BH+ 2015.10.435 Versenytársak esetén a részben azonos szálloda név, domain név is lehet jellegbitorló jellegű [1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 6. §].

A felperes tulajdona a H.-n működő 4 csillagos, superior minőségű "Hotel Silver" elnevezésű szálloda, amely 1998. május 1-je óta működik, elsődlegesen gyógy-, welness és konferencia szállodaként.

Az alperes 2006-óta működtet szállodát B.-n "Silver Resort Hotel Wellness és Konferencia Szálloda" néven, de a "Hotel Silver Resort B.", illetve a "Hotel Silver Resort" megjelöléseket is használja. A szálloda 4 csillagos, superior minősítésű, többek között szabadidős wellness és konferencia szállodaként üzemel.

Az alperes 2005. augusztus 31-e óta jogosultja a www.silverresort.hu <http://www.silverresort.du/> domain névnek.

A felperes javára a "Hotel Silver", illetve a "Hotel Silver Resort" védjegy a szabadalmi hivatal árujegyzék osztályában bejegyzésre került. A felperes védjegybitorlás megállapítására irányuló keresete alaptalannak bizonyult. A Kúria Pfv.IV.20.516/2010/43. számú ítéletének indokolása többek között azt tartalmazza, hogy bár a felperes védjegyének domináns eleme a "Silver" szó, az, az alperes által működtetett szálloda nevében is szerepel, ugyanakkor azt további hat szó egészíti ki, ami kizárja az összetéveszthetőséget az átlagos fogyasztó számára.

A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes tisztességtelen piaci magatartást tanúsít azzal, hogy a fent ismertetett néven szállodát üzemeltet és honlapot működtet. Kérte továbbá az alperes kötelezését a jogsértés abbahagyására, a további jogsértéstől való eltiltásra és elégtétel adására. Keresete jogcímeként a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 2. §-ában, 6. §-ában, 86. § (1) és (2) bekezdésének a)-c) pontjában foglaltakra hivatkozott.

Állította, a két szálloda nevének domináns eleme az átlagos vendégben azt a benyomást kelti, hogy a két szálloda egy szállodalánchoz tartozik, azonos színvonalú szolgáltatásokat nyújt. A névválasztással az alperes jelentős marketing költséget takarított meg. Hangsúlyozta, már az alperes szállodája működésének megkezdése előtt felhívta az alperest a név megváltoztatására.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, az alperes azzal, hogy "Silver" elnevezéssel Resort Hotel Wellness és Konferencia Szállodát üzemeltet B.-n, továbbá azzal, hogy a www.silverresort.hu <http://www.silverresort.hu/> elnevezéssel domain nevet regisztráltatott és ezen elnevezéssel folyamatosan honlapot működtet, az üzleti tisztesség követelményeibe ütköző magatartást folytat. A bíróság kötelezte az alperest a szálloda elnevezéséből a "Silver" kifejezés, valamint a per tárgyává tett domain név további használatának abbahagyására és eltiltotta az alperest az azonosítás használatára szólóan a "Silver" kifejezés használatától. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Ítélete indokolásában kifejtette, a felek versenytársak, függetlenül a két szálloda között fennálló földrajzi távolságtól, illetve egyes speciális, nem mindkét szállodára jellemző szolgáltatástól. A "Silver" kifejezést már 8 éve a felperes használta a szállodája megjelölésére, amikor az alperes szállodája működni kezdett. Az elsőfokú bíróság a perben beszerzett bizonyítékok mérlegelésével úgy ítélte meg, hogy az alperes szállodájának nevében a "Silver" szó szerepeltetése, illetve a domain név használata tisztességtelen piaci magatartást valósít meg.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.

Álláspontja szerint a jellegbitorlás Tpvt. 6. §-ában rögzített feltételei megvalósultak. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felek versenytársak. E körben nem fogadta el a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége állásfoglalásában írtakat. Úgy ítélte, a Magyarországon belüli távoli földrajzi elhelyezkedés nem zárja ki a versenytársi minőséget. Annak tulajdonított jelentőséget, hogy mindkét szálloda 4 csillagos, superior minősítésű, az általuk nyújtott szolgáltatások részben azonosak. Véleménye az volt, az alperes versenyjogsértést követett el azzal, hogy szállodájának olyan nevet választott, amely összetéveszthető a felperes által üzemeltetett szálloda nevével, s amelyről a fogyasztók a felperes áruját szokták felismerni. Hangsúlyozta, a jellegbitorlás akkor is megvalósul, ha az alperes névválasztása nem célzatos magatartás eredménye, s ha az összetévesztés reális lehetősége fennáll. Rámutatott, ez utóbbit a szálloda nevében szereplő "resort" kifejezés nem zárja ki. Egy átlagos fogyasztó számára az azonos nevek használata azt a látszatot kelti, mintha a két szálloda egy szállodalánc tagja lenne. Ezt a perben kihallgatott tanúk vallomása is megerősítette.

A másodfokú bíróság a domain név tekintetében is úgy ítélte, hogy annak meghatározó eleme a "Silver" szó. A resort kifejezés az átlagos fogyasztó számára nem hordoz alkalmas információt a két szálloda megkülönböztetésére.

Az ítélőtábla kifejtette, az elsőfokú bíróság a tájékoztatási kötelezettségének a szükséges mértékben eleget tett, az alperes is tisztában volt a reá háruló bizonyítási teher alakulásával. A Pp. 164. § (1) bekezdésében, illetve a Polgári perrendtartás tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabályainak alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2009. (VI. 24.) PK vélemény 5. pontjában foglaltakra hivatkozva rámutatott, e megállapítást igazolja, hogy az alperes L. F. tanúvallomásának kirekesztését kérte a bizonyítékok köréből, továbbá a felperes állításának cáfolatára okiratokat csatolt. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a pernek nem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 77. § (3) és (4) bekezdésének megsértése a tárgya. Az arra történt alperesi hivatkozás, az általa megjelölt ítéletben szereplő érvelés így a jelen perben nem volt értékelhető.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen, a felülvizsgálati kérelem tartalma szerint, a bizonyítékok mérlegelését sérelmezte, vagyis a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott. Kifejtette, a perben eljárt bíróságok nem adtak magyarázatot arra, hogy a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének állásfoglalását, illetve az alperes által becsatolt bizonyítékokat miért nem értékelték, a felperes által meghallgatott L. F., valamint V.-né M. K. tanúvallomását miért vették figyelembe. A 2013. május 15-i beadványához csatolt okiratok - megítélése szerint - kellően igazolják, hogy a két szálloda a részleges névazonosság ellenére nem összetéveszthető, főként a földrajzi elhelyezkedés, illetve az általuk nyújtott eltérő szolgáltatások miatt. Állította, a peres felek ezért nem is versenytársak. A két szálloda közötti távolság közel 380 km, a megcélzott vendégkör is eltérő. Az egyik szálloda a balatoni turizmusra, a másik a gyógyturizmusra épít. Az alperes hivatkozott a Kúria Pfv.IV.20.455/2012/6. számú ítéletében kifejtettekre, amely szerint jogi személyek nevének összetéveszthetősége csak akkor állapítható meg, ha azok azonos földrajzi területen tevékenykednek. Magyarországon azonos földrajzi terület alatt, jellemzően, ugyanaz a helység, esetleg régió értendő. Az alperes szerint tisztességtelen piaci magatartása akkor lenne megállapítható, ha a névválasztás során tisztességtelenül járt volna el, ez azonban bizonyításra nem került.