62011CJ0205[1]

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2013. július 18. Fédération internationale de football association (FIFA) kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Televíziós műsorszolgáltatás - 89/552/EGK irányelv - 3a. cikk - Az Egyesült Királyság által elfogadott, e tagállam társadalma számára kiemelten jelentős eseményekre vonatkozó intézkedések - Labdarúgó-világbajnokság - Az intézkedéseket a közösségi joggal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat - Indokolás - EK 43.cikk, EK 49. cikk és EK 86. cikk - A tulajdonhoz való jog. C-205/11. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2013. július 18. ( *1 )

"Fellebbezés - Televíziós műsorszolgáltatás - 89/552/EGK irányelv - 3a. cikk - Az Egyesült Királyság által elfogadott, e tagállam társadalma számára kiemelten jelentős eseményekre vonatkozó intézkedések - Labdarúgó-világbajnokság - Az intézkedéseket az uniós joggal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat - Indokolás - EK 43. cikk, EK 49. cikk és EK 86. cikk - A tulajdonhoz való jog"

A C-205/11. P. sz. ügyben,

a Fédération internationale de football association (FIFA) (képviselik: A. Barav és D. Reymond ügyvédek)

felperesnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2011. április 27-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: E. Montaguti és N. Yerrell, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: M. Gray barrister, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes az elsőfokú eljárásban,

a Belga Királyság (képviselik: C. Pochet és J.-C. Halleux, meghatalmazotti minőségben, segítőik: A. Joachimowicz és J. Stuyck advocaten),

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviselik: S. Ossowski és J. Beeko, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: T. de la Mare QC)

beavatkozók az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta, a harmadik tanács elnökeként eljáró bíró, K. Lenaerts, Juhász E., J. Malenovský (előadó) és D. Šváby bírák,

főtanácsnok: N. Jääskinen,

hivatalvezető: A. Impellizzeri tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. szeptember 13-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2012. december 12-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésében a Fédération internationale de football association (FIFA) az Európai Unió Törvényszéke T-68/08. sz., FIFA kontra Bizottság ügyben 2011. február 17-én hozott ítéletének (EBHT 2011., II-349. o.; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az FIFA-nak a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése alapján az Egyesült Királyság által hozott intézkedéseknek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről szóló, 2007. október 16-i 2007/730/EK bizottsági határozat (HL L 295., 12. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) részleges megsemmisítése iránti kérelmét.

Jogi háttér

2 Az 1997. június 30-i 97/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 202., 60. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 321. o.) módosított, a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 1989. október 3-i 89/552/EGK tanácsi irányelv (HL L 298., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 224. o., a továbbiakban: 89/552 irányelv) 3a. cikke, amelyet az előbbi irányelv illesztett be az utóbbi szövegébe, a következőképpen rendelkezik:

"(1) Minden tagállam hozhat intézkedést az uniós joggal összhangban annak biztosítására, hogy a joghatósága alá tartozó műsorszolgáltatók kizárólagos alapon ne közvetíthessenek az adott tagállam számára társadalmi szempontból kiemelten jelentős eseményeket oly módon, hogy az adott tagállamban a közönség jelentős részét kizárják az ilyen események élőben vagy későbbi közvetítés útján, szabadon hozzáférhető televízióadásban való követésének lehetőségéből. Ha így jár el, az érintett tagállam jegyzéket készít azokról a meghatározott nemzeti vagy nem nemzeti eseményekről, amelyeket társadalmi szempontból kiemelkedő jelentőségűnek tart. Erről egyértelmű és átlátható módon és megfelelő időben gondoskodik. Ennek során az érintett tagállam azt is meghatározza, hogy az ilyen események teljes vagy részleges élő közvetítésben kerüljenek műsorra, vagy amennyiben ez objektív közérdekű okokból szükséges vagy megfelelő, teljes vagy részleges későbbi közvetítésre kerüljön sor.

(2) A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot minden olyan intézkedésről, amelyet az (1) bekezdésnek megfelelően hoztak vagy hozni fognak. Az értesítéstől számított három hónapon belül a Bizottság megvizsgálja, hogy az ilyen intézkedések összeegyeztethetők-e az uniós joggal, és erről tájékoztatja a többi tagállamot. A Bizottság kikéri a 23a. cikk alapján létrehozott bizottság állásfoglalását. A Bizottság továbbá haladéktalanul megjeleníti a meghozott intézkedéseket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában, és legalább évente egyszer kiadja a tagállamok által hozott intézkedések összesített jegyzékét.

(3) A tagállamok kötelesek biztosítani megfelelő eszközökkel jogrendszerük keretein belül, hogy a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók ezen irányelv közzétételének napját követően az említett műsorszolgáltatók által vásárolt kizárólagos jogokat nem gyakorolják oly módon, hogy egy másik tagállamban a közönség jelentős részét megfosztják attól a lehetőségtől, hogy kövessék azokat az eseményeket, amelyeket az adott másik tagállam az előző bekezdések szerint megjelölt, teljes körű vagy részleges élő közvetítés, vagy ahol a közérdekű objektív okoknál fogva szükséges vagy megfelelő, teljes körű vagy részleges közvetítés útján az ingyenes televízióban, amint azt az (1) bekezdés szerint a másik tagállam meghatározta [helyesen: valamely másik tagállamban a közönség jelentős részét megfosztják attól a lehetőségtől, hogy - e másik tagállam által az (1) bekezdés szerint meghatározott módtól függően - teljes körű vagy részleges élő közvetítés során, illetve - ahol a közérdekű objektív okoknál fogva szükséges vagy megfelelő - későbbi, ingyenes televíziós szolgáltatás révén történő teljes körű vagy részleges közvetítés útján kövessék azokat az eseményeket, amelyeket az adott másik tagállam az előző bekezdések szerint megjelölt.]"

3 A 97/36 irányelv (18)-(22) preambulumbekezdése értelmében:

"(18) Lényeges, hogy a tagállamok intézkedéseket hozhassanak az információhoz való jog védelmére és a társadalom számára kiemelten jelentős nemzeti, illetve nem nemzeti események televíziós közvetítéséhez való széleskörű nyilvános hozzáférés biztosítására, mint például az olimpiai játékok, a labdarúgó-világbajnokság és az európai labdarúgó-bajnokság. Ebből a célból a tagállamok jogában áll az uniós joggal összhangban lévő intézkedések meghozatala, melyek célja a joghatóságuk alá tartozó, az ilyen események kizárólagos műsorközvetítési jogaival rendelkező műsorszolgáltatók gyakorlatának szabályozása.

(19) Az uniós keretben szükséges intézkedéseket hozni a lehetséges jogbizonytalanság és piaci torzulások elkerülésére, és a televíziós szolgáltatások szabad forgalmazásának egyeztetésére azzal a szükséglettel, hogy megakadályozzák a jogos általános érdekeket védő nemzeti intézkedések megkerülését.

(20) Különösen helyénvaló olyan előírások megfogalmazása, amelyek a műsorszolgáltatók olyan kizárólagos közvetítési jogainak gyakorlására vonatkoznak, amelyeket a műsorszolgáltatók felett joghatósággal rendelkező tagállam helyett más tagállamokban a társadalom számára kiemelten jelentős eseményekre vonatkoznak. [...]

(21) Ezen irányelv alkalmazásában a társadalom számára kiemelten jelentős eseményeknek bizonyos feltételeknek eleget kell tenniük, azaz olyan kiemelkedő eseménynek kell lenniük, amelyek az Unióban vagy egy adott tagállamban, illetve egy adott tagállam területének jelentős részén a közvélemény számára érdekesek, és amelyeket előzetesen megszervez egy olyan eseményszervező, aki jogosult az említett eseményekkel kapcsolatos jogok értékesítésére.

(22) Ezen irányelv alkalmazásában a »szabadon igénybe vehető televíziós« műsorszolgáltatás egy műsornak közszolgálati vagy kereskedelmi műsorcsatornán történő olyan közvetítését jelenti, amely - a műsorközvetítés olyan finanszírozási módjain túlmenően, amelyek széles körben alkalmazottak az egyes tagállamokban (például engedélydíj és/vagy alapszintű előfizetési díj egy kábelhálózatban) - fizetés nélkül a közönség rendelkezésére áll."

A jogvita előzményei

4 A jogvita alapjául szolgáló tényállást a megtámadott ítélet 6-16. pontja a következőképpen írja le:

"6 A [FIFA] 208 nemzeti labdarúgó-szövetségből álló egyesület, és a labdarúgás világszintű végrehajtó szerve. Céljai közé tartozik különösen a labdarúgás globális előmozdítása és nemzetközi versenyeinek megszervezése. A világbajnokság - amelynek megszervezését biztosítja - utolsó szakasza [a továbbiakban: a világbajnokság utolsó szakasza] televíziós közvetítési jogainak értékesítése képezi fő bevételi forrását.

7 1998. június 25-i határozatában az Egyesült Királyság és Észak-Írország kulturális, média- és sportminisztere (a továbbiakban: miniszter) a Broadcasting Act 1996 (a műsorszolgáltatásról szóló 1996. évi törvény) IV. részének értelmében megállapította az e tagállam társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékét, amely a [világbajnokság utolsó szakaszát] is magában foglalta.

8 E jegyzék elfogadását a miniszter által 1997 júliusában kezdeményezett, 42 különböző szervezettel azon kritériumok tárgyában tartott konzultáció előzte meg, amelyekre figyelemmel a különböző eseményeknek az Egyesült Királyság társadalma számára való jelentőségét értékelni kellett. Ezen eljárás azon kritériumok jegyzékének elfogadásához vezetett, amelyek szerepelnek a kulturális, média- és sportminisztérium 1997 novemberében keltezett iratában, és amelyeket a miniszter az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékének létrehozása céljából alkalmazott. Ezen irat értelmében egy esemény különösen akkor alkalmas az e jegyzékbe való felvételre, ha széles körben különös visszhangot kelt, nem pedig csupán az adott sport szokásos közönségének fontos. Ugyanezen irat szerint ilyennek minősíthető valamely kiemelkedő nemzeti vagy nemzetközi sportesemény, vagy az, amely az Egyesült Királyság nemzeti csapatának vagy nemzeti képviselőinek részvételével zajlik. Az e kritériumokat teljesítő események közül azok, amelyek jelentős televíziós nézettségnek örvendenek, vagy amelyeket hagyományosan ingyenes szolgáltatás keretében élőben közvetítenek, nagyobb eséllyel szerepelhetnek a jegyzékben. Továbbá, a miniszter ennek mérlegelése során az érintett sportágra vonatkozó más tényezőket is figyelembe vesz, mint például valamely esemény teljes terjedelmű élő közvetítése kínálatának célszerűsége, a szóban forgó sportág bevételeire gyakorolt hatás, a műsorszolgáltatói piacra gyakorolt hatás, továbbá azon körülmények fennállása, amelyek biztosítják az eseményhez való hozzáférést késleltetett televíziós vagy rádiós közvetítés révén.

9 Ezt követően a miniszter a Broadcasting Act 1996 97. cikkének megfelelően megindította a jegyzékbe felveendő különleges eseményekre vonatkozó konzultációs eljárást. E konzultáció keretében a miniszter kikérte számos érintett szervezetnek és gazdasági szereplőnek, valamint a televíziós közvetítések jogai birtokosainak, mint például a FIFA-nak a véleményét. Továbbá, a miniszter által létrehozott »Advisory Group on listed events« (a jegyzékben szereplő események konzultációs csoportja) nevű konzultációs bizottság is véleményezte a listára kerülő eseményeket, és a [világbajnokság utolsó szakaszával] kapcsolatban azt javasolta, hogy a jegyzékbe vegyék fel a döntőt, a középdöntőt, valamint azokat a mérkőzéseket, amelyeken az Egyesült Királyság nemzeti csapatai szerepelnek.

10 A Television Broadcasting Regulations 2000 (a televíziós műsorszolgáltatásról szóló 2000. évi rendelet) által módosított Broadcasting Act 1996 98. cikke értelmében a televíziós műsorszolgáltató szervezetek két kategóriára oszlanak. Az első kategóriába tartoznak az ingyenes szolgáltatást nyújtó szervezetek, amelyek szolgáltatása az Egyesült Királyság lakosságának legalább 95%-a számára fogható [a továbbiakban: szabad hozzáférésű csatornákat üzemeltető műsorszolgáltatók]. A második kategóriába tartoznak az e feltételeknek meg nem felelő szervezetek [amely kategória elsősorban a fizetős csatornákat üzemeltető műsorszolgáltatókat foglalja magában].

11 Továbbá a Television Broadcasting Regulations 2000 által módosított Broadcasting Act 1996 101. cikke értelmében az e kategóriák egyikébe tartozó televíziós műsorszolgáltató csak akkor közvetítheti élő adásban a jegyzékben szereplő valamely esemény egy részét vagy egészét, ha valamely más, a másik kategóriába tartozó televíziós műsorszolgáltató megszerezte annak jogát, hogy ugyanezen esemény egészét vagy egy részét élő adásban ugyanezen vagy lényegében ugyanezen a területen közvetítse. Amennyiben e feltétel nem teljesül, a szóban forgó esemény egészét vagy egy részét közvetíteni szándékozó szervezetnek meg kell szereznie az Office of Communications (kommunikációs hivatal) előzetes engedélyét.

12 A Code on sports and other listed and designated events (a jegyzékben szereplő sport- és egyéb események kódexe) 2000-ben hatályos változata 3. cikke értelmében a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékében szereplő események két csoportba oszlanak. Az »A csoportba« tartoznak azok, amelyekről nem adható kizárólagos alapon élő közvetítés, ha bizonyos feltételek nem teljesülnek. A »B csoportba« azok az események tartoznak, amelyekről csak akkor adható kizárólagos alapon élő közvetítés, ha rendelkezéseket fogadtak el az utólagos közvetítés biztosítása céljából.

13 A Code on sports and other listed and designated events 13. cikke értelmében az Office of Communications engedélye megadható a jegyzékben szereplő, az »A csoportba« tartozó események - amelyek közé a világbajnokság [utolsó szakasza] is tartozik - tekintetében, amennyiben a vonatkozó közvetítési jogokat valamennyi műsorszolgáltató szervezetnek méltányos és ésszerű feltételek mellett ajánlották fel, amennyiben valamely, a másik csoportba tartozó szervezet nem fejezte ki e jogok megszerzése iránti szándékát.

14 1998. szeptember 25-i levelében az Egyesült Királyság a 89/552 irányelv 3a. cikkének (2) bekezdése értelmében megküldte az Európai Közösségek Bizottságának az eseményeknek a miniszter által összeállított jegyzékét, valamint egyéb, az ugyanezen irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése értelmében az e tagállam által elfogadott szabályozásra vonatkozó felvilágosítást. Az Egyesült Királyság és a Bizottság közötti levélváltást, valamint az intézkedéseknek 2000. május 5-én történt új közlését követően a Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatóságának főigazgatója 2000. július 28-i levelében tájékoztatta az Egyesült Királyságot, hogy a Bizottság nem emel kifogásokat e tagállam intézkedéseivel szemben, tehát azokat hamarosan közzéteszik az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában.

15 A T-33/01. sz., Infront WM kontra Bizottság ügyben 2005. december 15-én hozott ítéletében (EBHT 2005., II-5897. o.) a Törvényszék azzal az indokkal semmisítette meg a 2000. július 28-i levélben szereplő határozatot, hogy azt, mivel az EK 249. cikk szerinti határozatnak minősül, a Bizottság tagjaiból álló testületnek kellett volna elfogadnia (a fent hivatkozott Infront WM kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 178. pontja).

16 A [szóban forgó] ítéletre hivatkozva a Bizottság elfogadta a [vitatott] határozatot."

A vitatott határozat

5 A vitatott határozat 1. cikke értelmében:

"A [89/552] irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése szerinti intézkedések, amelyekről az Egyesült Királyság 2000. május 5-én értesítette a Bizottságot, és amelyeket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának2000. november 18-i C 328. számában tettek közzé, összeegyeztethetők a közösségi joggal."

6 Az említett határozat 3. cikke értelmében e határozatot "2000. november 18-ától kell alkalmazni".

7 A vitatott határozat (3)-(6), (18)-(21), valamint (24) és (25) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik: [...] [...]

"(3) A vizsgálat során a Bizottság figyelembe vette az Egyesült Királyságban uralkodó médiahelyzetről rendelkezésre álló adatokat.

(4) Az Egyesült Királyság által bejelentett intézkedésekben szereplő kiemelt társadalmi fontosságú események jegyzékét egyértelmű és átlátható módon állították össze, és ezt széles körű konzultáció előzte meg az Egyesült Királyságban.

(5) A Bizottság elégedetten nyugtázta, hogy az Egyesült Királyság intézkedéseiben felsorolt események legalább kettőnek megfelelnek az események társadalmi fontosságát megbízhatóan jelző következő kritériumok közül: i. az esemény a tagállamban széles körben különös visszhangot kelt, és nem csupán az adott sport, illetve tevékenység szokásos közönségének fontos; ii. az eseménynek általánosan elismert egyedi kulturális jelentősége van a tagállam lakossága számára, különösen a kulturális önazonosság erősítésében; iii. az ország csapata résztvevője az eseménynek, amely egy nemzetközi jelentőségű verseny vagy bajnokság keretében zajlik; valamint iv. hagyomány, hogy az eseményről ingyenes televízión közvetítést adnak, amely nagy nézettségnek örvend.

(6) Az Egyesült Királyság intézkedéseiben felsorolt események között nagy számban szerepelnek olyanok - beleértve a nyári és a téli olimpiai játékokat, valamint a labdarúgó-világbajnokság és Európa-bajnokság döntőit -, amelyeknek a hagyományosan elismert kiemelt társadalmi jelentőségét kifejezetten említi a [97/36] irányelv (18) preambulumbekezdése. Ezek az események az Egyesült Királyságban széles körben különös visszhangot keltenek, mivel általában különösen közkedveltek (a résztvevők nemzetiségétől függetlenül), nem pedig csupán a sportesemények szokásos közönségének körében.

(18) Hagyomány, hogy a felsorolt eseményekről - köztük azokról is, amelyek teljes egységet alkotnak, nem pedig események sorozatából állnak - ingyenes televízión közvetítést adnak, amely nagy nézettségnek örvend. Ha kivételesen nincs így (a krikett-világbajnokság felsorolt mérkőzései esetében), a felsorolás korlátozott (mivel a döntőt, az elődöntőket és az ország nemzeti csapatainak részvételével zajló mérkőzéseket tartalmazza), és csak megfelelő utólagos közvetítést ír elő, és mindenesetre megfelel az események társadalmi fontosságát megbízhatóan jelző kritériumok közül kettőnek [...].

(19) Az Egyesült Királyság intézkedései arányosnak tekinthetők, tekintetbe véve, hogy a szolgáltatásnyújtásnak az EK-Szerződés szerinti alapszabadságától való eltérést azon felsőbb [helyesen: kényszerítő] közérdek teszi indokolttá, hogy a [társadalom számára kiemelten jelentős eseményekhez a közönség széles körű hozzáférését biztosítani kell].

(20) A Egyesült Királyság intézkedései összeegyeztethetők az Európai Közösség versenyszabályaival, mivel a felsorolt események közvetítésére feljogosított műsorszolgáltatók körét objektív kritériumok alapján jelölik ki, így az események közvetítési jogának megszerzéséért tényleges, illetve potenciális verseny alakulhat ki. A lista továbbá nem tartalmaz olyan aránytalanul sok eseményt, hogy ez torzítaná a versenyt az ingyenes és a térítéses televíziós műsorszolgáltatás downstream piacain.

(21) Az Egyesült Királyság intézkedéseinek arányosságát megerősíti az a tény, hogy a felsorolt események egy része tekintetében csak utólagos közvetítést írnak elő.

(24) A [fent hivatkozott Infront WM kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből] következik, hogy a [89/552] irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése alapján tett intézkedéseknek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről tett megállapítás határozatnak minősül, ezért azt a Bizottságnak kell elfogadnia. Ennek megfelelően e határozatban ki kell jelenteni, hogy az Egyesült Királyság által bejelentett intézkedések összeegyeztethetők a közösségi joggal. Az e határozat mellékletében leírt intézkedéseket a [89/552] irányelv 3a. cikkének (2) bekezdésével összhangban közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(25) A jogbiztonság biztosítása érdekében e határozatot az Egyesült Királyság által bejelentett intézkedéseknek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való első közzétételének napjától kell alkalmazni."

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

8 A FIFA azon indokból nyújtott be keresetet a Törvényszékhez a vitatott határozattal szemben, miszerint a Bizottság jóváhagyta, hogy a világbajnokság utolsó szakaszát a maga összességében kiemelten jelentős eseménynek minősítették, és így elfogadta, hogy e verseny valamennyi mérkőzése felkerüljön a kiemelten jelentős eseményeknek a miniszter által összeállított jegyzékére. A FIFA szerint ez utóbbi csak az úgynevezett "kiemelt mérkőzéseket", vagyis a döntőt és a középdöntőket, valamint az e tagállam válogatottjának mérkőzéseit minősíthette volna ilyen eseményeknek (a továbbiakban: "kiemelt" mérkőzések). Ily módon e jegyzéken nem kellett volna szerepelniük a világbajnokság egyéb mérkőzéseinek (a továbbiakban: "nem kiemelt" mérkőzések).

9 A vitatott határozat részleges megsemmisítése iránti kérelmének alátámasztására a FIFA hat jogalapra hivatkozott. E jogalapok a következőkön alapulnak: először is az indokolási kötelezettség megsértése e határozatban, másodszor a 89/552 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének megsértése, harmadszor a tulajdonhoz fűződő jogának megsértése, negyedszer a Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek megsértése, ötödször a Szerződés versenyre vonatkozó rendelkezéseinek megsértése, hatodszor pedig a Szerződés letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek megsértése.

10 A megtámadott ítéletben a Törvényszék a FIFA keresetének alátámasztására hivatkozott jogalapok egyikét sem fogadta el, és a keresetet a maga összességében elutasította.

11 A Törvényszék egyaránt elutasította a FIFA által benyújtott pervezető intézkedések iránti kérelmet is, amely arra irányult, hogy a Törvényszék hívja fel a Bizottságot több irat benyújtására.

A fellebbezésről

Előzetes észrevételek

12 Először is meg kell állapítani, hogy a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdésével az uniós jogalkotó felhatalmazta a tagállamokat, hogy bizonyos eseményeket az érintett tagállam társadalma számára kiemelten jelentős eseményeknek (a továbbiakban: kiemelten jelentős esemény) minősítsenek, és ily módon a Szerződés által ráruházott mérlegelési mozgástér keretében kifejezetten elfogadta a szolgáltatásnyújtás szabadságának, a letelepedés szabadságának, a verseny szabadságának és a tulajdonhoz való jognak a korlátozását, ami e felhatalmazás elkerülhetetlen következménye. Amint az a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdéséből is következik, a jogalkotó úgy ítélte meg, hogy ezt a korlátozást az információhoz való jog védelmének és az említett események televíziós közvetítéséhez való széles körű nyilvános hozzáférés biztosításának célkitűzése igazolja.

13 Egyébiránt a Bíróság már elismerte az ilyen célkitűzés követésének jogszerűségét, és megállapította, hogy a nagy közérdeklődésre számot tartó események kizárólagos forgalmazása jelentős mértékben korlátozhatja a közönség ezen eseményekről való tájékozódását. Márpedig a demokratikus és pluralista társadalmakban az információhoz való jog kiemelten fontos, ami még nyilvánvalóbb az ilyen események tekintetében (lásd a C-283/11. sz. Sky Österreich ügyben 2013. január 22-én hozott ítélet 51. és 52. pontját).

14 Másodsorban azt kell megállapítani, hogy a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése értelmében a kiemelten jelentős események meghatározása kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartozik, amelyek e tekintetben széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek.

15 Ahelyett ugyanis, hogy ezen események jegyzékét hangolná össze, a 89/552 irányelv azon az előfeltevésen alapul, miszerint az Unióban jelentős társadalmi és kulturális eltérések vannak ezen eseményeknek a széles körű közönség számára való jelentőségét illetően. Következésképpen ezen irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az egyes tagállamok jegyzéket készítenek azokról az eseményekről, amelyeket "a társadalom számára kiemelkedő jelentőségűnek tartanak". A 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdése is kiemeli a tagállamok e mérlegelési hatáskörét, előírva, hogy "lényeges", hogy a tagállamok intézkedéseket hozhassanak az információhoz való jog védelmére és a társadalom számára kiemelten jelentős események televíziós közvetítéséhez való széles körű nyilvános hozzáférés biztosítására.

16 Az említett mérlegelési mozgástér jelentősége azon tényből is következik, miszerint a 89/552 és a 97/36 irányelv nem határolja körül e hatáskör gyakorlását pontos rendelkezéssel. Ugyanis azon feltételeket, amelyeket ezen irányelvek annak tekintetében írnak elő, hogy az érintett tagállam valamely eseményt a társadalom számára kiemelten jelentősnek minősíthessen, egyedül a 97/36 irányelv (21) preambulumbekezdése tartalmazza, amely szerint ezeknek olyan kiemelkedő eseményeknek kell lenniük, amelyek az Unióban vagy egy adott tagállamban, illetve egy adott tagállam területének jelentős részén széles közönség számára érdekesek, és amelyeket egy olyan eseményszervező szervez meg előzetesen, aki jogosult az adott eseménnyel kapcsolatos jogok értékesítésére.

17 E feltételek viszonylagos pontatlanságára figyelemmel az egyes tagállamok feladata, hogy ezeket konkrét jelleggel ruházza fel, és értékelje az érintett eseményeknek a széles közönség számára való jelentőségét társadalmának társadalmi és kulturális sajátosságaira tekintettel.

18 Harmadsorban meg kell állapítani, hogy a 89/552 irányelv 3a. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottságnak hatáskörében áll a valamely eseményt kiemelten jelentősnek minősítő nemzeti intézkedések jogszerűségének ellenőrzése, amely lehetővé teszi számára az uniós joggal ellentétes intézkedések elutasítását.

19 E vizsgálat keretében a Bizottságnak különösen azt kell ellenőriznie, hogy teljesültek-e a következő feltételek:

- az érintett eseményt világos és átlátható eljárás során vették fel a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése szerinti jegyzékbe, a szükséges és hatékony időhatáron belül;

- az ilyen esemény érvényesen minősíthető kiemelten jelentősnek;

- az érintett esemény kiemelten jelentősnek való minősítése összeegyeztethető az uniós jog általános elveivel, mint például az arányosság és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével, az alapvető jogokkal, a szolgáltatásnyújtás szabadságának és a letelepedés szabadságának elvével, valamint a szabad verseny szabályaival.

20 Tekintettel minderre, ez az ellenőrzési hatáskör korlátozott, különösen az előző pontban említett második és harmadik feltételt illetően.

21 Egyfelől ugyanis a tagállamoknak a jelen ítélet 14. pontjában említett mérlegelési mozgásterének jelentőségéből az következik, hogy a Bizottság ellenőrzési hatáskörének a tagállamok által a kiemelten jelentős eseményekké történő minősítés során elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibák feltárására kell korlátozódnia. Annak ellenőrzése céljából, hogy elkövettek-e ilyen hibát, a Bizottságnak elsősorban azt kell ellenőriznie, hogy az érintett tagállam gondosan és pártatlanul megvizsgált-e minden, az ügyre vonatkozó olyan tényt, amely alátámasztja az általa levont következtetéseket (lásd analógia útján a C-269/90. sz. Technische Universität München ügyben 1991. november 21-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-5469. o.] 14. pontját, valamint a C-77/09. sz. Gowan Comércio Internacional e Serviços ügyben 2010. december 22-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-13533. o.] 56. és 57. pontját).

22 Másfelől, pontosabban a jelen ítélet 19. pontjában említett harmadik feltételt illetően, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy valamely esemény kiemelten jelentőssé minősítése elkerülhetetlenül korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát, a letelepedés szabadságát, a verseny szabadságát és a tulajdonhoz való jogot, amit az uniós jogalkotó figyelembe vett, és úgy ítélte meg, amint az a jelen ítélet 12. pontjában is megállapításra került, hogy ezt a korlátozást az információhoz való jog védelmének és az említett események televíziós közvetítéséhez való széles körű nyilvános hozzáférés biztosításának célkitűzése igazolja.

23 A 89/552 irányelv 3a. cikke hatékony érvényesülése biztosításának érdekében meg kell állapítani, hogy ha valamely eseményt az érintett tagállam érvényesen minősített kiemelten jelentősnek, akkor a Bizottság csak e minősítésnek a szolgáltatások szabad mozgására, a verseny szabadságára és a tulajdonhoz való jogra gyakorolt azon hatásait köteles megvizsgálni, amelyek túlmennek az ezen eseménynek a 3a. cikk (1) bekezdésében előírt jegyzékbe történő felvételéhez szükségszerűen kapcsolódó hatásokon.

Az első jogalapról

A felek érvei

24 Az első jogalap lényegében hat részből áll. Az első részben a FIFA arra hivatkozik, hogy a Törvényszék inkoherens módon érvelt a világbajnokság utolsó szakaszának - szerinte - valódi természetét illetően.

25 E jogalap második részében a FIFA azt állítja, hogy úgy tűnik, hogy a Törvényszék inkoherens és összeegyeztethetetlen álláspontokat fogadott el egyrészt azzal az állítással, hogy a világbajnokságnak mint eseménynek egységes jellege van, másrészt azzal az érveléssel, hogy sajátos tényezők bizonyíthatják, hogy ez nem így van.

26 A szóban forgó jogalap harmadik része a megtámadott ítélet 113. pontjára vonatkozik, amely szerint a bejelentő tagállamnak nem kell különleges okokat megadnia annak érdekében, hogy a világbajnokság utolsó szakaszának összességét felvegye a kiemelten jelentős események jegyzékébe. Ennek megállapításával a Törvényszék elsősorban a Bizottságot akadályozza a bejelentett intézkedések uniós joggal való összeegyeztethetőségének beható ellenőrzésében és alapos vizsgálatában.

27 Első jogalapjának negyedik részében a FIFA azt állítja, hogy - ellentétben azzal, ami a megtámadott ítéletből következik - a Bizottság feladata, hogy a Törvényszék előtt igazolja azon következtetését, miszerint a világbajnokság utolsó szakasza mérkőzéseinek összessége kiemelten jelentős egységes eseménynek minősül. Ily módon sem a FIFA-nak, sem pedig a többi érdekelt félnek nem kell azt sajátos tényezőkkel bizonyítania, hogy ez nem így van.

28 Első jogalapjának ötödik részében a FIFA azt állítja, hogy a Törvényszék, mivel olyan érvekre hivatkozott, amelyek nem szerepelnek a vitatott határozatban, túllépte az általa gyakorlandó bírósági felülvizsgálat határait.

29 A szóban forgó jogalap hatodik része szerint a Törvényszék tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság kellőképpen indokolta a világbajnokság utolsó szakasza összességének felvételét a kiemelten jelentős eseményeknek az Egyesült Királyság jegyzékére történő felvételét.

30 A Bizottság, a Belga Királyság és az Egyesült Királyság vitatják a FIFA által fellebbezése alátámasztására hivatkozott első jogalap megalapozottságát.

A Bíróság álláspontja

31 Figyelemmel a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 113. pontjában tett megállapításokra vonatkozó érvelése jelentőségére, először az első fellebbezési jogalap harmadik részét kell megvizsgálni.

- Az első jogalap harmadik részéről

32 Először is meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 70. pontjában kimondta, hogy a világbajnokság olyan verseny, amely ésszerűen inkább egységes eseménynek tekinthető, mintsem "kiemelt" mérkőzésekre és "nem kiemelt" mérkőzésekre osztott eseményekből álló összeállításnak. Egyébiránt, amint az a megtámadott ítélet 6. pontjából is következik, a "világbajnokság" fogalmát - amelyre a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdése utal - úgy értelmezte, hogy az kizárólag e verseny utolsó szakaszát foglalja magában.

33 Mindazonáltal sem a hivatkozott preambulumbekezdés, sem pedig a 89/552, illetve a 97/36 irányelv egyetlen eleme sem tartalmaz olyan jellegű utalást, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy a "világbajnokság" kifejezés kizárólag e verseny utolsó szakaszára vonatkozik. Ennek megfelelően e kifejezésnek, főszabály szerint, magában kell foglalnia e verseny kezdeti szakaszát is, tehát a selejtező mérkőzések összességét. Márpedig az nem vitatott, hogy az utolsó szakaszt megelőző selejtező mérkőzések nem alkalmasak arra, hogy általánosságban ahhoz hasonló érdeklődést keltsenek valamely tagállam széles közönségében, mint amelyet e közönség az utolsó szakasz során tanúsít. Ilyen érdeklődést ugyanis csak bizonyos, pontosan meghatározható mérkőzések képesek kelteni, elsősorban azok, amelyeken az érintett tagállam nemzeti válogatottja, vagy azon csoport más csapatai vesznek részt, amelybe e válogatott tartozik.

34 Egyébiránt ésszerűen nem vitatható, hogy a "kiemelt" mérkőzések jelentősége általában nagyobbnak bizonyul, mint a világbajnokság utolsó szakaszának e mérkőzéseket megelőző mérkőzései, nevezetesen a csoportmérkőzések. Nem lehet tehát eleve azt állítani, hogy a mérkőzések ezen utolsó kategóriájának tulajdonított jelentőség egyenértékű a mérkőzések első kategóriájának jelentőségével, és hogy következésképpen a csoportmérkőzések mindegyike különbségtétel nélkül úgy tekinthető, mint egy kiemelten jelentős egységes esemény részét alkotó mérkőzés, akárcsak valamennyi "kiemelt" mérkőzés. Ily módon az egyes mérkőzések kiemelten jelentős eseménnyé történő minősítése tagállamonként eltérő lehet.

35 A fenti megfontolásokból az következik, hogy az uniós jogalkotó nem arra szándékozott utalni, hogy a "világbajnokság" a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdése értelmében kizárólag az utolsó szakaszra korlátozódik, és egységes, oszthatatlan eseménynek minősül. Épp ellenkezőleg, a világbajnokságot olyan eseménynek kell tekintetni, amely főszabály szerint különböző mérkőzésekre és szakaszokra osztható, amelyek közül nem mindegyik alkalmas szükségszerűen arra, hogy kiemelten jelentős eseménnyé minősítsék.

36 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdésének, különösen a világbajnokság fogalmának a Törvényszék általi téves értelmezése a jelen ügyre semmiféle hatást nem gyakorolt.

37 Ami először is a selejtező mérkőzéseknek a világbajnokság meghatározásából történő kizárását illeti, elegendő arra emlékeztetni, hogy a miniszter nem vette fel e mérkőzéseket a kiemelten jelentős események jegyzékébe, és hogy következésképpen a vitatott határozat nem vonatkozik az ilyen mérkőzésekre.

38 Ezenfelül meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 120-129. pontjában a FIFA által szolgáltatott elemek alapján és az Egyesült Királyság közönségének konkrét észlelésére figyelemmel megvizsgálta, hogy a világbajnokság utolsó szakaszának valamennyi érintett mérkőzése e közönségben ténylegesen olyan érdeklődést keltett-e, amely elegendő ahhoz, hogy e mérkőzések a kiemelten jelentős események közé tartozhassanak. Márpedig, mivel arra a következtetésre jutott, hogy erről van szó, a Törvényszék megalapozottan állapította meg, hogy a világbajnokság utolsó szakaszába tartozó mérkőzések összessége az Egyesült Királyságban kiemelten jelentős egységes eseménynek minősíthető. Valójában tehát a Törvényszék értékelése megfelelt a jelen ítélet 35. pontjából következő értékelésnek.

39 Végül a jelen ítélet 67. pontjában kifejtett megfontolásokból az következik, hogy a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdésének téves értelmezése semmiféle hatással nem volt a Törvényszék azon következtetésére, miszerint a vitatott határozat indokolása megfelelt az EK 253. cikkben foglalt feltételeknek.

40 Erre figyelemmel, a jelen ítélet 32. pontjában kifejtett érvelést követve, a Törvényszék a megtámadott ítélet 113. pontjában szereplő azon megállapítást tette, miszerint egyik tagállam sem köteles közölni a Bizottsággal azokat az egyedi indokokat, amelyek alapján a világbajnokság utolsó szakasza a maga összességében az érintett tagállamban kiemelten jelentős egységes eseménynek minősül.

41 Márpedig, tekintettel arra, hogy a világbajnokság utolsó szakaszát a maga összességében nem lehet érvényesen felvenni a kiemelten jelentős események jegyzékébe azon érdeklődéstől függetlenül, amelyet e mérkőzések keltenek az érintett tagállamban, e tagállam nem mentesül azon kötelezettségétől, hogy közölje a Bizottsággal azokat az indokokat, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy e tagállam társadalmának egyedi környezetében a világbajnokság utolsó szakasza olyan egységes eseménynek tekinthető, amelyet a maga összességében az említett társadalom számára kiemelten jelentősnek kell minősíteni, nem pedig különböző szintű érdeklődést kiváltó, mérkőzésekre bontott egyedi események összeállításának.

42 Következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítélet 113. pontjában, amikor megállapította, hogy a Bizottság a világbajnokság utolsó szakasza mérkőzéseinek a jegyzékbe való felvételét nem minősíthette az uniós joggal ellentétesnek azon indokból, hogy az érintett tagállam nem közölte vele azokat az egyedi okokat, amelyek igazolják ezen eseménynek ezen állam társadalma számára kiemelten jelentős jellegét.

43 E körülmények között azt kell megvizsgálni, hogy e tévedésre figyelemmel hatályon kívül kell-e helyezni a megtámadott ítéletet.

44 E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a Törvényszék által elkövetett téves jogalkalmazás nem vonja maga után a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, ha a rendelkező rész a többi jogi indok alapján megalapozottnak bizonyul (lásd ebben az értelemben a C-367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink's France ügyben 1998. április 2-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-1719. o.] 47. pontját, valamint a C-352/09. P. sz., ThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ügyben 2011. március 29-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-2359. o.] 136. pontját).

45 A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy ahhoz, hogy a Bizottság számára lehetővé váljon ellenőrzési hatáskörének gyakorlása, az az indokolás, amely valamely tagállamot arra vezetett, hogy egy eseményt kiemelten jelentőssé minősítsen, tömör is lehet, azzal a feltétellel, hogy ez az indokolás releváns. Ily módon különösen az nem követelhető meg, hogy a tagállam magában az intézkedésekről szóló értesítésben jelölje meg a részletes és számszerűsített adatokat a Bizottságnak megküldött értesítés tárgyát alkotó esemény minden egyes elemét vagy részét illetően.

46 E tekintetben meg kell állapítani, hogy ha a Bizottságnak kétségei támadnak a rendelkezésére álló adatok alapján valamely esemény kiemelten jelentőssé történő minősítése vonatkozásában, az ő feladata, hogy felvilágosítást kérjen az e minősítést végző tagállamtól (lásd analógia útján a C-505/09. P. sz., Bizottság kontra Észtország ügyben 2012. március 29-én hozott ítélet 67. pontját).

47 A jelen ügyben különösen a miniszter által az elfogadott intézkedésekre vonatkozó értesítésből, amelyet 2000. május 5-én közölt a Bizottsággal, és amelyet a vitatott határozathoz csatoltak, az következik, hogy a miniszter a világbajnokság utolsó szakaszát a maga összességében azon okból minősítette kiemelten jelentős eseménnyé, mivel a mérkőzések ezen összessége, a "nem kiemelt" mérkőzéseket is beleértve, különös visszhangot keltett országos szinten, és nem csupán a labdarúgás szokásos közönsége körében keltett különös érdeklődést, mivel a televíziós nézettség jelentős, és mivel a mérkőzések ezen összességét hagyományosan ingyenes szolgáltatások által élőben közvetítették.

48 Az Egyesült Királyság által a 89/552 irányelv 3a. cikkének (2) bekezdése értelmében közölt ezen tényezők lehetővé tették a Bizottság számára, hogy gyakorolja ellenőrzési hatáskörét, és hogy, amennyiben szükségesnek vagy célszerűnek ítélte, további felvilágosításokat, illetve olyan adatok benyújtását kérje e tagállamtól, amelyek nem szerepeltek az ez utóbbi által közölt értesítésben.

49 Másodsorban semmi nem utal arra, hogy a Bizottság ne végezte volna el ezt a korlátozott jellegű ellenőrzést, és hogy a jelen ítélet 47. pontjában említett indokok tekintetében ne vizsgálta volna meg, hogy a miniszter nem követett-e el nyilvánvaló értékelési hibát azzal, hogy a világbajnokság utolsó szakaszába tartozó mérkőzések összességét kiemelten jelentős eseménnyé minősítette.

50 E tekintetben, először is, a vitatott határozat (6) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a Bizottság ténylegesen megvizsgálta, hogy a világbajnokság utolsó szakaszának összessége, tehát a "nem kiemelt" mérkőzéseket is beleértve, különös visszhangot kelt-e az Egyesült Királyságban, azaz e verseny mérkőzései valóban nagyon népszerűek-e a széles közönség körében, nem csupán azon nézők körében, akik a labdarúgó-mérkőzéseket szokásosan a televízióban követik. Hasonlóképpen e határozat (18) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a Bizottság figyelembe vette azt a tényt, hogy ezen verseny összességét, tehát a "nem kiemelt" mérkőzéseket is beleértve, mindig is szabad hozzáférésű televíziós csatornákon közvetítették, és az jelentős számú nézőt vonzott.

51 Továbbá az ügy irataiból az következik, hogy a Törvényszék előtt a felek beadványaikhoz több olyan számszerűsített dokumentumot is csatoltak, amelyekre támaszkodva a Bizottság az Egyesült Királyság által közölt intézkedések jogszerűségét vizsgálta, az e tagállamtól származó dokumentumokat is beleértve. E dokumentumok elsősorban az 1994-es és az 1998-as világbajnokság utolsó szakasza mérkőzéseinek nézettségi mutatóit tartalmazták, az átlagos nézettségi mutatókat megjelölve, és példaképpen megemlítve több "kiemelt" és "nem kiemelt" mérkőzés nézettségi mutatóit. Egyébiránt a szóban forgó dokumentumok egy közvélemény-kutatást is figyelembe vettek, amely szerint az Egyesült Királyság lakosságának 76%-a úgy véli, hogy a világbajnokság utolsó szakaszának összességét ingyenes hozzáférésű csatornáknak kellene közvetíteni.

52 Márpedig a FIFA nem vitatta, hogy az említett értesítés alkotta a vitatott határozat alapját.

53 Végezetül a FIFA nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy a Bizottság által végzett ellenőrzés állítólagosan hiányos jellege azon tényből ered, hogy az említett számszerűsített dokumentumok a 2000. évet megelőző időszakra vonatkoznak, és a Bizottság nem vette figyelembe a 2000 és 2007 közötti időszakra vonatkozó adatokat, jóllehet a vitatott határozatot az elfogadásának időpontjában, azaz 2007. október 16-án rendelkezésre álló adatokra kellett volna alapítania.

54 E tekintetben meg kell állapítani, hogy e kifogásra első fokon nem hivatkoztak. A Törvényszék előtt a FIFA ugyanis csak a vitatott határozat indokolásának kifogásolására szorítkozott, és azt állította, hogy a határozat nem tartalmazott semmiféle utalást az Egyesült Királyságban uralkodó azon médiahelyzet vonatkozásában, amelyet a Bizottság figyelembe vett. Ily módon a FIFA nem a Bizottság által végzett ellenőrzés állítólagosan hiányos jellegét kifogásolta, mivel az ilyen kifogás a jogvita érdemére vonatkozik. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy ha valamely félnek megengednék, hogy először a Bíróság előtt hozzon fel olyan jogalapot, amelyet a Törvényszéknél nem terjesztett elő, az azt jelentené, hogy az a Törvényszék által eldöntött jogvitán túlterjedő jogvitával fordulhatna a Bírósághoz. A Bíróság hatásköre a fellebbezés során főszabály szerint a Törvényszék előtt megvitatott jogalapok ez utóbbi általi értékelésének vizsgálatára korlátozódik (lásd a C-628/10. P. és C-14/11. P. sz., Alliance One International és Standard Commercial Tobacco kontra Bizottság és Bizottság kontra Alliance One International és társai egyesített ügyekben 2012. július 19-én hozott ítélet 111. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Következésképpen a szóban forgó kifogást mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

55 Harmadsorban, a FIFA bebizonyíthatta volna a Törvényszék előtt, hogy ezen adatok alapján a Bizottságnak arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy a miniszter nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor a világbajnokság utolsó szakaszába tartozó mérkőzések összességét kiemelten jelentős eseménynek minősítette.

56 Márpedig a FIFA e tekintetben többek között az 1998-as és a 2006-os világbajnokság utolsó szakaszának nézettségére vonatkozó adatokat nyújtotta be a Törvényszékhez, és azt állította, hogy ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a "nem kiemelt" mérkőzések az Egyesült Királyságban nem keltettek különös visszhangot azon nézők körében, akik szokásosan nem követik a labdarúgást.

57 A Törvényszék ezeket az adatokat a megtámadott ítélet 122-129. pontjában megvizsgálta, de nem erősítette meg a FIFA által javasolt értékelést.

58 A Törvényszék a megtámadott ítélet 130. és 134. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a FIFA nem bizonyította, hogy a vitatott határozat (6) és (18) preambulumbekezdésében szereplő és a jelen ítélet 50. pontjában hivatkozott értékelések tévesek, és azt sem, hogy - következésképpen - a Bizottságnak arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy a miniszter nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor a világbajnokság utolsó szakaszába tartozó mérkőzések összességét kiemelten jelentős eseménynek minősítette.

59 A fentiekből következik, hogy a Törvényszék által elkövetett téves jogalkalmazás nem vonja maga után a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, mivel a rendelkező rész a többi jogi indok alapján megalapozottnak bizonyul. Következésképpen az első jogalap harmadik részét mint hatástalant el kell utasítani.

- Az első jogalap többi részéről

60 Az első jogalap első és második részét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az a kérdés, hogy a Törvényszék ítéletének indokolása inkoherens-e, jogi kérdésnek minősül, és mint ilyenre, a fellebbezés keretében lehet rá hivatkozni, mivel az ítélet indokolásából világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a Törvényszék érvelésének (lásd ebben az értelemben a C-235/11. P. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2011. november 29-én hozott végzés 29. és 30. pontját, valamint a C-314/11. P. sz., Bizottság kontra Planet ügyben 2012. december 19-én hozott ítélet 63. és 64. pontját).

61 Mindazonáltal az indokolás koherenciájára vonatkozó e kötelezettség nem önmagában álló célkitűzésnek minősül, hanem elsősorban arra irányul, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára, hogy megismerjék a hozott határozat indokait (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott végzés 30. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Planet ügyben hozott ítélet 64. pontját).

62 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az első és második rész keretében kifogásolt indokok a megtámadott ítéletben az ezen ítélet 70. és 113. pontjában tett megállapítások alátámasztására irányulnak. Márpedig a Bíróság, miután a jelen ítélet 32-42. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy e megállapítások tévesek, az indokokat olyan jellegű indokokkal helyettesítette, amelyek alkalmasak a meghozott döntés igazolására.

63 Ennek megfelelően, mivel az említett indokok a Bíróság által tévesnek ítélt megállapítások kiegészítő elemei voltak, és mivel ezen indokokat a Bíróság helyettesítette, már nem alkotják a meghozott döntés alapját, ily módon már nem szükséges megvizsgálni ezek állítólagos inkoherenciáját.

64 Az első jogalap negyedik részére adandó válasz tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy a vitatott határozat és az ehhez csatolt nemzeti intézkedések megjelölték azokat az indokokat, amelyek miatt a világbajnokság utolsó szakasza mérkőzéseinek összességét kiemelten jelentős eseménnyé minősítették. Ily módon, tekintettel a közösségi intézmények aktusai jogszerűségének vélelmére (a C-177/06. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2007. szeptember 20-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-7689. o.] 36. pontja), valamint a Bizottság és a Törvényszék által végzett vizsgálat korlátozott jellegére, a FIFA-nak kell ezen indokokat a Törvényszék előtt vitatnia, és bizonyítania, hogy a Bizottságnak arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy az Egyesült Királyság hatóságai nyilvánvaló értékelési hibát követtek el, amikor a mérkőzések ezen összességét felvették a kiemelten jelentős események jegyzékébe. A FIFA egyébként megpróbálta vitatni ezen indokokat, sikertelenül (lásd a jelen ítélet 55-58. pontját).

65 Ezért az említett jogalap negyedik része nem állja meg a helyét.

66 Ugyanezen jogalap ötödik részét illetően meg kell állapítani, hogy a FIFA nem adta elő annak pontos indokait, hogy miért véli úgy, hogy a Törvényszék túllépte az általa gyakorolandó bírósági felülvizsgálat határait. A FIFA nem jelölte meg a megtámadott ítélet azon pontjait sem, amelyben a kifogásolt indokok szerepelnek. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően e részt mint elfogadhatatlant el kell utasítani (lásd a C-202/07. P. sz., France Télécom kontra Bizottság ügyben 2009. április 2-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-2369. o.] 55. pontját, valamint a C-404/11. P. sz., Elf Aquitaine kontra Bizottság ügyben 2012. február 2-án hozott végzés 15. pontját).

67 Az első jogalap hatodik részét illetően az e napon hozott ítélet (a C-201/11. P. sz., UEFA kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 107-111. pontjában kifejtett megfontolásokból az következik, hogy a vitatott határozat indokolása megfelelt az EK 253. cikkben foglalt feltételeknek. E megfontolások tekintetében ugyanis elegendő, hogy e határozat (6) és (18) preambulumbekezdése tömören jelöli meg azokat az indokokat, amelyek miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a világbajnokság utolsó szakaszának valamennyi mérkőzése érvényesen felkerülhet az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékére, tekintettel arra, hogy ezen indokok lehetővé teszik a FIFA számára, hogy megismerje az elfogadott intézkedés igazolását, a Törvényszék számára pedig azt, hogy felülvizsgálja ezen értékelés megalapozottságát.

68 A fentiek fényében az első jogalapot mint részben elfogadhatatlant és részben megalapozatlant el kell utasítani.

A második jogalapról

A felek érvei

69 A fellebbezés második jogalapja lényegében két részből áll Az első részben a FIFA azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor helyt adott a Bizottság azon megállapításának, amely szerint a világbajnokság "nem kiemelt" mérkőzéseinek az Egyesült Királyság nemzeti jegyzékébe való felvétele világos és átlátható eljárás alapján történt. Így a FIFA különösen azt állítja, hogy az a tény, hogy a Törvényszék által kimondottakkal ellentétben bizonyos hatóságok, illetve bizonyos konzultációs csoportok a hatáskörük keretében azt javasolták az Egyesült Királyság kulturális, média- és sportminiszterének, hogy csak a kiemelt mérkőzéseket vegye fel a jegyzékre, azzal a következménnyel jár, hogy a Bizottság köteles magyarázatot adni arra, hogy a miniszter miért nem követett el hibát egy eltérő álláspont elfogadásával.

70 Az említett jogalap második része szerint a Törvényszék nem dönthetett volna úgy, hogy a Bizottság jogosan jutott arra a következtetésre, hogy a jegyzékre történő e felvétel világos és átlátható eljárás alapján történt, mivel az Egyesült Királyság a Bizottsággal közölt 2000. május 5-i értesítésében a "nem kiemelt" mérkőzéseknek a kiemelten jelentős események jegyzékére 1998. június 25-én történt felvételét olyan nézettségi mutatókkal is igazolta, amelyek csak 1998. július 12-től álltak rendelkezésre. A FIFA szerint nyilvánvaló, hogy a Bizottság jogosan vett figyelembe a bejelentett nemzeti jegyzék elkészítése időpontjánál későbbi körülményeket. Mindazonáltal a Bizottság nem állapíthatta volna meg, hogy az Egyesült Királyság e körülményekre támaszkodhatott az 1998. június 25-i döntésének igazolása céljából.

71 A Bizottság, a Belga Királyság és az Egyesült Királyság vitatja a második jogalap megalapozottságát.

A Bíróság álláspontja

72 A második jogalap második részét illetően meg kell állapítani, hogy az egyértelműségnek és az átláthatóságnak a 89/552 irányelv 30. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatában rögzített kötelezettsége a Bíróság ítélkezési gyakorlatát ülteti át, amely annak elkerülésére irányul, hogy a nemzeti hatóságok részéről megnyilvánuló olyan jellegű önkényes eljárást, amely megfosztja a valamely alapvető szabadságra vonatkozó közösségi rendelkezéseket azok hatékony érvényesülésétől. Ezen ítélkezési gyakorlat alapján valamely esemény kiemelten jelentős eseménnyé minősítését olyan objektív és előzetesen ismert kritériumok alkalmazásával kell végezni, amelyek korlátok közé szorítják a nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörének gyakorlását annak érdekében, hogy azt ne tehessék önkényes módon (lásd analógia útján a C-250/06. sz. United Pan-Europe Communications Belgium ügyben 2007. december 13-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-11135. o.] 45. és 46. pontját).

73 Ugyanezen okokból a nemzeti szabályozásnak előzetesen meg kell határoznia az említett minősítéssel megbízott hatóságot, és rögzíteni kell azokat a feltételeket, amelyek mellett az érdekeltek, vagy adott esetben egyes konzultációs szervek észrevételeket nyújthatnak be e hatósághoz, mielőtt az meghozná határozatát. E tekintetben, figyelemmel az ilyen határozatnak valamely esemény közvetítési jogaira gyakorolt hatására, különösen az szükséges, hogy az érintett műsorszolgáltatók és e jogok birtokosai rendelkezzenek azzal a joggal, hogy észrevételeket nyújthatnak be e hatósághoz.

74 Erre figyelemmel, az egyértelműség és az átláthatóság feltétele megköveteli, hogy az említett érdekeltek és konzultációs szervek kizárólag azon lényegi elemekre vonatkozó észrevételeket fogalmazhassanak meg, amelyek alapján a szóban forgó hatóság határozatát hozta. Következésképpen semmi nem akadályozza meg, hogy valamely tagállam utólagosan olyan kiegészítő elemeket nyújtson be a Bizottsághoz, amelyek megerősítik e határozatot, és amelyek a kiemelten jelentős események jegyzéke elfogadásának időpontjánál későbbi időszakra is vonatkozhatnak.

75 Márpedig a jelen ügyben lefolytatott eljárás ilyen volt.

76 E körülmények között a második jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

77 A szóban forgó jogalap első részét illetően a jelen ítélet 14. pontjából az következik, hogy az a hatóság, amelyet azzal bíztak meg, hogy valamely eseményt kiemelten jelentőssé minősítsen, széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik. Ebből következik, hogy e hatóság nem köteles követni azon konzultációs szervek véleményét, amelyekhez a döntés meghozatalát megelőzően fordult. Nyilvánvaló, hogy arra sem köteles, hogy a nemzeti közigazgatás bizonyos tisztviselőinek véleményét kövesse.

78 Azon indokokat illetően, amelyek okán az említett hatóság nem tartotta tiszteletben e véleményeket, igaz az, hogy - az uniós jogi aktusok kibocsátóival szemben támasztott követelményekhez hasonlóan (lásd a C-413/06. P. sz., Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyben 2008. július 10-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-4951. o.] 166. pontját) - e hatóságnak meg kell jelölnie azokat az indokokat, amelyek okán valamely eseményt kiemelten jelentősnek minősített, oly módon, hogy egyrészt az érdekeltek jogaik érvényesítése érdekében a meghozott intézkedés indokait megismerhessék, másrészt hogy a Bizottság és a hatáskörrel rendelkező bíróságok számára lehetővé tegye felülvizsgálati jogkörük gyakorlását.

79 Mindazonáltal, a FIFA állításával ellentétben, e célkitűzés eléréséhez nem szükséges, hogy az említett hatóság felfedje azokat az egyedi indokokat, amelyek okán nem követte egyes konzultációs szervek vagy tisztviselők véleményét, miközben ezeket nem is köteles követni. E tekintetben nincs jelentősége, hogy e vélemények több olyan konzultációs szervtől származnak, amelyek azonos álláspontot képviselnek.

80 E körülményekre figyelemmel a második jogalap első részét, és következésképpen a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

A harmadik jogalapról

A felek érvei

81 A harmadik jogalap lényegében négy részből áll. Az első részben a FIFA azt állítja, hogy a Törvényszék tévedett azon okból, hogy nem jelölte meg, hogy a vitatott határozat jogszerűségét a 2007. október 16-án, azaz e határozat elfogadásának időpontjában, vagy a 2000. július 28-án, a Bizottság első, e tárgyban hozott határozata elfogadásának időpontjában fennálló tényekhez és körülményekhez viszonyítva kellett volna-e értékelni, amely utóbbi határozatot megsemmisített a fent hivatkozott Infront WM kontra Bizottság ügyben hozott ítélet, és amelynek helyébe hét évvel később a vitatott határozat lépett.

82 Ezenfelül a Törvényszéknek értékelnie kellett volna, hogy a vitatott határozat (3) preambulumbekezdésében szereplő, "az Egyesült Királyságban uralkodó médiahelyzetről rendelkezésre álló adatok" nem teljesítik a megfelelő és elégséges indokolás követelményét, mivel ezek nem teszik lehetővé azon információk jellegének és időpontjának azonosítását, amelyeket a Bizottság, állítása szerint, figyelembe vett e határozat elfogadása során.

83 Az említett jogalap második része szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 70. és 117. pontjában olyan indokokra támaszkodott, amelyek egyáltalán nem szerepelnek a vitatott határozatban, amikor úgy döntött, hogy a világbajnokság utolsó szakasza mérkőzéseinek összessége egységes eseménynek minősíthető, illetve úgy, hogy a Bizottság nem volt köteles további indokolásra azon döntésének igazolására, amelyben jóváhagyta, hogy e verseny felkerüljön az Egyesült Királyság kiemelten jelentős eseményeinek jegyzékére.

84 Ugyanezen jogalap harmadik részében a FIFA azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elutasította, hogy bármiféle jelentőséget tulajdonítson más olyan tagállamok gyakorlatának, amelyek a "nem kiemelt" mérkőzéseket nem vették fel a kiemelten jelentős események jegyzékébe.

85 A második jogalap negyedik része azon kritériumok értelmezésére és alkalmazására vonatkozik, amelyek alapján a világbajnokság utolsó szakasza mérkőzései összességének kiemelt jelentősége megállapításra került. A FIFA egyfelől azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen hagyta jóvá a Bizottság azon megállapítását, miszerint a mérkőzések ezen összessége az Egyesült Királyságban megfelel a "különös visszhangra" vonatkozó kritériumnak, és szintén tévesen állapította meg, hogy a Bizottság kellőképpen és megfelelően indokolta e megállapítást. E tekintetben a Törvényszék elsősorban valamely esemény "különös visszhangját" tekintette egyenértékűnek az esemény népszerűségével. Márpedig valamely esemény "népszerűségének" kritériuma nem releváns kritérium, és nem elegendő ahhoz, hogy a 97/36 irányelv (21) preambulumbekezdése értelmében "kiemelkedő eseménynek" minősüljön. Ezenfelül a Törvényszék tévesen alkalmazta az EK 253. cikket, amikor megállapította, hogy a Bizottság kellőképpen és megfelelően indokolta a "különös visszhang" kritériumára vonatkozó megállapítását.

86 Másfelől, a Törvényszék tévedett, amikor elfogadta a Bizottság azon megállapításait, miszerint a világkupa utolsó szakasza mérkőzéseinek összessége megfelel a vitatott határozat (18) preambulumbekezdésében említett kritériumnak, amely a mérkőzések ezen összességének a múltban történt hagyományos közvetítésére és a "nem kiemelt" mérkőzések által vonzott televíziónézők nagy számára vonatkozik. A FIFA szerint a Törvényszék megállapításai nem megalapozottak, és ellentmondanak a tényeknek. Ezenfelül a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság kellőképpen és megfelelően indokolta azon következtetését, miszerint az említett követelményeket tiszteletben tartották.

87 E tekintetben a Törvényszék elsősorban e mérkőzések nézettsége nem reprezentatív mintájának mutatóira hivatkozott, és nem foglalkozott a kevésbé jelentős nézettségi mutatókkal rendelkező mérkőzésekkel. Ezenfelül meg kellett volna állapítania, hogy a nézettségi mutatók a "nem kiemelt" mérkőzések tekintetében az Egyesült Királyságban nem felelnek meg a "nagyon széles körben való nézettségnek". Hasonlóképpen tévedett bizonyos "nem kiemelt" mérkőzések alacsony nézettségi mutatóinak magyarázatát illetően is.

88 A Bizottság szerint a második fellebbezési jogalap részben elfogadhatatlan, részben hatástalan. Ezenfelül e jogalap a maga összességében megalapozatlan, e következtetéssel a Belga Királyság és az Egyesült Királyság is egyetért.

A Bíróság álláspontja

89 Az indokolási kötelezettséget illetően az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a Törvényszék nem köteles olyan magyarázatot adni, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Következésképpen a Törvényszék indokolása lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék érvelésük elutasításának okait, és lehetővé teszi a Bíróság számára a felülvizsgálat elvégzését. A Törvényszék nem köteles válaszolni valamely fél minden egyes érvére, különösen ha azok nem kellően világosak és pontosak, amennyiben azokat külön nem fejtik ki, illetve azokhoz indokolásképpen nem fűznek külön magyarázatot (lásd ebben az értelemben a C-120/06. P. és C-121/06. P. sz., FIAMM és társai kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 9-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-6513. o.] 91. és 96. pontját, valamint a C-263/09. P. sz., Edwin kontra OHIM ügyben 2011. július 5-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-5853. o.] 64. pontját).

90 A jelen ügyben a FIFA a Törvényszék előtt nem hivatkozott kellően világosan és pontosan a vitatott határozat azon okból fennálló jogellenességére alapított önálló jogalapra, miszerint a Bizottság e határozatot a 2000-ben fennálló tények figyelembevételével fogadta el, jóllehet a 2007-ben fennálló tényekre kellett volna támaszkodnia, vagy a Bizottság e határozatot a 2007-ben fennálló tények figyelembevételével fogadta el, jóllehet a 2000-ben fennálló tényekre kellett volna támaszkodnia. Amint az a jelen ítélet 54. pontjában megállapításra került, a FIFA e szempontot a vitatott határozat indokolására vonatkozó jogalap keretében említette meg, és azt állította, hogy a határozat nem tartalmazott semmiféle utalást az Egyesült Királyságban uralkodó azon médiahelyzet vonatkozásában, amelyet a Bizottság figyelembe vett.

91 E körülmények között a Törvényszék nem volt szükségszerűen köteles arra, hogy a megtámadott ítéletben pontosítsa, hogy a vitatott határozat jogszerűségét a 2000-ben vagy a 2007-ben fennálló tényekhez viszonyítva kellett volna-e értékelni.

92 Továbbá a Törvényszék előtt hivatkozott, a vitatott határozatban figyelembe vett adatok jellegének és időpontjának megjelölésére alapított jogalapot illetően a jelen ítélet 67. pontjából az következik, hogy a Bizottságnak e határozatban nem kellett pontosan megadnia ezen adatok jellegét és időpontját.

93 E körülményekre figyelemmel, a jelen ítélet 60-63. pontjában tett megállapításokhoz hasonlóan, már nem kell megvizsgálni, hogy a Törvényszék kielégítően válaszolt-e a FIFA-nak az említett adatok jellegére és időpontjára vonatkozó érvére.

94 A harmadik jogalap első részének ennélfogva nem lehet helyt adni.

95 A szóban forgó jogalap második részét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikkben említett jogszerűségi vizsgálat keretében a Törvényszék nem helyettesítheti a megtámadott jogi aktus kibocsátójának indokolását a saját indokolásával, és nem pótolhatja a saját indokolásával az ezen aktus indokolásában meglévő hézagot úgy, hogy vizsgálata az ezen aktusban szereplő egyik értékeléshez se kapcsolódjon (lásd ebben az értelemben a C-73/11. P. sz. Frucona Košice ügyben 2013. január 24-én hozott ítélet 87-90. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

96 Mindazonáltal a jelen ügyben a megtámadott ítélet 70. pontjában tett megállapítások nem a vitatott határozat indokolásában meglévő hézagot pótolják, hanem ezen indokolásnak a vonatkozó jogterület uniós szabályozása követelményei tekintetében megkövetelt szintje meghatározására irányulnak. A Törvényszék ily módon nem helyettesítette saját indokolásával a megtámadott aktus kibocsátójának indokolását, hanem csak ennek jogszerűsége vizsgálatára szorítkozott, feladatának megfelelően.

97 Következésképpen a harmadik jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

98 Ugyanezen jogalap harmadik részét illetően meg kell állapítani, hogy a Törvényszék előtt a FIFA nem hivatkozott olyan jogalapra, amely azon alapult, hogy annak értékelése tekintetében, hogy a "nem kiemelt" mérkőzések kiemelten jelentősek-e az Egyesült Királyság társadalma számára, figyelembe kellett volna venni a többi tagállam gyakorlatát is. Keresetlevelében ugyanis a FIFA megelégedett azzal, hogy megemlítse ezt a gyakorlatot, anélkül azonban, hogy azt állította volna, hogy a vitatott határozat jogellenes, mivel a miniszter és a Bizottság semmiféle jelentőséget nem tulajdonított ennek a gyakorlatnak

99 A jelen ítélet 54. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatának megfelelően a harmadik jogalap e részét mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

100 A szóban forgó jogalap negyedik része keretében a FIFA először is több érvet hozott fel, amelyekkel azt igyekszik bizonyítani, hogy a "nem kiemelt" mérkőzésekre vonatkozó paraméterek nem felelnek meg a vitatott határozat (6) és (18) preambulumbekezdésében szereplő és a miniszter által az eseményeket kiemelten jelentőssé történő minősítés céljából megállapított kritériumoknak.

101 Márpedig a FIFA ezen érvek segítségével valójában azt akarja elérni, hogy a Bíróság a sajátjával helyettesítse a Törvényszék ténybeli értékelését, anélkül hogy a FIFA a Törvényszék előtt bemutatott tények és bizonyítékok elferdítésére hivatkozna. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően ezen érveket mint megalapozatlanokat el kell utasítani (lásd a C-397/03. P. sz., Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben 2006. május 18-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-4429. o.] 85. pontját, valamint a fent hivatkozott ThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 180. pontját).

102 Továbbá a valamely esemény "különös visszhangjának" az esemény népszerűségével való feltételezett egyenértékűségére alapított érvet illetően meg kell állapítani, hogy a FIFA a Törvényszék előtt nem hivatkozott erre a jogalapra. A jelen ítélet 54. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően ezen érvet mint megalapozatlant el kell utasítani.

103 Végül a vitatott határozat alakszerű indokolásának elégtelenségére vonatkozó kifogást illetően, e kifogások valójában az első jogalap hatodik részéhez kapcsolódnak, ezeket tehát el kell utasítani a jelen ítélet 67. pontjában kifejtett indokok alapján.

104 Figyelemmel a fenti megfontolásokra, a harmadik jogalapot mint részben elfogadhatatlant, részben pedig megalapozatlant el kell utasítani.

A negyedik jogalapról

A felek érvei

105 A negyedik jogalap lényegében nyolc részből áll. Az első részben a FIFA azt állítja, hogy a Törvényszék tévedett a megtámadott ítélet 161. és 162. pontjában, amikor a saját maga által felhozott indokok alapján úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozat megállapította a szolgáltatásnyújtás szabadságának és a letelepedéshez való jognak a közölt intézkedésekből következő korlátozása arányosságát. Márpedig a FIFA szerint a Bizottságnak, és nem a Törvényszéknek kellett volna megvizsgálnia ezeket a korlátozásokat. Ennek megfelelően a Törvényszék nem dönthetett volna úgy, hogy - mivel a világbajnokság utolsó szakasza "egységes jellegű" - a Bizottság, amely nem támaszkodott e verseny ezen feltételezett jellegére, mentesül annak bizonyítása kötelezettségétől, hogy a vitatott határozatból eredő korlátozások szükségesek, megfelelőek és arányosak voltak.

106 Ugyanezen jogalap második része szerint a Törvényszék tévedett, amikor arra a következtetésre jutott a megtámadott ítélet 51., 52. és 158. pontjában, hogy a széles körű közönségnek a kiemelten jelentős események televíziós közvetítéseihez való hozzáférése biztosításának célkitűzése, valamint az információhoz való jog biztosítása igazolja a vitatott határozatból eredő korlátozásokat. A közönség széles körű hozzáférése ugyanis nem összetévesztendő e közönség korlátlan hozzáférésével. Ily módon az információhoz való jogból nem következik a világbajnokság utolsó szakasza valamennyi mérkőzése ingyenes televíziós csatornákon történő nézésének joga, és ez nem igazolja e mérkőzések egyikének a szabad hozzáférésű televíziós csatornák üzemeltetőitől eltérő valamely más műsorszolgáltató általi kizárólagos közvetítésének tilalmát.

107 A szóban forgó jogalap harmadik részében a FIFA azt állítja, hogy a Törvényszéknek meg kellett volna állapítania, hogy a Bizottság köteles lett volna megvizsgálni azt a kérdést, hogy a vitatott határozatban elfogadottaknál kevésbé korlátozó intézkedések lehetővé tették volna-e a 89/552 irányelv 3a. cikke által követett célkitűzés megvalósításának biztosítását.

108 A negyedik jogalap negyedik részében a FIFA azt állítja, hogy a Bizottságnak nem korlátozott vizsgálatot kellett volna végeznie a közölt intézkedéseknek az uniós joggal való összeegyeztethetősége tekintetében. A Törvényszéknek azt kellett volna megállapítani, hogy a Bizottság köteles beható ellenőrzést és alapos vizsgálatot végezni.

109 Ugyanezen jogalap ötödik része szerint a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság kellőképpen indokolta a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának arányosságára vonatkozó következtetését.

110 A szóban forgó jogalap hatodik részében a FIFA azt állítja, hogy a Törvényszéknek meg kellett volna állapítania, hogy a Bizottság köteles lett volna megvizsgálni azt a kérdést, hogy a vitatott határozatban elfogadottaknál a tulajdonhoz való jogot kevésbé korlátozó intézkedések lehetővé tették volna-e a 89/552 irányelv 3a. cikke által követett célkitűzés megvalósításának biztosítását. Amennyiben ugyanis két alapvető jog érintett, ezen jogok egyike gyakorlásának korlátozását a szóban forgó jogokhoz viszonyítottan kellett volna mérlegelni, amit a Bizottság nem tett meg határozatában, és amire a Törvényszék sem utalt a megtámadott ítéletben.

111 A szóban forgó jogalap hetedik részében a FIFA arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elégtelen indokolásra támaszkodva állapította meg, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága, a letelepedés szabadsága és a tulajdonhoz való jog korlátozása indokolt volt.

112 Ugyanezen jogalap nyolcadik részében a FIFA felrója a Törvényszéknek, hogy az több esetben tévesen alkalmazta a jogot az uniós versenyszabályok elemzése során.

113 Egyrészt a Törvényszék tévesen állapította meg a megtámadott ítélet 173. pontjában, hogy - mivel az Egyesült Királyság által közölt intézkedések által keltett hatások a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozása elkerülhetetlen következményének minősülnek, amely korlátozást a Törvényszék igazoltnak talált - a Bizottságnak nem kellett az általa e következmények tekintetében elvégzettnél alaposabb vizsgálatot lefolytatnia, tehát a Bizottság nem követett el hibát, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó intézkedések összeegyeztethetők az uniós versenyjoggal, még akkor sem, ha semmilyen releváns piac nem került meghatározásra. A FIFA szerint a Törvényszék megsértette a versenyjogot, mivel a szolgáltatásnyújtás szabadsága gyakorlása korlátozásának értékelése és a versenyjogi szabályok korlátozásának értékelése két eltérő ügylethez tartozik.

114 Másrészt a FIFA felrója a Törvényszéknek, hogy az tévesen állapította meg, hogy az Egyesült Királyság által bejelentett intézkedések a BBC-nek és az ITV-nek nem biztosítottak az EK 86. cikk (1) bekezdése értelmében vett különleges jogokat. A FIFA szerint ez a megállapítás pusztán formális és elméleti megfontolásokon alapult. A Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie a ténybeli körülményeket és a gazdasági valóságot, és arra a következtésre kellett volna jutnia, hogy mivel a vitatott határozatban jóváhagyott intézkedéshez hasonló intézkedések következtében a BBC és az ITV valójában versenytársaikhoz képest kivételezett helyzetbe került, e két vállalkozás számára szükségszerűen különleges jogokat biztosítottak.

115 A Bizottság, a Belga Királyság és az Egyesült Királyság szerint a negyedik jogalap megalapozatlan.

A Bíróság álláspontja

116 A negyedik jogalap első része a megtámadott ítélet 161. és 162. pontjának téves olvasatán alapul. A Törvényszék ugyanis nem ítélte úgy meg, hogy a vitatott határozat megállapította a szolgáltatásnyújtás szabadságának és a tulajdonhoz való jognak az Egyesült Királyság által közölt intézkedésekből eredő korlátozása arányosságát. A Törvényszék a FIFA jogalapját mint téves előfeltevésen alapulót utasította el, mivel az azon alapult, hogy ahhoz, hogy arányos legyen, a kiemelten jelentős események jegyzékének a "kiemelt" mérkőzések felvételére kellett volna szorítkoznia, mivel kizárólag ezek minősülnek az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentősnek. Márpedig a Törvényszék megalapozottan döntött így, mivel a megtámadott ítélet 116. és 134. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a világbajnokság utolsó szakaszát a maga összességében az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős eseménynek lehetett minősíteni.

117 Ebből következik, hogy a szóban forgó jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

118 A szóban forgó jogalap második részét illetően meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 51., 52. és 158. pontjában a Törvényszék nem arra a következtetésre jutott, hogy a széles körű közönségnek a kiemelten jelentős események televíziós közvetítéseihez való hozzáférése biztosításának célkitűzése, valamint az információhoz való jog biztosítása igazolja a vitatott határozatból eredő sajátos korlátozásokat. A Törvényszék e kérdésről általános jelleggel nyilatkozott, megállapítva, hogy mivel kiemelten jelentős eseményekre vonatkoznak, a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdésében szereplő intézkedések azzal a feltétellel igazolhatók az említett célkitűzéssel és az információhoz való joggal, hogy ezek alkalmasak ezek megvalósításának biztosítására, és nem lépik túl az elérésükhöz szükséges mértéket. Márpedig a jelen ítélet 12. és 13. pontjában hivatkozott elvekre figyelemmel e megállapítás nem vitatható.

119 Ezenfelül a jelen ítélet 12., 22. és 23. pontjában szereplő megfontolásokból az következik, hogy a Törvényszék, a FIFA állításával ellentétben, nem volt köteles összeegyeztetni az említett célkitűzéseket a szolgáltatásnyújtás szabadságára és a letelepedés szabadságára vonatkozó követelményekkel.

120 E körülményekre figyelemmel a negyedik jogalap második részének nem lehet helyt adni.

121 Ugyanezen jogalap harmadik részét illetően a vitatott határozat (19) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a Bizottság megvizsgálta, hogy az Egyesült Királyság által közölt intézkedések arányosak-e. Márpedig az ilyen arányossági vizsgálat szükségszerűen maga után vonja azon kérdés vizsgálatát, hogy elérhetők-e a közérdekű célkitűzések a mozgás említett szabadságainak tekintetében kevésbé korlátozó intézkedésekkel is. E körülményekre figyelemmel a FIFA nem állíthatja azt, hogy a Bizottság teljességgel elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy igénybe lehet-e venni ilyen intézkedéseket. E tekintetben nincs relevanciája annak a ténynek, hogy e preambulumbekezdés csak a szolgáltatásnyújtás szabadságának említésére szorítkozik, mivel az arányosság vizsgálata lényegében nem különbözik a letelepedés szabadságának a közölt intézkedésből eredő korlátozását illetően sem, és ezen intézkedések csak kivételes jelleggel sértik ezen utóbbi szabadságot.

122 Következésképpen a szóban forgó jogalap harmadik részét mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

123 Ugyanezen jogalap negyedik részét illetően a jelen ítélet 20. és 23. pontjából az következik, hogy a Bizottság feladata a korlátozott ellenőrzés végrehajtása, amennyiben eseményeket kiemelten jelentősnek minősítő nemzeti intézkedéseket hagy jóvá. Ebből következik, hogy a FIFA tévesen állítja, hogy a Törvényszéknek úgy kellett volna döntenie, hogy a Bizottságnak a közölt intézkedések uniós joggal való összeegyeztethetőségének "beható ellenőrzését" és "alapos vizsgálatát" kellett volna elvégeznie.

124 Ily módon a negyedik jogalap negyedik részének nem lehet helyt adni.

125 A szóban forgó jogalap ötödik részét illetően meg kell állapítani, hogy a fent hivatkozott UEFA kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 107-111. pontjában foglalt általános megfontolásokra figyelemmel a vitatott határozat indokolása elégséges, ily módon e részt mint megalapozatlant el kell utasítani.

126 A negyedik jogalap hatodik részét illetően a jelen ítélet 12. 22. és 23. pontjában hivatkozott preambulumbekezdésekből az következik, hogy egyrészt a FIFA tulajdonhoz való jogának sérelme már a 89/552 irányelv 3a. cikkéből ered, és e sérelem főszabály szerint az információhoz való jog védelmére, valamint az arra irányuló célkitűzéssel igazolható, hogy széles körű hozzáférést lehessen biztosítani a kiemelten jelentős események televíziós közvetítéséhez. Másfelől, tekintettel arra, hogy a világbajnokság utolsó szakaszába tartozó mérkőzések összességét a miniszter érvényesen minősítette kiemelten jelentős eseménynek, a Bizottságnak csak az e minősítésnek a FIFA tulajdonhoz való jogára gyakorolt olyan hatásait kellett megvizsgálnia, amelyek túllépték az ezen eseménynek az e hatóságok által meghatározott események jegyzékébe történő felvételéhez szükségszerűen kapcsolódó hatások mértékén.

127 Márpedig a jelen ügyben a FIFA nem terjesztett semmiféle olyan bizonyítékot a Törvényszék elé, amely lehetővé tette volna annak megállapítását, hogy a világbajnokság utolsó szakasza mérkőzései összessége kiemelten jelentős eseménnyé történő minősítésének a FIFA tulajdonhoz való jogára gyakorolt hatásai túllépték e mértéket.

128 E feltételek mellett a szóban forgó jogalap hatodik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

129 Ugyanezen jogalap hetedik részét illetően elegendő annak megállapítása, hogy a megtámadott ítélet 140-146., valamint 156-163. pontjában a Törvényszék elégséges indokolást szolgáltatott ahhoz, hogy a FIFA számára lehetővé váljék azon indokok megismerése, amelyek miatt a Törvényszék nem adott helyt érveinek, a Bíróság számára pedig az, hogy elégséges elemmel rendelkezzen bírósági felülvizsgálata gyakorlásához.

130 Következésképpen a szóban forgó résznek nem lehet helyt adni.

131 A negyedik jogalap nyolcadik részének első érvét illetően a jelen ítélet 22. és 23. pontjából az következik, hogy ha valamely eseményt érvényesen minősítettek kiemelten jelentősnek, a Bizottság csak e minősítésnek a verseny szabadságára gyakorolt azon hatásait köteles megvizsgálni, amelyek túlmennek az érintett eseménynek a kijelölt események jegyzékbe történő felvételéhez szükségszerűen kapcsolódó hatásokon. Márpedig a jelen ügyben a FIFA nem terjesztett semmiféle olyan bizonyítékot a Törvényszék elé, amely lehetővé tette volna annak megállapítását, hogy a világbajnokság utolsó szakaszába tartozó mérkőzések összessége kiemelten jelentős eseménnyé történő minősítésének a versenyjogra gyakorolt hatásai túllépték e mértéket.

132 Ugyanezen jogalap nyolcadik részének második érvét illetően az nem vitatott, hogy a televíziós műsorszolgáltatásról szóló 2000. évi rendelettel módosított, a műsorszolgáltatásról szóló 1996. évi törvény 98. és 101. cikkének megfogalmazása semmiféle különbséget nem tesz a műsorszolgáltatók különböző kategóriái között, és nem biztosít olyan védelmet a szabad hozzáférésű csatornákat üzemeltető műsorszolgáltatók számára, amelyet megtagad a fizetős csatornákat üzemeltető műsorszolgáltatóktól, mivel valamennyi műsorszolgáltató szabadon szerezheti meg - többek között - a kiemelten jelentős események közvetítésének nem kizárólagos jogát, és ezeket szabadon közvetíthetik, kizárólagosság nélkül.

133 Nem vitatott, hogy az nem zárható ki, hogy a gyakorlatban végül is csak szabad hozzáférésű csatornákat üzemeltető bizonyos műsorszolgáltatók, mint a BBC vagy az ITV közvetítik a világbajnokság utolsó szakaszába tartozó mérkőzések összességét az Egyesült Királyságban - miután megkapták az Office of Communications engedélyét -, mivel a fizetős csatornákat üzemeltető műsorszolgáltatók csak a kizárólagos közvetítés iránt érdeklődnek, és e tény okán nem nyújtanak be ajánlatokat, hogy megszerezzék a vonatkozó jogokat.

134 Mindazonáltal, amint azt a Törvényszék is megállapította a megtámadott ítélet 180. pontjában, ez a hatás a kizárólagosságnak a fizetős csatornákat üzemeltető műsorszolgáltatók által működtetett vállalkozási modell keretében tulajdonított jelentőség eredménye, mivel kevesebb hajlandóságot mutatnak valamely kiemelten jelentős esemény nem kizárólagos közvetítésének elfogadására, mint a szabad hozzáférésű csatornákat üzemeltető műsorszolgáltatók. E hatás tehát elsősorban az előbbi kategóriába tartozó műsorszolgáltatók szabad kereskedelmi választásából ered, következésképpen nem róható fel az Egyesült Királyság szabályozásának.

135 E körülmények között a negyedik jogalap nyolcadik részét el kell utasítani.

136 A fentiek fényében e jogalapot mint részben elfogadhatatlant és részben megalapozatlant el kell utasítani.

137 Mivel a FIFA által a fellebbezése alátámasztására felhozott négy jogalap egyikének sem lehet helyt adni, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

138 Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A FIFA-t, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a jelen eljárás költségeinek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság a Fédération internationale de football associationt (FIFA) kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.