BH 2018.8.219 Pénzbüntetés helyett közérdekű munka kiszabásával a súlyosítási tilalom nem sérül [Be. 354. §].

[1] A járásbíróság a 2016. július 11. napján - tárgyalás mellőzésével - meghozott végzésével a terhelttel szemben garázdaság vétsége [2012. évi C. tv. (Btk.) 339. § (1) bek.] és testi sértés vétsége [Btk. 164. § (1), (2) bek.] miatt halmazati büntetésül 100 napi tétel - napi tételenként 1000 forint, összesen 100 000 forint - pénzbüntetést szabott. Rendelkezett továbbá részlefizetésről és az esetleges átváltoztatásról.

[2] A végzéssel szemben a terhelt tárgyalás tartása iránti kérelmet terjesztett elő.

[3] A járásbíróság a 2016. december 5. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki garázdaság vétségében [Btk. 339. § (1) bek.] és testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) és (2) bek.]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 240 óra fizikai munkakörben letöltendő közérdekű munkára ítélte.

[4] A terhelt súlyosítási tilalom megsértésére hivatkozó fellebbezése alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2017. május 24. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

[5] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a pénzbüntetés és a közérdekű munka azonos súlyú büntetés, ezért az előbbi helyett kiszabható az utóbbi büntetés. Továbbá esetleges átváltoztatás esetén a büntetések helyébe lépő szabadságvesztés a pénzbüntetés esetében száz nap, míg a közérdekű munka esetében hatvan nap lenne, így az ítélettel kiszabott közérdekű munka enyhébb mint a tárgyalás mellőzéssel hozott végzéssel kiszabott pénzbüntetés.

[6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. § (1) bekezdés d) pontja, illetőleg a Be. 549. § (4) bekezdése alapján a súlyosítási tilalom megszegésére hivatkozással.

[7] Az indítvány szerint az elsőfokú bíróság megszegte a Be. 549. § (4) bekezdésében foglalt súlyosítási tilalom szabályát. A kizárólag a kérelmére tartott tárgyaláson új bizonyíték nem merült fel, és erre tekintettel súlyosabb minősítést vagy jelentősen súlyosabb büntetést megalapozó új tény nem került megállapításra (BH 2013.185.). Az ítéletben megállapított tényállás azonos a tárgyalás mellőzésével hozott végzésben rögzítettel.

[8] A terhelt azt nem vitatta, hogy a pénzbüntetés és a közérdekű munka azonos súlyú büntetés, és az előbbi helyett a bíróság az utóbbit kiszabhatja. Álláspontja szerint azonban a tartamát tetszőlegesen nem határozhatja meg. A jelen esetbeli helyzetre a Be. nem tartalmaz kifejezett rendelkezést. Úgy vélte, hogy ezért a pénzbüntetés napi tételeinek számát a közérdekű munka tartamához kell matematikailag arányosítani. Ennek alapján a pénzbüntetés száznapi tételének nyolcvannégy óra közérdekű munka felel meg. Az ennél hosszabb tartamú közérdekű munka kiszabása pedig a súlyosítási tilalomba ütközik.

[9] A terhelt a jogerős döntés megváltoztatását, elsősorban a közérdekű munka büntetés enyhítését, másodlagosan a tárgyalás mellőzésével meghozott végzéssel egyező pénzbüntetés kiszabását és egyúttal a jogerős ítéletben kiszabott büntetés végrehajtásának a felfüggesztését indítványozta.

[10] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta. A másodfokú bíróság érvelésével egyetértve úgy foglalt állást, hogy a súlyosítási tilalom megsértésére nem került sor, és a vizsgált kérdés kapcsán arányosítás nem alkalmazható. Ezért a támadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta.

[11] A terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos.

[12] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom [354. és 355. §, 405. § (1) és (3) bek., 549. § (4) bek.] megsértésével került sor.

[13] A jelen ügyben az elsőfokú bíróság a súlyosítási tilalom kérdését nem vizsgálta.

[14] A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a súlyosítási tilalmat nem sértette meg, mivel a vizsgált két büntetés azonos súlyú. Továbbá a két büntetés esetleges átváltoztatásával száz nap, illetőleg hatvan nap szabadságvesztés lépne a helyükbe, ami a terhelt terhére nem esne.

[15] A jelen ügyben a terhelt a Be. 549. §-ában szabályozott súlyosítási tilalom megsértését sérelmezte. A Be. 549. § (4) bekezdése szerint a bíróság a vádlott terhére szóló kérelem hiányában akkor szabhat ki súlyosabb büntetést, illetve alkalmazhat súlyosabb büntetés helyett alkalmazott intézkedést, ha a tárgyaláson új bizonyíték merül fel, és ennek alapján a bíróság olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb minősítést kell alkalmazni, vagy jelentős mértékben súlyosabb büntetést kell kiszabni, illetőleg súlyosabb büntetés helyett alkalmazott intézkedést kell alkalmazni.

[16] Az kétségtelen, hogy a tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel szemben kizárólag a terhelt terjesztett elő tárgyalás tartása iránti kérelmet. Ebből pedig következik, hogy a terheltet védi a súlyosítási tilalom.

[17] A súlyosítási tilalom általános szabálya, hogy a felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, a vádlott büntetését, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be, akkor is, ha a felülbíráló bíróság bizonyítást vesz fel, és ennek eredményeként állapítható meg súlyosabb bűncselekmény [Be. 354. § (1) bek.].

[18] A törvény a Be. 354. § (2) bekezdésében pontosan meghatározza és ezáltal értelmezi, hogy mit kell a vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek tekinteni. E körben a Be. 354. § (3) és (5)-(6) bekezdése, valamint a 355. §-a a jelen ügy szempontjában releváns szabályt nem határoz meg.

[19] A súlyosítási tilalom alapszabályát [Be. 354. § (1) bek.] az ítélkezési gyakorlat következetesen a józan ész alapján, félreérthetetlen módon értelmezte. A súlyosítási tilalom lényege ugyanis az, hogy a felülbíráló bíróság a terheltre a felülbírált ítéletnél a büntetőjogi főkérdésekben hátrányosabban nem rendelkezhet.

[20] A súlyosítási tilalom Be. 354. § (1) bekezdésben foglalt alapszabálya mellett a 354. § (4) bekezdése tételesen meghatározza azt, hogy a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában a súlyosítási tilalom folytán a másodfokú bíróság mit nem tehet meg.

[21] Pénzbüntetés helyett kiszabható foglalkozástól eltiltás, meghatározható a szabadságvesztés súlyosabb végrehajtási fokozata, a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés - a Be. 355. § esetének kivételével - súlyosabbra változtatható, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésekor a próbaidő törvényi minimum alatt meghatározott tartama a törvényi mértékre felemelhető. A felülbíráló bíróság tehát - a súlyosítási tilalom elvét nem sértve - hozhat a terheltre hátrányosabb, de a törvénynek megfelelő rendelkezéseket. A védelmi perorvoslatnak tehát van ilyen reális kockázata akkor is, ha a terhelt terhére szóló jogorvoslati igény nincs.

[22] A jelen ügyben a súlyosítási tilalomra vonatkozó speciális szabály az, hogy a bíróság a vádlott terhére szóló jogorvoslat hiányában akkor szabhat ki súlyosabb büntetést, illetve alkalmazhat súlyosabb intézkedést, ha a tárgyaláson új bizonyíték merül fel, és ennek alapján a bíróság olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb minősítést kell alkalmazni, vagy jelentős mértékben súlyosabb büntetést kell kiszabni, illetőleg súlyosabb büntetés helyett alkalmazott intézkedést kell alkalmazni [Be. 549. § (4) bek.].