52/2004. (XII. 10.) AB határozat

a közúti járművezetők képzéséről, vizsgáztatásáról és szakképesítéséről szóló 20/1992. (VII. 21.) KHVM rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a közúti járművezetők képzéséről, vizsgáztatásáról és szakképesítéséről szóló 20/1992. (VII. 21.) KHVM rendelet 16. § (4) bekezdése, 20. § (5) bekezdése és 21. § (4) bekezdése alkotmányellenes, ezért ezeket a rendelkezéseket 2005. június 30. napjával megsemmisíti.

2. Az Alkotmánybíróság a közúti járművezetők képzéséről, vizsgáztatásáról és szakképesítéséről szóló 20/1992. (VII. 21.) KHVM rendelet 16. § (1) bekezdése, 20. § (3) és (4) bekezdése, a 21. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 27. § a)-i) pontjai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az Alkotmánybírósághoz több indítvány és "alkotmányjogi panasz" is érkezett, amelyek a közúti járművezetők képzéséről, vizsgáztatásáról és szakképesítéséről szóló 20/1992. (VII. 21.) KHVM rendelet (a továbbiakban: R.) számos rendelkezését támadták.

1. Az egyik indítványozó kérelmében az R. 16. § (4) bekezdése és a 27. § a) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a jogállamiság alkotmányos elvével ellentétes az R.-nek az a szabályozása, miszerint jogszabályi mérték hiányában, a jogalkalmazó párttalan mérlegelése alapján tetszőleges időre törölni lehet a gépjárművezetők oktatásával foglalkozó szakoktatót a névjegyzékből.

1. Az egyik indítványozó kérelmében az R. 16. § (4) bekezdése és a 27. § a) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a jogállamiság alkotmányos elvével ellentétes az R.-nek az a szabályozása, miszerint jogszabályi mérték hiányában, a jogalkalmazó parttalan mérlegelése alapján tetszőleges időre törölni lehet a gépjárművezetők oktatásával foglalkozó szakoktatót a névjegyzékből.[1]

Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy - az R. ugyancsak eljárás alá vont 27. § a) pontja alapján - a Közlekedési Főfelügyelet vezetője a vizsgázókra, a szakoktatókra és a vizsgáztatókra nézve kötelező tartalmú, általános magatartási szabályok megalkotására jogosult. Úgy vélte, hogy ez a jogalkotási felhatalmazás a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) rendelkezéseivel, ennek alapján pedig az Alkotmány 37. § (3) bekezdésével ellentétes.

2. Más indítványozók - együttesen előterjesztett, többször módosított és kiegészített kérelmükben - az R. több rendelkezését kifogásolták. Álláspontjuk szerint az R. 16. § (1) bekezdése, 20. § (3) bekezdése, valamint a 21. § (1) és (2) bekezdése az Alkotmány 8. § (2) bekezdés első fordulatába ütköznek, mivel nem törvényi szinten kötik feltételekhez a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő alkotmányos alapjog érvényesülését.

Az indítványozók - hasonló okok miatt az R. 16. § (4) bekezdés a) és c) pontjait, a 20. § (4) bekezdés első mondatát, valamint a 21. § (4) bekezdés b) és c) pontjait ugyancsak az Alkotmány 8. § (2) bekezdés első fordulatába ütközőnek vélték.

Az indítványozók arra is hivatkoztak, hogy az R. 16. § (4) bekezdés b) pontja, a 20. § (4) bekezdés második mondata és a 21. § (4) bekezdés a) pontja az Alkotmány 8. §

(2) bekezdés második fordulatába, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütköznek. Az említett rendelkezések a közlekedési hatóság számára - az indítványozói vélekedések szerint - úgy adnak lehetőséget a gépjárművezetők képzéséért felelős szakoktatók, vizsgabiztosok és iskolavezetők szabályszegései szankcionálására, hogy nem határozzák meg "a szakmai vagy etikai kifogás jogcím tartalmát", s azokat a körülményeket sem, hogy ezek a "kifogások mikor tekintendők súlyosnak".

Az indítványozók szerint a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter törvényi felhatalmazás hiányában a Közlekedési Felügyelet számára nem állapíthat meg hatáskört, ezért az R. 27. § a)-i) pontjai sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését.

Az indítványozók utaltak arra is, hogy a miniszter olyan szabályozási hatáskör gyakorlására jogosítja fel a Közlekedési Főfelügyelet vezetőjét, "amelynek az azért sem tud eleget tenni, mert a szabályozás tárgyköre miatt jogalkotásra lenne szükség és a Közlekedési Főfelügyelet vezetője jogalkotási hatáskörrel nem rendelkezik".

3. Az egyik indítványozó alkotmányjogi panaszt is előterj esztett. Úgy vélte, hogy az R. 21. § (4) bekezdés a) pontja sérti a Jat. 2. § c) pontját, a 15. § (2) bekezdését, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdését és a 37. § (3) bekezdését. Az indítványozói hivatkozás szerint a támadott előírás az iskolavezetői névjegyzékből való törlés szabályozásával alkotmánysértő módon teszi lehetővé a foglalkozás gyakorlásából való kizárást. Mivel az alkalmazandó joghátránynak az R. támadott szövegében "sem alsó, sem felső határa nincs ..., így egy naptól nyolcvan évig való törlés között bármi lehet a szankció", a jogállamiság alkotmányos elve sérelmet szenved.

Az alkotmányjogi panasz az R. 27. § b) pontját is sérelmezte. Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe és a 37. § (3) bekezdésébe ütközőnek tekintette azt az előírást, amely a Közlekedési Főfelügyelet vezetőjét felhatalmazta a képzési és vizsgáztatási tevékenység végzéséhez kötelezően előírt dokumentumok köre meghatározására és azokból Bizonylati album kiadására. Az indítványban foglaltak alapján a Közlekedési Főfelügyelet vezetőjének nincs lehetősége normatív aktus kibocsátására.

4. Az Alkotmánybíróság az indítványok benyújtását követő jogszabályi változásokra tekintettel az indítványok fenntartásával kapcsolatos nyilatkozatokra hívta fel az indítványozókat.

Az indítványozók a rendelkezésükre állt határidőn belül az R. alkotmányellenesnek vélt rendelkezései tekintetében benyújtott kérelmüket "annak indokai tekintetében is, teljes egészében" fenntartották. Mivel az indítványozók által felvetett alkotmányossági kérdések az R. hatályos szabályozásai vonatkozásában is fennállnak, ezért az Alkotmánybíróság - eddigi gyakorlatát követve [137/B/1991. AB határozat, ABH 1192, 456, 457.] - az alkotmányossági vizsgálatot e rendelkezések tekintetében folytatta le.

5. Az Alkotmánybíróság döntése kialakítása során azt is vizsgálta, hogy az indítványozó által benyújtott alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában meghatározott követelményeknek.

Az Abtv. 48. § (2) bekezdése kimondja, hogy az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül kell benyújtani. Az indítványozó által az Alkotmánybíróság rendelkezésére bocsátott dokumentumok alapján megállapítható, hogy az R.-nek a Pest Megyei Bíróság 5.K. 26.244/2002/7. sz. jogerős ítéletében alkalmazott rendelkezései elleni alkotmányjogi panasz előterjesztésére a törvényes határidőn belül került sor.

Ha az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz hatáskörbenjár el és az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét megállapítja - a jogszabály alkotmányellenességéből eredő jogkövetkezmény levonásán túl - az Abtv. 48. §-a, illetve 43. § (4) bekezdése szerint lehetősége van az indítványozó ügyében az alkalmazási tilalom elrendelésére. Mivel az alkotmányjogi panasz előterjesztője alkalmazási tilalom iránti kérelmet nem terjesztett elő, az Alkotmánybíróság ezt az indítványt is utólagos normakontroll iránti kérelemnek tekintette.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint "[a] Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "[a] Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

Az Alkotmány 37. § hivatkozott (3) bekezdése kimondja: "A Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek azonban törvénnyel, vagy a Kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni."

Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése megállapítja: "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához."

2. A Jat. 2. §-ának az indítványban hivatkozott c) pontja előírja: Az Országgyűlés törvényben állapítja meg "az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényre juttatásuk eljárási szabályait".

A Jat. 15. §-ának az indítványban ugyancsak említett (2) bekezdése így rendelkezik: "A szabályzás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelességek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni".

3. Az indítványok az R. következő rendelkezéseit érintették:

"16. § (1) Járművezető-képzést csak járművezetői szakoktatói névjegyzékbe (a továbbiakban: szakoktatói névjegyzék) felvett személy végezhet."

"16. § (4) A szakoktatói névjegyzékből egy vagy több szakra vonatkozóan, meghatározott időre vagy véglegesen törölni kell azt:

a) aki a kötelező továbbképzésben nem vett részt és azt három hónapon belül nem pótolta;

b) akinek oktatói tevékenysége ellen az ellenőrzés, illetőleg a szakfelügyelet során súlyos szakmai vagy etikai kifogások merültek fel;

c) akinek vezetői engedélyét visszavonták, vagy akit a járművezetéstől eltiltottak, illetőleg aki utánképzési kötelezettségének nem tett eleget;

d) aki a 16/A. §-ban foglalt, az oktatással eltöltött idővel kapcsolatos előírásokat megszegte."

"20. § (3) A vizsgabiztosi névjegyzéket illetékességi területükön a felügyeletek vezetik. Az országos névjegyzékből törölt személyeket a területi névjegyzékből is törölni kell.

(4) A vizsgabiztos köteles a KFF által szervezett továbbképzésen részt venni.

(5) Meghatározott időre vagy véglegesen törölni kell a vizsgabiztosi névjegyzékből azt,

a) aki a kötelező továbbképzésen nem vett részt, és azt három hónapon belül nem pótolta;

b) akinek a vizsgabiztosi tevékenységével kapcsolatban súlyos szakmai vagy etikai kifogások merültek fel;

c) akinek a vezetői engedélyét visszavonták, vagy akit járművezetéstől eltiltottak, illetőleg aki utánképzési kötelezettségének nem tett eleget."

"21. § (1) Képzési tevékenység csak az iskolavezetői névjegyzékbe felvett iskolavezető irányításával folytatható.

(2) A felügyelet iskolavezetői névjegyzékbe veszi fel azt az iskolavezetői végzettséggel rendelkező jelentkezőt, aki

a) büntetlen előéletű;

b) nem áll bármely felügyeletnél vezetett iskolavezetői névjegyzékből való törlés hatálya alatt;

c) a külön jogszabályban megállapított névjegyzékbe vételi díjat befizette.

[...]

(4) Meghatározott időre vagy véglegesen törölni kell az iskolavezetői névjegyékből azt,

a) akinek tevékenysége ellen az ellenőrzés, illetőleg a szakfelügyelet során súlyos szakmai vagy etikai kifogások merültek fel;

b) akinek vezetői engedélyét visszavonták, vagy akit a járművezetéstől eltiltottak, illetőleg utánképzési kötelezettségének nem tett eleget;

c) aki az évenkénti szakmai továbbképzésen nem vett részt, és azt három hónapon belül nem pótolta."

"27. § A KFF vezetője a külön jogszabályok és e rendelet alapján

a) szabályozza a képzés részletes tartalmi követelményeit;

b) jóváhagyja az egyes járműkategóriákhoz, illetőleg tantárgyakhoz előírt tansegédleteket, meghatározza az egyes tantárgyak hallgatása alóli mentesítések alapjául szolgáló képesítések körét;

c) meghatározza a vizsgáztatás módszereit, feltételeit és az abban közreműködők feladatait;

d) meghatározza a képzési és vizsgáztatási tevékenység végzéséhez kötelezően előírt dokumentumok körét és azokról "Bizonylati albumot" ad ki;

e) meghatározza a szakoktatói képesítésnek megfelelő szakirányú végzettségeket;

f) meghatározza a szakoktatói és az iskolavezetői felsőfokú szaktanfolyam, valamint a 22. § (1) bekezdése szerinti szaktanfolyamok engedélyezésének feltételeit, a felvételi vizsga, a képzés, a vizsgák és a továbbképzések tartalmát és módszereit, az egyes tantárgyak hallgatása alóli felmentések alapjául szolgáló képesítések körét, valamint a szaktanfolyamokon oktató előadókkal szemben támasztott követelményeket;

g) szabályozza a szakoktatók és az iskolavezetők továbbképzését;

h) meghatározza, hogy az iskolavezetői képesítés megszerzéséhez mely vizsgatárgyaknál ismerhető el más - megszerzett - szakirányú képesítés;

i) szabályozza a szakfelügyelet működését;"

4. Az R. 20 §-ának az indítvány benyújtásakor hatályos szövege:

"20. § (1) A vizsgabiztosokat a Szakmai Vizsgabizottság vizsgabiztosai vizsgáztatják.

(2) Vizsgabiztosi vizsgára az bocsátható, aki a 19. § (1) bekezdésében megjelölt tanfolyamot elvégezte.

(3) A vizsgabiztosi névjegyzéket illetékességi területükön a felügyeletek vezetik. Az országos névjegyzékből törölt személyeket a területi névjegyzékből is törölni kell.

(4) A vizsgabiztos köteles a KFF által szervezett továbbképzésen részt venni. Azt, aki a továbbképzésen nem vesz részt és azt egy éven belül nem pótolja, illetőleg a tevékenységére vonatkozó szabályokat súlyosan megszegi, a vizsgabiztosi névjegyzékből a felügyelet törli."

III.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványok és az alkotmányjogi panasz részben megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság eljárása során elsőként azt vizsgálta, hogy az R.-nek a szakoktatók, a vizsgabiztosok és az iskolavezetők névjegyzékből való törlésére vonatkozó előírásai [16. § (4) bekezdése, 20. § (5) bekezdése, az indítvány benyújtásakor 20. § (4) bekezdés második mondata és 21. § (4) bekezdése] sértik-e az Alkotmánynak a jogbiztonság védelmére vonatkozó rendelkezését.

Az eljárás alá vont előírások az indítványozók szerint a jogállamiságot sértő módon teszik lehetővé a gépjárművezetők oktatása terén működő szakoktatók, vizsgabiztosok és iskolavezetők kizárását az általuk végzett tevékenységből. A vizsgált rendelkezések ugyanis a mérlegelésben orientáló, részletes szabályok nélkül "meghatározott időre, vagy véglegesen" engedik meg az érintettek névjegyzékből való törlését.

Az Alkotmánybíróság már több döntésében, elvi jelleggel a 11/1992. (III. 5.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) hívta fel a figyelmet a jogállamiságnak arra az alkotmányos követelményére, hogy - mivel a jogbiztonság szorosan a jogállamisághoz kapcsolódik - a jogbiztonság "az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára ... előre láthatóak legyenek." (ABH 1992. 77, 84.) A 75/1995. (XII. 21.) AB határozat pedig rámutatott arra, hogy "a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének a kiszámíthatóságát is".

(ABH 1995. 376, 383.) Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban utalt arra is, hogy "az alkotmányos jogállam a jogsértésekre csak jogállami módon reagálhat". (ABH 1992. 77, 84.)

Ebből az igényből fakad az a követelmény is, hogy valamely joghátrány kiszabásakor a jogalkotó köteles olyan feltételeket megállapítani, amelyek alkalmazásával kiszámíthatóvá válik a döntés. A 19/1999. (VI. 25.) AB határozatában az Alkotmánybíróság részletesen kifejtette, hogy a mérlegelést kívánó esetekben az előzetesen elhatározott és mindenki által megismerhető szempontok nélküli döntési jogkör önmagában is a jogbiztonság jelentős sérelmét eredményezi. (ABH 1999. 150, 155.)

Az R. támadott szabályaival a jogalkotó nagyon széles, lényegét tekintve diszkrecionális jogkört biztosít, amelynek alapján a jogalkalmazó minden normatív jellegű korlátozás nélkül dönthet a névjegyzékből való törlés időtartamáról. A jogalkalmazó közlekedési hatóság számára az R. vizsgált rendelkezéseiben biztosított ilyen széles mérlegelési jogkör pedig kiszámíthatatlanná teszi a joghátrányok tartamát.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az a körülmény, hogy a jogalkotó a gépjárművezető-képzés területén a szakoktatókkal, a vizsgabiztosokkal és az iskolavezetőkkel szemben meghatározott követelmények megsértése esetén alkalmazható joghátrányok feltételeit, a mérlegelés szempontjait nem határozta meg, alkotmánysértést eredményezett. A jogbiztonság alkotmányos követelményével ellentétes az R. 16. § (4) bekezdésébe, 20. § (5) bekezdésébe és 21. § (4) bekezdésébe foglalt az az előírás, amely oly módon teszi lehetővé meghatározott időre vagy véglegesen a szakoktató, a vizsgabiztos és az iskolavezető névjegyzékből való törlését, hogy nem szabályozta a mérlegelés körülményeit, feltételeit.

Az Alkotmánybíróság azért az R. alkotmányellenes szövegrészt tartalmazó 16. § (4) bekezdését, 20. § (5) bekezdését és a 21. § (4) bekezdését teljes egészében az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközőnek minősítette és azokat megsemmisítette. Az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes rendelkezéseket - a jogbiztonságra tekintettel -jövőbeni hatállyal semmisítette meg. Ennek megfelelően a jogalkotónak megvan a lehetősége arra, hogy 2005. június 30. napjáig a megsemmisített rendelkezések helyébe alkotmányos szabályozást iktasson.

Mivel az Alkotmánybíróság az említett rendelkezéseket teljes egészében megsemmisítette, így az ezekben foglalt más szövegrészek (pl. a súlyos szakmai vagy etikai kifogásokra utaló előírások) alkotmányosságát már nem vizsgálta. Az Alkotmánybíróság - állandó gyakorlatának megfelelően - eltekintett a megsemmisített előírások más alkotmányi szabályokba - így a 8. § (2) bekezdésébe - való ütközése vizsgálatától is. [61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997. 361, 364.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000. 425, 429.; 56/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001. 478, 482.]

2. Az Alkotmánybíróság az R. e határozat rendelkező részében megsemmisített előírásain túl támadott további előírásai alkotmányosságát két szempontból vizsgálta.

2.1. Az indítványozók az R. 16. § (1) bekezdését, a 20. § (3) és (4) bekezdését, továbbá a 21. § (1) és (2) bekezdését azért támadták, mivel úgy vélték, hogy ezek a szabályozások a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjogot nem törvényi szinten korlátozzák.

Az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh. 1.) részletesen kifejtette a foglalkozáshoz való alapjog természetére és korlátozható-ságára vonatkozó álláspontját. Eszerint ez az alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. A korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősíthető aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam. Ez utóbbin belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve objektív korlátokhoz kötésének megfelelően. A foglalkozáshoz való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az illető tevékenységtől az érintett el van zárva, azt nem választhatja. (ABH 1994. 117, 121.)

Az Alkotmány 70/B. § idézett (1) bekezdéséből és az Abh. 1. kapcsolódó megállapításaiból kitűnik, hogy a foglalkozáshoz való jog alkotmányos alapjog.

Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint az alapvető jogokra vonatkozó szabályokat a törvény állapítja meg, az alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság már több döntésében, így elvi jelleggel a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában felhívta a figyelmet arra is, hogy "nem mindenfajta összefüggés az alapjogokkal követeli meg a törvényi szintű szabályozást. Valamely alapjog tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is. Közvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendő a rendeleti szint is." (ABH 1991. 297, 300.)

Az R. 16. § támadott (1) bekezdése arra utal, hogy járművezető-képzést csak a szakoktatói névjegyzékbe felvett személy végezhet, a 20. § (3) bekezdése a vizsgabiztosi névjegyzék vezetésére, e § (4) bekezdése pedig a vizsgabiztost terhelő kötelező továbbképzésre vonatkozó rendelkezést tartalmaz. A 21. § ugyancsak sérelmezett (1) bekezdésének megfelelően képzési tevékenység csak az iskolavezetői névjegyzékbe felvett iskolavezető irányításával folytatható; e § (2) bekezdése az iskolavezetői névjegyzékbe való felvétel feltételeit állapítja meg.

A 60/1993. (XI. 29.) AB határozat már rámutatott arra, hogy az államnak az élethez, egészséghez, biztonsághoz való jog tiszteletben tartására és védelmére irányuló kötelezettségéből számos, a közúti közlekedés szabályaiba foglalt korlátozó jellegű előírás megalkotásának szükségessége következik. (ABH 1993. 507, 510.)

Az említettekhez hasonló jellegű, a közlekedés biztonsága érdekében szükséges korlátozásoknak tekintendők az R.-nek a közlekedés részvetőinek képzésével, vizsgáztatásával foglalkozók felkészítésével, nyilvántartásával kapcsolatos, eljárás alá vont rendelkezései is.

Az Abh.1. már felhívta a figyelmet arra, hogy "a vizsgák megkövetelése elvileg mindig szükséges feltétele egy foglalkozási ágba kerülésnek, hacsak nem tökéletesen szakképzetlen segédmunkásról van szó." (ABH 1994. 117, 123.)

A szakoktatókat, vizsgáztatókat és iskolavezetőket érintő képzési és nyilvántartási kötelezettségek garanciális jelentőségű szakmai és célszerűségi szempontokon alapulnak, amelyek a foglalkozáshoz való alkotmányos alapjog lényeges tartalmával csak távoli összefüggésben vannak.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az R. 16. § (1) bekezdése, 20. § (3) és (4) bekezdése, valamint 21. §

(1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit nem tekintette az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésébe ütközőnek, ezáltal a 8. § (2) bekezdésébe, sem a Jat. 2. § c) pontja és 15. §

(2) bekezdése megsértésének, ezért az alkotmányellenességük megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmeket elutasította.

2.2. Az R. 27. § a)-i) pontja alkotmányellenessége megállapítását az indítványozók - e § b) pontját az alkotmányjogi panasz előterjesztője is - azért támadták, mert ezek a rendelkezések a Közlekedési Főfelügyelet vezetőjének normatív aktus kiadására, s miniszteri rendeletben, törvényi felhatalmazás hiányában adtak felhatalmazást.

Az Alkotmánybíróság az e tárgykörre vonatkozó álláspontja kialakításakor tekintettel volt arra, hogy a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 18. § (2) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza:

"A közúti járművezetők és a közúti közlekedési szakemberek tanfolyami képzése, továbbképzése és utánkép-zése a közlekedési hatóság engedélye alapján végezhető. A tanfolyami képzést, továbbképzést és utánképzést a közlekedési hatóság ellenőrzi, illetőleg ellátja annak szakfelügyeletét."

Az egységes közlekedési hatósági szervezet feladat- és hatásköréről szóló 231/1997. (XII. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 1. § (1) bekezdése megállapítja:

"A közúti és a vasúti közlekedéssel, valamint a hajózással kapcsolatos közlekedési hatósági feladatokat - a HM vagyonkezelésében lévő ingatlanokon megvalósuló katonai célú létesítményekre vonatkozó hatósági feladatok kivételével - a Kormány által létrehozott, a közlekedési és vízügyi miniszter irányítása alatt működő egységes közigazgatási szerv látja el, amelynek területi szervei a megyei (fővárosi) közlekedési felügyeletek (a továbbiakban: területi felügyeletek) és a Központi Közlekedési Felügyelet (a továbbiakban: KKF), míg e szervek felett az irányítást és az általuk, valamint a Polgári Légiközlekedési Hatóság (a továbbiakban: PLH) által hozott határozatok esetében a másodfokú hatósági feladatokat ellátó központi hivatal a Közlekedési Főfelügyelet (a továbbiakban: Főfelügyelet) ."

A Korm.r. 3. § (1) bekezdés a) pontja szerint a Főfelügyelet felügyeleti jogkörében "[a] közlekedési ágazat hatósági jellegű szakképzései tekintetében - külön jogszabályban meghatározott szakmai képzések és szakképesítések követelményrendszere alapján - meghatározza a szaktanfolyamok továbbképzések tantárgyait, tanterveit, vizsgakövetelményeit, kinevezi a vizsgabiztosokat, lebonyolítja a vizsgáztatást, felügyeli és ellenőrzi a tanfolyami képzést".

A Korm.r. 5. § a) pontja alapján a Főfelügyelet végzi a járművezető-képzés tananyagai és tansegédletei szakmai tartalmának meghatározását.

A Kötv., a Korm.r. és az R. idézett rendelkezései összevetéséből kitűnik, hogy a Közlekedési Főfelügyelet vezetője nem miniszteri rendelet, hanem a Kötv. és a Korm.r. felhatalmazása alapján látja el az R. 27. § a)-i) pontjaiban meghatározott, a gépjárművezető-képzéssel, vizsgáztatással, a szakoktatókkal, vizsgáztatókkal, iskolavezetőkkel kapcsolatos követelmények megállapításával, nyilvántartásával kapcsolatos feladatokat.

Az Alkotmánybíróság eljárása során tanulmányozta a Közlekedési Főfelügyelet által megküldött, az R. 27. § a)-i) pontjaiban megjelölt dokumentumokat, így a gépjárművezető-képzés részletes tartalmi követelményeit, a vizsgáztatás módszereit, feltételeit és az abban közreműködők feladatait meghatározó szabályzatokat, a Bizonylati albumot, a különböző oktatói és iskolavezetői képzésekkel kapcsolatos követelményeket. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mindezek -jellegüknél fogva - technikai típusú szabályzatok, formanyomtatványok, iratminták, valamint az azokhoz kapcsolódó tájékoztatók, amelyeknek normatív tartalma nincs. Az említett dokumentumok kiadásával tehát a Közlekedési Főfelügyelet vezetője jogalkotási feladatot nem láthat el.

A vázoltak alapján az Alkotmánybíróság az R. 27. § a) -i) pontjaiba foglalt előírásokat nem minősítette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, sem a 37. § (3) bekezdésébe ütközőnek, s ezért a megsemmisítésükre irányuló kérelmet elutasította.

Dr. Erdei Árpád s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 673/B/1997.