62015CJ0626[1]

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2018. november 20. Európai Bizottság kontra az Európai Unió Tanácsa. Megsemmisítés iránti kereset - Az Állandó Képviselők Bizottságának (Coreper) határozata - Vitaanyagnak valamely nemzetközi fórumhoz való benyújtását jóváhagyó határozat - Elfogadhatóság - Megtámadható aktus - Az Európai Unió kizárólagos, megosztott vagy kiegészítő hatásköre - Az Unió kizárólagos fellépése valamely nemzetközi szervben vagy a tagállamok Unió oldalán való részvétele - A tengeri biológiai erőforrások megőrzése - Halászat - Környezetvédelem - Kutatás - Védett tengeri területek (MPA) - Antarktisz-szerződés - Az Antarktisz tengeri élővilágának védelméről szóló egyezmény - Weddell-tenger és Ross-tenger. C-626/15. és C-659/16. sz. egyesített ügyek.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2018. november 20. ( *1 )

"Megsemmisítés iránti kereset - Az Állandó Képviselők Bizottságának (Coreper) határozata - Vitaanyagnak valamely nemzetközi fórumhoz való benyújtását jóváhagyó határozat - Elfogadhatóság - Megtámadható aktus - Az Európai Unió kizárólagos, megosztott vagy kiegészítő hatásköre - Az Unió kizárólagos fellépése valamely nemzetközi szervben vagy a tagállamok Unió oldalán való részvétele - A tengeri biológiai erőforrások megőrzése - Halászat - Környezetvédelem - Kutatás - Védett tengeri területek (MPA) - Antarktisz-szerződés - Az Antarktisz tengeri élővilágának védelméről szóló egyezmény - Weddell-tenger és Ross-tenger"

A C-626/15. és C-659/16. sz. egyesített ügyekben,

az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránt 2015. november 23-án (C-626/15), illetve 2016. december 20-án (C-659/16)

az Európai Bizottság (képviselik: A. Bouquet, E. Paasivirta és C. Hermes, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: A. Westerhof Löfflerová, R. Liudvinaviciute-Cordeiro és M. Simm, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: T. Henze, J. Möller, K. Stranz és S. Eisenberg, meghatalmazotti minőségben),

a Görög Köztársaság (képviselik: G. Karipsiadis és K. Boskovits, meghatalmazotti minőségben),

a Spanyol Királyság (képviseli: M. A. Sampol Pucurull, meghatalmazotti minőségben),

a Francia Köztársaság (képviselik: F. Fize, D. Colas, G. de Bergues és B. Fodda, meghatalmazotti minőségben),

a Holland Királyság (képviselik: M. Gijzen, M. Bulterman és M. Noort, meghatalmazotti minőségben),

a Portugál Köztársaság (képviselik: L. Inez Fernandes, M. Figueiredo és M. L. Duarte, meghatalmazotti minőségben),

a Finn Köztársaság (képviseli: J. Heliskoski, meghatalmazotti minőségben),

a Svéd Királyság (képviselik: A. Falk, C. Meyer-Seitz, U. Persson, N. Otte Widgren, L. Zettergren és L. Swedenborg, meghatalmazotti minőségben),

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli: C. Brodie, meghatalmazotti minőségben, segítője: J. Holmes QC)

beavatkozó felek (C-626/15),

az Európai Bizottság (képviselik: A. Bouquet, E. Paasivirta és C. Hermes, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: A. Westerhof Löfflerová, R. Liudvinaviciute-Cordeiro és M. Simm, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Belga Királyság (képviselik: J. Van Holm, C. Pochet és L. Van den Broeck, meghatalmazotti minőségben),

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: T. Henze, J. Möller és S. Eisenberg, meghatalmazotti minőségben),

a Spanyol Királyság (képviseli: M. A. Sampol Pucurull, meghatalmazotti minőségben),

a Francia Köztársaság (képviselik: D. Colas és B. Fodda, meghatalmazotti minőségben),

a Luxemburgi Nagyhercegség (képviseli: D. Holderer, meghatalmazotti minőségben),

a Holland Királyság (képviselik: B. Koopman, M. Bulterman és M. Noort, meghatalmazotti minőségben),

a Portugál Köztársaság (képviselik: L. Inez Fernandes, M. Figueiredo és L. Medeiros, meghatalmazotti minőségben),

a Finn Köztársaság (képviseli: J. Heliskoski, meghatalmazotti minőségben),

a Svéd Királyság (képviselik: A. Falk, C. Meyer-Seitz, H. Shev és L. Zettergren, meghatalmazotti minőségben),

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviselik: C. Brodie és G. Brown, meghatalmazotti minőségben, segítőik: J. Holmes QC és J. Gregory barrister)

beavatkozó felek (C-659/16),

benyújtott két keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: K. Lenaerts elnök, J.-C. Bonichot, A. Arabadjiev, M. Vilaras, T. von Danwitz, F. Biltgen és K. Jürimäe tanácselnökök, Juhász E., M. Ilešič, J. Malenovský (előadó), E. Levits, L. Bay Larsen és S. Rodin bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: V. Giacobbo-Peyronnel tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. március 13-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2018. május 31-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetleveleivel az Európai Bizottság egyrészt az Európai Unió Tanácsa egy 2015. szeptember 11-i, az Állandó Képviselők Bizottsága elnökének következtetésében szereplő határozatának (a továbbiakban: 2015. évi határozat) megsemmisítését kéri, amennyiben az jóváhagyta, hogy az Európai Unió és tagállamai nevében a Weddell-tengeren védett tengeri terület létrehozására irányuló jövőbeli javaslatra vonatkozó vitaanyagot (a továbbiakban: vitaanyag) nyújtsanak be az Antarktisz Tengeri Élővilágának Védelmével Foglalkozó Bizottságnak (a továbbiakban: CAMLR bizottság) (C-626/15. sz. ügy), másrészt pedig a Tanács 2016. október 10-i határozatának (a továbbiakban: 2016. évi határozat) megsemmisítését kéri, amennyiben az jóváhagyta, hogy az Unió és tagállamai nevében védett tengeri területek létrehozására irányuló három javaslatot, valamint az érintett tengeri területre, a klímaváltozásra és a jégtalapzat visszahúzódására vonatkozó tudományos kutatásokra szolgáló különleges övezetek létrehozására irányuló javaslatot nyújtsanak be a CAMLR bizottságnak e fórum 35. éves ülésén (C-659/16. sz. ügy).

Jogi háttér

A nemzetközi jog

Az Antarktisz-szerződés

2 Az 1959. december 1-jén Washingtonban aláírt Antarktisz-szerződés 1961. június 23-án lépett hatályba. E szerződés VI. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A Jelen Szerződés rendelkezéseit a déli szélesség 60. fokától délre fekvő térségre kell alkalmazni, beleértve minden jégtalapzatot, [...]"

3 Az említett szerződés IX. cikke többek között a következőket írja elő: "1. A [...] Szerződő Felek képviselői a Szerződés hatálybalépésének dátumától számított két hónapon belül Canberrában [Ausztrália], azontúl pedig megfelelő időközökben és helyen találkozókat tartanak abból a célból, hogy információkat cseréljenek, konzultáljanak az Antarktiszra vonatkozó közös érdeklődésre számot tartó kérdésekről, és hogy kidolgozzanak, mérlegeljenek és kormányaiknak intézkedéseket javasoljanak a Szerződés és célkitűzései előmozdítása érdekében, nevezetesen: [...] 2. Minden Szerződő Fél, amely a Jelen Szerződésnek a XIII. Cikkében meghatározott csatlakozással vált részesévé, jogosult kinevezni képviselőit a Jelen Cikk 1. pontjában megjelölt találkozókon való részvételre mindaddig, ameddig fontos tudományos kutatómunka végzésével, úgymint tudományos kutatóállomás létrehozásával vagy tudományos expedíció küldésével kinyilvánítja az Antarktiszra vonatkozó érdekeltségét."

f) az Antarktisz élővilágának megőrzésére és megóvására.

4 Jelenleg húsz tagállam szerződő fele az Antarktisz-szerződésnek. Három tagállam 1959. december 1-jétől e szerződés aláírója, és e tekintetben a "ratifikáló" tanácskozó felek jogállásával rendelkezik (a Belga Királyság, a Francia Köztársaság, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága). Kilenc másik tagállam ezt követően csatlakozott az Antarktisz-szerződéshez, és a "csatlakozó" tanácskozó felek jogállásával rendelkezik (a Bolgár Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Spanyol Királyság, az Olasz Köztársaság, a Holland Királyság, a Lengyel Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság). Végül nyolc tagállam a nem tanácskozó fél jogállással rendelkezik (a Dán Királyság, az Észt Köztársaság, a Görög Köztársaság, Magyarország, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, Románia és a Szlovák Köztársaság). Kizárólag a tanácskozó felek vehetnek részt a szerződő felek ülésein történő döntéshozatalban.

Az Antarktisz tengeri élővilágának védelméről szóló egyezmény

5 Az Antarktisz tengeri élővilágának védelméről szóló egyezményt 1980. május 20-án írták alá Canberrában, és 1982. április 7-én lépett hatályba (a továbbiakban: Canberrai Egyezmény). A Canberrai Egyezmény preambuluma többek között jelzi, hogy a szerződő felek:

"felismer[ik] a környezetvédelem és az Antarktiszt környező tengerek ökológiai rendszere érintetlen állapota megőrzésének jelentőségét;

megállapít[ják] a tengeri élőlények koncentrált előfordulását az antarktiszi vizekben, továbbá a fokozott érdeklődést fehérjeforrásként való hasznosításuk iránt;

tudatában [vannak] annak, hogy Antarktisz tengeri élővilága védelmének biztosítása sürgető feladat;

figyelembe v[eszik], hogy az antarktiszi tengerek ökológiai rendszerével és annak alkotóelemeivel kapcsolatos ismeretek bővítése elengedhetetlenül szükséges a tengeri élővilág hasznosítására vonatkozó döntések tudományos megalapozottságához;

meggyőződ[nek] arról, hogy Antarktisz tengeri élővilágának védelme nemzetközi együttműködést kíván, [...] amelyben az antarktiszi vizek kutatásában és élőviláguk hasznosításában érdekelt valamennyi állam cselekvő részt vállal;

felismer[ik] az Antarktisz-szerződésben részt vevő tanácskozó felek elsődleges felelősségét az antarktiszi környezet megőrzésében és védelmében, és különösen az Antarktisz-szerződés IX. cikke (1) bekezdésének f) pontjából eredően az antarktiszi élővilág megőrzése és védelme tekintetében rájuk háruló felelősséget;

emlékeztet[nek] az Antarktisz-szerződésben részt vevő tanácskozó felek által megtett lépésekre, így különösen az antarktiszi állat- és növényvilág védelmében hozott együttes intézkedésekre, csakúgy, mint az antarktiszi fókák védelméről szóló egyezmény rendelkezéseire;

szem előtt tart[ják] a tanácskozó feleknek az Antarktisz-szerződés kilencedik tanácskozásán Antarktisz tengeri élővilágának védelmével kapcsolatosan kifejezett aggodalmát, továbbá az ennek az egyezménynek a létrehozásához vezető IX-2. javaslat rendelkezéseinek jelentőségét;

[...]

felismer[ik], hogy az elmondottak figyelembevételével megfelelő mechanizmust kell kidolgozni az antarktiszi tengeri élőlények védelmének biztosításához szükséges intézkedések és tudományos kutatások előterjesztésére, támogatására, határozatba foglalására és összehangolására".

6 A Canberrai Egyezmény I. cikkének (1)-(3) bekezdése a következőket írja elő:

"(1) Ez az egyezmény a déli szélesség 60°-ától délre, valamint az említett szélességi fok és az antarktiszi konvergenciahatár között húzódó, valamint az antarktiszi tengerek ökológiai rendszerének részét képező terület tengeri élővilágára alkalmazandó.

(2) Antarktisz tengeri élővilágát halak, puhatestűek és rákfélék, valamint egyéb olyan élő szervezetek, köztük madárfajok populációi alkotják, amelyek az antarktiszi konvergenciahatártól délre fordulnak elő.

(3) Az antarktiszi tengerek ökológiai rendszere az antarktiszi tengeri élőlények egymással, valamint élettelen környezetükkel fennálló összetett viszonya."

7 A Canberrai Egyezmény II. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) Az egyezmény célja Antarktisz tengeri élővilágának védelme. (2) A[...] [Canberrai] [E]gyezmény alkalmazásában a «természetvédelem» kifejezés egyúttal az élővilág észszerű hasznosítását is jelenti. (3) A[...] [Canberrai] [E]gyezmény területi hatályán belül a tengeri élővilág hasznosítása és valamennyi ahhoz kapcsolódó tevékenység csak a[...] [Canberrai] [E]gyezmény rendelkezéseivel és az alábbi természetvédelmi alapelvekkel összhangban folytatható:

a) annak megakadályozása, hogy bármely hasznosított faj populációja a faj szilárd fennmaradását biztosító egyedszám alá csökkenjen. Ennek érdekében a populáció nagysága nem csökkenthető az elérhető legnagyobb nettó évi szaporulatot biztosító szinthez közeli érték alá.

b) az antarktiszi tengerek élővilágának hasznosított populációi és az azoktól függő, illetve azokkal társult populációk között fennálló ökológiai viszony fenntartása, valamint a kimerülőben lévő populációk egyedszámának helyreállítása az a) pontban meghatározott szintre; valamint

c) a tengerek ökológiai rendszerében két-három évtized alatt potenciálisan vissza nem fordítható módon bekövetkező változások megelőzése, illetve kockázatuk minimális szintre csökkentése, figyelembe véve a tengeri élővilág hasznosításának közvetlen és közvetett hatásairól, az idegen fajok betelepítése és hasonló tevékenységek által a tengerek ökológiai rendszerére gyakorolt hatásokról, valamint a környezeti változások következményeiről jelenleg rendelkezésre álló ismereteket azzal a céllal, hogy lehetővé váljék Antarktisz tengeri élővilágának hosszú távon fenntartható védelme."

8 Az egyezmény V. cikke a következőket mondja ki:

"(1) Az Antarktisz-szerződésben nem részes Szerződő Felek elismerik az Antarktisz-szerződésben részt vevő tanácskozó felek különleges kötelezettségeit és feladatait az Antarktisz-szerződés területi hatályán belül fellelhető környezeti értékek védelmével és megőrzésével kapcsolatosan.

(2) Az Antarktisz-szerződésben nem részes Szerződő Felek megállapodnak abban, hogy az Antarktisz-szerződés hatálya alá tartozó területeken folytatott tevékenységek során szükség szerint betartják az antarktiszi állat- és növényvilág megőrzésére irányuló szabályokat, és minden egyéb olyan szabályt, amelyet az Antarktisz-szerződésben részt vevő tanácskozó felek azon kötelezettségük teljesítése során terjesztettek elő, hogy megvédjék az antarktiszi természeti környezetet mindenfajta káros emberi beavatkozástól.

(3) Az egyezmény alkalmazásában az «Antarktisz-szerződésben részt vevő tanácskozó felek» az Antarktisz-szerződésben részes azon Szerződő Feleket jelenti, amelyeknek képviselői részt vesznek az Antarktisz-szerződés IX. cikke értelmében tartott tanácskozásokon."

9 A Canberrai Egyezmény VII. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) A Szerződő Felek létrehozzák a[...] [CAMLR] bizottságot [...], és megállapodnak annak fenntartásában. (2) A [CAMLR] bizottsági tagságra vonatkozó rendelkezések a következők: [...] [...]"

c) az egyezményhez a XXIX. cikk alapján csatlakozó valamennyi regionális gazdasági integrációs szervezet jogosult a [CAMLR] bizottsági tagságra mindaddig, amíg egyes tagállamai tagságra jogosultak;

10 Ezen egyezmény IX. cikke (1) és (2) bekezdésének a szövege a következő: "(1) A [CAMLR] bizottság feladata, hogy megvalósítsa az egyezmény II. cikkében meghatározott célkitűzést és alapelveket. Ennek érdekében: [...] [...] (2) A fenti (1) bekezdés f) pontjában említett természetvédelmi intézkedések közé tartoznak az alábbiak: [...]

a) elősegíti Antarktisz tengeri élővilágával és ökológiai rendszerével kapcsolatos kutatások végzését és átfogó tanulmányok készítését;

b) adatokat gyűjt Antarktisz tengeri élővilága populációinak helyzetéről és változásairól, valamint a hasznosított fajok és az azoktól függő, illetve azokkal társult fajok vagy populációk eloszlását, sűrűségét és szaporodását befolyásoló tényezőkről;

c) biztosítja a hasznosított populációkkal kapcsolatos fogási és tevékenységi statisztikák szolgáltatását;

f) a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatok alapján, e cikk (5) bekezdésével összhangban kidolgozza, elfogadja, illetve felülvizsgálja a természetvédelmi intézkedéseket;

a) az egyezmény hatálya alá tartozó területen előforduló fajok hasznosítható mennyiségének meghatározása;

d) fajok védelem alá helyezése,

e) az egyes fajok zsákmányul ejthető egyedei méretének, korának és - megfelelő esetben - nemének meghatározása;

f) a halászati, illetve vadászati idény kezdetének és végének meghatározása;

g) egyes területek, régiók, illetve alrégiók tudományos kutatási vagy természetvédelmi célból történő megnyitása és lezárása, ideértve a tudományos kutatási vagy természetvédelmi célra kijelölt különleges területeket;

h) az alkalmazott erőkifejtési és zsákmányejtési módszerek, köztük a halászati felszerelés szabályozása, többek között azzal a céllal, hogy elkerülhető legyen egyes régiók vagy alrégiók kizsákmányolása;

i) olyan további természetvédelmi intézkedések kidolgozása, amelyeket a [CAMLR] bizottság a[...] [Canberrai] [E]gyezmény céljának eléréséhez szükségesnek ítél, beleértve a zsákmányejtésnek és az azzal összefüggő tevékenységeknek a hasznosított fajokon kívüli populációkra gyakorolt hatásával kapcsolatos intézkedéseket."

11 A Canberrai Egyezmény XXIX. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Ez az egyezmény csatlakozásra nyitva áll valamennyi olyan, szuverén államokból álló regionális gazdasági integrációs szervezet előtt, amelynek egy vagy több tagja egyben a [CAMLR] bizottságnak is tagja, és amelyet a tagok az egyezmény hatálya alá tartozó ügyekben részben vagy egészben hatáskörrel ruháztak fel. Az ilyen regionális gazdasági integrációs szervezet csatlakozásáról a [CAMLR] bizottsági tagok tanácskozást követően döntenek."

12 Az Unió a Canberrai Egyezményt az 1981. szeptember 4-i 81/691/EGK tanácsi határozattal (HL 1981. L 252., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 14. kötet, 251. o.) hagyta jóvá, és 1982. április 21-én vált annak részes felévé.

13 Jelenleg tizenkét tagállam részes fele a Canberrai Egyezménynek, amelyek közül hat (a Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, valamint az Egyesült Királyság) az Unió ezen egyezményhez való csatlakozása előtt, hat (a Spanyol Királyság, a Görög Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Holland Királyság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság) pedig az említett csatlakozást követően vált részes féllé.

A védett tengeri területek létrehozásának általános kerete

14 A 2011. október 24-én és november 4-én tartott ülésén a CAMLR bizottság elfogadta a "Védett tengeri területek létrehozásának általános kerete" című védelmi intézkedést, amelynek az (1) és (6) preambulumbekezdése a következőket jelzi:

"A [CAMLR bizottság],

Emlékeztetve a tudományos bizottság azon munkaprogramjához való csatlakozásra, amely a védett tengeri területek (MPA) antarktiszi reprezentatív rendszerének létrehozására irányul, amelynek célja az Egyezmény hatálya alá tartozó övezetben a tengeri biológiai sokféleség megőrzése, valamint a fenntartható fejlődésről szóló 2002-es világszintű csúcstalálkozón (SMDD) hozott határozatnak megfelelően 2012-ig az MPA reprezentatív hálózatának kialakítása,

[...]

Elismerve, hogy a [CAMLR bizottság] MPA-inak célja, hogy hozzájáruljanak az ökológiai rendszer szerkezetének és működésének fenntartásához az MPA-n kívüli területeken is, fenntartsák a klímaváltozással szembeni alkalmazkodási képességet, valamint csökkentsék a nem őshonos fajok emberi tevékenységek miatti beáramlási lehetőségét."

15 A védett tengeri területek létrehozása általános keretének 2. pontja értelmében: "A [CAMLR bizottság] MPA-i a rendelkezésre álló legmegfelelőbb tudományos bizonyítékok alapján kerülnek meghatározásra, és a [Canberrai Egyezmény] II. cikkét teljes mértékben figyelembe véve - amely egyezményben a védelem magában foglalja az észszerű felhasználást - hozzájárulnak a következő célok megvalósításához:

i. az ökológiai rendszerek, a biológiai sokféleség és a tengeri élőhelyek reprezentatív példányainak olyan mértékű védelme, amely lehetővé teszi életképességük és hosszú távú sérthetetlenségük fenntartását;

ii. kulcsfontosságú ökológiai folyamatok, élőhelyek és fajok védelme, beleértve a populációkat és az életciklus szakaszait;

iii. tudományos referenciaövezetek létrehozása a természetes változékonyság és a hosszú távú változás nyomon követése érdekében vagy a termelésnek és más emberi tevékenységnek az Antarktisz tengeri élővilágára és az azáltal alkotott ökológiai rendszerekre gyakorolt hatásainak nyomon követése érdekében;

iv. az érzékeny területek védelme az emberi tevékenységek hatásával szemben, beleértve az egyedi, ritka vagy biológiailag rendkívül különböző élőhelyeket és jellemzőket;

v. a helyi ökológiai rendszerek működéséhez szükséges alapvető jellemzők védelme;

vi. a területek védelme a klímaváltozás hatásaival szembeni ellenállás vagy az azokhoz való alkalmazkodási képesség fenntartása érdekében."

Az uniós jog

A többéves álláspont

16 A Tanács elfogadta a CAMLR bizottságban a 2009-2014 időszakra vonatkozóan az Unió nevében képviselendő álláspontról szóló, 2009. október 19-i 13908/1/09 REV 1 határozatot. Ezt a határozatot a 2014-2019-es időszakra vonatkozóan felváltotta a 2014. június 11-i 10840/14 határozat (a továbbiakban: többéves álláspont).

17 A többéves álláspont 1. cikkéből következik, hogy az álláspontban kifejtett szabályok akkor alkalmazandók, "[ha a CAMLR bizottságot] a közös halászati politikát érintő kérdésekben joghatással bíró határozatok elfogadás[ára] [kérik]".

18 Az említett határozat 2. cikke úgy rendelkezik, hogy a CAMLR bizottság éves ülésén képviselendő uniós álláspont különös elemeit az ugyanezen határozat II. mellékletében foglaltak alapján kell megállapítani. Ez a melléklet egy egyszerűsített eljárást vezet be, amelynek értelmében:

"[...] az Európai Bizottság a [CAMLR bizottság] minden éves ülése előtt kellő időben eljuttatja a Tanácshoz vagy annak előkészítő szerveihez az említett információk figyelembevételével javasolható uniós álláspont részletes írásos ismertetését, amely alapján a Tanács megvitatja, majd elfogadja az Unió nevében képviselendő álláspont részleteit.

Amennyiben a későbbi, többek között a helyszínen zajló ülések során nem lehetséges az új elemeket figyelembe vevő uniós álláspontot kialakítani, a kérdést vissza kell utalni a Tanács vagy annak előkészítői szervei elé."

A 600/2004/EK és a 601/2004/EK rendelet

19 Az Antarktisz tengeri élővilágának védelméről szóló egyezmény hatálya alá tartozó területen folytatott halászati tevékenységekre vonatkozó bizonyos technikai intézkedések megállapításáról szóló, 2004. március 22-i 600/2004/EK tanácsi rendelet (HL 2004. L 97., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 7. kötet, 43. o.) (4) és (5) preambulumbekezdése a következőket fejti ki:

"(4) Néhány, a [CAMLR bizottság] által elfogadott technikai intézkedést már átültettek a közösségi jogba a[...] [Canberrai] [E]gyezmény XXIV. cikke szerint létrehozott megfigyelési és ellenőrzési rendszer alkalmazásáról szóló, 1990. december 19-i 3943/90/EGK tanácsi rendelettel[...] [HL 1990. L 379., 45. o.] és a Déli-sarkvidéken folytatott halászati tevékenységekre alkalmazandó egyes védelmi és ellenőrző intézkedések megállapításáról szóló, 1997. december 18-i 66/98/EK tanácsi rendelettel[...] [HL 1998. L 6., 41. o.].

(5) Új védelmi intézkedések [CAMLR bizottság] általi elfogadása és a fenti rendeletek elfogadása óta már hatályban lévő intézkedések kiigazítása miatt e rendeleteket később módosítani kell."

20 A 600/2004 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

"Ez a rendelet technikai intézkedéseket határoz meg azon [uniós] halászhajók tevékenységére vonatkozóan, amelyek a[...] [Canberrai] [E]gyezmény [...] hatálya alá tartozó területen élő tengeri erőforrásokból tengeri szervezeteket fognak és tartanak a fedélzeten."

21 Az Antarktisz tengeri élővilágának védelméről szóló egyezmény hatálya alá tartozó területen folytatott halászati tevékenységekre vonatkozó bizonyos ellenőrző intézkedések megállapításáról, valamint a 3943/90/EGK, a 66/98/EK és az 1721/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. március 22-i 601/2004/EK tanácsi rendelet (HL 2004. L 97., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 51. kötet, 52. o.) (6) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A [CAMLR bizottság] által elfogadott új védelmi intézkedések végrehajtása céljából [a 3943/90/EK rendeletet, a 66/98/EK rendeletet, valamint a Canberrai Egyezmény nem szerződő feleinek lobogója alatt hajózó hajókra vonatkozó egyes ellenőrzési intézkedések megállapításáról szóló, 1999. július 29-i 1721/1999/EK tanácsi rendeletet (HL 1999. L 203., 14. o.)] hatályon kívül kell helyezni és helyükbe egyetlen rendeletnek kell lépnie, amely összefoglalja a[z] [Unió] mint az Egyezmény szerződő felének kötelezettségeiből eredő, a halászati tevékenységek ellenőrzésére vonatkozó különös rendelkezéseket."

22 A 601/2004 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése a következőket fejti ki: "(1) E rendelet általános szabályokat és feltételeket állapít meg a következők [uniós] alkalmazására:

a) a[...] [Canberrai] [E]gyezmény [...] valamely szerződő felének lobogója alatt hajózó olyan halászhajókra alkalmazandó ellenőrző intézkedések, amelyek [ezen] Egyezmény területén, de nemzeti joghatóságon kívüli vizeken tevékenykednek;

b) a rendszer, amely támogatja, hogy a[...] [Canberrai] [E]gyezmény nem szerződő feleinek lobogója alatt hajózó halászhajók megfeleljenek [a CAMLR bizottság] által meghatározott védelmi intézkedéseknek."

Az 1380/2013/EU rendelet

23 A közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 354., 22. o.; helyesbítés: HL 2016. L 357., 17. o.) (13) preambulumbekezdése a következőket jelzi:

"A halászati gazdálkodás terén ökoszisztéma-alapú megközelítést kell alkalmazni, a halászati tevékenységek környezeti hatásait korlátozni kell, a nem szándékos fogásokat pedig - amennyire csak lehetséges - el kell kerülni és csökkenteni kell."

24 E rendelet 2. cikkének (1)-(3) bekezdése a következőket írja elő:

"(1) A közös halászati politikának biztosítania kell, hogy a halászati és az akvakultúra-tevékenységek környezetvédelmi szempontból hosszú távon fenntarthatóak legyenek, végzésük összhangban legyen a gazdasági, a társadalmi és a foglalkoztatási előnyök elérésére irányuló célkitűzésekkel, valamint hogy hozzájáruljanak az élelmiszer-ellátás biztosításához.

(2) A közös halászati politika keretében elővigyázatossági megközelítést kell alkalmazni a halászati gazdálkodás vonatkozásában, annak biztosítására törekedve, hogy a tengerek élő biológiai erőforrásainak kiaknázása helyreállítsa és olyan szinten tartsa a halászott fajok állományát, amely meghaladja a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szintet.

[...]

(3) A közös halászati politika keretében ökoszisztéma-alapú megközelítést kell alkalmazni a halászati gazdálkodás vonatkozásában annak biztosítására, hogy a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt kedvezőtlen hatásai a lehető legkisebbek legyenek, továbbá a közös halászati politika keretében törekedni kell annak biztosítására, hogy az akvakultúra- és a halászati tevékenységek ne idézzék elő a tengeri környezet romlását."

25 Az említett rendelet 4. cikkének (1) bekezdése a következőket fejti ki: "E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni: [...]

9. «ökoszisztéma-alapú megközelítés a halászati gazdálkodás vonatkozásában»: a halászati gazdálkodás olyan, ökológiai szempontból észszerű korlátok között mozgó, integrált megközelítése, amely - a halászati és az egyéb emberi tevékenységek figyelembevételével - arra törekszik, hogy a természeti erőforrások felhasználásával úgy gazdálkodjunk, hogy közben megőrizzük az érintett ökoszisztémák élőhelyei összetételének, szerkezetének és működésének fenntartásához szükséges biológiai gazdagságot és biológiai folyamatokat, mégpedig azáltal, hogy figyelembe vesszük az ökoszisztémák biotikus, abiotikus és humán összetevőivel kapcsolatos ismereteket és bizonytalansági tényezőket".

A jogviták előzményei

26 A CAMLR bizottság azt a célt tűzte ki, hogy az Antarktiszon egy MPA-hálózatot hoz létre, és ezt a célkitűzést az Unió kifejezetten támogatja.

27 E körülmények között a Tanács 2014-ben az Unió jövőbeli éves CAMLR bizottsági üléseken való részvételének előkészítése céljából többéves álláspontot alakított ki az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése alapján, amely többek között egyszerűsített eljárást ír elő az Unió által a CAMLR bizottság keretében a közös halászati politika területének kérdéseivel kapcsolatban képviselendő álláspontra vonatkozó tanácsi határozathozatalt illetően. Ezen eljárás szerint a Bizottság szervezeti egységei a CAMLR bizottság minden éves ülése előtt benyújtják a Tanács előkészítő szerveinek a vonatkozó dokumentumokat. A Bizottság szervezeti egységei a gyakorlatban vagy a Tanács "halászati" munkacsoportjához, vagy az Állandó Képviselők Bizottságához (Coreper) juttatják el e dokumentumokat.

A C-626/15. sz. ügy

28 2015. augusztus 31-én a Bizottság szervezeti egységei informális dokumentumot (úgynevezett non-papert) nyújtottak be a Tanács "halászati" munkacsoportjának a Tanács által létrehozott egyszerűsített eljárást alkalmazva, amelyhez mellékelték a vitaanyag tervezetét. Ennek a vitaanyagnak a 4. és 5. oldalán hivatkoztak többek között a Weddell-tengeren az ökológiai rendszer, és különösen az annak részét képező olyan állatok védelmének szükségességére, mint a tengeri emlősök, a pingvinek és a tengeri madarak.

29 A Bizottság szervezeti egységei azt javasolták, hogy a vitaanyagnak a CAMLR bizottság tudományos bizottsága részére történő benyújtására kizárólag az Unió nevében kerüljön sor, mert ez a vitaanyag véleményük szerint a közös halászati politika körébe tartozik.

30 2015. szeptember 3-i ülésén a Tanács munkacsoportja jóváhagyta a vitaanyag tartalmát, azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy az a környezetpolitika körébe, nem pedig a közös halászati politika hatálya alá tartozik, és ezért azt az Unió és tagállamai nevében kellett benyújtani. Az álláspontok ilyen eltérésére tekintettel úgy határoztak, hogy a kérdést a Coreperhez küldik.

31 A Coreper 2015. szeptember 11-i ülésén foglalkozott ezzel az üggyel. Eszmecserét követően a Coreper elnöke megállapította, hogy a Coreper jóváhagyta a vitaanyag benyújtását, és úgy határozott, hogy azt az Unió és tagállamai nevében be kell nyújtani a CAMLR bizottsághoz annak 34. éves ülésén.

32 A 2015. szeptember 11-i ülés jegyzőkönyvéhez csatolt nyilatkozatban a Bizottság kinyilvánította az ez utóbbi ponttal kapcsolatos egyet nem értését. A Bizottság kifejezte készségét arra, hogy a vitaanyagot a Coreper döntésének megfelelően az Unió és tagállamai nevében nyújtsák be a CAMLR bizottságnak, fenntartotta azonban a jogi lépések megtételéhez való jogát.

33 2015. november 23-i keresetlevelével a Bizottság a 2015. évi határozat megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő, amennyiben az jóváhagyja a vitaanyagnak a CAMLR bizottság részére az Unió és tagállamai nevében történő benyújtását.

A C-659/16. sz. ügy

34 2016. augusztus 30-án a Bizottság szervezeti egységei - ismét az egyszerűsített eljárást alkalmazva - informális dokumentumot (non-papert) nyújtottak be a Tanács "halászati" munkacsoportjának. 2016. szeptember 6-án e dokumentumot az antarktiszi MPA - mégpedig a weddell-tengeri MPA, egy ross-tengeri MPA és egy kelet-antarktiszi MPA - létrehozására vagy e létrehozás támogatására irányuló három javaslattervezettel, valamint az érintett tengeri terület, a klímaváltozás és a jégtalapzat visszahúzódásának tudományos kutatására szolgáló különleges övezetek együttesének létrehozására irányuló tervezettel egészítették ki (a továbbiakban: tervezett intézkedések).

35 A Bizottság szervezeti egységei azt javasolták, hogy a tervezett intézkedések CAMLR bizottságnak történő benyújtására kizárólag az Unió nevében kerüljön sor, mert azok véleményük szerint a közös halászati politika körébe tartoznak. Azon határidők betartása érdekében, amelyeken belül a javaslatok benyújthatók a CAMLR bizottság éves ülésére, a Bizottság ezzel párhuzamosan megküldte az említett intézkedéseket a CAMLR bizottság titkárságának az Unió nevében.

36 2016. szeptember 15-i és szeptember 22-i ülései alkalmával a Tanács "halászati" munkacsoportja megvizsgálta a tervezett intézkedések tartalmát. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az intézkedések a környezetpolitika körébe, nem pedig a közös halászati politika hatálya alá tartoznak, ezért egyrészt azokat az Unió és tagállamai nevében kellett a CAMLR bizottságnak benyújtani, másrészt pedig azokat nem lehetett a Tanács által létrehozott egyszerűsített eljárásban jóváhagyni, mivel az kizárólag a közös halászati politikára vonatkozó kérdésekre korlátozódik. Az ügy ezt követően a Coreper, majd a Tanács elé került.

37 2016. október 10-én a Tanács Luxemburgban a 3487. ülésén jóváhagyta a tervezett intézkedéseknek a CAMLR bizottság részére az Unió és tagállamai nevében történő benyújtását. A Tanács ezenkívül úgy döntött, hogy ezek az intézkedések meghatározzák azt az álláspontot, amelyet az Uniónak a CAMLR bizottság 35. éves ülésén képviselnie kell.

38 Az ezen ülés jegyzőkönyvébe vezetett nyilatkozatban a Bizottság hangsúlyozta, hogy az említett intézkedések az Uniónak az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett, a tengeri biológiai erőforrások megőrzése terén fennálló kizárólagos hatáskörébe tartoznak, ennélfogva nem volt indokolt azoknak az Unió és tagállamai nevében történő benyújtása.

39 2016-ban a 35. éves ülésén a CAMLR bizottság úgy határozott, hogy az Unió által előterjesztett és támogatott intézkedések közül kettőnek, mégpedig egy ross-tengeri MPA kialakításának, valamint az érintett tengeri terület, a klímaváltozás és a jégtalapzat visszahúzódásának tudományos kutatására szolgáló több különleges övezet létrehozásának helyt ad. Továbbá a CAMLR bizottság úgy határozott, hogy folytatja a megbeszéléseket az Unió két másik javaslatáról.

40 2016. december 20-i keresetlevelével a Bizottság a 2016. évi határozat megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő, amennyiben az jóváhagyja a tervezett intézkedéseknek a CAMLR bizottság részére e fórum 35. éves ülésén az Unió és tagállamai nevében történő benyújtását.

A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

41 A C-626/15. sz. ügyben a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- semmisítse meg a 2015. évi határozatot, amennyiben az jóváhagyja a vitaanyagnak a CAMLR bizottság részére az Unió és tagállamai nevében történő benyújtását; és

- a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

42 A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

- mint elfogadhatatlant, mindenesetre pedig mint megalapozatlant utasítsa el a keresetet;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

43 2016. április 7-i, április 14-i, április 29-i, május 2-i, illetve május 3-i határozatával a Bíróság elnöke megengedte először a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, másodszor a Spanyol Királyságnak és a Holland Királyságnak, harmadszor a Francia Köztársaságnak és a Finn Köztársaságnak, negyedszer a Portugál Köztársaságnak, ötödször pedig a Görög Köztársaságnak, a Svéd Királyságnak, valamint az Egyesült Királyságnak, hogy a Tanács támogatása végett ebbe az ügybe beavatkozzon.

44 Viszonválaszában a Tanács a Bíróság eljárási szabályzata 60. cikkének (1) bekezdése alapján azt kérte, hogy a Bíróság az ügyről nagytanácsban döntsön.

45 A Bíróság elnökének 2017. február 10-i határozatával a C-626/15. sz. ügyben folyamatban lévő eljárás a C-659/16. sz. ügyben az írásbeli szakasz befejezéséig felfüggesztésre került.

46 A C-659/16. sz. ügyben a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- semmisítse meg a 2016. évi határozatot, amennyiben az jóváhagyja a tervezett intézkedéseknek a CCAMLR bizottság részére e fórum 35. éves ülésén az Unió és tagállamai nevében történő benyújtását; és

- a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

47 A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

- mint megalapozatlant utasítsa el a keresetet; és

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

48 2017. április 25-i határozatával a Bíróság elnöke megengedte a Belga Királyságnak, a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, a Görög Köztársaságnak, a Spanyol Királyságnak, a Francia Köztársaságnak, a Luxemburgi Nagyhercegségnek, a Holland Királyságnak, a Portugál Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak, a Svéd Királyságnak, valamint az Egyesült Királyságnak, hogy a Tanács támogatása végett ebbe az ügybe beavatkozzon.

49 A Bíróság elnöke 2017. február 10-i határozatával egyesítette a C-626/15. és a C-659/16. sz. ügyet a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélet meghozatala céljából.

50 Az írásbeli szakasz 2016. szeptember 16-i lezárását követően a Tanács 2016. november 16-án az eljárási szabályzat 128. cikkének (2) bekezdésére való hivatkozással azt kérte, hogy engedélyezzék számára a C-626/15. sz. ügyben három új bizonyítéknak, nevezetesen az Uniónak a CAMLR bizottság 35. éves ülésére a tervezett intézkedésekkel kapcsolatos álláspontja kialakítására vonatkozó feljegyzésnek, az így meghatározott álláspont szövegének, valamint a Bizottság arra vonatkozó nyilatkozatának az előterjesztését.

51 A Bíróság elnöke 2017. január 10-i határozatával, a főtanácsnok meghallgatását követően, az eljárás írásbeli szakaszának lezárását követően benyújtott három új bizonyíték elfogadásra került a C-626/15. sz. ügyre vonatkozó eljárásban.

A szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti kérelemről

52 A Bíróság Hivatalához 2018. június 27-én érkezett levelében a Tanács a szóbeli szakasz újbóli megnyitását kérte. Kérelmének alátámasztására lényegében arra hivatkozik, hogy a főtanácsnok által indítványában kifejtett érvet, miszerint az Unió a 2015. és 2016. évi határozatok elfogadásakor a környezetvédelem terén fennálló hatáskörét állítólagosan teljes mértékben gyakorolta, a Bizottság nem hozta fel sem írásbeli beadványaiban, sem pedig a tárgyaláson, és ez az érv végeredményben nem került megvitatásra a felek között a tárgyalás során.

53 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 83. cikkének megfelelően a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különösen, ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek, illetve az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke szerinti érdekeltek nem vitattak meg (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 26-iBelastingdienst kontra Toeslagen [A fellebbezés felfüggesztő hatálya] ítélet, C-175/17, EU:C:2018:776, 20. pont).

54 A jelen esetben a Bíróság, a főtanácsnok meghallgatását követően, úgy ítéli meg, hogy az ügyet nem olyan érv alapján kell eldönteni, amelyet nem vitattak meg előtte.

55 Következésképpen a Tanácsnak a szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti kérelmét el kell utasítani.

A keresetekről

A keresetnek a C-626/15. sz. ügyben való elfogadhatóságáról

A felek érvei

56 A Tanács - a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, valamint az Egyesült Királyság támogatásával - vitatja a C-626/15. sz. ügy alapját képező kereset elfogadhatóságát, mivel a 2015. évi határozat nem minősül megtámadható aktusnak.

57 Egyrészt arra hivatkozik, hogy ezt a határozatot nem egy intézmény, hanem a Coreper fogadta el, amely nem rendelkezik saját döntéshozatali jogkörrel. Másrészt, az említett határozat az EUMSZ 263. cikk értelmében jellegénél fogva "joghatással [nem] jár[...]", mivel kizárólag egy olyan vitaanyagot hagy jóvá, amely egy weddell-tengeri MPA létrehozásával kapcsolatos vélemény beszerzésére irányul. Ugyanez a határozat nem minősíthető az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése értelmében az Unió álláspontja jóváhagyásának, mivel az ilyen minősítés azt feltételezi, hogy a szóban forgó nemzetközi fórum éppen joghatásokat kiváltó aktust fogad el. Márpedig a jelen esetben a weddell-tengeri MPA létrehozására irányuló javaslat pontos tartalma a 2015. évi határozat elfogadásakor még nem volt ismert, és nem biztos, hogy ilyen javaslat megfogalmazásra került.

58 A Bizottság szerint a C-626/15. sz. ügyben előterjesztett kereset elfogadható. A 2015. évi határozat ugyanis betudható a Tanácsnak, amely egy intézmény. Továbbá a határozat joghatások kiváltására irányul, mivel arra kötelezi a Bizottságot, hogy a vitaanyagot az Unió és tagállamai, nem pedig kizárólag az Unió nevében nyújtsa be. Végezetül a határozat az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése értelmében vett álláspontnak minősül.

A Bíróság álláspontja

59 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható aktusnak minősül a valamely uniós intézmény, szerv vagy szervezet által elfogadott bármely határozat, amely természetétől vagy formájától függetlenül joghatások kiváltására irányul (lásd különösen: 2015. április 28-iBizottság kontra Tanács ítélet, C-28/12, EU:C:2015:282, 14. pont).

60 Mindenekelőtt az EUMSZ 240. cikk (1) bekezdése értelmében a Coreper a tagállamok állandó képviselőiből áll, és a Tanács munkájának előkészítése, valamint a Tanács által adott megbízatások teljesítése a feladata. Ezért meg kell állapítani, hogy a Szerződések alkotóinak a szándéka az volt, hogy a Coreper a Tanács segédszerve legyen, amely a Tanács számára előkészítési és végrehajtási feladatokat lát el (lásd ebben az értelemben: 1996. március 19-iBizottság kontra Tanács ítélet, C-25/94, EU:C:1996:114, 25. és 26. pont).

61 Márpedig, jóllehet a Tanács munkálatainak előkészítésével és megbízatásainak végrehajtásával kapcsolatos feladatkör nem jogosítja fel a Corepert arra, hogy a Szerződések alapján a Tanácsot megillető döntéshozatali jogkört gyakorolja (lásd ebben az értelemben: 1996. március 19-iBizottság kontra Tanács ítélet, C-25/94, EU:C:1996:114, 27. pont), mivel az Unió egy jogunió, biztosítani kell, hogy a Coreper által hozott aktust jogszerűségi vizsgálat alá lehessen vonni, amikor az mint ilyen joghatások kiváltására irányul, és ennélfogva kikerül az előkészítés és végrehajtás említett feladatköréből.

62 Ezt követően, ami azoknak a joghatásoknak meghatározását illeti, amelyek kiváltására a 2015. évi határozat irányul, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e határozat tényleges tartalma az irányadó, amelyet olyan objektív kritériumok alapján kell értékelni, mint az említett aktus elfogadásának háttere, tartalma és kibocsátójának szándéka, feltéve hogy ez a szándék objektív módon meghatározható (lásd ebben az értelemben: 2008. július 17-iAthinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet, C-521/06 P, EU:C:2008:422, 42. pont).

63 E tekintetben először is a 2015. évi határozat hátterét illetően meg kell állapítani, hogy e határozatot annak érdekében fogadták el, hogy meggyőzzék a CAMLR bizottságot egy weddell-tengeri MPA létrehozásáról.

64 Másodszor, az említett határozat tartalmát illetően rá kell mutatni arra, hogy az arról való döntéssel, hogy a vitaanyagot az Unió és tagállamai nevében nyújtsák be, a Coreper arra kötelezte a Bizottságot, hogy a CAMLR bizottság 34. éves ülésén való részvétele alkalmával az Unió külső képviseletével kapcsolatos hatáskörének gyakorlása során ne térjen el ettől az állásponttól.

65 Harmadszor, ami az aktus kibocsátójának a szándékát illeti, a Coreper 2015. szeptember 11-i ülésének jegyzőkönyvéből, amely az e szándék objektíven történő meghatározását lehetővé tevő tényezőnek minősül, kitűnik, hogy a 2015. évi határozat célja a Tanács, majd az Unió álláspontjának végleges meghatározása volt azzal kapcsolatban, hogy a vitaanyagnak a CAMLR bizottság részére történő benyújtására az Unió és tagállamai, nem pedig kizárólag az Unió nevében kerül sor.

66 A fentiekre tekintettel a 2015. évi határozat tehát valóban joghatások kiváltására irányult, következésképpen megtámadható aktusnak minősül.

67 E körülmények között el kell utasítani a Tanács által a C-626/15. sz. ügyben emelt elfogadhatatlansági kifogást.

Az ügy érdeméről

68 E keresetei mindegyikének alátámasztására a Bizottság ugyanazt a két jogalapot hozza fel. Az elsődlegesen előterjesztett első jogalap azon alapul, hogy a 2015. és 2016. évi határozatot (a továbbiakban együttesen: megtámadott határozatok) az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének d) pontja által az Uniónak a tengeri biológiai erőforrások megőrzése terén biztosított kizárólagos hatáskör megsértésével fogadták el. A másodlagosan előterjesztett második jogalap azon alapul, hogy ezeket a határozatokat az Uniót e tekintetben az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése értelmében megillető kizárólagos hatáskör megsértésével fogadták el.

Az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdése d) pontjának a megsértésére alapított első jogalapról

- A felek érvei

69 A Bizottság azt állítja, hogy a vitaanyagot és a tervezett intézkedéseket a CAMLR bizottság részére kizárólag az Unió, nem pedig az Unió és tagállamai nevében kellett volna benyújtani, ugyanis azok teljes mértékben vagy legalábbis alapvetően az Uniót az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének d) pontja értelmében a tengeri biológiai erőforrások megőrzése terén megillető kizárólagos hatáskörbe tartoznak.

70 Jogalapjának alátámasztására a Bizottság egyrészt arra hivatkozik, hogy ez a hatáskör nem csupán a halászati lehetőségek megőrzése érdekében elfogadott védelmi intézkedéseket, hanem a tengeri biológiai erőforrásokkal kapcsolatos valamennyi védelmi intézkedést érinti. Az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének d) pontjában a közös halászati politikára tett hivatkozást ugyanis úgy kell érteni, hogy az annak hangsúlyozására irányul, hogy a tengeri biológiai erőforrások megőrzése az Uniót a halászat terén megillető általános hatáskörön belüli különös hatáskörnek minősül, nem pedig úgy, hogy az e rendelkezésből eredő kizárólagos hatáskört csupán a közös halászati politika keretében hozott, a tengeri biológiai erőforrásokkal kapcsolatos védelmi intézkedésekre korlátozza.

71 Másrészt, jóllehet egy MPA létrehozása részben környezetvédelmi aggályokra reagál, ez a körülmény nem elegendő annak megállapításához, hogy az ilyen jellegű intézkedés a környezetvédelmi politika hatálya alá tartozik. Tekintettel arra, hogy az EUMSZ 11. cikk előírja, hogy a környezetvédelmi követelményeket be kell illeszteni az uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába, az a puszta tény, hogy valamely intézkedés a környezetvédelemmel összefüggő célkitűzést követ, vagy ilyen összetevőt tartalmaz, nem vonja maga után szükségképpen azt, hogy ez az intézkedés az Uniónak a környezetvédelem terén a tagállamokkal megosztott hatáskörébe tartozik. Még az szükséges ugyanis, hogy ennek az intézkedésnek a súlypontja a környezetvédelmi politika felé essen. Márpedig a jelen esetben a vitaanyag, valamint a tervezett intézkedések, majd a megtámadott határozatok súlypontja az Uniót a tengeri biológiai erőforrások megőrzése terén megillető kizárólagos hatáskör felé billen.

72 Mindenesetre azt is feltételezve, hogy ez a kizárólagos hatáskör pusztán a közös halászati politika hatálya alá tartozó védelmi intézkedésekre korlátozódik, nevezetesen a halászati lehetőségek megőrzésére irányuló intézkedésekre, a vitaanyag és a tervezett intézkedések mégis ilyen hatáskörbe tartoznak, mivel, amint azt az 1380/2013 rendelet pontosítja, az említett közös halászati politika egy ökoszisztéma-alapú megközelítésen alapul.

73 A Tanács és valamennyi beavatkozó tagállam azt állítja, hogy az első jogalap megalapozatlan. Az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének d) pontjában használt, "a közös halászati politika keretében" kifejezések ugyanis arra irányulnak, hogy az Uniót e tekintetben megillető kizárólagos hatáskört csupán a halászattal érintett fajok védelme érdekében elfogadott védelmi intézkedésekre korlátozzák. Márpedig, jóllehet a vitaanyag és a tervezett intézkedések célja kétségkívül védelmi intézkedések elfogadása, ez utóbbiak nem a halászat, hanem a környezetvédelem hatálya alá tartoznak, amely utóbbi az Uniónak a tagállamokkal megosztott hatáskörébe tartozik.

74 Másodlagos jelleggel, egyes beavatkozó tagállamok arra hivatkoznak, hogy a vitaanyag és a tervezett intézkedések az EUMSZ 4. cikk (3) bekezdésének megfelelően az Unió és a tagállamok által a kutatás terén párhuzamosan gyakorolható hatáskörbe tartoznak, és e tekintetben azokat a CAMLR bizottsághoz az Unió és tagállamai nevében kell benyújtani.

- A Bíróság álláspontja

75 Elöljáróban, jóllehet a megtámadott határozatok annak a pontosítására szorítkoznak, hogy a vitaanyagot és a tervezett intézkedéseket a CAMLR bizottsághoz az Unió és tagállamai nevében kell benyújtani, mivel e határozatok módosítás nélkül jóváhagyják e vitaanyag és ezen intézkedések tartalmát, az ilyen határozatok elfogadására vonatkozó hatáskört az említett vitaanyag és az említett intézkedések jellege és tartalma, valamint céljuk, és azon háttér határozza meg, amelybe e határozatok illeszkednek.

76 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azon hatáskör meghatározása érdekében, amelyhez a határozatoknak kapcsolódniuk kell, azok vonatkozó jogalapját olyan objektív tényezőkre támaszkodva kell pontosítani, amelyek között szerepel a háttér, a tartalom és a szóban forgó határozatokkal követett célok (2014. december 18-iEgyesült Királyság kontra Tanács ítélet, C-81/13, EU:C:2014:2449, 35. pont).

77 Továbbá, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ha valamely uniós jogi aktus vizsgálatából az derül ki, hogy az több cél elérésére irányul, vagy több összetevőt foglal magában, és ha ezen célok vagy ezen összetevők egyike elsődlegesnek vagy döntő jellegűnek mutatkozik, míg a többi csak járulékos jellegű, ezt az aktust ezért csak egy jogalapra kell alapítani, mégpedig arra, amely ehhez a célhoz vagy ehhez az elsődleges összetevőhöz kapcsolódik (lásd ebben az értelemben: 2014. június 24-iParlament kontra Tanács ítélet, C-658/11, EU:C:2014:2025, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. szeptember 4-iBizottság kontra Tanács [Kazahsztánnal való megállapodás] ítélet, C-244/17, EU:C:2018:662, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

78 Az uniós jogi aktusnak csak kivételes jelleggel kell egyidejűleg több jogalappal rendelkeznie, nevezetesen ha ez az aktus egyidejűleg több célt követ, vagy több olyan összetevővel rendelkezik, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz, anélkül hogy az egyik a másikhoz képest járulékos jellegű lenne (lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 11-iBizottság kontra Tanács ítélet, C-211/01, EU:C:2003:452, 40. pont).

79 A jelen esetben valamennyi fél egyetért abban, hogy a vitaanyag és a tervezett intézkedések az Unió hatáskörébe tartozó több terület hatálya alá tartozhatnak. Ellenben álláspontjaik eltérnek azon jogalappal kapcsolatban, amelynek alapján a megtámadott határozatokat el kellett fogadni. Következésképpen a vitaanyagra és a tervezett intézkedésekre a jelen ítélet 76-78. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatot kell alkalmazni.

80 E tekintetben a Bizottság azt állítja, hogy a vitaanyag és a tervezett intézkedések elsődleges célja és összetevője az Uniót az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelően a közös halászati politika keretében a tengeri biológiai erőforrások megőrzése terén megillető kizárólagos hatáskörbe tartozik. Ez a rendelkezés ugyanis kiterjed minden olyan dokumentum vagy intézkedés elfogadására, amely a követett céltól függetlenül a tengerhez kapcsolódó erőforrások megőrzésére irányul.

81 Következésképpen, annak megállapítása érdekében, hogy az említett jogalap megalapozott-e, elsőként pontosítani kell az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdése d) pontja értelmében az Uniót a tengeri biológiai erőforrások megőrzése terén megillető kizárólagos hatáskör hatályát, majd ezt követően azt kell meghatározni, hogy - amint azt a Bizottság állítja - a vitaanyag és a tervezett intézkedések kizárólagos vagy elsődleges célja és összetevője e terület hatálya alá tartozik-e.

82 Ami először is az Uniót az EUMSZ említett 3. cikke (1) bekezdése d) pontja értelmében megillető kizárólagos hatáskör terjedelmét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés szerint az említett hatáskör "a közös halászati politika keretében" a tengeri biológiai erőforrások megőrzésére vonatkozik.

83 Márpedig e kifejezéseknek a szokásos értelmet tulajdonítva úgy kell tekinteni, hogy az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének d) pontjában kizárólag a tengeri biológiai erőforrásoknak a közös halászati politika keretében biztosított, tehát attól elválaszthatatlan megőrzése kerül említésre.

84 A tengeri biológiai erőforrások megőrzése tehát csak annyiban tartozik az Unió kizárólagos hatáskörébe, amennyiben azt ilyen keretben folytatják, és az következésképpen - amint azt az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének d) pontja kifejezetten előírja - kizárt abból a hatáskörből, amelyet az Unió a tagállamaival a mezőgazdaság és a halászat területén oszt meg.

85 Ezt a következtetést megerősíti az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdése d) pontjának keletkezéstörténete.

86 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a Szerződések eredetileg előírták az Unió hatáskörei között a halászatot is magában foglaló közös agrárpolitika létrehozását, azonban nem említették önállóan a tengeri erőforrások megőrzését. E hatáskör keretében az Unió 1970. október 20-án elfogadta a halászati ágazat szerkezeteiben közös politika létrehozásáról szóló, 1970. október 20-i 2141/70/EGK tanácsi rendeletet (HL 1970. L 236., 1. o.), amelynek 5. cikke konkrétan felhatalmazta a Tanácsot a halászati erőforrásokkal kapcsolatos védelmi intézkedések elfogadására. Ez a felhatalmazás ezt követően átvételre került a Dán Királyság, valamint a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága csatlakozási feltételeire vonatkozó okmányban (HL 1972. L 73., 14. o.), amelyre tekintettel a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az ezen okmányban előírt átmeneti időszak végén a tagállamoknak már nem lesz hatáskörük ezen a területen (lásd ebben az értelemben: 1976. július 14-iKramer és társai ítélet, 3/76, 4/76 és 6/76, EU:C:1976:114, 40. pont; 1981. május 5-iBizottság kontra Egyesült Királyság ítélet, 804/79, EU:C:1981:93, 17. és 27. pont).

87 Másodszor, a vitaanyag és a tervezett intézkedések kizárólagos vagy elsődleges célja és összetevője meghatározásának - amint az a jelen ítélet 76. pontjában felidézésre került - bírósági felülvizsgálatra alkalmas objektív tényezőkön kell alapulnia, nevezetesen a háttéren, a tartalmon és szóban forgó határozatokkal követett célokon.

88 Elsőként a hátteret illetően tekintettel arra, hogy a vitaanyag és a tervezett intézkedések a CAMLR bizottságnak történő benyújtásra szolgálnak, meg kell vizsgálni a Canberrai Egyezmény által erre a nemzetközi szervre ruházott feladatokat, valamint az ebben a bizottságban képviselt államok jogait és kötelezettségeit.

89 E tekintetben a Canberrai Egyezmény II. cikkével összefüggésben értelmezett IX. cikkéből kétségtelenül következik, hogy a CAMLR bizottságnak fenntartott néhány feladat az Antarktisz halászati kitermeléssel érintett tengeri élővilágának a megőrzéséhez kapcsolódik.

90 Mindenekelőtt azonban az említett egyezmény preambulumának bevezető bekezdése pontosítja, hogy ezt az egyezményt a környezetvédelem és az Antarktiszt környező tengerek ökológiai rendszere érintetlen állapota megőrzésének jelentőségét figyelembe véve fogadták el.

91 Továbbá a Canberrai Egyezmény hatálya nem korlátozódik kizárólag a halászathoz kapcsolódó erőforrásokra, hanem ezen egyezmény 1. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében kiterjed minden egyéb olyan élő szervezetek, köztük madárfajok populációira, amelyek az antarktiszi tengerek ökológiai rendszerének részét képezik.

92 Egyébiránt, a Canberrai Egyezmény V. cikkének (2) bekezdése kifejti, hogy e szerződés feleinek, amelyek az Antarktisz-szerződésnek nem részes szerződő felei, kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy betartják az antarktiszi állat- és növényvilág megőrzésére irányuló, az e szerződés keretében megállapított szabályokat, és minden egyéb olyan szabályt, amelyet az említett szerződésben részt vevő tanácskozó felek azon kötelezettségük teljesítése során terjesztettek elő, hogy megvédjék az antarktiszi természeti környezetet mindenfajta káros emberi beavatkozástól, és az említett rendelkezés egyértelműen túllépi a halászati tevékenységek igazgatására vonatkozó megállapodás keretében általában vállalt kötelezettségeket.

93 Végül rá kell mutatni arra, hogy a védett tengeri területek létrehozásának általános kerete nem jelöli ki e területek vonatkozásában elsődleges célként a halászatot vagy a halászati erőforrások megőrzését. Ellenben, egyrészt e keret (1) és (6) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a CAMLR bizottság által létrehozható MPA-k célja a "tengeri biológiai sokféleség[nek]", az "ökológiai rendszer szerkezetének és működésének", valamint a "klímaváltozással szembeni alkalmazkodási képesség[nek]" a fenntartása, továbbá "a nem őshonos fajok emberi tevékenységek miatti beáramlási lehetőségének" a csökkentése. Másrészt, az említett keret 2. pontja, amely e célkitűzések pontosítására irányul, jelzi, hogy az MPA-knak hozzá kell járulniuk "az ökológiai rendszerek, a biológiai sokféleség és a tengeri élőhelyek reprezentatív példányainak olyan mértékű védelm[ének] [megvalósításához], amely lehetővé teszi életképességük és hosszú távú sérthetetlenségük fenntartását", "kulcsfontosságú ökológiai folyamatok, élőhelyek és fajok védelm[éhez]", "az érzékeny területek védelm[éhez] az emberi tevékenységek hatásával szemben" vagy még "a helyi ökológiai rendszerek működéséhez szükséges alapvető jellemzők védelm[éhez]".

94 Ebből következően a CAMLR bizottság nemcsak hogy felhatalmazással rendelkezik a környezetvédelem hatálya alá tartozó különféle intézkedések elfogadására, hanem az ilyen védelem ezen intézkedések elsődleges céljának és összetevőjének is bizonyul.

95 Ami másodsorban a vitaanyag és a tervezett intézkedések tartalmát illeti, egyrészt, amint arra a főtanácsnok indítványának 94. pontjában rámutatott, e tartalom kétségtelenül intenzíven foglalkozik a halászhajók tevékenységeinek szabályozásával. Mindazonáltal, amint az a weddell-tengeri MPA létrehozására irányuló javaslat 5.3 és 5.4 pontjából, a ross-tengeri MPA létrehozására irányuló javaslat 3. és 7. pontjából, valamint az érintett tengeri területre, a klímaváltozásra és a jégtalapzat visszahúzódására vonatkozó tudományos kutatásokhoz szolgáló különleges övezetek létrehozására irányuló javaslat bevezető bekezdéséből és 10. pontjából kitűnik, ennek a szabályozásnak a célja a halászat részleges, ugyanakkor jelentős tilalmának az előírása, mivel a halászat engedélyezésére csak kivételesen kerül sor, mégpedig az érintett ökológiai rendszerek megőrzése érdekében vagy az utolsó intézkedést illetően az azzal kapcsolatos kutatások lehetővé tétele érdekében, hogy a klímaváltozás milyen hatást gyakorol az ezzel az intézkedéssel érintett tengeri ökológiai rendszerre. Ebből következik, hogy a fent említett intézkedésekkel és vitaanyaggal érintett övezetekben biztosított nagyon korlátozott halászati lehetőségeket kizárólag környezetvédelmi megfontolások indokolják.

96 Másrészt, a vitaanyag és a tervezett intézkedések egyes rendelkezései - nevezetesen a weddell-tengeri MPA létrehozására irányuló javaslat 5.5 pontja, a ross-tengeri MPA létrehozására irányuló javaslat 10. pontja, valamint az érintett tengeri területre, a klímaváltozásra és a jégtalapzat visszahúzódására vonatkozó tudományos kutatásokhoz szolgáló különleges övezetek létrehozására irányuló javaslat 14. pontja - egyaránt tiltják a hulladékok lerakását vagy kibocsátását, ennélfogva azok nem érintik magát a halászhajók tevékenységeinek szabályozását.

97 Következésképpen ugyan a vitaanyag és a tervezett intézkedések célja részben kétségkívül a halászhajók tevékenységeinek szabályozása, és ezért tartalmuknál fogva meghaladják a puszta környezetvédelmi célkitűzést, ez utóbbi nem kevésbé minősül elsődleges összetevőjüknek.

98 Harmadsorban a vitaanyaggal és a tervezett intézkedésekkel követett célkitűzéseket illetően mind preambulumbekezdéseikből, mind pedig rendelkezéseikből kitűnik, hogy az említett vitaanyag és az említett intézkedések célja az Antarktiszon az ökológiai rendszerek, a biológiai sokféleség és az élőhelyek megőrzése, tanulmányozása és védelme, valamint a klímaváltozásnak a világszinten uralkodó éghajlat szempontjából rendkívül jelentős ezen régióra kifejtett káros hatásai elleni küzdelem. Ezért az ezekkel az intézkedésekkel védelmezni célzott állatfajok nem csupán a kereskedelmi halászattal érintett fajok, hanem magukban foglalnak többek között - amint azt a vitaanyag 4. és 5. oldala, a weddell-tengeri MPA létrehozására irányuló javaslat 3.1 pontjának b) alpontja, valamint a ross-tengeri MPA létrehozására irányuló javaslat 3. pontjának i. alpontja említi - egyes madarakat és tengeri emlősöket is.

99 Ezért a vitaanyaggal és a tervezett intézkedésekkel követett célkitűzések, amelyek hozzájárulnak az uniós környezetvédelmi politika EUMSZ 191. cikk (1) bekezdésében kifejtett több célkitűzésének a megvalósításához, megerősítik a jelen ítélet 94. és 97. pontjában tett következtetéseket.

100 A fentiekből következik, hogy a Bizottság állításaival ellentétben a halászat a vitaanyagnak és a tervezett intézkedéseknek csak járulékos jellegű célja. Tekintettel arra, hogy ennek a vitaanyagnak és ezeknek az intézkedéseknek az elsődleges célja és összetevője a környezetvédelem, meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatok nem az Uniónak az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének d) pontjában előírt kizárólagos hatáskörébe, hanem az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének e) pontja értelmében a környezetvédelem terén általa főszabály szerint a tagállamokkal megosztott hatáskörbe tartoznak.

101 Ezt a következtetést nem kérdőjelezheti meg az a körülmény, hogy az EUMSZ 11. cikk értelmében a környezetvédelmi követelményeket be kell illeszteni az uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába, beleértve a közös halászati politikát. Ugyanis, noha az Uniónak meg kell felelnie ennek a rendelkezésnek, ha hatáskörei valamelyikét gyakorolja, a környezetvédelmi politika önálló hatáskörbe tartozó területként kifejezetten említésre került a Szerződésekben, következésképpen ha valamely intézkedés elsődleges célja vagy összetevője e területhez kapcsolódik, ezt az intézkedést is az említett terület hatálya tartozónak kell tekinteni (lásd ebben az értelemben: 2001. december 6-i2/00 [A biológiai biztonságról szóló cartagenai jegyzőkönyv] vélemény, EU:C:2001:664, 34. és 42-44. pont).

102 Hasonlóképpen, jóllehet kétségkívül megengedett az Unió számára, hogy az e politika végrehajtására szolgáló tényezőket a közös halászati politikába integrálja egy olyan ökoszisztéma-alapú megközelítés keretében, amelynek célja a halászati tevékenységek tengeri ökoszisztémára gyakorolt kedvezőtlen hatásainak a minimalizálása, valamint a tengeri környezet e tevékenységek miatti romlásának elkerülése, amint azt az 1380/2013 rendelet (13) preambulumbekezdése, valamint e rendelet 2. cikkének (3) bekezdése és 4. cikke illusztrálja, az ilyen megközelítés a vitaanyaggal és a tervezett intézkedésekkel követett, valamint a jelen ítélet 98. pontjában kifejtett célkitűzésekhez képest sokkal korlátozottabb célkitűzést követ, és ezért nem igazolhatja ezeknek az intézkedéseknek a közös halászati politikába való integrálását.

103 A fentiekre tekintettel az első jogalapot mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.

A másodlagosan felhozott, az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdésének megsértésére alapított második jogalapról

- A felek érvei

104 Másodlagos jelleggel a Bizottság arra hivatkozik, hogy amennyiben a vitaanyagnak és a tervezett intézkedéseknek a CAMLR bizottság részére történő benyújtása nem tartozik az Uniónak az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett hatáskörébe, az Uniónak mindazonáltal ezt a dokumentumot és ezeket az intézkedéseket saját nevében kellett volna javasolnia, mégpedig az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése alapján.

105 E tekintetben a Bizottság emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése értelmében az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodás megkötésére, amennyiben ez a megállapodás a közös szabályokat érintheti, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatja. Márpedig ez a hatáskör nem kizárólag nemzetközi megállapodások megkötését, hanem - ahogy a jelen esetben - végrehajtási intézkedéseknek az e megállapodásokkal létrehozott fórumok általi elfogadását is érinti. Továbbá azt feltételezve, hogy az olyan szavazásban való részvétel, amelynek a CAMLR bizottságban a tervezett intézkedések elfogadásához kell vezetnie, megosztott hatáskörbe tartozik, ez utóbbi két okból kizárólagossá vált. Egyrészt, az említett intézkedések ellentmondásban állnának a többéves állásponttal, amelynek értelmében az e nemzetközi fórumon belüli álláspontokat az Uniónak egyedül eljárva kell elfogadnia. Másrészt, az MPA-k és a javasolt különleges kutatási övezetek létrehozása a 600/2004 rendeletben és a 601/2004 rendeletben szereplő több szabályra kihatással lenne.

106 Egyébiránt a Bizottság szerint a Tanács tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a megosztott hatáskör szükségszerűen az Unió és tagállamai együttes külső fellépését vonja maga után. A Bizottság szerint a Tanács valójában megtagadja annak a ténynek a tiszteletben tartását, hogy a megosztott hatáskörként feltételezett területen az Unió ténylegesen eljárhat egyedül, és ezt a Szerződésekben előírt döntéshozatali eljárás alkalmazásával teheti meg.

107 Ellenkérelmében az összes beavatkozó tagállam által támogatott Tanács egyrészt arra hivatkozik, hogy a tervezett intézkedések, amennyiben azokat el kell fogadni, nem érinthetik a többéves álláspont hatályát, mivel - amint az az 1. cikkéből, valamint az I. mellékletének 2. pontjából kitűnik - az említett többéves álláspont hatályát a Tanács tudatosan korlátozta a közös halászati politika hatálya alá tartozó kérdésekre. Márpedig a tervezett intézkedések nem tartoznak e politika hatálya alá.

108 A Bizottság által a két hivatkozott rendelettel kapcsolatban kifejtett érv nem felel meg a Bíróság ítélkezési gyakorlatából eredő bizonyítási követelményeknek. Amint azt ugyanis a Bíróság a 2014. szeptember 4-iBizottság kontra Tanács ítéletben (C-114/12, EU:C:2014:2151, 75. pont) kimondta, az Unió külső hatáskörének kizárólagos jellegét az arra hivatkozó félnek kell bizonyítania. Márpedig a Bizottság nem hozott fel semmilyen olyan bizonyítékot, amely igazolhatja az Unió külső hatáskörének kizárólagos jellegét, amelyre az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése alapján hivatkozik. Mindenesetre a tervezett intézkedések nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely érintheti a 600/2004 rendelet és a 601/2004 rendelet alkalmazását, ugyanis ez utóbbiak a halászati tevékenységeket, nem pedig - ahogy a jelen esetben - a biológiai erőforrások megőrzésével kapcsolatos tevékenységeket érintik.

109 Végül azon érvet illetően, miszerint a Tanács összetévesztette a megosztott hatáskört és a fellépés együttességét, jóllehet a Bizottság ezt az érvet kifejtette keresetleveleiben, a Tanács úgy döntött, hogy nem válaszol arra.

- A Bíróság álláspontja

110 Ami az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos érvet illeti, mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés értelmében az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodás megkötésére, ha az a közös szabályokat érintheti, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatja.

111 Így az uniós jogalkotó azzal, hogy az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdésében pontosított feltételek mellett valamely megállapodás elfogadására az Unió számára kizárólagos hatáskört tart fenn, az említett rendelkezéssel azt szándékozik elkerülni, hogy a tagállamok egyedileg vagy közösen olyan kötelezettségeket vállalhassanak harmadik államokkal, amelyek a közös szabályokat érinthetik, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatják (lásd ebben az értelemben: 2017. május 16-i2/15 [Szingapúrral kötendő szabadkereskedelmi megállapodás] vélemény, EU:C:2017:376, 170. pont).

112 Az ilyen célkitűzésre tekintettel az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdését hatékony érvényesülésének megőrzése érdekében tehát úgy kell értelmezni, hogy jóllehet a szövege kizárólag nemzetközi megállapodás megkötésére hivatkozik, az ezt megelőzően, az ilyen megállapodás tárgyalásakor is alkalmazandó, valamint azt követően, ha az említett megállapodás értelmében létrehozott fórumot felhívják e megállapodás végrehajtási intézkedéseinek elfogadására.

113 Továbbá az egységes ítélkezési gyakorlatból következik, hogy akkor áll fenn annak kockázata, hogy a tagállamok által vállalt nemzetközi kötelezettségvállalások sértik az uniós közös szabályokat, vagy megváltoztatják azon szabályok alkalmazási körét, amelyek alkalmasak az Unió kizárólagos külső hatáskörének igazolására, ha e kötelezettségvállalások az említett szabályokkal lefedett alkalmazási terület hatálya alá tartoznak, tekintettel arra, hogy az ilyen kockázat megállapítása nem feltételezi a nemzetközi kötelezettségvállalások és az uniós szabályozás hatálya alá tartozó területek közötti teljes egybeesést. Az uniós szabályok alkalmazási körét a nemzetközi kötelezettségvállalások különösen akkor érinthetik vagy változtathatják meg, ha ez utóbbiak az ilyen szabályok által már jelentős részben lefedett terület hatálya alá tartoznak (2014. október 14-i1/13 [Harmadik államoknak a Hágai Egyezményhez történő csatlakozása] vélemény, EU:C:2014:2303, 71-73. pont).

114 Továbbá az uniós szabályok érintésének ilyen kockázata akkor állapítható meg, ha a szóban forgó nemzetközi kötelezettségvállalások, anélkül hogy szükségszerűen ellentmondásban lennének az uniós közös szabályokkal, hatással lehetnek e szabályok értelmére, hatályára és hatékony érvényesülésére (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 4-iBizottság kontra Tanács ítélet, C-114/12, EU:C:2014:2151, 102. pont; 2014. október 14-i1/13 [Harmadik államoknak a Hágai Egyezményhez történő csatlakozása] vélemény, EU:C:2014:2303, 85. pont).

115 Az érintett fél feladata azon bizonyítékok előterjesztése, amelyek igazolhatják, hogy az Unió külső hatáskörének kizárólagos jellegét, amelyre hivatkozni kíván, figyelmen kívül hagyták (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 4-iBizottság kontra Tanács ítélet, C-114/12, EU:C:2014:2151, 75. pont).

116 Márpedig a jelen esetben a Bizottság nem terjesztett elő ilyen bizonyítékokat.

117 Meg kell ugyanis először is állapítani, hogy annak bizonyításához, hogy a szóban forgó nemzetközi megállapodások már az uniós szabályok által lefedett terület hatálya alá tartoznak, a Bizottság a többéves álláspont, valamint a 600/2004 rendelet és a 601/2004 rendelet tartalmára való hivatkozásra szorítkozik, és nem elemzi azt, hogy e rendeletek alkalmazási területe "jelentős részben" lefedi-e az említett nemzetközi kötelezettségvállalásokkal érintett alkalmazási területeket.

118 Márpedig e tekintetben a jelen ítélet 89-92. pontjában végzett elemzésből következik, hogy a Canberrai Egyezmény feljogosítja a CAMLR bizottságot, amelyhez a vitaanyagot és a tervezett intézkedéseket intézték, hogy fogadjon el olyan intézkedéseket, amelyek elsődleges összetevője és célja, tehát lényegében alkalmazási területe a környezetvédelem.

119 Ellenben úgy tűnik, hogy a többéves álláspont, valamint a 600/2004 rendelet és a 601/2004 rendelet hatálya alá tartozó terület lényegében a halászatra korlátozódik. Egyrészt ugyanis a többéves álláspont 1. cikkéből, valamint I. mellékletének 2. pontjából kitűnik, hogy ez a többéves álláspont magában foglalja az Unió nevében a CAMLR bizottságban elfogadandó álláspontokat, ha e fórum feladata a közös halászati politikához kapcsolódó területeken joghatásokkal bíró határozatok elfogadása. Másrészt, a 600/2004 rendelet (4) és (5) preambulumbekezdéséből, a 601/2004 rendelet (6) preambulumbekezdéséből, valamint mindkét rendelet 1. cikkének szövegéből következik, hogy e rendeletek célja lényegében a Canberrai Egyezmény alkalmazási területén a halászati tevékenységek szabályozása.

120 Ezért az érintett nemzetközi megállapodások alkalmazási területe semmiképpen nem tekinthető úgy, hogy az "jelentős részben" a többéves állásponttal vagy a 600/2004 rendelettel és a 601/2004 rendelettel már lefedett alkalmazási terület hatálya alá tartozik.

121 Másodszor, a Bizottság nem szolgált elegendő bizonyítékkal az uniós szabályok érintése állítólagos kockázatának jellegével kapcsolatban.

122 A többéves álláspontot illetően ugyanis a Bizottság annak jelzésére szorítkozik, hogy az nem írja elő az Unió számára a tagállamokkal való együttes fellépés kötelezettségét. Márpedig e tekintetben elegendő azt megállapítani, hogy a többéves álláspont 1. cikke pontosítja, hogy az kizárólag az Unió álláspontjának a CAMLR bizottság éves ülésén való kialakítására vonatkozik, ha ezt a bizottságot a közös halászati politika hatálya alá tartozó kérdések tekintetében joghatással bíró határozatok elfogadására kérik. Ebből következik, hogy ez a többéves álláspont semmi esetre sem dönti el előre azt a kérdést, hogy a megtámadott határozatokat, amelyek elsődleges összetevője és célja a környezetvédelmi politika hatálya alá tartozik, kizárólag az Uniónak vagy az Uniónak a tagállamokkal együttesen eljárva kell-e elfogadnia.

123 Hasonlóképpen, ami a 600/2004 rendeletet és a 601/2004 rendeletet illeti, a Bizottság kétségkívül hivatkozott több olyan közös szabályra, amelyet véleménye szerint a tervezett intézkedések soron következő elfogadásuk esetén sértenének, és ezért bizonyos azt igazoló bizonyítékokat terjesztett elő, hogy a tervezett intézkedések - legalábbis részben - a 600/2004 rendelet és a 601/2004 rendelet alkalmazási területének hatálya alá tartoznak. Mindazonáltal a Bizottság annak bizonyítása érdekében, hogy ugyanezek az intézkedések e rendeletek értelmére, hatályára és hatékony érvényesülésére hatással lehetnek, nem azonosította ezeknek az intézkedéseknek azon rendelkezéseit, amelyek az említett jogsértések alapjául szolgálnak, és e jogsértések mértékét sem pontosította.

124 Következésképpen, a Bizottság azon érvét, miszerint a megtámadott határozatokat az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdésének megsértésével fogadták el, megalapozatlanként el kell utasítani.

125 Továbbá a Bizottság által kifejtett azon érv, amellyel arra hivatkozik, hogy a Tanács összetévesztette a "megosztott hatáskörnek" és a "külső fellépés együttességének" a fogalmát, következésképpen pedig elutasította azt, hogy az Unió a megosztott hatáskör területén egyedül járhasson el, nem fogadható el.

126 E tekintetben a Bíróságnak kétségtelenül lehetősége volt annak pontosítására, hogy az az egyedüli körülmény, hogy az Unió nemzetközi szintű fellépése az Unió és a tagállamok megosztott hatáskörébe tartozik, nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a Tanács megszerezze saját intézményén belül az ahhoz szükséges többséget, hogy az Unió egyedül gyakorolja e külső hatáskört (lásd ebben az értelemben: 2017. december 5-iNémetország kontra Tanács ítélet, C-600/14, EU:C:2017:935, 68. pont, hivatkozva a 2017. május 16-i2/15 [Szingapúrral kötendő szabadkereskedelmi megállapodás] vélemény, EU:C:2017:376, 244. pontjára).

127 Mindamellett az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, ha az Unió úgy dönt, hogy hatásköreit gyakorolja, az ilyen gyakorlásnak a nemzetközi jog tiszteletben tartásával kell történnie (lásd ebben az értelemben különösen: 2008. szeptember 3-iKadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-402/05 P és C-415/05 P, EU:C:2008:461, 291. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

128 Márpedig az Antarktiszra vonatkozó egyezményes rendszer sajátos keretében a szóban forgó külső hatáskörnek a jelen ügyekben az Unió által a tagállamok kizárásával való gyakorlása összeegyeztethetetlen a nemzetközi joggal.

129 A Canberrai Egyezmény VII. cikke (2) bekezdése c) pontjának, valamint XXIX. cikke (2) bekezdésének együttes értelmezéséből ugyanis az következik, hogy az Unióhoz hasonló regionális gazdasági integrációs szervezet csak akkor csatlakozhat ehhez az egyezményhez és válhat a CAMLR bizottsági tagságra jogosulttá, ha tagállamai tagságra jogosultak. Ellenben semmilyen ahhoz hasonló feltétel nem került előírásra, amely ezeknek az államoknak a CAMLR bizottságban való jelenlétét ahhoz köti, hogy az érintett regionális szervezet egyaránt tagja legyen ennek a bizottságnak.

130 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Canberrai Egyezmény nem biztosít az Unióhoz hasonló regionális integrációs szervezeteknek a CAMLR bizottságon belül teljes mértékben önálló jogállást.

131 Ez annál is inkább így van, mivel az Antarktiszra alkalmazandó valamennyi nemzetközi szerződés és egyezmény egy szervezett és összefüggő olyan rendszert alkot, amelynek élén a legrégebbi és legáltalánosabb szerződés, az Antarktisz-szerződés áll, és amelyet a Canberrai Egyezmény V. cikkének rendelkezései testesítenek meg. Ebből következik, hogy még ennek az egyezménynek azon felei is, amelyek nem részes felei az Antarktisz-szerződésnek, elismerik az ez utóbbi szerződésben részt vevő tanácskozó felek különleges kötelezettségeit és feladatait, és ennélfogva az e tanácskozó felek által ajánlott különféle intézkedéseket alkalmazzák. Ezért elsősorban az Antarktisz-szerződés tanácskozó feleinek a feladata, hogy fejlesszék az Antarktiszra vonatkozó említett egyezményes rendszer egészét, és biztosítsák annak összhangját.

132 Márpedig az Unió szerepel a Canberrai Egyezmény szerződő felei között, amelyek az ezen egyezmény V. cikke (1) és (2) bekezdése rendelkezéseinek a címzettjei, jóllehet nem részes fele az Antarktisz-szerződésnek. Ebből következik különösen, hogy az Unió köteles elismerni az Antarktisz-szerződés tanácskozó feleinek különleges kötelezettségeit és feladatait, beleértve a tagállamaiéit is, amelyek ezzel a jogállással rendelkeznek, függetlenül attól, hogy a CAMLR bizottság tagjai-e, vagy sem.

133 E körülmények között az Unió számára annak lehetővé tétele, hogy a CAMLR bizottságban az őt megillető azon lehetőséggel éljen, hogy a megosztott hatáskör területén tagállamainak a közreműködése nélkül lépjen fel, még akkor is, ha az Unióval ellentétben egyes tagállamok az Antarktisz-szerződés tanácskozó feleinek jogállásával rendelkeznek, azzal a veszéllyel járna - tekintettel a Canberrai Egyezménynek az Antarktiszra vonatkozó egyezményes rendszeren belüli sajátos helyére -, hogy sértené e tanácskozó felek feladatait és jogköreit, ami gyengíthetné az említett egyezményes rendszer összhangját, és végső soron sértené a Canberrai Egyezmény V. cikke (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit.

134 Ebből következik, hogy a másodlagosan előterjesztett második jogalapot el kell utasítani.

135 Mivel a két jogalap közül egyiknek sem adtak helyt, a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

136 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A jelen esetben a Bizottságot, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül az említett intézmény részéről felmerült költségek viselésére.

137 Egyébiránt az ugyanezen eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, valamint az Egyesült Királyság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a keresetet elutasítja.

2) A Bíróság az Európai Bizottságot kötelezi a saját költségein felül az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségek viselésére.

3) A Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága maga viseli saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.