62019CJ0265[1]

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2020. szeptember 8. Recorded Artists Actors Performers Ltd kontra Phonographic Performance (IÍrország) Ltd és társai. A High Court (Írország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Szellemi tulajdon - Szerzői joggal szomszédos jogok - 2006/115/EK irányelv - A 8. cikk (2) bekezdése - Hangfelvételek felhasználása az Unióban - Az előadóművészeknek a hangfelvétel-előállítókkal megosztott, méltányos díjazáshoz való joga - Harmadik országok állampolgáraira való alkalmazhatóság - Az előadásokról és hangfelvételekről szóló szerződés - 4. és 15. cikk - Harmadik országok által tett fenntartások - Az e fenntartások alapján harmadik országok állampolgárai számára az Unióban viszonossági alapon biztosítható méltányos díjazáshoz való jog korlátai - Az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (2) bekezdése és 52. cikkének (1) bekezdése - A szellemi tulajdon oltalmához fűződő alapvető jog - Az arra vonatkozó követelmény, hogy minden egyes korlátozást jogszabályban kell előírni, a korlátozásnak tiszteletben kell tartania az alapvető jog lényeges tartalmát és arányosnak kell lennie - Az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás e korlátozások meghatározását illetően - Hatáskörmegosztás a harmadik országokkal való kapcsolatokat illetően - Az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése - Az Unió kizárólagos hatásköre. C-265/19. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2020. szeptember 8. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Szellemi tulajdon - Szerzői joggal szomszédos jogok - 2006/115/EK irányelv - A 8. cikk (2) bekezdése - Hangfelvételek felhasználása az Unióban - Az előadóművészeknek a hangfelvétel-előállítókkal megosztott, méltányos díjazáshoz való joga - Harmadik országok állampolgáraira való alkalmazhatóság - Az előadásokról és hangfelvételekről szóló szerződés - 4. és 15. cikk - Harmadik országok által tett fenntartások - Az e fenntartások alapján harmadik országok állampolgárai számára az Unióban viszonossági alapon biztosítható méltányos díjazáshoz való jog korlátai - Az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (2) bekezdése és 52. cikkének (1) bekezdése - A szellemi tulajdon oltalmához fűződő alapvető jog - Az arra vonatkozó követelmény, hogy minden egyes korlátozást jogszabályban kell előírni, a korlátozásnak tiszteletben kell tartania az alapvető jog lényeges tartalmát és arányosnak kell lennie - Az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás e korlátozások meghatározását illetően - Hatáskörmegosztás a harmadik országokkal való kapcsolatokat illetően - Az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése - Az Unió kizárólagos hatásköre"

A C-265/19. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a High Court (felsőbíróság, Írország) a Bírósághoz 2019. március 29-én érkezett, 2019. január 11-i határozatával terjesztett elő

a Recorded Artists Actors Performers Ltd

és

a Phonographic Performance (Ireland) Ltd,

a Minister for Jobs Enterprise and Innovation,

Ireland,

az Attorney General

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: K. Lenaerts elnök, R. Silva de Lapuerta elnökhelyettes, J.-C. Bonichot, M. Vilaras, E. Regan, M. Safjan, P. G. Xuereb, L. S. Rossi és I. Jarukaitis tanácselnökök, M. Ilešič (előadó), L. Bay Larsen, T. von Danwitz, C. Toader, D. Šváby és N. Piçarrais bírák,

főtanácsnok: E. Tanchev,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2020. február 4-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Recorded Artists Actors Performers Ltd képviseletében Y. McNamara BL és L. Scales solicitor, valamint M. Collins SC,

- a Phonographic Performance (Ireland) Ltd képviseletében H. Sheehy solicitor, P. Gallagher és J. Newman SC, valamint J. O'Connell BL,

- Írország képviseletében M. Browne, P. Clifford és A. Joyce, meghatalmazotti minőségben, segítőik: P. McCann és J. Bridgeman SC,

- az Európai Bizottság képviseletében J. Samnadda, J. Norris, É. Gippini Fournier és A. Biolan, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2020. július 2-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról [helyesen: a szellemi tulajdon területén a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról] szóló, 2006. december 12-i 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 376., 28. o.) 8. cikkének értelmezésére vonatkozik, különös tekintettel a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) az előadásokról és hangfelvételekről szóló, 1996. december 20-án Genfben elfogadott és az Európai Közösség nevében a 2000. március 16-i 2000/278/EK tanácsi határozattal (HL 2000. L 89., 6. o.) jóváhagyott szerződésére (kihirdette: 2004. évi XLIX. törvény; a továbbiakban: WPPT).

2 E kérelmet a Recorded Artists Actors Performers Ltd (a továbbiakban: RAAP) és a Phonographic Performance (Ireland) Ltd (a továbbiakban: PPI), valamint a Minister for Jobs, Enterprise and Innovation (foglalkoztatásügyi, vállalkozásügyi és innovációs miniszter, Írország), Ireland (Írország) és az Attorney General között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, a harmadik országok állampolgárai részére olyan esetben járó egyszeri méltányos díjazáshoz való jog tárgyában, amikor e személyek közreműködtek valamely, Írországban felhasznált hangfelvétel elkészítésében.

Jogi háttér

A szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény

3 A szerződések jogáról szóló, 1969. május 23-i bécsi egyezmény (Recueil des traités des Nations unies, 1155. kötet, 331. o., kihirdette: 1987. évi 12. törvényerejű rendelet; a továbbiakban: Bécsi Egyezmény) 19. cikke kimondja:

"Az állam a szerződés aláírása, megerősítése, elfogadása, jóváhagyása vagy az ahhoz való csatlakozás alkalmával fenntartásokat tehet [...]"

4 Ezen egyezmény 21. cikke a következőképpen rendelkezik: "1. Egy másik szerződő fél viszonylatában, a 19., 20. és 23. Cikknek megfelelően tett fenntartás: 2. A fenntartás a többi részes fél egymás közötti viszonyában nem módosítja a szerződés rendelkezéseit. [...]"

a) a fenntartásban előirányzott mértékben módosítja a fenntartást tevő államnak a másik féllel való viszonyában a szerződésnek azokat a rendelkezéseit, amelyekre a fenntartás vonatkozik; és

b) ugyanebben a mértékben módosítja ezeket a rendelkezéseket, a másik félnek a fenntartást tevő állammal való viszonyában.

A Római Egyezmény

5 Az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló nemzetközi egyezmény 1961. október 26-án jött létre Rómában (kihirdette: 1998. évi XLIV. törvény; a továbbiakban: Római Egyezmény).

6 Az Európai Unió nem részes fele ezen egyezménynek. A Máltai Köztársaság kivételével viszont valamennyi tagállama az.

7 Az említett egyezmény 2. cikke a következőképpen rendelkezik: "1. Ennek az Egyezménynek az alkalmazásában a nemzeti elbánás annak a Szerződő Államnak a hazai törvényei szerinti elbánást jelenti, ahol a védelmet kérik: [...] 2. A nemzeti elbánást ezzel az Egyezménnyel kifejezetten biztosított védelem, valamint az Egyezményben kifejezetten meghatározott korlátozások figyelembevételével kell biztosítani."

a) olyan előadóművészek számára, akik az illető állam állampolgárai, olyan előadásokra vonatkozóan, amelyeket területén tartanak, sugároznak vagy első ízben rögzítenek;

b) olyan hangfelvétel-előállítók számára, akik az illető állam állampolgárai, olyan hangfelvételekre vonatkozóan, amelyeket területén adtak ki, vagy rögzítenek először;

8 Ugyanezen egyezmény 4. cikke értelmében: "Valamennyi Szerződő Állam nemzeti elbánásban köteles részesíteni az előadóművészeket, ha a következő feltételek bármelyike megvalósul: [...]"

a) az előadást valamely másik Szerződő Államban tartják;

b) az előadást olyan hangfelvételen rögzítik, amely az Egyezmény 5. Cikke alapján védelmet élvez;

9 A Római Egyezmény 5. cikke a következőképpen rendelkezik: "1. Valamennyi Szerződő Állam nemzeti elbánásban köteles részesíteni az előadóművészeket, ha a következő feltételek bármelyike megvalósul: 2. Ha a hangfelvételt nem Szerződő Államban adták ki először, de azt az első kiadást követő harminc napon belül valamelyik Szerződő Államban is kiadták (egyidejű kiadás), a hangfelvétel úgy tekintendő, mintha először a Szerződő Államban adták volna ki. 3. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkáránál letétbe helyezett értesítés útján bármelyik Szerződő Állam úgy nyilatkozhat, hogy nem fogja alkalmazni vagy a kiadás, vagy a rögzítés ismérvét. Az ilyen értesítést a megerősítéssel, az elfogadással vagy a csatlakozással egyidejűleg, illetőleg bármikor azt követően is letétbe lehet helyezni; utóbbi esetben az hat hónappal a letétbe helyezés után válik hatályossá."

a) a hangfelvétel előállítója valamely más szerződő állam állampolgára (az állampolgárság ismérve);

b) a hang első rögzítése valamely más Szerződő Államban történt (a rögzítés ismérve);

c) a hangfelvételt először valamely más Szerződő Államban adták ki (a kiadás ismérve).

10 Ezen egyezmény 17. cikke a következőt írja elő:

"Bármely állam, amely 1961. október 26-án kizárólag a rögzítés ismérve alapján nyújt védelmet hangfelvétel-előállítóknak, a megerősítés, elfogadás vagy csatlakozás időpontjában az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkáránál letétbe helyezett értesítés útján úgy nyilatkozhat, hogy az 5. Cikk végrehajtásakor csak a rögzítés ismérvét [...] fogja alkalmazni."

A WPPT

11 Az Unió és tagállamai részes felei a WPPT-nek. E nemzetközi megállapodás az Unió, valamint egyes tagállamok, köztük Írország tekintetében 2010. március 14-én lépett hatályba. A többi tagállam esetében egy korábbi időpontban lépett hatályba. Összesen körülbelül száz állam részes fele a WPPT-nek.

12 A WPPT 1. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

"E Szerződés nem csorbítja a Szerződő Felek egymással szemben [a Római Egyezmény] alapján fennálló kötelezettségeit."

13 A WPPT 2. cikke kimondja: "E szerződés alkalmazásában: [...]"

a) »előadóművészek« a színészek, énekesek, zenészek, táncosok és más személyek, akik az irodalmi vagy művészeti alkotásokat vagy a népművészet kifejeződéseit megjelenítik, éneklik, elmondják, elszavalják, eljátsszák, tolmácsolják, vagy más módon előadják;

b) a »hangfelvétel« egy előadás hangjainak vagy más hangoknak, vagy hangok egyéb megjelenítésének a rögzítését jelenti, a filmalkotásban vagy egyéb audiovizuális műben foglalt rögzítési forma kivételével;

c) a »rögzítés« hangoknak, vagy azok megjelenítésének olyan anyagi formába foglalását jelenti, amelyről azok készülék segítségével érzékelhetővé, többszörözhetővé vagy közvetíthetővé tehetők;

d) a »hangfelvétel-előállító« azt a természetes vagy jogi személyt jelenti, aki vagy amely egy előadás hangjainak vagy más hangoknak, illetve hangok megjelenítésének az első rögzítését kezdeményezi, és az ezzel kapcsolatos felelősséget viseli;

14 A WPPT-nek "Az e Szerződés szerinti védelem kedvezményezettjei" című 3. cikke értelmében:

"(1) A Szerződő Felek az e Szerződésben biztosított védelmet megadják mindazoknak az előadóművészeknek és hangfelvétel-előállítóknak, akik a többi Szerződő Fél állampolgárai.

(2) A többi Szerződő Fél állampolgárainak azok az előadóművészek és hangfelvétel-előállítók tekintendők, akik megfelelnének a Római Egyezményben biztosított védelemre való jogosultság feltételeinek, ha e Szerződés valamennyi Szerződő Fele Szerződő Állama lenne az említett Egyezménynek. A jogosultság ezen feltételeinek tekintetében a Szerződő Felek az e Szerződés 2. cikkének megfelelő meghatározásokat alkalmazzák.

(3) Bármely Szerződő Fél, amelyik él a Római Egyezmény 5. cikkének (3) bekezdése, illetőleg az említett Egyezmény 5. cikke alkalmazásában, annak 17. cikke által biztosított lehetőségekkel, erről értesíti a [WIPO] főigazgatóját az említett rendelkezésekben előírt módon."

15 A WPPT "Nemzeti elbánás" című 4. cikke előírja:

"(1) Mindegyik Szerződő Fél a többi Szerződő Félnek a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott állampolgárai számára a saját állampolgáraival azonos elbánást biztosít az e Szerződésben kifejezetten biztosított kizárólagos jogok és az e Szerződés 15. cikkében előírt megfelelő díjazáshoz való jog tekintetében.

(2) A [jelen cikk (1) bekezdésében megállapított] kötelezettség nem áll fenn, ha egy másik Szerződő Fél az e szerződés [15. cikkének (3) bekezdésében] megengedett fenntartásokkal él."

16 A WPPT "Díjigény a sugárzásért és a nyilvánossághoz közvetítésért" című 15. cikkének szövege a következő:

"(1) Az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók egyszeri megfelelő díjazásra tarthatnak igényt a kereskedelmi célból kiadott hangfelvételek közvetlen vagy közvetett, sugárzás vagy a nyilvánossághoz való bármilyen közvetítés útján történő felhasználásáért.

(2) A Szerződő Felek nemzeti jogszabályaikban úgy rendelkezhetnek, hogy az egyszeri megfelelő díjazásra való igényt az előadóművész vagy a hangfelvétel előállítója, vagy mindkettő érvényesítheti a felhasználóval szemben. A Szerződő Felek nemzeti jogszabályokat fogadhatnak el, amelyek, az előadóművész és a hangfelvétel előállítója közötti megállapodás hiányában, meghatározzák a díjnak az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók közötti felosztására vonatkozó feltételeket.

(3) Bármely Szerződő Fél a WIPO főigazgatójánál letétbe helyezett nyilatkozatban kijelentheti, hogy az (1) bekezdés rendelkezéseit csak bizonyos felhasználások tekintetében alkalmazza, illetőleg más módon korlátozza azok alkalmazását, vagy egyáltalán nem alkalmazza azokat a rendelkezéseket.

(4) E cikk alkalmazásában a vezeték útján vagy vezeték nélkül oly módon a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tett hangfelvételek, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg, úgy tekintendők, mint amelyeket kereskedelmi célból adtak ki."

17 A WPPT 23. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

"A Szerződő Felek vállalják, hogy jogrendszerükkel összhangban meghozzák az e Szerződés alkalmazásának biztosításához szükséges intézkedéseket."

18 A WPPT 33. cikke értelmében:

"E Szerződés letéteményese a WIPO főigazgatója."

19 Bár a WPPT-nek az Unió tagállamai, maga az Unió és számos harmadik állam általi ratifikálásait nem kísérte az e nemzetközi megállapodás 15. cikkének (3) bekezdése szerinti fenntartás, egyes harmadik országok - köztük az Amerikai Egyesült Államok, a Chilei Köztársaság, a Szingapúri Köztársaság, a Kínai Népköztársaság, Ausztrália, az Orosz Föderáció, a Koreai Köztársaság, Kanada, az Indiai Köztársaság és Új-Zéland - viszont ilyen fenntartásokat tettek.

20 Így többek között a WPPT-re vonatkozó 8., 66. és 92. sz. értesítés a következő nyilatkozatokat tartalmazza:

"A [WPPT 15. cikkének (3) bekezdésével] összhangban az Amerikai Egyesült Államok [e szerződés 15. cikkének (1) bekezdését] csak bizonyos olyan digitális műsorsugárzási és nyilvánossághoz közvetítési cselekmények tekintetében alkalmazza, amelyek tekintetében közvetlen vagy közvetett díjat kell fizetni a vétel, illetve a digitális hangfelvétel egyéb továbbközvetítése és nyilvánossághoz közvetítése tekintetében, amint azt az Amerikai Egyesült Államok törvénye előírja."

"[...] A Kínai Népköztársaság nem tekinti magára nézve kötelezőnek az [WPPT] 15. cikkének (1) bekezdését. [...]"

"[...] "[...] [A WPPT 15. cikke (3) bekezdésének] megfelelően [...] az Indiai Köztársaság kijelenti, hogy Indiában nem alkalmazható [az e szerződés 15. cikkének (1) bekezdésében] szereplő, az előadóművészeknek és hangfelvétel-előállítóknak járó egyszeri méltányos díjazásra vonatkozó rendelkezés."

A 2006/115 irányelv

21 A 2006/115 irányelv (5)-(7), (12) és (13) preambulumbekezdése kimondja: [...]

"(5) A szerzők és előadóművészek alkotó és művészi tevékenysége megkívánja, hogy további alkotó és művészi tevékenységük biztosítása érdekében megfelelő jövedelmük legyen; a hangfelvételek és filmek előállításához szükséges ráfordítások különösen jelentősek és kockázatosak. E jövedelem és a ráfordítás megtérülésének lehetősége csak akkor biztosítható hatékonyan, ha a jogosultak megfelelő jogi védelemben részesülnek.

(6) Ezen alkotó, művészi és vállalkozói tevékenységeket túlnyomóan önálló vállalkozói tevékenységként végzik. E tevékenységek folytatását a[z Unión] belüli harmonizált jogi védelemmel meg kell könnyíteni. [...]

(7) A tagállamok jogszabályait úgy kell egymáshoz közelíteni, hogy az ne legyen ellentétes olyan nemzetközi egyezményekkel, amelyeken számos tagállam szerzői és szomszédos joga alapul.

(12) Szükséges olyan szabályozás bevezetése, amely a szerzőknek és előadóművészeknek elidegeníthetetlen jogot biztosít a méltányos díjazásra, miközben meg kell adni számukra a lehetőséget, hogy e jog érvényesítésével az őket képviselő közös jogkezelő szervezeteket bízzák meg.

(13) A méltányos díj egy összegben vagy részletekben, a szerződés megkötésekor vagy azt követően bármikor kifizethető. Ennek figyelembe kell vennie a film, illetve hangfelvétel előállításában a szerzők, illetve előadóművészek hozzájárulásának mértékét."

22 Ezen irányelvnek "Szerzői jogokkal szomszédos jogok" című II. fejezetébe tartozó 8. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:

"A tagállamok biztosítják azt a jogot, amelynek célja, hogy a felhasználó egy egyszeri méltányos díjat fizessen a hangfelvétel kereskedelmi célú nyilvánosságra hozatala, illetve e hangfelvétel példányának vezeték nélküli sugárzása vagy egyéb módon a nyilvánossághoz közvetítése esetén, valamint hogy ezen díjat az érintett előadóművészek és hangfelvétel-előállítók között felosszák. Az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók közötti megállapodás hiányában a tagállamok meghatározhatják a feltételeket, amelyek alapján közöttük a díj felosztásra kerül."

23 Az említett irányelv "Időbeli hatály" című 11. cikke így rendelkezik:

"(1) Ezt az irányelvet alkalmazni kell mindazon - ezen irányelvben foglalt - szerzői jogi védelemben részesülő művekre, előadásokra, hangfelvételekre, műsorokra, és filmek első rögzítésére, amelyek védelme 1994. július 1-jén a tagállamok szerzői jogi, illetve szomszédos jogi rendelkezései alapján még fennállt, illetve amelyek az ebben az irányelvben foglalt védelmi feltételeknek ebben az időpontban megfeleltek.

(2) Ennek az irányelvnek az alkalmazása nem érinti az 1994. július 1. előtt végzett felhasználási cselekményeket.

[...]"

24 A 2006/115 irányelv kodifikálta és hatályon kívül helyezte a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról [helyesen: a szellemi tulajdon területén a bérleti jogról, a haszonkölcsönzési jogról és a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról] szóló, 1992. november 19-i 92/100/EGK tanácsi irányelvet (HL 1992. L 346., 61. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 120. o.). Az irányelv nem ír elő átültetési határidőt, hanem az 14. cikkében és I. mellékletének B. részében utal a 92/100 irányelv és az azt módosító irányelvek átültetésének határidejére. E határidők 1994. július 1-jén, 1995. június 30-án, illetve 2002. december 21-én jártak le.

25 A 2006/115 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének szövege megegyezik a 92/100 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének szövegével.

Az ír jog

26 A Copyright and Related Rights Act 2000 (a szerzői jogról és a szomszédos jogokról szóló 2000. évi ír törvény) alapügyben alkalmazandó változata (a továbbiakban: CRR Act) a 38. cikkének (1) bekezdésében előírja: "[H]a valaki azt jogszerűen megteheti, amennyiben

a) hangfelvételt szándékozik nyilvánosan terjeszteni, vagy

b) hangfelvételt szándékozik rádióadásba, illetve kábeles műsorszolgáltatási adásba beilleszteni,

1. elfogadja, hogy díjat kell fizetnie a szerzői jogkezelő szerv részére az ilyen terjesztés vagy a rádióadásba, illetve kábeles műsorszolgáltatási adásba való ilyen beillesztés után, és

2. megfelel az e cikkben megállapított követelményeknek."

27 A CRR Act II. részében szereplő 184. cikk a következőképpen rendelkezik: "(1) Szerzői jogi védelem alá tartozik az irodalmi mű, színmű, zenemű vagy művészeti alkotás, hangfelvétel, filmalkotás, megjelentetett vagy eredeti adatbázis nyomdai összeállítása, ha az első jogszerű nyilvánosságra hozatalára (2) A jelen cikk szempontjából valamely műnek egy adott országban, térségben, államban vagy területen történő jogszerű nyilvánosságra hozatalát abban az esetben is a mű első jogszerű nyilvánosságra hozatalának kell tekinteni, ha a művet azzal egyidejűleg máshol is jogszerűen nyilvánosságra hozták; és e célból a műnek a megelőző 30 napban máshol történő jogszerű nyilvánosságra hozatala egyidejűnek minősül."

a) nemzeti területen; vagy

b) olyan országban, térségben, államban vagy területen került sor, amelyre kiterjednek az e Részben foglalt releváns rendelkezések.

28 Az e törvény III. részében található 208. cikk (1) bekezdése kimondja: "A művész méltányos díjazásra tarthat igényt a hangfelvételre vonatkozó szerzői jog jogosultjától a feltételeknek megfelelő előadás egészének vagy jelentős részének hangfelvétele esetén, ha azt kereskedelmi célból bocsátottak a nyilvánosság rendelkezésére, és

a) nyilvánosan terjesztik; vagy

b) rádióadásba vagy kábeles műsorszolgáltatásba foglalják."

29 Az említett törvény 287. cikke, amely szintén e III. részbe tartozik, a következőképpen rendelkezik: "A jelen rész, valamint a IV. rész alkalmazásában »a feltételeknek megfelelő ország«: »a feltételeknek megfelelő magánszemély«: a feltételeknek megfelelő ország állampolgára vagy jogalanya, vagy az ott lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező magánszemély; valamint a »feltételeknek megfelelő személy«: ír állampolgár vagy Írországban lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező magánszemély."

a) Írország,

b) az [Európai Gazdasági Térség (EGT)] valamely másik tagállama, vagy

c) amennyiben a 289. cikk szerinti rendelet így rendelkezik, az említett cikkben megjelölt ország;

30 Ugyanezen törvény 288. cikke pontosítja:

"Előadás a jelen [III.] részben és a IV. részben írt feltételeknek megfelelő előadás, amennyiben azt a feltételeknek megfelelő magánszemély vagy személy valósítja meg, vagy arra a jelen fejezetnek megfelelő országban, területen, államban vagy térségben kerül sor."

31 A CRR Act 289. cikkének (1) bekezdése kimondja:

"A kormány rendelettel a feltételeknek megfelelőeknek és a jelen [III.] és IV. részben írt védelmet élvezőknek nyilváníthatja mindazon országokat, területeket, államokat vagy térségeket, amelyek esetében meggyőződött arról, hogy azok a jogszabályaikban olyan rendelkezéseket hoztak vagy hoznak, amelyek megfelelő védelmet biztosítanak az ír előadóművészeknek."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

32 Az alapeljárás felperese, az RAAP, az ír jog hatálya alá tartozó társaság, az előadóművészek közös jogkezelő szervezete.

33 Az alapeljárás elsőrendű alperese, a PPI, amely szintén az ír jog hatálya alá tartozó társaság, a hangfelvétel-előállítók közös jogkezelő szervezete.

34 Az RAAP és a PPI egy olyan szerződést kötött, amely olyan részletes szabályokat állapít meg, amelyek szerint az Írországban a zenei hangfelvételeknek a közönség által látogatható bárokban és más hasonló helyeken történő nyilvánossághoz közvetítéséért, valamint azoknak a sugárzása után a felhasználók által a PPI-nek megfizetett díjakat meg kell osztani az előadóművészekkel, és e célból a PPI-nek azok egy részét át kell utalnia az RAAP-nek. Nem értenek egyet azonban e szerződés hatályát illetően a PPI-nek olyan esetben fizetett díjak kapcsán, amikor a sugárzott zeneszám előadója olyan művész, aki nem állampolgára és nem is lakosa valamely EGT-tagállamnak.

35 E tekintetben az RAAP úgy véli, hogy a 2006/115 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének és az ezen irányelvben hivatkozott nemzetközi megállapodásoknak megfelelően az összes fizetendő díjat meg kell osztani a hangfelvétel-előállító és az előadóművész között. Álláspontja szerint a művész állampolgársága és lakóhelye e tekintetben nem releváns.

36 Ezzel szemben a PPI szerint a CRR Act által létrehozott azon rendszer, amely szerint azok az előadóművészek, akik nem valamely EGT-tagállam állampolgárai, és ott nem is rendelkeznek lakóhellyel, és akiknek előadásai sem valamely EGT-tagállamban készült hangfelvételből származnak, nem jogosultak arra, hogy részesedést kapjanak azon díjakból, amely akkor keletkezik, amikor ezen előadásokat Írországban terjesztik, összeegyeztethető mind a 2006/115 irányelvvel, mind pedig az ezen irányelvben említett nemzetközi megállapodásokkal. E művészek díjazása azon hangfelvételek írországi felhasználásáért, amelyek elkészítésében közreműködtek, figyelmen kívül hagyná az Írország által jogszerűen elfogadott nemzetközi viszonossági megközelítést. Közelebbről, az RAAP álláspontjának követése esetén az Amerikai Egyesült Államok előadóművészei akkor is díjazásban részesülnének Írországban, ha a PPI szerint e harmadik állam csak nagyon kis részben biztosítja a méltányos díjazáshoz való jogot az ír előadóművészek számára.

37 E nézeteltérés miatt az RAAP úgy véli, hogy a PPI által neki átutalt összegek nem elegendőek, és ezért keresetet indított ez utóbbival szemben a kérdést előterjesztő High Court (felsőbíróság, Írország) előtt.

38 E bíróság megjegyzi, hogy a CRR Act a 38., 184., 208., 287. és 288. cikkének együttes hatása révén - azon, még meg nem valósult eset kivételével, ha a 289. cikke alapján rendelet elfogadására kerülne sor - kizárja, hogy az EGT-n kívüli harmadik országok állampolgárságával rendelkező, és az EGT területén lakó- vagy tartózkodási hellyel nem rendelkező előadóművészek részesedést kaphassanak az EGT-n kívül rögzített előadásaik írországi sugárzása esetén, aminek az a következménye, hogy e díjak egészét a hangfelvétel-előállítók - ideértve az EGT-n kívül letelepedett hangfelvétel-előállítókat is - kapják meg.

39 Így az Amerikai Egyesült Államok hangfelvétel-előállítóinak és előadóművészeinek részvételével készült hangfelvételek esetében a felhasználók által Írországban megfizetett összes díj e hangfelvétel-előállítókat illethetné meg.

40 Az említett bíróság kifejti, hogy ez a helyzet abból ered, hogy a CRR Actben szereplő, díjazásra való jogosultság feltételei eltérőek a hangfelvétel-előállítók és az előadóművészek tekintetében. Márpedig szerinte kétséges, hogy az ilyen nemzeti szabályozás összeegyeztethető a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésével, mivel e rendelkezés megköveteli, hogy a tagállamok a felhasználó által fizetett egyszeri méltányos díjazást írjanak elő, amelyet fel kell osztani a hangfelvétel-előállító és az előadóművész között.

41 A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben megjegyzi, hogy a CRR Act, amely azonos módon kezeli az összes olyan előadóművészt, aki az Unió vagy akár az EGT valamely tagállamának állampolgára vagy lakosa, tiszteletben tartja az EUM-Szerződés minden hátrányos megkülönböztetést tiltó szabályát. Ugyanakkor a CRR Actnek szintén összeegyeztethetőnek kell lennie a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésével, amely általánosan kimondja, hogy minden tagállamnak biztosítania kell, hogy "az érintett előadóművészek és hangfelvétel-előállítók" között felosztják a méltányos díjazást. E bíróság szerint meg kell határozni, hogy ezt az irányelvet mennyiben és miként kell a Római Egyezményre (amelynek Írország részese), illetve a WPPT-re (amelynek mind Írország, mind az Unió részese) tekintettel értelmezni.

42 Egyébként szerinte pontosítani kellene, hogy az egyes harmadik országok - mint például az Amerikai Egyesült Államok - által a WPPT alapján tett fenntartások milyen következményekkel járnak. E problémakör többek között felveti azt a kérdést is, hogy az Unió valamely tagállama rendelkezik-e mérlegelési jogkörrel az e fenntartásokra való reagálás tekintetében.

43 Az alapügy tétjére tekintettel a foglalkoztatásügyi, vállalkozásügyi és innovációs miniszter, Írország és az Attorney General, mint az alapeljárás másod-, harmad- és negyedrendű alperese, perbehívott félként vett részt az eljárásban.

44 E körülmények között a High Court (felsőbíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) A nemzeti bíróság arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a [2006/115] irányelvet a Római Egyezmény és/vagy a WPPT célkitűzéseinek fényében értelmezze, kizárólag olyan fogalmakra korlátozódik-e, amelyekre az irányelv kifejezetten hivatkozik, vagy ettől eltérően olyan fogalmakra is kiterjed, amelyek kizárólag a két említett nemzetközi szerződésben fordulnak elő? Különösen az irányelv 8. cikkét mennyiben kell a WPPT 4. cikke szerinti "nemzeti elbánás" követelményének fényében értelmezni?

2) A tagállam rendelkezik-e arra vonatkozó mérlegelési jogkörrel, hogy feltételeket szabjon annak meghatározására, hogy mely előadóművészek minősülnek "érintett előadóművészeknek" a [2006/115] irányelv 8. cikke alapján? Különösképpen, a tagállam a méltányos díjazásból járó részesedéshez való jogot leszűkítheti-e olyan esetekre, amikor vagy i. [EGT]-országban kerül sor az előadásra, vagy ii. az előadóművészek [EGT]-országban rendelkeznek lakó- vagy tartózkodási hellyel?

3) Milyen mérlegelési jogkör illeti meg a tagállamot annak eldöntése során, hogy miként reagál a valamely másik Szerződő Fél által a WPPT 15. cikkének (3) bekezdése alapján tett fenntartásra? Különösképpen, a tagállam köteles-e pontosan tükrözni a másik Szerződő Fél által megfogalmazott fenntartás feltételeit? Köteles-e a Szerződő Fél mellőzni a Római Egyezmény 5. cikke szerinti 30 napos szabályt, amennyiben e szabály azzal az eredménnyel járhat, hogy a fenntartással élő félhez tartozó előállító részesül díjazásban a 15. cikk (1) bekezdése alapján, miközben ugyanannak a hangfelvételnek az előadói nem kapnak díjazást? Ettől eltérően, a fenntartásra reagáló fél megteheti-e, hogy a fenntartással élő fél állampolgárainak kedvezőbb jogokat biztosít a fenntartással élő fél által nyújtott jogokhoz képest, vagyis a fenntartásra reagáló fél biztosíthat-e olyan jogokat, amelyeket a fenntartással élő fél nem viszonoz?

4) Megengedhető-e bármilyen körülmények között a méltányos díjazáshoz való jog hangfelvétel-előállítókra történő korlátozása, vagyis e jog megtagadható-e azon előadóművészektől, akiknek az előadását a szóban forgó hangfelvételben rögzítették?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első és a második kérdésről

45 Első és második kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdését a Római Egyezmény és/vagy a WPPT fényében úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam az e rendelkezésben szereplő és az ott említett egyszeri méltányos díjazás egy részére jogosult, "[...] érintett előadóművészek" kifejezésnek a nemzeti jogba való átültetésekor kizárja az EGT-n kívüli, harmadik országokból származó előadóművészeket, az EGT területén lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező, illetve azon előadóművészek kivételével, akiknek közreműködésével a hangfelvétel az EGT-ben készült.

46 E tekintetben elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállamok jogára kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést általában önállóan és egységesen kell értelmezni az egész Unióban, és ezen értelmezést e rendelkezés szövegét, azon kontextust, amelybe illeszkedik, és azon szabályozás céljait figyelembe véve kell keresni, amelynek az részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2000. szeptember 19-iLinster ítélet, C-287/98, EU:C:2000:468, 43. pont; 2011. szeptember 22-iBudějovický Budvar ítélet, C-482/09, EU:C:2011:605, 29. pont; 2019. október 1-jei Planet49 ítélet, C-673/17, EU:C:2019:801, 47. pont).

47 Ezen ítélkezési gyakorlat alapján a Bíróság hangsúlyozza, hogy nem a tagállamok feladata, hogy a szerzői és szomszédos jogi irányelvekben a tagállamok jogára való kifejezett utalás nélkül szereplő olyan fogalmakat határozzanak meg, mint a "nyilvánosság" és a "méltányos díjazás" fogalma (2003. február 6-iSENA ítélet, C-245/00, EU:C:2003:68, 24. pont). 2006. december 7-iSGAE-ítélet, C-306/05, EU:C:2006:764, 31. pont; 2011. június 30-iVEWA-ítélet, C-271/10, EU:C:2011:442, 25. és 26. pont.

48 Ugyanez vonatkozik a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében szereplő "[...] érintett előadóművészek" kifejezésre. Mivel ezen irányelv e kifejezések hatályát illetően semmilyen utalást nem tartalmaz a nemzeti jogokra, azokat az Unió egészében egységesen kell értelmezni, figyelembe véve e rendelkezés szövegét, összefüggéseit és az ezen irányelv által követett célokat.

49 A 2006/115 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének szövegét illetően meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés nem pontosítja kifejezetten, hogy az "[...] érintett előadóművészek" kifejezés kizárólag azokra az előadóművészekre utal-e, akik az ezen irányelv területi hatálya alá tartozó államok állampolgárai, vagy ugyanúgy azokra az előadóművészekre is utal, akik valamely más ország állampolgárai.

50 Azon szövegkörnyezetet illetően, amelybe e rendelkezés illeszkedik, illetve a 2006/115 irányelv célkitűzéseit illetően meg kell jegyezni, hogy az irányelv (5)-(7) preambulumbekezdéséből az következik, hogy az irányelv célja a szerzők és előadóművészek alkotó és művészi tevékenysége folyamatosságának biztosítása azáltal, hogy olyan harmonizált jogi védelmet ír elő, amely biztosítja a megfelelő jövedelem megszerzésének és a befektetések megtérülésének lehetőségét, "tiszteletben tartva azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyeken számos tagállam szerzői és szomszédos joga alapul".

51 Ebből következik, hogy az ezen irányelvben szereplő fogalmakat egységesen, az ezen egyezményekben foglalt, egyenértékű fogalmaknak megfelelően kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2012. március 15-iSCF-ítélet, C-135/10, EU:C:2012:140, 55. pont; 2016. november 10-iVereniging Openbare Bibliotheken ítélet, C-174/15, EU:C:2016:856, 33. pont; 2019. július 29-iPelham és társai ítélet, C-476/17, EU:C:2019:624, 53. pont).

52 Az említett egyezmények között szerepel a WPPT, amelynek az Unió és valamennyi tagállama szerződő fele.

53 A WPPT 2. cikkének a) pontja értelmében az "előadóművészek" fogalma az összes olyan személyre utal, "aki az irodalmi vagy művészeti alkotásokat vagy a népművészet kifejeződéseit megjeleníti, énekli, elmondja, elszavalja, eljátssza, tolmácsolja, vagy más módon előadja". Ezenkívül, e nemzetközi megállapodás 2. cikkének b) pontjából kiderül, hogy a hangfelvétel többek között az ilyen előadásból származó hangok rögzítéséből áll.

54 E személyeket a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése alapján olyan kompenzációs jellegű jog illeti meg, amelynek kiváltó eleme a kereskedelmi célból közzétett hangfelvételen rögzített mű előadásának nyilvánossághoz közvetítése (lásd ebben az értelemben: 2016. május 31-iReha Training ítélet, C-117/15, EU:C:2016:379, 30. és 32. pont).

55 E rendelkezésből konkrétabban az következik, hogy minden egyes tagállam szabályozásának biztosítania kell egyrészt azt, hogy a felhasználó egy egyszeri méltányos díjat fizessen, ha a kereskedelmi célból közzétett hangfelvételt vagy e hangfelvétel másolatát rádióhullámokon keresztül történő sugárzásra vagy bármely más nyilvánossághoz közvetítésre használják, másrészt pedig, hogy e díjazást megosszák az előadóművész és a hangfelvétel előállítója között.

56 A 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése ugyan lehetővé teszi az egyes tagállamok számára, hogy az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók közötti megállapodás hiányában meghatározzák az említett díjazás megosztásának részletes szabályait, ugyanakkor egyértelmű és feltétel nélküli kötelezettséget tartalmaz arra vonatkozóan, hogy e művészek és előállítók számára biztosítsák a méltányos díjazáshoz való jogot, amelyet meg kell osztani közöttük. Amint az ezen irányelv (5), (12) és (13) preambulumbekezdéséből következik, az előadóművésznek fizetett díjazás részarányának megfelelőnek kell lennie, tükrözve ez utóbbinak a hangfelvétel elkészítésében való közreműködése mértékét.

57 Ez a kompenzációs jellegű jog - amint azt a 2006/115 irányelv azon II. fejezetének címe is tanúsítja, amely alá az irányelv 8. cikke is tartozik - a szerzői joggal szomszédos jognak minősül.

58 Amint arra a főtanácsnok indítványának 80. pontjában rámutatott, a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt azon kötelezettség, hogy méltányos - a hangfelvétel előállítója és az előadóművész között megosztott - díjazást biztosítsanak, akkor alkalmazandó, ha a hangfelvétel vagy annak másolata felhasználására az Unióban kerül sor.

59 Ez az eset áll fenn akkor, ha a hangfelvétel közvetítése, mint a fent említett szomszédos jogot keletkeztető elem, egy vagy több tagállamban található közönséghez szól. Ugyanis, mivel ezen irányelv nem tartalmaz pontosítást a területi hatályát illetően, az megfelel a Szerződések EUSZ 52. cikkben kimondott hatályának (2017. május 4-iEl Dakkak és Intercontinental ítélet, C-17/16, EU:C:2017:341, 22. és 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az EUMSZ 355. cikkre is figyelemmel e hatály a tagállamok területeire terjed ki.

60 Egyébiránt ahhoz, hogy a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt ezen kötelezettség alkalmazható legyen, a hangfelvételnek meg kell felelnie az ezen irányelv 11. cikkében meghatározott időbeli alkalmazási feltételeknek.

61 Ezzel szemben az említett irányelv, amely további pontosítás nélkül utal az "előadóművészekre és hangfelvétel-előállítókra", nem ír elő semmiféle olyan feltételt, amely szerint az előadóművésznek vagy a hangfelvétel-előállítónak az EGT valamely tagállamának állampolgárságával, vagy ott lakóhellyel, illetve tartózkodási hellyel kellene rendelkeznie, továbbá olyan feltételt sem, amely szerint az alkotói vagy művészi tevékenység helyének az EGT valamely tagállamának területéhez kellene kapcsolódnia.

62 Éppen ellenkezőleg, az a szövegkörnyezet, amelybe a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése illeszkedik, és ezen irányelvnek a jelen ítélet 50. pontjában felidézett célkitűzései, valamint az Unió által kötött nemzetközi megállapodásoknak a másodlagos jogi aktusok más kategóriáival szembeni elsőbbsége, amely az EUMSZ 216. cikk (2) bekezdéséből következik (2011. december 21-iAir Transport Association of America és társai ítélet, C-366/10, EU:C:2011:864, 50. pont) azt követelik meg, hogy az említett 8. cikk (2) bekezdését, amennyire csak lehetséges, a WPPT-nek megfelelő módon kell értelmezni (lásd analógia útján: 2014. március 18-iZ ítélet, C-363/12, EU:C:2014:159, 72. pont). Márpedig, e nemzetközi megállapodás, amely szerves részét képezi az Unió jogrendjének (lásd különösen: 1974. április 30-iHaegeman ítélet, 181/73, EU:C:1974:41, 5. pont; 2013. április 11-iHK Danmark ítélet, C-335/11 és C-337/11, EU:C:2013:222, 28-30. pont), főszabály szerint arra kötelezi az Uniót és a tagállamait, hogy mind az uniós tagállamok állampolgárságával rendelkező előadóművészek és hangfelvétel-előállítók, mind pedig a WPPT más szerződő feleinek állampolgárságával rendelkező előadóművészek és hangfelvétel-előállítók részére biztosítsák az egyszeri méltányos díjazáshoz való jogot.

63 A WPPT 15. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanis a szerződő felek egyrészt kötelesek biztosítani az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók számára az egyszeri méltányos díjazáshoz való jogot abban az esetben, ha a kereskedelmi célból közzétett hangfelvételeket sugárzás vagy bármely más nyilvánossághoz való közvetítés céljából használják. Amint azt a főtanácsnok indítványának 72. és 73. pontjában lényegében megjegyezte, e kötelezettség uniós jogba való átültetését a WPPT-nek az Unió tekintetében való hatálybalépésekor, azaz 2010. március 14-én már biztosította a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése, amely szövegbeli módosulás nélkül váltotta fel a 92/100 irányelv 8. cikkének (2) bekezdését.

64 Másrészt a WPPT 4. cikkének (1) bekezdése pontosítja, hogy minden Szerződő Fél köteles e jogot megkülönböztetés nélkül biztosítani saját állampolgárainak és "más Szerződő Felek állampolgárainak" a 3. cikk (2) bekezdése értelmében.

65 Ez utóbbi rendelkezés kimondja, hogy a "más Szerződő Felek állampolgárai" kifejezés azokra az előadóművészekre és hangfelvétel-előállítókra utal, akik megfelelnének a Római Egyezmény által biztosított védelemben való részesüléshez szükséges feltételeknek, ha a WPPT valamennyi szerződő fele részese lenne ezen egyezménynek, mivel az e feltételekben szereplő kifejezéseknek a WPPT 2. cikkében meghatározott hatálya van.

66 Mivel így a WPPT, a 3. cikke (2) bekezdésének és 4. cikke (1) bekezdésének együttes hatása révén átveszi a Római Egyezményben szereplő feltételeket, e feltételek relevánsak a WPPT 15. cikke hatályának meghatározása szempontjából is, amelyhez a 4. cikk (1) bekezdése kifejezetten kapcsolódik.

67 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Római Egyezmény 4. cikke értelmében minden olyan előadóművészt, aki ezen egyezmény részes államának állampolgára, a többi szerződő állam által saját állampolgáraiknak biztosított nemzeti elbánásban kell részesíteni, különösen akkor, ha az előadást olyan hangfelvételen rögzítik, amely az említett egyezmény 5. cikke értelmében védelem alatt áll. Ez az eset áll fenn, amint az ezen 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjából kiderül, ha a hangfelvétel előállítója a Római Egyezményben részes állam olyan állampolgára, amely eltér attól az államtól, amelynek területén a hangfelvételt felhasználják.

68 E megfontolások összességéből az következik, hogy a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében elismert, egyszeri méltányos díjazáshoz való jogot, amely az uniós jogban biztosítja a WPPT 15. cikke (1) bekezdésének alkalmazását, a nemzeti jogalkotó nem tarthatja fenn kizárólag az EGT-tagállamok állampolgárai számára.

69 Kétségtelen, hogy a WPPT 15. cikkének (3) bekezdéséből az derül ki, hogy az e nemzetközi megállapodásban részes bármely fél, a fenntartásról értesítve a WIPO főigazgatóját, nyilatkozatot tehet arra vonatkozóan, hogy nem ismeri el az említett megállapodás 15. cikkének (1) bekezdésében előírt méltányos díjazáshoz való jogot, vagy hogy e jog elismerése mellett korlátozza annak alkalmazását a területén. Amint azt a WPPT 4. cikkének (2) bekezdése kimondja, az e nemzetközi megállapodás 15. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelezettség nem alkalmazandó, amennyiben e fenntartásokat bejelentették.

70 Mindazonáltal, amint az a WIPO értesítéseinek nyilvántartásából kitűnik, az Unió, annak tagállamai és a WPPT számos szerződő állama nem jelentett be fenntartást a WPPT 15. cikkének (3) bekezdése alapján, következésképpen e nemzetközi megállapodás 4. cikkének (1) bekezdése és 15. cikkének (1) bekezdése kölcsönösen köti őket.

71 Ilyen körülmények között a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdését az említett megállapodás megsértése nélkül a tagállamok nem alkalmazhatják oly módon, hogy az kizárjon a méltányos díjazáshoz való jog alól minden olyan előadóművészt, aki az EGT-n kívüli harmadik állam állampolgára, azon előadóművészek kivételével, akik az EGT-ben lakó- vagy tartózkodási hellyel rendelkeznek, vagy akiknek a hangfelvétel elkészítésében való közreműködésére az EGT-ben került sor.

72 E következtetést nem dönti meg az a tény, hogy egyes tagállamok a Római Egyezmény 5. cikkének (3) bekezdése vagy 17. cikke szerinti fenntartást jelentettek be, és azt a WIPO főigazgatójának a WPPT 3. cikkének (3) bekezdése alapján megküldték. Ugyanis, bár e nemzetközi megállapodás 1. cikkéből az következik, hogy annak egyik rendelkezése sem mentesítheti a tagállamokat a Római Egyezményből eredő kötelezettségeik alól (lásd ebben az értelemben: 2012. március 15-iSCF-ítélet, C-135/10, EU:C:2012:140, 50. pont), ettől még az ilyen fenntartás jellegénél fogva kizárólag a valamely tagállam által ezen egyezmény alapján vállalt kötelezettségek korlátozását teszi lehetővé, azonban semmilyen kötelezettséget nem keletkeztet ez utóbbi számára. Ebből következik, hogy az semmi esetre sem tekinthető az említett állam olyan kötelezettségének, amely akadályozhatja a 2006/115 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének a jelen ítélet 68. pontjában kifejtett értelmezését.

73 A jelen ítélet 71. pontjában megfogalmazott következtetést az Írország által a Bíróság elé terjesztett észrevételeiben hivatkozott azon körülmény sem döntheti meg, hogy az olyan személyek, mint az előadóművészek vagy a jogaikat közösen kezelő szervezet, az ír bíróságok előtt nem hivatkozhatnak közvetlenül a WPPT 4. és 15. cikkére, mivel - amint azt a Bíróság hangsúlyozta - e rendelkezések nem rendelkeznek közvetlen hatállyal (lásd ebben az értelemben: 2012. március 15-iSCF-ítélet, C-135/10, EU:C:2012:140, 48. pont).

74 Ugyanis, amint azt a főtanácsnok indítványának 127. pontjában kifejtette, e körülmény egyáltalán nem csökkenti a 2006/115 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének e nemzetközi megállapodással összhangban való értelmezésének szükségességét (lásd analógia útján: 2012. március 15-iSCF-ítélet, C-135/10, EU:C:2012:140, 48., 51. és 52. pont). Bármely érdekelt magánszemély hivatkozhat az ír bíróságok előtt ezen irányelv 8. cikkének (2) bekezdésére annak érdekében, hogy egy olyan jogvitában, mint az alapeljárás tárgyát képező jogvita, amelyben Írország egyébként perbehívott alperesként vesz részt, megkérdőjelezze az ír szabályozás e rendelkezéssel való összeegyeztethetőségét. Az ilyen jogvita keretében az ír bíróságok kötelesek az említett rendelkezést a WPPT-vel összhangban értelmezni.

75 A fentiek egészére tekintettel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdését a WPPT 4. cikkének (1) bekezdésére és 15. cikkének (1) bekezdésére tekintettel úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam az ezen 8. cikk (2) bekezdésében szereplő és ott említett egyszeri méltányos díjazás egy részére jogosult művészekre utaló "[...] érintett előadóművészek" kifejezésnek a saját jogába való átültetése során kizárja az EGT-n kívüli, harmadik országok állampolgárait, azon személyek kivételével, akiknek lakó- vagy tartózkodási helye az EGT-ben található, illetve akiknek a hangfelvétel elkészítésében való közreműködésére az EGT-ben került sor.

A harmadik kérdésről

76 Harmadik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a WPPT 15. cikkének (3) bekezdését és a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a harmadik államok által e 15. cikk (3) bekezdése alapján bejelentett fenntartások, amelyek azzal a hatással járnak, hogy területükön korlátozzák a WPPT 15. cikkének (1) bekezdésében előírt egyszeri méltányos díjazáshoz való jogot, az említett 8. cikk (2) bekezdésében írt jog olyan korlátozásaihoz vezetnek-e az Unióban, amelyeket az egyes tagállamok e harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozóan előírhatnak.

77 Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban kifejtésre került, e kérdés relevanciája az alapügy elbírálása szempontjából azon körülményben rejlik, hogy az egyes harmadik országok - köztük az Amerikai Egyesült Államok - által a WPPT 15. cikkének (3) bekezdése alapján bejelentett fenntartások csökkenthetik Írország kötelezettségeinek terjedelmét, és így olyan tényezőnek minősülhetnek, amelyet figyelembe kell venni a CRAA Act által létrehozott helyzet uniós joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatakor, amely helyzetben az e harmadik országok állampolgárainak hangfelvételeit tartalmazó hangfelvételek írországi felhasználása olyan díjazásra adhat alapot a hangfelvétel-előállító számára, amely nincs megosztva a művésszel. A CRR Act hatása többek között az egyesült államokbeli művészek szomszédos jogainak korlátozása ír területen.

78 E tekintetben elöljáróban meg kell állapítani, hogy - amint az a jelen ítélet 19. és 20. pontjában kiemelésre került - a WPPT 15. cikkének (3) bekezdésén alapuló fenntartással több harmadik ország is bejelentette, hogy nem tartja magára nézve kötőerejűnek ezen egyezmény 15. cikkének (1) bekezdését. Más harmadik országok, köztük az Amerikai Egyesült Államok, bejelentették, hogy az említett 15. cikk (1) bekezdését korlátozottan alkalmazzák.

79 Minden ilyen fenntartás azonos mértékben csökkenti az Unió és tagállamai számára a WPPT 15. cikkének (1) bekezdésében írt kötelezettséget a fenntartást megfogalmazó harmadik állam tekintetében. E következményt a WPPT 4. cikkének (2) bekezdése mondja ki, amelyet a szerződő felek közötti kapcsolatokban alkalmazandó nemzetközi jog releváns szabályainak fényében kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2010. február 25-iBrita ítélet, C-386/08, EU:C:2010:91, 43. pont; 2018. február 27-iWestern Sahara Campaign ítélet, C-266/16, EU:C:2018:118, 58. pont). E szabályok között szerepel a viszonosságnak a Bécsi Egyezmény 21. cikkének (1) bekezdésében kodifikált elve. Ezen elv értelmében a valamely szerződő fél által a többi szerződő fél irányában tett fenntartás a fenntartást tevő állam vonatkozásában az e többi féllel fennálló kapcsolataiban módosítja a nemzetközi megállapodás azon rendelkezését, amelyre az vonatkozik, és ugyanilyen mértékben módosítja e rendelkezést az említett felek vonatkozásában is, a fenntartást tevő állammal fennálló kapcsolataikban.

80 E tényezőkből következik, hogy a szerződő felek viszonyában alkalmazandó releváns nemzetközi jogi szabályok értelmében az Unió és tagállamai nem kötelesek korlátozás nélkül biztosítani a WPPT 15. cikkének (1) bekezdésében előírt, egyszeri méltányos díjazáshoz való jogot olyan harmadik országok állampolgárainak, amelyek az e nemzetközi megállapodás 15. cikke (3) bekezdésének megfelelően közölt fenntartással kizárják vagy korlátozzák e jognak a területükön történő biztosítását.

81 Az Unió és tagállamai szintén nem kötelesek korlátozás nélkül biztosítani az egyszeri méltányos díjazáshoz való jogot olyan harmadik országok állampolgárainak, amelyek a WPPT-nek nem szerződő felei.

82 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy annak a körülménynek, hogy egyes harmadik országok megtagadják a kereskedelmi céllal kiadott hangfelvételek területükön történő minden felhasználása vagy azok egy része tekintetében az egyszeri méltányos díjazáshoz való jog biztosítását a hangfelvétel-előállítók és a felvételek elkészítésében közreműködő előadóművészek számára, azzal a következménnyel járhat, hogy a tagállamoknak a rögzített zenének sokszor akár nemzetközi forgalmazása terén is tevékenykedő állampolgárai nem részesülnek megfelelő jövedelemben, és nehezebben jutnak hozzá a befektetéseik megtérüléséhez.

83 Az ilyen megtagadás ezenkívül sértheti az uniós tagállamok előadóművészeinek és hangfelvétel-előállítóinak azon lehetőségét, hogy e forgalmazásban azonos feltételek mellett vegyenek részt azon harmadik államok előadóművészeivel és hangfelvétel-előállítóival, amelyek a WPPT 15. cikkének (3) bekezdése értelmében fenntartást jelentettek be, olyan helyzetet teremtve, amelyben ez utóbbiak minden olyan esetben jövedelemhez jutnak, amikor zenei felvételüket az Unióban sugározzák, míg az említett harmadik államok a WPPT 15. cikkének (3) bekezdése alapján bejelentett ezen fenntartással kivonják magukat nem csupán e nemzetközi megállapodás 15. cikke (1) bekezdésének alkalmazása alól, hanem annak 4. cikke (1) bekezdésének alkalmazása alól is, amely az egyenlő bánásmód kötelezettségét írja elő a kereskedelmi céllal közzétett hangfelvételek felhasználása után járó méltányos díjazáshoz való jogot illetően.

84 Ebből következik, hogy a zenei hangfelvételek forgalmazásában való részvétel tisztességes feltételei megőrzésének szükségessége olyan közérdekű célnak minősül, amely igazolhatja a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt, szerzői joggal szomszédos jognak az olyan harmadik országbeli állampolgárok tekintetében történő korlátozását, amelyek e jogot nem vagy csak részben biztosítják.

85 Ugyanakkor ez az egyszeri méltányos díjazáshoz való jog az Unióban - amint az a jelen ítélet 57. pontjából következik - a szerzői joggal szomszédos jognak minősül. Így az ennélfogva szerves részét képezi a szellemi tulajdon Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 17. cikkének (2) bekezdésében biztosított védelmének (lásd analógia útján: 2014. március 27-iUPC Telekabel Wien ítélet, C-314/12, EU:C:2014:192, 47. pont; 2018. augusztus 7-iRenckhoff-ítélet, C-161/17, EU:C:2018:634, 41. pont; 2019. július 29-iPelham és társai ítélet, C-476/17, EU:C:2019:624, 32. pont).

86 Következésképpen a Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében a szerzői joggal szomszédos ezen jog gyakorlásának minden korlátozását jogszabályban kell előírni, ami azt jelenti, hogy magának az említett jogba való beavatkozást lehetővé tévő jogalapnak kell egyértelműen és pontosan meghatároznia a jog gyakorlása korlátozásának terjedelmét (lásd ebben az értelemben: 2015. december 17-iWebMindLicenses ítélet, C-419/14, EU:C:2015:832, 81. pont; 2017. július 26-i 1/15 (EU-Kanada PNR-megállapodás) vélemény, EU:C:2017:592, 139. pont; 2020. július 16-iFacebook Ireland és Schrems ítélet, C-311/18, EU:C:2020:559, 175. és 176. pont).

87 A WPPT 15. cikke (3) bekezdésének megfelelően szabályszerűen közölt fenntartás puszta megléte nem felel meg ennek a követelménynek, mivel az ilyen fenntartás nem teszi lehetővé a szóban forgó harmadik ország állampolgárai számára annak megismerését, hogy pontosan milyen módon kerül korlátozásra az egyszeri méltányos díjazáshoz való joguk az Unióban. E célból maga az uniós jog valamely egyértelmű szabályára lenne szükség.

88 Mivel a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése jogharmonizáció tárgyát képező szabálynak minősül, kizárólag az uniós jogalkotó, és nem a nemzeti jogalkotók feladata annak meghatározása, hogy korlátozni kell-e e szerzői joggal szomszédos jog Unión belüli biztosítását harmadik országok állampolgárai tekintetében, és amennyiben igen, az ő feladata e korlátozás világos és pontos meghatározása. Márpedig, amint azt a Bizottság az észrevételeiben hangsúlyozta, sem e rendelkezés, sem az uniós jog más rendelkezése nem tartalmaz az uniós jog jelen állapotában ilyen jellegű korlátozást.

89 Hozzá kell tenni továbbá, hogy az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése szerint az Unió rendelkezik kizárólagos külső hatáskörrel arra, hogy a WPPT keretében vagy azon kívül harmadik államokkal olyan új, kölcsönös kötelezettségvállalásokról tárgyaljon, amelyek a kereskedelmi célból nyilvánosságra hozott hangfelvételek előállítóinak és az e hangfelvételek elkészítésében közreműködő előadóművészeknek járó, egyszeri méltányos díjazáshoz való jogra vonatkoznak.

90 Szerinte ugyanis minden ilyen tárgyú megállapodás megváltoztathatja a 2006/115 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének - amely az Unió egyik közös szabálya - alkalmazási körét. A Bizottság szerint teljes az egybeesés az ilyen célzott megállapodással érintett terület és e 8. cikk (2) bekezdésében említett azonos terület között. Az ilyen teljes egybeesés az egyik olyan helyzet, amelyben az Unió az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése szerinti kizárólagos külső hatáskörrel rendelkezik (lásd különösen: 2014. szeptember 4-iBizottság kontra Tanács ítélet, C-114/12, EU:C:2014:2151, 68-70. pont; 2018. november 20-iBizottság kontra Tanács [AMP Antarctique] ítélet, C-626/15 és C-659/16, EU:C:2018:925, 113. pont).

91 A fentiek egészére tekintettel a harmadik előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a WPPT 15. cikkének (3) bekezdését és a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdését az uniós jog jelenlegi állapotában úgy kell értelmezni, hogy a harmadik országok által az e 15. cikk (3) bekezdése alapján bejelentett fenntartások, amelyek hatásaként a területükön a Charta 15. cikkének (1) bekezdésében előírt, egyszeri méltányos díjazáshoz való jogot korlátozzák, nem vezetnek az Unióban az említett 8. cikk (2) bekezdésében írt jog korlátozásához e harmadik országok állampolgárai tekintetében, hiszen ilyen korlátozásokat az uniós jogalkotó is bevezethet, amennyiben azok megfelelnek a Charta 52. cikke (1) bekezdésében foglalt követelményeknek. Az említett 8. cikk (2) bekezdésével tehát ellentétes az, ha valamely tagállam korlátozza az egyszeri méltányos díjazáshoz való jogot az említett harmadik országok állampolgárságával rendelkező előadóművészek és hangfelvétel-előállítók tekintetében.

A negyedik kérdésről

92 Negyedik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az, hogy az ott írt egyszeri méltányos díjazáshoz való jogot oly módon korlátozzák, hogy kizárólag a hangfelvétel előállítója részesül díjazásban, anélkül hogy azt megosztaná a hangfelvétel elkészítésében közreműködő előadóművésszel.

93 E tekintetben, mivel az magának a 2006/115 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének a szövegéből is kiderül, mind az előadóművészek, mind a hangfelvétel-előállítók jogosultak egyszeri méltányos díjazásra, az előadóművészek bizonyos kategóriáinak kizárása azon hangfelvételek vagy azok másolatainak felhasználásáért járó bármiféle díjazásból, amelyek elkészítésében az előadóművészek közreműködtek, szükségszerűen sérti e jog tiszteletben tartását.

94 Mivel e díjazás alapvető jellemzője az, hogy annak "megosztottnak" kell lennie a hangfelvétel-előállító és az előadóművész között, azt fel kell osztani közöttük. Noha - amint az a jelen ítélet 56. pontjában megállapításra került - a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése minden tagállamnak meghagyja azt a lehetőséget, hogy meghatározzák e felosztás feltételeit, e rendelkezés viszont nem teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy az előadóművészek bizonyos kategóriái tekintetében mellőzzék a díjazás felosztását, és kizárólag azon hangfelvételek előállítóit részesítsék az e felvételek vagy azok másolatainak felhasználásából eredő díjazás egészében, amelyek elkészítésében e művészek közreműködtek.

95 Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy egy ilyen kizárás veszélyeztetné a 2006/115 irányelvnek a jelen ítélet 50. pontjában hivatkozott, a szerzők és előadóművészek alkotó és művészi tevékenysége folyamatosságának biztosítására irányuló célját, amely olyan harmonizált jogi védelmet ír elő, amely biztosítja számukra a lehetőséget, hogy megfelelő jövedelemre tegyenek szert, és hogy befektetéseik megtérüljenek.

96 Ennélfogva az előterjesztett negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az ott írt egyszeri méltányos díjazáshoz való jog oly módon való korlátozása, hogy kizárólag az érintett hangfelvétel előállítója részesül díjazásban, anélkül hogy e díjazást meg kellene osztania az e hangfelvétel elkészítésében közreműködő előadóművésszel.

A költségekről

97 Mivel ez az eljárás az alapügyben részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról [helyesen: a szellemi tulajdon területén a bérleti jogról, a haszonkölcsönzési jogról és a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról] szóló, 2006. december 12-i 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikkének (2) bekezdését a Szellemi Tulajdon Világszervezetének előadásokról és hangfelvételekről szóló szerződése 4. cikkének (1) bekezdésére és 15. cikkének (1) bekezdésére tekintettel úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam az ezen 8. cikk (2) bekezdésében szereplő és ott említett egyszeri méltányos díjazás egy részére jogosult művészekre utaló "[...] érintett előadóművészek" kifejezésnek a saját jogába való átültetése során kizárja az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívüli, harmadik országok állampolgárait, azon személyek kivételével, akiknek lakó- vagy tartózkodási helye az EGT-ben található, illetve akiknek a hangfelvétel elkészítésében való közreműködésére az EGT-ben került sor.

2) A Szellemi Tulajdon Világszervezet (WIPO) előadásokról és hangfelvételekről szóló szerződése 15. cikkének (3) bekezdését és a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdését az uniós jog jelenlegi állapotában úgy kell értelmezni, hogy a harmadik országok által az e 15. cikk (3) bekezdése alapján bejelentett fenntartások, amelyek hatásaként a területükön a WIPO előadásokról és hangfelvételekről szóló szerződése 15. cikkének (1) bekezdésében előírt, egyszeri méltányos díjazáshoz való jogot korlátozzák, nem vezetnek az Európai Unióban az említett 8. cikk (2) bekezdésében írt jog korlátozásához e harmadik országok állampolgárai tekintetében, bár ilyen korlátozásokat az uniós jogalkotó is bevezethet, amennyiben azok megfelelnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 52. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelményeknek. Az említett 8. cikk (2) bekezdésével tehát ellentétes az, ha valamely tagállam korlátozza az egyszeri méltányos díjazáshoz való jogot az említett harmadik országok állampolgárságával rendelkező előadóművészek és hangfelvétel-előállítók tekintetében.

3) A 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az ott írt egyszeri méltányos díjazáshoz való jog oly módon való korlátozása, hogy kizárólag az érintett hangfelvétel előállítója részesül díjazásban, anélkül hogy e díjazást meg kellene osztania az e hangfelvétel elkészítésében közreműködő előadóművésszel.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.