minősítették e bűncselekményeket.
A Legfelsőbb Bíróság az ittas járművezetés vétségének kísérlete alól felmentő rendelkezésre figyelemmel megvizsgálta, hogy a terhelttel szemben kiszabott halmazati büntetés enyhítésére van-e törvényes lehetősége. Egyetértve azonban az alapeljárásban eljárt bíróságok értékelésével, a Legfelsőbb Bíróság is úgy ítélte meg, hogy a jelentősebb tárgyi súlyú 3 rb. közélet tisztasága elleni bűncselekmény, valamint a közbizalom elleni bűncselekmény mellett a halmazati főbüntetés mértékének a megállapítása körében a csekély súlyú közlekedési bűncselekmény kísérletének nem volt befolyásoló szerepe. Ennélfogva a főbüntetés esetleges mérséklése a rendes eljárásban közreműködő bíróságok büntetést kiszabó tevékenységének a rendkívüli jogorvoslati eljárásban meg nem engedett felülmérlegelését eredményezné.
Ugyanakkor a közlekedési bűncselekmény alól felmentő rendelkezés folytán a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés alkalmazásának a Btk. 58. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltétele már nem áll fenn, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt - a jogerős ügydöntő határozat megváltoztatása keretében - mellőzte.
Mivel a Legfelsőbb Bíróság hivatalból vizsgálandó (abszolút) eljárási szabálysértést sem észlelt, ezért a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott jogerős ügydöntő határozatot egyebekben - a Be. 426. §-a alapján - a hatályában fenntartotta.