BH+ 2015.6.242 A másodfokú bíróság által tartott nyilvános ülésen biztosított felszólalási lehetőség nem tekinthető bizonyítás felvételének [Be. 366. § (5) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.584/2011/81., Fővárosi Ítélőtábla Bf.80/2012/28., Kúria Bfv.228/2013/17. (BH 2014.3.70), Kúria Bfv.1464/2014/6. (*BH+ 2015.6.242*)

***********

A Törvényszék a 2012. február 10. napján kelt ítéletével a III. r. terheltet az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (7) bekezdés a) pontja szerint minősülő felbujtóként elkövetett csalás bűntette, és a régi Btk. 274. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző 2 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt halmazati büntetésül 6 év 10 hónapi börtönbüntetésre és 8 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság a III. r. terheltet az ellene a régi Btk. 176. § (1) bekezdésébe ütköző magánlaksértés vétsége miatt, valamint a 175. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő személyi szabadság megsértésének bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

Az ítélet ellen az ügyész valamennyi terhelt terhére téves minősítés miatt és a büntetés súlyosítása végett, míg a III. r. terhelt és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.

A másodfokon eljáró Ítélőtábla a 2012. november 21-én jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta, és az I. r., II. r., illetve III. r. terhelt vagyon elleni bűncselekményét a régi Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő rablás bűntettének minősítette, amelyet az I. r.és II. r. terhelt társtettesként, míg a III. r. terhelt felbujtóként követett el. A III. r. terhelt halmazati főbüntetését 9 évi fegyházbüntetésre súlyosította, míg egyebekben az ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a következő.

A III. r. terheltnek tudomására jutott, hogy a sértett jelentős értékű numizmatikai gyűjteménnyel rendelkezik. Ezt elmondta az I. r. és II. r. terheltnek, majd megállapodtak abban, hogy a gyűjteményt oly módon fogják megszerezni, hogy utóbbiak hivatalos ügyben eljáró rendőröknek adják ki magukat.

Ennek érdekében a III. r. terhelt rendőri láthatósági mellényeket, rendőrségi baseball sapkákat, bilincset szerzett, majd az I. r. és II. r. terhelt részére a fényképük felhasználásával hamis rendőrségi igazolványt készíttetett, és egy házkutatási jegyzőkönyv blankettát is beszerzett, amelyeket átadott terhelt-társainak.

2010. április 13-án 18.30-kor az I. r. és II. r. terhelt a sértettet a háza előtt megvárta, majd közölték vele, hogy felmerült annak a gyanúja, miszerint bűncselekményből származó értékek vannak a birtokában.

A sértett a terhelteket beengedte a lakásába, ahol a II. r.terhelt a sértettet végigmotozta, majd a kezét hátrabilincselte. Ezt követően a terheltek felszólították, hogy mutassa meg az érmegyűjteményét, mert azt át kell nézniük. A sértett, aki abban a hiszemben volt, hogy igazi rendőrökkel van dolga, közölte, hogy a földszinti fürdőszobában lévő cirkóban van a széf kulcsa.

A terheltek a széfet kinyitották, az értékeket kipakolták és azokkal a helyszínről távoztak. A sértettet megbilincselve a helyszínen hagyták, őt másnap az ismerőse szabadította ki.

Az elsőfokú bíróság ítélete szerint a terheltek összesen 603 520 000 forint kárt okoztak, amelyből az eljárás során 61 397 000 forint a lefoglalással és kiadással megtérült.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet 5. oldal első bekezdésének második mondata helyébe az alábbi részt illesztette.

"A III. r. vádlott ismerősei körében társakat keresett a bűncselekmény elkövetéséhez, köztük K. F-et, de ő azonnal elzárkózott és ajánlatát visszautasította. A III. r. vádlott találkozott az I. r. és a II. r. vádlottakkal is, akiknek elmondta, hogy B. lakik egy idős műgyűjtő, akihez magukat rendőrnek kiadva be kell menni és a numizmatikai gyűjteményét el kell hozni, mely tárgyak értékesítéséhez felajánlotta segítségét. A III. r. vádlott ekkor közölte azt is, hogy az elkövetéshez szükséges rendőrigazolványt, rendőrségi sapkát, láthatósági mellényt és bilincset is tud szerezni. Az I. r. és a II. r. vádlottak beleegyeztek abba, hogy a bűncselekményt elkövetik."

A tényállás 5. oldal utolsó bekezdését annyiban helyesbítette, hogy a "vádlottak által elvitt numizmatikai gyűjtemény és egyéb értéktárgyak összértéke legalább 540 000 000 forint, a megtérült kár értéke 60 692 000 forint, a sértett részére visszaadott aranyérmék értéke 3 450 000 forint".

A jogerős ítélet ellen korábban az I. r. terhelt védője és a II. r. terhelt, valamint védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

A Kúria a 2013. november 12-én kelt végzésével a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.

A jogerős ítélet ellen ezúttal a III. r. terhelt védője jelentett be felülvizsgálati indítványt, a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozással.

A védő álláspontja szerint a III. r. terhelt terhére a közokirat-hamisítás bűntettének megállapítása

- a büntető anyagi jog szabályaiba ütközik, mert ellentétes az iratok tartalmával és a lefolytatott bizonyítás anyagával,

- a jogerős ítéletben az elkövetési érték megállapítása pedig oly mértékben magalapozatlan és hiányos, hogy ez a körülmény már önmagában felülvizsgálati ok, továbbá

- annak ellenére, hogy az I. r. és II. r. terhelt cselekménye rablásnak minősül, a III. r. terhelt cselekménye - a túllépés folytán - kizárólag csalásként értékelhető.

Ez utóbbi ok kapcsán a felülvizsgálati indítvány arra is hivatkozik, hogy a másodfokú bíróság ezzel kapcsolatosan indokolási kötelezettségét sem teljesítette, amely a Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pontjára figyelemmel feltétlen hatályon kívül helyezési ok.

A felülvizsgálati indítvány I. pontjában kifejtett jogi okfejtés szerint a jogerős ítéleti tényállás azon megállapítása, miszerint "a III. r. terhelt a másik két vádlottól egy-egy fényképet kért, és annak felhasználásával hamis rendőrségi igazolványt készíttetett", és az, hogy "Mindkét vádlott nyakában rendőrségi igazolvány lógott...", továbbá "a III. r. vádlott ekkor közölte azt is, hogy az elkövetéshez szükséges rendőrigazolványt (....) is tud szerezni.", teljes körűen iratellenes.

Ezzel kapcsolatosan részletesen idézi, majd értékeli a tanúvallomásokat, valamint a rendőri jelentések megállapításait, amelyből arra a következtetésre jutott, hogy a III. r. terhelt nem követte el a terhére rótt közokirat-hamisítás bűntettét.

Az elkövetési érték megállapításával összefüggően a felülvizsgálati indítvány II. pontjában arra hivatkozik: az oly mértékben megalapozatlan és felderítetlen, hogy a Kúria nincs abban a helyzetben, hogy a törvénynek megfelelő határozatot hozzon. Állításának alátámasztásául utal a Legfelsőbb Bíróság korábbi határozatára, amely szerint, ha az elkövetési érték megállapítására nem kerül sor megfelelő alapossággal, úgy a Legfelsőbb Bíróság nem tud a törvénynek megfelelő határozatot hozni, mert az elkövetési érték a minősítés és a büntetéskiszabás körében megkerülhetetlen kérdés.