65/2002. (XII. 3.) AB határozat
az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 3. § a) pontja, és 5. § (3) bekezdése egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában - dr. Németh János alkotmánybíró párhuzamos indokolásával, valamint dr. Harmathy Attila és dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva alkotmánybírák különvéleményével - meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 3. § a) pontjának második, "Amennyiben a 4. § (1) bekezdése szerinti célból indokolt, a szexuális szokásokra vonatkozó adat is egészségügyi adatnak minősül" szövegű mondata alkotmányellenes, ezért azt 2003. április 30-i hatállyal megsemmisíti.
Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 3. § a) pontja a következő szöveggel marad hatályban:
"3. § E törvény alkalmazásában
a) egészségügyi adat: az érintett testi, értelmi és lelki állapotára, kóros szenvedélyére, valamint a megbetegedés, illetve az elhalálozás körülményeire, a halál okára vonatkozó, általa vagy róla más személy által közölt, illetve az egészségügyi ellátóhálózat által észlelt, vizsgált, mért, leképzett vagy származtatott adat; továbbá az előzőekkel kapcsolatba hozható, az azokat befolyásoló mindennemű adat (pl. magatartás, környezet, foglalkozás);"
2. Az Alkotmánybíróság az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 5. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó álláspontja szerint az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Eüatv.) 3. § a) pontjának második mondata, mely a szexuális szokásokra vonatkozó adatot egészségügyi adatnak minősíti, ellentétes az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében foglalt, a magántitok és a személyes adatok védelmét garantáló rendelkezéseivel, valamint a 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmával.
A magántitok és a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos alapjogot sértőnek tartja az indítványozó az Eüatv. 5. § (3) bekezdését is, mivel "tágan értelmezhető megfogalmazása kapcsán szubjektív mérlegelésre ad módot."
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
"59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
2. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) vizsgálatba bevont rendelkezései:
"2. § E törvény alkalmazása során (...)
2. különleges adat: (...)
b) az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre, valamint a büntetett előéletre
vonatkozó személyes adatok;"
"3. § (2) Különleges adat akkor kezelhető, ha
a) az adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul, vagy
(...)
c) egyéb esetekben azt törvény elrendeli."
"5. § (2) Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig."
3. Az Eüatv. érintett rendelkezései a következők:
"3. § E törvény alkalmazásában
a) egészségügyi adat: az érintett testi, értelmi és lelki állapotára, kóros szenvedélyére, valamint a megbetegedés, illetve az elhalálozás körülményeire, a halál okára vonatkozó, általa vagy róla más személy által közölt, illetve az egészségügyi ellátóhálózat által észlelt, vizsgált, mért, leképzett vagy származtatott adat; továbbá az előzőekkel kapcsolatba hozható, az azokat befolyásoló mindennemű adat (pl. magatartás, környezet, foglalkozás). Amennyiben a 4. § (1) bekezdése szerinti célból indokolt, a szexuális szokásokra vonatkozó adat is egészségügyi adatnak minősül;"
"4. § (1) Az egészségügyi és személyazonosító adat kezelésének célja:
a) az egészség megőrzésének, fenntartásának előmozdítása,
b) a betegellátó eredményes gyógykezelési tevékenységének elősegítése,
c) az érintett egészségi állapotának nyomon követése,
d) a közegészségügyi és járványügyi érdekből szükségessé váló intézkedések megtétele."
"5. § (3) A közegészségügyi-járványügyi közérdekből történő adatkezelés esetén az érintett kezelést végző orvosa, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) városi, fővárosi kerületi (a továbbiakban: városi intézet), illetve megyei (fővárosi) intézetei keretében dolgozó tisztiorvos, valamint a közegészségügyi felügyelő jogosult az egészségügyi és személyazonosító adatot - a fertőző betegség jellegére tekintettel - a fertőzés veszélyének kitett, az érintettel kapcsolatban álló vagy kapcsolatba került személyektől is fölvenni és kezelni."
"9. § (1) Az egészségügyi adatok felvétele a gyógykezelés része. A kezelést végző orvos, illetve a tisztiorvos dönti el, hogy a szakmai szabályoknak megfelelően - a kötelezően felveendő adatokon kívül - mely egészségügyi adat felvétele szükséges a 4. § (1) bekezdése szerinti célból."
"12. § (1) Az egészségügyi és a személyazonosító adatoknak az érintett részéről történő szolgáltatása - az egészségügyi ellátás igénybevételéhez kötelezően előírt személyazonosító adatok és a 13. §-ban foglaltak kivételével - önkéntes."
"13. § Az érintett (törvényes képviselője) köteles a betegellátó felhívására egészségügyi és személyazonosító adatait átadni,
a) ha valószínűsíthető vagy beigazolódott, hogy az 1. számú mellékletben felsorolt valamely betegség kórokozója által fertőződött, vagy fertőzéses eredetű mérgezésben, illetve fertőző betegségben szenved, kivéve a 15. § (6) bekezdése szerinti esetet,
b) ha arra a 2. számú mellékletben felsorolt szűrő- és alkalmassági vizsgálatok elvégzéséhez van szükség,
c) heveny mérgezés esetén,
d) ha valószínűsíthető, hogy az érintett a 3. számú melléklet szerinti foglalkozási eredetű megbetegedésben szenved,
e) ha az adatszolgáltatásra a magzat, illetve a kiskorú gyermek gyógykezelése, egészségi állapotának megőrzése vagy védelme érdekében van szükség,
f) ha bűnüldözés, bűnmegelőzés céljából, továbbá ügyészségi, bírósági eljárás, illetve szabálysértési vagy közigazgatási hatósági eljárás során az illetékes szerv a vizsgálatot elrendelte,
g) ha az adatszolgáltatásra a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény szerinti ellenőrzés céljából van szükség."
"22. § (1) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, valamint ezek igazgatási szervei (a továbbiakban együtt: társadalombiztosítási igazgatási szervek) részére abban az esetben továbbítható egészségügyi és személyazonosító adat, amennyiben
a) arra az érintettnek járó társadalombiztosítási ellátások megállapítása, folyósítása céljából van szükség, és az az egészségi állapot alapján történik, valamint
b) az a társadalombiztosítási alapok kezelői gazdálkodásának, továbbá a társadalombiztosítási ellátások folyósításának ellenőrzése céljából indokolt.
(2) Az egészségügyi és személyazonosító adatokat a társadalombiztosítási igazgatási szervek kizárólag az ellátás megállapításával, folyósításával, az ellenőrzés lefolytatásával, egészségbiztosítási orvosszakértői, illetve jogorvoslati tevékenységgel megbízott dolgozója kezelheti.
(3) A társadalombiztosítási igazgatási szervek által lefolytatott ellenőrzés során a társadalombiztosítás szerveinek csak orvos, illetve gyógyszerész végzettségű alkalmazottja ismerheti meg az érintett összekapcsolt egészségügyi és személyazonosító adatait."
"23. § (1) A következő szervek írásbeli megkeresésére a kezelést végző orvos az érintett egészségügyi és személyazonosító adatait átadja a megkereső szervnek. A megkeresésben a 4. § (4) bekezdésének megfelelően fel kell tüntetni a megismerni kívánt egészségügyi és személyazonosító adatokat:
a) büntetőügyben a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság, az igazságügyi orvosszakértő, polgári és közigazgatási ügyben az ügyészség, a bíróság, az igazságügyi orvosszakértő,
b) szabálysértési eljárás során az eljárást lefolytató szervek,
c) hadköteles személy esetén az illetékes jegyző, a hadkiegészítő parancsnokság, illetve a katonai egészségügyi alkalmasságot megállapító bizottság,
d) a nemzetbiztonsági szolgálatok, a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvényben meghatározott feladatok ellátása érdekében, az abban kapott felhatalmazás körében.
(2) A megkeresésben az adatkezelés pontos célját és a kért adatok körét meg kell jelölni.
(3) A kezelést végző orvos a nyomozó hatóságot a "halaszthatatlan intézkedés" jelzéssel ellátott, külön jogszabályban előírt ügyészi jóváhagyást nélkülöző megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggő egészségügyi és személyazonosító adatokról."
III.
Az indítvány részben megalapozott.
1. A magántitok és a személyes adatok védelméhez való jogot az Alkotmány 59. § (1) bekezdése alkotmányos alapjogként garantálja. Az alkotmányos alapjog korlátozhatóságára az Alkotmány 8. § (2) bekezdése irányadó, mely szerint a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.
Az Alkotmánybíróság az alapjog lényeges tartalmát nem érintő korlátozás alkotmányosságának megítéléséhez az alapjogi (az úgynevezett szükségesség-arányosság) tesztet alkalmazza. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában éppen az Alkotmány 59. § (1) bekezdésével kapcsolatban került sor először az alapjog-sérelem alkotmányosságának az alapjogi teszt alapján történő megítélésére. Ebben a korai döntésében az Alkotmánybíróság megállapította:
"A törvényalkotó (...) kényszerítő ok nélkül korlátozta az Alkotmány 59. §-ában biztosított jogokat, és ezzel az alapjog lényeges tartalmát korlátozta. A rendelkezés nem felel meg az alapjogot korlátozó normákkal szemben támasztott arányosság feltételeinek sem. Ez ugyanis megköveteli, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjog-sérelem súlya összhangban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani. Ha az alkalmazott korlátozás a cél elérésére alkalmatlan, az alapjog sérelme megállapítható." [20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 69., 71.]
Az Alkotmánybíróság az alapjogi tesztet az Alkotmány 59. § (1) bekezdésével kapcsolatban azóta is már több határozatában alkalmazta. Az Alkotmánybíróság egy későbbi határozatában kifejtette:
"Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban törvény sem korlátozhatja. (...) annak meg kell felelnie az alapjogi korlátozás mindenkori alkotmányos feltételeinek, azaz az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglalt követelményeknek. Ez azt jelenti, hogy az információs önrendelkezési jogot, az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében biztosított szabadságjogot mint alapjogot csak elkerülhetetlen esetben lehet alkotmányosan korlátozni, akkor, ha a korlátozás elkerülhetetlenül szükséges és az a korlátozással elérni kívánt célhoz képest arányos." [46/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995. 219., 222-223.]
2. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 59. § (1) bekezdésével kapcsolatban az alapjogi teszt szükségességi elemét tovább konkretizálta, s az adatkezelés célhozkötöttségét állította követelményként. Az Alkotmánybíróság, a személyes adatok védelméhez való jogot információs önrendelkezési jogként jelölve meg, kifejtette:
"Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája a célhozkötöttség. Ez azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak minden szakaszában meg kell felelnie a bejelentett és közhitelűen rögzített célnak. Az adatfeldolgozás célját úgy kell az érintettel közölni, hogy az megítélhesse az adatfeldolgozás hatását jogaira, és megalapozottan dönthessen az adat kiadásáról; továbbá, hogy a céltól eltérő felhasználás esetén élhessen jogaival. Ugyanezért az adatfeldolgozás céljának megváltozásáról is értesíteni kell az érintettet. Az érintett beleegyezése nélkül az új célú feldolgozás csak akkor jogszerű, ha azt meghatározott adatra és feldolgozóra nézve törvény kifejezetten megengedi. A célhozkötöttségből következik, hogy a meghatározott cél nélküli, 'készletre', előre nem meghatározott jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtés és -tárolás alkotmányellenes." [15/1991. (IV. 13.) AB határozat, ABH 1991. 40., 42.]
Az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében garantált alapjog védelmének részletszabályait az 59. § (2) bekezdésének felhatalmazásán alapuló Avtv. - az Alkotmánybíróság 15/1991. (IV. 13.) AB határozatában (ABH 1991. 40.) foglaltakat követve - határozta meg. Az Avtv. 5. § (2) bekezdése szerint csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, s az adatkezelésre csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig kerülhet sor.
Az Eüatv. 3. § a) pontjának második mondata szerinti szexuális szokásokra vonatkozó adatok kezelésére azonban még az Avtv. 5. § (2) bekezdésében foglaltaknál is szigorúbb követelmények az irányadók. A szexuális életre vonatkozó személyes adatok ugyanis - az Avtv. 2. § 2. pont b) alpontja alapján - különleges adatnak minősülnek. Egyes személyes adatoknak különleges adattá való minősítéséből pedig az következik, hogy az adatkezelés céljának nagyon pontosan körülhatároltnak és meghatározottnak, s az adatkezelésnek kényszerítő módon, elkerülhetetlenül szükségesnek kell lennie. A különleges adatok kezelésére vonatkozó szigorúbb követelmények továbbá azt eredményezik, hogy amennyiben az adatkezelés célja pontosan meg nem határozott vagy az arra vonatkozó törvényi felhatalmazás nem egyértelmű, akkor a különleges adatok kezelése alkotmányellenes alapjogi korlátozást valósít meg.
A jogalkotó a személyes adatok, illetve a szigorúbban védett különleges adatok kezelését tehát akkor rendelheti el, ha az adatkezelés lehetővé tételével egyidejűleg meghatározza az adatkezelés pontos feltételeit, azaz az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében garantált személyes adatokhoz való alapjog korlátozásának konkrét részletszabályait.
3. Az Eüatv. 3. § a) pontjának második mondata szerint a szexuális szokásokra vonatkozó adat is egészségügyi adatnak minősül, amennyiben az a 4. § (1) bekezdése szerinti célból indokolt. Az Eüatv. 4. § (1) bekezdése a következőképpen határozza meg az egészségügyi adatok kezelésének a célját:
"a) az egészség megőrzésének, fenntartásának előmozdítása,
b) a betegellátó eredményes gyógykezelési tevékenységének elősegítése,
c) az érintett egészségi állapotának nyomon követése,
d) a közegészségügyi és járványügyi érdekből szükségessé váló intézkedések megtétele."
A szexuális szokásokra vonatkozó különleges adatok kezelésének célját meghatározó rendelkezés gyakorlatilag az egészségüggyel kapcsolatos valamennyi lehetséges adatkezelési célt felöleli. Az a)-c) pontok az érintett gyógykezelésének érdekét szolgáló adatkezelési célokat tartalmaznak. Ezeknek a céloknak az elérésére a szexuális szokásokra vonatkozó adatkezelés nem alkalmas, hiszen a gyógykezelés eredményességét kevésbé az érintett szexuális szokásaira, mint inkább az egészségi állapotára vonatkozó adatok ismerete szolgálhatja. A szexuális szokásokra vonatkozó különleges adatok kezelését pedig nem indokolhatják az olyan célok, amelyek alapján az adatkezelés nem minősül szükségesnek, elengedhetetlennek.
Az Eüatv. 4. § (1) bekezdés d) pontjában megjelölt adatkezelési cél közegészségügyi, járványügyi érdeket fogalmaz meg. A közegészségügyi, járványügyi érdek indokolhatja a szexuális szokásokra vonatkozó különleges adatok kezelését, ha az adatkezelési cél egyértelmű, illetve nagyon pontosan körülhatárolt. Közegészségügyi és járványügyi érdekből sem kerülhet azonban sor minden, a szexuális szokásokkal kapcsolatos adat kezelésére.
Az Eüatv. 4. § (1) bekezdésében meghatározott célok együttesen aránytalanul széles, pontosan meg nem határozott körben teszik lehetővé a szexuális szokásokra vonatkozó adatok kezelését. A szexuális szokásokra vonatkozó különleges adatok kezelése céljának túl tág meghatározása pedig nem felel meg az alapjog-korlátozással szemben támasztott szükségességi mércének.
4. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a szexuális szokásokra vonatkozó adatokat az Eüatv. 3. § a) pontja második mondata minősíti egészségügyi adatnak. A szexuális szokásokkal összefüggő összes adat kezelésének lehetővé tétele tehát az Eüatv. 3. § a) pontja második mondatából ered. Ez a rendelkezés a szexuális szokásokra vonatkozó adatoknak az Eüatv. 4. § (1) bekezdésében meghatározott célokból történő kezelését nem csupán a szexuális betegségekkel kapcsolatosan írja elő, hanem általánosan teszi azt lehetővé.
Az Eüatv. 3. § a) pontjának első mondata is megengedi azonban a magatartásra vonatkozó, így a szexuális élettel összefüggő adatok kezelését. Erre azonban csak korlátozott mértékben, az érintett kóros szenvedélyére, valamint a megbetegedés (szexuális) körülményeire stb. vonatkozóan kerülhet sor.
Az Eüatv. 3. § a) pontjának első mondatában foglaltakhoz képest az Eüatv. 3. § a) pontja második mondata tehát a szexuális szokásokra vonatkozó adatkezelést rendkívül elvont, túlságosan általános körben teszi lehetővé. Ezáltal ellentétes a személyes adatok kezelésével szemben érvényesülő azon követelménnyel, miszerint: csak olyan adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, továbbá csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig kerülhet arra sor.
5. Az Eüatv. 9. § (1) bekezdése szerint az egészségügyi adatok, s így a szexuális szokásokra vonatkozó adatok, felvétele a gyógykezelés része. A kezelést végző orvos, illetve a tisztiorvos - a kötelezően felveendő adatokon kívül - a szakmai szabályok figyelembevételével dönti el, hogy mely egészségügyi adat felvétele szükséges. Bár az Eüatv. 12. § (1) bekezdése szerint az adatszolgáltatás alapvetően önkéntes, azonban az Eüatv. 13. §-ában felsorolt esetekben az érintett köteles az egészségügyi adat, tehát a szexuális szokásra vonatkozó adatai közlésére is. Az utóbbi rendelkezés, illetve az Eüatv. 22. és 23 §-ai alapján pedig ezek az adatok az egészségügyi ellátóhálózaton kívüli szervek számára továbbíthatóak. Ebből következően a szexuális szokásokra vonatkozó adatok megismerésére és kezelésére a szükségesnél szélesebb körben kerülhet sor, s a szexuális szokásokkal összefüggő adatokat a szükségesnél tágabb személyi kör ismerheti meg.
6. A különleges személyes adatoknak minősülő, szexuális szokásokkal összefüggő adatok kezelésével szemben követelményként érvényesül, hogy az adatkezelésnek konkrét célhoz kötöttnek kell lennie. Az adatkezelési cél túlságosan tág módon történő meghatározása, azaz ha nincs összefüggésben az adatkezelés a megjelölt céllal, továbbá, ha arra bizonytalan esetkörben kerül sor, illetve arra nem a szükséges mértékre korlátozott személyi kör jogosult, akkor az adatkezelés meghatározott cél nélkül, illetve korlátlan módon válik lehetővé.
7. Az Eüatv. 3. § a) pont második mondata minősíti a szexuális szokásokra vonatkozó adatokat egészségügyi adatnak, illetve az adatkezelés céljaként az Eüatv. 4. § (1) bekezdésében foglaltakra utal. Az Eüatv. 4. § (1) bekezdése mindazonáltal nem határozza meg a szexuális szokásokra vonatkozó különleges adatok kezelését szükségessé tevő, pontosan körülhatárolt célokat. Tehát az Eüatv. 3. § a) pont második mondata a szexuális szokásokra vonatkozó adatok kezelését a szükségesnél tágabb körű célmeghatározással teszi lehetővé. Ez ellentétes az adatkezelés célmeghatározására vonatkozó alkotmányos követelménnyel, mely szerint a cél megjelölésének pontosan körülhatároltnak és meghatározottnak kell lennie. A szexuális szokásokra vonatkozó adatoknak pontosan meghatározott cél nélküli kezelése a személyes adatok védelméhez fűződő alapjog szükségtelen korlátozását jelenti. Ezért az Eüatv. 4. § (1) bekezdése vonatkozásában a 3. § a) pont második mondata alkotmányellenes, s azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a megsemmisítés határnapját az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. § (4) bekezdésének megfelelően, a rendelkező részben foglaltak szerint állapította meg.
Mivel az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az Eüatv. 3. § a) pontjának az indítványozó által kifogásolt második mondata az Alkotmány 59. §-ára figyelemmel alkotmányellenes, ezért a támadott rendelkezésnek az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére tekintettel történő vizsgálatát mellőzte.
IV.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Eüatv. 5. § (3) bekezdése szerinti közegészségügyi-járványügyi közérdekből történő adatkezelés is érinti az Alkotmány 59. §-ában foglalt információs önrendelkezési jogot. Az Eüatv. 5. § (3) bekezdése azonban eleget tesz annak az alkotmányos elvárásnak, hogy az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat csak törvény állapíthatja meg. Ugyanakkor érvényesül azon alkotmányossági elvárás is, hogy az alapjogkorlátozásnak kényszerítő okból kell fennállnia. A fertőzés veszélyének kitett, az érintettel kapcsolatban álló vagy kapcsolatba került személyek esetében az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében foglalt alapjog korlátozásának kényszerítő és arányos indokát képezi a közegészségügyi-járványügyi közérdek, ezért az adatgyűjtés nem kifogásolható, feltéve, hogy az orvosi szakmai követelményeknek megfelelően a fertőzés forrására, módjára és a fertőzés veszélyének reálisan kitett személyi körre tekintettel indokolt mértékben, valamint az Avtv. 3. §-ával összhangban történik. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Eüatv. 5. § (3) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
A határozat közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.
Budapest, 2002. december 2.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
Budapest, 2002. december 2.
Dr. Németh János alkotmánybíró párhuzamos indokolása
Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Eüatv.) 3. § a) pontja második mondata alkotmányellenessége megállapításával és jövőbeni megsemmisítésével egyetértek, a megsemmisítést azonban a határozatban megfogalmazottaktól eltérő indokok alapján tartom szükségesnek.
1. A határozat az alkotmányellenesség megállapítását arra alapítja, hogy a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 2. § (2) bekezdése b) pontja szerint különleges adatnak minősülő, a szexuális életre (az Eüatv. szóhasználata szerint szexuális szokásokra) vonatkozó adatok kezelése alkotmányos követelményeinek az Eüatv. 3. § a) pontjának második mondata az Eüatv. 4. § (1) bekezdésére való utalással - az abban meghatározott adatkezelési célok túl tág meghatározása és ennek eredményeként az adatok általános kezelése folytán - nem tesz eleget, vagyis sérül a célhozkötöttség követelménye.
A határozat megállapításaival ellentétben úgy vélem, hogy a szexuális szokásokra vonatkozó adatok kezelésének az Eüatv. 4. § (1) bekezdésében meghatározott céljai egyértelműek, pontosak és az adatkezelés célhozkötött, hiszen arra kizárólag az érintett gyógykezelése [4. § (1) bekezdés a)-c) pontjai], valamint közegészségügyi és járványügyi érdekből [4. § (1) bekezdés d) pontja] kerülhet sor. Egészségügyi adatok kezelése - természetesen a szexuális szokásokra vonatkozó adatok kivételével - az Eüatv. 4. § (1) bekezdésében megfogalmazottakon kívül számos más egészségügyi célból történhet, melyeket az Eüatv. 4. § (2) bekezdése sorol fel, így többek között
"a) egészségügyi szakember-képzés,
b) orvos-szakmai és epidemiológiai vizsgálat, elemzés, az egészségügyi ellátás tervezése, szervezése, költségek tervezése, ...
d) tudományos kutatás, ...
f) a társadalombiztosítási, illetve szociális ellátások megállapítása, amennyiben az az egészségi állapot alapján történik, ...
m) az érintettnek nem egészségügyi intézményben történő elhelyezése, gondozása,..."
Nem osztom ezért a határozat azon álláspontját, hogy az Eüatv. 4. § (1) bekezdése "gyakorlatilag az egészségüggyel kapcsolatos valamennyi lehetséges adatkezelési célt felöleli".
2. A határozat a szexuális szokásokra vonatkozó adatok kezelését csupán a szexuális betegségekkel kapcsolatban tartja elfogadhatónak. Ezzel összefüggésben több kérdést nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Egyrészt az Eüatv. 4. § (4) bekezdése garanciális jelentőséggel mondja ki, hogy "az (1)-(2) bekezdések szerinti adatkezelési célokra csak annyi és olyan egészségügyi, illetve személyazonosító adat kezelhető, amely az adatkezelési cél megvalósításához elengedhetetlenül szükséges".
Másrészt az Eüatv. 7. §-a főszabály szerint előírja az adatkezelő és az adatfeldolgozó tekintetében is az orvosi titoktartási kötelezettséget.
Nem tartom indokolhatónak a csak "szexuális betegségekkel" összefüggésben való adatkezelést továbbá amiatt sem, mert több olyan betegség van, amelyik nem kifejezetten szexuális betegség viszont szexuális úton - is - terjed, mint például az AIDS, a heveny májgyulladás B és C típusa [részletesebben lásd: a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 1. számú melléklete].
3. Nem tartom helytállónak a határozat azon megállapítását, miszerint a szexuális szokásokra vonatkozó adatok az "Eüatv. 22. és 23. §-ai alapján ... az egészségügyi ellátóhálózaton kívüli szervek számára továbbíthatóak". A határozatban említett Eüatv. 22. §-a a társadalombiztosítási igazgatási szerveknek való adattovábbításról szól. A hatályos jogszabályi rendelkezések értelmében az egészségügyi szolgáltatók szexuális szokásokra vonatkozó adatokat nem továbbítanak a társadalombiztosítási igazgatási szerveknek [lásd: az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdése és mellékletei] és a társadalombiztosítási igazgatási szervek a személyes adatok között nem is tarthatnak nyilván ilyen adatot [lásd: a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 79. § (1)-(2) bekezdése és a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról szóló 1997. évi LXXX. törvény 42. § (1) bekezdése].
Az Eüatv. 23. §-ban felsorolt szervek esetében pedig maga a 23. § (1) bekezdése mondja ki, hogy kizárólag a 4. § (4) bekezdésének megfelelően, vagyis csak annyi és olyan egészségügyi, illetve személyazonosító adat kezelhető - tehát továbbítható - amely az adatkezelési cél megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges.
4. Az indítvánnyal támadott rendelkezés alkotmányellenességét abban látom, hogy a jogalkotó az Eüatv. 3. § a) pontja második mondatában a "szexuális szokások" kifejezést használja.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy az Alkotmány 59. §-a szerinti magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog nem abszolút jog, törvény kivételesen elrendelheti annak kötelező kiszolgáltatását, és elrendelheti felhasználásának módját is [2/1990. (II. 18.) AB határozat, ABH 1990. 18., 20.]. Az alapjogok korlátozásának vizsgálata során az Alkotmánybíróság mindenkor az adott korlátozás szükségességét és arányosságát vizsgálja [20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 69., 71.]. Ez utóbb hivatkozott 20/1990. (X. 4.) AB határozatában az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy "a törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani. Ha az alkalmazott korlátozás a cél elérésére alkalmatlan, az alapjog sérelme megállapítható" [ABH 1990. 69., 71., továbbá: 7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991. 22., 25.].
Jelen esetben a "szexuális szokások" megfogalmazás álláspontom szerint nem egyértelmű, tágan értelmezhető tartalmat hordozó fogalom, amely ebben a megfogalmazásában túlmutat az Eüatv. 4. § (1) bekezdésében meghatározott célok biztosításához szükséges adattartalmon, így bizonytalanságánál és ebből eredő aránytalanságánál fogva sérti az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében deklarált magántitok védelméhez való jogot.
Budapest, 2002. december 2.
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró különvéleménye
Nem értek egyet a határozat rendelkező részének 1. pontjával.
1. Nézetem szerint abból kell kiindulni, hogy az indítvány elsődlegesen a magántitok megsértése miatt támadja az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Eüatv.) 3. §-a a) pontjának második mondatát. Az indítványozó csak ezt meghaladóan, a megkülönböztetés lehetővé tétele miatt kifogásolja a szexuális szokások nyilvántartását és minősítését. Szintén a magántitok megsértése miatt tartja alkotmányellenesnek az Eüatv. 5. §-ának (3) bekezdését, mert az érintettel kapcsolatban álló vagy kapcsolatba került személyektől való adatfelvétel révén ezek a személyek akkor is tudomást szerezhetnek az érintett személy fertőzött állapotáról, ha a fertőződés veszélye ezeknél a személyeknél nem áll fenn.
Az indítványozó szerint a támadott jogszabályok a magántitok védelmének az Alkotmány 59. §-a (1) bekezdésében meghatározott elvét sértik meg. Az Alkotmány 59. §-ának (1) bekezdése együtt említi a magántitok és a személyes adatok védelmét. A magántitok és a személyes adatok védelme szoros kapcsolatban áll, de elkülönülten is jelentkezhet, alkotmányos védelmük külön-külön is vizsgálandó. Az indítvány a magántitok sérelmét állítja a középpontba, ezért ezzel kell elsődlegesen foglalkozni és legfeljebb az előforduló összefüggés mértékéig kell az adatvédelemre kitérni.
2. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában nem alakultak ki elvek a magántitok önálló (személyes adatok védelmétől független) védelmére. Arra is tekintettel, hogy Magyarország törvénybe iktatta a magántitok védelmét is átfogó emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény) és az ahhoz tartozó jegyzőkönyveket (1993. évi XXXI. törvény), különösen fontos annak figyelembevétele, milyen gyakorlatot alakított ki az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) az Egyezmény alapján.
Az Egyezmény 8. cikkének 1. bekezdése a magánélet tiszteletben tartását mondja ki. Régen kialakult gyakorlat szerint ennek a rendelkezésnek a megsértését állapítják meg akkor, ha valaki más személy fizikai állapotára, egészségére vonatkozó tényeket meg nem engedett módon feltár (No. 7654/76., DVO v. Belgium, 1979. március 1-jei közlés). A Bíróság a szexuális magatartást a magántitok legerősebben védett körébe tartozónak tekinti és a védelem korlátozását, a magánéletbe való beavatkozást csak különösen súlyos okok fennforgása esetén tartja megengedhetőnek (Dudgeon v. the United Kingdom, 1981. október 21., A 45., 52. pont; Norris v. Ireland, 1988. október 26., A 142., 46. pont).
Az Egyezmény 8. cikkének 2. bekezdése a magánéletbe való beavatkozást törvényben meghatározott olyan esetekben engedi meg, amelyekben egy demokratikus társadalomban többek között a nemzetbiztonság, a közbiztonság, bűncselekmény megelőzése, közegészség védelme, mások jogainak védelme érdekében szükséges.
A Strasbourgban 1981. január 21-én kelt, az egyéneknek a személyes adatok gépi feldolgozása során való védelméről szóló Egyezmény (kihirdette az 1998. évi VI. törvény) 9. cikkének 2. bekezdése az Egyezménynek említett rendelkezésével összhangban álló szabályt határoz meg. Eszerint szexuális életre vonatkozó személyes adatokat csak akkor lehet kezelni, ha ez egy demokratikus társadalomban -többek között - az állam biztonsága, a közbiztonság, bűncselekmények megelőzése érdekében, mások jogainak védelme érdekében szükséges.
A Bíróság álláspontja szerint az államoknak szűk mérlegelési lehetőségük van azoknak az eseteknek a meghatározásánál, amelyekben a magánélet tiszteletben tartásának elve alól az Egyezmény alapján kivételt lehet tenni (A.D.T. v. the United Kingdom, 2000. július 31., 16. pont). Különösen fontosnak tartja a Bíróság az egészségügyi adatok titkosságát a beteg és az orvos (egészségügyi ellátó szervezet) viszonyában: nagyon szigorúan kell vizsgálni minden olyan szabály megengedhetőségét, amely lehetővé teszi, hogy a beteg egészségügyi adatait más személlyel a beteg hozzájárulása nélkül közöljék (Z. v. Finland, 1997. február 25., No. 22009/93., 95-96. pont). A Bíróságnak ez a gyakorlata egyébként megfelel az Európa Tanács miniszteri bizottsága 1989. október 24-i, R (89) 14. számú ajánlásában foglaltaknak. Az ajánlás a HIV fertőzéssel összefüggésben jelentkező etikai kérdésekről szól és I. B pontjában a beteg adatainak titkosságát kiemelve hangsúlyozza, hogy a fertőzött személy partnerének - rendkívüli esetektől eltekintve - csak a beteg hozzájárulásával lehet a fertőzésről tájékoztatást adni.
Az állapítható meg tehát, hogy az Egyezményen alapuló gyakorlat a magántitok védelmét szigorúan értelmezi:
- ennek a jognak a korlátozása fontos közérdek vagy más személy jogainak védelmében fogadható el,
- a magántitok körén belül is fokozott védelmet élveznek az egészségügyi, valamint a szexuális életre vonatkozó adatok,
- különösen szigorú titoktartási kötelezettség érvényesül az orvossal (egészségügyi ellátó szervezettel) szemben.
3. Az Eüatv. 3. §-a a) pontjának indítványozó által támadott második mondata azt mondja ki, hogy "amennyiben a 4. § (1) bekezdése szerinti célból indokolt, a szexuális szokásokra vonatkozó adat is egészségügyi adatnak minősül". Ez a szabály nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány 59. §-ának (1) bekezdésével.
Az indítványból megállapítható, hogy az indítványozó nem önmagában a megjelölt rendelkezést tekinti alkotmányellenesnek, hanem azt a helyzetet, amely az Eüatv. rendelkezései következtében azért keletkezik, mert a rendelkezések által érintett személy magántitkát mások - így az érintett személlyel kapcsolatban állók meghatározott körébe tartozók - az érintett hozzájárulása nélkül megtudhatják.
Az Alkotmánybíróság az állandó gyakorlat szerint a beadványokat tartalmuk szerint bírálja el és az alkotmányossági vizsgálatot olyan jogszabályi rendelkezésekre is kiterjeszti, amelyeket az indítványozó kifejezetten nem említett, de tartalmát kifogásolta (így például a személyi adatokra vonatkozó 1202/B/1996. AB határozat, ABH 2000. 658., 659.). Ennek megfelelően ebben az esetben is ki kell terjeszteni a vizsgálatot az Eüatv.-nek az indítványozó által bár kifejezetten meg nem támadott, de tartalmilag kifogásolt szabályaira.
4. A magántitok sérelme szempontjából jelentős szerepe van az Eüatv. 13. §-ának. Ez a szabály meghatározza azokat az eseteket, amelyekben az érintett személy köteles a betegellátó felhívására egészségügyi és személyi adatait átadni. A magántitok védelmének elvével szemben áll az Eüatv. 7. § (2) bekezdésének b) pontja is, amely szerint az egészségügyi adatok kezelője mentesül a titoktartási kötelezettség alól, ha az egészségügyi és személyazonosító adat továbbítása törvény előírásai szerint kötelező; az adattovábbításra vonatkozó - a magántitok védelmével kapcsolatban figyelembe veendő - szabályokat az Eüatv. 23. és 26. §-a tartalmazza.
Az Eüatv. 13. §-ának az adatközlési kötelezettség eseteit meghatározó a)-e) pontjai az egészségügyi ellátással állnak összefüggésben, g) pontja pedig a nemzetbiztonsággal. A 13. § f) pontja az adatközlési kötelezettséget a bűnüldözés és bűnmegelőzés célján, továbbá az ügyészségi és bírósági eljáráson kívül a szabálysértési vagy közigazgatási hatósági eljárásra állapítja meg, feltéve, hogy az illetékes szerv vizsgálatot rendelt el.
Az Eüatv. 23. §-ának (1) bekezdése az adattovábbítási kötelezettséget - többek között - a szabálysértési eljárásra mondja ki.
Az Eüatv. 26. §-a a következő rendelkezést tartalmazza:
"Amennyiben az érintett egészségügyi adatai más személyt is érintenek, az egészségügyi és személyazonosító adatok továbbításához e harmadik személy (törvényes képviselője) írásbeli hozzájárulását be kell szerezni. Nincs szükség a hozzájárulásra a 13. §, a 20. § (3) bekezdése és a 23. § (1) bekezdés a) pont szerinti esetekben azzal, hogy polgári peres eljárás során a harmadik személyt érintő - szexuális úton terjedő fertőző betegségre vonatkozó - egészségügyi adat nem adható ki."
5. Az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése szerint törvény az alapvető jogok lényeges tartalmát nem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 59. §-ában meghatározott jogokra is megállapította, hogy azok a lényeges tartalom kivételével korlátozhatók, nem abszolút érvényűek [2/1990. (II. 18.) AB határozat, ABH 1990. 18., 20.]. Ugyancsak az 59. §-ra vonatkozóan már 1990-ben kimondta azonban az Alkotmánybíróság azt az alapvető jogok korlátozásának vizsgálatánál általában alapul szolgáló elvet, hogy a korlátozás akkor felel meg az alkotmányos követelményeknek, ha a korlátozás szükséges és az elérni kívánt cél fontosságával az okozott sérelem arányban áll [20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 69., 70-71.].
Az Alkotmánybíróság ismételten foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a büntetőeljárás keretében alkotmányosnak tekinthető-e az önrendelkezési jog korlátozása. A korábbi gyakorlat elemzése, valamint az Egyezmény és a Bíróság határozatai alapján kimondta, hogy az elmeállapot vizsgálatának elrendelése nem alkotmányellenes (1234/B/1995. AB határozat, ABH 1999. 524., 530-532.).
Az Eüatv. 13. §-ának f) pontjában feltüntetett esetek közül a büntetőhatalom gyakorlását szolgáló eljárásoknál az Alkotmánybíróság korábbi határozatai által meghatározott körben, az Egyezmény 8. cikke 2. bekezdésének megfelelően, a magántitok védelmének korlátozása megengedett lehet. Nem tartozik azonban ebbe a körbe a szabálysértési és a közigazgatási hatósági eljárás.
A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény bevezetőjében is azt emeli ki, hogy a törvény célja a bűncselekményekhez képest enyhébb fokban veszélyes magatartásokkal szemben való fellépés biztosítása. Az enyhébb fokban veszélyes magatartásokkal szemben való fellépés nem teszi alkotmányosan elfogadhatóvá azt, hogy a beteget az Eüatv. 13. § f) pontja alapján magántitkainak (szexuális szokásainak) közlésére kötelezzék.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 1. §-a szerint a törvény a közigazgatási szervek hatósági eljárásának szabályozásával az államigazgatási feladatok eredményes ellátását biztosítja. A 29. § (3) bekezdése kimondja, hogy hivatásbeli titoknak minősülő tényről tanúként nem hallgatható meg az, aki foglalkozásánál fogva titoktartásra köteles, kivéve, ha a titoktartás alól az arra jogosított személy felmentést adott. A szabálysértési eljáráshoz hasonlóan az államigazgatási eljárás esetében sem állapítható meg, hogy olyan érdek állna fenn, amelynek alapján a magántitok védelmének alapvető jogát általános jelleggel korlátozó, az egészségügyi adatok közlési kötelezettségét meghatározó szabály alkotmányosnak volna tekinthető.
Mindezek alapján véleményem szerint az Eüatv. 13. § f) pontjából a "szabálysértési vagy közigazgatási hatósági eljárás" szövegrész megsemmisítésének van helye.
A fentiek alapján az is megállapítható, hogy az Eüatv. 23. § (1) bekezdés b) pontjának az egészségügyi adatok szabálysértési eljárás céljaira való átadásáról szóló rendelkezés (ami egyúttal az orvos titoktartási kötelezettség alól való mentesítésével jár) a magántitokhoz való jog alkotmányosan meg nem engedhető korlátozását jelenti. Ezért véleményem szerint az Eüatv. 23. §-a (1) bekezdésének b) pontját meg kell semmisíteni.
Az Eüatv. 26. §-ának második mondata más személyek egészségügyi adatainak az érintettek hozzájárulása nélkül történő kiadását rendeli el - többek között - abban az esetben, ha az érintett a 13. § szerint köteles egészségügyi adatait átadni. Bár az elmondottak szerint a 13. § esetében csak részleges megsemmisítésre kerülhet sor, a 26. § szövegezése a 13. §-ra való utalásnál nem teszi lehetővé ebben a körben a részleges megsemmisítést. Ezért álláspontom szerint a 26. § második mondatában a 13. §-ra történő utalást meg kell semmisíteni.
Budapest, 2002. december 2.
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva alkotmánybíró különvéleménye
1. Nem értek egyet a rendelkező rész 1. pontjában foglaltakkal, azaz az Eüatv. 3. § a) pontja szexuális szokásokra vonatkozó adatot érintő része alkotmányellenessé nyilvánításával.
Az adatvédelmi törvény értelmében a szexuális életre vonatkozó személyes adat különleges adat, hasonlóan az egészségi állapotra vonatkozó személyes adatokhoz. A különleges adatoknak ez a fajtája akkor kezelhető, ha az adatkezeléshez az érintett személy írásban hozzájárul, vagy ha azt törvény elrendeli. Egyetértek azzal, hogy a különleges adatok, ezek között a szexuális szokásokra vonatkozó adatok is különösen védendők és csak kivételesen kezelhetők: ezeket a kivételeket külön törvények (pl. az Eüatv.) tartalmazzák.
Nem értek egyet azonban azzal, hogy a különleges adatok közül ezt az egyet - a többségi határozatból következően - adatvédelmi szempontból erősebb védelem illetné meg, mint a többit.
A személyes adatok védelméről szóló szabályozás az Európai Közösségek tagállamaiban viszonylag egységes képet mutat az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve következtében. Az irányelv, amely az egyénnek a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos védelméről és ezeknek az adatoknak a szabad áramlásáról szól, a különleges személyes adatok kezelését szigorú feltételekhez köti; nem írja elő viszont a szexuális életet érintő különleges adatok szigorúbb védelmének kötelezettségét.
A különleges személyes adatok kezeléséről az irányelv 8. cikke szól. A személyes adatoknak ebbe a körébe tartoznak az irányelv szerint többek között az egészségi állapotról és a szexuális életről szóló adatok is.
A 8. cikk (3) bekezdése megengedi azoknak az adatoknak az egyes államok joga szerinti kezelését, amelyek az egészségügyi ellátáshoz, kezeléshez, az orvosi diagnózis megállapításához, az egészségügyi szolgálatok ügyintézéséhez szükségesek, feltéve, hogy az adatok kezelését orvosi személy vagy foglalkozási titoktartásra köteles más személy kíséri figyelemmel. A (4) bekezdés lehetővé teszi, hogy fontos közérdekből az államok a különleges személyes adatok kezelését általában tiltó szabály alól megfelelő garanciák mellett további kivételeket állapítsanak meg.
Az irányelv előírja azt is, hogy ezek az adatok csak olyan harmadik államnak adhatók át, amely az irányelv által nyújtott védelmi szinttel azonos védelmet biztosít, ami az adatok kezelését illeti. Az irányelv alapján az Európai Közösségek Bizottságának joga van dönteni arról, hogy egy harmadik állam a törvényeiben a szóban lévő adatokkal kapcsolatban azonos védelmet biztosít-e. A Bizottság 2000. július 26-án úgy döntött, hogy Magyarország az irányelvben megfogalmazott védelmi szinttel azonos védelmet nyújt.
2. Az Eüatv. célja, hogy meghatározza az egészségi állapotra vonatkozó különleges személyes adatok és az azokhoz kapcsolódó személyes adatok kezelésének feltételeit és céljait.
A törvény vizsgált szabálya a szexuális szokásokra vonatkozó adatot is egészségügyi adatnak minősíti. A szexuális szokásokra vonatkozó adat azonban nem minden esetben minősül egészségügyi adatnak a törvény alkalmazásában, hanem kizárólag akkor, ha egészségügyi adatnak minősítése meghatározott célból indokolt. Ezeket a célokat az Eüatv. 4. § (1) bekezdése tartalmazza. Ez a szabály határozza meg az egészségügyi és személyazonosító adat kezelésének célját.
A 3. § a) pontjának utolsó mondata és a 4. § (1) bekezdése egymásra vonatkoztatott értelmezéséből az következik, hogy a szexuális szokásokra vonatkozó adat akkor kezelhető, ha ennek célja az egészség megőrzésének, fenntartásának előmozdítása; a betegellátó eredményes gyógykezelési tevékenységének elősegítése; az érintett egészségi állapotának nyomon követése; a közegészségügyi és járványügyi érdekből szükségessé váló intézkedések megtétele.
Az Eüatv. 9. § (1) bekezdése kimondja, hogy az egészségügyi adatok felvétele a gyógykezelés része. A kezelést végző orvos, illetve a tisztiorvos dönti el, hogy a szakmai szabályoknak megfelelően - a kötelezően felveendő adatokon kívül - mely egészségügyi adat felvétele szükséges a 4. § (1) bekezdése szerinti célból.
Ezek a célok pontosan meghatározottak és jogszerűek. Az adatfeldolgozás e céljaival kapcsolatban az érintett megítélheti az adatfeldolgozás hatását jogaira, és megalapozottan dönthet az adat kiadásáról; a céltól eltérő felhasználás esetén élhet jogaival.
Az Eüatv. 3. § g) és i) pontjából következik, hogy szexuális szokásokra vonatkozó adatot, ha egészségügyi adatnak minősülése indokolt, csakis a betegellátó: a kezelést végző orvos, az egészségügyi szakdolgozó, az érintett gyógykezelésével kapcsolatos tevékenységet végző egyéb személy, a gyógyszerész, továbbá az intézményvezető és az adatvédelmi felelős kezelhet. Az Eüatv. értelmében a gyógykezelés során az említett adatkezelők tudomására jutott egészségügyi adat orvosi titok.
Az Eüatv. 12. § (1) bekezdése szerint az egészségügyi és a személyazonosító adatoknak az érintett részéről történő szolgáltatása - az egészségügyi ellátás igénybevételéhez kötelezően előírt személyazonosító adatok és a 13. §-ban foglaltak kivételével - önkéntes.
Az Eüatv. 13. §-a határozza meg azt, hogy az érintett (törvényes képviselője) milyen esetekben köteles a betegellátó felhívására egészségügyi és személyazonosító adatait átadni.
A többségi határozat nem tartotta indokoltnak kiterjeszteni a vizsgálatot sem erre a szabályra, sem az Eüatv. ama más szabályaira, amelyek egészségügyi adat továbbításáról (23. és 26. §) vagy a 4. § (1) bekezdésében meghatározott céloktól eltérő célra való kezeléséről szólnak.
Az alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezés az egészségügyi adat fogalmát meghatározó szabály része. Erre a fogalom-meghatározásra épülnek az Eüatv. egyéb - az adatkezelés célját, feltételeit, az adatfeldolgozást, adattovábbítást meghatározó - szabályai. Az alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezés tehát önmagában nem teszi lehetővé azt, hogy szexuális szokásokra vonatkozó adatot mint egészségügyi adatot az Alkotmány 59. §-ának a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályába ütköző módon kezeljenek, kapcsoljanak össze más adatokkal vagy továbbítsanak. Ezért a 3. § a) pontjának vizsgált szabályát támadó indítványt el kellett volna utasítani.
Budapest, 2002. december 2.
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 1049/B/1997.
Közzétéve a Magyar Közlöny 2002. évi 149. számában.